Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 87. szám

Közös vállalkozás a húsprogramért A hatvani, boldogi, apci, beródi, nagykökényesi ter­melőszövetkezetek közös vállalkozásának, a SERKÖV- nek nem kis része lesz majd abban, hogy a lakosság hús­ellátását tovább javítják a mezőgazdasági nagyüzemek. Az öt termelőszövetkezet összefogásával épülő szako­sított sertéstelep helyén még csak egyetlen épület áll, de a terep már asztalsimaságú- ra gyalulva várja az építke­zés megindulását. Kovács Istvánt, a SER­KÖV igazgatóját azzal a kér­déssel kerestük meg a maj­dani telep egyedüli épületé­ben, hogy milyen gondok •foglalkoztatják az üzem ve­zetőjét a termelés megkez­dése előtt. — Február elseje óta •war gyofc igazgató. Azelőtt a hatvani Lenin Termelőszö­vetkezet elnökhelyettese vol­tam, ezt megelőzően pedig a kerekharaszti tsz-nél az el­nöki posztot töltöttem be. Jó néhány éves gyakorlatom van a mezőgazdasági terme­lésben, mégis tele vagyok aggodalommal és gonddal. Már egy tucatra rúgó tanul­mányt elolvastam az épülő sertéstelepünkkel kapcsolat: ban, amely olasz mintára, Gl-Gi rendszerű, szakosított telep lesz, de még nem lát­tam Gi-Gi-üzemet Nem mondhatok magam mögött üzemi tapasztalatot. — Nem terveznek XSSaga- fást hasonló telepre? — Az állatorvossal együtt meglátogatjuk a Hejőmenti Állami Gazdaságot, ott már jól begyakorolt szakembe­reikkel megfelelő ütemben halad a termelés. Nem kis pénz lesz a kezemre bízva, telepünk évi tiszta bevétele a közeljövőben mintgy hu­szonhárommillió forintot ér el. Ezért felelősséget vállal­ni újgyárban, új emberekkel, ismeretlen technológiával nem kis dolog egy újdonsült igazgatószámára. — Hol képezik ki a szak­embereket? — Hevesen, a szakmunkás- képzőben. Főleg a fiatalab­bakat , szeretnénk elküldeni a tanfolyamra, hogy huza­mosabb ideig tudjanak dol­gozni a jövőben, és ugyanúgy mint egy-egy gyárban, majd az idősödő szakmunkások át tudják adni a fiatalabbak­nak a tapasztalatukat. — Mennyiben különbözik a hagyományos sertésgondozó munlcája az új szakmunkás feladatától? Nagyon sok minden­ben. A zárt rendszerű 5.461 férőhelyes új telepen csak­nem minden folyamat gé­pesített. Takarmánykeverőt kell kezelni, az etetésnél az adagoló pontosságát progra­mozni kell. A sertésgondo­zók munkájába belépnek a gépek, bánni kell tudni a gépekkel. Képzelje ed, ha csak Jogilag és emberileg A SELYPI CEMENT­GYÁRBAN dolgozott segéd-; munkásként, három hóna­pos, meghatározott időre szóló szerződéssel egy fia­talasszony. Művezetője, Fe­kete József, a künkerke- mencékhez osztotta be,' amely az egyik legnehezebb munka a gyárban: nagy a meleg és a por, s a lehullott anyagot lapáttal kell felrak-, ni a szállítószalagra. Termé­szetesen ezt a munkát is el kell végezni, s nemcsak egyedül volt a gyárban, aki­nek ilyen feladatot adtak. Az is gyakorlat, hogy álta­lában a kezdő, az új dolgo­zó kapja a legkevésbé ked­vező munkát, mígnem szor­galmával, jó munkájával rá­szolgálva erre, „előbbre lép”. Mindez persze nem törvény- szerű a szó jogi értelmében, hanem inkább általános, így kialakult szokásjog. A 70 fokos meleget árasz^ tó klinkerkemencék mellé beosztott fiatalasszony há­rom hónapos terhes volt -— igaz, felvételekor nem szólt erről —, amikor odakerült. Művezetőjéhez is eljutott ennek híre, sőt a fiatalasz- tizony kérte is, hogy helyez­ze át más, könnyebb mun­kahelyre. A művezető ezt nem tette, s a fiatalasszony — egyébként is vékonyka, gyenge fizikumú — beteg- állományba került. Táppén­zen volt akkor is, amikor —* 1970. szeptember 17-én — lejárt a szerződése. Férje — aki szintén a gyárban dolgozott szakmunkásként — többször kérte a vezető­ket, hogy hosszabbítsák meg feleségének a szerződését, mert a szülési szabadság le­járta után igényelni kíván­ják a gyermekgondozási se­gélyt Az asszonyka egyéb­ként jogosult lett volna a se­gélyre, mert a cementgyár­ban eltöltött három hónap előtt kétéves, folyamatos munkaviszonyban állt egy másik munkáltatónál. A gyár vezetői mégsem hosz- szabbították meg a szerző­dést, mert a művezető — a helyi szokásoknak megfelelő­en — véleményezte a kérést, s eszerint ő nem tartott 0£mgfojg, április igényt a fiatalasszony mun­kájára. Hogy miért? — Ezt különösebben senki nem for­szírozta a gyárban. Utólag, amikor a fiatalasszony pa­naszlevele alapján kint jár­tunk, olyasmit bizonygatott a művezető, hogy a pana­szos nem volt jó munkaerő, „nyafogott”, zaklatta őt, hogy adjon számára köny- nyebb munkát... A KISGYEREK AZÖTA megszületett, s a kismama jelenleg kapja a táppénzt, ugyanis a szülésig végig táp­pénzen volt A táppénzes idő lejárta után viszont — miután a munkaviszonya még a múlt év szeptembe­rében megszakadt — nem részesülhet gyermekgondo­zási segélyben. A gyár főmérnöke, mun­kaügyise, SZTK-ügyintézője, főkönyvelője együttesen bi­zonygatták, hogy ők jog sze­rint szabályosan jártak el, amit senki nem is vitathat Jogilag azt is nehéz meg­ítélni, hogy’ a gyárban — a főmérnök szavai szerint — egyre nagyobb méreteket ölt az elvándorlás, a fluk­tuáció. (A panaszkodó fia­talasszony férje is kilépett a gyárból.. !) Jelenleg is — mondotta a főmérnök még a kérdéses panaszügy megbe­szélése előtt — segédmun­káshiánnyal küzdenek... Afelől pedig „megnyugta­tott”, hogy nem egyedi eset az náluk, hogy a művezető kurta megjegyzésére nem hosszabbítják meg egy-egy szerződéses dolgozójuk mun­kaviszonyát. Sőt — magunk között szólva — őszintén megmondta azt is, hogy ők bizony a női munkaerőben a 30 éven felülieket „szere­tik”, akiknek van már lega­lább két gyermekük, s nem kell attól tartani, hogy szü­lési szabadságra mennek... KETSEGTELEN, hogy a főmérnök és a főkönyvelő szavaiból kicsendült a minél eredményesebb vállalati gazdálkodásra való törekvés, s ez nem is hiba. Csakhogy egy munkahely — a mi tár­sadalmunkban — nem a tér melést végzők szürke gyüle­kezete, hanem elsősorban emberek közössége. Embe­reké, akikkel nem lehet pusztán a közgazdasági sza bályozók szerint, s csak jo­gilag törődni — emberileg is kötelező.. 1 jtt*. ffaludi Sáft&NC egy napra meghibásodik a vi­zet adagoló berendezés, az egy nap alatt hatvan mázsa hús mínuszt jelent. — De hát ott lesz majd a szerelő. — Igen, a szerelő az új te­lep egyik kulcsembere lesz. Két szerelőt állítottam be az előzetes tervbe, hogy egyi­kük mindig a helyszínen le­gyen, ha bármi meghibáso­dik, azonnal közbe tudjon avatkozni. — Rendelkeznek-e ezek a szerelők megfelelő rutinnal? — Nem. Szeretném elkül­deni már működő üzembe Frank László szerelőnket, hogy megfelelő felkészülés­sel várja az üzem indulását. — A vezető munkatársak­nak melyik lesz a fontosabb feladatúit az üzemben; a gé­pek, vagy a fogyasztásra „termelt” állatok ismerete? — Mind a kettő. A szak­ma, az állattenyésztői szak­ma itt már jócskán kibővül. Az új gépeket ismerni kell nagyon jól, de a hagyomá­nyos szaktudás nem hiányoz­hat. A zárt konstrukciós rendszerben ,a mesterséges megvilágításban az állatok természetes ellenálló-képes­sége a betegségekkel szem­ben, a fertőzésekkel szemben csakken. Fokozott figyelmet és felkészültséget' kíván az állatorvostól, vezető munka­társtól, gondozótól egyaránt. Azonnal észre kell venni, ha valami nincs rendben. Csaknem hatezer sertés lesz szinte egybezárva. — Fontosnak ítéli a szak­ember szerepét az új, auto­matizált termelési eljárás­ban? • —■ Ha szabad azt monda­nom, az ember szerepe még jobban megnövekedett, és egyre nagyobb beleszólást kap a munkába, mennél több automata kapcsolódik a ter­melésbe. Ez nem egymással ellentétben lévő, hanem egy­másra alapozó fejlődés. Hi­szen egyetlen mozdulattal tízezres vagy akár milliós károk is előidézhetők az automatizált termelésben. A húsprogram megvalósításá­hoz nagy erővel látott neki társadalmunk, új gyárak épülnek, új automata gépe­ket vásároltunk. A program sikeres megvalósítása azon­ban — véleményem szerint, mint mindig, most is — az embereken, az új típusú mezőgazdasági szakembere­ken múlik. Szigethy András 2. Az országházi csata Az Országház felépültekor az országgyűlés, amely elő­szeretettel nevezte magát a „nemzeti akarat” letéte­ményesének, s amely csodá­latos új palotát emeltetett magának, kifejezetten és leplezetlenül az urak képvi­selőtestülete. A vagyoni ál­lapot szerint mért választó­jog az ország lakossága alig hat százalékának jut osztályrészül. A nyílt szava- zásos képviselő-választás a nyilvános erőszak és korrup­ció rendszerére épült. A képviselők közé földbirtoko­sok, ügyvédek ‘ s legfeljebb gyárosok, a kibontakozó ma­gyar kapitalizmus képviselői kerülhettek. A felsőházban, a főrendiházban, az ország- gyűlés másik testületében vi­szont kizárólag az arisztokrá­cia és a főpapság képviselői foglaltak helyet Ezenfelül az uralkodónak bármelyik törvényt jogában volt meg­kontrázni s az országgyű­lést bármikor feloszlatni. A jogfos ztott magyar mun­kásság már öntudatra ébre­désének első időszakában harcot kezdett az általános, titkos és egyenlő választójo­gért Jellemző módon a ma­gyar munkásmozgalom egyik korai szervezete, a szociál­demokrata párt egyik előd­je, a Nép választók Pártja ne­vet viselte. A Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Párt megalakulása után az egyik legfontosabb követelésének a választójogot tekinti _ A múlt század végién, s száza­dunk első évtizedében a magyar munkásmozgalom vezetői nagy, sőt túlzott je­lentőséget tulajdonítottak a parlamentnek, s a választó­jognak. Ennek jegyében zaj­lott le 1905. szeptember 15- én a híres „vörös péntek”, amelyen sztrájksorozattal és nagyszabású tüntetéssel kö­vetelték a munkások a vá­lasztójogot. Több mint száz­ezer munkás indult a Parla­ment felé. Egyes csoportok élén zenekarok haladtak, mások pedig a Marseillaise-t énekelték. Egy egykorú visz- szaemlékezés szerint: „El kell csak képzelni a lát­ványt, ahogy egy ekkora tö­meg ott áll a büszke magyar parlament palotája előtt, farkasszemet néz tornyaival, kupolájával, száz és száz kivilágított ablakával, ahogy a tömeg százezer torokból kiabál, éljenez, abcugol, s szinte öklével éri el az im­pozáns, főbejárat vaskapuját és a ’t. Ház’ összes bejára­tát...” Ekkor, 1905 szeptemberé­ben nem került sor összecsa­pásra á munkások, s a ké­szenlétbe helyezett rendőrök, katonák között. Hét eszten­dővel később, 1912. május 23-án, a „vérvörös csütörtö­kön” azonban már munká­sok hullatták vérüket a vá­lasztójogért. A talán min­denkinél jobban gyűlölt Ti­sza Istvánt, a volt és leen­dő miniszterelnököt kívánták a kormánypártiak a Ház el­nökévé választant Válaszul a Szociáldemokrata Párt vezetősége általános sztrájk­ra hívta fel a munkásokat: „A képviselőház elnöki szé­ke megüresedett Miután a pecérm unkára tisztességes ember nem vállalkozik: Ti­sza István gróf ül bele az elnöki székbe. Ez a beveze­tése annak az erőszaknak, amely az általános választó­jogot akarja megfojtaná, és a népet örök szegénységre, örök szolgaságra akarja kár­hoztatni ..." S a májusi hajnalon meg­indult a tömeg áradása az Országház felé. A Soroksári úton, Erzsébetfalváról és Csepelről vonultak a mun­kások. Eleinte egyetlen rend­őr sem mutatkozott, csak amikor a tüntető tömeg a Boráros tér közvetlen köze­lébe ért, állta útjukat a Li­liom utcában elhelyezett szakasznyi rendőr. A rendőr­tisztek az út közepéről kém­lelték, hogy mikor jönnek a munkások. Amikor a menet már egészen közel jutott, kivezényelték az útra a rend­őröket, akik két-három lé­pésnyire egymástól helyez­kedtek eL Meg akarták állí­tani a tömeget, de sikertele­nül. A rendőrtisztek — látva, hogy a nagy tömeggel szem­ben néhány rendőr teljesen tehetetlen — kiadták a jel­szót: át lehet engedni az em­Űj geodéziai laboratórium a műegyetemen ........­A Budapesti Műszaki Egyetem általános-geodéziai tanszékén új geodéziai laboratóriumot állítottak az oktatás szolgálatába. A közelmúltban átadott 25 méter hosszú termet a leg­korszerűbb műszerekkel elektrooptikai és mikrohullámú távmérőkkel szerelték fel. Ké­pünkön,; Érdekesen tükröződik a fényképezőgép objektívje a Zeiss-gyár BQS-típusú táv­mérőjének fföfémarendszerében. Be nem «gysMikä hanem apránként, tetoebb csoportokban. A munkások; negyven-ötvenes csoportok­ban vonultak át a rendőr- kordonon, azon túl ismét gyülekeztek. A rendőrök nem sokáig tudtak helytáll­ni, az óriási tömeg elsodorta a kordont, még csak össze­ütközésre sem kerülhetett sor. A tömeg a kordonon túl­jutva, a Soroksári utat tel­jes szélességében elfoglalta. A Boráros térre kiérve for­radalmi dalokba kezdtek. Majd egymás után hangzot­tak fel a kiáltások: — Éljen a választójog! — Abcug Tisza Pista! — Le az erőszakos junker­rel! — Éljen a küzdő JusSh Párt! A Boráros térről a menet bekanyarodott a Közraktár utcába. A forgalmas közpon­ti vásárcsarnoknál a tünte­tés a kíváncsi emberek ezre­it csalta az utcára. A Fő­vám téren át a menet a Vá­ci utcába ért. A szűk utca egyszeriben hangos lett a tüntetők követeléseitől és forradalmi dalaitól. A ha­talmas paloták ablakai meg­nyíltak, és az urak ijedten nézegettek ki mögülük. A Gizella téren (a mai Vö­rösmarty téren) már hatal­mas rendőri készültség várta a munkásokat. A rendőrök a tömegnek csak egy részét tudták visszaszorítani. De a visszaszorítottak is, szét­szóródva bár, eljutottak oda, ahová a többiek: az Ország­házhoz vezető utcákba és a Szabadság térre. Budán a GANZ-gyáirl mun­kások alkották a felvonulók zömét. Ok is Pestre tartot­tak, . az Országházhoz. A Margit-hfdnál a rendőröl?; útjukat állták, de a legtöbb munkásnak mégis sikerült átjutni a kordonon. Töb­ben propellereken és más hidakon át jutottak a pesti oldalra. A Váci úton és Üjpesben is, a gyárak előtt reggel nyolc órától kezdve nagy tö­megben gyülekeztek a mun­kások, majd a Váci úton el­indultak. A mintegy négy­ezer főnyi tömegnek a Fer- dinánd-hídnál állta útját a rendőrség. A tömeg tiltako­zott: — Engedjenek az Ország- ház elé! — Le az osztály parlament- tel! A rendőrök a tisztek pa­rancsára kardot rántottak. A munkások feleletként kőzá­port zúdítottak rájuk, s át­szakították a kordont. A lo­vas rendőrök eszeveszett vág- tatással rontottak a tömeg közé, de képtelenek voltak megállítani az embereket Ekkor egy század gyalogost vetettek be a munkások el­len, a rendőrök pedig pisz­tolyt rántottak. A katonákat szuronyrohamna vezényel­ték, és a rendőrök a mene­külők után lőttek. Így né­hány perc alatt sikerült szétoszlatni a tömeget. Szer­teszét a járdán és az úttes­ten véres sebesülteik hever­tek. Holub Kristóf negyven­két éves munkás holtan ma­radt a kövezeten. S az országházi csata még órákig dúlt a város több pontján. A rendőri terrorra a munkásság azzal válaszolt, hogy villamosokat bordított fel, barikádokat épített, több helyütt összecsapott a rendőrökkel és a segítségük­re kivezényelt huszárokkal, gyalogos bakákkal. — Le az osztályuralam- mal! — Le a grófi bandával! — Éljen a forradalom! — hangzottak az új jelszavak. A munkásság megmutatta erejét, de vereséget szenve­dett Az úri osztályok, ame­lyeknek legreakciósabb, leg­konzervatívabb köreit képvi­selte gróf Tisza István, ra­gaszkodott kiváltságaihoz. S egyelőre még sikerrel. Pintér István Következik: Pisztolylövés m filrijtff'rmlifBi

Next

/
Oldalképek
Tartalom