Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-13 / 61. szám
Ápoljuk Eger 1848-as emlékeit! Ä2 1848-as március 15-i pesti forradalom 123. évfordulóját ünnepeljük. Az évfordulón minden évben arra gondolunk, hogy mit jelent az 1848—1949-es forradalom és szabadságharc népünk történetében. Ilyenkor a különféle társadalmi szervek koszorút helyeznek el 1848—1949-es emlékeinkre, ünnepi megemlékezések hangzanak el. Az évfordulón vajon gondolunk-e arra, hogy Egerben minden 1848—49-es emléket megbecsüljünk? Sajnos, nem. Az igaz, hogy Knézich Károly és Lenkey János emléktáblájára minden évben koszorút helyezünk, de több emlékünk elhanyagolt. Zalár Józsiéi, a megye költő alispánja a Hatvani-temetőben jelenleg jeltelen sírban nyugszik. Pedig Damjanich tábornok historikusa megérdemelné, hogy sírját újból megjelöljék. Cserey Ignácz, egykori honvéd ezredesnek van ugyan síremléke, de az gondozatlan, elhanyagolt 1878-ban az egri honvédegylet a Hatvani-temetőben obe- liszket állított az 1849. február 26- és 27-én vívott kápolnai csatában megsebesült és az egri kórházban elhunyt katonák emlékére. Ez az emlékmű ma is áll, de talpazata omladozik, az emlékművet körülvevő vaskerítés dűiedezőfélben van. A kerítésen belül a környező sírokról bedobált száradt virágok fekszenek. Illő volna az emlékművet minél előbb rendbe hozni. Elgondolkodtató, hogy Kossuth Lajos emlékét, aki 1849 tavaszán járt Egerben, sehol sem. hirdeti emléktábla. Van teendő az 1848—49-es szellemi hagyományok ápolása terén is. A TIT hadtudományi szakosztálya fáradozhatna Lenkey János, Lenkey Károly és Knézich Károly életműve feltárásán Ne feledjük, hogy a szocialista hazafiság szerves része a haladó hagyományok ápolása! 1848—49 pedig egyik legszebb haladó hagyományunk. Az 1848—49-es forradalomnak és szabadságharcnak alapvető szerepe volt hazánkban a feudalizmus felszámolásában, a polgári átalakulás keresztülvitelében. Szecskó Károly Minden lÓ.itayéffCÍŐ aűta S mag«!, noha (Kedd, 20.00) egyeUön idegen nye!vet Shakespeare vígjátékénak r. agyarul beszélő, angol fiim- ’. ltozata. A Királyi Shakes- ■ . are Társulat 1967-es éjr- ; Íjában adta elő a Shakes- r are-vígjátékot, John Barira rendezésében, aki később a tv-adaptációt is készítette. A darab kiemelkedő produkciónak bizonyult, a társulat külföldi vendégszerepléseikor is osztatlan elismerést aratott A magyar szinkron színészei: a király Mád! Szabó Gábor, Diana Magda Gabi, Bertram Fülöp Zsigmond, a grófnő Bulla Ekna, Paroíles Szabó Ottó, Kék fény ... (Csütörtök, 21.10) Ezúttal Ss a körözésekkel indul az adás. Néhány, még el nem fogott tettesről és az elkövetett cselekményekről számolnak be a riporterek, s egyben arról, hogy egy kivétellel mindazon bűnözőket elfogta a rendőrség, a Kék fény és természetesen a közönség segítségével, akiket az adások segítségével is köröztek. Vannak persze furcsa dolgok is. Egy szélhámos, külföldibeszél. Végül.a visszaeső bűnözés kérdésével foglalkozik az adás. Emlékezés Bartók Bélára (Szombat, 22.15) Dokumentumaim. A Bartók-évforduló alkalmából — éppen a nagy művész születésének 90. évfordulóján* — kerül sorra a film, amely nem az életművel foglalkozik, hanem a Bartók-darabok, s ezen belül a zongorára írt művek tudományos feldolgozásaivá. A kortársak és kutatók beszélnek a művekről. Ernest Ansermet karmester, Denijs Dille, a Bartók Archívum vezetője és Űjfahtssy József. A Harmadik zongoraversenyről is szó lesi amelyet ez alkalommal teljes egészében hallhatunk Szabó Csilla előadásában. Busz Hsínhási A Művelődésügyi Minisztériumban összegezték az elmúlt év legfontosabb színházi tapasztalatait. Az első gyorsmérlegből kiderül, hogy 1979 végéig Magyarországon 2:5 prózsi — állandó székhelyű — társulat működött. A S3, színtársulat éppen tavaly kezdte meg működését „Huszonötödik Színház" néven. Az előzetes adatok szerint a magyar színházakban tavaly 11389 előadást tartottak, a látogatók száma 4 817 000 volt. A színházi előadások szánva a megelőző évihez képest országosan 40 000-rel csőikként, a látogatók száma azonban —* a korábbi lassú apadás után — ismét emelkedett 90 000- rel. A szakemberek véleménye szerint ez főleg annak az eredménye, hogy a vidéki társulatok székhelyeiken kívül elsősorban ott rendeznek táj előadásokat, ahol a kulturált: színjátszás feltételei, biztosítottak. Továbbá bővültek az elmúlt évben színházaink nemzetközi kapcsolatai is. „Szófiátok szép szavak* Félezer „mini premier” Tájegységi döntő áprilisban Januártól márciusig több mint félezer nagy sikerű „mini premiert” tartottak a „Szóljatok szép szavak” több mint féléves vetélkedőjének helyi selejtezőin. A riportdrámák, irodalmi oratóriumok, pódiumjátékok, vidám szatirikus összeállítások, modern feldolgozása népi komédiák a következő hetekben már az amatőr színjátszómozgalom országos seregszemléjének megyei elődöntőin kerülnek színre. Minden eddiginél nagyobb küzdelemre számítanak szombaton Salgótarjánban, ahol Nógrád megye nyolc legjobb színjátszó gárdája méri össze tudását, s közülük egy csoport jut tovább. Vasárnap Vas, Szolnok és Pest megye hívja versenyre jeles pódiumjátékosait A jövő héten Veszprém megye kétnapos elődöntője folytatja a sort, amelyet tolnai, baranyai, hevesi és csongrádi bemutatók követnek. Áprilisban tovább szűkül a kör: Győrött, Kaposvárott, Szegeden, Egerben és Budapesten öt tájegységünk megyei győzteseinek találkozóit tartják meg, s ezeken dől el, melyik öt' csoport marad állva a végső küzdelemre. Júniusban, a budapesti döntőn a rádió és televízió több milliós közönségének is kellemes szórakozást nyújt majd a mozgalom eddig elért eredményeiből vizsgázó társulatok színvonalas programja. S hogy érdemes végigküzdeni a nagyszabású versenyt, bizonyítják az ér*» tékes fődíjak is: egy teljes stúdióberendezés és egy művelődési autó. Kjűüüáq A déli verőkön elolvadt a hó, a felhők mögül félénken elővillanó nap felszárítja a tavalyi cserjét. A gyertyánosban szarvasrudli vonul, meg-megállva. Nagy, dióbarna szemű tehenek kíváncsiskodnak a nyiladékon, majd később úgy eltűnnek, mintha elnyelte volna őket a föld. A kövek között disznók havernek és feledni próbálják a téli, nagy hajtásokat. A cserkészút mentén egy nénike bukkan elém. összerezzen, azután felrántja a kosara fedelét. — Hóvirág. Ide, erre az oldalra jövök át kedves, mert itt jobban süt afnap és melegebb a föld. A kosárban,' mint puha hópelyhek szerénykednek a kis virágok. — Mikor lesz egy kosárravaló? — Minden évben ide jövök legelőször. Itt a napos oldalon a kövek között leggyorsabban álmelegszik a föld, és kibújnak az én kis virágaim. A közelben rakoncátlan rigók csörögnek, langyos ,szél támad a közeli falu felől. — Mióta jár virágozni? A néni kedvesen mosolyog, látszik rajta, hogy nem is bánja ezt a kis beszélgetést a meredek kapaszkodó után. — Gyerekkorom óta az erdőből élek. Hóvirág, ibolya, gyöngyvirág, gomba, csipke, ezek az én kincseim. A városban már sokan ismernek, és azt mondják, én hozom mindig számukra az igazi tavast. Lehet ugyan még zimankó, egykét napos hóvihar is, de sokáig nem tarthat már a tél, amikor én virágos kosarammal megjelenek Egerben, az. OTP előtti sarkon. Valahol a sűrűben megint zörgés támad. Ügy látszik, az őzek, vagy a muflonok is keresik a szélvédett helyeket. — Nőnapra száz csokrot árultam. Ügy álltak előttem sorban a férfiak, mintha valami jóféle pálinkát mértem volna. Némelyik már a nevemen szólított. • — Nekem három szép csokrot Mari néni. Jön-e már a tavasz, Mari néni? A csörgés erősödik. A szarvasok visszajönnek a fenyvesből, és mintha emberek a világon sem lennének, kiállnak a tisztásra sütkérezni A néni — úgy látszik elfáradt a sok gyaloglásban — ma beszédes kedvében van. Le is ül egy tuskóra, kosárkája aljáról egy darabka kenyeret keres elő. — Tetszik tudni, nekem erdőt járó ember volt minden pereputtyom. Az apámról azt beszélték a faluban, hogy orvvadász. Én bizony sohasem láttam a kezében puskát, bár nem mondom húst, egy-egy combot hozott néha. — Milyen hús ez Ferenc? — kérdezte ilyenkor szegény boldogult anyám. Apám elkomorodott, magasan felhúzta vastag szemöldökét, és azt válaszolta: — Eddmeg hús, Marit A néni főtt tojást szed elő, megtisztítja, gondosan megsózza. — Minket már februárban nem fognak a falak. Olyanféle menőkés embereknek születtünk. Én háltam már az erdőn is ibolyanyíláskor. Egyszer, egy évben annyi ibolya volt, hogy zsákba szedtük az unokámmal. -->•* Elment a néni. Nem maradt utálva csak a nagy csend. Eltűnnek a szarvasok is a verő oldalból. Egy fáról egy madár röppen, örvösgalamb. A tavasz csalhatatlan hírnöke. .. Szalay István Dániel lang í A hét 21. adása Huszonegyedik adásához érkezik vasárnap a televízió kedvelt műsora, A hét. Mint a legutóbbi felmérések is bizonyítják, a vasárnap délutáni adás népszerűsége ■majdnem utoléri a televízió híradóit. A közügyekkel való fokozott törődés jellemzi A hét következő vasárnapi adását is. Ekkor, a hagyományokhoz híven, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát invitálják a televízió kamerái elé, hogy a közelgő választásokról nyilatkozzék. Nyolcperces izgalmas kritikai filmriportot is levetítenek vasárnap délután Kijátszott bányászok címmel. Ebben a pilisi bányászok sorsáról szólnak, akiket — figyelmen kívül hagyva az Ide vonatkozó kormányrendeletet — kijátszott a vállalati érdek. A jogosan elégedetlenkedő dolgozók ügyét különösen időszerűvé teszi, hogy a Komárom megyei Főügyészség nemrég óvást nyújtott be a területi munkaügyi döntőbizottság határozatai ellen, éppen a bányászok érdekében. A hét következő heti ősz- szefoglalójában az indiai választásokról nyújt körképet s arról is tájékozódhatnak majd a tv-nézők, hogyan látják az EAK-ban a közel-keleti helyzetet. Bizonyára az egész ország érdeklődéssel követi majd az április 25-i adást. amikor A hét a választásokról számol be. magaslaton ©, mi. március 13., szórnia«»* XXIV. Ezt az érzést nem üdvözölte örömmel, mert mindig csak Maóra emlékeztette, és a tárgyalások után legszívesebben elfeledte volna a lányt. „Nyugalmat akartam” — mondja Eriksson. Nem érezte fontosnak, hogy Maóról beszéljen — különösen rendőrtársaival nem. Ha szóba hozza, tudta, hogy el fogják ítélni, hiába volt kötelességük a törvény érvényesítése. De szóba hozták a? ügyét ők maguk — különösen anyán hónapokban, mikor a mon- un-fflh ’ szakadások a sza- idtéri íd"töltés minden lehetőségét meghiúsították. A katonai rendőrök együtt gubbasztottak körletükben, és tereíerével ütötték agyon az időt. Eriksson egyik-másik .rendőrtársa időnként szóba hozta, hogy miként döntött annak idején Eriksson. Mindig elítélték ezért „De már nem voltak annyira biztosak benne, mint a ' szakasztársaim. Emlékszem, az egyik azt mondta, hogy azt megértette volna, ha egy meggyükéit amerikai katonáért szállók síkra, de hogyan tehettem ezt egy vietnamiért? De nem ítélt el túlságosan. Azt mondta, mindenki elkövet hibákat” Eriksson hiába igyekezett elfelejteni Maót a szíve mélyén tudta, hogy ez nem fog sikerülni. A rendórlaktanyában elejtett megjegyzéseken kívül egy másik fejlemény is felidézte előtte a lányt Tavasz végén arról értesült hogy alighanem meg fogják változtatni Clark ítéletét Ügyvédje, kiderült felkérte a Clarkot elitélő esküdteket hagyjanak jóvá számára egy kegyelmi kérvényt, kettő kivételévéi valamennyi esküdt ráállt a dologra, és Eriksson ebből megértette, hogy Clark ítéletének csökkenése szinte bizonyosra vehető. Erről Eriksson a következőket jegyezte meg: „Tudtam, hogy még semmi sem volt biztos, mégis éreztem; ez volt az első jele annak, hogy a dolgok úgy fognak alakulni, mint ahogyan Vorst százados megjósolta — vagyis hogy az ítéletek egyre kurtábbak lesznek, és végül talán egészen el is tűnnek.“ Július végén Eriksson memorandumot kapott hadosztálya, az első légihadosztály hadtestparancsnokától. Kiderült, hogy dicséretet tartalmaz. Mrs. Eriksson elővette az iratot az íróasztal egyik fiókjából, s ezt olvastam: 1. Dicséretben részesítem nagy fontosságú közreműködéséért, amelyet négy nemi erőszakkal és gyilkossággal vádolt katona hadbírósági ügyében az igazság érdekében kifejtett, ön azonnal jelentette a súlyos incidenst feletteseinek, majd vallomásokat tett a bíróság előtt; mindez alapvetően fontos "»olt a brutális bűntényért felelős kgtonák kézre kerítésében és elítélésében. 2. E kritikus hőnapate alatt ön nagy megterhelésen ment keresztül. Nem voll könnyű az ön feladata, de amerikai katona’ z mélL' n teljesítette kötelességét. f '“sítem, hogy az ön :Vi '! tanúsított- bátorság és kitartás alapján büszke vagyok rá, hogy ön a hadosztályom tagja. John J. Toíson vezérőrnagy Eriksson vietnami szolgálati ideje 1967. november 28- án ért véget, egy évre rá, hogy osztaga Mao falujában járt. Mao járt az eszében, miközben az éneklő katonákkal megrakott repülőgép maga mögött hagyta a Cam Ranh-i öblöt, és ő utolsó pillantást vetett az alatta elterülő, szerencsétlen országra. „Számomra ő jelentette a háború legnagyobb élményét” — mondta Eriksson. A seattle-i Fort Lewisba tartó utasszállító repülőgépet a hadsereg bérelte ki az útra. A szabadságukra induló katonák onnan már egyénileg folytatták útjukat. Eriksson Min- nesotába tartott, hogy egy hónapot otthon töltsön, mielőtt tavasszal leszerelik. Mikor leszálltak Seattle-ben, észrevette, hogy tíz dollár hiányzik a hátralevő útiköltségéből. A repülőtéren szerencsére összetalálkozott egy minnesotai ismerősével, egy tüzérrel, akivel együtt indult Ázsiába tizenhárom hónappal azelőtt: az ugyancsak hazafelé tartó tüzér habozás nélkül odaadta Erikssonnak a hiányzó tíz dollárt Mikor már a levegőben jártak, és egymás mellett ültek, a tüzér hirtelen megújult érdeklődéssel mérte végig Eriks- sont, és így szólt: „Mondd csak, nem te vagy az a fickó, aki bemártotta az osztagát? Csúnya húzás volt” Eriksson mosolyogva emlékezik a jelenetre: „Ha nem lettünk volna már tízezer méter magasságban, talán visszakérte volna a pénzét.-” Minnesotába érve Eriksson abba a kis minneapolisi lakásba ment ahol most ültünk. felesége ta-totta fenn a lakást, amíg' ő elvolt Szabadságának wgy hónapja ; bitt feleségével, rokonaival, L irataival és egy kicsit Maival volt. Mao mintha folytan a gondolataiban járt volna, amelyek leginkább akörül forogtak, hogy miként fog megélni, miután jövő áprilisában leszerel. Nem is any- nyira állásokon törte a fejét mint inkább egész jövendő életén, s ezt már a 192-es magaslaton lezajlott incidensnek tulajdonította. Olyan hangon, mint aki előre tudja, hogy még évekig az élmény hatása alatt lesz, ezt mondta: „Elhatároztam, hogy akármilyen állást kapok, az nem lesz oly sin fontos, mint az, hogy miképpen fogok élni. Hogy legyen valami célom. Mert ha nem lesz, akkor nem ért semmit, hogy hazajöttem abból az osztagból.” Férje érkezésére emlékezve Mrs. Eriksson elmondta, hogy amikor a repülőtéren fogadta férjét, rögtön érezte, hogy gyengédebb, mintamikor elment. „A lány szinte köztünk volt, mikor Sven hazajött azon a napon, és talán örökre köztünk lesz. Máshogyan kellett segítenünk egymást a lány halála utált Természetesen minden áldoti nap írtam neki, és minden levelembe betettem egy csomag vízízesítőt, hogy legalább az ivóvize legyen jobb. Csalódott volt, és zaklatott — ez minden leveléből kitűnt Senkivel nem tudott beszélgetőt Most már persze sohasem hozom szóba a lányt hiszen tudom, mennyire a szívén viseli, de néha maga Sven említi meg, általában olyankor, amikor nem is számítok rá.” Eriksson és felesége 1967 karácsonyát északon, egy kis vidéki városban, mindkettőjük szülővárosában töltötték családtagjaikkal, s ottlétük idején Sven egyik nagybátyja Maóról kérdezte Erikssont. Eriks- wt szerette nagybátyját mégis tétovám így felelt: „Ne haragudj, nem akarok erről beszélni" Wrtytatmé
