Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-10 / 58. szám

KITÖRÉS

V itathatatlanul izgalmas

témát hordozó alkotás Bacsó Péter új filmje, amelyet Konrád Györggyel, az ismert szociológussal írt Az élmény hatása alatt még arra is gondoltam: milyen bátor ez a film, de később

rülmények között a robbanékony fiatalember sem érzi jól magát, mindenkinek odamondogat, de... de ezzel, csak ezzel, ma már nem lehet megváltani a világot, még egy üzemet sem.

s

Fentebb már említettem, Lacinak sok mindenben igaza van. A film alkotóinak már kevésbé. Félreértés ne essék, nem a hős túlságosan

gyorsan elvetettem ezt a jelzőt. A bátorság ugyanis a művészetben nem erény, az alkotás egyik feltétele inkább és végeredményben a film közéleti témája, amely a gazdasági mechanizmus követelményeiből fogant, gyakorta szerepel a különböző tanácskozások napirendjén, valamint az újsár- gok hasábjain is. Mindezek ellenére — vagy talán ezért! — érdekgs film a kitörés, mert napjaink aktuális és megoldást sürgetű gondjaira keres kivezető utat. Hogy talál-e az már más kérdés.

0

A befejező képsorokkal kezdem. Egy étterem akváriuma tömve van légszorrfc jasan tátongó halakkal. Laci, a film ifjú munkáshőse nem bírván nézni a halak vergődését, megvásárolja valamennyit és egy kosárban a Dunához cipeli, ahol egyenként visszaadja szabadságukat. Az utolsó jelenethez megérkezik Laci volt főnöke Pray mérnök is, hogy elmondja a végső szentenciát: „élni nem keil, hajózni muszáj

A halak tehát már megkapták a szabadságot, _ az élethez szükséges oxigént. De mi lesz az emberekkel főleg Lacival, ezzel a számos rossz tulajdonságból és kirobbanó akarásból összegyúrt fiatalemberrel? Ezt a kérdőjelet tárja elénk afilm- A válasz nem könnyű, hisz mindenkinek önmagának kell fogalmaznia.

A film Laci sorsán, erőszakos útkeresésén keresz- tü ábrázolja társadalmi életünk néhány időszerű kérdését. Szó van itt a fiatalok érvényesüléséről, a munkaszervezésről, a munkások és az értelmiségiek, valamint a vezetők és beosztottak kapcsolatáról és természetesen a szerelemről is. Lacinak tulajdonképpen sok mindenben igaza van. Természetesen a maga módján. A gyárban ahol dolgozik rossz a iégkö’r, felesleges emberek irányítanak, gyakran állnak a gépek, egy ..erőskezű ember’ fenyegetőzik, az igazgató pedig még hosszú évek múltával sem döntötte el, hogy ő munkás-e vagy értelmiségi? Ilyen köOSMmMi

JUKI, március 10-, szerda

negatívra sikerült tulajdonságait kifogásolom — isten ments, most, s itt egy abszolút pozitív hőstől —egyet csupán; a korlátlan felelőtlenségét. Ügy tűnik, itt és ennél a pontnál veszítették el valóságérzetüket a film írói, elsősorban a szociológus Konrád György.

Arról. van sző, hogy a filmbéli Laci könnyelmű felelőtlen ember, olyan, aki sohasem tudja mit akar. Ez a felelőtlenség motiválja különböző kitörési kísérleteit; szerelmét, hirtelen házasságát, disszidálási próbálkozását, válását, újabb szerelmét, maszekolását, magatartását a gyárban, egyszóval egész életét. S így. a felelőtlenségnek ilyen halmazaiét látva és tapasztalva már kétkedéssel fogadja tőle az ember, még c nyilvánvaló igazságokat is.

Értem én az alkotói szándékot: megmutatni, milyen erő, indulat és felesleges energia feszül a huszonéves fiatalokba, s ösztönözni a társadalmat arra, hogy valamilyen formában a rend és az uralkodó morál keretében biztosítsák a Lacihoz hasonló fiatalok kitörési lehetőségeit. Csakhogy Lacinak nem elsősorban levegőre, hanem felelősségérzetre és önkontrollra van szüksége. És ez nem generációs, hg- nem elsősorban magatartás- béli probléma. Éppen ezért számomra Pray mérnök az igazi hőse ennek a filmnek. Ö is cipel néhány rossz tulajdonságot, el is búkik, mégis progresszív erő, s főleg az tetszik benne, hogy mindig tudja, mit akar.

2

Bacsó Péter, mint rendező jól kihegyezett élethelyzeteket teremt, s ezek segítségével fejti ki mondanivalóját. A képek azonban ritkán élnek önálló életet, főleg a dialógusokra kell figyelni, mert a szöveg az, amely elsősorban gondolatokra, avagy vitára késztet Zsombolyai János tehetsége most háttérbe szorult képei korrektek ugyan, de maradandó élményt nem nyújtanak. Vukán György modem zenéje jól szolgálta a film hangulatát

Lacit Osztót Sándor alakiSzederkényi Nándor a Párizsi Kommünrői

V

t

tóttá, jóval * tüzesebben, vagányabban a kelleténél. Lendvai Katalin Annája biztató ígéretet mutat. Lis- ka Tibor — aki civilben közgazdász — természetes egyszerűséggel játszotta Pray mérnök alakját.

★

Vitatkozni lehet és kell is Bacsó Péter új filmjével. Gyorsan elfelejteni kevésbé, mert a gondolatok, amelyeket sugall ez az alkotás — elfogadjuk vagy nem egyre megy — nem hagyják nyugodni az embert. Lacival pedig még biztosan találkozunk, bár szívesebben látnám a mérnököt, mert az a nagyobb téma...

Egy óvoda,

Ha Kocsis Bernát tudta volna, bizonyára nem járul hozzá, hogy nevéről egy utcát, vagy egy lakótelepi részt nevezzenek el Egerben. Miért? Például azért, mert ezen a lakótelepi részen egy óvoda épül, lassan már a második esztendeje. Épül...? Épül- get...! Ügy, hogy rossz nézni. Objektív és szubjektív érzések keverednek bennem, amikor nézem az ott folyó... majdnem munkát írtam. Az objektivum: tudom, hogy

mennyire szükség lenne már erre a gyermekintézményre, amelyben nemcsak óvodáskorúak, a bölcsődések is helyet kapnak valamikor. A kismamák szeretnének újra munkába állni, de nincs kire hagyni a gyereket. A tv vasárnapi műsorában eléggé figyelemre méltó • riport hangzott el az óvodaépítések problémájáról. Országszerte ismert ez a kérdés, melyre a válasz egyöntetű: az építőipari vállalatoknak nem érdeke, hogy az úgynevezett járulékos beruházásokat is a

EZ ÉV március 18-án ünnepeljük a Párizsi Kommün létrejöttének 100. évfordulóját. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy felidézzük a kortársak nyilatkozatait, véleményét a világtörténelem e nagy eseményéről. Nem véletlen az, hogy ezekben a hetekben több publikáció jelent meg a Párizsi Kommün korabeli magyar visszhangja történetéről. Bizonyára nem ismeretes a mai egriek előtt, hogy a Kommünrői egy helyi származású újságíró' és politikus is írt. Ez az ember Szederkényi Nándor volt. Szederkényi 1838-ban született Egerben. Politikai pályafutása és újságíró tevékenysége a Függetlenségi Párthoz kötötte. A kiegyezés előtti évekszívükön viseljék. Akad. olyan óvoda, amelyet már három éve építenek, és még mindig nincs kész. Az egri Kocsis Bernát utcai gyermekintézmény építése ilyen hosszú. múltra tekinthet vissza, de minden reménytelenségünk megvan rá. Rossz volt nézni, nyáron is — szerencsés helyzetben lévén, éppen tíz méterre lakom az óvodától —, azt a lelkes pihenést, semmittevést, vagy tevést-vevést, amit az ott dolgozók — bizonyára felügyelet hiányában — elkövettek a határidő minél nagyobb csúszása érdekében. Igaz, kellemes meleg idő volt akkortájt. Viszont a lehűlt levegő sem késztette gyorsabb mozgásra ac építőket, s a szülők — több mint százan vagyunk velem együtt — csendes kétségbeeséssel nézik a munka lassított felvételét. Kaptam már választ, hogy hol ez, hol az az alkatrész hiányzik, ennél fontosabb (?!) beruházásra kellett

ben, majd utána is egy ideig Heves megye aljegyzője volt. 1862-ben megindította és szerkesztette a Mátra című lapot. A kiegyezés után szerkesztője volt a függetlenségi párti Magyar Újságnak. 1873- tól a dunapatalyi kerület, 1887-től 1896-ig, majd 1901- től 1909-ig Eger függetlenségi párti képviselője volt. 1907- ben megyénk főispánja lett. Ö írta meg Heves vármegye történetének II—IV. kötetéi 1916rban halt meg.

A korabeli európai történelem eseményeit élénk szemmel figyelte. Nem kerülte el figyelmét a Párizsi Kommün sem. A Magyar Üj- ság 1871. május 7-i számában Az eszme harca címen cikket írt róla. írásában kiátcsoportosítani a munkaerőt, s olyan választ is, hogy e hónap végére átadják ... Annak idején, egy rádióriport kapcsán olyasmiről is szó volt, hogy az elmúlt esztendő karácsonyára szándékoznak ajándékképpen átnyújtani a létesítményt, s mínusz iránybaji történt még egykét határidőígéret... Ami azonban a perspektívát illeti ...!

Nap mint nap halljuk, hogy a közös hozzájárulás gondolata miképpen csúcsosodik ki a konkrét, milliós nagyságrendű ígéretekben, de hiába ez a dicsérendő, szép nagyvonalúság, ha egyszerűen nincs megbízható, és érdekelt! kivitelező. Itt még nincs — ebben az esetben — hozzájárulásról szó —, csupán a tanács szomorkodik együttérzően a szülőkkel, de mit tehet? Tanácstalan... Egy magánbeszélgetés során mondta az egyik osztályvezető: „írd meg.”

Megírtam. És.,.1

fejtette, hogy a népeknek legjobban a köztársasági államforma felel meg.

A PÁRIZSI KOMMÜNT azért magasztalja, mert a monarchikus rend helyébe a köztársasági kormányrend- szert teszi. így ír: .,E monarchikus államalakulás elveivel szemben most a köztársasági államalakulás eszméje ébredt fel Párizsban. Franciaországot a szabad autnóm községek föderációjává s kormányrendszerét e föderációból leszármazottá tenni, vagyis a köztársaságot egész alapjával létrehozni — ez .Párizs eszméje, mely testet követel... Lehet, hogy ez eszme, mely Párizs népét most öldöklő csatákba ragadja, sokak előtt céltalannak, helytelennek, rossznak tűnik fel. Innen következtethető az a méltatlan gyanúsítás, az a sötét vád, az a mindennél sértőbb gúny, mely özönével száll Párizs felé. És Párizs népe mindennek dacára ret- tenthetetlenül, hösileg küzd, úgy a versaillesiak fegyvere, mint a föléjük szórt gúny ellen. Ez volt a sorsa, mióta a világ fennáll, minden nagy eszmének. Krisztus megköp- döstetett a világ javára szóló nagy eszméiért, azután megfeszíttetett. Kora nem érté meg őt, Pilátus pedig kezeit mosta ... Bárki mit mondjon... az nem tagadható, hogy Párizs a szabadság érdekében küzd, s ennek biztosítását akarja. Miért nem siet a versailles-i kormány tényekkel is megcáfolni Párizst, s vádjait? A versailles-i farizeusok csak „feszítsd meg”-et kiáltanak. Thiers pedig őséhez, Pilátushoz, illetőleg, csak kezét mossa...”

AZ IDÉZETT sorok bizonyítják, hogy Szederkényi a Kommün igazáért állt ki. Meglátta azt, hogy a Kommün a nép javát szolgálja.

Szecskó K,ároly

Márkus* László

ami nincs (de lehetne!)

(hátai)

XXL

„El akartam kerülni a szakasztól. El akartam kerülni az egész századtól, mert nem szívesen maradtam volna egy olyan században, ahol ilyesmi történik. Tudom, hogy háború van. de csak egyszerűen meggyilkolni egy ártatlan embert — ennek semmi köze a háborúhoz.”

Miután azzal vádolták, hogy fondorlatosán ki akart bújni a gyalogsági szolgálat alól, azzal is megvádolták, hogy nem volt elég fondorlatos, mert nem engedte szabadon Maót, amikor egyedül maradt vele a kunyhóban. Ezt kérdezték tőle: „Miért nem talált ki valamit, valami olyasmit, hogy zajokat hallott, Vietkong-ka tonák hangját hallotta, és amíg kiment, hogy körülnézzen, ő elmenekült?”

„Nem találtam ki semmit, uram” — felelte Eriksson.

„Egyszóval fontosabbnak tartotta a saját érdekeit a

lány életénél” — hangzott a következtetés.

*

Olykor leleményes higgadtságot tanúsított Eriksson a tanúemelvényen. Mikor megkérdezték tőle, hogy szerinte tisztán katonai célból kutatta-e át Meserve a falucska kunyhóit, hogy „idegen arcokat” találjon, Eriksson ezt felelte: „Ezt nem mondanám, uram. Mindegyik arc idegen volt.” Mikor azt a kérdést kapta, hogy Mao huzamos jelenlét? a 192-es magaslaton végül „nem veszílyeztet- hette-n a:: osztag tágjainak életét”, így válaszolt: „Üram,

a lánynak nem lett volna szabad már velünk jönni sem.” , í

Már csak az maradt hátra, hogy humorérzékéből is ügyet csináljanak. A dolog akkor került terítékre, amikor a védelem egyik tanúja, a szakasz egyik őrmestere azt állította, hogy Erikssom- nak nincs humorérzéke. „Nem nevetett, viccelődött annyit, mint a többiek, sokkal csendesebb volt náluk” — vallotta az őrmester.

Az ügyész ezt vetette közbe: „Amikor azt mondja, hogy (Erikssonnak) nincs humorérzéke, azon azt érti, hogy nem volt mókamester, nem kereste mindennek a tréfás oldalát?”

„Igen, uram.”

„önként bekapcsolódott a többiek szabadidő-foglalkozásaiba, vagy csalogatni kellett ... vagy nem is volt hajlandó egyszer sem bekapcsolódni?”

„Nem, uram, nem arról

van szó, mintha nem szerettük volna, egyszerűen csak más volt, mint az átlag, egyszóval nem olyan volt, mint a többi. Komolyabb volt.”

Mao húga, Phan Thi Loc a vád tanújaként jelent meg. Már puszta megjelenése is elvitathatatlanul azt bizonyította, hogy Mao mégsem él- ' degéí boldogan a falujában. Tolmáesi közvetítéssel Loc elmondta, hogy mikor az osztag elhagyta a falut, anyjával (kétségbeesetten Mao keresésére indult. A dél-vietnami kormány csap átok katonáinak kíséretében végül megérkeztek a 192-es magaslat közelébe, a kunyhóba. Megtalálták Mao vérfoltos melltartóját, majd a katonák felgyújtották a kunyhót. Loc édesanyja azóta eltűnt. Loc elmondta, hogy »a Vietkong tartóztatta le; azzal vádolták, hogy dél-vietnami kormánycsapatokat vezetett egy Vietkong-lőszerrafetárhoz a 192-es magaslaton. Loc és édesapja elköltözött szülőfalujából egy néhány mérföldre eső másik f aluba.

Bár . Eriksson vallomásai tovább tartottak, mint bármely más tanú vallomása, a

szűk, zajos törvényszéki teremben megjelenő tanúk túl* nyomó része védelmére kelt a vádlottaknak. Dicsérték se- gítökészségüket, kötelességtudásukat és más katonaerényeiket. Néhány kivételtől eltekintve ezek a tanúk együtt harcoltak a vádlottakkal, erős, bajtársi harc közben edződött kötelék fűzte őket hozzájuk, többször megmentették egymás életét. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a tanúk ismételten rosszallot- ták, hogy a négy katonának a vádlottak padján kell küzdenie az életéért, holott sokkal több hasznukat vennék, ha ugyanezt a harctéren csinálnák; ezeknek a tanúknak szinte minden gondolata a körül forgott, hogy a Mesorve- höz hasonló kaliberű katonák elvesztése csak az ellenség malmára hajthatja a vizek

Meserve, talán azért, mert ő volt a három másik vádlott vezetője, különösen bőséges dicséreteket kapott. Jellemző dicshimnuszában Reilly hadnagy kijelentette, hogy az őrmesternél „jellemesebb és jobb előmenetelő katonát még nem látott, és egyike a legjobb frontharcosoknak, akiket valaha is ismert.” „Remek katonának” nevezte, és hozzátette: „Mindig tökéletesen végezte feladatát. Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok róla, mint katonáról.” Mások hangsúlyozták, hogy az őrmester nem várta meg, amíg sor alá került, és éppen most terjesztették fel bronzcsillagra. Tengerentúli szolgálati ideje alatt öt különböző. fokozatú kitüntetésben részesült, magatartási minősítése „kiváló”. Az is kiderült, hogy Meserve már akkor is mintaszerű katona volt, mielőtt Vietnamba indult volna, mert Johnson elnök beiktatási díszszemléjekor a díszszázadban menetelt — s ezt a megtiszteltetést a legszeplőtlenebb minősítésű kétszáz katona részére tartották fsa.)

(Folytatta J

Bacsó Péter új, színes filmje