Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-24 / 96. szám

Könyvszemle A Szépirodalmi két újdonsága A század hazai drámairo­dalma nem bőven buzgó forrás, s ennek ezer okát taglalták, taglalják maguk az alkotók s az irodalomtörténé­szeik. Ezért is, s persze, ma­gukért a művekért is ese­ményszámba megy az a két kötet, amelyben Németh László drámaírói munkássá­gának 1.931—1955 között lét­rejött termését fogta össze az Életmű sorozatban a Szépiro­dalmi Könyvkiadó. Két ikö- tet — hűsz színdarab! Közöt­tük olyan alkotások, mint a Széchenyi, a Galilei, az Áru­ló, de olyanok is, amelyek a szélesebb közönség előtt. szinte ismeretlennek számí­tanak, így például « Beth­len Kata. Szerettem az igaz­ságot — ezt a dinét viseli a két kötet, s bennük időrendi sorrendben követik egymást a darabolt A Bodnámé nyitja a sort, s az Apáczai fejed be. A* a Bodnámé, amelyet maga a szerző — a drámák elé írt hosszabb be­vezetőjében — olyan darab­nak jelöl meg, „melyet ma is vállalhatok”. S az az Apá­tiái. amely fDoBÓfikus mély­ségeivel vall a szerző világ­os emberlátásánafc bonyolult áttételeiről. A darabok idő­rendi egymásutánja szinte kínálja a lehetőséget az ol- •rasó számára, hogy fölmérje: Jíránek és matematikának frigyéből”, miként a szerző írj a. hogyan születtek azok « drámák, amelyek Németh i^gr.lö tolla nyomán borsza­kokat igyekeztek mérlegre helyezni A kiadó ójdomságaí közül kiválasztott másik mű szer­zője Ember Mária újságíró­ként jä ismert, szépiróként eddig azonban még csak egy művet jegyzett nevével, az 1968-ban megjelent Magam­nak mesélem című regényt. Mostani, Véletlenek címmel megjelent reglénye a koráb­bi művel azonos forrásból táplálkozik; emberek apró, hétköznapi tetteit, gondola­tait veszi sorra, s ezek alap­ján ad képet a korról, amely­ben élnek, cselekednek. Mi történik ebben a könyvben? Lényegében semmi, ha tör­ténés alatt rendkívüli dolgo­kat értünk. Ám sok minden, ha a történést úgy fogjuk fel, ahogy magunk is, nap­ról napra átéljük; a hétköz­napok sodraként A szerző egy ré|£ egyetemi évfolyam néhány tagjának sorsát, húsz év eltelte utáni. életét — elért sikereit, kudarcait — helyezi nagyító alá Könnyed stílusban, már-már az egymás közötti csevegés gördülőkén ységével szövi a mesét, sikeremberekről és csalódottakról, becsületesek­ről és simulékonyakról, ked­vesekről és visszataszítókról. Látszatra semmi másról nem szól a könyv, mint egy késői, s beteljesületlenül ma­radt szerelemről, ám Dóra és János alakja jóval többet sűrít magába, mint érzelmek kavargását; az értelem is csatáját vívja. Csatát, amelyben nemcsak ők ket­ten, hanem sokan mások is résztvevők, s ellenük, mel­lettük küzdenek, legtöbb­ször úgy, hogy nem tudnak érről; mint ahogy az életben. <M) STAFÉTA Kovács András filmje Igaz agyam, hogy Zsuzsa, a film ifjú hőse, a bölcsész­karon tanul, az is igaz, hogy egy iskolai téma körül rob­bannak ki az ellentétek, Ko­vács András új filmje még­sem szűkíthető le pedagó­gustémára. Többről, sokkal többről van itt szó... godalom is: vajon ki és mi­kor ad mindezekre feleletet? s irt Találó a film címe. A „Staféta” sok mindent kife­jez. Nemcsak azt, hogy vál­tásról, nemzedékek váltásá­ról van szó, hogy az idősebb generáció átadja a „botot”, illetve helyét a fiataloknak, elsősorban a váltás minősé­gét, mondhatnám hogyanját fejezi ki ez a sportból köl­csönzött