Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-25 / 121. szám

Sorok, képek a BNV-ről

Napok óta belpolitikai életünk eseményeinek, a hazai és külföldi látogatók érdeklődésének előterében áll az idei Budapesti Nemzetközi Vásár, amelyen 36 kiállító ország adott egymásnak randevút, felvonultatva iparuknak valamennyi számba jöhető remekeit.

Ezúttal is gazdag az anyag, sok a látnivaló, s közöttük természetesen rengeteg az újdonság is; a vendég bizony belefárad a sétálásba, a nézelődésbe. Talán a leg- vállalkozóbb kedvű embernek sem jut ideje, ereje mindenüvé eljutni, mindent szemügyre venni. Ennélfogva beszámolónkban mi is csupán képeket villanthatunk fel élményeinkből.

ja, vagy éppenséggel aBHG

nagydíjas tranzit telefon- központja készteti megállásra még a nem szakembereket is.

Látványos a járműkiállítás, remekmű az IKARUS 280. típusú városi csuklós autóbusz, a lengyel Star C-28. jelű D 91-es kétszintes nyerges, pótkocsis vontató, „telt ház”-zal szerepel szinte állandóan a Szovjetunió, a többi népi demokratikus ország, vagy a Keletet idéző India, Pakisztán pavilonja.

Csodás bútorok, még csodálatosabb ruhaköltemények, ruházati cikkek mutatják könnyűiparunk eredményeit és törekvéseit. A tóparton különlegességeket kínál a GRABOPLAST Győri Pamutszövő és Mű- bőrgyár, amelynek termékei gazdag színskálát ölelnek fel, könnyűek, szépek, s nem utolsósorban olcsóbbak a hagyományos bőröknél. A már 30 millió négyzetméteres termelést a kárpitos-, bőrdíszmű-, ruházati- vagy a könyvkötőipar egyaránt hasznosíthatja. A közelgő vadászati világkiállítás jegyében született a korábbi „hüllőprogramot” v«'"-*-' im,

Sűrű sorokban áramlik nap- nap után a vásári tömeg.

Ezen a tavaszon is a Petőfi -csam okban helyet kapott a KGM-vállalatok reprezentálják a legfeltűnőbben hazai gyáraink, üzemeink munkáját, igyekezetét. Itt találhatjuk — többi között — a tv-csodákat, a VIDEOTON színes Vide- color, illetve az ORION Victoria nevű készülékét, ez utóbbit avval az érdekességgel, hogy a hang már természetes irányból sugárzik a néző, a hallgató

Autó hátúi autó: a lengyelek kétszintes nyerges gépkocsija

«méteres, robbanásbiztos amelynek során ügyes vadképcsövével, a magnetofon bőrutánzatokkal kedveskedés több fülhallgató-csatla- nek majd a divatkedvelők- kozás lehetőségével okoz nek. ,

újabb kellemes meglepetést. Ugyancsak a tóparton a

Az egri Finomszerelvénygyár és a MECMAN-iroda közös bemutatója a Petőfi-csarnokban

Arrébb az Elektroakusztikai Gyár kollektív tanítógépe, tanító és vizsgáztató gépcsaládja vonzza a figyelmet, míg másutt a Szerszámgépipari Művek pályavezérlésű tárcsás esztergaFővárosi Műanyagipari Vállalat cégtáblája mögött szerényen meghúzódva — kedves, praktikus víkendházak szomszédságában — a ró- zseszentmártoni műanyagüzem 10—50 köbméter«» táEgy a nagydíjas termékek közül: a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár telefonközpontja

(Foto: Tóth Gizella)

rolótartályai szereznek minden bizonnyal további elismerést „szűkebb hazánk” műhelyeinek. S a közelben „botlunk bele” egy másik Heves megyei jellegzetességben az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság Gyöngyösről „felgurított” óriáshordójába, amely a történelmi borvidék számtalan kuriózumával, apró- nagyobb emléktárgyaival csalogatja, s igyekszik még jobb kedvre deríteni a vásári népet.

Az USA pavilonja — egy sajátos, külön világ: századfordulói képet ébreszt, nagyanyáink konyhájával,

de odahelyezi mind járt mellé a ma háziasszonyának korszerű „műhelyét” is. Valamivel arrébb pedig harsány hangon az 50—3000 dolláros vízágyat propagálják. Egy olyan fekvő, pihenő alkalmatosságot amelyben a „derékaljat” hűtő, fűtő és ringató víztömeg tölti meg pihe helyett, s a csupa fehér huzaton szendergőnek mozgatható színes tv-, beépített rádió- készüléke is van.

Ebből is — abból Is egy kis ízelítő. Ez az idei vásár, amelyet egyébként érdemesebb megnézni — mint olvasni róla. (gyóni)

Ki a jó vesető

PUNDRÄS-PENDELYES

korunkból ismerjük egymást. Együtt koptattuk az iskolapadot egészen az érettségiig, akkor szétágazott utunk, de egyetemistaként is sokat találkoztunk. Olyanok voltunk, mint a boróka, szúrósak, gö- csörtösek és fanyarok; utáltuk a polgárokat és mindenkit, aki nem volt egyszerű, aki nagyképű volt, gőgös, flegma és üresen dicsekedő.

Nemrég öeszeakadturik. Külföldi vendégekkel ebédelt a reprezentatív étteremben. Odacipelt az asztalukhoz, bemutatott. mint régi-régi barátját; vendégeit a tolmácsra bízta és többé nem törődött velük. Alig győztük a sok beszédet, még az estébe is jutott belőle. Tudtam, hogy amióta nem találkoztunk, közéleti vezetővé nőtte ki magát, a közgazdász diploma mellé mérnökit is szerzett, sokat jár külföldre. „És milyen vezetőnek tartod magad.;.? — kérdeztem mellékesen. Ujjaival zöldköves gyűrűjét babrálta, úgy válaszolta unottan: „Van hatalmam és tekintélyem. Én rendelkezem. a többiek végrehajtanak. Én értékelem a munkájukat és tudják, hogy ettől az értékeléstől függ helyzetük és előrehaladásuk.” Hallgattam parttalan ömlengését. Hát ez lenne az én régi-régi barátom, aki valaha utálta azokat, akik nem voltak egyszerűk, aki valamikor gyűlölte a nagyképűséget, gőgösöket, flegmáikat és az üres dicsekvő- ket? Meditálásomat s „barátom” ömlengését egy ötven körüli férfi szakította félbe. „Ha ma már nincs szükség a gépkocsira és rám, akkor lepihennék” — mondotta. „Csak menjen...” — bocsátotta él a férfit hanyag kézmozdulattal A gépkocsi - vezető azonban az asztalnál maradt. „Szeretném megkérdezni, a főnök úrnak melyik ágyra tetszik feküdni?” Fund rás-pen delves pajtásom nagy szemeit feléje tágította: „Ez miért érdekli magát ... ?” A férfi természetes egyszerűséggel felelt: „Nem akarnám elfoglalni azt az ágyat, amelyik a főnök

Műszakváltás

Bányászarcok - közelről

Festőnek kellene lenni ahhoz, hogy ezeknek az arcoknak a ráncaiból, a szemekből a tekintetből egyszerre közölni lehessen a benyomásokat; őszintén, mindent elmondva, ami róluk leolvasható. Mert sokat mondanak. Az élet véste rájuk nyomait.

Az Űzd vidéki Szénbányák egeresein üzemében éppen a műszakváltozáshoz érkezünk. Azok, akik feljöttek már, átadják mentőkészülékeiket és indulnak mosdani. Ruhájuk kő- és szénportól szürke, csizmájukon ott van a tárna agyaga. Találkoznak és „jó szerencsét” köszönnek a lefelé igyekvőknek, akiknek oldalzsebében tízórai : kenyér, szalonna du- dorodik.

—* Édesapám is bányász volt, s mint gyerek a viliói kőszénbányában kezdtem az életet 1937-ben. Hadifogság, munkásmozgalom, majd csapatvezető lettem az elővá- jásnál. Később párttitkár is voltam a falumban, de aztán csak visszajöttem ide. A frontfejtésen vagyok brigádvezető, ide 150 ember van beosztva.

Szecskó Kálmánnal az átöltözés, a munkába indulás előtti szabad félórában beszélgetünk. Kiváló brigád vezetője: 1961-ben neveztek be a szocialista brigádmoz- galomba, s azóta már az aranykoszorút is elnyerték. Lánya Lengyelországban jár egyetemre, a fia ipari tanuló. Megállapodott ember. Életének jutalmát látja az elismerésekben.

Nagy H. Pál és Varga D. György ugyancsak magáénak mondhat néhány elismerő oklevelet, kitüntetést a

hűségért, a 15—20 éve itt végzett munkáért.

— A bányászatban nagy gond az utánpótlás, mi is sokat küszködünk ezzel. Megbecsülnek, biztonságosabb is a munka, de mégsem vagyunk elegen. Miért? A bányába először leszállni még most is szorongással jár, meg talán a lehetőségek sem mindig olyan nagyok már itt.

— A gyerek megbecsüli a szakmát az apja után, de jönni mégsem akar. Ipari iskolába, sok egyéb szakmába mennek, mindegyik tanul. Mi pedig megmaradunk itt. Leszállunk, végezzük a feladatunkat, munkaidő után gyakran összejövünk családostul, beszélgetünk, iszogatunk. Most például egy kirándulást tervezünk.

— Védősapka, „bőrkobak”? Mikor először lementem, nem tettem a fejemre. Kinn hideg volt és még pulóvert is vittem le a bányába — emlékszik vissza Varga D. György. — Izzadtam, a fejem meg mindenbe belevertem. Sok mindenre megtanít a bánya... Főleg embernek lenni... * II

Letelt a sákta. Szénporo- s'an, fáradtságtól gyűrött arccal bár, de szívesen ülnek le beszélgetni egy ciga- rettaszívásnyi időre.

Boldizsár Lajos, előváj ár.

II éve dolgozik itt, 39 éves, kissé csapzott hajában már ősz szálak váltogatják a feketét. Élénk szemében a fáradtság ellenére is vidámság csillogását lehet észrevenni.

— Legelöl, az élen dolgozunk. Most éppen kemény kőrétegben haladunk előre. Én robbantómester vagyok, ez is eggik része a munkánknak. Robbantás után, amíg a füst elmegy, akkor szoktunk reggelizni; máskor nincs megállás.

— Jó kis csapat különben a mienk, most lett ezüstko- szorús szocialista brigád. Minden fizetéskor összeadunk egy kis pénzt, azon megyünk majd kirándulni.

— Otthon? Minden gépesítve van a konyhában, és ha most majd hazamegyek, a kertben dolgozom majd. Elmondhatom: nem élünk rosszul...

Godó Sándor brigádvezetőnek bronzj el vények vannak a kezében. A jutalmat már megkapták, meg is ünnepelték a szocialista brigád tagjai. Holnaptól mára jelvényeket is viselhetik.

— Én akkor kerültem ide, amikor az utolsó lovakat váltotta fel a gépi vontatás. Azóta sok mindent megérhettünk, sokat fejlődött, változott itt az élet. Régi törzsbrigádot hoztunk össze, 1957 óta együtt vagyunk, s egy kivételével itt is lakunk a telepen. Ismerjük egymásnak a gondolatát is. De ez jól van így, hiszen ott lenn 186 méter mélységben szükségünk van egymásra...

48 éves. Lánya tanítónő, igaz messze lakik, de gyakran meglátogatja, mert van egy jó, gyors Pannóniája.

Az egyik csoport a fürdő felé igyekszik, a másik a liftek irányába. Az előcsarnok lassan elcsendesedik, a vágatokban friss erő váltja fél az elfáradtakat. A munkának soha nincs vége, csak abba lehet hagyni — mondta egyikük. Ez a soha meg nem szakadó folytonosság beleépül az emberek életébe; gondjaiba, örömébe.

Bekeli Sándor

úrnak tetszik...” A szemek még nagyobbra tágultak: „Maga az én szobámban akar lefeküdni...?!” „Két ágy van a szobában, ugye A főnöki száj körül megkeményedtek a vonások: „Maga egy szobában akar aludni velem?! Hát hogyan gondolta ezt? Kérjen magának másik szobát!” A férfi eltávozott, s én is sietve elhagytam „barátom” asztalát. Fanyar ízt éreztem a számban, mintha borókaszemet haraptam volna ketté ...

SOK-SOK VEZETŐT .Ismerek. Jó vezetőket. Olyanokat, akik jó emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, s van hatalmuk arra. hogy másokban is lelkesedést keltsenek. Olyanokat, akik • nemcsak arra képesek, hogy egyszerűen az emberek tevékenységét irányítsák, de irányítani tudják magatartásuk motívumait is. Sokat írtam már ezekről a vezetőkről, s írok ezután is. Itt azonban azokat a vezetőket akasztom tollhegyre, akik emberhez és szocialista vezetőhöz méltatlanul viselkednek. Az olyanok ellen akarok támadni, akik csupán a szolgálati személy tekintélyével, annak a posztnak tekintélyével rendelkeznek, amelyet betöltenek. Az olyanok ellen, akikben az önhittség felduzzasztott ballonjai feszülnek, de nincs személyes szakembertekintélyük, ami tiszteletet ébresztene, emberi bizalmat és szimpátiát keltene. S az olyanok ellen is, akikben megvan ugyan a kellő hozzáértés, de hiányzik mellőle sok minden más, amit jó emberi tulaj donságoknak ítélünk.

Számtalan embertől megkérdeztem: kit tartanak jó vezetőnek? A válaszok ösz- szegzése azt mutatja,, hogy elsősorban az emberi-magatartásbeli, erkölcsi normák követelményeinek betartását kérik számon a vezetőktől; a szakmai tudás, hozzáértés, műveltség e követelmények után következik.

Nem rokonszenves az a vezető, aki „tartja magát, mint a félkapá”, aki olyan magasan hordja az orrát, hogy póznával se lehet felérni. Aki elvárja, hogy hajbókoljanak, hízelegjenek neki, aki arisztokratikus allűröket, pózokat utánoz és semmibe veszj az együtt dolgozó emberek közötti közelség patriarchális érzését.

NINCS ÉRTÉKE annak a vezetőnek, aki „úriasan” leereszkedő, aki az olcsó népszerűséget hajhássza. Ezzel együtt ide tartozik a „mindent látni akarok”, a „mindent én írhatok alá”, a „mindent az én utasításom szerint” páni mindenhatóság vezetői típusa is. ..És ne hagyjuk ki a sorbóT semmiképpen a haverkodó, bratyi- zó, pertuzó vezetőket sem! A haverkodás, bratyizás, pertuzás minden irányban kellemetlen helyzeteket' szülheti Egyik oldal: a beosztott, vagy munkatárs furcsának tartja, hogy visszategezze főnökét, s tán nem is meri megkockáztatni az ilyenfajta közeledést. Másik oldal: a beosztott túlontúl természetesnek tartja a szituációt, szemtelenül visszaél vele, s borkóstolói, kocsmai dicsekvésnek ■is tárgya lesz a bizalmas kapcsolat.

Ki a jó vezető?

SZILARD ELVI magatartás — ez főkövetelmény egy vezetőtől, még ha százszor is közhelyíze van. Szilárd elvi magatartás, amelyben az egyén és a közösség érdekei benne foglaltatnak. Szilárd elvi magatartás, amely az emberi egyenrangúság kifejezése. Nyugodtan mondhatjuk: a vezető szocialista társadalmunk reprezentánsa. De pukkasszuk szét az önhittség felduzzasztott ballonjait! Mert a vezetői megbízatás nem egyéni jog, egyéni kiváltság, hanem a közösség képviselete, a közösség hűséges szolgálata — mégpedig kizárólagosan.

Pataky Dezső

május 25., kedd