Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

R/iUlfr KOSSUTH 8.28 OperarészleteS. 8.35 Rádiójáték gyermekeknek. M3 Donizetti: Lammermoori Lucia. 3 felv. opera, 12.» Ki nyer ma? 12.30 Melódiákoktól, 13.51 ÜJ Georgikoa. 11.06 Kóruspódium. 14.16 Mesejáték. 14.14 Éneklő ifjúság. 15.10 Kádióiskola. 16.05 Könnyűzen«, 16.20 Riport. 16.40 O perarészletek. 17.20 Versek. 17.32 Deesényi: Melód!ae homtnls. 13.65 Az űrrepülés — orvosi szemmel. 13.00 Könnyűzenei htradó, 13.30 A Szabó család. 13.30 József AttUa-llíjSIwflTK köszöntése. 10.05 Nóta- és népdalest. ».56 Természettudományos műveltségünk múltjáról, 21.26 Beethoven: C-dúr vonósnégyes. 22.25 Beszélgessünk zenéiéit 22.45 Tudósítás a vasaséig kongresszusáról. 23.05 Tánczene. 0.10 Lengyel népdaMg, PETŐFI 8.0S Beethoven és Barton zenei öröksége. 3.13 Nótacsokor. 11.38 A költészet hete. 11.55 Zenekari muzsika; Kettőtől — hatig... Közben: 17.05—17.» Közt. « MTK—Grazer KEK labda«! rúgó-mérk. végért». 13.10 Idő és valóság. 18.35 Schubert: VI. sztmC. 13.10 A rádió dalversenye; Elődöntő. KlU Az Intéző űr. MMMjMK 22.20 Verbunkosok. 23.13 Zenekari muzsika. Rekordidő alatt, bővített nemzetközi fejezettel elkészült az 1971. évi statisztikai zsebkönyv MAGYAR 0B» A tv politikai tanfolyama. 3.55 Szünidei matiné. MAO A magyar Irodalmi vetél­kedő eredményhirdetése. MOS Híreik. 37-30 Táncdalfeszfívá! 197$; (EL© Közéleti vitafórum fiataloknak. i \ !' í&ffl Parabola. . • 11 fii SKM Es« mesa, ll#Tj­Í9.S0 Tv-hlradó. 00.00 Nyárkezdet, vég nélkm. Magyarul besz. NDK film. 8&Ú5 Tanácskozik az SZKP XIV, kongresszusa, sm Tv-hlradó. POZSONYI 90S Don Carlos. 33.35 Zenei szalon. Verdi. 19.00 és 21.50 Tv-híradó. 20,25 Fehér, kék, piros. Vetélkedő. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor A hét mesterlövész. (Felemelt helyárakkal I) Színes amerikai western film EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) Fél 6 és fél 8 órakor: Akkor hát... szia! Veronika és a férfiak. Csehszlovák film GYÖNGYÖSI PUSKIN A lovag végakarata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Emberöléssel vádolva HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tájkép csata után HATVANI KOSSUTH Egy kínai viszontagságai Kínában HEVES A skarlátruhás nő FÜZESABONY: Kitörés ÜGYEID Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Tele fon; U-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szer­da reggel 7 ériig, a .Tókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Te­tető't: 17-27.) Februárban érkezett meg az utolsó adat a Központi, Statisztikai Hivatalba és áp­rilis első napjaiban már el­hagyta a nyomdát a Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1971. évi kiadása. Nemcsak tartal­mát igyekeztek bővíteni, ér­dekességekkel fűszerezni, ha­nem végre igaz zsebkönyv lett, puha kötésben, valóban zsebben hordható „kisokos”. Háromszázhatvan oldalon je­lentek meg az elmúlt év fel­mérései, 32 oldal grafikus áb­rával illusztrálva. Az idei kiadás érdekessé­ge, hogy együtt közli a har­madik és az azt megelőző ötéves terv eredményeit. A zsebikömyv szerkesztésénél igyekeztek áttekinthető képet nyújtani gazdasági helyze­tünkről. A nemzetközi jöve­delem több évre visszateikin- tő mérlege mellett, amelyet az elmúlt évek statisztikai z&ebkönyvei is közöltek, most első ízben került be a társa­dalmi termék statisztikája. Ugyancsak új a népgazdasági ágazat -kapcsolatait bemutató tábla, amely arra ad választ, hová is kerülnek a népgaz­daságunkban termelt anyagi javak. Már az elmúlt évek statisz­tikai zsebkönyvei is közöltek nemzetközi adatokat, ám az idei évben erre külön feje­zetet nyitottak. De megtalál­hatók, mint érdekesség, a válások, a napsütéses órák, a legmelegebb és leghidegebb napok száma, az elmúlt évek­ből. Ezekkel az adatokkal ke­rül néhány nap múlva a ter­jesztőkhöz 18 ezer példány­ban a Magyar - Statisztikai ■ Zsebkönyv 1971. évi kiadása. I Az 1875-ös országgyűlési képviselőválasztás Egerben Csiky Sándor egyetlen választási bukása A FÜGGETLENSÉGI erők visszaszorítására, az 1875-ös választások levezetésére bá­ró Wenckheim Béla vezeté­sével egy átmeneti kormány alakúit, melyben a hirhedt „geszti földesúr”, Tisza Kál­mán a belügyminiszteri tár­cát kapta. így már semmi sem állt útjába a Deák-párt és a Balközép Párt összeolva­dásának; márc. 1-én megala­kult az egységes Szabadel­vű Párt. Kossuth a hírre tel­jes kiábrándultsággal, de ko­moly államférfiúi lényeglá­tással írta; „Deák a jelent adta fel. Tisza a jövőt komp­romittálta”. A távolban élő A madarak védelmében Tilos a bokorlrtás, nádvágás A madarak életének leg­kritikusabb — költési —idő­szakában, amely a fészekra­kástól kezdve a fiókák neve­léséig, sőt kirepüléséig tart, nem szabad a fészkelőhelye­ket háborítani. Mint a természetvédelem­mel foglalkozó kormányren­delet előírja, április 1. és au­gusztus 1. között tilos bokrot irtani és ritkítani a védett madarak fésakelőhelyém, s nem szabad a nádat és ásást vágni, égetni. A hazánkban élő 330 madárfajta közül 300 védett, s ez azt jelenti, hogy minden tíz fészek közül ki­lenc védett madáré, A Természetvédelmi Hiva­tal Madártani Intézete fel­hívja a kirándulók figyel* mét, hogy a védett madarak fészkelőhelyein csak a hiva­tal engedélyével szabad fény. képezni, filmezni, hangfelyé- teleket készíteni. kormányzó Tisza lépését „parlamentáris államcsíny­nek” minősítette és nyíltan megírta, a Balközép eivfel- adást követett el a kor­mánypárttal való egyesülés­kor. Az egyesült kormánypárt választási hadjáratát 1875- ben már a kitűnő taktikus, Tisza Kálmán irányíotta. Nagy propagandával haran­gozta be, hogy törekedni fog választási siker esetén az 1867-ben kötött előnytelen vám- és kereskedelmi szer­ződés megváltoztatására. A Függetlenségi Párt erre az önálló jegybank és az önálló „Szedj babvirágot, citromfüvet..." Tízmillió üveg kölni húsvétra Illatos virágokat, hódító szagú növényeket már évez­redekkel ezelőtt használtak, gyűjtöttek, szárítottak. A mirhát, tömjént, fahéjat pa­rázsra szórták, (perfumum — innen az angol perfumé, a francia parfüm szó), így nyer­tek kellemes illatú füstöt. Az Az ókori Egyiptom vallásos szertartásain naponta több* szőr mutattak be füstáldoza­tot Isis és Osiris tiszteletére. A füstölőedény parazsára mirhát, sztiraxot és tömjént szórtak. A hinduk illatos cédrusfa koporsóban égették el hívottaikat. A Védák da­lai már említést tesznek a rózsa- és kálmuszolajról; Ovidius és Catullus az ókori rómaiak túlzott illatszerhasz­nálatáról. Plinius tudósít egy lakomáról, ahol az ételeket rózsaszirommal borították, és rózsaolajjal locsolták. Kleo­pátra Antonius lakosztályát szórta tele rózsaszirmokkal. A görög lányok jácintból font koszorút viseltek barátnőik lakodalmán. Az ókori népek ismerték a desztillálást, a növényi illó- anyagok kivonási módját, de Európában ez a művelet, az illatszerekhez hasonlóan, arab közvetítéssel terjedt el. Al- bukases XII. századi gyógy­szerkönyve ismerteti a le­párlókészüléket és az Illatos vizek készítési módját. A XIII. századi barcelonai egyetem gyógyszerészprofesz- szora rozmaring-, levendu­la-, és zsályaolajból készített híres illatszerét „magyar ki­rálynő vizének” nevezte el; Az 1700-as évek elején Köln városában az olasz származá­sú Giovanni Maria Farina illatos, szárított növények ke­verékéből lepárlással nyert illatos folyadékot — kölni­vizet; ^Szedj babvirágot, citrom­füvet, két marókkal, friss rozmaringot is annyit, man­dulát, egy jó tányér hársfa­virágot. kányafa-virágot is. Törd meg erősen mozsárban, tedd tiszta faedénybe, tölts rá kecsketejet, adj hozzá viola­magot. eperlevelet összetörve. Töltsd rézüstbe, vagy lombik­ba, desztilláld — illatos arc­vizet kapsz, minden napon evvel mosd orcád, nyakad, meglátod, igen nagy haszna lesz.” — E sorokat, más egyéb kozmetikai jó taná­csokkal egyetemben Tsömöri Zay Anna 1690-ből származó receptjei közül jegyeztem fel, annak bizonyítására, hogy nálunk is régi hagyományai vannak az illatszerek készí­tésének. A ma készülő arcvizek, köl nivizek, vagy a kozmetikai cikkek illatosító kompozíciói sem készülnek egyszerűbben. Legfeljebb modernebb körül­mények között és másféle anyagokból. Magyarországon egyedül a Kozmetikai és Ház­tartásvegyipari Vállalat 1 számú gyáregységében készí­tenek kölnit, parfümöt; 40 féle magyar kölnit hoznak forgalomba, közülük a leg­kedveltebb a rózsa, a nárcisz, az orgona és az ibolya illatú, az ötféle levendula, a Camea és a Caola nevű kreáció. Egy- egy illatnak legalább 20 féle alkotóeleme van, bázisanya­gokból fixatőrből, adalék­anyagokból; Ezekben a napokban tíz­millió kölnisüveg került a boltokba a HKV gyárából. Többnyire könnyű, franciás illatok — a magyar ízlésnek megfelelően. S talán nem árt a gyön­géd figyelmeztetés a locsol- kodásra készülő gyerekekhez, ifjakhoz, férfiakhoz sem: gondoljanak arra, hogy jó íz­lésre valló, kellemes illatú kölnivízzel kopogtassanak be a lányos házakhoz. Hiszen szegény lányokra, asszonyok­ra egész drogéria ömlik ezen a szép napon... (K. M.) vámterület követelését állí­totta választási programja középponti ába. EGEKBEN 1875. JŰLIUS 8-RA volt kitűzve az or­szággyűlési képviselőválasz­tás. A Szabadelvű Párt prog­ramjával Babies István ügyvéd lépett fel, míg a Függetlenségi Párt ismét Csiky Sándort, a független­ségi eszme rendíthetetlen bajnokát, 1861-től ország- gyűlési képviselőjét jelölte. Csiky jelölésében a balolda­li tábor némileg megoszlott, melynek okát helyi termé­szetű ügyek magyarázzák. 1870-től állandóan napiren­den volt Heves és Külső- Szolnok vármegye kettésza- kításának ügye, a megye- székhely és az egri kir. tör­vényszék áthelyezésének kér­dése. A székhely kérdésében vetólytársként Gyöngyös jelentkezett. amely Vi- sontai Kovách László személyében befolyásos kormánypárti képviselővel rendelkezett. A Szabad­elvű Párt helyi szócsö­ve, az Eger című újság is igyekezett kiaknázni a .bi­zonytalan helyzetet. A választás az 1874-es, rendkívül reakciós új vá­lasztási törvény szerint ment végre. Míg 1872-ben 2221 választópolgárt írtak össze, addig 1875-ben számuk 1214- re csökkent Így a Csiky-tá- bort erősítő makiári negyed most alig 60 szavazóval ren­delkezett. A VÁLASZTÁS NAPJA (július 8-ra) az aratás dan­dárjának idejére esett. A kormánypárt azért tette a nagy munkaidő kellős köze­pére. mert tudta, hogy Csi­ky párthívei, több száz eg­ri kaszás a szomszéd me­gyékben dolgozik, s a mun­ka miatt nem jöhetnek ha­za. Így történt, hogy a csa­lárd ügyeskedések folytán a kormánypárti Babies István 658. Csiky Sándor pedig 228 szavazatot kapott. De nem sokáig mondhat­ta magáénak a kormánypárt Eger mandátumát, 1878-ban már ismét ellenzéki jelölt, Csiky Sándor fiatal politi­kai tanítványa, Szederkényi Nándor lett városunk or­szággyűlési képviselője. Sebestyén Sándor EÖRSI ISTVÁNi A SIKER H. 0.; a világhírű skandi­náv baritonista, hosszú dél­amerikai körutazás után és kelet-európai. turné előtt egyetlen fellépésre hazalá­togatott inkább múzeumai­ról mint zenekultúrájáról nevezetes, mérsékelt forgal­mú szülővárosába. Éjszaka érkezett és inkognitóban, mint ilyenkor mindig, egyet­len próbát kötött ki, az elő­adás délelőttjén, és az volt a terve, hogy a bankett után rögtön tovább is áll. Amióta húga férjhez ment Angliá­ba, nem éltek a városban rokonai, és mivel nem mun­kált benne a kegyelet vagy a hagyománytisztelet érzé­se, maga is csali tétován ér­tette meg, mi készteti arra, hogy háropa-négy évenként fellépésével megtisztelje a helységet. Miközben a vá­ros önmagát ünnepelte az ő nagyságában, ő az önmagá­val — mindig — azonos vá­roson lemérhette a saját emelkedését. Sajnos, reggel ébredés után, még a szokásos torok- köszörülős tréninghangokat sem kellett hallatnia ahhoz, hogy érezze; hangja hasz- nálhatatlanul érdes. Bánato­san kibámult szállodája ab­lakán; odalent egy plakát, széthasogatva a gyönge kö­döt, az ő nevét rikoltotta. „Azonnal meg kell lépnem” — dörmögte rekedten maga elé — „majd egy táviratban beteget jelentek”. Leballa­gott az utcára; a helyi lap címoldaláról a saját tátott szája meredt rá. Szórakozot­tan közelebb hajolt a kép­hez, hogy megvizsgálja, nem piros-e a torka. Közben két ismeretlennek tetsző hölgy ráköszönt.' „Felismertek” — gondolta H. S. kétségbeesve. Tanácstalanul ödöngött az utcákon, vissza-vissza bic- cengetve a járókelőknek. Észre sem vette, hogy az Operaház elé ért. Itt büszke tábla hirdette, hogy az az­napi előadásra minden jegy elkelt. Torkát köszörülte, le­gyintett és kiköpött. Mint valami varázslatra, két srác szökkent elébe és autejgram- mot kért. Az énekes segély­kérőn körülnézett és a szem­közti torony órájáról leol­vashatta, hogy negyven perc múlva kezdődik a próba. ,,Na nem” — gondolta eltökélten t- „nem csinálunk magunk­ból bohócot”. Bement a zenepalotába, és azonnal közölte elhatározá­sát az igazgatóval, aki üd­vözlésre tárt karokkal állt előtte. Ez a férfiú nemrégi­ben került a nagy múltú in­tézmény élére ás fűtötte a bizonyítás vágya. H. S. fel­lépte lett volna első na­gyobb szabású fegyverténye, ettől remélte, hogy elhall­gattatja a lelkesen és alat­tomosan piszkálódó sajtót, és a szakmai közvélemény­nek azokat a hangadóit, akik kinevezésében protekcioniz­must szimatoltak. A művész már régen elhallgatott, de ő még mindig felemelt karok­kal ácsorgott vele szemben, olyan nyomorultul, mintakit letaglóztak. Tompa aggyal vette tudomásul, hogy H. S. vállalja az anyagi kárt, és hogy hajlandó nyár végén behozni a most elmulasztot­takat; csak akkor szólalt meg, amikor a művész bú­csúra nyújtotta kezét. Elis­merte, hogy H. S. hangja némelyest szokatlan, de ezt csak a reggeli ködnek tulaj­donította. Gyógyszereket ajánlott. Az énekes kissé in­gerülten és nagyon reked­ten azt válaszolta, hogy már i negyvenhét esztendeje él együtt a hangszálaival, így hát alaposan kiismerte ri­golyáikat. Estére még altkor sem fognak szuperéin!. ha üresre zabálja az összes helybeli gyógyszertárat. „Az emberek várakozásait ki kell elégíteni” — mondta az igazgató. ..Inkább .távol lé­tem miatt szidjanak, minta teljesítményemért” —mond­ta H. S. ..A próba talán el is maradhat” — mondta az igazgató, majd újra dicsér­ni kezdte a különféle öblö­getés!, borogatás), és ecse­teié*} eljárásokat, amelyek­nek már csak azért is. szak­értője, mert ő — H. S. bizo­nyára emlékszik is a család nevéré — a helybeli gyógy- szerésaSinasgfli lesdmsi zottja. Amikor az emberi akaraterő csodatevő hatását kezdte magasztalni, a bari­tonista tiltakozni próbált, de nem jött ki hang a torkán. „Hogyan?” — kérdezte az igazgató. A művész újra szólni akart, de csak tátog- ni tudott. Az igazgató ar­cára üdvözült mosoly ült ki. ■ Este a baritonista megje­lent a színpadon. Hála rend­kívüli színészképességének, tökéletesen eljátszotta szere­pét. Csak éppen hang nem jött ki a torkán. Helyette a zegzugos kulisszák jól meg­választott rejtekében egy te­hetséges főiskolás — az igazgató unokaöccse — éne­kelt. Az előadás végén per­cekig zúgott a taps. Még a vasfüggöny elé is többször kiszólították /H. S.-t, aki hajladozva, de merev arc­cal fogadta az ünneplést. Öltözőjébe visszatérve, a fo­lyosón találkozott a fiatal­emberrel, kezet rázott vele, gratulált, megköszönte a se­gítséget, majd alig érthető hangján hozzátette: „Ha el­fogad idősebb kollégájától egy tanácsot, hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy a magas hangok tisztaságá­ra még nagyobb gondot kel­lene fordítani.” A fiatalem­ber kisimította haját a sze­méből, H. S. megveregette a vállát, majd a bankettet is lemondva, még aznap éjjel elhagyta a károst. „Csodálatos voltál” — mondta roásrmo unokaöccsé­nek az Igazgató *—, „mihelyt végzői, ideveszlek erre mér­get vehetsz”. A fiatalember ■pem válaszolt „Tudom, hogy prof ekei ónizmusról . fognak vartyoffni” — folytatta az igazgató — „de most már kit érdekel? Olvastad a reg­geli lapokat’” Ismát cs<md ' a válasz. „Nézd csak, a kri­tikus itt H. S. hangjának if­júi csengéséről ír. Jó mi?” „Nagyon? — mondta a fia­talember. „A bankettre azért nem hívtalak meg, mert nem akartam tápot adni a pletykának. Különben ér­dektelen volt, H. S. úgysem volt jelen.” „A felfújt hó­lyag” — mondta a fiatalem­ber — „a vén pozőr”. „A legnagyobb élő baritonistá­ról beszélsz” — figyelmez­tette az igazgató. „Akinek a helyébe, még én is bármikor beugorhatok — mondta a fiatalember. „Figyelted, mi­lyen blazirt pofával aratta le az én tapsaimat?” „Azok nem a te tapsaid voltak” — mondta az igazgató. A fia­talember hátralökte a fejét és gúnyosan elmosolyodott. „Azok a tapsok nem a te hangodnak szóltak, hanem az ő presztízsének.” „Akkor otthagyom a pályát” — mondta a fiatalember — „ha nem a hang számít, nem akarok énekes lenni”. Most az igazgató hallgatott. „A helyében, tudod mit csinál­nék a helyében? Főbe lő­ném magam”. „Inkább vi­gyázz jobban a magas hang­jaidra” — mondta az igaz­gató. „Miért vigyázzak?” — kiabálta a fiatalember. — „Mj az ördögnek vigyáz­zak? Hogy felkapaszkodhas­sak abba a magasságba, ahol már énekelni sem kell?” Az igazgató elmosolyodott. „Nem volna egyszerűbb” — kér­dezte a fiatalember — „nem volna gyümölcsözőbb, ha egyszerűen csak tátogni ta­nulnék”? „Énekelni tanulj” — mondta az igazgató és unokaöccse vállára tette a kezét —, „de azért nem árt, ha megjegyzed, hogy tátog­ni is tudni kell”. lMébMíM® 1971, április &, kedd X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom