Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
Rubin Szilárd: Hem akarsz beszállni? M ásfél kilométert« fürdött a parttól. Hanyatt feküdt, és sütkérezett a vízben. A tó üres volt Az előbb, amikor néhány mell tempót csinált csak a Tihanynak tartó hajó úszott a szemha- táron. Most mozdulatlanul feküdt. Szemét lezárta, gumisapkás fülét elborította a víz. De tisztán hallotta az uszony zúgását a habok alatt. Amikor kinyitotta a szemét, a vitorlás már csak méterekre volt tóle. Hasra fordult és megnézte • hajót 15-ös túra yolle volt friss kék sávval hófehér törzsén. A reggeli nap már kioldott valamit a lakkfesték illatából. A lány a fiú napolajának, szagát is ére»- te — Csao! — mondta a fid. — Szállj be. A lány félkézzel felhajtotta a gumisapka fülét — Szállj bel Portyázunk egyet Felelet helyett a lány Ajcs fillére húzta a sapkát A fiú eivigyarodott — Szép, süket baba tagy *— mondta. Elhúzott mellette a hajéval, aztán hirtelen visszafordult A yolle lassan, cammogva közeledett — Milyen? — érdeklődött a fiú? — Meleg? A lány nem’ válaszolt Iámét hanyatt feküdt és lábával rúgta a vizet A fiú búvármaszkot vett élő. Olasz gyártmányú maszk volt csábító ritkaságnak számított — Kipróbálhatod — ktoüta. A lány felült s egy erős láb tempóval derékig kiemelkedett a vízből Széles válla és karcsú csípője volt Mellén piros klubjeivéayt viselt — Nézd csak! - kiáltott a fiú. — Hiszen te is meteoros vagy! Fölemelte a melegítőjét és megmutatta az embléma párját A lány végre odatolatott a hajóhoz. Felült a yolle peremére és kezet adott — Kata — Verbőczy. A fiúnak kerek macs- kafeje volt és feltűnően nagy, indigókék szeme. Bőre fehér és szeplős. A sudár, kreol bőrű lány mellett véznának látszott Kata arcára hűzta a maszkot és nyomban le is bukott. Pár tempóval utolérte a zöld derengésben sikló ólomuszonyt, belekapaszkodott és vitette magát Mint < az országút az autóablakból, ' úgy suhant tova a homokos tómeder. Hálás volt ezért a mulatságért Ahogy fölbukkant, a fiú megismételte: — Szállj be Szeretnék megfiirdent Kata utálta az ilyen ismerkedést A hajó azonban az ő klubjáé volt s a fiú sporttársa. Ez megnyugtatta. — Füredről jössz? — kérdezte, ahogy bekec mergett a hajóba. — Ja. Indulnom kellett volna a versenyen, de otthagytam őket Reggel táviratot kaptam az anyámtól, hogy elutasítottak az egyetemről. Köpök mindenre! Átadta a vitorlakötelet és fejest ugrott a tóba. A nap már hevesen tűzött Enyhe szél járt a parton lomhán ringatózott a nádas. Mögötte egészen eltűnt a néhány aprócska villa. Jelentéktelen fürdőtelep állt ott Kata a roppant víztükör leié fordult a vitorlással. A W» végtelennek látszott itt S&t a legezeleseWh Verbőczy gyorsan végzett a fürdésseL Ahogy a hajóba huppant, elnyúlt az orrvitorla alatt, és lehunyta a szemét Ügy tett mint aki aludni készül Kis idő múlva megszólalt: — Legszívesebben meg- döglenék. — Ugyani Jövőre megpróbálhatod. — Kétszer kaptak el diszszidálásért Engem sohasem vesznek fél.'.. Körös-körül arany nyugalom fénylett az apró hulláé mokon. A fiú szavai elképesztően hontalanok voltak. K ata szeretett volna kiszállni, de valahogy félszegség fogta eL Ezért csak tartotta tovább a kormányt meg a vi- tarLakótelet Kinyújtott lába ott feküdt a fiú dereka mellett Szerelőnő volt, • egy KISZ-ala pszervezet titkára. Vőlegénye a műegyetem esti tagozatára jár. Mindketten sportoltak is: Kata úszott, az udvarlója meg vitorlázott A fiú a mai versenynapon is rajtolt Verbőczy felsóhajtott: — Mindig orvos akartam lenni Sohasem féltem a halottaktól a vértől Mások rosszul lesznek, ha balesetet látnak. Én nem. Érzem, hogy sebésznek kellett volna mennem! Keleten néhány fethőcske mutatkozott s a szél érezhetően megnőtt A yolle erősen oldalra dőlt ■— Hülyeség, hogy Itt panaszkodom neked — mondta Verbőczy. — Van más öröm is, mint orvosnak lenni, — Nem is egy! — De most csak te tudnál megvigasztalni Amikor ezt mondta, a vitorlás már igen messze siklott veiül: a parttól Verbőczy felült és látta, hogy hat-hét kilométerre is eltávolodtak. így hát elhatározr ta, hogy nem vár többé. Felállt és kezdte lebocsá- tani a vitorlát — Fürd iink! — mondta határozottan. De a lány már átlátott rajta. — Frászt! — kiáltott durván. — Azonnal vigyél ki innen! Mielőtt bármi is történt volna, már ellenségként álltak szemben. Kata a fiú első arcátlan mozdulatára ütött. A következő percben odalent hemperegtek a csónakfenéken. Sokáig, vadul birkóztak. Végül mindketten kimerültek. Verbőczy látta, hogy a gyors győzelemről le kell mondania. Erre átny alá holta, és bele taszította a lányt a vízbe. — Ossz! — kiáltotta. —» Ússz, amíg bírod! Kata vad karcsapásokkal távolodott a hajótól. A birkózás kimerítette, a vizben azonban magához tért A víz lemosta róla a küzdelem szennyét és lelkileg is föl- frissi tette. Bízott az erejében. Jó erőbeosztással el fogja érni a partot Zöld sávként nyúlt el a part a messzeségben. Kata néha kiemelte az arcát a hullámokból, hogy lássa. Mintegy kétszáz méter után hátra tekintett a vitorlásra. A yolle egy helyben ringott a vízben. A vitorla le- bocsátva, gazdája nem mutatkozott Nyilván pihent a hajófenéken. A hajó azonban mozdulatlanul is fenyegető volt Kata tudta, hogy a fiú nem adta föl a harcot Nagy, hosszú tempókkal Miié a ¥ML HtsrJii tn&mtc aél mellúszásra váltott, aztán pillangómá kezdett Így tt úgy te azámbavette az erejét A stüusváltiteok pihentették te. A Nap el-eltűnt a gyülekező felhők mögött, nagy arany pászmákat vetve a tóra. Kata levette fejéről a piros fürdősapkát Aranyszőke haja most összeolvadt a ragyogó hullámokkal. Amikor Verbőczy végigtekintett a tavon, sokáig nem látott semmit Megdöbbent hogy a lány egérutat nyert. Nagy, indigókék szeme lázasan fürkészte a vizet Any- nyira eltávolodott volna, hogy észrevétlenné vált? Végre elbújt a Nap, és a sötétzöld vizen hirtelen szemébe ötlött a szőke lányfej. Látta, hogy a távolság korántsem olyan nagy, a part pedig végtelen messze. Ékre hanyattfeküdt és cigarettára gyújtott Feje fölött sebesen szálltak a felhők. Szelet hoztak, de vihar nem lesz belőle. A szél pedig gyorsabbá teszi a hajót és nehezebbé az úszást... Verbőczy egyik külföldi útján ismerte meg a módszert, amely a legelszántabb lányt is kezessé teszi. Eleinte békén kell hagyni az áldozatot Hagyni, hogy úsz- szon. Ez a távolság egy-két kilométer te lehet A módszer komolyabb része azután következik. Verbőczy biztosra vette, hogy nem fog csalódni a módszerben. Egyelőre tehát hevert, és kellemes izgalomban szívta a cigarettáját Amikor elérkezettnek látta az időt, és felvonta a vitorlát, azonnal látta, hogy baj van. A lány szél ellen úszik, s neki oldalaznia ke!L Így pedig hosszú időbe telik, míg a közelébe juthat Ugyanebben a percben Kata megérezte, hogy fárad. A szél meg a hullámok kimerítették, s a part reménytelenül távolinak rémHűlne Äs ta, hogy a hajó megindult Ékre mégis krállozni kezdett Félt a szégyentől, a vtzbe- fúIónnál is jobban. Pedig ha meghal, senki sem fogja tudni, hogy harcolt Az iszonyat tartotta fenn a reménytelen csatatérré vált vizen. Fél óra múltán egyszerre könnyebb lett úszni. A szél megfordult Kata látta, hogy mögötte sebesen közeledik a hajó. — Hello! — kiáltotta már messziről a fiú. — Bírod-e még? M ost hogy jó szelet kapott a vitorlás csakhamar mellette termett Épp csak akkora távolságot tartott, hogy az úszó bele ne fogódzhas- san. — Nem akarsz beszállni? — érdeklődött a fiú. — Kár. Akkor még várok. A lány küszködve, hörögve túrta a vizet Vert®eef, •&&& Sfcirtefe képpen messze «'siklott tőle a vitorlással Lüktet- aggyal, már-már maga la halálfélelemben várta a megadó, visz- szahivó segélykiáltást. De nem hallott semmit. Érre gyors, éles kanyarral visszafordította a hajót Kata nem látta őt. A messzeségbe meredt, ahol tíz meg tíz hajócska siklott Az apró vitorlák el-el tűn tok a félméteres hullámok mögött A kék szalag versenymezőnye suhant a szemhatáron. — Szállj be! — kiáltotta Verbőczy. — Egyetlen métert se engedlek tovább. Ha nem szállsz be, csak visz- szafelé úszhatsz! Kata számított erre a fortélyra. A hajó útjába áll, kitérőkre kényszeríti, s neki egy helyben kell keringenie a vizen. Ezzel az utolsó remény is kihunyt — Szeretnék elbeszélgetni veled — mondta Verbőczy. — Természetesen valami mély és komoly témáról... — Gyere közelebb! — zihálta a lány. — Én is beszélni akarok veled. — Mi a csodának ez a hecc? — kérdezte Verbőczy, amint odakormányozta a hajót — Vőlegényed van? Kata alig hallhatóan lihegte: — Ha most beszállhatok, nem fogok szólni róla. Te pedig úszol a hajó mellett. — Minek? Úgyis hallgatni fogsz! Erről egy lány se fecseg a vőlegényének... Kata abban a pillanatban elkapta a vitorlás végét Belekapaszkodott de karja annyira erőtlen volt hogy a szél meg a hajó tánca csaknem letépte róla. Egy pillanatra egymás arcába néztek. A lány vonásai dermedtek, v^-telenek voltak. Ügy tűnt hogy kilókat fogyott Verbőczy megrettent ettől az arctól. De riadtságában megint csak _ egyetlen kiutat látott. Magáé- * vá tenni, hogy elhallgattassa. Odakapott hogy megragadja a kapaszkodó kart De Kata abban a pillanatban elengedte a hajót ár tempót tett, érezve, hogy az utolsók jönnek. A tó felforrt körülötte Forróság verte ki, szeme elhomályosult A napsütött vizen fekete karikák táncoltak. Mind több és több. Elkezdett talaj után kutatni, de kinyújtott lába nem érte el a medret. Feje újra meg újra a víz alá bukott Erre hanyatt vetette magát Ott feküdt kitárt karral, a légszomjtól felpeckelt szájjal, mintegy keresztre feszítve a vizen. De ugyanabban a percben egy motorcsónak zúgása ütötte meg a fülét A yolle eltakarta a kilátást, és Kata nem láthatta a csónakot A hangot azonban megismerte. Verbőczy küzdött, hogy hajójával az úszó és a motoros között maradjon. Ettől a lavírozástól függött, hogy lebukik-e Izgalmában eszébe jutott a táskarádiója. Gyorsan bekapcsolta a készüléket Kata tudta, hogy a zene elnyomja a segélykiáltást hogy egyetlen lehetősége, ha integetni tud, ha észreveteti magát Egy perc múlva a motoros talán irányt változtat elkanyarodik a messzeségbe Abban a pillanatban, amikor a levegő megtelt jókedvű tánczenével, a lány mély lélegzetet vett, és a víz alá bukott Most nem viselt búvármaszkot nem láthatta a féléje suhanó uszonyt Aa ólomszámy azonban elszállt felette A következő pillanatban egy rendőrsapka vakító fehérségét látta, és fülébe be- lerobQgott a nyersolajmotar hangja. óval később, hogy a motorosba emelték. kinyitotta a szemét Verbőczy ott ült előtte a pádon, egy rendőr melléit Mögöttük begöngyölt vitorlával siklott a vontatókötélre fogott yolle. Kata elfordította a fejét Szeme végigsuhant a végtelen vizen, a vizen, amelyet annyira szeretett Távol a menetrendszerű hajó úszott Tihany fejői. Kora délután volt már. AAŐAAAAA/vVVVWvVWvWtAAAÖ/SAAVw\VWVWvWiAAAAAAAMMAMAA^ NADASDI ÉVA: CSODA Van-e határa a meddőségnek felhangzik-e lágyan az ének saját szörnyeim meddig gyötörnek csodáért — jaj — meddig könyörögjékvan-e aki megkegyelmez van-e perc, mely barátom lesz esdeklek a szerelemhez jöjjön el a ketrecemhez legyek akit végre befogadnak éhező, akinek enni adnak; nem ketrec amihez kulcsot adnak könnyű csoda az mit megalkottak él tudom-e majd viselni hogy nem felel soha senki hogy nekem kell csodát tenni : végső erőmmel énekelnij BORISZ SZLVCKM; Hallgató fél-életek Hallgató fél-életek hallgatnak az idők második felében. Ama két-hárotn gondolat, mely serkent belőlük, mint fűszál az aszfaltból, nem használt emberfiának. S most már, elmondván mondandójukat, teljesített dolguk öntudatával elnémultak őrökre. Arcuk ragyog, mint majdan a megdicsőülésben. Szájukon szent lakat, s lassú, fontolt mosoly kóborol ajkukon. (Bán Ervin fordítása) »/WW A WA VVWV\AVW\A/WWVWWWWWWVW\AAA/WWWVAAAA/Vw V í^loháesi Regős Ferenc rajza) KÖSZÖNTŐ
