Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

T dom a Nevelőúr biszto- «an föllesz háborodva, de­bit ászt mondta, a legöszm- tében írjam le egy napomat mikor a legboldogab vol­tam. Hogy ez a szokás ebbe az intézetbe, ezt a dolgoza­tot minden új srácnak meg kell írni, mert ezáltal is jobban megismernek. És így jóban segíthetnek nekem a fejlődésembe. Jó, hogy most nincs itt senki a tanterembe, így nyű­göd taban emlékezhetek ar­ra a napra. 1970 november 14 szombat volt. A melót aznap is félnégykor csen­getek le a gépműhelyben, ahol féléve dolgozok. Le­csengethették volna már (kettőkor, úgyse melózik ko­molyan hétvégén már sen­ki, még szép ha valaki nem úgy hagyja ott a gépét mint a szemétdombot. Szombatonként mindig na­gy ob takarítást követelt a Főnök, én meg is csináltam. A melómra nem lehetett pa­nasza. Meg is kaptam az el­ső dicséretet a legelső hét után. Ászt monta: fiú, ha így folytatod, nálam egy két év múlva betanítót gépimun­kás lehetsz! Hamar a jóédes szüleid nem adtak ipari ta­nulónak. Az igasság az hogy anyám adott volna, dehát van két testvérem, öcsém és húgom, anyám nem bír me­lót válalni, mert beteges, apám pedig alig ad haza va­lamit a fizetéséből, mindet elissza. Szükség volt hát az én keresetemre nagyon, észt is őszintén megmonta anyám, amikor betöltöttem a tizenötödik évemet. Az általános iskolát a hetedik után hagytam abba, mert az ötödikbe meg a hetedikbe elhúztak, ismételnem ke­leti. Nem vagyok magasnö­vés ű. ebben is anyámra ha­sonlítok, ezért is neveztek d a srácok a téren öcsinek, így hívnak a kis csajok, ez lett a nevein a gépműhelybe is. Mégegy segédmunkás •rác dolgozot ott, ő már be­töltötte a tizennyolcat, sokat megenged magának Igyhát az ő melójának nagyrészétt is nekem keleti elvégezni, 'fea ászt aka fcam hogy a ha­ver-ág egyen kösztünk. Azon a • szombaton há­romra én mir mindenei ké­szen voltam. Neis mondjam, hogy Bajnok előb letette a lantot, ő már ászt leste, mi­kor mehet a zuhanyozóba. Ászt kérdezte tőlem — na öcsi, hová megyünk ma es­te? Közel lakott hozzánk Bajnok, a Szigetvári utcá­ba, igyhát amióta majd egy­évi kerezsgélés után belép­tem a gépgyárba, a régi srácok melett sokszor Baj­nokkal lötyögtem el az es­téket Azért szerettem vele járni, mert rá csodára buk­tok a csajok, és melette ne­kem is mindig jutót olyan esaj, aki tán szóbase ált vol­na ha egyedül kezdek ki ve­le. De Bajnok melett vala­hogy énis kulömb lettem pláne hogy nem takarékos­kodót a dicsérettel Hogyén milyen stabil fej vagyok a melóba, micsoda kiasz ha­ver vagyok És ami nem egy csajnak imponált legalábis az érdekessége miat, hogy én egy korty szeszt nem iszom. Csak jaffát vagy gyü­mölcslevet Ez tényleg igaz volt. Így asztán a zsebpén­zemet mindig Bajnok piálta 1=^ kot? Aki akkor is ott fe­küdt az ágyon totálrészegen, ruhástól persze; tátott szájai véresre vert pofával hortyo- gott Ö, kisfiam nem érted te még ezt, mondta anyám, nem tudod te még mi az élet! ! Odamentem apámhoz egész közelről néztem so­káig. Alatt cefrebűz dőlt be­lőtte, hogy hányhatnékom volt a szagától is. Megtud­nám ölni mondtam! Anyám betapasztotta reszkető kezé­vel a számár Istenem, kis­fiam, ne mondj ijjet! !! Nem szabad ijjet mondani akkor se, ha igaz!! Mégis az apád! Szembefordultam anyámmal. Nekem ez az ál­lat nem lehet az apám. Anyám átölelt Jaj, de bol­dog nap ez nekem, én Iste­nem, de boldog is vagyok, hogy a fiam más ember lessz! Csakhogy észt meg­érhettem! ! öcsémet húgomat előb ágyba dugta anyám, már aludtak ők is, md meg soká­ig beszélgettünk a konyhá­ban a csikótűzhelyhez hú­zódva, hogy hogyis lesz az életünk egy hónap múlva, amikor végetér nekem az is­kola és mehetek dolgozni Segíthetek anyámnak. Anyám még szívóskod ott, hogy ha túlkoros leszek is, a nyolca­dikat végig kel járnom, mert a bizonyítványra min­denhol szükség lessz, más­ként néznek az emberre, ha valami iskolája van. De én leintettem. Ezt a témát be­fej esetük anyám, dolgozni fo­gok. Nem akarom hogy ma­ga idő előtt elpusztuljon. Tulajdonképen szép este volt az fa, a legelső amikor anyámmal úgy elbeszélget­tünk, amikor már ő is úgy nézett rám, mint akire nemsokára számíthat a csap Iád. Az én legboldogabb na­pom mégis az a november ti zerm egyedike volt Bajnok hazakíséri mert abba egyeztünk meg, hogy tán­colni megyünk valahová, fel kellett hát vennem az egyet­len rendes ruhámat. No meg zsebpénzt kelett kér­nem anyámtól Az ötvenes minden szombaton vissza­járt nekem az ezerhatból ezen egyszer se volt kösztünk vita. A földszinten laktunk szembe a ház bejáratával mindjárt feltűnt nekem mi­ért van nyitva a szoba ab­laka. Szép napsütéses idő volt azért mégiscsak novem­ber, pláne, hogy az enyhe idő miatt még nemis fűtöt­tünk, mert spórolnunk ke­lett mindennel amivel csak lehetett, a tüzelővel is. A konyhai tűzhely belangyosí- totta a szobát is, a benti kis vaskályhába csak a leghide- geb időbe szoktunk begyúj­tani. Nyitom a konyhaajtót, Bajnokot magam elé enge­dem. Anyám egyedül volt a konyhában, olyan rette­netesen összeroskadtan ült az asztalnál, hogy megijed­tem. Meg is kérdeztem — Talán roszul van anyám? Nem. Én nem — az apád. ö — Mi van vele? Anyám különösen nézett rám. Ak­kor nem láttam én a kisírt szeméi volt neki sí mi való­ja minden nap, fel se tűni Sokáig némán nézett, aztán csak fejével intett a szoba felé. Benyitottam az ajtón és akkor megláttam apái­mat. Ott feküdt az ágyon, per* use szokása szerint megint ru­hástól cipőétől de nem oldalt fordulva mint máskor, ha­nem hanyatt. És egyenesen Idnyújtózva ahogy sosem tette, és keze összekulcsol­va a hasán. Valahogy kü­lönös volt apám te, de anyl különösset láttam én már az életbe, hogy ez se tűnt fel erre se figyeltem oda job­ban. Az agyamban akkor te rögtön éreztem a szívem gyorsabb veréséi mert az utóbbi időben egyre nehe­zebben tűrtem el apám vi­selkedését És ászt is elhatá­roztam már a napokban, csakugyan beváltom a sza­vazna l amivel az Iskola be­fejezése után többször te próbáltam verekedő apámat észheztérítenl ha verte anyámat Rászóltam — ne bántsa mert én is magának megyek!! Dehát még engem te könyen félresepert a nagy kezéveL És igazság szerint mindig féltem tőlle, mert olyan volt valóba, akár egy bika. Regtet beszívott a disznó! — gondoltam akkor. Hogy sose lessz már ennek vége!!! Anyám erre még furcsáb­ban nézett, majd így szólt: most már vége van kisfiam. Nem értettem. Hogyhogy? Meghalt az apád! Meghalt? Igen. Tizenkettő után, mind­járt a déli harangszó után. Már volt itt Fröhlich doktor űr, kiállította a pappirokat és értesítette a hűl faszái! to­kát. Furcsa érzés öntött el. Fel­nevettem. Én ezt nem is hi­szem! Ez nem is lehet igaz! Jaj, kisfiam, csak nem ne­velsz apád halála napján! Mondta anyám. Az apád voll da kegyetlen volt is. De én csak egyre nevettem és berohantam a szobába és egészen közelről belebámul­tam apám arcába. Most is dőlt belőle a cefrebűz de émelyítő dögszaggal kever­ve, majd elájultam tőlle. Az arcát még sose láttam ilyen­nek. De annyiszor láttam halottat a moziban meg a tévébe, hogy rögtön tudtam, Igazat szólt anyám. Azért érintettem a homlokát a ke­zemmel. Rögtön elkaptam, valósággal sütött a kihűlt test És akkor teljes erővel kitört belőlem a nevetés, és tánclépésekkel mentem visz- sza a konyhába ahol anyára rémült tekintete fogadott. Jaj kisfiam csak meg ne háborodj!! Én? Hogy én, anyám?! Egy szemét fiat­ért? Tudja meg, hogy bol­dog vagyok életemben elő* szőr! Hogy ez az én életem legboldogabb napja! !! So­ha máskor nem láttam, de akkor keresztet vetett ma­gára anyám és ászt mondta: Én megértelek fiam, mégse illik Így viselkedned apád halála napján. Dehogynem anyám, mondtam én. Hi­szen az 6 halála napja a mi életünk kezdete! ! Határta­lan nevetésemre átjöttek a szomszédok, öcsémmel hú­gommal, de engem ez se za­vart Fütyörészve készülőd­tem, öltözködtem a legszebb ingemet, nyakkendőmet ru­háinál cipőmet vettem fel mert azon az estén ünnepel­ni akartam. Bajnok te se­gített anyámnak, így asztán lecsillapítottak annyira, hogy a testvéreimet a szomszé­dék vissza vitték magukkal. Én meg leültem anyám mellé, vele egvütt vártam míg a hullaszállítók megér­keztek, és egy iwSkásan hosszú, keskeny fekete lá­dába beleevömöszöltéfc apá­mat és elvitték. Lázár Ervin: Utána kiléptünk az «et ra. nagyot nyújtózta»' rr gasra felugrottam, ne gy- rikkantottam és úgy ne ■ tem, hogy majd belehalta Mondtam asztán Báj ne nak, hogy életem le. hole gabb napját méltóan - h kell ünnepelnünk. Beül ■ egy csehóba és életem - e szőr inni kezdtem. B űd a voltam, álatian jól érett magam Néha hangosan f í nevettem, hogy a szóm. , á asztaloknál felfigyeltek .s ital persze gyorsan kikészí­tett És amikor megii . nyerítettem nagy öru- ra­bén és egy sosem látott krapek belémkötött, mit rö högök én, mint egy o> tya, hát úgy behúztam re ki, hogy rögtön az a fal alá zuhant És behúztam másodiknak, a liarmadi.cn •; . is. És ha Bajnok, le nem fog, a fél kricsmit k.ra ■ i tam volna. Mert attó! is megrészegedtem, hogy elő­ször tapasztalhattam,, nem vagyok gyerek, vége a gyerekkormait kezdődött végre az én dog életem is!! Mir» nők összecsomagoll a hí- böirgő krapekok odor r/zfak két zsarui akik beik A zsaruk erősen me a két karomat perit akartam én olajra lép-., d nem szóltam nekik. £i-/óz­tam az őszi éjszakát, a jó­szágé levegői az utca nyüzsgéséi meg mindent, ,a egyre csak nevetgéltem. Bajnok ott jött mögótl'fa.k hűségesen, bfaztosan hogy kihúzzon a pácból. Tőlekér dezte meg az egyik zsr.ru — tán dilis a haverod ? De­hogyis törzsőrmester e.~- társ, csak tudja, öcsii t ma van a legboldogabb naf a! Hogyhogy, mi történt? M ; halt az apja! A zsar romkodott — hülyén«-- m zel? Ugratsz fiam? okosabb ha halgat . / tárgyaláson tudtam meg hogy annak az első h , .-ek nak eltörtem az fika icsá pedig hol volt az én ütt sem Angyal hóra: itól Másfél hónapig feküd kór* házba. A másiknak hárma fogát vertem ki. Nek eltört az egyik ujperec. észt csak később vette re. Ezért ítélt engem a t. ■>. korúak bírósága javító Becs­lésre. Ezért kell itt fin- M tizennyolc éves kői' 4& míg nagykorú férfi aer.j le azek!!-j _ Vadszamár és vigyori el, és a csaj oik aMk melett kikötöttünk. Én azonban el­tűrtem észt is, mert Bajnok máskülömben álati rendes tag. A nagyanyjával lakik egy szobakonyhás lakásban, az apját tízéve elgázolta a vonat, részleg volt vagy ön­gyilkos let nem tudják. Anyja nemsokára térhez ment öt otthagyta a nagy­anyjával így asztán Baj­nok császár lehetett a csa­joknál: volt hová vinni őket. Nagymami alig látott, hal­lott, már nem sokat zavart De mégis, két percen belül neki mindig akadt valami sürgős dolga valamelyik szomszédba, és tapintatosan lelépett. Asztte megkell monda­nom hogy még iskolába jár­tam de én már kevés esté­met töltöttem otthon Éspe­dig apám miatt Mióta aa eszemet tudom apámat én csak részeg álapotában lát­tam! mégha ritkán józanon került haza, akkor te meg­verte anyámat meg minket Már akit otthon talált Igy- hát tanulni én csak az is­kolába tanultam órákon, pláne ha jól nyomta szöve­gét a tanár abból én min­dég jelesre feleltem Legfcöb- szőr nem is mentem haza, Iskola után bevágtam a tás­kámat valamelyik sráchoz, aztán ki a térre, fel a villa­mosra, együk moziból a má­sikba, cigiztünk snároltunk a kis csajokkal Nyolc-kilene óra volt mire én hazakeve­redtem. Anyám már nemis veszekedet emiat Tudomá­sul vette. Csak mindig azért retteget, hogy a srácok en- gemis rászoktatnak a piára hogy egyszer majd a rend­őrség keres engemis. Ami nemegyszer megesett apám­mal nagyobb randalírozások után. Anyámat megnyuktat- tam — attól ne féljen hogy énis piás leszek mert én az életbe egy kortyot meg nem iszok, enyit legaláb tanul­tam apám példájából Meg­csókolt anyám —- fiam drá-§ ga kis fiam, 6 ha így lenne, ^ de boldog ember lennél!!^ így lesz mama, ne féljen, ^ nem fog csalódni bennem. Ügy megölelgetett, csókol- ^ gatott mint még soha. Szip- pogott, sirdogált közbe az | örömtől hogy magam isi majd elbőgtem magam. Még- S se ez a legszebb napom ne- 5 kém, pedig akikor láttam ^ meg először mi is lakik az^ én mindig szomorú anyám $ leikébe, hogy menyire tud § szeretni hogy milyen éhes a ^ szeretette, amiből apám ^ melett talán semmit se ka-^ pott Még fiatal korában se. ^ Nemis értettem, miért ra-§ gaszkodik olyan alakhoz. ^ Mondtam is néki azon az^ estén, miért nem zavarta elS már régen ezt a szemétala-S a JEKELY ZOLTÁN: • ---“S........ Báto rtalan tavaszodás Száguld a koldus-szagú szél, szirmok esőjét záporozza. Emlékeim felé, elálmodozva, egy mag-vitorlás ringva útrakéL Utána megremegve bámul a kis pipehúr, érzelmes pici fcék szem — és búcsút int a rom-kőkerítésen a primula. S csak száll a mag, mint égi készülék mely ismeretlen csillagokba <w*u{ áa nem jut a felhők hatágúin tál: körülveszi s lehúzza majd a jég. W > * r'elhő-rucák lubickolnak az égen, nely kékebb, mint a legszeh> r egyi tó; ámlátlan, rokkant padra Kivé neze» zomjú szememnek tündér to».—' körülöttem szegett tővel botorkál ■,ét-három zord, magábahvlh brag: bottal piszkál avart, «agy új rügyet, s a sírás, mint a szálka, áll a torkán. Nem egy rShe), tanár űr, hogy a villamosban behúztam a nyakam? Közel húsz év után?t Ámbár lehet, hogy nem is ön volt Mindenesetre a keo- kennyé préselt száj, a rágóizmok határozott dudora, a göd­rös, előreugró áll önre emlékeztetett Hej, szép grafitévá múltam, hogy a nyakamba hullott! Talán meg kellett volna kérdeznem, miért éppen haj­máskéri vadszamarcknak hívott bennünket? Akkoriban megnéztem egy állattani könyvben a vadszamarat. Pokolian gubancos, a szokásosnál némileg nagyobb fejű állatot ábrá­zolt a kép. Némi büszkeséggel töltött él a szövegnek ama kitétele, mely szerint a gubancos szörnyeteg lényegesen ér­telmesebb domesztikált testvérénél. Mindemellett a könyv Hajmáskérről egyetlen szót sem ejtett. Ettől függetlenül, elképzelésemben Hajmáskér még ma is lapos, füves, fás, Serengeti-szerű pusztaként él, ahol gubancos vadszamarak rohangásznak. Csak eppen a vadszamarak a szokásosnál valamivel nagyobb feje helyett, gyerekfejek ülnek a lobogó sörényű nyakakon. A következő megállónál villámgyorsan leszálltam a vil­lamosról, pedig sietős lett volna az utam: ön azt mondta egyszer: — Majd ha felnőttok, hajmáskéri vadszamarak, meg­köszönitek ezt nekem. A tízéves vadszamarak rettegve ültek a politúros pa­dokban, és sajgó fejüket tapogatták. Ami azt illeti, ma is csodálattal kell adóznom, tanár űr, kimeríthetetlen leleményességének. Az ÍV bal kézzel feltámasztva, jobbal villámgyors po­fon, s mielőtt a vadszamár lélegzethez jutna, visszakézzel pont az ‘-re. Ez volt a kellemesebb, a fordítottja (feltá- max-*ás joötoti, pof on ballal), sokkal jobban fájt. A gyűrű miatt. Taiéa tmumii még emlékezni arra a dromedár pecsét­gyűrűre? A sem volt kutya. Jól betrenírozott, maximális technikai iséipal ulviazelt művelet. A vadszamár pa­jesztt fö, t-it húzni — a szer»'- -sé.ier> valami csoda faitnr^n »kc i wea v«l-ia a plafonig letnuúim — csodák aze* ban tnimíöstze csak lAonifnatjyre álltunk. S rbhn a kr*—*as peu-natoan ön vll1ómimo-*a* tiengedte a hfi'ceomót, * ugyn^ar" a Kezét skőlbe simítva úgy kálin- tod tenndnba hogy az eget is nagybőgőnek néztük. Krr,*"—ehrk nap a kezembe akadt egy fénykép. „Az x-i iskola ötödik o*z<r,hja". Többen kopaszon virítunk rajta, türsos 'ehet benne, tanár úr, ez a koki miatt volt! S rendelkezett még ön rajztáblával és fejes vonalzóval. Stmrenrtére taglóval nem! S íz Ulfrtdue-t szép produkció volt, mikor a tanár úr a felek maoaoácá ban oldalra hajtott rajztáblával végig- 0#* • UK Hptohójt eüjfta, Ha a eadszaamak *>■<—»- . fa-'-"' *13 sem tudja mivel periódiJciM péntek reggelt rosszulléteimet Pedig car órarendre kellett volna néznie: Első-második óra: Jfci} a műalkotások ismeretével”. Gyűlöltem a rajzot és a műalkotások ismeretét A festékek és színes ceruzák láttán remegni kezdett a kzz Egyébként nem használt sem a grafit sem a kré :. Mindössze csak néhány évvel fiatalabb unokaöcséim ; szereztem csorbithatatlan tekintélyt azzal, hogy csü- esténként feketét tudtam köpni. Lázas, sajnos, sói lettem. Maradt hát a színészalakítás. Idővel a görcsök r r téri előadójává váltam. Ezek a pénteki görcsök 9.30 . minden további nélkül megszűntek, s vágtattam az isi l ba. A többi tárgyal ugyanis szerettem. Vagy a többi nárt... Ezen még nem gondolkoztam. Most is rohanok az utcán. Felnőttként, nyugah hajmáskéri vadszamár — grafitevő — és görcs-színmű' ként... és itt dobol a fülemben, hogy „egyszer majd köszönitek ezt nekem”. Megköszönni? Az x-i iskolától boldogan búcsúf vébe Bonyhádo i gánvizsgáztam. Mikor a rajzra került a sor, remegni k a térdem, elfehéredtem, mint ha akkor ütött volna l tam a nevezetes grafitevéseim hatása. Gyűlölködve r, a fehér rajzlapot, a rajztáblát legszívesebben odav volna. Az ottani rajztanár — ha jól emlékszem, Palit a vezetékneve — a hátam mögé állt. — Na, mit vagy begazolva, öregem — mondta — ni fog ez — és a kezét egy pillanatra szelíden a fi tette. Es képzelje, tanár úr, ment! Úgy éreztem, az él is hajlandó lennék eltölteni emögött a rajztábla r Rajzoltam, mint egy táltos... és fülig érő szájjal mo: tam. — Mitől van ilyen jó kedved? — kérdezte a tt amikor erre is csak vigyorogtam, ő is elmosolyodott, gyón kedvesen azt mondta: V így őri. — Tetszik érezni a különbséget: „Hajmáskéri t marak” — „Vigyori”. Annak a bonyhádi rajztanárnak van mit megkö: Mikor hazaértem az egyik házbeli srác fakanálu l két­szer rám lőtt. Jól célozhat, mert rám üvöltött: öss Mit tehettem, nekitámaszkodtam a lépcsőkorlátnak. A j - kanalas hős diadalmasan odavágtatott, a biztonság kedv1: még egyszer hasba lőtt. — Mondd, Zoli, vernek téged az iskolában? Bániész, értetlen szemmel nézett rám. — Ügy értem... — Csönd! szakított félbe —- nem érted, hogy vagy lőve?! Nem dumálsz! '-J^rgnúsíeteseu nem dumáltam.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom