Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

Kovalovszky Miklós:

A magyar nyelv hete — es jovoje

NEM KÖNNYŰ számba venni az évről évre visszatérő különféle ünnepi vagy üzleti alkalmakat, rendezvényeket, amelyekről lépten- nyomon értesülünk sajtóból, rádióból, tv-ből és harsány plakátokról. Filmhét, zenei fesztivál.- fehér hetek, vas- gyűjtő hónap stiy, stb., sor- j ázásából — bár talán a legfiatalabb és a legkevésbé hangos köztük —, kiemelkedik a magyar nyelv hete; Hogy hatókörét szélesítsük és hatékonyságát növeljük, első próbaként az idén két központban, Budapesten és a 700 éves feamállásáft ünneplő Győrben párhuzamosan zajlottak az előadások ' és rendezvények, április 18—25. között. Győrből pedig előadók szálltak ki Magyaróvárra, Sopronba és Halászi községbe. Ha nem is ilyen sorozat-terjedelmű szervezettségben. de egy-két előadás erejéig más városok is — főként azok, ahol egyetem vagy főiskola működik —« részt kémek a nyelvhét eszmél tető-tudatosító munkájából, így pl. Debrecen, Eger, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szombathely

A SAJTÓ kitűnő segítséget nyújtott a magyar nyelv hetének előkészítéséhez, folyó- lratbeli ankétsorozattal a nyelv jelenéről és jövőjéről, több oldalas nyelvművelő melléklettel, vezércikkel és lelkes méltatással A hét előadásairól és eseményeiről az országos lapok és a vidéki •ajtó egyaránt hírt adtak, a napi program rendszeres közlésével, beszámolókkal, riportokkal. a rádióban pedig az Édes anyanyelvűnk naponta elhangzó öt percein kívül négy hosszabb előadás is sorra került.

A magyar nyelv hetét Budapesten, a Kossuth Klubban dr. Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkárhelyettese nyitotta meg. Dame László bevezető előadás» korszerű kérdést tárgyalt: milyen szükségszerű hatással van nyelvre és nyelvészetre a tudományos-technikai forradalom. Ennék mintegy kiegészítéseként Szépe György, a nyelvtudományi irányzatokról adott történeti áttekintést Pedagógiai célú és hasznosságé volt Bakos József előadása a tanári beszéd retorikájáról. azaz helyes és hatásos voltáról, de ez a téma . mindenk't érdekelhetett aki nyilvánosság előtt kell, hogy felszólaljon, előadjon, s ilyen alkalom vagy szükség egyre többször adódik a társadalmi életben.

Grétsy László a jugoszláviai magyarság nyelvi helyzetéről és problémáiról számolt be. Színezte a programot a „Nyelv, sugárzó anyanyelvem” című irodalmi est amelyen Lengyel Dénes bevezetőjével költők és írók vallomásait adták elő neves színművészek. Hagyományos és népszerű vitaalkalma a magyar nyelv hetének a nyelvhelyességi ankét, amely az idén nyomatékos jelentőséget kapott Aczél Györgynek, , a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának felszólalásával. Sorra véve nyelvhasználatunk visszásságait —, a kiejtési sznobizmusban és szükségtelen divatszók terjedésében megnyilvánuló ide- genmajmolást. a tudományos tolvajnyelvbe zárkózást, a közéleti-hivatalos nyelv nya- katekertségeit. a „szókimondó” természetességnek vagy éppen művészi korszerűségeim. május é'i.t vasárnap

nék értelmezett nyelvi durvaság elharapódzását, az ifjúság nyelvének kérdését — határozottan állást foglalt a nemzeti nyelv, az anyanyelvi műveltség ápolásának szüksége és fontossága mellett, éppen a szocialista kultúra kibontakoztatása, fejlesztése és általánossá tétele érdekében. Ennek alapja csak a világos, közérthető, a nyelv kommunikációs szerepének legjobban megfelelő, tehát valóban „demokratikus” nyelvhasználat lehet.

A győri ünnepi hetet L6- rtncze Lajos nyitotta meg. Deme László és Szépe György Budapesten Is megtartott előadása mellett Éder Zoltán régi nyelvészetünk dunántúli fellegvárairól beszélt. Lőrlncze Lajos az amerikai magyarság anyanyelvi állapotára vonatkozó tapasztalatairól számolt be. Wacha Imre pedig a magyar nyelv zeneiségét elemezte.

ÖSSZEGEZVE az Idei nyelvhét eredményeit és tanulságait, először is megállapíthatjuk, hogy a kezdeményezésnek a vidékre való kiterjesztése Igen hasznos volt: új, friss rétegek érdeklődését keltette föl a nyelv ügye iránt, ezt az utat tehát tovább kell szélesítenünk. Először is azért, mert az országban. négyszer annyian élnek, mint Budapesten, s a vidék nyelvi és művelődési helyzete bonyolultabb, több nehézséget vet föl. így pél- get, hogy a nyelvjárás ter- dául azt a zavaró kettőssé- mészetes közege és a sajtóból nyomtatásban, a rádióból, tv-ből, filmekből pedig élőszóval áradó köznyelvi hatás keveredik az emberekben. Hasonló zavart vagy inkább megoszlást okoz, sokak nyelvhasználatában a munkahely hivataloskodó- közéletl sablonjainák megszokása; a legtöbb ilyen ember szinte két nyelven beszél: másként „hivatalosan”, a nyilvánosság előtt és másként „magánemberként”, családjával, barátaival, a vidék zártságát és elszigeteltségét feloldotta a társadalmi és technikai fejlődés, de a művelődéssel szükségszerűen kialakuló nyelvi egységre való átmenet előkészítése, a kiegyenlítődés segítése, majd az összhang megteremtése az iskola, az anyanyelvi oktatás és a nyelvművelés közös feladata. E munkában csak visszatérő emlékeztető. számvető és célkitűző alkalom a magyar nyelv hete: egy állandó és eleven, egész életünket átható törekvés jelképe Hogy ezt az esz- méltető szerepet legjobban betöltse, javasolhatnánk — éppen a vidékre való tekintettel —, hogy lebonyolítását vállalja teljes egészében a rádió és a televízió. Ez valóban országossá tenné a magyar nyelv hetét, de nem pótolná a helyi viszonyokhoz és igényekhez igazodó előadásoknak. a közönséggel való személyes kapcsolatnak, s az élőszó erejének hatását.

A MOZGALOM jelentős eredménye, hogy az előadások témáinak változatosságában állandósuló tárgykörként jelentkezik a határainkon túl és a világban szétszórtan élő magyarok anyanyelvének védelme és ápolása, amely a magyarságtudatnak, és a népi összetartozásnak legelső, szinte egyedüli biztosítéka. S az anyanyelvi műveltség nemcsak egyéni, szenvedélyes gond, vagy társadalmi igény, még kevésbé magyarkodó jelszó, hanem a közösségi Összetartozás felelősségtudatától sarkallt lelkiismereti ügyünk és a szocialista kultúra fejlődésének rendkívül fontos eleqae 4.

nő hozta szóba a szakítás kérdését, mindjárt a kapcsolatuk elején. Hanyatt a tékáimén, a férfi a menyeze- tet nézte, s valahogy úgy hallgatott, hogy a hallgatás végül eljutott a nőhöz.

— Miért nem saBsz egy

szót sem? — kérdezte inkább kíváncsian, mint sértődötten.

— Hogy miért? Azért, Lucikám, mert éppen azt élveztem, hogy remekül _ érzem magam veled. A főnököm barom, egész délután háromtól ötig vitatkoztam vele valami olyasmin, amit egy általános iskolás is megért Azután az SZTK- ban voltam a rossz fogammal A mád nap egyetlen pozitívuma, egyetlen öröme te vagy. Rontsam ei ezt az egyetlen örömet azzal, hogy arra az időre gondolok, amikor ez már nem lesz?

— Luca vállat vont, a tekintete eltompult, a szája körül makacs kifejezés jelent meg.

— Te nem értasz engem.

— Nem érünk rá akkor beszélni a szakításról, amikor valamelyikünk szakítani akar?

A nő a fejét rázta:

Luca a beismerést Majd

folytatta:

— És azt hiszed, olyan

kellemes, ha az embert se szó, se beszéd otthagyják, és nem tudja, hogy most mi van? Ezért kellene variamit kitalálni, hogy ne kelljen róla beszélni és az ember mégis tudja.

Feldobott néhány ötletet, használhatatlanok voltak, végül megígérte, hogy majd gondolkozik a dolgon. Abban reménykedett, hogy múló szeszély az egész. De nem, Luca ismét és ismét előhozta a témát

Időközben egyre jobban összeszoktak. Ennyit igazán megérdemel ez a Luca — gondolta a férfi. Csak nem fogok elveszíteni egy ilyen kellemes partnert? Érdeklődött az ismerőseinél, belelapozott néhány szerelmi regénybe, de végül is maga sütötte ki a megoldást

— Látod, ez igen — mosolygott a nő — egy csokor virággal szakítani.

— Csengetnek — folytatta ábrándosán —, te ajtót nyitsz, az előszobában ott a csokor virág, a én annyira megörülök a virágnak, hiszen sohasem küld tél nékem virágot, hogy az örömöm nagyobb lesz, mint a bánatom, hogy szakítottál. Mert állatian szeretem a virágot

sott. Az átszervezés célja ugyan létszámcsökkentés volt de valamilyen dialektikus oknál fogva, az eredmény a létszám emelkedése lett ÜJ munkaerőkkel bővült a vállalat közöttük egy igen csinos műszaki rajzóVVVlAlWl<VVWyy>,«,V^ea>»<>aa»aak>ftAAAAAAAAAéAAAAAA<>AAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAlMAAAAAAAAAAAAAAAAA>

K. Grandpierre Emü:

Bis c&ú csokor

— A szakítás mindent elront.

— így is lebe* mondani — jegyezte meg a férfi némi ingerültséggel. — De én másképp fogalmaznám meg, így: mikor minden elromlott akkor jön a szakítás.

Makacsul, tompán, a nő a fejét rázta, vékony szálú haja lazán és fáradtan lebegett, mint egy lekonyult zászló.

— Ha pontosan megmon- danád, hogy mit akarsz, akkor tálán megértenélek.

A nő sóhajtott

A férfi igyekezett fegyelmezni magát lassú mozdulatokkal kelt föl, holott ugrani szeretett volna. Kiment a konyhába egy üveg narancslevet beleöntött egy kanos ó- ba, gint csurgatott rá, rumot barackpálinkát — találomra. összerázta.

— Mixeltem neked valamit — jelentette sugárzó arccal, mulattatta a hazugság. A nő mosolyogva nyúlt a pohár után. Az első korty után elismerően csettintett

— „Essünk túl rajta” — gondolta a férfi s megszólalt:

— Tulajdonképpen „ mit akarsz a szakítással?

— Valamit ki kellene találni -— mondta a nő s a szellemi erőfeszítés megfeküdte vonásait.

— Mit? — kérdezte a férfi.

— Te vagy az okos, te találj ki valamit.

— De mit?

— Azt, hogy hogyan szakítsunk, ha majd szakítunk.

A férfi végigsimított a nő vállán, inkább a maga, mint a partnere megnyugtatása céljából:

— Nézd — mondta —, majd leülünk és megbeszélünk mindent, ahogy öntudatos emberekhez illik.

A nö egyszerre ellenségessé vált:

— Azt hiszed, olyan kellemes, végighallgatni, amikor az embernek elmagyarázzák. hogy miért hagyiák ott? Ha százszor nem akarod, akkor is sértés minden szó.

Egy bólintás és egy tehetetlen mozdulat:

— Na látod — i^ugtázta

— így nem lesz jő —• csóvált fejet a férfi. — Máir csak azért sem, mert amilyen szórakozott vagy, még akkor sem vennéd észre a virágot, ha esetleg felrúgnád a csokrot.

— Milyen jól Ismersz!

— Meg aztán... Ha már eljöttél ide és vissza kell fordulnod. -.

— Igazad van. Az éppolyan megalázó, mintha leülnénk magyarázkodni. Ezek szerint ez az ötlet sem ér semmit

— Dehogynem. •

Azzal a férfi elmagyarázta, hogy aki szakítani akar, küld egy csokor virágot a másiknak a lakására. Mindegy, hogy rózsát szegfűt orgonát vagy akármi mást ezúttal a virág nem szerelmi vallomást jelent hanem épp az ellenkezőjét

Kapcsolatuk addig is kellemes volt de most hogy a szakítás e leleményes módját kieszelte, teljes lett a harmónia Luca feloldódott, megkönnyebbült A nyugtalansága eloszlott s az a sok apróság, ami a férfit eddig idegesítette, nyomtalant eltűnt Szinte valószínűtlen volt, hogy soha egy hangos szó nem hangzik el közöttük, hogy soha nincsen nézeteltérés, moziba menjenek-e, színházba, vagy üljenek be valamelyik kocsmába. A férfi gyakran szenvedett fejfájástól, ezen csak a séta segített Luca hajlandó volt órák hosszat barangolni vele a budai hegyek között.

Olyan jól érezték magukat egymás társaságában, hogy olykor arra gondoltak, összeházasodnak. A férfi kétszer vált el, Luca csak egyszer, de volt három válással felérő menyasszonysága, nyilván innen eredt a szakításl komplexuma. A tapasztalatok hatására megmaradtak hát a kötetlen kapcsolatnál.

— Igaz is — jegyezte meg hol egyik, hol másik — minek rontsuk el, ha ilyen jól megva °vunk egymással.

— Minek? — visszhangozta a másik

Aztán átszervezték a vállalatot, 5 f££-fi ápigO*

lóval Mucikával, ö volt az egyetlen az új kolléganők között, aki nem startolt rá a férfira — Jóska volt a neve — minek folytán a férfi szeme rajta akadt meg. Mucika jókedvű, kacagós, élénk leányka volt, jól értett a csodálkozáshoz, s nem szerette, ha Mucikának hívták.

— Műd bőven elég.

A levegő megtelt villamossággal kettejük között, s miután telítődött, kitartóan remegett Maga sem tudta hogyan, Jóska felhívta a lányt a lakására. Hazafelé készülődőbesn, miközben a szemét kleopátrásra festette, a lány megjegyezte:

— Az elején olyan furcsán viselkedtél, már azt hittem, nem vagy ivarérett.

Telték a napok, a hetek és Jóska egyre színesebbnek látta Mucit minek folytán Luca találkozóról találkozóra vesztett a színeiből. Ráadásul a két párhuzamos barátság terhes kezdett lenni, nem Luca hibájából, aki — mint maga hajtogatta „nagymértékben idomítható” volt hanem Mucika miatt, akinek a rögtönzés volt az igazi eleme. Bűbájosán rögtönzött. Már sorban álltak mozijegyért, egyszerre a férfihoz simult felnézett rá nagy nedves kék szemével, ajkai megnyíltak, s igy szólt:

— Marhára vágyom, hogy a hullámvasút megzötyög- tessen.

A férfi nem szerette a hullámvasutat de Muci örömében maga is örömet lelt. A bonyodalmakat a másféle rögtönzések idézték elő. Ebédnél még valami családi programról beszélt Mucika, öt perccel a munkaidő befejezése után viszont bejelentette Jóskának, hogy a nap hátralevő részét vele óhajtja tölteni. Ha ilyenkor Luca már be volt ütemezve, Jóska kétségbeesetten tárcsázott.

Az ilyenféle esetek érlelték meg a férfiban az elhatározást, hogy szakít Lucával. A módját megbeszélték, komplikáció, jelenet kizárva, miért ne szakítana? Mucika különböző rögtönzései miatt akkor már két hete nem

tagáfec&tsk.

szelték meg, hogy a nő feljön. Mucika a kérdéses pénteken közölte Jóskával, hogy mégis ráér, felmegy hozzá és megmutatja az új fürdőruháját.

Ahelyett, hogy telefonált volna Lucának, nem jó a péntek, mert az egész brigád bent marad egy ilyen vagy amolyan sürgős munka elvégzésére, Jóska a virágkereskedésbe ment s egy óriási csokrot küldetett Lucának, ne mondhassa, hogy kicsinyes.

Megkönnyebbülten indult haza, útközben bevásárolt. Virágot is vett, mert a lelke mélyén úgy érezte, hogy ha Luca egy egész csokrot kapott, noha vigaszdíjként, akkor Mucika is megérdemel egy csokrot az új fürdőruha mellé. Egyetlen vázáját úgy helyezte el, hogy aki belép, mindjárt ráessen a tekintete. Azzal lehev eredeti a sezlonra, s ahogy randevúk előtt szokta, a szakmai műveltségét gyarapította. Tájékozottságával arányosan növekedett a vágyakozása. Időnként az órájára pillantott, Mucit hétre várta.

Hirtelen megszólalt a csengő és csengett, csengett viharosan.

— Korábban jött a drága — mondta Jóska, s ugrott ajtót nyitni.

Luca borult a nyakába, ölelte, csókolta, ahol érte, beszélt is, de a szavak fele belefulladt a csókokba, a sóhajtásokba. Egy kissé furcsának találta, hogy Luca ennyire örül a szakításnak, s még furcsábbnak, hogy eljött hozzá, megköszönni. Mindenesetre beterelte a nőt a szobába, s az előszoba- ajtót becsukta.

— Adj valamit Inni — mondta Luca, a pohár gint felhajtotta, s hogy az ajkát megtörülté, sugárzó arccal fordult a férfi felé.

— Soha nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen . figyelmes vagy, ilyen melegszívű, s hogy nem felejtetted el a születésnapomat. Ez volt az első év, hogy gratuláltál, s milyen gyönyörű csokorral! És itt is virággal fogadsz! Hát ennyire szeretsz?! Soha. soha ilyen boldog nem voltam, Józsikám, édesem, aranyosom!

Felugrott a székről, átölelte a férfit, hozzásímult, csók közben becsukódott a szeme.

Arra eszmélt, hogy a csengő vadul, türelmetlenül szól.

— Miért nem nyitsz ajtót?

Mielőtt válaszolt a férfi

hosszan elnézte a nőt, valahogy olyanformán, mintha most látná először, mintha akkor fedezné fel a szépségét, a kedvességét. El- érzékenyült, s a hangja enyhén remegett ahogy mondta:

— Az a tarháló ürge lesz tó, aki annyit zakljn,.