Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
Uniformizálódunk j fi fiataloknak egyik legjellemzőbb vonása, hogy idegenkednek az egyformaságtól, néha mindenáron szabadulni igyekeznek. eszmékben, viselkedésben, modorban az elfogadott Szabványtól. Nem kivétel ez alól az öltözködés sem, ahol a legszembetűnőbb példáit láthatjuk az egyedire, a kiUönleges- fe való törekvésnek. A mindenáron való új keresés azonban nemegyszer megbosszulja magát. A képen látható két francia fiatal nagy igyekeztében — hogy minél egyedibb ruhát mondhasson magáénak, olyan divatot kreált, amely egy időre szinte hadseregszerűen uniformizálta a huszonévesek öltözködését. Egy nemzedék magára talál Tíz évvel .ezelőtt az amerikai fiatalságot általában „hallgatag nemzedéknek” nevezték. S ez az ifjúság valóban. nem lázadozott. A vezető réteg sematikus gondolkodásmódot és falmellé- ki konformizmust sugallt a fiataloknak. Mire törekedjen egy fiatalember? Szerezze meg a maga Cadillac- ját, vidéki nyaralóját, érje el az évi 35 ezer dolláros fizetést, s fütyüljön a többi emberre... Az ifjúság akkor döbbent a valóságra és hallatta végre hangját, amikor megkezdődött a vietnami háború. Most, ha azt kérdezik tőlem, mit kíván a 70-es évek amerikai ifjúsága — egy szóval felelhetek: békét. Torkig van az értelmetlen vietnami háborúval! Mindehhez hozzájárul még a fajgyűlölet, amely 25 millió négert sújt, közülük is elsősorban a fiatalokat. Napjaink jelszava az lett, hogy véget kell vetni a faji megkülönböztetésnek, annak, hogy egymásra uszítsák a fehéreket és a négereket, kigyomlálni a nézeteket, amelyek a sötét bőirűeiket másodrendű állampolgárnak tekintik. Az ifjúság szeretné tartalommal megtölteni az életét, az ember életének pedig az ad tartalmat, ha a köz javára is dolgozik, ha erejét, képességeit e célnak is szenteli. Mind több amerikai fiatal vállalja ezt az életformát. A reakció azonban „felfegyverezve'' fogadja ezt a törekvést. Mennyit ér a „saját láb* A munkásszálló semmiben sem üt el az új lakótelep többi épületétől; csillogó, széles üvegfelületek, színes erkélyek, merészen hajló vasbeton felületek. Az előcsarnokban díszpálma, szőnyeg, társalgóasztalok széles, tekintélyes portáspult. Előkotrom a noteszemet; a hétvégi munkásvonaton megismert fiú nevét keresem. A portás gyanakodva méreget. — Honnan tetszik keresni? A rendőrségtől? Mert sajnos A menő Az igazat megvallva ez a kérdés vajmi ritkán hangzik el. E sz »t mégis szinte naponta használjuk Menő: András, aki klasszul gitározik. Laci, aki minden évben a térképről választja ki, hova menjen üdülni, vagy Zsuzsi, akinek még egy még menőbb fej, egy országszerte ismert be.U-zenekar oszlopa udvarok a menő melléknévnek ma már csak nyelvtani kapcsolata. van a menni igével. Az Értelmező Szótár a napjainkban egyre gyakrabban használt mellétcnévnek szám szerint hét jelentését sorolja fel. Például ott szerepel a Pestre menő gyorsvonat, férjhez menő lány, a működő, azaz menő villany motor, a fényűzésszámba menő életmód, a dolgok gyökeiéig menő változás, a jól vagy rosszul menő üzlet. A ff név viszont már a szótár értelmezése szerint is vonatkozhat nagy eredményeket elérő sportolóra, vagy átvitt értelemben „olyan személyre, aki nagyarányú, gyanús vállalkozásokkal foglalkozik, nagystílű szélhámos”, vagy „olyan személy, akinek minden sikerül, az élet élvezője: életművész”. De én mégsem erről szeretnék beszélni, hisz a tizenéves korosztály — mint oly sok más szót — ezt is saját értelmezése szerint használja. Menő népiesen nem az, aki megy, hanem akinek megy. A tinédzserek valóságos és hangoztatott eszményeire vonatkozik. Arra, hogy az utóbbi időben az értékes, tehetséges, tisztességes, jel- lemes, erős akaratú, intelligens, vonzó jelzők szinte kilüegolclást sürgetnek A diákok nagyon is gondolkodnak, spekulálnak, néha még olyan „sötét”, pesz- szimista hangulat is elfogja őket, mint Vígh Évát, akinek levelét minden kommentár nélkül közzétesszük. — Harmadikos vagyok és sokat beszélgettünk barátnőimmel. Panaszkodtunk, hogy nincs időnk eleget olvasni. (Amit pedig gyakran szemünkre vetnelk.) Hat órát ülünk az iskolában, három órát otthon tanulunk; ez Keieszteslovag A hatvani vasútállomás várótermében láttam meg. Unottan szemlélte az automatasort, fáradt mozdulattal beledobott egy kettest a gépbe, hanyag mozdulattal felhörpintette a gőzölgő kávét, majd megelégedetten letelepedett a széles padra. Semmi kétség, a lobogó sörényű ifjú fekete garbóján hatalmas kereszt függött rozsdás láncon. íme az új hittérítő. Leültem mellé és megkínáltam egy cigarettával. Kegyesen elfogadta. — Vallásos vagy — kérdeztem. — En? Miért lennék? — Gondoltam, a kereszt.. i — Ja. Jó a cucc mi? — Aha. Szóval, ateista vagy. — Az mi? — Olyan, aki tagadja az idealista világképet. Azt mondja, nincs Isten. — Ja. Nem foglalkozom ilyesmivel. — Mivel foglalkozol? — Lányokkal. Harapnak a sérómra, meg erre a cuccra. Masí mondd, nem vagyok egy jobb tag?, ____; . , i . ' m ár erős kilenc órai munka. Akad otthon is tennivaló, néha társadalmi munka, 'szakkör. Ha valakinek ezek után még bőségesen marad ideje, hogy olvasson, az remek ember. (Különösen, ha az éjfélig tartó olvasás után nem fáradt másnap.) De ezt a tempót sem lehet sokáig bírni. Nem tudunk egy-két tárgyat fokozottabban tanulni, könyvekből ismerkedni velük, ha a többi tantárgyból is mindig becsülettel készülünk. Szükség lenne az iskolareformra, mert a tanulási módszer nem tudott lépést tartam a fejlődéssel, hiszen évről évre nő a tananyag, de az- oktatás módszere alig változik. Azt mondják, hogy a legszebb kor a tizenhatodik-tizenhetedik életév. Hiszem, hogy ez a mi esetünkben nem így van. Nyomaszt a túlterhelés, csökken a magunkkal szemben támasztott igényesség. Amíg keveset vagyunk a szabad levegőn, rettegünk egy rosszabb osztályzattól, nincs időnk foglalkozni a világgal, a művészeteikkel; — az iskola nem teljesítheti feladatát: azt, hogy öntudatos, művelt, az életben könnyen tájékozódó, szabad embert neveljen Ha valaki egyszer kevesebbel beéri, ez szerintem nem megoldás. • szorultak a kamaszideálok horizontjából: a legtöbb fiatal kizárólag vagy elsősorban menő akar lenni. A felnőttek gyakran aggasztónak tartják ezt, és nem figyelnek arra, hogy a menő napjainkban sokszor az a közös nevező, amely az összes, korábban felsorolt erény sorozatából származik. Mert ha közelebbről megismerjük a menőket: nagyon is sok közöttük az értékes, tehetséges, tisztességes, jellemes, erős akaratú, intelligens és vonzó fiatal. Csakhogy —és ez a baj! — a menőik egy része majdhogynem titkolja ezeket az erényeket. Nemcsak a vonzó külsőt leplezi sokszor az ápolatlanság, de a tényleges emberi, szellemi igényeket is felváltja az igénytelen egyenruha divatos jelmeze... Ügy látszik, sokszor nem annyira a menőkben, hanem bizonyos zöldfülűeknek a fogalmat tápláló, leplező „közvéleményében” van a hiba ... Vagy esetleg én tévedek? Varga Ágota azok ts elég gyakran megfordulnak erre A szobában ismerősöm, és három lakótársa. (Már vártak — az asztalon öt pohár, felbontott, de tele üveg bor.) Kosa László 19 éves, építőipari segédmunkás. Erős vállú, szögletes arcú. összekulcsolt kezén kidágadnak az inak. — Én leérettségiztem. Apám azt akarta, maradjak éri is a faluban, túrjam a földet. Hát nem! Hivatalban 1300-at adnak, szakmám nincsen, mi mást választhattam volna? Erővel bírom-, a pénz meg rendes; 2500—2800 majdcsak mindig megvan. —Nem is jársz haza? — Apámékhoz nem. Ha megyek, a menyasszonyomék- hoz megyeli. Három házzal laknak lejjebb. Anyám, meg az öcsém átjönnek, ha látni akarnak. Különben ez sem lesz már sokáig, mert összeházasodunk, jön fel ő is Pestre. Szereztem neki a le- ányszálláson helyet. Dienes István ipari tanuló. — Gyermekkorom óta városba akartam jönni. Nem való nekem a falusi élet, én azt szeretem, ha magamnak csinálhatom a dolgokat, ha senki se szól. bele. A fiúk tudják, nem a szórakozás, vagy a város miatt jöttem. Gyűjtöm a pénzt, rakom az éllre. Itt megtehetem. A másik kettő. T. Béla és M. Ferenc, nem akar beszélni az eljövetelről. ’ — Jó itt. megvan mindenünk. Televízió, játékterem, zuhanyozó, főzófülke —akárcsak egy igazi szállodában. Három mozi is van a közelben .., — Meg öt kocsma — jegyzi meg félreérthetetlen hangsúllyal Dienes. — Na és! Otthon is odajártunk. itt miért keresnénk egyebet! Az persze más, ha randim van. ha olyan a csaj, elviszem én akár a Gellértbe is... — Kikkel barátkoztok, vannak haverjaitok? — Nincsenek; — A válasz kicsit merev. Mintha a magától értetődő a „nincsenek” lenne. — Ha elmegyünk, együtt megyünk legtöbbször mind a négyen. A többi szál- lóssal sem barátkozunk. — Mondta a portás, hogy a rendőrség elég gyakran vizitel — Múlt héten elloptak égy táskarádiót, azelőtt ingeket, télikabátot. Zárni kell itt mindent. Elcsendesedünk. A téma kínos, egymás közt már sokat meditálhattak ezen. Végül az eddig 6zótlan Túri mozdul. A szekrényhez lép, átlátszó, literes üveget emel ki belőle. — Valódi kisüsti, szilva. Otthon főtt, ' a kert aljában ..; Méregerős. Centiméterenként érzem, ahogy végigcsúszik a nyelőcsövemen. Dienes krákog. a többieknek a szeme. se rebben. — Jól bírjátok .: — jegyzem meg. — Az anyatejhez ezt kaptuk kiegészítőnek —, vigyorog M. —, de még nem is ez az igazi. A kétszerfőtt, azt-kóstolná meg egyszer! Cihelődök, még egy utolsó pohár.. Oldottabb a hangulat. most már megkérdezhetem: — Azzal, hogy eljöttetek, tulajdonképpen ml változott az életetekben? Munka ma már otthon is álcád, új barátokat nem szereztetek, mozi, televízió, kocsma, Művelődési Ház a faluban is van. A pénz? Aki utazik, annak a különbség el is megy. K. kapásból válaszol látszik, nem először mondja el ezeket. . — Nincs körülöttünk a falu, a tanya, a kisváros levegője, az, hogy így csináld, úgy csináld, ha én mondtam, akkor ez lesz. Igaz, hogy jobban magunkra vagyunk hagyatva de így jól, vagyrosz- szul, mégis a saját lábán áll az ember ... Földesi József Rock, beat és Amikor 1956-ban a rock and roll megkezdte világhódító útját, új folyamat indult a könnyűzenében. A rock azóta is hódít, sikerét a hatvanas évek beatmozgairna azonban jelentősen túlszárnyalta. 1971-ben joggal vetődhet fel a kérdés: mit hoznak az elkövetkező évek? Ezt a kérdést a hazai könnyűzene három népszerű képviselőjének tettük fel: Laux József, az Ómega- együttes dobosa: (Laux Jó zsef időközben kivált az együttesből. — A szerk.) — Amíg pár évvel ezelőtt egy-egy dallamos számmal óriási népszerűségre tehetett szert egy zenekar, ma már ez nem elég. A zenei igény állandóan növekszik, az akkori hangszertudással a Beatlesek ma nem tudnának feltűnni. Improvizálás, kü. lönféle dzsesszelemek egyre nagyobb száma, visszanyúlás a blueshoz, a rockhoz: ez jellemzi az 1971-es helyzetet. Szerintem megmarad a pop, tehát a slágerszerű, „köny- nyed" zene, de a jövő a fejlettebb szinten álló, állandóan kísérletezd, dzsesszbe hajló progresszió irányzaté. Tolcsvay Béla, a „Tolcs- vayék és a trió” elnevezésű zenekar zeneszerzője. Maga is több hangszeren játszik: — Szerintem a jelszó: vissza az egyszerűséghez! Természetesen ez nem jelenti azt, hogy alacsonyabb fokon, mint az eddigi zenei szint, hanem olyan stílust megteremtve, mely kikristályosodott formában egyesítené az elért eredményeket. Közérthetőség és magas zenei tudás: e kettő egyesülése valami újban, ötvözve a népzenei hagyományokkal — ez lesz az, amely olyan új hangot fog eredményezni, mint 1962-ben a Beatles. Példaként az operai színvonalon népi és pop elemetekéi tűzdelt Mmr’l musicalt lítem, amely évek óta világsikert arat. Kudász Ferenc, a Qgli együttes énekese: — Az underground (a dzsesszhez közelebb álló beat) egyre veszít népszerűségéből, hiszen a tizenévesek nem mindegyike zenész. A teenager eknek. olyan zene kell, mely megfelel érzésviláguknak, szemléletüknek. Nem véletlen, hogy a dzsesszrajongók inkább az idősebb korosztályból kerülnek ki. Csakis a dallamos zene az, amely a beat helyett, illetve a Beatlesek folytatásaként be fogja tölteni az elkövetkező évek fiataljainak zenei szükségletét. Olyan muzsika kell, amely dallamos, de nem olcsó sláger, hanem igényes és eredeti; melyért újra rajon- gani és igazán lelkesedni tudnak. E. L. A fiatalok világosan látnak. Számtalanszor hangzik el a fiatalok szájából: az öregem. a fpnököm, a tanáram, az igazgatóm vasikala- pös maradi, ósdi begyepesedett, képtelen más szemszögből nézni a világot, csak megállás nélkül a maga mondókáját fújja, semmit sem hajlandó változtatni megkövesedett, megkövült nézetein.- Sok igazság van néha ezekben a kitörésekben, az idősebb nemzedék vfcáont ezt nemigen hajlandó elismerni,. és valóban, afSkff- _ 1971, tnájna 30,, yaeárnap nyösen hajtogatják, hogy az ifjúság nem hajlandó más szemüvegen keresztül nézni, más szemszögből megítélni a helyzetet, csak saját korosztálya helyzetéből. Doktor bácsi, magán múlik, hogy a beteg milyen szemüvegen keresztül látja a világot! 6Z. a,' ra n p j n i m K IFJÚSÁGA
