Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

»• ....HA BDLCSO: I / SZOMBAT DÉLUTÁN Ä « WSaSä kiszállt a tá­volsági autóbuszból ‘ és körülnézett. Poroa ’^Ssvárosi utcán találta ma­gát. alacsony ablakú házak ikociűtu A járda mellett villany- oszlop állt, az oszlopon lakó menetrend függött. Az uta­sok kiszálltak, egyedül ma­radt. Senki sem fogadta. Hir­telen eszébe jutottak a leve­lek, melyekben többször fel- ^kérték. sürgették és figyel- .aneztették as esemény fon- ’ zoaságára. Szombat ▼ott. kora M­5*rtán. Elcsüggedt. Lépett né­hányat a járdán, megszólí­tott egy öregasszonyt —„Itt rsemmi nem lebet messze* , gondolta, és a középület keresésére indult, a napfé­nyes öezi délutánt láthatat­lan hangszórók harsogták tele. Az egyik fahangú tánodalénekesnö szellem* tdegesítően az utcára neheze­dett, de aztán hirtelen meg­szakadt a koncert Hirdet­ményt olvastak fel, s az Elő­adó megtorpant amikor a nevét hallotta. — -íme hát várnak..« Mozgósítják a helység lakosságát... Bond van itt.. .* — Megnyugod­va lépdelt tovább, s szem- ügyre vette a gyümölcsáru­sokat, az új áruházakat, ar áj társasházakat melyek a település felett csillogtak, i kimagasodva. Jeleket adva, ( bíztatva... f A középületben egy kövér Mb&arítónőbe ütközött, I — Gerede elvtárs szabad» ' .«ágon van -> mondta * tn- í-áteríiónö*.. Í — És a bdyettailf — Szombat van kérem. Ji — Igen. de engem mrghte­tet idd, hogy... — Ha meghívót kapott as ttvtára, akkor majd estére ibejűn szépen a meghívójá­val, és meghallgatja az elő­adást Nyugodt lehet, meghá» t vével Me been* gednek. — Igen. de Gerede elvtárs engem kért fel. hogy... — Mondtam mái; szabad­ságon van. Sokáig kacskartngóaott a városka utcáin. Fél óra eltel­tével aztán szerencsésen ki­jutott a Duna-partra, Szeptember volt kékarany ragyogás, koraősz, A Dunán még javában dolgoztak az evezősök, a víz közepén né­hány motorcsónak zümmö­gött Leült az egyik kikötó- cölöpre. s nézte a halasbár­ka forgalmát Az overállaa, gumicsizmás halász nem tu­dott megpihenni. Két-három percenként érkeztek azasz- szonyok, kislányok, férfiak. Aktatáskába, műanyag zacs­kókba mérették a halat e menetre, jövetre átimbolyog- tak a keskeny pallón a víz felett A halak gazdája zsá­kos; merítőszákkal a felszín­re emelte a vízzel telt bárka belsejéből a halakat Ki mit kért Nagy keletje volt a pontynak, törpeharcsának, apróhalnak. Néhányan süllőt is vásároltak, de kevesen. A kövér férfiak alatt veszélye­sen meghajlott a palló, de azok csak lépdeltek tovább; ijedtség nélkül, s megszerez­ték a halaikat Az Előadó nézte őket s egy-egy pilla­natra elképzelte a domb­oldalban fehérlő pincéket a kerteket a füstölgő tüzeket bográcsokat..« r í élnek a ktavftroste­kói — erre gondolt Szombatonként halat törnek, bort isznak rá, be­szélgetnek ..., hogy a mun­kahelyükön mikor fizetnek prémiumot és mennyit mi­lyen a részlegvezető és az igazgató. i. Vitáznak a jó halászlé ismérveiről, a tele­vízió műsoráról, a fiatalok­ról, a futballróL Talán szid­nak valakit a vezetők vagy az ismerőseik közül. — A gyermekeik gimnáziumba járnak, s megszokják a nagy darab kenyeret az asztalon, a disznóvágásokat, a motort, az autót megszokják a meg­szólításokat a köszönéseket az örömöket és szitkokat megszokják, hogy űrhajók szállnak a világűrben, s mindent nagyon természetes­nek találnak. Űj házakat emelnek, vagy a régi házhoz fürdőszobát toldanak. Kerül azért autó is. kerül kis da­rab szőlő. A hegyoldalt öt- ször-hatszor felosztották már egymás között Államosítot­tak, kisajátítottak, földet osz­tottak, tagosítottak. háztájit mértek, ide mértek, oda mértek... Végül egy kis da­rab szőlő csaknem minden­kinek jutott vezetőknek és vezetetteknek, s a tsz-nek is, nem beszélve az új telepí­tésekről. melyek lassacskán mind termőre fordulnak. A s Előadónak eszébe jutott hogy évekig napszámba járt s a gazdák piszokul megdolgoz­tatták. — »Hogyan lehet hogy ma mindenki gazda, mindenki jussol valami­ből., r — Eltűnődött, az­tán a lánykákat nézte, akik kisasszonya? rebbenéssel kel­tek ét a vékony deszkapal­lón. Odafülelt s a halász tényleg «kisasszonynak” szó­lította a többségüket és azt mondta nekik: „Mit tetsze­nek parancsolni?" — „Nyil­ván a halász is megtalálja a maga számítását és ezek a lánykák valóban olyan kis­asszony formák.. 4 Ennyi kisasszony... Mindenki kis­asszony lesz egy szép na­pon .. * Autók jöttek. Ügyesen a vízpartra kanyarodtak, s gaz­dáik átimbolyogtak a kes­keny pallón, hogy az esti ha­lászléhez megvásárolják a legfontosabbat; á pontyot, törpeharcsát, keszeget. Né­melyik autós vasalt ruhát vi­selt fehér inggel, nyakken­dővel, némelyik kopott ove- rállt némelyik sportinget vagy lyukacsos trikót, mint a színészek az erotikus célzatú filmekben. Négy óra tájban felbuk­kant a parton egy rongyos, sovány öregember. Cejg nad­rágot s szakadt pulóvert hor­dott barna, molyette svájci­sapkával. Lábán szakadozott teniszcipő szürkült, a part bokrai közül ügyetlenkedett elő. A hátán nedves usza­dékfát cipelt Szótlanul át­kelt az országúton és eltűnt Az Előadónak .eszébe Jutott egynémely kollégája... A szakadt ruhákat a kidőlt ol­dalú cipőt hazaküldik,.. A pulóverokat melyekben már takarítani sem lehet otthon, mert csenget a postás és meglátja a rongyokat, s a postásnak sem szabad ron­gyokat látni, csak a hűtő- szekrényt a televíziót az autót. — „Mit mondok én ezeknek, ha eljön az es­te..? Ha az ember jól él, nem figyel eléggé... Elsza­lasztja a legfontosabb szava­kat ... A szellem könnyen vereséget szenved... a jólé­tet meg kell szokni és túl­lépni, föléje emelkedni... Csak a második nemzedék mozog természetesen az autó­ja mellett.. ‘ Az első kis­sé komikus... A második nemzedék viszont mással van elfoglalva... M egjelent a parton egy lány. Végtelenül rövid piros szoknyát hordott és semmi mást... Nem volt táskája, rétikul je, zseb je, szatyra, csak saját maga volt hosszú combjával, szőke hajával, türelmetlen­ségével ... Az Előadó önkén­telenül is oldalra pillantott, s a lány azonnal nyugtázta a mozdulatát... Az Előadót az a képtelen gondolat kezd­te foglalkoztatni, hogy ez a lány hogyan hordja magával a SZEMÉLYI IGAZOLVÁ­NYÁT? Hiszen csak hosszú lábszára van, piros szoknya­maradványa, szőke haja, ar­ca... Az Előadó emlékezett még a háború utáni évekre, amikor igazolvány nélkül senki sem mert az utcára lépni, a papír fontosabb volt mint a kenyér... Bizony az igazolvány itt az utóbbi har­minc évben nagy dolog volt... Az igazolvány és az élet szinte egyet jelentett. „Ez a lány nem hordja ma­gával a személyi igazolvá­nyát... — gondolta. — Nem is gondol rá. hogy magával vigye... ö maga az igazol­vány ... Saját maga igazol­ja saját magát.,.” A lény a jelek szerint várt valakire... A valaki késett. Az Előadó csaknem felállt, és meghajolt .. De már jó előre hallani vélte a röhö­gést. ami a lányból, mozdu­latára előtörne... Viszont meghajlás nélkül nem tudta elképzelni... Nem állt fel... Makacsul a vízre meredt, mintha vízvallású lenne. A vizen csónak közelgett. kes­keny, fürge mozgású sport­csónak. A barna bőrű evezős legény lefékezett a part tö­vében és a lányra kiabált: — Kiálltál ide emlékmű­nek .. ? Hiába várod . *. — Mi közöd hozzá —, ki­áltott vissza a lány. — Na gyere — mondta a csónakos..« És a piros ruhás lány ment. Beszállt a csónakba és az evezők megmerültek. Az Előadó figyelte, hogy a csónak hogyan távolodik és tűnik el a túlpart vízre csün­gő fűzbokrai között. — „Ez a lány legfeljebb tizenki­lenc .,.” — Tűnődött, hintá­zott a szavakon, mintha a szavak érnének valamit, amikor... Az Előadó kicsit sajnálta, hogy fiatal éveit durva napszámosmunkával töltötte. Sajnálta, hogy kima­radt a túlparti füzesek szép birodalmából.;. Másrészt in­gerültséget is érzett: — „Ennyi az egész?”... Olyan­forma nyugtalanság kínozta, mint a háziasszonyokat, akik­kel megesik, hogy lemarad­nak valamelyik közeli üzlet árleszállításáról.., Minden­ki olcsón bevásárol, csak ép­pen ők nem ... Otthon ül­nek, s amikor értesülnek a nagy lehetőségről, már ké­ső. i. A halasbárkára meredt, s egy overállos fér­fit látott a palló szé-. lén. ahogy a szatyrát tartot­ta. a szatyorban vergődtek ' a halak, — Későn jött — mondta a bárka gazdája. — Gyűlés volt — válaszol­ta a másik, aztán fizetett. Az Előadó lépteket hallott maga mögött. Megfordult. Magas, sovány fiatalember közeledett a Dunához, majd megállt és az órájára pillan­tott. öt óra is elmúlt mire a túlparti bokrok közül kibon­takozott a sportcsónak. Óva­tosan, ár ellen evezve köze­ledett. Az Előadó' mellett még mindig ott állt' a so­vány fiatalember. Amikor felismerte a csónak utasát, felnyögött. Előbbre lépett, majd oldalt Fújtatottj A csónakból integetett fa* léje a lány. Aztán néhány perc múlva a csónak kikö­tött. A lány partra lépett, és felkapaszkodott a rakpart lépcsőin. A sportcsónak ott ringott a Dunán, pár méter­nyire a kikötőt®. — Gyere ki! — ordította a sovány fiatalember a sport­csónak felé. — Ha akarsz valamit majd befáradsz —. mondta a csó­nak birtokosa és idegesen röhögött. A csónak és apart között öt-hat méter szélesen folyt a Duna. A sovány-fia­talember a vízre bámult, az­tán hirtelen pofonvágta a lányt, aki éppen eléje érke­zett. mja.; — mondta a ll lány. A sovány JSjra ütött, s a lány csaknem fel­bukott. Az Előadó a sport­csónak gazdájára pillantott A barnára sült fiatalember úgy vélte, hogy ami á to­vábbiakban következik, az már nem tartozik rá. Evezőit kicsit kiemelte á vízből; s a csónakot letfelé sodorta az ár... A halárus, s a. vásárlók odapillantottak, majd ismét a mérlegre és semmit sem szóltak. Az Előadó felállt, odalépett a sovány fiatalemberhez; • V — Uram. megbocsásson! Ez a lány nem kubikos- ló,.. Be sem fejezhette.* ,A lány csípőre tette' a kezét és rá­förmedt: —- Ml köze magának eh­hez?! Maga mocsok!...­A lány eléje köpött a föld­re, aztán karonragadta so­vány fiúját: — Gyere Laja.iJ Elmentek..- az Előadó ér­tetlenül bámult utánuk. A halárusra pillantott/ aztán maga is elballagott E ste tizenegyen ültek a teremben. Nézte a hallgatóságát, a szo­cialista hazafiságról . kellett beszélnie, és általában a ha­záról, a földről* .melyhez mindenki kötődik néhány ti­tokzatos szállal. i \ \ ív r ír f mmfrriMtnA Azt mondta: «As Igazgató személyes küldötte­ként gratulálok Matula bácsi, az ötven évhez, a szorgos munkához és persze, jó pihenést kívánok” — és mosoly­gott De ezt seen látta akkor igazinak. A borítékot átad­ta, kezet nyújtott Tudta, hogy megkapja az egyhavi fi­zetését Ez járt A szemüveges főosztályvezető aztán nézett jobbra, nézett és mosolygott balra Látszott rajta, hogy cam tudja, mit csináljon még, meddig illő maradnia Még akarhatott valamit kérdezni, nyitogatta a száját de Ma­tula Mihály nem hallotta a szavakat Egyre az ajtót leste. Várta, hogy az mégiscsak kinyílik és bejön a vezér. Sza­badkozik, és azt mondja... De amikor az ajtó nyüt, csak a főosztályvezető ment eL Nem is emlékszik az ember­ből semmire, csak a szájára. Mindig nyitogatta. Egy da­rabig még állt, füle készült a szavakra: „Matula bátyám, az az ötven év, nem akármilyen teljesítmény volt! De nem ám! Ezekben a mai fiatalokban nem tudom, lesz-e ennyi erő és hűség...” Arra már emlékszik, hogy a gyárkapu éLőtt is a kezében szorongatta a borítékot és látta, hogy a sarki óra tizenegyet mutat Otthon sem nézte meg a pénzt. Az asszony számolta meg. Mindjárt meg is kérdez­te: „Ugye, a vezér adta át?” Bólintott rá, és kiment a konyhába. Bandukolt a folyó felé. Itt már nyitottabb volt az ég, a nap is kisütött A városban nem is a felhők, hanem a mindennapos füst rejtette éL A bokrok alján még foltok­ban látszottak a tél nyomai Na, hol is van az a hely? Meglátta a két ismerős fát Egy törzsről nőttek. Ott van a fia horgászhelye. A bokroktól még nem láthatta, hogy áll-e a parton valaki. De biztosan ott van. Talán ott ta­lálja azt a szakállas öregurat is, akivel a múltkor össze- ä&merkedtek. Valami biológiai professzor volt, az egye­temen tanított, de már ő is nyugdíjas. Igaz, öregebb is. A szomszédságukban telepedett le kis, összecsukható szé­kére. A fia már régebben ismerte. Jóba lettek. Egymásra találtak a folyó és a halak közvetítésével. A múltkor is, a fia átkiáltott a kis öregnek: „Professzor úr, harap!” Jót nevettek, mert olyan mókásan rántott a horgon, hogy a könyve is leesett Mert könyv nélkül nem ült le a folyó­hoz. Kis hal volt a horgon, megnézegette, bólogatott, hüm- mögött, aztán visszadobta a vízbe. Odajött hozzájuk és elmagyarázta, hogy milyen hal volt a horgán és mir® ne­vezetes. Mutatta a könyvben is. Szívesen hallgatták & nézegették a színes képeket Sose hitte volna, hogy eny- nyiféle hal van a világon. Egy óránál is tovább hallgat­ták a kis öreget Azt sem hitte volna, hogy a bálna emlős. Ha más mondja, nem is hiszi el, de annak a kis öregnek el kellett hinni. Aztán madarak kerültek sorra, meg a füvek. Abból is mennyi van és milyen különös szép hangzású a nevük. Amíg a még nála is keszegebb sza­kállas beszélt eltűnődött, hogy mennyi mindent elmu­lasztott. Madarak, halak, füvek, fák, kották és városok. Igen, városok. Azokról, a díjbirkózó beszélt De hol Van az már, és mégis, itt a parton az is eszébe jutott Meg a tenger. Filmen már látta, de sose hitte el egészen, hogy valóság. Ahogy ment, érezni kezdte a lábát Apró, büty­kös kezével felhajtotta a nadrág szárát — Hm — mondta — megint virágzik, időváltozás lesz fis a seb óvta meg a háborútól. Éppen akkor kapta meg e behívót, amikor nyüt töréssel a kórházban feküdt Vonaton járt be a gyárba és belefutottak egy másik sze- rélvónyoe. Akkor volt életében először és utoljára beteg­állományban az elmúlt ötven év alatt. Erről megint eszé­be jutott az igazgató. Nem jött el,%pedig az embereik is mondták, Mihály bácsi, maga a vezér jön el, meglátja. Ha magához nem jön él, akkor senkihez. Dehát, úgy lát­szik, nem ért^ annyit Matula Mihály hűsége. Na, mindegy. Folytatta útját a folyó felé. Délután pedig meglátogatja az unokáját Jó volt hogy sajgott a sebhely. Ha érezte, olyan volt, mint egy nagy csokor szarkaláb. Az emberek rendesek voltak. A brigádtól órát is ka­pott. Gyakran megnézte a karján. Amióta viseli, valaho­gyan másképpen tartja a kezét és nézegeti, mint a gyere­kek. Nem is akarta elfogadni, de azonnal fölcsatolták. Azóta már elhatározta, hogy az óra Jancsikáé lesz, neki adja születésnapjára. Megérdemli. Jól tanul A tanárja mondta, Matula papa, ebből a gyerekből művész lesz, igazi művész. Istenem, istenem, milyen is az ember. Még itt a folyóparton is könnyek szöktek a szemébe. Biztosan az lesz Jancsika. Csak még megérné. Ezt sokért nem ad­ná. Amikor utoljára állt a gépe mellett, úgy érezte, hogy megszakad a szíve. Mintha valami elevent szakítottak volna ki belőle. Arra gondolt, mi is lesz ezután? Lesz-e még valami? Mit csinál a napjaival? Felnézett az égre, az enyhe szél messzire terelte a felhőkéi Most már nyu­godt Tudta, hogy szüksége lesz a napokra. Megismeri a madarakat, a füveket .és talán a kottát is. „Csak az elveszett ember, akinek az agya, a szelleme öregszik” — mondta múltkor a kis tudós. Igaza lehet. Kát majd vigyáz. Olvas, a szeme jó, nem kell neki üveg se. Az ikerfánál nem volt senki. Csönd volt, mélységes és megnyugtató. Megállt és a folyót nézte. Ez is müyen szép látvány, ez a néma hömpöíygés. Hirtelen megsze­rette a folyót Váratlanul vette észre a kis széket és megkönnyeb­bült Itt van az öreg. Nemsokára meg is látta őket Nem messzire álltak, fogták a botot és beszélgettek. Amikor észrevették, intettek neki, hogy üljön le. Visszaintegetett, aztán leült Jólesett a pihenés. Nyugalom töltötte eL A szék előtti kis tócsán felhő úszott át Ezt is utoljára gyerekkorában figyelte meg. Ügy tűnt, ő indult el nesz­telenül a tócsa tükrével Közel hajolt a víztükörhöz, és nézte a homlokán a ráncokat A fényesen forgó hengere­ken szokta néha figyelni az arcát, de azok már sose tük­rözik vissza. Az jutott eszébe, hogy olyanok a ráncai, akár a kottavonalak. Csak több. Kilencet számolt meg egymás felett Igen, éppen olyanok. Jobban szemügyre vette a homlokát, a kis törések pedig mintha hangjegyek lennének. Az idő, a sors hangjegyei. Milyen különös is ez, hangjegyek az ember homlokán. Talán még valami n>ta is kerekedne belőlük, ha valaki lejátszaná. Keser- ’s lenne vagy más? Nem tudta. Jancsika már biztosan k- tudná játszani. Még'megérheti, hogv el is játssza és •n m, nagyon sokan meghall? " k. Ünneplő ruhában i> ’ majd és a végen tapsolt. : 1 i? rejti:., hogy ez • muzsikája volt. Matula Mihály mosolygott. un. május 18., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom