Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-20 / 117. szám
; Szerda esti külpolitikai kommentárunk A hangos amerikai REGI POLITIKAI HAGYOMÁNY Amerikában, hogy az elnök lehetőleg olyan alelnököt vesz maga mellé a kínálkozó „választékból” — a jelöltek és önjelöltek sokaságából —■, aki politikailag más árnyalatot képvisel, mint őmaga, az elnök. Vagyis ha az elnök — amerikai viszonylatban! — baloldali tehát feltehetően az északi államok s a többi állam liberális elemeinek szavazataira támaszkodik, akkor az alelnök álljon tőle jobbra, hogy a déli államok, a konzervatív és kifejezetten reakciós rétegek is ott tudják képviselőjüket a Fehér Házban. Így lett a liberális Roosevelt elnök alelnöke a nála sokkal jobboldalibb Truman. Így választotta az ugyancsak liberális Kennedy a texasi, konzervatívabb Johnsont. Es még az említetteknél (valamennyinél!) lényegesen jobboldalibb Richard Nixon is talált magának olyan alelnököt, aki tőle is sokkal inkább jobbra áll: Spiro Theodor Agnew-t Agnew azonban alelnöki periódusának első szakaszában rengeteg — és az értelmiséget, a diákságot, mindenféle haladó elemet a legváltozatosabb, s gyakran a legkeményebb szókincs bevetésével szidalmazó és gya- lázó — beszédével egyre népszerűtlenebb lett. A jószemű hírlapírók pedig már az elején leleplezték: Agnew tulajdonképpen Nixon másik énje. Amit Nixon nem mer kimondani, vagy csak igen finom fogalmazásban, azt Agnew a maga teljes brutalitásában vágja a nemzet arcába« AM ANNYIRA elmérgesedett a viszony Agnew és az alelnök által folyton szidott tömegkommunikációs eszköz» képviselői között, hogy Nixon jobbnak látta helyettesét talonba tenni. Már kezdett komolyan attól tartani, hogy a 72-es elnökválasztási kampányban Agnew reafr hátrányára szolgál majd. Így aztán több havi hallgatás« ítélte alelnökét. A csend szakasza, úgy látszik, lejárt. Agnew, hosszú idő után először, szerdán ismét megszólalt. A régi hangon. Bőszen kirohant a háborúellenes mozgalom részvevői ellen, „undorító színjátéknak” nevezte a legutóbbi tömegméretű washingtoni béketüntetéseket, ismét gyaláz- ta a vietnami háború befejezését követelő sajtót, Fulbright szenátort pedig hazugnak nevezte Azt a Fulbrightot, aki — komolyan véve tisztségét: a szenátus külügyi bizottsága elnöki posztját — csakugyan igyekszik felderíteni e szennyes háború minden körülményét. A My Laihoz hasonló tömeggyilkosságok- tól a háborút profitáló vámszedőkön át a saigoni rezsimig, amelynek tisztességtelenségét látja, tehát tudja: ennek támogatása vagyis a háború folytatása sem becsületes dolog. A TÖRTÉNELEM ELDÖNTI MAJD, azaz tulajdonképpen már el is döntötte a békéért harcoló, a mesterkedéseket és aljasságokat kíméletlenül leleplező Fulbright szenátor, vagy ez a nagyon hangos amerikai, az USA alelnöke, Spiro Agnew a hazug? Szovjet—kanadai jegyzőkönyv Brezsnyev fogadta a kanadai miniszterelnököt MOSZKVA: Leomyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán a Kremlben fogadta Pierre- Elliott Trudeau, kanadai miniszterelnököt Mint a szovjet fővárosban közölték az őszinte baráti megbeszélés során a felek érintették az időszerű nemzetközi problémákat, valamint a Szovjetunió és Kanada közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit Szovjet részről a megbeszélésein részt vett Andrej Gkv miko külügyminiszter, valamint Borisz Mirosnyicsenko, a Szovjetunió ottawai nagykövete. Kanadai részről a találkozón jelen volt R. Ford, Kanada moszkvai nagykövete, A. Reachey, a külügyminiszter első helyettese, és I. Head, a miniszterelnök különleges tanácsadója. Alekszej Koszigin szovjet és Pierre-Elliott Trudeau kanadai miniszterelnök szerdán Törökország-szerte folytatódik a letartóztatási hullám A francia hírügynökség ankarai forrásra hivatkozva közölte, hogy a török minisztertanács rendkívüli ülésén elfogadták azt a törvénytervezetet, amely halálbüntetést helyez kilátásba mindazokkal szemben, akik „politikai, társadalmi vagy gazdasági céllal” emberrablásban közreműködnek. A törvénytervezet, amelyet haladéktalanul a parlament elé terjesztenek jóváhagyás végett, a korábbi értesülésekkel ellentétben. nem tartalmaz megtorló intézkedéseket azokkal szemben, akiket a főkonzul elrablása előtt tartóztattak le, mint a „Népi Felszabadí- tási Front” elnevezésű szervezet tagjait Ephraim Elrom, izraeli főkonzul szerdán levélben közölte feleségével, hogy a török ,Alépi felszabadítási hadsereg” fogságában van, »is „jól érzi-magát”. , ! ’ Törökország-szerte folytatódik a letartóztatási hullám, amelynek során eddig 400 személyt vettek őrizetbe, az isztambuli főkonzul elrablóinak kézre kerítése, illetve a diplomata kiszabadítása ürügyén. A Reuter izraeli hivatalos személyiségekre hivatkozva úgy tudja, hogy Jeruzsálem elégedett a török hatóságoknak Elrom főkonzul kiszabadítása érdekében hozott intézkedéseivel. A szerdai letartóztatások után Kocas miniszterelnök- helyettes bejelentette, hogy „rövidesen további letartóztatásokat hajtanak végre”. Cecusescu kínai, koreai és vietnami útja Mint az AGREPRES román hírügynökség jelenti, a Nicol ae Ceausescu vezette román párti, és^íőrmánykülr dottfcég június elején — Kín«! Népköztársaságon kívül — ellátogat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba és a Vietnami Demokratikus Köztársaságba is. TBILISZI ÉS LISSZABON HOZOTT L isszabon június első napjaiban várja konferenciára a NATO-országok külpolitikai vezetőit. Néhány nappal ezelőtt Washington számára még zavartalannak tűnt a program. Folytatódott az a merevedési, hidegháborús folyamat, amely a NATO némi hajlékonyságot mutató római értekezlete után kezdődött és a legutóbbi, brüsz- szeli tanácskozáson már kiteljesedett. Ennek a merevedésnek a középpontjában az európai biztonsági értekezletnek a korábbinál durvább elutasítása állott Az elutasítás eszközéül a Nyugat- Berlinről folyó tárgyal ásóira t szemelték ki. Ez természetesen nem volt véletlen. Nyu- gat-Berlin jelenlegi helyzete és mindenekelőtt, az ott állomásozó amerikai katonai egységek módot nyújtottak Washingtonnak arra, hogy Nyugat-Berlinből kiindulva valóságos „vétójogot” gyakoroljon minden európai rendezés felett. Az a tény, hogy az amerikai hivatalos politika egy számára „megfelelő” nyugat-berlini rendezéstől tette függővé beleegyezését az európai biztonsági konferencia összehívásába, módot nyújtott számára az enyhülés egész folyamatának lelassítására. Ezt a folyamatot a legutób. bi hetekben különösen kiélezett saovjetellenos kampány kísérte. Harlamov, a moszkvai Pravda brüsszeli tudósítója május közepén hosszabb elemzést közölt erről a szovjetellenes kampányról és um. május Mu csütörtök megállapította: „A -Pentagon azért szegül szembe az európai biztonsági értekezlet megtartásával, mert mindenáron fenn akarja tartani az ellenőrzést a NATO katonai szervezetéhez tartozó nyugat-európai országok külpolitikája fölött”. Május derekán Washingtonnak ezt az erőpolitikai vonalát súlyos megpróbáltatások érték, amelyek a korábbinál jóval nehezebbé teszik az Egyesült Államok számára az enyhülési folyamat további lassítását. A fejlemények bevezető szakaszát a demokratapárti szenátusi frakció vezetőjének, Mansfieldnek az az indítványa jelentette, amellyel a Nyugat-Európá- ban állomásozó amerikai haderők ötven százalékos létszámcsökkentését akarta elérni. Nixon és az adminisztráció arra készült, hogy a szokásos módszerekkel utasítsa vissza ezt az indítványt —, amikor Brezsnyev. az SZKP főtitkára Tbilisziben mondott beszédében felvetette az Európában állomásozó haderők létszámcsökkentésének problémáját. Célzott arra, hogy egyes NATO-országok „észrevehető érdeklődést. de bizonyos fokú Idegességet is tanúsítanak ebben az ügyben. Ha valaki valamit nem lát világosan — mondotta Brezsnyev — „csak rá kell szánnia magát annak kipróbálására, mit jelentenek a szovjet javaslatok a gy.l o.'. L” *?: a dl. Jtnécía nyelv>.i azt jelenti' tárgyalásokat kell kezdeni”. Az Egyesült Államokat a Brezsnyev-beszéd meglehetősen kényes helyzetbe hozta. Ennek legvilágosabb bizonyítéka Rogers, amerikai külügyminiszter televíziós interjúja volt. A külügyminiszter azt mondotta, hogy az’ Egyesült Államok kész tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval, az Európában állomásozó haderők kölcsönös csökkentéséről. Sőt, hajlandó ezt egy széles körű európai biztonsági értekezleten megvitatni. Az amerikai külügyminiszter most először volt kénytelen úgy nyilatkozni az európai biztonsági konferencia lehetőségéről, hogy nem szabta előfeltételként a nyugat-berlini problémával foglalkozó tárgyalások sikerét! A Szovjetunió diplomáciai kezdeményezése —, amely szerves folytatása volt a XXIV. pártkongresszuson beterjesztett európai enyhülési javaslatoknak — sok szempontból új helyzetet teremtett a NATO-értekezlet küszöbén. Számos NATO-tagál- lam ugyanis erőteljesen érdekelt a csapatcsökkentés megvitatásában, s Lisszabon- ban nem lesz könnyű dolga az amerikai diplomáciának, ha ismét merev magatartási R'.'.r kényszeríteni szövetsége; jire. Hogy vannak ilyen szándékok, azt az amerikai belpolitikai helyz-t fejleménye! mutatják. A Nixon-admi- nisztráció ugyanis nem utolsó sorban belpolitikai meggondolásokból reagál a szokottnál hajlékonyabban a szovjet javaslatra! A Fehér Ház és a Pentagon azt hangoztatja: „Meg kell ölni” Mansfield egyoldalú létszámcsökkentésére vonatkozó javaslatait—, mert azok gyengítenék az amerikai pozíciókat a Szovjetunióval folytatandó esetleges tárgyalásokon! A szovjet indítványnak ez a leplezetlen belpolitikai felhasználása a Pentagon és az adminisztráció érdekeinek szolgálatában — eleve gyanút kelt az Egyesült Államok szándékai iránt. Ugyanakkor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem. hogy Amerikában a politikai élet egészére máris a jövő évi elnökválasztás pozícióharcai nyomják rá bélyegüket. A Nixon-admi- nísztrációnak feltétlenül érdeke lenne, ha valamilyen formában az elnökválasztási harc derekán reményt keltő tárgyalások indulhatnának. Egy esetleges választási győzelem birtokában még mindig mód nyílnék a folyamatban levő megbeszélések megtorpedózására. lyí’ndez arra int, hogy a ■ 1 n. gy jelentőségű szovjet javaslattal szemben tanúsított amerikai visszhang iránt a lehető legnagyobb óvatossággal kell viseltetni, Az adott helyzetben rendkívül sok múlik a nyugat-európai országok magatartásán. Éppen ez teszi a szokottnál „izgalmasabbá” a lisszaboni N ATQ-taiálkozót. Ezen az értekezleten le lehet majd mérni, hogy az új helyzetűén milyen külpolitikai taktikát akar követni az Egye sült Államok — s hogy ma radéktalanul tudja-e kényszeríteni ezt a taktikát szövetségeseire, jegyzőkönyvet írt alá arról, hogy a két ország a jövőben időszakonként konzultációkat fog tartani a fontos nemzetközi problémákról, valamint a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kérdésekről. U Thant felhívása U Thant, ENSZ-íőtitkár szerdán — India hozzá intézett segélykérelmei nyomán — „az Egyesült Nemzetek: Szervezete egész családjának, nevében” — azzal a felhívással fordult a világ kormányaihoz és nemzetközi szervezeteihez, hogy nyújtsanak támogatást az Indiában tartózkodó kelet-pakisztáni menekülteknek. Az indiai kormány becslése szerint a következő hat hónapban 175 millió dollár szükséges e menekültek élelmiszerrel, ruhaneművel, gyógyszerekkel. hajlékkal stb. való ellátásához. Szovjet külpolitika Megjelent a „Szovjetunió külpolitikájának története” című mű második kötete, amely felöleli az 1945-től 1970-ig terjedő időszakot. Ezzel kapcsolatban Peferov a következőket írja a Pravdában: A „Szovjetunió külpolitikájának története” — elmélyült alapos mű. Jellemzi azt a világtörténelmi szerepet, amelyet a Szovjetunió betölt. A szerzői és szerkesztői kollektíva — amelyhez kiváló tudósok és diplomaták tartoznak — részletesen ismerteti a háborút követő szovjet külpolitika főbb szakaszait, megmutatja a nemzetközi helyzetben végbement mélyreható változásokat Mint a mű leszögezte: a szovjet külpolitika legfontosabb célja, hogy más szocialista országokkal együtt, kedvező nemzetközi feltételeket teremtsen a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez. Az SZKP és a szovjet kormány mindenkor különös gondot fordít a szocialista államok barátságának és összefogásának erősítésére. A szocialista országok együttműködésének"' fejlődésében fontos szerepet töltenek be a marxizmus—le- ninizmus platformján álló kommunista és munkáspártok . testvéri kapcsolatai „Olyan új tényező ez, amelyet azelőtt nem ismert a nemzetközi kapcsolatok története” hangsúlyozza a könyvismertetés szerzője. Mint Jeíerov írja, a mű részletesen feltarja például azt a nagy önzetlen segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott a népi demokráciáknak mái- a háborút követő első években. Taglalja továbbá a Varsói Szerződés megteremtésének történetét; jelentős helyet szentel a testvéri országok gazdasági együttműködése problémáinak, a KGST szerepének a szocialista integráció kérdéseinek. A könyv behatóan vizsgálja azt a harcot, amelyet a Szovjetunió folytait az Egyesült Államok vietnami, kambodzsai és laoszi agresszív cselekményei ellen. Mint a mű megállapítja: a Szovjetunió és más szocialista országok segítsége az indokínai népeknek lényegesen hatékonyabb volna, ha a Kínai Népköztársaság — amelynek közös határa van Vietnammal — az indokínai antiimperia- lista harcban egyesítené erőfeszítését a Szovjetunió és más szocialista országok erőfeszítéseivel. Az a körülmény, hogy a Kínai Nép- köztársaság nem hajlandó összehangolni az akciókat, • objektíve - nagy kárt, okoz a vietnami nép harcának és az amerikai imperialisták kezére játszik. A mű meggyőző erővel bizonyítja, a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok külpolitikai irányvonala meghiúsította, hogy a nyugati hatalmak „felfalják az NDK-t”, keresztülhúzta az európai határok megváltoztatására irányuló revansista terveket. u-i-kmmxrmm Bulgária - Tlngyarország 3:0 (1:0) Szófia, 50 000 néző. V.: Bahramov (szovjet). Góllövők: Kolev (38. perc), Petkov (47. perc) és Velics- kov (72. perc). Bulgária: Jordanov —Gaj- darszkl, Penev. Kolev, Ve- licskov — Zecsev, A. Mihaj- lov — G, Vaszilev, Bonev, Zsekov, A. Vaszilev. Magyarország: Rothermel — Fábián, Páncsics, Vidáts, Juhász — Dunai III., zámbó — Fazekas, Kocsis, Albert, Kozma. Hamarosan megszerezték a bolgárok a labdát, készülő jobb oldali akciójukat páncsics szabálytálunsag árán állította meg, Bonev élesen belőtt szabadrúgását Kolev bombafejessel küldte 12 m- ről alig valamivel a léc fölé. Rohamoztak a bolgárok, a 2. percben a. Míhajlov 16 m-es bombája alig kerülte el a bal sarkot, majd Bonev nagy lövése Is célt tévesztett. A 7. percben jutott el a roaj csapat el 'szőr a bolgárok Lapujához, Kozma 10 m-ről a hálóba is lőtt —-, de lesről. A hazaiak fölénye góllá érett; Főnév tört előre, 20 m-es lövése Páncsicsról visz- szapattant és a jókor érkező Kolev 17 m-ről egyből óriási lövést küldött a jobb alsó sarokba (1:0). A második félidőre mindkét csapatban csere történt, a megsérült Fazekast Karsai váltotta fel, a bolgároknál pedig A. Mihajlov helyett Petkov játszott. Petkov nagyszerűen mutatkozott be. két perce volt a pályán és máris gólt szerzett, Ba) oldalról indult egy bolgár támadás a magyar térfél közepén petkov kapta a labdát, senki sem támadta, 18 m-es lövése a jobb alsó sarokba vágódott (2:0). A 72. percben egy magyar támadás bontakozott ki, a bal oldali védelem tagjai elől ragadták. Bonev G. Väszile- vet indította a jobbssólen, az szélsebesen elfutott, Velics- kov középen követte és a pontos beadást előrevetődve mintegy 6 m-ről a jobb sarokba fejelte (3:0). Ezután Kozmát Nagy II. váltotta fel. A Közép európai Kupa mérkőzésen az Asturia Salzburg 4:1 (3:1) arányban győzőt a Csepel ellen és béjie* tott a döntőbe.
