Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
rrsw*.Yssrs7j^rsrs^s&7T*&r/Tjrrsss?7r?*Xi l E sorok írójának nem adatott meg az a készség, hogy tanulságos történetek írásához kedve és merészsége legyen. A jó öreg Aesopus, avagy Ezópus bölcs állatmeséi, melyek írattak az ágaitokról, hogy értsenek belőle az emberek, mindig csodálattal töltöttek el és némi irigységgel is: micsoda zseniális öt- | let volt úgy beszélni az állatokról, hogy az emberekről szóljunk, ám mégis bármikor széttárhassuk karjainkat, ha megsértett horkanás hallatszik, ugyan... ugyan, hát nem is önről volt szó, hanem a kutyáról, a szamárról, az álnok kígyó- S ról... | Lehet, hogy Ezópus volt az első S nagy irodalmi opportunista? Persze: az irigység beszél belő- § lem. A tehetségtelen mindig haragéi szák a tehetségesre és esküt mer ^ tenni rá, hogy a zseni csak azért | lett zseni, mert élőbb született, mint 8 ő. Nos, de hagyjuk a töprengést az 8 állatmesék sorsát, dolgát és jogát 5 illetően. Nem erről akartam én itt § és most szót ejteni, hanem minden- S fajta tanulságos, megszívlelendő, ü- 5; gy elemre méltó következtetések le- § vonása helyett csak a fecskékről és | az 6 fészkeikről. | Amelyekéit az emberek sorras rendre levernek. Mert igaz és való s tény. hogy e fekete-fehér, viliódzó * rakétaegyságek, nem kapták még $ meg azt a higiéniai nevelést, amit ^ az emberek már megkaptak, s ezért ^ is olyan tiszta, a környezetük. Már- $ mint as embereknek. Így aztán a í ] V//0MI fecskemadanak fészkei *.:.non gra- tum”, nem kívánatosak már sehol, — csak a népdalban legfeljebb. Nézem a nyomokat az eresz alatt, ahol a népdal szerint örök bérleti jogon volna helye e villámgyors, szorgalmú madárkának — és bizony csak nyomokat látok. A levert fészkek nyomait Es a szétterpesztett merevítésű farokkal a régi fészek helyét szinte emberi hitetlenkedéssel csirrenő fecskéket látom, amelyek el-eleresztik a hajszálnyi, kapaszkodó réseket, hogy leírjanak egy suhanó kört: jó helyen járnak-e? Volt fészek, nincs fészek. Az ember ilyenkor összeroskad. Napok és hetek telnek el, hogy valahogy öntudatra és tetterőre térjen, hogy tanácstalan kábultságát felváltsa a tenndakarás kényszere: a pusztult otthon helyett más, új isieill. Kell! A fecske körülhussogja még néhányszor riadt és tanácstaktéink, — a fészek megteremtéséhez. Oktalan állatok. Mit ér a kitartás, mit a meg nem torpanó lendület, a töretlen akarat, ha mindig és újra ugyanoda építik fészküket? Az ember tudja, hogy ahol egyszer már víz járt — például — elmosta házát, oda nem építkezik többé! Vagy nem egészen így van? Ami az emberben, akad oktondi íecskeség, az lenne a fecskében a makacs emberség? ... a fészkek lehullnak. Ez tény. A civilizáció nem tud bánni saját kincseivel. Mert a fecske kincs. A fecske szép, hangulatos és hasznos. Gépesedé korszakunk suhanó kis „élő világa”, ő, seregnyi mese hőse, dalocska refrénje, akire még városi ember is megelégedett sóhajjal tekint: — Megjöttek a fecskék... Végre itt a tavasz... ... vagy rezignáltam kissé: — Elmentek a fecskék... Itt az ősz! Töprengek: miből fogjuk megtudni, mi emberek, hogy megjött a tavasz, s miről, hogy elment a nyár? Hiába nézünk ki már a fényes egű levegőégbe, vagy a megsápadt mézszínű októberbe: üres a levegő tavasszal, mint ősszel éppen úgy. Szállj, fecskemadár! Szállj, ha vágyj WSJ'S'SSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSrSSSSSSjWSSSSSSSSSSSSSSSSSSssSrsSS*rss*sssss*s*******J'*SJjrs; Aranyt szarai az egykori vőröskatona Pátosz nélkül: fakanállal és géppuskával Volt abban valami mosolygósán megható, _ ahogy az abasári öreg hazacska ámbitusán a most már nyolcvan esztendős Szabó István ajkáról lassan peregtek Arany János szavai, amik a jobbágyszekér és a cifra úri hintó találkozását írták le. — Hol tanulta ezt a verset, Szabó bátyám? — Itthon. Volt rá időm. Elmondtam én ezt