Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

Hetven éve tSrtém ISorkiáfllftífs Esf^rben Ülést tarlóit a gyöngyös-*isontal bortermelő szövetkezet Kiss Győző egri g^azda aranyérme Pozsonyban íffT r^£Í krónika meg sárgult lapjaira I ■Htraflerecskéo, a Heveri Háziipari Szövetkezet helyi kirendeltségének épületében, az előszoba valóságos kis né­pi múzeumnak van beren­dezve Sokféle összegyűjtött régiséget lát ott a betérő lá­togató. Régi festett tányé­rok, díszesen faragott faka­nalak és kanáltartók, egy­kori kenderszövő szék, haj­dan használt petróleumlám­pa, szuszék, valamint dísze* kivitelű fali- és ingaórák őrzik rég letűnt idők emlé­két. Ezeket a ma már ritka­ságnak számító eszközöket, tárgyakat Vasps József, a kirendeltség vezetője gyűj­tötte össze áz évek során. Va­sas József ugyanis szenvedé­lyes régiséggyűjtő. Az ösz- szegyűjtött emlékek több­nyire helyből, Mátraderecs- kéről és a szomszédos Mát- raballáról kerültek elő. Sok közülük a parasztházak pad­lásain, fészereiben poroso­dott évekig, sőt évtizedekig, ■ Vasas József kitartó, szí­vós munkával összegyűjtöt­te, átmentette őket az utó­kornak. A régi ereklyék kö­zöl a legszebbeket aztán kiál­lította munkahelyén. A* összegyűjtött régiségek között egy jókora vaskos könyvet ftriz. Fedőlapja erősen megkopott már, meg- sérgult lapjai a századfor­duló első évelt Idézik. ÁM 1902-ben megjelent Borét- Kati Lapok gondosan bekö­tött számairól van szó. A közel ezer oldalaz kötet ol­vasása élményt jelent a ma emberének. Vasas József, az •gyík má trader ecskeí ház padlásán találta ezt a rit­kaságszámba menő újság­kötetet, melyet egykor Ba­ross Károly és Drucker Jeni szerkesztett, és a Pátria Iro­dalmi Vállalat ét Nyomdai Részvénytársaság adott kL A vasárnaponként megje­lent hetilapban sok érdekes Írás olvasható, akkori neves szakírók tollából. Például dr. Istvánffi Gyula, a ma­gyar peronoszpóra-kutatá* és növénykórtan úttörő alak­jának és dr. Sigmond Elek neves talajkutatónak több írása. Ez utóbbi különös te­kintettel a szikes talajon való szőlőtermesztéssel fog­lalkozik írásaiban. Krene- dits Ferenc több folytatás­ban írt cikket szőlőműve­lésünk évszázados történe­téről. Ezenkívül több bor­hamisító peréről is olvasha­tunk a lapban. Külön írá­sok foglalkoznak a hazai borkereskedelemmel, a sző­lőtermesztés egyes munkái­val, a fehér és vörös borok kezelésével, hogy csak né­hányat említsünk a cikk­gyűjteményből. Természetesen Heves me­gye szőlészetéről és borá­szatáról is több írás olvas­ható a Borászati Lapok 1902-es számaiban. Márci­us 23-án például a követ­kező tudósítás jelent meg: „A gyöngyös—visontai bor­termelők szövetkezete folyó hó 9-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Schrö­der Lajos Igazgató elnökle­tt mellett A közgyűlés el­határozta, hogy aa ék sem borvám felemelése ée a bor- fogyasztási add eltörlése tárgyában • Heves megyei Gazdasági Egyesülettel kar­öltve március 15-én népér- tekezletre hívja össze Gyön­gyös város bortermelő kö­zönségét, amely értekezlet­nek fő czélja az lenne, hogy a város közönsége mentül számosabb tagból álló kül­döttséget menesszen a mi­niszterhez az olasz vám felemelése és a regálé el­törlése érdekében...” Az egri borkiállításról adnak tájékoztatást az au­gusztus 17-1 számban ... folyó hó 13-án nyitotta meg AB mérleg 1970-röli 178 millió forint — kártérítés dirin 58 „iégnap” Heves megyében Egyre több az egyéni baiasüási kötvény vízfcárofcr« peéftg H mfltHó forint kártérítést állapítottak meg a mezőgazdasúg számá­ra. Érdemes megemlíteni, hogy az 1970-ben befizetett biztosítása díj milyen arány­ban áll a kártérítés összegé­vel. Jó példa erre a mező- szemerei Dózsa Termelőszö­vetkezet esete, amely 1970- ben 222 ezer forintot fizetett be növénybiztosítás címén, s a közös gazdaságot ért ele­mi csapások okozta károkra a biztosító több mint két­millió forint kártérítést fize­tett. Ami az egyéb biztosítási formákat illeti, a lakosság körében még mindig a leg­népszerűbb a CSÉB és az úgynevezett személyi biztosí­tás. 1970. december 31-ig 151 ezer fölé emelkedett az egyé­ni biztosítási kötvények szá­ma, 9261-gye! több mint 1969- ben volt Az újonnan beve­zetett gépjármű-felelősség­biztosítás jól bevált, • ha­sonlóképpen szimpátiát vál­tott ki a gépjármű-tulajdo­nosok körében az a szolgál­tatási forma, amellyel meg­könnyítették — élőre kikül­dött csekkek formájában —, az esedékes biztosítási díjak rendezését Az siíamí válla­latok la könnyebb helyzetbe kerülték, Britet snwst már költségvefcééb® fedezdietík a különböző (tűz, beriMri rib.) biztosítások díjét Termésaeteseci ramHjf&c, bogy majdan az 1971-e* évet összefoglalva sokkal keve­sebb összeg szerepel a sta­tisztikában, hiszen ez — ke- un. Bárót» v, virulj vebb kórt i* Knirifc Az Állami Biztosító tai szerint az elmúlt eszten­dőben a különböző károk értéke a megyében megha­ladta a 178 millió forintot — pontosabban: 178 millió 068 ezer forintot fizettek ki kár­térítés címén. Az elmúlt év­ben az elemi csapásoktól megyénkben igen sokat szenvedett a mezőgazdaság. Ezúttal is a jégverés okozta a legtöbb bajt: a tsz-ekben 32 ezer, az állami gazdasá­gokban pedig több mint négyezer holdon pusztított Jellemző statisztikai kategó­ria a biztosítónál az úgyne­vezett jégnap. Ilyen az el­múlt esztenőben 58 volt He­ves megyében (1969-ben 29!), az első április 1-én, az utolsó pedig szeptember 17- én volt. A jégverések zöme Június 20 és 30, július 20 és 15, illetve augusztus 15 és 18 között okozott súlyos károkat 76 tsz-ben és öt állami gaz­daságban (a legtöbb jég a gyöngyösi járás területét ér­te). A jégverés által sújtott tsz-ek és állami gazdaságok több mint 80 millió forint kártérítést kaptak. A téli ki­pusztulás is éreztette alapo­san hatását a mezőgazdaság­ban : ezen a címen a bizto­sító közel 14 millió forintot fizetett M a megyében. A Káilay Zoltán ér. főispán az egri borkiállítást A Lí­ceum díszterme már jóval a kitűzött óra előtt megtelt közönséggel. Jankovich De­zső polgármester üdvözölte a jelenvoltakat Vázolta a küzdelmet amit a filoxéra- vész után a szőlősgazdák kifejtettek, s ma annyira ▼agyunk, hogy szép borki­állítást mutathatunk be. Nagy része van ebben a kormánynak és a gazdakö­zönségnek. Káilay főispán köszönetét mond a kiállí­tóknak, kik messze vidékről jöttek. Azután a főispán követve a nagyszámú kö­zönségtől, megtekintette a kiállítást... Mozgalom in­dult meg az egri nők köré­ben, hogy a borkiállításon gyümölcskanzervekkél és gyümölcs-produktumokkal részt vehessenek. A rendező bizottság az erxgedelmet megadta...” Az 1902 szeptemberében megrendezett pozsonyi sző­lőkiállításon egri siker is született Erről így írnak a Borászati Lapok: „A ma­gyar szőlőművelés egyik leghivatoítabb művelője, Mathiász János, oly gyö­nyörű áj hibridgyűjtemény- nyel jelent meg, bogy aa minden hivatott szőlőter­melő teljes elismerését ér­demli ki... Méltó társa a szőlőművelés terén Kiss Győző Egerből... A szőlő­kiállítás bírálatára kikül­dött bizottság a következő díjak kiosztását határozta el: aranyérmet nyert... Kiss Győző Egerből.. Az újságkötet lapjai bár megsárgultak az utóbbi hét évtized alatt, az írások azonban, ma Is érdekesek, élményt nyújtóak. S hét év­tized távlatában felmerül a kérdés: vajon ma miért nin­csenek Borászati Lapok? Hol­ott egyéb szaklapok mellett ennek is meglenne az ak­tualitása. Ügy gondoljuk, írásait szívesen olvasnák. Mentasz Károly A keserű tanácstitkár Faltul gondokról beszélge­tünk & káli tanácstitkár irodá­jában. Szóba kerül útépítés, a községközpont rendezése, meg hogy nemsokára korszerű tor­naterem áll az iskolás gyere­kek rendelkezésére, öltözővel, tu so lóval. Szaporodnak jegy­zetfüzetemben a sorok, s csak akkor kell megállnom a ceru­zával, amikor a helyi szövetke­zet dolgaira térnénk. Nem tu­dom, nem tudom! Ez szinte minden érdeklődő kérdésemre a válasz, s amikor ezen mód­felett elcsodálkozom, keserűen kifakad a derék ember. — Nézze, én nem helyesel­tem, amikor még úgy ment a dolog, hogy mindent mi írtunk elő a közös gazdaságnak! De megmondom: a mostani se tet­szik! Legalábbis, ahogyan a mi falunkban megy! Annyira begombolkózott, annyira a ma­ga életét éli már ez a gazda­ság, hogy a község vezetőit is csak hosszas unszolásra tájé­koztatja sok igen fontos kér­désben. Nemrég sürgős jelen­tést kellett kűldenem a víz alá került földterületről a megyé­nek. Felcsörgettem az elnököt. Jó, adjuk a számot, kapom a drót végéről a választ, de kér­jétek írásban, pecséttel. •. Megértem a tanácstitkár ki­törését, dühös mozdulatait. Mert: nagy dolog az önállóság, a tervezés, a cselekvés szabad­sága. Am igazi eredményhez akkor visz, ha megtaláljuk en­nek az önállóságnak belső egyensúlyát, öntörvényei által diktált határait. A nagy egé­szet apró egészek alkotják, s a kicsi egészeknek esiszoltan kell egymáshoz igazodniuk! Neot árt erre figyelmeztetni, ka Intő példára lel jártában az ember. ■ mikor tudja rá­adásul, hogy akar pár|a Is megyóakhM lobban előtérbe terült az ember Parádsa-várott is Tovább javítják a munká­éi életkörülményeket Folytatják as üveggyár rekonstrukcióiéit Megírtuk már, hogy a* évek óta tartó rekonstrukció •órán valósággal kicserélték az Ü. M. Parádi Üveggyárát, a sasvári ipartelepen nyoma sincs már a régi létesítmé­nyeknek, csak a világhírűvé vált ősi szakma őrzi a múlt örökségét. Amint Varga Sándor igaz­gatótól értesültünk — s er­ről személyesen is meggyő­ződhettünk — legutóbb a korábbinál megfelelőbb hely­re költöztették az alapanyag- tárolót és -keverőt, új kész­árurak tárat, segédüzemet épí­tettek, s mindezekkel sok hajdani gondot eloszlatva tel­jesen egyenesbe jutottak a termeléssel. Mert a megifjúlt öreg gyár a továbbiakban minden tekintetben korszerű körülmények között folytat­hatja a munkáját, készítheti márkás áruit. Azokat, ame­lyeknek sikere vitathatatlan a hazai piacokon, s export­ja is csupán a legutóbbi év­ben közel 100 ezer dollárral növekedett Szembetűnő, ahogyan a nagy fejlesztés időről időre kamatozik. Tavaly a terme­lési érték már meghaladta aa 58 millió forintot, javult a termelékenység, a hatszázalé­kos bérfejlesztés, az év köri jutalmak mellett jól alakult a nyereség, * a borítékon túl la egyre több haszon jut a dolgozóknak. Aa Ólomkris­tály, s újabban az ugyancsak keresett parádsasvári simáét festett káliüveg, amelyek ran­got kaptak a gyárban, most Cserebere fogadom...? Lapunk egyik tarnaőrsi olvasója — Bakos Lajos — írja, hogy fia március 2-án Gyöngyösön, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 63. számú boltjában egy infraégőt vásárolt 134 forintért. Amikor kérte az eladót, hogy próbálja ki az égőt, azt a választ kapta: a hálózatszerelés miatt nincs lehetőség az égő kipróbálására. Különben is nyugodjon meg, mert — 6 garantálja —, az égő jó! S ezzel elkezdődött a tortúra: az égő ugyanis nem égett; az üzlet nem tudta kicserélni sem, mert ez volt a készlet utolsó darabja; a vevő le akarta vásárolni az égő árát — szóba sem álltak vele; később azt tanácsolták: ha akar­ja, küldje vissza a gyártó cégnek, mert ők nem veszik vissza... Eddig a történet, amiről egy kis módosítással a régi­régi gyermekjáték jut az eszembe: cserebere, fogadom, töb­bet vissza — nem veszem, bumm1 (szilvás) mind bőkezűbben fizet Me vissza az emberi igyekezeteit, áldozatot. Jutott már belőle a mun­kahelyek egészségesebbé té­telére, s rövidesen lehetőség nyílik a szociális létesítmé­nyek 700 személyesre való bővítésére, egy modem munkásszálló kialakítására. Az plmúlt esztendőtől már Parádsasváron is vállalati, gyári segítséggel végezhetik a lakásépítéseket. Az akció első ütemében kereken egy­millió forintos kamatmentes kölcsönt biztosítottak össze­sen a 12 igénylőnek, akiknek családi házai — a bodonyi tsz és a recski ktsz munkája eredményeként — már befe­jezés előtt állnak. Az idei program szerint pedig az újabb jelentkezők — tizen­hatan — együttesen 1,6 mil­lió forintos hasonló támoga­tást kapnak. Nagy kedvez­mény, hogy a huszonöt évre szóló hitelt az üveggyár! dolgozók bármelyike meg­kaphatja, ha becsületesein végzi a munkáját, s továbbra is az üzemnél akar maradni. Vitathatatlanul jobb így a gyáriak közérzete, nagyobb a kedv a későbbi feladatokhoz s ez biztosítéka lehet a távo­labbi tervek valóm váltásá­S erre váfitoza liánul szük­ség van, hiszen a Parádé Üveggyárat a mostani terv­időszakban újabb 32 millió forintos költséggel akarj&h gyarapítani Az összegből a kemencekapacitást szeretnék bővíteni, úgynevezett durva-' feldolgozó üzemet létesíte­nek, s több automata gép vá­sárlásával teszik még kor­szerűbbé a technológiát. Mindezekkel s még egy sor más elképzelés megvalósítá­sával nem kisebbre vállal­koznak, mint arra, hogy az idei 60 milliós termelési érté­ket 1975-re 95 millió forintra növelik, s ilyen volumen mellett már csaknem 25 mil­liós nyereségre tesznek szert Dicséretes, örvendetes as ilyenféle iparkodás — s re­mélhetően nem maradnak majd el a várt eredmények sem. (gyóni) n ...M'nt teste! az erek" Vasút. Érhálózat az ország testén, amely lüktetésével összeköt országrészeket vá­rosokat falvakat Hatvan az egyetlen város Heves megyében, amelyet fővonal szel keresztül. Ezen a csomóponton naponta mint­egy &0 személyvonat és 120 —130 tehervonat fordul meg... Ax irc nyitás — Halló! Kérem a kocsit a harmadik vágányra!... A teher vál jon öt percet, nincs szabad bejárás!... Valami baj van az elektromos jel­zővel? Utasítás: tilos jelzés mellett kézi szabad jelzés ér­vényes!... A vágányok felé üvegfal­lal tekintő forgalmi irodá­ban dolgozik a személypá­lyaudvar irányításának lel­ke: a rendelkező forgalmi szolgálattevő — ebben a mű­szakban Kiss Tibor. Egyfoly­tában nem tudunk tovább beszélgetni fél percnél, asz­talán állandóan csörög a te­lefon. Huszonnégy irányító- vonallal tart kapcsolatot, fi adja meg a tilos, szabad jel­zéseket, fogadja és elengedi, elosztja a vágányokra a va­satokat, — Januártól mér vataraé­sd könnyebb a dolgunk — jut ásóhoz pér pillanatra. — Kulcsazonosító berende­zés* kaptunk, amely ott lát­ható a falon. Ez csak akkor jelzi a szabad utat, ha a vál­tók mindegyike blztonságo­a helyszínen, kézzel állítják a váltókat és eddig semmi­lyen ellenőrző berendezé­sünk nem volt, ebből adódott tavalyelőtt egy karambol, amikor a foglalt vágányra befutó személyvonat össze­tört egy kocsit. Komolyabb sérülés n~m történt, s azóta szerencsére még ilyen sem fordult elő. Hogy ne íé'j&n az utas .. — Vonalbiztonság? Talán ezárt teszünk a legtöbbet — mondja Kovács István főin­téző, ügyeletes tiszt. — Egy vorat e? tő, ha jelzést r.em ka ott, de és ; eveszi, hogy nem a megsz kott vágányra érke-ik, rendkívüli m-gíílá- sért kétezer fo intőt kap. Vol{ már nálunk olyan ma­siniszta akinek kétszer egy­más után akadt ilyen „sze­rencséié”. Aki pedig felelős, ■fegyelmit kap. A kulcsszóm ásító berendezésünk első volt az országban, azóta már má­sutt is felszereltek ilyet. — Persze, nekünk ez még mindig nem a tettes megol­dás — kapcsolódik a beszél­getésbe Soós Károly álló másfőnök-helyettes. — Né*- st® erre a tárképre' A gra­fikonok a járatok sűrűsé­gét jelzik. Egy gombostűt is alig lehet közéjük szűr­né — egymást érik a vona­tok. Eredmény: nyolc-tíz perc, vagy sokszor még ennél is több várakozás, amíg átengedjük a szerel­«fairt kjfeé* ktogreafia Na­gyobb balesetveszély. Ez as állomás alapos fejlesztésre szorul. Igaz, terveznek bő­vítést, ami talán néhány év múlva realizálódik is, de a megoldás egyre sürgősebb: ha így nő a forgalom, nem győzzük. , Go2C?agsógot nem igéiünk..." A várócsanok egyik ab­lakán hatalmas plakát: „Fiatalok, jelentkezzetek vasutasnak!... Állj kö­zénk!... Vár a vasút!... Gazdagságot nem ígérünk, de nyugodt megélhetést igen!” — Hát gazdagságot va­lóban nem ígérhetünk — mondia Soós Károly elmo- splyodva. — De a foglalko­zás egyéb sajátosságai mi­att sem szívesen jönnek ide a fiatalok. Itt Hatvanban még viszonylag jól állunk, mert nincs sok nagyüzem, * cukor- és konzervgyár la szezonmunkát végez inkább, de & budapesti csomópont­nál már tragikus a helyzet. Kirendeléssel — napidíj, prémium ellenében — 130 embert kellett küldeni pél­dául ® rákosrendezői pálya- ttdvarra. Ki lehet számítani, mennyibe kacM m a MÁV- nmk. Akikéi (elveszünk, «sok kétezer forintot kapnak. Aa összeget, ha egy évig ma­radnak, nem kell visszafi­zetni. Háromhónapos kép­zés, 1300 forint havi fize­fi kétezret is, éjszakai pótlék, ruha, stb. Fűtőház Az állomással áteDenbea található a vontatási főnök­ség épülete. Darnyi Béla gépészmér­nök kísér végig a hatalmas szerelőcsarnokon. Monu­mentalitásuktól megfosztott, szétszedett gőzmozdonyok vázai között fekete arcú, olajos ruhás emberek nyü­zsögnek. Néhány szóra abbahagy­ják a munkát, olajos ke­züket rongyba törölve üd­vözölnek. Kiss László ar- matúrás, Boros János laka­tos, Svába János kazánko­vács 15—20 éve dolgozik már itt, ezen a munkahe­lyen. — A mozdonyok éves nagyjavítása, a féléves el­lenőrzés, és a hibák kija­vítása a feladatunk. Ahogy látja, piszkos munka ez, kérem. Ezt szeretni kell, együtt érezni a géppel — itt másképp nem lehet dol­gozni. Ahogy a vonalit eredek... Nincs megállás. Fagyba«, hőségben, éjjel-nappal, hét­köznap, vasárnap állandóan talpon kell lenni, biztosíta­ni a körforgást, & soha nens szünetelő lüktetést, ütemre ahogy a vonatkerekek rest tognak. Vasút Sínek. Bejárját országot, világot, „... mint * testet az erek” — ahogy Petőfi írta rajongással «á első vasútvonal megnyitási-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom