Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
VLAGYIMIR MVSZIKOV: Ne ijesszen... Ne ijesszen a pillanat, amelyben ntad megszakad, A nap felkel. Az emberek gyengédek lesznek, kedvesek, s bölcsek. S megváltózottan elindulnak nyomodban. (Fordította: ANTAL.FY ISTVÁN) DZSUBAN MÚLD AG ALI JEV: Lódobogás Kék hegyek alján. Kövér ködök alatt egy messzenyúló sziklatöredék — egy régi karaván varázslatról regél. \ tJgy rémük, e porfelhők alatt gyors paták pattognak, csattognak —» a én hallgatom a lódobogás ropogó robaját. Szélvészként vágtáié ham Messzi förgeteges paripák. vágták. ■»*** ■- ■ - -- ve * ©If mint kemény kMratafc Jóbarát, megérted c pusztai versengést, a régi regékek, hévvel taligái*» » tödobega* elbűvölő sóhaját. E snép paripákét, hogy kedvelem én! Velük szárnyal a szárnyas messzlség. Eh, a sztyepp fia új idők ragyogó viharán zengem az élet csoda-lendületet. S mintha hallanám a kazah szív ütemét, míg hallgatom a lódobogás izgató robaját. (Fordította: TV ÁCS KATALIN) ^baooerxrMKúoaoomBOBaaaaaoeeiKíiBOBieaoiíOOXűtMoutcasitaaaoaeaimMiaom&MaiauoomatLaoom^ »olt a dcSgában. Bement a lakásba, és ráfordította a kulcsot Mayer áüt a saját ajtaja előtt. — Lehet hogy jött posta, és a címből kiderül, hogy otthon vagyok-e? — Nyúlj be a levélszekrénybe — mondta a másik. Benyúlt a levélszekrénybe és tényleg ott volt egy levél. Kék boríték, bélyeg a bélyegzővel, szabályosan leragasztva. Mayer elővette a szemüvegét, hogy elolvassa a címet. Mire olvasni kezdte, a borítékról eltűnt a cím. Pedig világosan emlékezett, hogy volt ott cím, mielőtt a szemüvegét feltette. Tehát ismét letette, mire a cím halványan, és számára olvashatatlanul megjelent. Ekkor a levelet csalódottan visszadobta a szekrénybe. A levél úgy koppant, mint egy tégla. A másik szomszéd, öreg tanár, azonnal kinézett, abrosz volt a vállán, és műanyag hamutartót, viselt a fején, sapka helyett. A folyosó már hűvösödön — Jóestót... — mondta Mayer. A tanár végigmérte. — Nem ismer? — kérdezte Mayer reménykedve, hiszen előfordult, hogy a tanárral véletlenül találkoetak a lépcsőházban, és váltottak néhány szót latinul. A tanár idős volt, de még ma is, és mindennap kívülről megtanult három mondatot Tacitus bői. Ettől gyanakvó lett. Mayert, a biológust úgy nézte végig, mint aki meg akarja hamisítani a történelmet Nyomban elhatározta, hogy megbuktatja. — Üljön le fiam... — mondta neki — maga szamár. Mayer, a biológus ezáltal tökéletes információt kapott arról, hogy spirituális enzimjei megsemmisültek, és gondolatai rendetlenül gurultak szanaszét a nuklein sav tengerében. — Elnézést tanár úr — mondta zavartan — legközelebb majd jobban felkészülök. A tanár ezzel visszaszerezte Tacitus tekintélyét, és becsapta az ajtót. Mayer a lépcső korlátjába kapaszkodva sokáig nevetett. Ettől függetlenül letett arról, hogy behatoljon a lakásba. Korrekt biológusnak tartotta magát. De most először megtörtént vele, hogy belerúgott Mayerbe, a másikba. — Te dög... — mondta, és csendesen lebotorkált a lépcsőn. Este lett, a lámpák égtek, sétált az utcán, és kerülte a tükröket. Minden fényes felületet. Szivarozott, az egyik kocsmában állva megivott egy pohár bort, azután elfütyülte azt a slágert, amire életében először táncolt. Akkor határozta el, hogy biológus lesz. így maradt agglegény, ebben a közönséges éjszakában ... Ügy döntött, hogy egyedül sétálja át az éjszakáit A hajnal vörös volt a ligeti pádon, de később már kellemesen sütött a nap. Mayer elindult az intézet felé, ahol állása volt Lesz, ami lesz, meg akarta tudni, mi történt vele. Időben érkezett a laborba. Benézett az ajtón, valaki yfe ült a helyén. Néhány percig körbejárt a teremben» Ormos Sándor igazgató, ezen a napon, mintha csali bajt szimatolt volna, valamivel korábban ébredt a szokottnál. Hosszú hónapok óta tartó nagy gondjának végéhez ért, az új gázfejlesztőüzem csarnoka elkészült, ma adja át a kivitelező vállalat. Tulajdonképpen örülnie kellene, de annyi sok huzavona után már hinni sem tudott. Kocsiba ült, hogy mielőbb kiérjen a gyárba. Ahogy közelebb ért. már látta fönt az állványzat csúcsán a színes szalagokkal feldíszített. zöldlombos faágat, amit még tegnap kitűztek a kőművesek. Az irodájába érve, az építőipari vállalat művezetője várt rá; azzal fogadta, hogy főnöke tegnap késő délután eldirigálta a csarnokból az ácsokat, valami még sürgősebb munkára, m így csak akkor tudja átadni ma a munkát, s csak akkor lesz meg a gleichni. ha az igazgató a saját embereiből ad legalább ötöt: ácsot, asztalost. mindegy. Nekik kell az állványzatot szétszedni* Ormost megint elfogta valamilyen megmagyarázhatatlan szorongás, sovány, barna arcán a szokott táncot kezdték járni az arcidegei, mint mindig, ha nehéz helyzet elé került. Nyolc éve állt a vállalat élén, általában meg voltak vele elégedve, habár feljebbvalói gyakran kifogásolták, hogy „túlhajtja a dolgokat”. Most is érezte, mint szökik fel fejébe a vér, legszívesebben kidobta volna a művezetőt De nem akarta kockáztatni az áldomás ivást, amire az emberek már számítottak. Nagy nehezein igent mondott, azután telefonon intézkedett, hogy három ács és két asztalos menjen fel a csarnokra, szedje szét a zsaluzást. Félóra múlva kopogtattak az ajtón, s belépett Merényi Ferenc, az egyik ács. Kék munkaruhában, tagbaszakadt alakjával úgy állt ott, mint aki nem kérni, hanem parancsolni jött ide. — Azt mondja a térmester... — kezdte, de az igazgató a szilvába vágott. — Jól mondta, én adtam rá utasítást. — Én pedig nem vállalom, a hétszentségnek se. Azért jöttem, hogy ezt megmondjam magának. Hol van az megírva, hogy nekem kell el- tisztogatnom a szemetet, amit más csinált? — Kérem, ne vitatkozzon, tegye amit mondtam. Én elvállaltam és kész, •— Vállalni könnyű, de nekem kell felmennem húsz méter magasba. — Farkas- szemet nézett az igazgatójával. aztán csendesen hozzátette: — Az a baj, hogy szédülök is az utóbbi időben; Fene tudja, mi a bajom. Ormos békülékenyen, türelmesen mondta: — Majd nagyon óvatosan fogja csinálni. Az ilyen szédülésféle engem is elfog néha; de le lehet győzni. Csak nem kell képzelődni Aztán elárulom magának azt is: alighanem sikerülni fog egy kis külön jutalmat kiutalnom maguknak erre a munkára az igazgatói alapból De ne hagyjanak most cserben, számítok magukra. Higyjék el, nem tudok mást csinálni. A gleieh- ninek ma meg kell lenni. Természetesen maguk is részt vesznék azon. Mondja el a többieknek is, amit most velem beszélt. sűrfej lengett» kalapját, mint egy ünneplő cavil, hátha valaki megszólítja. A kollégák fehér köpenyben jötbek-mentek, volt, aíki hozzá is látott a munkához, de senki nem köszönt. Végül már valamennyien ott álltak a kísérteti asztalok mögött, amikör Mayer, a biológus látta, hogy jön az igazgató. — Valakit keres, kérem? — kérdezte nagyon udvariasan, — Igen — mondta ő — Mayert, a biológust Aa igazgató csodálkozott — Mayert? — Igen. Mayert... tegnapig itt dolgozott annál az asztalnál, éppen harmincöt évig. N?m ismeri? Az igazgató arcán udvarias kis zavar mutatkozott. A fejét rázta. — Pedig én vagyok az, kérem, aki gyakran elmondta hogy van egy elmélete. A spirituális enzimek... Az igazgató ránézett, és tudományosan koncentrált. — Azt hiszem, itt valami alapvető tévedés van kérem... — Nagyon köszönöm, igazgató úr — mondta Mayer és tisztelettudóan, megemelte a kalapját. Kerekes Imire Merényi alapjában jóindulatú, szorgalmas munkás volt. de egy kicsit nagyhangú. Viszont az a fajta, akinél jó szóval mindent el lehet ómi. Így most is; látva az igazgató szorult helyzetét, nem vitatkozott tovább, hanem röviden biccentett, elfordult és kiment a szobából. Ebédszünetben az öreg Gruber kibicegett a gyárral szemben levő üzletbe, hogy cigarettát vásároljon magának. Akkor szállt le a buszról a városból jövet, barátjának, Merényi ácsnak a felesége. Grubert megpillantva az asszony vidáman odakiáltott: — Ha látja az uramat. mondja meg neki, hogy sikerült halat kapnom. Hal lesz vacsorára! Az a Ferim kedvence! Gruber visszakiáltott: — Jó. majd megmondom. Délután fél három óra felé Grubemek eszébe jutott a Me- rényinétól kapott megbízatása; bezárta az irodája ajtaját, s kiment az üzembe. Hallotta már, hogy Merényi ma az új gázfejlesztő csarnokának tetőzetén dolgozik. Elindult hát a generátorüzem távolabb fekvő épülete felé. Nemsokára lélekszakadva rohanó emberekkel találkozott. Az arcukon látta, hogy valami baj van. de hogy mi, azt hiába kérdezte tőlük kiáltva. Választ nem kapott, rohantak tovább a porta felé. Gruber igyekezett meggyorsítani lépteit Mikor odaért, látta, hogy bent a csarnokban embergyűrű áll, azon belül, arcra borulva feküdt a földön Mferényi Ferenc. Eszméletlen volt Gruber félrelökte a bámészkodókat. s lekuporgott melléje. Merényi szeme csukva volt, orrából szájából egy kevés vér szivárgott Gruber megsimogatta a halántékát. s furcsa, torz hangon így beszélt hozzá: — Feri, azt üzeni a feleséged, hogy hal lesz vacsorára! Érted? ... Halat tudott venni a városban, az lesz vacsorára. A te kedvenced. Hallod, amit mondok? . . Megpróbálta a fejét kissé maga felé fordítani, s akkor úgy rémlett neki, mintha az eszméletlen ember szemhéja megrebbent volna. Gruber megörült, újra szólt hozzá: — Te, azt üzeni i a feleséged ... kérte, hogy mondjam meg neked .;. Alig mondta, ki ezeket a szavakat már hallatszott a mentőautó vijjogó szirénája. Majd néhány perc múlva a fehér kocsi boszorkányos ügyességgel keresztülcikázott a gyárudvaron, s odakanyarodott az épület elé. Magas, fiatal orvos ugrott ki a belsejéből, majd leemelték a hordagyat. Az orvos úgy rendelkezett, hogy a beteget ki kell vinni a szabad levegőre, mert a csarnokban por szálidosott. Az ég fedett volt, a hőmérséklet kellemesen, hűvös. Pillanatok alatt nagy tömeg verődött össze a hordágy körül aki csak tehette, otthagyta a munkahelyét. Az egyik csoport élén Ormos Sándor igazgató halottsápadt arccal faggatta a szerencsétlenség szemtanúit: hogyan történt?.. . Talán leszédült a magasból? Lehet, hogy megszédült, mondták ezek. Merényi eleinte pompásan indult, eléggé erős iramot is diktált, azt mondta, délutánra készen akar lenni. Aztán egyszercsak megtántorodott, s arccal levágódott a földre. Nem így volt, mondták más szemtanúk. Nem arról van tofl, fiogy megsz^ hanam amikor egy mi. .ieteres gerendát hajított le. amit kibontott. a benne maradt ácskapocs hegye beleakadt a nadrágjába, s magával rántotta őt. Hogyan, hogy nem vette fezre az ácskapcsot? Azért, mert igenis szédelgett, nem valami szívesen ment föl, fázott ő ettől a munkától. De megparancsolták neki. S mit tehet a szegény ember? Csinálja, amit mondanak neki. Mindig is így volt. ma is fgy van. Persze, ezért valaki feieiős. Ormos eleget hallott. A rossz lelkiismeret arra késztette. hogy igyekezzen eltűnni a tömegből. A mentők most oszlatni kezdték a csoportosulást, a balesetesnek levegőre volt szüksége Az orvos hamarosan látta, hogy a sérült állapota válságos, életben maradásához alig van remény; ezért elszállítása már nem kockáztatható meg. Mégis minden lehetőt megpróbált, hogy legalább egy pillanatra eszméletre térítse, a szívmasszázs és a mesterséges légzés azonban már mltsem használt. Ezért tizenöt-húsz- perces fárasztó birkózás után abbahagyta, injekciós fecskendőt vett elő, hosszú tűt helyezett el rajta, s a'körül- állók bámuló felszisszenfee közben kívülről, a bordák között egyenesen szívközépbe szúrta. De az adrenalin se tudott már csodát tenni. Nem sokkal utóbb kékülni kezdtek Merényi körmei. A mentőorvos kipirult arccal csüggedten várt még egy ideig. Aztán — mivel szerepe itt véget ért — beszállt a vöröskeresztes fehér autóba, kiszólt az üzemi ápolónőnek, hogy a hullaszállító felől 6 fog intézkedni. Azzal elzúgott, persze most már jóval szerényebben, szirénabúgás nélkül, hiszen „utas" nélkül üresen, neki sem volt sokkal több joga, mint bármely másik járműnek. Közben néhányan — köztük Gruber is —, elmentek; hogy értesítsék a történtekről Merényinél Amikor beértek a gyárudvarra, s az asszony látta, a nagy felfordulási s a köröskörül mindenünnen rámeredő szánakozó-kémlelő pillantásokat, remegni kezdett. S ahogy meglátta a férjét, aki most már bent az üzemorvosi rendelő priccsén fekve csendesen várta a halottszállító kocsi megérkezéséi olyan kétségbeesett zokogás vett erőt rajta, hogy a kívülállók megborzadva néztek a földre. A nők szipogni kezdtek, 's az egész csoportosulás, minden felszólítás nélkül, rövidesen szétoszlott; Az ápolónővér és az üzemi tűzoltóparancsnok, akik eddig a váróban ültek, s őrizték a halottat, szintén nem bírták elfojtani megrendülésüket, s kimenekültek az udvarra; A kicsiny rendelőben az asszony egyedül maradt a sárga arcú. nagy, testes halottal. A barna viaszkosvá- szonnal borított prices előtt térdelt, fejét a mellére hajtotta, s keservesén sírt. Végre megérkezett a csukott kocsi, s odafarölt az üzemorvosi rendelőhöz. Legényei nem sokat teketóriáztak, átrakták a hullát a hordágyra, aztán már futottak is vele, tolták befelé a kocsi belsejébe. Erre a furcsa zajra az asszony — mintha csali most ertette volna meg, hogy tényleg vége mindennek —, erőszakoskodni kezdett, s mindenáron be akart szállni a férje mellé. Az ajtók azonban kérlelhetetlen tompa puffanással becsapódtak, Merényinét a nővér és a tűzoltóparancsnak szelíd erőszakkal visszafogták, az autó pedig elrobogott. A hullaszállítók megérkezésére az emberek természetesen megint kicsődültek a gyárudvarra Légióként őszinte szánalomból és együttérzésből, de persze kíváncsiságból is, mert látni akarták, hogyan viselkedik a •felesége a búcsúnál. A várt nagy jelenet azonban elmaradt, mert a feldúlt, s' remegő asszonyt már vissza is tuszkolták a rendelőbe, s ott a nővér nagy sietve egy csillapító injekciót nyomott a karjába. . _ *
