Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-29 / 125. szám

Zabriskie Point Amerikai film Népművelés - buktatókkal Két nagy és félelmetes lá­tomás közé szóiul ebben az alkotásban a nagy olasz filmrendező, Michelangelo Antonioni mondanivalója. Azért mondjuk, hogy az ő mondanivalójáról van szó, mert egyrészt a forgató- könyvet is ő írta — igaz, mások társaságában —, másrészt stílusa annyira európai és csak az övé, hogy a szándékról akár vitatkoz­ni sem lehet: így látja egy művelt európai a lázongó amerikai fiatalságot. Ez egyik látomás: Zabris­kie Point. Kihalt vidék, va­lamikori vízfenék, az állati és növényi élet minden lát­ható jele nélkül. Kémiailag steril világ, ahol akár az atomtámadás utáni állapot is elképzelhető. Nem érin­tette meg a modern kor ci­vilizációja. Egy pont a vi­lágban, ahol még nem fer­tőzött a XX. századi élveze­ti cikkek, a testi kultusz ro­hama, a reklámé, a válasz­tékos és elfinomult élveze­teké. Itt találkozik Mark és Daria. Mindketten keresnek valamit, nyugtalanságuk kergette ide is őket. Mark látomása az, hogy a steril világban, ezen a szállongó kalcium- és egyéb poron le­het csak igazán megvalósí­tani azt a szerelmet, az em­ber legelemibb és legősibb szenvedélyének a kiélését, amelyet a modern Világ be- idegződött lelki betegségei­vel, anyagi és társadalmi viszonylataival, az ember élete fölé rakott technikai, bádog-, acél- és egyéb he­gyekkel a városban, a kom­fortban megsemmisülni lát­nak. E hippilátomás elké­peszti, de el is gondolkoz- tatja a nézőt, mert szá­munkra ismeretlen ideg- rendszeri és érzelmi előz­ményeket tételez fel. E lá­tomás abszurd volta az első pillanatra nyilvánvaló. Mark és Daria hiába akadnak egy­másra meglepetésre, várat­lanul, véletlenül, de tör­vényszerűen, mindazt, amit ők a Zabriskie Pointhoz hoztak, csak az teszi lehető­vé. hogy e látomásnak né­mileg reális alapja, magja legyen. Még akkor is léleg­zetelállító az, amit látunk, XXII. Dr. Berti kérdezted, mit csi­náljon? Singapore azt je­lentette, hogy a futár ugyan elindult Rómába, de a cso­mag fennakadt a repülőtéri vámvizsgálaton. — A pokolba is!... — dobbantott Luciano. — Mit képzelnek ezek a taknyo- sok?! Engem nem érdekel, ha Palermóban halomra is lődözik egymást, de Milánót hagyják ki a játékból... — Ne bosszankodj, Salva­tore. Első az üzlet. A pa­lermói bandaháborúnál sok­kal kellemetlenebb, hogy a singapore-i csomag elveszett, így változatlanul azt taná­csolom, a kisasszony azon­nal utazzon Rómába, s még az éjjel a BEA gépén Hong­kongba repülhet és holnap p-tére már Bertinél lehet • n"■'•*rr*'than. aki v*rpmnt ad­OMMkM Í0TL mágus 23.. szombat ha meggondoljuk, hogy a két fiatal a legnemesebb és legtisztább magányát viszi, cipeli a nem is sejtett, de szándékolt, nagyon is akart megoldás felé. A másik látomás, a film végén Dariáé. Kimeredt, lát­szólag gondolattalan ésszen- vedélytelen szemmel nézi a luxusszállodát, ahol a föld­ről, a haszonról, tervekről van szó, elegánsan, finom és csendes társalgással, de to­rokharapó kegyetlenséggel. S ahogy így elnézi Daria ezt a zsebkendő kiterjedésű pa­radicsomi világot, amely csak néhányaknak jut és amelyért az egész társada­lomnak szorongatottságban és hazugságban kell élnie, Daria óhaja megjelenik előt­tünk a képen: felrobban, a levegőbe repül a luxusszál­loda, a technikai vívmányok embergyötrő szimbóluma; felrobbannak a jégszekrény, a ruhák, az asztalok, a be­rendezési tárgyak. Előbb csak egy könyv, aztán sok könyv, majd egy egész könyvtár ég, lobog, s mikor a könyvtár megsemmisül, a robajok sokkoló hatására vége is van a filmnek. E második és hangsúlyában sokkal fontosabb látomással Antonioni veszedelmes kö­vetkeztetésekhez érkezik el: a kultúra alapeszköze, a könyv a kárhozatos azért, hogy a civilizáció és a tech­nika ezt csinálhatta ebben a világban, ezen a földön, ahogy most el kell viselni a városi, a zsúfolt, a testet és lelket egyaránt meg rak kan­tó életet. A két vízióhoz hozzá kell adnunk természetesen azt az alaphangot is, amellyel An­tonioni bevezeti mondani­valóját. Az egyetemisták, a korról felelősséggel gondol­kozó fiatalok halálos ko­molysággal tárgyalnak a for­radalomról, a jelenlegi álla­mi és létforma elleni láza­dásról. A halálos jelző nem véletlen: itt meghalnak a kimondott és elhitt gondo­latokért. Mint mindig, ami­kor a történelem vajúdik, és új világot akar szülni a jó édes anyaföld. A rendező szigorral állítja szembe egy­mással a komfortot az igény­digra megszervezi az áru továbbítását... — Igazad van, Frank — higgadt le Luciano. — Már Las Vegasban is kitűnő üz­lettársam és barátom voltál. Azt hiszem, az a leghelye­sebb, ha ezúttal is tanácso­dat követem. Bár Mariát nem szívesen engedem el magam mellől. Coppola megértőén vi­gyorgott és felállt. A terasz sarkánál az oszlopra ka­paszkodó görcsös fügefához lépett. Letépett egy bőrös levelet és szórakozottan csa­vargatta. «. — Lassan itt is utoléri a világot a tél — jegyezte meg és Luciano felé mutatta a levelet. — A rádió szerint észa­kon, a hegyekben már ha­vazik. De itt még mindig huszonöt fokot mutat nap­pal, árnyékban a hőmérő, pedig már november eleje • -a Overe !“" n’* n "iv’akho • A. a /.att.am rendoe őket. üj, .ét kilométer hosszú vízve­zetéket építtettem. Ráment egy százasom. — Ezzel Lu­ciano Coppolába karolt, bal telenséggel, a hatalom jól táplált védelmezőit a szí­nes és nem színes hippik­kel. A képekre és a monda­tok pergésére bízza, ki és hogyan érti meg azt, ami­ről itt vallanak. A film levegője, atmosz­férája félelmetes távlatokat sejtet. A fiatalok magány­ba akarnak vonulni még a csoportszerelem árán is, új prófétákat keresnek, akik­ben a hitre elégséges új ta­nokat kutatják. Nem kér­nek az anyagi világtól csali annyit, hogy elérhessék az egyszerű boldogságot, a szerelemmel, testivel és lel­kivel egyformán összefüggő boldog állapotot. Olyan ál­lapotot, amelyben nem kell harcolni a pénzért, a haszon­talan külsőségekért. És még­is és éppen ezért kell har­colniuk, ölni, menekülni és meghalni, miközben mások vasalt ingben és vasalt kép­pel pontosan kiszámítják, mit és hogyan kell tenni ahhoz, hogy csak az anyagi világ legyen az elérhető boldogság csúcsa. Antonioni minden gondo­latát plasztikusan érzékelte­ti azzal, ahogyan jól kivá­lasztott szereplőit — nem hőseit — az arcukkal jel­lemzi. Minden lehetőséget kihasznál a kamera, minden állásban, hogy csak az ar­cok beszéljenek. Az erotika nem lényegtelen kelléke en­nek a filmnek, mégsem az izgatja a nézőt, mit és ho­gyan csinálnak ezek a fia­talok csoportszerelem cí­mén, hanem az a hallatlan őszinteség képeszti el, aho­gyan érzéseiket, testi szen­vedélyeiket adják az arcu­kon. Az ösztönökbe való le­merülésnek ilyen képsorát nemigen láttuk eddig fil­men. A film mindenképpen hír­adás a modem lázadásról, amely elsősorban szemléle­ti, aztán társadalmi, és ez­zel mutat a jövő évtizedek irányába. Mark Frechette. Daria Halprin és Rod Taylor áll­nak a szereplők élén, de őket nézve is a mágusra gondolunk, aki őket a film­felvevőgép elé küldte. Farkas András kezébe pedig sétabotot mar­kolt. Maria Belloni tűnődve né­zett az alsókért lépcsőin le­felé ballagó két férfi után. Túl rajtuk, mintha megfor­dult volna az ég, a tenger kékjén fehér hajó úszott Szicília felé. A milánói repülőtéren Liggio taxiba ült és a San Antonio utca egyik bérháza előtt szállt ki a kocsiból. Alig félóra múltán újra megjelent a ház kapujában, de ekkor már másodmagá­val. Unokaöccse kísérte. Ki­csiny, 850-es Fiat kocsiba szálltak, ami a járdaszélen parkolt. A Fiat a magán­taxik jelzését viselte és Liggio unokaöccséé volt. Délután háromra járt az idő. A Liggiót követő nyo­mozócsoport gépkocsijai egymás után adták a köz­pontnak rádiójelentéseiket. — Mi az ördögöt grasz- szálnak ezek a Via Regi­nán? — töprengett Marc, amikor már harmadszor is erről a közepes forgalmú útvonalról jelentkezett az URH-adó. Az utolsó adást húsz perc szünet követíe. Marc már türelmetlenkedni kezdett, hátha meg­lépett az üldözők elől a kis Fiat. amikor váratlanul a Bonta-villát figyelő torony je­lentkezett. Jelentése szerint a villához vezető utca elején milánói rendszámú, vajszí­nű 850-es Fiat autó állt le és két férfi, az egyik kissé bi­ceg, tart a Bonta-ház felé. — No csak... hallja ezt, Fleur ot? — csodálkozott Marc. — Az ördögbe is! — pislo­gott gyanakodva főnökére Fleurot — Mit keres ez a ccv ’ ? ■ •; ' e. , i i • i< Bon 1: n Fiúéról úg, f úlván minden adatot összegyűjtött erről a vigyori képű. bárgyú bandi­táról,. akinek tkeg a főúri MINDENKI azt hihetné, hogy az általános műveltség fokozását célzó ismeretter­jesztés minden segítséget megkap manapság nálunk, mivel elemi érvényű megál­lapítás: a műveltebb ember eredményesebben tevékeny­kedik, mint a kevésbé mű­velt társa. Jobb marós, kivá­lóbb technikus biztosabb ke­zű segédmunkás, eredménye­sebb tevékenységű pedagógus és átfogóbb koncepciójú igazgató. Nemrégen mondta egy tu­dományos fokozattal bíró ku­tató: — Az állandó önképzés nemcsak lehetősége ma min­denkinek, hanem kötelessége is. — Ugyanakkor — önma­gához illő módon — halkan arról panaszkodik a TIT me­gyei elnöksége, hogy az ipa­ri munkások között ők nagy lelkesedéssel terjesztenék a legkülönbözőbb ismereteket, ha erre megfelelő lehetősége­ket kapnának. Selypen valamikor kiváló eredménnyel működött a munkásakadémia. Mióta a „kultúros” nyugdíjba ment, azóta éppen hogy csak vege­tál. Jó példaként lehet em­líteni a Hatvani Cukor- és Konzervgyárat, a petőfibá- nyai művelődési házat, a hatvani vasúti csomópontot. Ügy tűnik: általában azon múlik az üzemekben a TIT szervezett tevékenysége, hogy akad-e ott egy ember, aki komolyan veszi az ismeret- terjesztést. és vállalja a szer­vezéssel járó nem csekély fáradalmakat. Olykor: a kö­zömbösség és a meg nem ér­tés ellen képes is a szó szo­ros értelmében küzdeni. Mert némelyek alig veszik komo­lyan a TIT munkáját az ipa­ri vállalatoknál. A furcsa sort el lehet kez­deni a Tisza II-vel, a VÖCSI sem maradhat ki, de folytat­ni lehet Kőolajipari Válla­lattal, a tanácsi építőipari vállalattal. Alig található is­meretterjesztés a Bervában, az állami építőipari munkás- szállókon. Csak Gyöngyösön közel harminc olyan üzem működik, amelyekben a TIT nem tart ismeretterjesztő elő­adásokat, mivel ezek az ipa­körökben lezajlott gáláns szerelmeit is kartonozta. — Majd meglátjuk — mondta jelentőségteljesen Marc. — Csak a fiúk rajta legyenek. ... Liggióék azonban csak bementek a villába, majd néhány perc múlva távoztak. Senkivel sem találkoztak. Legalább i6 a toronyból sen­kit se láttak, aki kikísérte volna Liggiót és társát. Je­lentkezett viszont a telefon­lehallgató szolgálat. Jelezte, hogy a villa telefonján helyi beszélgetést folytattak, a hí­vott készülék tulajdonosa Umberto Pizarro. a Via Re­gina 38. számú ház második emeletének 9-es ajtója alatt lakik. A beszélgetés szövege így hangzott: „Hallo, pizarro lakás? ... Igen.;: Angelót kérném .. Itt nincs semmifé­le Angelo... De kell neki lenni és én hazulról hoztam neki sürgős üzenetet. Kérem, közölje vele hogy egy óra múlva az Opera Kávéház­ban várom a l’Ora című lap lesz előttem az asztalon... Salutianogli Amici...” — Ehhez mit szól, Fleurot? — Azonnal menjünk, fő­nök, az Opera Kávéházba. — Nem, barátom, arra még lesz időnk, intézkedjen, hogy az egyik civil rendszámú rendőrségi kocsi parkoljon a Via Regina 38. számú ház bejáratával szemközti olda­lon és a lakásnyilvántartó­ból szerezzék be ennek az Umbertónaik az adatait... Marcot az egyik rádiósko­csi adója szakította félbe, a szoba falá lógó hangszóró­ból: „Itt a három per hár­mas. Jelentkezem.” — Mondd gyorsan — tü- rAi-v,nt1-r>1'edett a rá1*!'1! ' ‘ ..A Via !’->.• haladunk. A látási viszonyok jók ... (fékcsikorgás)... a cél váratlanul jobbra, a jár­da szélén álló kocsik közé ícsákoáoti.“’- (Faiyistfsi^ ri objektumok nem akarnak szerződni a TIT-tel. Pedig csak a szocialista brigádok vállalásaira kell emlékeztetnünk; Mennyivel könnyebb és eredményesebb volna, ha a brigádok kultu­rális vállalásait a TIT segít­ségével teljesítenék. Miért ne lehetne ismeretterjesztő előadásokat tartani a brigá­doknak? Utána a vitát is megrendezni! Miért ne kap­csolódhatna be egy brigád vagy üzem „országjáró” ki­rándulásaiba a TIT? És ak­kor nemcsak egy vidámpar­ki „kikapcsolódással” telje­sítenék a kulturális vállalá­saikat a brigádok. Kell a Vi­dám Park, kell a Fővárosi Nagycirkusz kell a Halász- bástyán történő sétálgatás, de lehetne múzeumlátogatás és városnézés is szakképzett ve­zetővel. Emellett jutna idő egy pohár borra és a csípős halászlére is. ALIG MAGYARÁZHATÓ valamivel az a szegénység is, ami az ismeretterjesztés esz­közeiben felmérhető. Nincs egy falitábla, nincs diavetí­tő, nincs elsötétítő függöny, de az üzemek nagy részében még az előadás megtartásá­ra alkalmas helyiség sem akad. Hány vállalati vezetőnek jut eszébe, hogy „utána néz­zen”: milyen ismeretterjesz­tés folyik nálunk? Űj tech­nológia. fantasztikus tudású gépek, meglepően új eljárá­sok: mind és mind nagyobb műveltséget tételez fel azok­nál. akik ezeket használják,’ alkalmazzák a munkájukban, a termelésben. Mégis: fehér hollónak szá­mát az olyan igazgató, mint amilyen a gyöngyösi gépjaví­tóé, aki szinte megköveteli a dolgozóktól, hogy vegyenek részt az országjáró kirándu­lásokon, üljenek fel a saját autóbuszukra és kóstoljanak bele egy színházi előadás semmivel sem pótolható han­gulatába, akarjanak újabb és újabb ismereteket birtokol­ni. olyanokat is, amik lát­szólag semmi összefüggésben nincsenek a gépjavító szak­mával. Hg a világ legnagyobb ba­jait kellene felsorolnom, ak­kor az agressziók és a nyo­mor mellett rögtön a tudat­lanságot említeném. Mi az általános műveltség miatt nem szégyenkezünk. Sokat tettünk az elmúlt negyed­században ezen a területem De ha nem él bennünk ele­venen az ismereteink szün­telen megújítására való tö­rekvés, ha a népművelés ha­tékonyságáért nem teszünk meg mindent, akkor holnap­után túllépnek rajtunk. MINDEN DRAMATTZA­LAS NÉLKÜL — bár egy ki­csit kiélezve — adom tovább azokat a szelíd észrevétele­ket amiket ebben az ügyben a TIT megyei elnöksége meg­fogalmazott legutóbbi ülésén. G. Molnár Ferenc Gerhardt Hauptmann: Naplemente előtt (Kedd 20.00): A kétrészes színjáték köz­vetítése a szegedi Nemzeti Színház előadásában, felvé­telről. A darab Hauptmann drámái közül az egyik leg­kiemelkedőbb, s érdekessé­ge, hogy bemutatójára az násosát láthatjuk a képer­nyőn, s ez az alakváltozás szinte semmilyen változta­tást nem igényelt az alap­művön, szinte képernyőre termett. Egy század eleji vidéki kisvárosban játszó­dik a lényegében kétszerep­lős darab: a körülrajongott bonviván és a kis színésznő közötti szópárbaj tölti ki a cselekményt. A férfi ugyan­Jelenet a „Csendélet” című tv-játékból. ostromlott Leningrádban, az ostrom kellős közepén ke­rült sor. A szegedi előadás érdekessége pedig, hogy az egyik főszerepet a rendező alakítja: Ajtay Andor, ö egyébként már szinte „vé­gigjátszotta” a darab összes szerepeit. Ezúttal Clausen tanácsost játssza, de volt már Geiger és Klamroth is. Utoljára éppen a Vígszín­házban játszott a darabban, 14 évvel ezelőtt. MALKA (Péntek, 21.10): Magyarul beszélő. cseh­szlovák film. A háromnegyed órás film regényes környezetben, a szlovák hegyek között ját­szódik, jó néhány évtized­del ezelőtt. A hegyi pászto­rok életével kapcsolatosan elevenít fel egy balladai töltésű, hangulatú történe­tet, amelyben a főszereplő fiú egy rablóbandába keve­redik, s véletlenül éppen szerelmese árulja el őt. a>' jjLsfc (Szombat, 20.05): Molnár Ferenc egyfi is féltékeny a nőre, ám csakhamar kiderül, hogy ez a féltékenység csak formá­jában szerelmi, jóval in­kább szakmai... A szellemes és vaskos gorombaságokat is tartalmazó szópárbajban a pálya, a lehetséges siker, az előmenetel kapja. A fő­szerepeket Bessenyei Ferenc és Dómján Edit alakítja. ANTIGONE (Szombat, ZS.OVfi ........ *> Magyarul beszélő NSZK4 film, a televízió Éjszakai előadás című sorozatának legújabb darabjaként. Az NSZK-film a klasszikus sorstragédia modem feldol­gozásából készült. A szerző­jének a színpadon már szép sikert hozott dráma,a klasz- szíkus alaphelyzetet modem miliőbe ágyazva tárja a mai nézők elé, ezzel is érzékel­tetve és közel hozva hoz- -vrtk az akkori nagy ~dé- sek ma is aktuális voltát, egyszóval korokon átható igazságukat, érvényüket. A. Gy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom