Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
»**4 M»»# »»•♦» — — »«»»»» Fanasz? Panasz? És megint csak az.:: Mert mégiscsak borzasztó. És felháborító is. A legnagyobb mértékben érthetetlen is. És egyáltalán meddig tűrik mind. ezt és hogyan mehet mindez így és úgy. ahogyan megy. Mert az embernek nem lehet egy békés, boldog pillanata sem ebben az országban, s ha van, akkor gyorsan ránéz az órára, meddig tart ez a pillanat s a pillanatnak rögtön vége. Mert az óra áll és hétszám tart, amíg megjavítják. Mert ugye, a szolgáltatás... Hol is hagytam abba? Ja, igen: a boldog pillanat hiánya. Nem, én nem vagyok az az ember, aki visszasírja a múltat, de azért, kérem, hol volt az ötvenes évek elején korrupció? Na, ugye, hogy alig volt És balatoni telek? Meg autó? Na ugye hogy alig volt Most van: korrupció, haráosolás, kaparj kurta is van és telek is, meg autó is. Meg alkatrész sincs. Hát kérem, hogy én mit összeloholok egy vacak csavarért, az nem igaz. Behoznak, kérem, ebbe az országba százezerszám autót —, hogy miből telik, az titok! —, de alkatrész az nincs. Elromlik egy vacak csavar, vegyek egy új autót? Ki bírja azt pénzzel?! Vagy itt varrnak, kérem, ezek a szép, új lakónegyedek. Illetőleg nem Is szépek, csak újak. Szóval, nem csúnyák, mindaddig, amíg a falak meg nem repednek, s az ajtó, meg az ablakkeretek ki nem esnek? Nézzék, én nem sírom visz- sza a múltat de az tény, kérem, bárki az idősebb generációból igazolhatja, hogyha a harmincas évekS KOKTEQ. Kik csinálhatják? ben felépítettek egy házat árunak a kerete most is a helyén van. Ha a háború el nem vitte. Mármint a házat De a keretek, kérem, még akkor is ott voltak. Jött a bomba, ment a ház, a keret maradt! Most meg? Százezer új lakás? Százezer új panasz. Négyszázezer új lakás? Négyszázezer új panasz! Mégiscsak borzasztó, hogy mi megy itt. A vízcsap törik, a vakolat megy és a bútorok... Igen: a bútorok! Amelyek nincsenek! Egy ország, egy magát modemnek valló ország, ahol nincs bútor. Tesisék elképzelni, hogy gáz van, boyler van, parkett is van, de ülni csak a földön lehet aludni a szőnyegen. Abszurdum! Nem azért mondom, dehogy is sírom én vissza a múltat, de azért akkor ágy volt meg egy asztal és legalább két szék is volt Ha más nem is, ha nagymamáitól örökölt cuccok is voltak azok, de voltak, kérem. Most meg hallom, hogy egy ismerős ömék két hétig feküdtek a földön, míg a rendelt kétszoba-összkomfort bútoruk megérkezett Hát ez van! Meg árak vannak. Én ugyan nem emlékszem rá, de szüleim mesélték, hogy annak idején, ami tíz krajcárba került az másnap is, meg egy év múlva is tíz krajcárba került. Azt ugyan már elfelejtették,' hogy mi került tíz krajcárba, de azt nem, hogy ami került, az maradt is annyi. Mint például később a 80 filléres napszám! Nem úgy volt az annak idején, hogy évente, sőt évente kétszer is emeltek órabért, vagy hogyha kilépett, akkor egy másik üzemben rögtön magasabb bért kapott. Nem is volt másik tizem! Egyszóval, a napszám 80 fillér volt, s arra lehetett számítani: előre, majdnem évekre! De most? Vesz az ember egy négyszázforintos cipőt, ami két éve még csak háromszáz valamennyi volt, de legalább most gyorsabban lejön a talpa. Nem az enyémnek, az enyémnek nem jön le, de hallottam, hogy másnak mór lejött Négyszázért jött le. És még azt mondják, hogy mindez az életszínvonaltól jön le. Mert két éve még csak háromszázvalamennyi- re telt, most meg négyszázra is... És ne üsse meg az embert a guta ezek után ingyen, mert annak az ára pem változott ...és akkor jön az Árhivatal Elvtárs azt mondja, hogy az árak emelkedési indexében az is benne van hogy a jobb minőség iránt nőtt meg a kereslet, s négyszáz forintos cipőkért és nem a kétszázasokért! Ezért is emelkednek kissé az árak. Na tessék! Mondtam is a gyermekeimnek otthon, meg a feleségemnek is mondtam, hogy ők az okai az áremelkedés egy részének, rám néztek és lázmérő után rohantak. És az embernek ezek után legyen egy boldog pillanata. Nem is szóltam még a bürokráciáról, a kiszolgálásról és a felszolgálásról. Egyetlen szót nem ejtettem a Gelkáról, a Patyolatról, arról, hogyan hajbókolnak, kérem, ebben az országban a külföldieknek, különösen, ha nyugati valutával fizet, mi meg ugye alig néhány százezren tudunk csak elmenni külföldre utazni... Nem, mindezekről már nem is beszélek, minek idegesítsem tovább magamat is, másokat is. Csak azt nem értem, hogy mindezek- után, mitől mennek a dolgok jól? Fogalmam sincs. Naphosszat elnézem, hogyan dolgoznak az emberek és mégis... mégis mennek a dolgok. Kik csinálhatják a hátam üvege tt?l jx iiiiiihnmr*""*‘*"‘t*Xi‘a*a't******J*A**J‘**********“*******'‘----1................................... M égsem reménytelen a helyzet Nehéz körülmények közé jutottak az állami építőipariak Wéhlnyan mir megkongatták a vészharangot, mások pedig kisebbíteni igyekeztek a gondokat. A szóbeszéd sok mindenre kiterjedt Aztán március közepével felmentették a régi igazgatót és kinevezték a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat élére Borbély Lajost és ékkor megkérdezték az emberek egymástól: Most aztán mi lesz? ezzel és más hasonló módszerrel tulajdonképpen önmagát csapja be: apránként veszi ki a nyereségét Mire elérkezett az év vége, nem is maradt részesedésre egy fillér sem. A válság az elmúlt év végén alakult ki. Átveszik-e a vállalattól azokat a lakásokat amelyek még nincsenek teljesen készen, de egy kis jóindulattal — formálisan átvehetők lennének, ha a másik fél is úgy gondolná, hogy..»! A lakásokat nem vették át. Megbolydult a méhkas. Ilyen még nem történt eddig Gyorsan elkezdték számolni az emberek: milyen következményekkel járhat ez a furcsa helyzet? Csőd? Fizetésképtelenség? Csökkentik a dolgozók fizetését? Fuccs a nyereségrészesedésnek? Szanálják a vállalatot? Kiket váltanak le? A hetek múltak, és látszólag semmi sem történt. Pedig közben összeült a vállalat pártszervezete, lejöttek a megyétől. a minisztérium is elküldte a maga embereit. Néhányan igyekeztek előre védekezni a feltételezett bírálattal szemben, néhányan pedig hirtelen nagyon okosak lettek. Egyszerre nagyon jól tudták, mit kellett volna csinálni. Hetekig tartott ez az állapot a vállalatnál. * 3 Az idén meg kell erősödnie a vállalatnak. Ehhez azonban nem elegendő csak a következetes szigor, a szabálytalanságok felszámolása, a szükséges íele- lősségrevon ások elrendelése, hanem sokkal inkább fontos az emberekkel való párbeszéd — szót érteni azokkal, akik a helyes elveket végrehajtják. Megkezdődtek már a tanácskozások, a műszaki konferenciát követték a termelési értekezletek, a munkahelyi megbeszélések, és ezeknek mindegyikén szót kértek a vállalat sorsáért felelősséget érző munkások, akik felajánlották segítőkészségüket. Olyan belső tartalékkal rendelkezik a vállalat, amely megnyugvással tölthet el mindenkit. Az emberek ragaszkodnak ehhez a vállalathoz. Pedig nem is az anyagiak kötik őket ide, hiszen a statisztikai adatok szerint ennél a vállalatnál alacsonyabbak az átlagbérek, mint akármelyik más, hasonló vállalatnál. A törzsgárda már összeszokott. Rájuk lehet építeni. mégsem Olyan terOteten törtek be a vállalat életébe, amelyik a legégetőbb lett volna. Például: nagyon «oka szállító gép. A teherautó. Nem egyes folyamatok gépesítését végezték el a múltban. Ez a baj. A vállalati gazdálkodásban tehát az ésszerűséget kell fő szempontnak tekinteni. Vonatkozik ez a megállapítás az anyaggazdálkodásra is. Az anyagokat előrelátóan, de nem oktalan rátartással kell beszerezni. Nem szabad milliókat fizetni készlet feletti anyagmennyiségért — büntetésként. Az olyan „óvatos anyagrendelés”, amelynek ilyen következménye van, mindennek mondható, csak nem okos anyaggazdálkodásnak. A vállalat személyi állománya alkalmas a feladatok megoldására, mondta Borbély Lajos igazgató az egyik tanácskozáson. A megoldás kulcsa ebben a kijelentésben található meg. Biztosra vehető, hogy a tavalyi sikertelen év után kikászálódni a bajból, nem lesz könnyű. Akadnak majd olyanok is, akik nem kérnek a szigorúbb rendből. De az emberek zöme rábólint majd a helyes elvekre és — cselekszik is. G. Molnár Ferenc Előkészületek a Vadászati Világkiállításra A Budapesten — augusztusban — megnyíló Vadászati Világ- kiállításon sokféle vadpreparátum szerepel majd. Már elkészült az óriás harcsa — 180 cm — preparált példánya is. (MTI Foto — Kovács László) Valami csendes belenyugvással bólint mostanában nagyon sok ember a vállalatnál. Látszott előre, hogy ide jutunk. Mondják. Amikor megkérdezték az egyik brigádot. amelynek tagjai nagy pénzéket vettek fel, bár ilyen nagy értékű munkát mégsem végeztek, akármilyen jól dolgoztak is a többiekhez képest. hogy miért „vágták meg” a vállalatot, azt felelték: Ha egyszer lehetett, miért ne tettük volna? Tudtuk, úgy sem mehet ez így örökké A bérek egyes esetekben szép summára rúgták. Munka azonban alig akadt mö3 .....\k. Észrevették néhá■ hogy csak követelniük es mindent megkapnak. i\y. tinta szállította haza őket az autó. mégis felvették a különélési pénzt, például. Arra senki ser» g&nécü, hogy Az adósságot törleszteni kell. az elmaradt lakásátadást meg kell tartani, ha késve is. A negyedik ötéves terv programját is végre kell hajtani. És még ott vannak a megépítésre váró iskolák, művelődési intézmények, kórházak, üzemrészek a feladatok között. Csak korszerű technológiával lehet ennek a követelménynek megfelelni. Ezért megkezdik az alagút-zsaluza- tos építkezést, felhasználják a miskolci házgyár termékeit, de a megvalósítás előtti szakaszába jutott a sokat emlegetett hatvani házgyár létrehozása is. Ehhez nagyon sok millió kell. mostani nehéz anyagi körülményeik ellenére is vállalják a beruházás gondját, de segítséget várnak a •minisztériumtól is A tárgyalások alakulása reményekre jogosít fel mindenkit. A korszerűsítés egyik eszköze a gépesítés. Furcsa ellentmondás: a gépek mennyisége ellen nem lehet kifogása senkinek ., De a gépek fyaíami más történt Gyertyafény villant a szemébe, orrát finom süteményszag és felesége legdrágább kölnijének illata csapta meg. Az asztalon az ünnepi étkészlet, a vázában virágok. S az ünnepi tabló közepén, a fotelból egy lengén öltözött asszony, — felesége — emelkedett fel. Kedvesen így szólt: Legszívélyesebb szerencse- kívánataim tízéves jogosítványodhoz! Schöfel megnyugodva fel- lélegzett. Tehát csak erről van szó? Amikor megpillantotta az ünnepi előkészületet, heves bűntudata támadt, hátha elfelejtett valamilyen családi ünnepet. — Köszönöm — mondta vidáman és leült az asztalhoz. — Tíz éve ennek is már, tíz hősies év a volánnál! Igen, ezt meg kell ünnepelni! Kinyitott az üveget és tele- töltötte a poharakat. — A kocsinkra, Agathe! Derekasan kitartott mellettünk. Na persze, mesterére lelt bennem. Emlékszel, amikor eleinte nem akart beindulni . Ma meg úgy megy 170-nei, mint soha. Ez a jó kocsi! Schöfelné felemelte a poharát. — A kocsi ügyes vezetőjé- jére! — Ö, igen — mondta Schöfel komolyan — vezetni, azt tudok. Kimondott autóstehetség vagyok. Persze, ez már tíz évvel ezelőtt kiderült, a vizsgánál. Istenem, a bizottság legszívesebben tapsolt volna, amikor a kötelező kanyarokat bevettem. Hiába, nem mindennap születik egy ilyen mester. Büszkén nevetett. Felszabadultan, sokáig beszélgetett feleségével, s nem is esett nehezére, hogy borozgatás közben az asszony szépségét, kedvességét és kitűnő konyháját dicsérje. Sőt! Néha még meg is csókolta. Éjféltájt hangulata tetőfokára hágott. — Tudod mit? Most elmegyünk egy bárba, s táncolunk! A „Kék kakadú”-ba mentek és záróráig maradiak. Hogyan laborálhat egy labdarúgó ? Az Esti Hírlap 1971. április 16. számában olvashattuk a következő mondatot: „Az ujjtöréssel laboráló kapust helyettesíteni kell...” Ez a mondat újságcikkben jelent meg. A szélesebb olvasóközönségnek szánták a híradást. A mondatban szereplő laboráló idegen szó tehát feleslegesen kapott benne nyelvi szerepet. A latin eredetű -ól végződésű igealakok szóban és írásban gyakran jelentkeznek. Ebbe a szócsaládba tartoznak például a következő igealakok: citál, pingál, kántál, ágál, ko nveniál, negligál, akceptál, replikái, diktál. kultivál stb. Ebbe a szócsaládba vonható a laboréi szóalak is. Ennék az igének több, egymástól nagyon is elférő jelentésámyalata alakult ki. A latin laborare igéből formált laborál alakváltozat közvetíti a következő jelentéstartalmakat: dolgozik, fáradozik, tevékenykedik, vesződik. Ritkábban a kínlódik, bajlódik, baja van, szenved valamiben, bajosko- dik jelentéseket hordozza. Ezzel a jelen tésámyalattal azonban elsősorban csak orvosi műszóként kapott gyakrabban szerepet. Az idézett újságcikk azonban nem szakembereknek készült A szélesebb körű olvasóközönség számára tehát nem közvetít egyértelmű közlést az idézett mondat éppen az idegen eredetű laboráló szóalak bizonytalan jelentése miatt Mivel a laboráló szóra van jó magyar szavunk, kifejezésünk, helyénvaló lett volna az azokkal való élés. A bajlódik, kínlódik, szenved, bajoskodik, igealakok, illetőleg az azokból képzett bajlódó, kínlódó, baj oskodó, szenvedő igenevék jól helyettesítették volna a laboráló szóalakot Az idézett mondat tehát így fogalmazandó át: „A sérült ujjaival bajlódó (bajoskodó, kínlódó) kapust helyettesíteni kell?’ A szóban forgó latin eredetű szavak tagjai sorába tartoznak még a laboratórium, a labor és a laboráns szóalakok is. Ezek a hangsorok a dolgozik, tevékenykedik, fáradozik, alkot jelentésű laborare latin igének közvetlen származéka. Ma már szinte közszóként vállalnák nyelvi szerepet Ezt a fejlődési utat a laboráló és a laborál szóalakok még nem járták meg, éppen ezért felesleges a velük való élés. Dr. Bakos József Otthon a férfi elégedetten jelentette ki: — Ilyen jól már rég nem éreztem magam, drágám! Szokása szerint kiürítette zsebeit, tartalmukat az éjjeliszekrényre tette. Közöttük voltak az autó papírjai is. — A tízéves jogosítvány — morogta és kihúzta az iratot levéltárcájából. A következő pillanatban olyan józan lett, mint az ünneplés kezdete előtt. — Agathe, tévedtél! A jogosítványom csak nyolcéves és háromnapos. — Tudom, drágám! Ma 10 éve valami egészen más történt. Az esküvőnk. De én ezen az évfordulón egy szerelmes, boldog és vidám férfit akartam mellettem tudni, hát kitaláltam, a tízéves jogosítvány ünnepét. A kilencedik házassági évforduló ünnepére, sajnos, túlságosan jól emlékszem még! Fordította: Steiner Katalin %
