Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-07 / 106. szám
Almok: metszett üvegben Szakács Miklós üvegművest mindenki ismeri “Párádon. Elsősorban apja miatt, aki maga is negyven évig jelese volt a szakmának a sasvári gyárban. Aztán meg azért különösen, mert ez a nyugtalannak tűnő, szőke fürtös fiatalember tehetsége, teremtő fantáziája révén hirtelen tört az élre. A Kiváló dolgozó majd pedig Az üvegipar ifjü mestere kitüntetéseket szállította haza a szülői házba, mely itt ácsorog kis előkertjével, rendezett udvarával a Kossuth Lajos út 250. szám alatt. Az öreg üvegmetsző már rokkant. Beteggé tette az üvegpor, a marósav gőze, mivelhogy nem díszelgett valamikor a gyári munkagépek fölött szellőzőnyílás, a marató kádnál páraelvonó, mint ebben az apró műhelyben, amit a Miklós gyerek pár éve magának teremtett. A napi tíz órát is le kellett dolgoznia egyvégtében, nem tehette meg. mint a fia, hogy félreálljon, ha szúrja tüdejét az üvegpor, vagy a kónsav gőze. Mégis azon volt az öreg: Miklósból üvegmüves legyen! A hét gyerekből legalább ez, a legkisebb vigye tovább a mesterséget. S tizenöt munkás esztendő után Miklósban ugyanez a szakma iránti szerelem lobog, amint mutogatja felszerelését, megismertet mestersége fogásaival, — Ezt a gépet villanymotor hajtja, befogatok egy csiszolókorongot, s miután kialakítottam a motívumokat magamban, szépen réteszem az ólamüvegvázát A korong nyomán matt. fénytelen vonalak, ábrák tűnnek szemünk elé. Ezt még villogóvá kell alakítani, ami negyedórás mártogatás a fiuór és kénsav keverékével megtöltött kádban. Majd jön a kitöltés, a kalírozás! A villogó motívumok közé tejszerű, alig karcolt minták kerülnek, masabb korongok használatával, maratás nélkül. S máris előttünk pompázik a nemesen ragyogó, harangcsengésű tálacska. hogy néhány hét múltán túl az óperenciákon, Amerikában valljon egy parádi kézműves alkotó tehetségéről. nek a polcain látni. Azért is hagyta ott pár éve a sasvári gyárat Szakács Miklós, hogy álmait, terveit ilyen igényes munkákba temesse. — Számomra nem a dolgok manuális része volt az igazi feladat sohasem —erősít meg hitemben az üvegipar ifjú mestere. — Nem a metszés, kalírozás. hanem a motívumvilág megteremtése. Sokszor álmomban is az gyötör, hogy erre a tálra, vagy amarra a vázára mit rakjak fel. Utóbb, az egyszerű mértani idomok változatai mellett mind többször nyúltam népművészetünk témakincséhez, s egyre bátrabban alkalmazom a bennük lelhető díszítő elemeket... Meg kell mondanom, ez a törekvésem nem mindig találkozik a kereskedelmi cégek igényeivel. Az üzletemberek mindig a könnyebb oldaláról nézik a dolgot. Semmit sem kockáztatnak azért, hogy korszerűbb, eredeti művészeti értékeket hordozó árut nyújtsunk a vásárlónak! Az igényességet jó hallani Szakács Miklós aj .'cáról, mint ahogy annak is örülni lehet, hogy kis műhelye ebben az esztendőben Amerikába, Nyugat-Németorezágtoa. Olaszországba, Ausztriába közel egymillió devizaforint kereskedelmi értékű dísztárgyat szállít a fővárosi exportiroda útján. Persze, ebben az összegben szerepel az Amphora Vállalat és a KTV által rendelkezésére bocsátott ólomüveg, továbbá minden felhasznált eszköz, energia rezsije. S az a rengeteg konosorgás, amivel némely nyersanyag beszerzése jár. Három napja ment rá Szakács Miklósnak legutóbb mire kénsavhoz jutott, valahol Pest alatt... Tervez, szerződések ügyében tárgyal, kénsavat hajszol az ifjú parádi üvegműves. Egyike annak a húsznak, aki hazánkban ezt az ipart űzi- De nem lenne teljes a róla alkotott kép, ha elhallgatnánk. hogy falujának is sokat szolgál. Törik az ablak, törik a tükör, vagy új kell a rámába: jöjjön Miklós! És Miklós megy, hogy vállalt kötelezettsége szerint ilyes dolgokban se szenvedjen hiányt s°k száz porta ebben a festői községben, amelyet fürdőjén kívül most már egyre többen keresnek fel azért is, hogy megcsodálják a fiatal mester testet öltött álmait. Moldvay Győző Török, perzsa arab versek és dalok Irodalmi és zenei est Egerben Szenvedélyek tengere címmel a török, a perzsa és az arab klasszikus és modem irodalom gyöngyszemeiből, valamint a libanoni és a jemeni nép egzotikusán szép dalaiból adott ízelítőt az az irodalmi és zenei est, amelyet szerdán este rendeztek meg az egri Megyei MűvelőMert nem lélektelen ipar, hanem alkotó ösztön produktuma. amit ennek a műhelyr Uj tv-sorozatok,-játékok a képernyőn Szemes Mariann — Szemes Mihály filmje bűnügyi história egy ipari kémkedési ügyről. A magyar irodalom egyik reprezentás képviselője, Ka- hána Mózes — örsi Ferenccel együtt — „Az emlékek csalnak” címmel írt forgatókönyvet. Főhőse egy veterán kommunista, aki hosz- szú évek után tér vissza ifjúsága színterére, egy vidéki kisvárosba, s itt újra találkozik első szerelmével. A neves erdélyi író, Koós Károly „Budai Nagy Antal” című művéből Adám Ottó, a Madách Színház főrendezője készít a tervek szerint színes produkciót Másik történelmi dokumentumdráma Nemeskürthy István „György barát”-ja Márti- nuzzi Györgyről, Izabella királyné híres kancellárjáról szól. Fiatal rendező, Kardos Ferenc viszi filmre Juhann Szmul észt szerző szatirikus drámáját. A különleges mű címe: „Az ezredes özvegye, avagy az orvosok nem tudnak semmit”. A játék érdekessége, hogy ebben maga az „instrukció” is megjelenik mint élő személy. A spanyol polgárháború bukása utáni pillanatokba kalauzolja majd el a nézőt Emanuel Robles „Az erőd” című novellájából készülő produkció, Gaál Albert rendezésében. dési Központ kamaratermében. Az est műsora, amelyet Erdős Ágnes állított össze és rendezett, időrendiség nélkül a haza szeretete, a harc, a küzdelem, a szerelem és a jellegzetes keleti táj szépsége ihlette irodalmi műveket mutatta be Tatay Éva, Tóth Péter, Hajdú Zoltán és Erdős Ágnes tolmácsolásában. Az előadók érdeme, hogy a tökéletesen zengő vers. a keleti líra fejlődését érzékeltetni tudták: érvényesült a IX. századi perzsa költészet áthághatatlan szabálya, az egyetlen rím nélkül pergő sorok összefonódása, ugyanakkor felcsillant az új, a mai modem török, perzsa és arab líra is. A török Fazuli, Jahja Ke- mál Bajátli és Nefi, a perzsa Firdauszi, Nirámi, Omar Khajjám, Szá’di és Hafiz, valamint az arab Ta’abbata Sarrán. Ibn Szína és Abu Nuvasz verseiből válogatott összeállítás kétségtelenül közelebb hozta hozzánk az eddig kevésbé ismert keleti irodalmat. Az est kiemelkedő színfoltja volt a két libanoni — Rafic Kassis és Mahmud Rifai —. valamint a jemeni Mohamed El Futh előadásában elhangzott zenei rész, amely hangulatában, jellegében minden esetben tökéletesen egészítette ki az irodalmi művek atmoszféráját. A közel-keleti zene nagyon Hasonlít a török és az ókori perzsa nép zenéjéhez. A dalokban, melyeket egy eredeti arab dobbal kísértek, a libanoni, a jemeni nép életéről. vágyairól énekeltek. A harcról, a szerelemről, a kevés és mindig kincset érő vízről, a szorgos munka gyümölcséről. A mostani, érdeklődéssel kísért irodalmi és zenei est után jó lenne más népek kevésbé ismert kulturális kincseivel is megismertetni az egri közönséget. (szilvás) Fantasztikus szimfónia kaput, a hajnali derengésben szemeiket dörzsölő emberfejek jelentek meg az ablakokban, sőt néhány hiányosan öltözött férfi már a csendőrök felé futott. De Maria ezúttal is késlekedve nyitott kaput. A százados félrelökte az útból az elhízott ügyvédet s mint aki jól ismeri a járást, egyenesen a hátsó lépcsőhöz rohant. Nyomaiban két csendőr loholt, míg a harmadik a kapuban őrködött. Perenze feltépte Giüßano szobájának ajtaját. Égett a villany. Pisciotta elfelejtette kikapcsolni. Az ágyon ingre vet- kőzötten hason feküdt Giu- liano, a banditakirály. Bal hónalja alatt két sebből szivárgott a vér. A csendőrök sebbel-lobbal felhúzták a halottra a nadrágját, de zakót nem találtak. A tetemet ezután az udvarra vonszolták. Ekkor bukkant fel a keleti ég alján a nap. Perenzét az sem zavarta, hogy a keskeny udvart körbefogó szomszédos házak ablakaiból kíváncsi szemek figyelték minden mozdulatukat. Az udvar kövén a százados hasra fordította Giulianót és két rövid géppisztolysorozatot eresztett bele. A lövések nyomán azonban már nem serkent ki a vér... — Vért! Vért alá-ja* ~ kiabált eszelősen embereire a százados. — Honnan? — dörmögött az őrmester. Az udvar végében hajnalt köszöntő rikkantással kukorékolt a kakas. Perenze a homlokához kapott: — Vannak itt tyűkokfBoz- zon ide néhányat! — hörögte szánté rekedten és előko-t torta rugós tőrkését. Az őrmester hozta a tyúkokat, fogta azok lábát, míg a százados lenydszálta fejüket és a spriccelő tyúkvérrel behintette a legendás hírű banditakirály, Giuhano immár kihűlt tetemét. A levágott tyúkokat a százados a földszinti folyosóra, a konyha bejárója elé hajigálta és az utolsó nyomában maga is az ambitus zömök dór oszlopához támolygott, öklendezve. 11. Reggel hatkor érkezett Rómába a hír. D’Antonio rendőrfőnök maga telefonálta meg Scelba belügyminiszternek, akinek nyolckor már a miniszterelnök, De Gaspe- ri személyesen gratulált. Néhány perccel a gratuláció után a belügyminiszter sajtókonferencián közölte az újságírókkal: „Az elmúlt éjszaka Luca ezredes arra a meggyőződésre jutott, hogy eljött Giuliano, a bandita elfogásának ideje, s ennek megfelelően intézkedett. A bandita, abból a castelvetra- nói házból, amelyben rejtőzött, megkísérelte a szökést. Hogy elfogatását megakadályozza, fegyvert használt. Hosszas üldözés után végül is a kialakult tűzharcban életét vesztette..." -s:::S Jelentéktelen Kisvárost már a kora délelőtti órákban az újságírők és a fotoriporterék százai özönlöttek el. Perenze még a reggeli órákban intézkedett, hogy a szokásos agnoszkálás céljából a helyszínre szállítsák Giulia»*- édesanyját és nővérét. mmm OMfÉMí k" 1MJL május 7.» péntek x autó felvillantotta városi lámpáinak fényét. A járdán, mint lészeg, imbolygott Pisciotta. Perenze elkapta a bandita karját, aki eszelősen hajtogatta: — Nem akarta elhinni, hogy nem vagyok aljas... Aljas vagyok! Megöltem! Nekem már az isten se irgalmaz. A véremet öltem meg... Maguk miatt!... — Ne rikácsolj! — sziszegte a százados és az őrmester segítségével Pisciottát az autóba tuszkolta. — Tűnj el! — förmedt a sofőrre a százados és a fekete Fiat rakoncátlan bakugrásokkal szökdécselt a városból kivezető úton. Perenze és csendőrei ekkor visszabújtak saját autójukba és bőgő motorral hajtottak be a Via Antiquaba. A lárma felzavarta a nyitott ablakok mögött alvókat, s mire a százados az ügyvéd háza előtt fékező autóból kiszállt és elkezdte döngetni a Jelenét a VarsSl Nagyopera iflcttelöadásából, H. Ber&aat „Faniasztikui szimfónia \ li } ' . míStQ = Mi KépszolgáNI Ebben a pillanatban; mintha kemény héjú mogyorók koppantak volna a halottcsendes utca járdakövére. — Hallották? — kapta ki fejét izgatottan a nyitott au- tóablakon a százados. — Kettő... kettőt pukkant — szólt tárgyilagosan az őrmester. — Gyerünk! — ugrott ki Perenze az autóból. A százados az előttük várakozó gépkocsihoz lépett. Durván megrázta a kormánykerékre dőlten alvó sofőr vállát. — Hé! Készüljön!... Pa- lermóig meg se álljon! A sötétből rohanó léptek trappolása közelgett. Az első A műsor egyik jelenete. A kép bal oldalún a két libanoni közreműködő, Rafic Kassis és Mahmud Rifai. (Foto: Kiss Béla) Több üí, Izgalmasnak ígérkező tv-játék forgató- könyve készült el. Ezek Wiedermann Károly és Pintér József „Egy óra múlva itt vagyok” című, 12 részre tervezett sorozata a harmincas évek kisemberének sorsát nyomozza. Az első hét rész forgatását júniusban kezdik el. A sorozat utolsó epizódjai Jugoszláviába kísérik el a főszereplőt, aki itt lép kapcsolatba a partizánmozgalómmal. Császár István „Körülmények” című könyvéből Horváth Tibor rendez tv- játékot A darab az őszinteség problémájáról vall egy apasági kereset kapcsán. Radványi Dezső —
