Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-26 / 72. szám
A Népstadion új lámpái KÄS: nak első példányát. A nagy teljesítményű, napfény-színhőmérsékletű világítás lehetővé teszi a színes ív-adások közvetítését is. Az első példány sikeres próbája után megkezdik a sorozatgyártást. A közeljövőben 200 reflektor a jelenleginél ötszörösen erősebb fénye világítja majd a pályát az esti mérkőzéseknél. Képünkön: az új reflektor a gyár villamos laboratóriumában. (MTI foto — Fényes Tamás) Fejlődés útján a Heves megyei Kórház Gyermek szívgyógyászati egységet alakítanak ki Egerben Korunkban nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek körében is viszonylag gyakori a szív- és érrendszeri betegség. Szombathelyen, Nyugat-Magyarország egészségügyi központjában már évekkel ezelőtt létrehoztak egy olyan gyógyászati egységet, ahol különleges yiszonyok között foglalkoznak a kis szívbetegekkel. Ennek a kórházi osztálynak az orvosai már sok olyan betegetgyógyítottak meg, hkiröl k'orábban lemondtak, . s nagyon .tökéletes diagnosztizálással apró gyermekkorban kiszűrték a szíybetegség különböző változatait. Szombathely módszereire nemrégen külön tájékoztatóban hívta fel a többi megye figyelmét az egészségügyi miniszter, s mi most ennek nyomán kopogtattunk be a Heves megyei Kórház igazgató-főorvosához. — Megismerkedtünk a szombathelyi példával, s el kell mondanom azt is, hogy Egerben dr. Náná.si Endre adjunktusunk hosszabb ideje kitűnő, eredményen munkát végez a kis szívbetegeik felderítése, gyógykezelése terén — mondotta kérdésünkre dr. Csapó István igazgató. — Kórházunk gyermekosztálya szoros kapcsolatban áll az Országos Gyer- mekkardiológiai Intézettel, s annak szakmai tapasztalatait hasznosítja munkájában. Tehát van már nálunk egy mag, amire felépíthetjük, persze több évre terjedően, az egész Heves megyére kiterjedő fekvőbetegellátó, továbbá ambuláns szívgyógyászati egységet. Kifejtette dr. Csapó István, hogy a program megvalósításának útján elsőként új kardiológust állást szerveznek a gyermekosztályon, továbbá még ebben az évben szivbetegrészleget hívnak létre az osztály elkülönítésével. Ez az egység átveszi a megye többi kórházában levő gyermekosztályok különleges eseteit, orvosai pedig kiszállnak más kórházakhoz,' hogy szaktanácsadással segítsék azok tevékenységét. Az elkövetkező időben továbbfejlesztik a gyermek- osztály ambuláns részlegét az egész megyére kiterjedő . konziliárus jelleggel, A ktftház. igazgatósága mindent megtesz az ambulancia személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása érdekében, s a hozott intézkedésektől azt reméli, hogy megyénkben is évről évre, mind több szívbeteg gyermek nyeri ' vissza egészségét, illetve az alapos diagnosztizáló munka eredmé- nyeként csökkenni fog a szívbetegként nyilvántartott, s kezelt apróságok száma. (m. gy.) „Itt a Diákszb ■szerkesztősége” — Hogy kezdődött? Nagy Réka, a tizenhat éves főszerkesztő hirtelen megfeledkezik diák mivoltáról, olyan lelnőttes komolysággal idézi a jó három hónap előtti elhatározás részleteit: — Korábban füstölögtünk már magunkban. Egyre több diáktársunk emlegette, hogy Egerben a Dobosoknak régóta van iskolaújságuk, meg' azt is, hogy jó is csinálják. Arra gondoltunk, mi is megpróbálhatnánk, igaz, hogy kis gimnázium vagyunk, de ha Icedv, akarás van, akkor ez nem lehet akadály. Így aztán a KISZ-vb úgy döntött: legyen lapunk, nekünk. füzesabonyi diákoknak is. — A bemutatkozás miként sikerült? A diákfőszerkesztő és a szerkesztő bizottság tagjai — Ferenc Katalin, ördög Balázs, Tóth Anna — ismét diákokká vedlettek, bizonytalanul néznek össze, elánt tesznek két példányt,' ügy mintha mondanák: ennyi jelent meg eddig, válogassak, olvassak bele. Diákok lettek, mert bírálatot, értékelést várnait. Nem árultam el, hogy gondosan tanulmányoztam mindkét példányt, s ötletesen megszerkesztett, helyenként valóban nívós anyaggal találkoztam, főként az irodalmi rovat írásai közt. Arról se beszéltem, hogy épp emiatt látogattam meg a %>iákszó diák szerkesztőd. „SSS/S/SlSSSSSS*//S//SSSSMSySSS*Sf/J*/SSSS/SS*SSSSS//JSS/S//SSSSS*SSS£SS*SSSSSSSfSSSS/fSSSSS//SSfStS.'< Csűr ka István: Hét leírna Joílúr Egy ember van csupán, aki ugyan itt áll és minden mozzanatra figyel, mégsem gyanúsítható azzal, hogy akár a csalást ellenőrzi, akár valamelyik félnek szurkol, vagy súg! Luciánó. Kis füzete a kezében, s eg' egy leosztás után, egy- e .:v :-!f.rti befejeztével beje- g • damit, majd számítási rályed. A i •' < lassan gyűlik Szántóik előtt. Aztán egyszerre c.>;á. egy nagyobb összecsapás n, szinte egész nye- . re "1 veszti egy rekontra , • gyvenszáz-durchn n. Lu 'nó rendületlenül jegye \ sporttiszt idegei isme' kimondják a szolgálatot ilami sötét összefüg- g'k • vél felfedezni Luciánó i f ' jse. és' barátja sikert ve között. Ráront Lu- Ciuir.ia: — És most mi az istent jegyzetel itten? Luciánó blazírtan válaszol: —• Ugyanazt. Statisztikai ix m'. ’erbe foglalom a játékot •' — Minek. 071, március 26., péntek —- Kedvtelésből. A tiszt odafordul övéibe?:. — Így ne játsszatok, álljatok fel. Szántódi elmosolyodik: — Miért ne? Csak nem jött rá megint valamire, bűvészkém? Luciánó nagyon szerényen mondja: — De, azt hiszem, sikerült felállítanom az ultiegyenletet. Luciánó sorra rámutogat az asztalnál ülőkre. — Egyes játékos, kettes játékos, hármas játékos, négyes játékos. Belenéz a füzetébe: — A következő leosztásban a kettes játékos piros rebet- lit fog bemondani, s ezt az egyes játékos megkontrázza. A terem teljesen elcsendesedik. Szántódi töri meg a csendet. — Erre is van fogadása?-r Természetesen. — Milyen összegű? Luciánó egy szerénységében is sokat jelentő mozdulatot tesz. — Felső határ a csillagos ég. Szántódi gyors kasszát csinál a zsebében és az asztalon előtte fekvő pénzekből. —- Tegyünk be ötszáz forintot. — Tegyünk — mondja Luciánó. ö is alaposan átvizsgálja a zsebeit, de nincs, nála csak háromszáz forint. Megkocogtatja a nagy • Darnógyön- gyei vállát. — Adjál két kilót! A nagy Darnógyüngyei dühösen elrúgja magát az asztaltól, és azt mondja: — Megvesztél? Egy kontra piros rebetlin 120 forintot lehet nyerni, vagy veszteni, ki az a hüly<a aki 500 forint ellenében bemondja a 120-a!? Luciánó halványa» elmosolyodik. A matematika nagyhatalom* Adjál kétszáz forintot A 1»gy Darnógyöngyei kényszerét] ert ten engedelmeskedik Szántódi odaint magához egy bámészkodót, és odaadja neki letétként az 500—500 forintéi, Körkérdés az olvasóhoz — Mezei Jánosné igazgató és Tasi Imre igazgatóhe lyettes elégedettek: — Szívesen támogattuk a gyerekek elképzeléseit. Egy, lap összeállítása, anyagának gyűjtése, válogatása alkotómunka; sokkal többet jelent hatásában is, mint az elavult faliújságszerű, unott tájékoztatás. A diákok megszerették újságukat, minden példány gazdára talál, még akkor is, ha fizetni kell érte. A hatás érdekelte a diákszerkesztőket is, főként az agilis főszerkesztőt: — Ki oszt? A nagy Darnógyöngyei oszt. A kettes játékos a tréner, az egyes a kis Darnógyöngyei. A nagy Darnógyöngyei robosztus alkatához egyáltalán nem illően, szinte remegő kézzel oszt a síri csöndben. Elkezdődik a licit. Előbb a kis Darnógyöngyei kapja a talont, felveszi és azt mondja:* — Passz, tok. Leteszi a két talont, a soron következő játékos az edző lenne, aki láthatóan kínok közt verejtékezik, de neon nyúl be. Szántódi, már zsebében érezve az 500 forintot, mint a soron következő játékos nyúl a talonért, és közben diadalmas pillantást vet nemcsak Luciáméra, hanem az egész közönségre is, leteszi a talont, és bemondja: — Negyven-azáz-durch- marsch. Most ismét a Ms Damó- gy ángyéi következnék, de nála nincs olyan lap, amivél ezt a bemondást túllicitálhatná. — Passz. Ez a passz tulajdonképpen már a fogadás elvesztését is jelenti, és a kis Dannógyöm- gyei is, a naggyal együtt végtelen szemrehányással nőiéi Luciánóra. Szántódi már éppé« indítani akarja a játékot, amikor az edző mintegy transzban kínlódó arccal rácsap a t .'nra, és a lapjába illeszti Most mindenki megérzi 1 ég azok is, akik nem lát nk az edző lapjába, hog' i tt valami rendkívüli dólor van kirobbanófélben. Feszül ten várják az edző bemon ! dúsát, — Olyan lapot akarunk csinálni, ami mindenkit vonz. Ezért az első szám megjelenése után felmérést végeztem; kilencven tanuló, közt osztottam ki kérdőíveket, s vártam tőlük nemcsak véleményt, hanem ötleteket, javaslatokat is. Az összegezés eredményeiről másik számunkban már írtam, utólag azt mondhatom megérte tájékozódni. Mit várnak a diákok? őket te megkérdeztük, altadtak szkeptikusak, ta- máskodók, egy-két érdektelen is; a többség azonban érdeklődött, véleményt formált. Ezekből idézem most a lényegesebbeket: — Tetszik a lap, mert iskolai problémáinkkal foglalkozik. Ha ezekkel az eddiginél te többet törődne, akkor semmi kifogásom nem lenne. •— Szeretnék folytatásos iskolaregényt is olvasni, írhatná esetleg több diák is, akad nálunk elég jó tollú gyerek. — Több irodalmi, művészeti anyagot olvasnánk, sőt az ezekről írt kritikákat. Legalább^ annyit jelentenének, mint az irodalmi órák stíluselemzése, sőt tolón többet. A felmérés lényegében ugyanezt igazolta, természetesen számszerű adatokkal illusztrálva nemcsak az érdeklődést, hanem azt is, hogy a megkérdezettek közel nyolcvan százaléka szívesen segítené a szerkesztő bizottság munkáját, könnyítene a gondokon, mert ezekben azért nincs hiány. Erről is kérdeztem a diák szerkesztőket. Íme őszinte válaszaik. Először a „rangidős” Nagy Réka önvallomása: — Azt mondják, hogy túl sokat dolgozom, sokat írok én, ahelyett, hogy irányítanám a szerkesztő bizottságot, nem tudtam még kellőképp kézben tartani a rovatmunkát, nem is beszélve a hiányosan kiépített tudósítói láncolatról. Nem köny- nyű dolog a kezdeti passzivitás ellen tenni valamit. Ügy vélem, a túlzott íráskedv nem róható Nagy Réka bűnéül, annál is inkább, mert valamikor, hosszú évek múltán újságíró szeretne lenni. — Sok az anyag, de nem könnyű a válogatás — mondja Ördög Balázs, aki jíayes novellista-ígéret —. m 1 rt nemegyszer próbára teszik ítélőképességünket úgy h . :v egyszerűen kimásolnak valamelyik irodalmi vagy más lapból egy-egy anyagot s arra kíváncsiak, sikerül-e megtévesztem bennünket. Szebb külsőt! Már a .harmadik szám készül, A grafikus .wepét Ötletesen ellátó Tó: t. ina a szerkesztő bizottság és a diák olvasók közös óhaját fogalmazza meg: — Valóban lapformátumban szeretnénk megjelenni, úgy nagyobb lenne az érdeklődés, A nyomdai út azonban túl drága, próbáltunk már érdeklődni. — Szeptembertől valószínűleg teljesül a diákok óhaja. Eddig is jó kapcsolatot tartottunk a Siroki ' Fémművekkel, ők ősszel házinyomdához jutnak, s ígérték, hogy vállalják lapunkat — ígér biztatóbb perspektívát az igazgatónő, aki elégedett diákszerkesztői tevékenységével. ök azonban mindent jobban akarnak csinálni, mint eddig; íme terveikből egy csokorraváló: — Vitatkozó újságot csinálunk, lehetőséget adunk a véleménycserére, hogy mindenki elmondhassa gondolatait a minket érdeklő legégetőbb kérdésekről. — Precízebb rovatmunkát tervezünk, minőségibb szelektálást, meg akarunk mozgatni rrfinden írás iránt érdeklődő diáktársunkat, egyszóval valóban diákszó- vá akarjuk formálni a Diákszót. , Hallgatom őket, közben az új szám kéziratait nézegetem, mindegyiket gonddal olvasták stilizálták. Utólag azt is hozzáteszik, hogy teljesen önállóan, mert irodalomtanáruk már nem te nézte át az anyagot, bemutatkozásuk alapján előlegezte a bizalmat. Ahogy nézem ezeket az értelmes, ötletekben, tetterőben annyira gazdag emberpalántákat, az jut eszembe: milyen keveset is alapozunk képzelőerejükre, ambícióikra, holott őfc — ezt a füzesabonyi diákszerkesztőik példája is Igazolja —- várják, számítanak rá—. Pécsi István (gstytatWA Kincs, de igazi egy betörés miatt mér betörő a betörő. Ám egy vers miatt még nem poéta a költő. a Az irodalom olyan terület, hogy amikor oda valaki belép, nem lehet tudni, hogy üss- Usséges-e a szándéka. Csak azt, hogy belép! És senkinek sincs joga mégsem kümi: Idegeneknek tilos a bemenet! * Egy vicc néha többet mond el egy korról és egy társadalomról, mint egy regénytrilógia. * Olyan sötét fej volt, hogy fényes nappal is csak lámpa mellett tudta aláírni a nevét. — Népszerű lettemt — csillant fel az új'ondász titán szeme. — Láttam, hogy a íny vemet az illemhelyre is magával vitte •gy kamasz. w Mert egy teljesen üres szobában egy re• ;myt nem lehet letenni, — attól még .ökéletesen unalmas lehet a mű.