az úttörőknél^ is, akik eljöttek hozzám, hogy meséljek nékik a régi eseményekről. Görcsös ujjaival kö2toen széttörölte lisztszínű bajuszát Ez a mozdulat többször is ismétlődött Szokásává kövesedett Ez a valamikor hetyke legénykedés, a férfiúi büszkeség kifejezése megdobogtatta-e a menyecskék szivét az Ural vidékén? De hát Szabó István nagyon sokáig csak szakácsko- dott a vörös csillagos katonák sorában. Hogy jön ehhez a hetykélkedés, a szívdobogta tás? A furcsa gondolatokat sürgősen elhessegettem. o o o o Miért kell azonnal hőst látni abban, aki valamikor katonaruhát öltött magára? És ebben a ruhában azokkal került szembe, akik a régi rendet védtek. Százezrek lehetnek-e hősök? Főként rendelkezhet-e ilyen tulajdonságokkal egy szakács? Groteszk helyzet, de a mostani öreg falusi bácsi eleinte csak a fakanalat fogta marokra a szovjet hadsereg kötelékében, amikor 1918-ban a forradalom védelmére indultak meg a volt hadifoglyok közül is ezren és tízezren. — Nem mondom én azt, hogy akkor a kommunista- ság vagy a politizálás vitt volna engem a többiekkel. Jobb sorsot akartam magamnak is. Jekaterinburg közelében két magyar fogolytársammal együtt dolgoztunk egy faluban. A gazdámék- nál lakodalmat ünnepeltek, mi hárman összejöttünk a csűrben. Egyszer csak a falubeli legények közül a Misa mellénk áll, és azt mondja: Az emberek közül sokan úgy vélik, le kellene lövöldözni benneteket mind, mert ti jöttetek ránk fegyverrel. De én azt mondom: ne féljetek, nemsokára testvérek lesztek ti is! Nem nagyon értettük még akkor, mit akart ezzel mondani. Csak amikor megtudtuk a forradalmat. O O O O Az első katonai feladat sem tartozott a leglátványosabb cselekmények közé. Perm vidékén szénát és szalmát préseltek a hadsereg lovai részére. Már hó födte a földeket, amikor a maradt, keresztbe rakott búza- és gabcmakévékért kimentek szánkókkal, és bent, a faluban végezték el a cséplést Aztán 6 egy Horváth nevű főszakács keze alá kerüli A mostani Kujbisev környékén a fehérek felszedték a síneket a vasúton. Az ő alakulatuk kapta a feladatot, hogy biztosítsa a vasútépítők munkáját Ezalatt Szabó István a kondérok körül szorgalmatoskod ortl Akkor is, amikor a lázadé cseh csapatokat fékezte meg az I. Uráli ezred. Ekkor fordult egyet a világ. Olyan történt, mint azelőtt még egyszer sem. Nagyon nehéz helyzetbe került az ezredjük. — No, szakács, itt a puska! — nyomták a kezébe a fegyvert hirtelen. — Védd magad! Még emlékszik tovaris Miscsenkóra, a szakaszparancsnokra és tovaris Molo- covra, a század vezetőjére. Az ezredj ükét szétverte a túlerőben lévő fehérek. Vissza kellett vonulniuk. így került Ukrajnába, ahoi elkapta a tífuszt o o o o Azóta is szeretné megköszönni azoknak, akik meg- , mentették az életéi Három ; hétig eszméleténél sem volt 5 De Kijevben május 20-án > már újra az elvtársak között vcúl méghozzá a III. Inter- nactonáléról elnevezett ezredben, amely főként magyarokat tömöritett. Szabó ezredparancsnok, Mészáros zászlóaljparancsnok nevét; őrzi még emlékezete. ^ De azt is, amikor Trockij 5 páncélosokat küldött az ez- > red támogatására. Találko- jj zott még Csapajevval is a harcok során, ha személye- ; sen nem is beszélt egyikkel i sem, de arcvonásaikra még 1 mindig hívein emlékezik. Ebben az ezredben már a $ géppuska mellett volt min-' dig. Argomszki nevű volt a géppuska irányzója, Szabó István pedig a géppuskás Il-es beosztásban a hevedert kezelte. „Etette” a géppus- $ kát. $ Az egykori vöröskatona $ úgy sorolja az eseményekei 1 a harcokat, mintha mindez nagyon természetes lett vol-$ na. Abban az időben, a ka-jí tona számára csakugyan jc „természetes” volt. Meg is $ jegyzi két esemény között, $ úgy mellékesen: $ — Csak elmondom ezeket, $ minden dicsekvés nélkül. $ Ahogy történtek. o o o o Moszkvát is megjárta Sza-$ bó István. Iskolára vezényel-$ ték. Ez már 1921-ben tör- $ tént. Valahogy rend volt ^ már akkor, az új rend, a 5 szovjetek rendje. $ Majd összeállították transzportot azokból, aki- $ két hazairányítottak Magyar- * országra. Rigáig vitte őket a vonal ott hajóra szálltak, majd Scsecsin kikötőjéből ismét vonat következett Berlin—Becs—Budapest állomásokkal Aztán két hét vizsgálat Csaton. Kik a kommunisták a volt hadifoglyok között, azt akarták megtudni a nyomozók. Akadt a hazatértek között áruló is, aki „besúgta” az elvtársakat a katonai hírszerzőknek. Szabó István mégis hazakerült Abasárra, ahol felesége és a fia várta. Hét év telt el közben: 1914-től 1921-ig O O O O — Magam vagyok, amióta a feleségem meghall Kapok havonta háromszáz forint járadékot, mert hat évig voltam a tsz tagja. A fiam, a rokonok, az ismerősök eljönnek hozzám, enni hoznak, kitakarítanak, még ki is meszelnek. Nem hagynak el. Jó érzés ez nagyon. Nem tudja meghatottságát palástolni. — Van egy eiterám, most az a társam. Nem panaszkodhatok, jók az emberek. Higgye el: jók. G. Molnár Ferenc UNESCO ifjúsági klub Egerben *Má$t nem mondtak ? A világ ifjúsági klubjai között az egri Pallas Klub élet és irodalom klubját tartja számon országunkból az UNESCO, mint iskolán kívüli klubot. Ez a kitüntetés azt jelenti, hogy az UNESCO programja szerint kell működni. Az egri művelődési házban működő klub egy estéjét örökítette meg a fotoríporter, amikor Balogh Zsuzsa színésznőt, a miskolci Nemzeti Színház művészét hívták meg körükbe. 'SMfSS^SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSJimSSSJ'SSSSSSmí — Nézze, tudom, hogy nem vagyok szép. A lábam is görbe és azt is tudom, hogy ebből a kócizéöől a világ legjobb fodrásza se tudna valamirevaló frizurát csinálni. És hogy egy kicsit bandzsítok, az se rajtam múlik, a szememtől van, de különben is a nyolcdioptriás szemüveg eltakarja. Ezt mind tudom. De a lelkem, uram, a lelkem szép és tiszta. És ezt nem veszik figyelembe? Halk beszédű vagyok, uram, szép kiejtésű és erkölcsös. De ez nekik semmi. Megint kiselejteztek az első fordulóban. De én nem tántorodom meg a küzdelemben. Jövőre is indulok a szépségversenyen. Kérem, ír. ja meg ezt, ezt a kitartást, mint követendő példát, s azt is, hogyan bánnak egy szépségversenyen egy görbe lábú bár, de tiszta, szép lelkű szép kiejtésű nővel, csak azért mert nem szép... Megírja? — Feltétlenül! — nyugtattam meg és felemeltem a földről, összekuszálódott a lába. — De miért nem próbálkozik rádióbemondónak menni, ha olyan szép a kiejtése. Nyelveket tud? — Nyolc nyelven beszélek uram. De visszautasítom a megjegyzését és ajánlatát. Nekem életcélom van. Én a telkemmel akarok szépségversenyt nyerni — momdta és elkacsázott görbe lábain. — U.. f uram. Én... énéénéri!.. szóval, én szeretnék bemon... bemon... bemon... dóbeleimi szeretnék. Na! — És mi az akadálya? — hogy én pö... pö... pösze lennék... Uram, ez rága... rága... rágalom. Segítsen, ho... ho... hogy bemondó lehessek. Utóvévévévé... végre egy kis da... da... dogás nem vétek. Mondanám a vi... vi... vízállás- jelentést. Már gya... gya... gyakoroltam is. Tessék csak kérdeztem a következő panaszost, egy rendkívül csinos, csodálatos hajsátrú, remek lábú kis nőtől. — A ... a.. azt mondták, hogy egy ki... egy kikiki- kicsit pösz... pösz... pösze is vagyok — torpant meg a szótagoknál a tündérke szája, hogy vörös húsos ajka minden torpanása olyan volt, mintha vérvörös kígyók ülnék á nászukat. — Mást nem mondtak? — Má ... má ... mást nem. Azt nem. Tu... tudom én, hogy ki... ki... kicsit da... éá... dadogok, de idefi... fi... figyelni... A Du... a Du... a Du... na Aapatinnál á ... á ... á, mi... mire... kimondtam már apa... apa ... apad... — Ilyen pompás alakkal, ilyen nagyon szép arccal, miért nem próbál elindulni egy szépségversenyen és utána még modell vagy maileken is lehetne? — Én... u... «... uram nem a tes ... testemmel akarom megkeresni a be ... be- tennivaló falatot. Én a kész... a készségem, a szellemem t segítségével aka... aka ... akarok előrejutni. De azonban... (?!) Egy olvasónk a következő mondatra hívta fel a figyelmünket: „Az elnök mindent megígért, de azonban nem tett semmit a munka jobb megszervezése érdekében.” Levélírónk szerint ennek a mondatnak a megfogalmazója megfeledkezett arról az iskolában is jól megtanult „szabályról”, hogy „két kötőszót nem szabad együtt felhasználnunk a mondatok kapcsolására”. Levélírónk azt is megkérdezte: „van-e érvénye még ennek az iskolai szabálynak”. Az Iskola ilyen szabályt sohasem tanított, hiszen két kötőszó gyakran társulhat, s a beszédhelyzetnek megfelelően ezek a kettős kötőszók nagyon is jól teljesítik nyelvi szerepüket. A címben idézett de kötőszavunkat is gyakran halljuk és olvassuk egy másik kötőszó társaságában: de hiszen, de ha, de hát, stb. Az azonban igaz, hogy a címben idézett két kötőszó azonos nyelvi szerepet tölt be. jelentésük is rokon értelmű, önmagukban is egyértelműen utalnak a megszorított ellentétre, ezért együttes használatuk nem ajánlatos, illetőleg csak a felesleges szószaporításra nyújtanak példát. Az azonban megszorító, korlátozó értéke világosan kitűnik a következő ' mondatból: „En szavaztam, te azonban nem éltél jogaiddal” Hogy az azonban menynyire finom árnyalatokat is képes kHejzni, bizonyítja Shakespeare Antonius és Kleopátra c. darabjának egy részlete is. Kleopátra Apto- niusról vár hírt, s amikora hírnök beszámol Antonius- ról, a nyelvi formálásban él az azonban kötőszóval is. Ez a kötőszó éppen a jó híradást szorítja meg, illetőleg váltja át ellentétes értelemre. Ezért hangzik el Kleopátra «tójából a következő jellemző mondat: ózonban... •—fúj? Elrontja ez a szó a jó előzményt. ö, undok azonban!.. Az idézett példa azt. 1* szemlélteti, hogy bizonyos beszédhelyzetekben egy-egy kötőszó főnévesül, önálló fogalmi, tartalmi értéket kap. Kleopátra fájdalmát, elkeseredését s kegyetlen féltékenységét is kifejezi az önálló nyelvi szerepet nyert azonban kötőszó. Dr. Bakos József — Nyelveket beszél? — Ne... ne... ne kacagtasson, uram. Nem elég, hoho... hogy ma... ma... magyarul is csak dadogok? Szó... szóval meg akarom mu... mii... mutatni nekik, hogy én igenis jó ■■■ jó... jó leszek bemondónak. Mert nem i... nem i.V. nem igaz, hogy pösze va... va... vagyok. És 6 is távozott. Egyedül maradtam a szobámban és töprengeni kezdtem a női lélek rejtelmein: hogy mind más akar lenni, mint amire képessége és adottsága alapján alkalmas lehetne. A ragyogó dadogó bemondónö szeretne lenni, a szép beszédű csúnya béka. aranyhajú királylány a szépségversenyen. — Ostoba az ember, hiába, na —- vontam le a szentenciát és elővettem a fiókból a regényemet. Most fogok hozzá tizenkettedszer, hogy átdolgozzam. Mindig visszaadják. Azt mondják, hogy miért nem próbálom meg inkább az újságírást. Az talán menne. Nevetséges. Én regényt akarok és fogok is írni, mégha belebandzsu- lok is. (egri) üü© 1971, május 23., vasárnap KOKT EIL A fecske és a fészke lan sipogással fészke volt helyét, aztán levonja a kellő konzekvenciákat és villámgyors munkával újból az építéshez kezd. Nincs határidő- és tervmódosítás, nincs koordináció és kooperáció, szállítási szerződés és egyeztető tárgyalás. Munka van! Szapora, gyors és eredményes munka. A fecskepár pillanatnyi szünet nélkül, feledve régen a dúlt fészek bánatát, eltelve az új fészek megteremtése lázától, pillanatnyi szünet nélkül cikázza be a környéket, gyűjti, tapassza Bárból otthonná levő újabb fészkét, nem is magának, kikelő dókáinak inkább. — Nézd már, megint iderakták a fészket... Üsd már le, te gyerek 1 S a „te gyerek” fogja a seprőnye- let és a kész, vagy félig kész fészek újból semmivé válik. Hogy harmadszor is, s tán’ negyedszer is hozzálássanak, soha nem csüggedő buzgalommal és kitartással feos-