szó. Kovács András filmjében ugyanis arról van szó, hogy miként a sportban, az élet más területén, sem szabad állva, tétlenül várni a botot, előbb futni kell érte, a csak azután vehető az át- Így sza­bályos a staféta s ezt követe­li az élet üteme, a fejlődés rendje más területeiken is. De követeli többek között azt is. hogy az idősebb generá­ciónak vigyáznia, őriznie kell a lelkesedést, a vitázó bá­torságot, mert ha mindezt elhagyja, „elejtette a bototf', 8 akkor nincs mit atadma. E n&ány mondatba m Id tűnik, hogy Kovács And­rás, a film írója és rendezője, a tőle megszokott kitartó makacssággal feszegeti éle­tünk társadalmi és morális problémáit, és keveri a meg­nyugtató feleletet. Nem ál­lítom, hogy mindig meg ia találja, de azt igen, hogy vannak kényes és bonyolult témák, amikor már maga a megközelítés vagy a kérdés feltevése is olyan jó szolgá­lat, amely előbbre viszi az ügyet S a Staféta tele «an Ilyen kérdésekkel, s helyen­ként kicsendül belőlük az ag­A film bőse most is „ne­héz” ember, pontosabban fogalmazva, egy „nehéz” lány. Harmadéves a bölcsész­karon, s felelősséggel készül a tanári hivatásra: kutatja a pálya lehetőségeit, az ok­tatás, a nevelés gyakorlati módszereit. Tapasztalja és vallja, hpgy forradalmi vál­tozásokra van szükség, s né­zeteit az egyetemi újság ha­sábjain kívánja közzétenni. Miért nem jelenhet meg ez a cikk, milyen erők játszanak közre, kik állnak Zsuzsa mellé, s kik ellene ? Ezeket a kérdéseiket bontja ki a film, miközben a pergő képsorok­ból és dialógusokból újabb és újabb kérdések törnek elő. A film tulajdonképpen há­rom típust állít a középpont­ba. Az együk Zsuzsa, aki mindenkivel szemben, bot­ra» védi a maga igazat, vál­lalja a vitát, s természete­sen az ezzel járó kényelmet­lenségeke£ is. A másilr típus hordozója a lány szerelme, Zoltán, aki a kényelem s a várható jó pozíció érdeké­ben könnyen félreteszi haj­dani lelkesedését. A harma­dik típust Barabás adjunk­tus képviseli ö a szerkesztő, aki döntéseben nem a saját véleményét, inkább felette­seinek pillanatnyi erőviszo­nyait fogalmazza meg, s est­nél a magatartásával szinte kiejtette kezéből a stafétabo­tot A film alkotója nagysze­rűen kihasználja a történet- adta lehetőségeket Felvil­lantja a közösségi élet és a magánélet kapcsolatát, a nyugati diáktüntetések ref­lexióit s a vélemények soka­ságából felrajzolja a fiata­lok bonyolult, ellentmondá­sokkal terhes világát. A film gondolati gazdagságából vég­ső fokon kicsendül az alkotói intelem: lehetőséget kell ad­ni a fiataloknak, politikai és társadalmi gyakorlótérre van szükségük, hogy edzettek legyenek, hogy megfelelően felkészülhessenek az életre. De kiolvasható e filmből a Falak motívuma is, misze­rint sokkal tágaób « mezőny, sokkal nagyobb a lehetőség, mint amit a fiatalok gyakor­latilag kihasználnák. s Sokoldalú a mondanivaló, bonyolult a téma, ehhez mé­retezett a film stílusa is, amellyel lehet ugyan vitázni, de egyértelműen elutasítani aligha. Kovács András ugyanis ebben az esetben mintha nem bízna eléggé a játékfilm szu ggeszti vitásá­ban, agitatív erejében, he­he) venként leállítja a cselek­ményt, közbeszól, rákérdez, s így e riportelemekkel erő­síti a mondanivalót A szöveggel kapcsolatosan is vannak bizonyos aggá­lyaim. Értem én, hogy ez egy vitázó film — sőt vitaindító film — amelyben a gyorsan pergő dialógusok vívják a nézetek, a magatartások csa­táját, mégis feleslegesnek ér­zem a szöveg egy részét, mert a szapora párbeszéd olykor bizony elnyeli a gon­dolatokat Az operatőr — Ragályi V,lemér — most is gondola­tilag telített, életszerű kép­sorokat produkált Szépeik a szerelmi jeleneteik, mozgal­mas a házibuli s emlékezetes az egyetemista lány bieder­meier ábrándozása. A rende­ző felfedezettje Bencze Ilona, meglepő rátermettséggel játssza Zsuraa szerepét Bá­lint András, Csiky András és Balázsovits Lajos emelkedik még ki ■ szereplőgárdából. Márkás* László Itthon Hazajött egy ember Amerikából. Harminc éve leint él, de amikor érkezéséről értesítette az öccsét, így írt: — Drága öcsém! Annyi hosszú esztendő után, szeretnék néhány hétre „hazamenni”. Béla, az öccse, a napokban mesélte ei a rég elszakadt hazánkfia látogatását: — Nagyon vártuk Tónit. A feleségem kacsát hizlalt a tiszteletére és tepertős pogácsát sütött, mert valamikor az volt a kedvenc étele. A harminc esztendő alatt nemegyszer írta a levelében: Hej, ha én még egyszer jóllakhatnék frissen■ sült, ma­gyar lisztből készült tepertős pogácsával! — Tudja, Tóni nem azok közé tartozik, aki azzal is sza­rd dicsekedni, ami nincs. Szerény, sőt kicsit visszahúzódó volt világéletében. Amikor megérkezett a Budapesten bérelt kocsival, szinte összecsődült a falu. Olyanok, is voltak, akik a kerítés tetejéről lesték, hogyan találkozik a fiú három év­tized után a családjával. Elhiheti, valóban megható jelenet volt. Mindnyájan sír­tunk örömünkben, még talán az idegenek is könnyezték. Ahogy beszélt, elérzékenyült, törölgette a szeme sar­kát. — Harminc év hosszú idő. Tóni haja megfehéredctt, homlokán megsűrűsödtek a ráncok. Neki meg ez volt a véleménye, rólam: — Emberré nőttél, Béla. Amikor elmentem, még nem is borotválkoztál. — Szép napok voltak. A bátyámnak bemutattam a falut. Valójában bemutattam, hiszen néhány ház, a templom meg az iskola kivételével akkor még minden más volt. — Itt, ennél a kútnal volt a faluvége, — állt meg várat­lanul Tóni egy új ház előtt. Most, itt kezdődik az uj telep. Benéztünk a sógorékhoz, a rokonokhoz, azután megmutat­tam neki a gazdaságot. Nem falubeli az elnökünk, de azért nagyon szívesen tájékoztatta mindenről, terveinkről is. Béla hosszasan, izgalommal mesélte bátyja látogatását, a-sutan elhallgatott és váratlanul felém fordult: — Elhiheti, hogy talán most voltam először életemben büszke a falumra. Most, amikor saját testvéremnek bemu­tattam. Úgyszólván magam csodálkoztam legjobban azon, hogy mi minden megváltozott itt azóta. A feleségem megál­lapította. hogy úgy magyarázok, mint egy riporter ... — A bátyám mindenkiről mindent tudni akart. Annyit kérdezett, mint egy négyéves gyerek. Később a szövetkezei­ről faggatott. Milyen ott az élet? Papírt, ceruzát vettünk elő és kiszámítottuk az évi jövedelmeket. Csodálkozott, hogy ná­lunk ingyenes az orvos és hogy ilyen olcsó a gyógyszer. Ami­kor a fogorvosunk rendbe hozta a fogait, kiszámította, hogy neki ezért otthon mennyit kellett volna fizetnie... Az egyik sógoromat itt-tflrtózkodása alatt kórházba vittük vakbéllel. Amikor meglátogattuk, nagyot nézett. Akkor meg különösen, amikor elmondtuk, hogy nálunk a kórházi számlát az állam fizeti... Béla régi jó ismerős. Mielőtt elment, sok tucat fényké­pet vett elő és mutatott bátyja látogatásáról. Egy levelet is, amelyben ez állt: — Három év múlva újra hazamegyek, de akkor már viszem a gyerekeket is. Nekik is látniuk kell, hogy milyen most otthon.... Szalay István V Századunk 17. (Szerda, 20.00): Az első bukás a címe a so­rozat új folytatásának, amely a Horthy-korszak . kezdeti éveiről ad képet, s a kurzus­ra oly jellemző frankhamdsí- tási ügy részleteit ismerteti; ebben az ügyben — mintegy keresztmetszetként és kór­képként — tükröződött a re­zsim korrupt aljassága, s ezt már csak a résztvevőkből is megítélheti a mai néző: Windischgrätz hercegtől a hivatalban levő vallás- és közoktatásügyi miniszterig - mindenki benne volt az úgy­nevezett történelmi úri osz­tály ellenforradalom által hatalomra segített képvise­lőiből. Magyarország akkori viszonyait eredeti dokumen- tumfilm-részletekkel is il­lusztrálják. Színházi album (Csütörtök, 21.15): A Pesti Színház elmaradt Macskajáték című előadásá­nak rtfcztetefveS indít a szila­házi album e havi adása, majd Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című drámai groteszk.jének víg­színházi bemutatójából su­gároz néhány illusztrációt. Az adás munkatársai Deb­recenbe te ellátogattak, ahol Fehér Klára, Nemes László és Nádas Gábor: Honolulu című zenés játékának bemu­tatójáról vettek fiel filmre részleteket. A Nemzeti Szín­ház Rómeó és Julia felújí­tásáról Molnár Gál Péter és Ungvári Tamás folytatnak stúdióvitát, amihez a ren­dező, Major Tamás te hozzá­szól, s elmondja saját állás­pontját és tervét, hogy Mis­kolcon ugyanezt az előadást civilben, mai utcai ruhában szereplő színészekkel kíván­ják színpadra állítaná. Ax er­kély-jelenetet, amelyet az adásban ia bemutatnak, már eszerint, „civil ruhában” su­gározzák. Egy éj az Arany Bogárban (Szombat, 21.10): Jelenet az „Egy óra Rábai Miklóssal" című műsorból. (A tt> májú* 1-4 szombati műsorabáij Mikszáth Kálmán kisregé­nyének tv-változata. Né­hány éve a Mikszáth-estben már láthattuk a mű egyik feldolgozását; most Halász Judit, Tahi Tóth László, Sin- kó László és Mártom András főszereplésével vetítik.' Az ismert mű tv-adaptációja egy érdekes helyzet megje­lenítése, ami szerint egy fo­gadóba egy borús éjszakán ketten jönnek, egy pap, aki nem férfi és egy huszártiszt, aki női ruhában érkezik. A véletlen folytán egy szobába kerülnek..«: ó. Go — Nem búcsúzás ez, hiszen hamarosan visszatérek, tudod, milyen az utazás három­szor huszonnégy órán keresztül? Én még soha nem ültem ennyit vonaton egyhuzam­ban, a napi bejárás Pestre az más, általá­ban ismerős arcok között ülünk, de kép­zeld csak el magad most az én helyem­ben, amikor soha nem látott arcok és tájak között ülök és robogok a vonatán. Fel­bukkan a határon a vámőr, szinte semmit sem viszek ki, csak néhány üveg kisüstit, amikor az öregem értesült létezésemről azt mondta: most három napig vodkát iszom! A pálinka jobb, ebből elég három deci és kétszer látja a fiát, még ez a kétszerilátás sem pótolja a huszonöt évig nemlátás ke­8ESIÍM serű valóját, fáj, hogy nem jöhetsz velem, ritka élményben lenne részed, bizony: rit­ka élmény, ha két férfi zokogná kezd, ne­ked a gyermekkönny nem ismeretlen foga­lom, láttál te mér sírni és bőgni is engem, ha nevelőapám megvert a tehénlánceal ak­kor is bőgtem, amikor a ballagásra karórát hozott, aztán mindketten ledttuk magun­kat. Azóta a szemét sem úgy fordítja rám, hogy fájjon, meséltem neked azt is, amikor négyéves koromban feleségül ment anyám hozzá a térdére ültetett, egy hét múlva már .kezével” hívott, s a nevem nem is mondta ki csak nyolcadikos koromban, pe­dig az iskola tanári közössége gratulált neki, ha kitűnő voltam, ilyenkor a foga kö­zött morgott valamit, s a bizonyítványosztás után, villámló időben kergetett legeltetni, sokszor csodálkozom a tanulmányi eredmé­nyeimen, a szomszédék Marcijának külön könyvtára volt mégis lemaradt tőlem két osztállyal, pedig az apja mindenféle házi­állatöt Útit A fajn.H-Zirj.'Uj- Faliam tt AIűCCÍ-...... a-.. • 'tírl) ti vW ök leitől, erősebb volt nálam és az irigységét mindig ököllel fejezte ki, kora hajnalban megírtam a leckéjét és este helyette gon­dolkodtam az orosz szavak jelentésén, fut'-* csa betűk vannak az orosz nyelvben, ne­kem valahogy jobban ment az értésük, ötö­dikes voltam, akkor kezdtük tanulni. Aztán jött az október, elégettük a nyelvtáblákait, a tűz alá én vittem petróleumot a lám­pánkból, ezért a lopásért nem kaptam egy vacsorát, novemberben új táblát és új ta­nítót küldött a tanács, felköthettük ismét a vörös nyakkendőt. Hidd el, aki nem érti a külföld nyelvét, legyen bármilyen nagy em­ber hazájában, olyan szánalmasan kicsi odakint, hogy sírni tudna a tehetetlenség­től. Megfogadtam hát, hogy ezután perfekt megtanulom az oroszt. Apám szájából cso­dálatos dolog lenne hallani a szavakat, itt, mellettünk is búcsúznak, közeleg már a pa­lacsintasütős „Induktor”, nem búcsúzom tő­led, azt hiszem, velem leszel végig, neked jobb a memóriád, hasznos lenne, ha eljön­nél, előbb felismernéd az ezerarcú moszkvai állomáson az apámat. Siess haza, meg ne ázz, nézd, olyan esőbe lóg az idő, mint azon a húsvéton, amikor elmondtam neked szár­mazásom és mongoüos szemem titkát. Te tudtad már nővéremtől régebben, úgy tet­tél, mint aki meglepődött, de kellemes meglepetést színleltél, hogy nekem ne fáj- . jón a zabiság. Sokszor én is átkoztam anyá­mat, minden mostoha ütést miatta éreztem, már tudom, hogy a háború nem kitöréstől békekötésig tart. Huszonöt évvel a véres füst után is érzem a nyomát és érzed te te, ha megölellek, engem érzel, ilyenkor eszed--' be jut a bujkálás, a félelem, az esztefenri ség, pedig ma is ölnek, bujkálnak és flmltía a vér. Ma is születnek zabik, nyugodj meg; tegnap óvatos voltam, mint máskor is, tnönri dig félsz, hogy nem jön meg, egyszer kéri sett is, de az idegességed miatt Lám, te is ideges vagy néha, akkor születtél, amikor először vágott rám kapanyéllél az apánk No, siess, mert fennmaradsz a vonaton te is, leugrani pedig veszélyes, így ment el két lába tegnap egy öregembernek... Ha időd van, menj ka nagyapámhoz, már virágot is lehet kapni, és tedd rendije a sírt, tavaly nyolcvan forintot adtam az őrnek, de a gyom azóta is hever a hanton. Anyádnak üzenem a legjobbakat ne aggódjon ő sem, visszajövök, hiszen nem disszidálni indu­lok, s ha éppen akarnék, Bécs felé indulna a vonat, de huszonöt év után az ember nem vágyik idegen símogatásra. Jól élünk majd, hidd el, te nem ütöd a fiamat és én sem engedem, hogy káromkodjon. Látod, már esik az eső. menj, zöld a lámpa, en­gedd el a kezem. Jó lenne, ha egy éjjel mellettem feküdnél, de jövök hamar visz- sza... Esernyőt hoztál? Jól van, vigyázz a lépcsőnél, él ne sodorjon a vonal Szer­vusz. ___

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom