Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
«POS GYULA: Ez az én népein Ez az én népem. A vonatok, a villamosok, a csarnokok, a zálogházak, az áruházi olcsó kirakatnál tolakodók sokasága, a sorbanállók. a kopottak, a cicomásak, a lökdösődök, a parkokban lopva csókolózók, a semmibe merengők, a borkóstolók professzorai, az árokszéli bölcsek, a vádlottak padján sémit nem értő szegények, a szép kis szajhák, akik kijózanodva úgy szeretnék, ha volna valakijük, a sír körül állók zsoltárt éneklők, mozgalmi dalokat éneklők, a mindig dolgozó, mindig újrakezdő, mindig mást-akaró szegények, az éjszaka lámpafényeinél más ember gondján virrasztók, akik húsukat adják a grifímadáraak, hogy ereje legyen a szárnyaláshoz, az ifjak és a nyugdíjasok, az Ausztráliából levelet kérők, az idegen nyelv tengereiben Rákóczit, Mikest, Zrínyi Honát > melengető vegyesajkú lányok, öreg zsidók, kik Ady-versen sírnak, cigányok, kiknek itt van a hazájuk és mindenféle emberek, akik ügy érzik, hogy még élni lehet e földön magyar nyelven szépséget mondani, teremteni olyan világot, melyben ember szeretheti az embert: ez az én népem Ezért élek. Sa amíg élek, ügy élek, hogy meghal nélkülem. AV. z egész ház Irigyelte Petrónét. Hogy valakinek ekkora szerencséje legyen! Az elegáns, hosszú légiposta-boríték kézről kézre járt, a levelet már mindenki kívülről tudta. „Drága Máriám ,. nekünk itt igen jól megy a sorunk. Sohasem fogom elfelejteni, hogy amikor influenzában feküdtem, te mosdattad, Iskolába vitted a gyerekeket... Nem fogom elfelejteni a sok szíves szót. barátságot Boldog lennék, ha meghívásunkat elfogadnád. Otthonunkban vendégszoba vár. külön fürdőszobával tévével Addig maradsz, ameddig jólesik. Igenlő válaszodra repülőjegyet boldogan küldök. Szeretettel ölelünk: Erzsiké, Sándor éz a gyerekek.” Hát hitte ezt valaki? Hiszen egy Ilyen repülőjegy ezer dollár. Még testvér a testvérnek is ritkán küld ilyet És a magányos, mogorva Petróné körül egyszerre átmelegedett a világ. A szomszédok beszaladgáltak hozzá, ki egy szeletke frissen sütött kaláccsal, ki eey tányér pörkölttel kedveskedett neki. És hallgatták és mesél tették és ámuldoztak. És Petróné most már maga is emlékezett rá. hogy milyen jó barátságban volt Kerekesnével. A legkisebb gyereknek 6 volt a keresztanyja és amikor Kerekesék tíz évvel ezelőtt ki vándoroltak. az asszony zokogva mondta nekit „Semmiért, senkiért nem (áj a szívem, Máriám, egyedül érted. De hiszen csak forduljon jóra a sorunk, te leszel az első, akit kihozatunk P* A házban lakó nyugalmazott jogtanácsos javaslatára Petróné az egész repülőúton egy papírlapot tartott a kezében: „I don’t speak Englisl 1 want to Sydney.” Akárki akármit kérdezett. Petróné felmutatta ezt a lapot Hogy mi állt rajta, azt nem értette, de mindenesetre csoda történt Hordárok elvették tőle a bőröndöt, jegyeket, kartonlapokat nyomtak a kezébe és vettek él tóle. A stewardess enni adott: sültet, süteményt, ananászkrémet. És kávét, teát. narancslét töltött a poharába és kispárnát tett a feje alá és éjszaka pokróccal betakarta, és lesegítették a repülőgép lépcsőjén és irányították... Az öreg Bérczy doktornak valami nagyon szép ajándékot viszek majd haza — gondolta Petróné meghatottam És a többieknek is. a házbelieknek mind. akik oly lelkesen kísérték a repülőtérre, akik bőröndöt adtak kölcsön, akik űtravalót sütöttek.». Kerekemé tíz év alatt tízet fiatalodott őszes haja szőke lett. kabátja divatosabb, szoknyája kurtább, szempillája hosszabb. Viharosan összecsókolta Petrónét, az autóhoz tessékelte. „Erzsikéin, én nem is tudom, hogy köszönjem meg” — rebegte Petróné elfulladva Nem is tudom mivel érdemiem meg ezt.” „Azzal, hogy jól érzed magad nálunk és vissza se mész!” — mondta Mária. „Énnekem se barátnőm, se testvérem, én úgv vágyódtam utánad, hogy azt el sent mondhatom.” Petróné szédült. A kétnapos repülés, az etthon! lucskos, szürke november után a csendes-óceáni ragyogó kékség, az eddig {.«t moziban látott vidék: pálmafák, felhőkarcolók, Irtózatos forgalom színes, különös virágok, az üzletekből ömlő árucsodák, az érthetetlen feliratok! És Kerekesné, áld odahaza fűzőkészítő kisiparos volt itt úgy vezette az autót olyan elegánsan ült a volánnál olyan nagyvilágian csevegett és olyan barátságos volt, hogy Petróné csak ballagott lápogott szédült a gyönyörűségtől Az autó rohant, rohant és rohant. Útközben egyszer megálltak egy vendéglőnél „Nem vagyok éhes” — szabódott Petróné. De Erzsiké rendelt És már hoztak is két gyönyörű sült csirkét, salátákkal, narancs- szeletekkel. ananásszal körítve. Utána egy áruháznál álltak meg. „Itt most nyár van” — mondta Kerekesné. — „Nem járhatsz ezekben a nehéz göncökben. Tessék. Vegyük meg ezt... meg ezt... meg ezt.” Petróné nem a lilásat vette volna, hanem inkább a narancsszínűt * ruha szabása sem egészen olyan volt, mint amilyen neki tetszett, de magyarázatra nem maradt idő. Csak gyűlt a holmi az autóban. És Kerekesné beszélt és beszélt hogy majd nézheti a tévét és el fognak menni moziba, és levizitelnek a szomszédoknál, és kirándulnak... És Petrónét olyan hála fogta el hogy Kerekesné nyakába borult és hirtelen megcsókolta a kezét A magyar főkonzulátuson udvarias fiatalember fogadta az ügyfeleket — Kívánságuk? — Mrs. Elisa Kerekes vagyok, sydneryla- ífioc. A hölgy, legjobb barátnőm, hat hónapja a vendégem. Nagyon jól érzi Itt magát, és ugye, egy ilyen utazás nem kis költség Isten tudja, sikerülne-e még egyszer az életben. özvegy, nyugdíjas, hatvankét éves ... szeretne még velünk maradni Mód volna-e rá, hogy útlevelét meghosszabbítsák? A tisztviselő rámosolygott Petrónéra. — Olyan jól érzi itt magát? — Ö. igen — felelte Petróné. — Értesítést küldünk. A főkonzulátusról hazafelé térve Kerekesné megállította az autót a legközelebbi shopping center előtt. — No, mit vásároljunk? Boriúmáiat. mar- hafelsált? Vegyünk egy szép pulykát is? Holnapra főzhetnél karfiolos boriúbecsinál- tat. És tudod mit? Panrikás csirkét, ló magyarosan. Istenien főzöl. Máriám! Milyen gyümölcsöt vegyünk? Egrest mártásnak? Vagy görögdinnyét? Banánt is vehetnél... Látod, itt mindent ehetsz, salátát, banánt, borjúmáiat. És családban élsz! Hát nem jó így neked? Ha eszembe jut az a pesti rozoga ház... És ne felejtsd el. ezer dollár volt a repülőjegy tőlünk sem kívánhatod, hogy egy félévért ennyit reszkírozzunk. Vacsora után a gyerekek tanultak, tévét néztek, szétszóródtak a házban. Kerekes és Kerekesné vendégségbe készült. Kerekes bement a felesége szobájába: — Simán ment minden? — A legsimábban — felelte az asszony. — Egyelőre hathónapos meghosszabbítás, az is valami. Én nem szoktam ahhoz, drágám, hogy nyolc szobát magam takarítsak, mossak, vasaljak, főzzek... —- Ezer dollár nagy pénz,— Ledolgozza. A shopping center vagy négy mérföldnyi- re lehetett Kerekesék házától. Kerekesné egyszer egy héten autón vitte ide Petrónét, akkor vásároltak meg mindent: húst, olajat, rizst, egész hétre valót. Mindig autón, mindig nappal Most egészen más volt az űt: holdfényben, éjszaka, gyalog, egyedül. Lehet hogy nem is fog odatalálni.., Lehet, hogy nem is fog visszatalálni. De mindegy. Petróné kisurrant a házból, elindult a poros, homokos utcán, a szétszórt villák között. Az utcának csak egyik oldalán voltak házak, a másik oldalon vad és átláthatatlan erdős bozót. Kint járt az ausztráliai vadonban, negyven mérföldnyire a város központidtól, az új, elegáns, gazdag negyedben, ahol se autóbusz, se vonat, se villamos, ahol nappal autókon suhantak a lakók, este pedig behúzódtak a házakba, ittak és nézték a tévét. A holdfényben még félelmesebbre nőttek az eukaliptusz-fák A kúszó árnyék Petróné ijedt képzeletében kígyóvá változott. Kerekesné eleget mesélt a mérges pókokról, kígyókról, cápákról „Sose menj ki a házból, egyedül, Máriám. De hová is mennél?” Hová is mennél? Csakhogy a házban minek van? A tévét nem érti, a gyerekek már alig tudnak magyarul. Kerekesné beül reggel az ura mellé az autóba, ő ott marad a lakásban Nem Is tudja hogy történt Először csak egy kicsit segített a főzésnél, aztán megtanulta az automata mosógép fortélyait, azután Kerekesék nagy vacsorát adtak és a vendégeknek őt is bemutatták, „a kedves. budapesti Mária, aki ezt a remek tortát sütötte...” A repülőjegyét is akkor vette el tőle Kerekesné. „Még elveszíted. Jobb, ha bezárom ide. ebbe a fiókba az irataidat.” És azután a múlt heti veszekedés „Ö. te hálátlan! Kiruháztunk, felhizlaltunk, a sok költség! És most, amikor egy kis segítségre van szükség.. A hosszú, erdős mellékűtnak vége szakadt. Rohanó autók, villanó fények. Merre is? Jobbra? Balra? Nappal látszott egy kis fehér templom De mos* mindent eltakarnak a lilavirágú jacarandafák. Találomra indult el, ment. ment Hiszen egy fél évig maradna is még de mi van otthon a lakással? Az otthoni emberekkel utcákkal. ízekkel? Most még a télre is vágyva gondolt, a hó fehér táncára, a keringő pelyhekre, a duruzsoló kályhára a rossz tévé műsorra amit legalább ért Még egy fél évig maradna is De ha azután se engedik? Ha azután se? Tegnap egv kézitáskát vett neki Kerekesné, Nem kellett volna elfogadni. Már azt hitte, hogy eltévedt, amikor előtűntek a shopping center fényei. Egy késő estig nyitva tartó fodrászszaion, kis vendéglők. egy csemegeüzlet — sokszor vásároltak itt Kerekesnével. Fiatal fiú állt a kiszolgálópultnál — Madame? Petróné egy cédulát szedett elő a zsebéből. A cédulán angolul a magyar főkonzulátus neve állt. Ügy, ahogy azt a hivatali várakozás alatt emlékébe rögzítette és ahogy emlékezetből le tudta írni. A cédulát mutatta a fiúnak és Ismételgette: „Telefon! Telefon!” A fiú értetlenül bámult. Petróné meglátta a piros telefonkészüléket. — Telefon !... Vagy úgy Azután azt is megértette, hogy Petróné nem tudja a számot kikeresni a telefonkönyvből. Azt is. hogy nincs húsz centje. telefonra — Nem baj —, intett a fiú. Kikereste a számot, tárcsázott. — Segítség! — kiabált Petróné a telefonba. — Haza akarok menni. Ne tessék nekem semmit meghosszabbítani. Ha legközelebb megyünk, tessék azt mondani, hogy nem lehet... O tthon dr. Bérczy jogtanácsos feleségének Petróné odaadta a lila ruhát, amit első nap kapott, és amit egyetlenegyszer sem viselt. A házban mindenkinek jutott valami: kombiné, kézitáska. Még azt a mű- anvag só- és borstartócskát is elajándékozta, amit a repülőgépen tálalt vacsoránál adtak. És a szomszédok álmélkodva, irigyen hallgatták az útibeszámolót. pálmafákról, iaca randa-fákról, kengurukról, shopping centerről Kerekesék két autójáról, ötventerítékes estélyről, arról, hogy Kerekesné sírt. amikor a rení'i "téren elbúcsúztak. „Micsoda szerencséiük van egveseknek” — mondogatták a ház lakói „És mi mindent kaphatott még Petróné» uairűL mm» is meséli.,«5 V. A. Vahramasev: ZENE
