Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-13 / 37. szám

) ' OA/ ■ V ■ v^\^MAMM<VWMWWMW««WWWMIVVVVWW Péntek esti külpolitikai kommentárunk \ Mr. Ziegler aggódik VÁLTOZATLANUL a közel- és távol-kelet áll a nemzetközi érdeklődés homlokterében, az utóbbi térség­ben pedig természetesen mindenekelőtt a legutóbbi lát­ványos agresszió színhelye: Laosz. Az egyik legfrissebb jelentés szerint a Vientiane-i királyi kormány rendkívüli állapotot hirdetett az ország egész területére. Nehéz meg­jósolni a korábban semlegesnek, majd inkább jobboldali­nak tartott Souvanna Phouma magatartását, de az két­ségtelen, hogy ez a döntése nem könnyíti meg az ame­rikai propaganda dolgát: a rendkívüli állapot kihirdetése vitathatatlanul a protektálás egyik formája. Egy másik friss hír is azt igazolja, hogy Laosz körül nagyonis rendkívüliek az állapotok, akár deklarálják ezt, akár nem. Ezt a másak hírt nem Vientianébói, hanem Washingtonból keltezték és így hangzik: Ronald Ziegler, a Fehér Ház hivatalos szóvivője „ag­godalmának” adott hangot a széles körben elterjedt olyan értesülések miatt, amelyek szerint amerikai katonai sze­mélyek tartózkodnak Laosz területén. Ha a hírek igaznak bizonyulnak — jelentette ki a szóvivő — ez az Egyesült Államok hivatalos politikájának megsértését jelentené A ZIEGLER-NYILATKOZAT megér néhány szót, el­sősorban azért, mert groteszk, de talán éppen ezért szem­léletes tükre az amerikai sajtó által már régen „Tricky Dicky”-nek (Trükkös Dicknek) nevezett Nixon elnök politi­kájának. Nézzük csak: elképzelhető-e, hogy egy olyan el­nöki nyilatkozat után, amely még a lehetőséget is elvette amerikai szárazföldi csapatok Laoszba küldésének, valami helyi parancsnok másképp dönt? A válasz csak egyértel­mű nem lehet Márpedig Mnerükai katonák mégiscsak vannak Laoszban, ez bebizonyosodott A CBS amerikai televízió­éi rádiótársaság riporterei lelepleztek bizonyos, a wa­shingtoni vezetés számára kellemetlen tényeket A dél­vietnami csapatokat Laoszba szállító amerikai helikopte­rek — hangzik az egyik ilyen értesülés — különleges feladatokra képzett amerikai tiszteket is szállítanak, nem egyszer dél-vietnami egyenruhában. Jeff Williams, a tár­saság sztár-riportere mindehhez egyetlen mondatnyi kommentárt fűzött hozzá. Azt, hogy értesülései ellent­mondanak a washingtoni állításoknak. NA de ÉPPEN EMIATT „aggódik” Mr. Ziegler, hogy esetleg a Laoszban tartózkodó amerikai katonák megsér­tik a hivatalos amerikai politikát. Addig fentebb eljutot­tunk, hogy ezek a katonák csak a Pentagon, tehát a Fe­hér Ház tudtával tartózkodhatnak a laoszi fronton. Ezzel a logikai kör be is záruk A hivatalos amerikai politikát — a hivatalos Amerika sérti meg. „Szándékkinyilvánítást" vár Egyiptomtól és Izraeltől KAIRO, JERUZSÁLEM: Gunnar Jarring új, de hi­vatalosan mindezideig meg nem erősített javaslatai áll­nak a közel-keleti diplomá­cia homlokterében. A Reuter-iroda kairói ér­tesülése szerint számítani lehet arra, hogy Egyiptom támogatni fogja Jarring in­dítványát. Az egyiptomi fő­városban csütörtökön a nagyhatalmak képviselőinek U]abb terrorakciók Olaszországban ROMA: Üjabb terrorakciók szín­helye volt pénteken Olaszor- ezág két nagyvárosa, Trento és Crotone. Trentóban Cesa- re Battisti szobrát robban­tották fel ismeretlen merény­lők, s a questura épülete előtt egy fel nem robbant pokolgépet találtak. A város központját rendőri egységek tartják ellenőrzésük alatt. A calabriai Crotoneban fasiszta huligánok száguldó gépko­csiból hajítottak kézibombát egy épület elé, ahol röviddel ezelőtt antifasiszta gyűlést tartottak, A hatóságok Catanzaróban folytatják a nyomozást an­nak a négy újfasiszta me­rénylőnek az ügyében, akik a múlt héten megtámadták az antifasiszta tüntetőket és egy embert megöltek. Pénte­ken éjjel több újfasiszta la­kásán tartottak házkutatást. látható bevonásával dolgoz­tak a Jarringnak adandó vá­lasz fölött. Szadat elnök Vi­nogradov szovjet nagyköve­tet, Riad külügyminiszter, a brit és a francia nagyköve­tet fogadta ezügyban. Az •egyiptomi diplomácia kap­csolatba lépett Donald Ber- gusszal, a Kairóban műkö­dő amerikai érdekképviselet vezetőjével is. Bizonyosnak látszik, hogy a svéd ENSZ-diplomata „szándéknyilvánítást” vár Egyiptomtól és Izraeltől. Ami Egyiptomot illeti, a bé­keszándék — a Biztonsági Tanács határozata alapján — világos. Izrael viszont to­vábbra sem óhajtja „szán­dékait kinyilvánítani”, — legalábbis a BT-határozatra vonatkozóan nem. A Tel Aviv-i kormány nem mond sem nemet, sem igent — alkudozni akar a megszállt területek egészének vagy egy részének visszaadásáról. A Jarring-javaslatokat el­sőként szellőztető Maariv című lap csütörtökön azt ír­ta, hogy Izrael el fogja uta­sítani a svéd diplomata in­dítványát. Más helyről vi­szont olyan hírek érkeztek, hogy Tel Aviv-ban hajlan­dók tanulmányoznia a do­kumentumot, de ezt feltétel­hez kötik: Egyiptom hosz- szabbítsa meg a 30 napos tűzszünetet a harcok a fordán fővárosban AMMAN: Az El Fatah beír úti iro­dájának közlése szerint dél­előtt folytatódtak az utcai harcok a jordániai főváros keleti negyedeiben. Az iro­da tudomása szerint csütör­tökön este a jordániai egysé­gek megsebesítettek egy amerikai állampolgárt is. Ezt a hírt az Egyesült Államok ammani nagykövetsége meg­erősítette. Pénteken délelőtt a hadse­reg katonái tüzet nyitottak négy civil gépkocsira: több személy életét vesztette, il­letve megsebesült. A repülőtér és a város központja közötti, harcok dúlta körzetekbe sorra ér­keznek az újabb ammani egységek. Mindez arra utal, hangák a beiruti szóvivő közleménye —, hogy a ható­ságok újabb kampányt indí­tottak az ellenállási mozga­lom felmorzsolására. II bűnüldözés tavalyi tapasztalatai (Folytatás az 1, oldalról) zott, s a közlekedési bűntet­tek 68,5 százaléka gondatlan veszélyeztetés, megállapítha­tó, hogy a bűnözés helyzete továbbra sem ad aggodalom­ra okot. A közlekedési bűntettek szá­ma következetesen emelkedő tendenciát mutat A közlekedési bűntettek el­követőit ugyan nem tartják bűnözőidnek, büntetőjogi fe­lelősségre vonásuktól azon­ban nem lehet eltekinteni a jövőben sem. ahogy azt tör­vényeink előírják. Egy másik elgondolkodtató adat: az it­tasan volánhoz ült vezetők száma öt év alatt több mint 40 százalékkal emelkedett. Az ittas vezetés megelőzése te­hát feltétlenül szigorúbb bün­tetőjogi felelősségrevonást igényel! Az erőszakos és garázda jellegű bűntettek aránya és növekvő tendenciája válto­zatlanul kiemelkedő veszélyt Ami a „vietnamizálási program Nixon elnök 1973 közepére ígérte a három fázisban ter­vezett „vietnamizálási” prog­ram befejezését. A program szerint a félmilliós hadsereg létszámát fokozatosan csök­kentik, és végül is „mintegy” 40 000 fős tanácsadói-techni- kai jellegű katonaság marad Dél-Vietnamban. Ez termé­szetesen korántsem jelenti azt, hogy Nixon a háború befejezésére törekszik, csupán megpróbál bizonyos terheket áthárítani a dél-vietnami kormányra. Nem véletlenül ismételge­ti az amerikai elnök egyre gyakrabban a fent említett dátumot. Az amerikai közvé­lemény egyre elégedetlenebb a növekvő emberi és anyagi áldozatokat követelő indokí­nai háborúval. Nem kisebb mértékben nő azon hivatásos politikusok száma, akik a vietnami háború további ki- terjesztése és a fegyverke­zési kiadások emelése ellen foglalnak állást. Egyre nyil­vánvalóbb tény ugyanis, hogy a nagy csinnadrattával meghirdetet program nem érte el kitűzött célját. Az amerikai stratégáknak már az első fázisban tapasztalni­uk kellett, hogy a nixoni doktrína, a „harcoljanak az ázsiaiak az ázsiaiak ellen”, gyakorlati megvalósítása tá­volról sem olyan könnyű és egyszerű, mint ahogy azt Washingtonban eltervezték. A dél-vietnami hadsereg, amely ugyanis jelentős mér­tékben megerősödött az utóbbi évbem, az amerikai légierő hathatós támogatása nélkül vem képes önálló hadviselésre. Emellett nem fSéll, február 13., «somba! sikerült mindmáig megaka­dályozni a nagyfokú dezertá­lást sem. A kegyetlenkedése­ikről hírhedtté vált dél­koreai csapatok nem váltot­ták be a hozzájuk fűzött re­ményeket. A dél-vietnami hadsereg átképzése és felfegyverzése hallatlan mértékben megnö­velte az Egyesült Államok, hadi kiadásait. A 1971-es ka­tonai költségvetés minden ko­rábbit túlszárnyal. Az elmúlt év májusában megindított kambodzsai had­műveletekkel jelentős mér­tékben megnőtt az amerikai hadsereg által ellenőrzött te­rületek nagysága, ami annál is nagyobb technikai és ka­tonai igénybevételt jelent az amerikaiak számára, mivel időközben több ezerrel csök­kentették a Dél-Vietnamban állomásozó csapataik létszá­mát. A hadszíntér megnöve­kedésével fellazult a Saigont és az amerikai főparancs­nokságot korábban szorosan körülvevő védelmi gyűrű, megkönnyítve ezáltal a Dél­vietnami Felszabadítási Front nyugtalanító manővereit az említett térségben. Az az eredeti elképzelés, miszerint a háború Kam­bodzsára és Laoszra történő kiterjesztésével elvágják a DNFF-et utánpótlási terüle­teitől — csak részben sike­rült. A kambodzsai háborút követően a DNFF katonai vezetése a korábbi stratégia részleges módosítására kény­szerült. Az elmúlt hetek har­ci cselekményei azt bizonyít­ják, hogy sikerült megtalálni a rövid időn belül az új. a megváltozott körülmévjekkez alkalmazkodó hadviselési módszert. A vietnamizálási program­nak olyan súlyos következ­ményei vannak, amivel a Nixon-adminisztráció nem számolt. A háború jelenlegi szakaszában valóban indokí­nai háborúvá fejlődött. Ha Vietnam, Kambodzsa és Laosz népei bizonyos sajá­tosságaikban különböznek is, a közös ellenség ellen foly­tatott harc mindennél szoro­sabb köteléket jelent. Az in­dokínai szabadságharcok egy­séges és összefüggő voltát bizonyítja, hogy az 1954-es hadműveletek befejezéséről szóló vietnami—francia, khmer (kambodzsai)—francia és a laoszi Patet Lao hadse­reg és a • franciák közötti egyezményeket indokínai részről egyaránt ugyanaz a személy, Ta Quang Buu, a vietnami kormány hadügy­miniszter-helyettese írta alá. A kambodzsai intervenció nem várt következménye volt az ország haladó erői­nek gyors egyesülése és nem­zeti felszabadító mozgalom­má szélesedése. Paradox mó­don az amerikaiak délkelet­ázsiai agressziója ily módon meggyorsítja azt a fejlődési folyamatot, amelynek meg­állítása a háború hangozta­tott célja. A január 22-én hajnalban Phnom Penh belvárosa és a repülőtere, valamint Saigon egyes kerületei ellen indított sikeres támadás megmutatta, hogy a „FÁNK” (Forces Ar­mee« Nationales Khmeres), a Kambodzsai Nemzeti Gárda képes a DNFF-fel együtt ősz- szehangolt akciókra. A vietnamizálási program mielőbbi megvalósítását sür­geti az amerikai hadsereg nagyfokú demoralizálódása. A „Newsweek” című hetilap képes riportban számol be az amerikai katonák növekvő kábítószer-fogyasztásáról. A lap szerint a b'evetésre vezé­nyelt katonák közel 40 szá­zaléka fogyaszt LSD-t és ma­rihuánát. A tisztek többsége szemet huny az önmérgezés felett, mivel a katonák az említett szerek mámorában vakmerőbbek kegyetlenebbek. mögött ran tS9 (William L. Calley hadnagy, a My Lai-í mészárlásban részt vevő katonai osztag egyik parancsnoka is arra hivatkozott a bíróság előtt, hogy tettüket kábítószer ha­tása alatt követték el). A „Time” című amerikai hetilap január 25-i száma részletes adatokat közöl azok­ról a veszteségekről, amelyek a nem harci cselekmények­ből, hanem a katonák inge­rültségéből fakadó belső vi­szálykodásból adódtak. 1970 utolsó három hónap­jában tábori lövöldözés so­rán 39 katona vesztette éle­tét. Ugyancsak a fenti idő­szakban légi katasztrófa (he­likopter) folytán 91, autóbal­eset következtében 30, kése­lés, szándékos emberölés miatt 18 katona halt meg. E szomorú statisztika egyedül­álló az amerikai hadviselés történetében. Azt hiszem, az idézett cikk írója a kérdés lényegére tapintott, amikor az okot a háború jellegében keresi. Ilyen fokú enervált- ság, züllés ismeretlen volt a 11. világháború amerikai had­seregében, akár a japán, akár a német fronton harcoltak. Mindezen tényezők együt­tesen világosan bizonyítják, hogy Nixon elnök képtelen szakítani elődei helytelen po­litikájával. Johnson elnök 1965-ben a VietnavM Demokratikus Köz­társaság bombázását a há­ború gyors befejezésével in­dokolta. Ahogy sikertelen maradt Johnson VDK elle­ni agressziója, éppen úgy el­maradtak a kambodzsai in­tervenciótól várt eredmé­nyek. A legújabb, a február 8-án hajnalban Laosz ellen megindított amerikai—dél­vietnami együttes támadás­nak, a korábbi eszkalációs lépésekhez hasonlóan, az in­dokínai háború jellegéből adódóan sikertelenül kell végződnie. Szabó Zónán t jelent a közrendre és közbiz­tonságra — folytatta dr. Szé- nási Géza. 1970-ben mint­egy 16 és fél ezer ilyen bűn­tettel találkoztak a nyomozó szervek. Az emberöléseik száma ugyan csökkent (az 1969. évi 237-ről 188-ra), de nagyság­rendje az évek viszonylatá­ban lényegében nem válto­zott A szándékos, súlyos testi sértések száma 1965 óta kö­vetkezetesen emelkedő ten­denciát mutat. A Dunántúlon esek Pécs környékén gyako­riak e bűncselekmények, vi­szont kiemelkedően szapo­rodtak Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megyében. A rab­lások és hivatalos személy elleni erőszakos cselekmé­nyek száma is nőtt. A népgazdaság elleni bűn­tettek száma mintegy 3 szá­zalékkal emelkedett: ebben szerepet játszik az is, hogy az elmúlt évben már több feljelentésre hivatott szerv törvényes kötelezettsége sze­rint járt él A politikai bűncséHcmé- nveMcel karcolatban r*mu­tatott: az államé!l-ves bfín- t^ttek aránya csökkenő ten­denciájúi. s az összbünöles­ben mindössze 0,3 százalékot tesz ki. A gyermekkorúnk száma a bűnelkövetők között mint­egy két százalékkal csök­kent. A fiatalkorú bűnelkövetők száma mintegy 6 százalékkal emelkedett. Nagyobb arányú az emelkedés Veszprém, He­ves. Szsbolcs-Szatmár és Ba­ranya megyében. A fiatalko­rúak legnagyobb arányban vannak képviselve — mint korábban is — a betörése» lopásoknál. A fiatalkorúak bűnözési helyzetének súlyos­bodására utal, hogy nőtt cse­lekményeik tárgyi súlya, emelkedett az erőszakos és garázda jellegű bűntettek el­követőinek száma, s veszélyes méreteket kezd ölteni a cso­portos elkövetés. Az összes bűnelkövetők mintegy 15 százaléka vissza­eső volt. A büntetett élőéle- tűek legnagyobb arányban a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni büntettek cso­portjában szerepelnek. Azzal kapcsolatban, hogy a nők milyen __ arányban vesznek részt á bűnözésben, a leg­főbb ügyész rámutatott: ré­szesedési arányuk — a ko­rábbi növekvő tendencia után — 1968-ban megfordult, csökkenni kezdett és mintegy 16 százalékról alig több mint 12 százalékra esett visz- sza. A fiatalkorú bűnelkö­vetők között a leányok ará­nya évről évre csökken. A fővárosban élő nőknek a bfl- nözécbo való részvételi ará­nya kedvezőtlenebb az orszá­gos helyzetnél, viszont a fia­talkorú leányoknál az arány az O’-viyosnál kodve-óHben alakult iktdapesten. Fz az adni cáfolni látszik azt a vé- lemdnijt, hoay „ vVá^váro- SOkhan a HntrVtmii lányok egyre na gj több mértékben, lányait a bűn. a züllés étid­re. Az a tény viszont bony a fővárosban a bűnelkövetők nnm-nihb százaléka nő mint o-c-ó*v\ci>n. azzal rroe'vv- ható bo»v a nagyvárosi élet jövel több lehetőséget kínál a nők szánjára a hünö-*shen, mint a kisvárosi vagy a fa­lusi körülmények között. Felvételre keresünk kivitelezési gyakorlattal rendelkező közép-, vagy felsőfokú épületgépészeti technikumot végzett szerelésvezetőket, (építésvezetőt) és művezetőket, épületgépészeti és technológiai szerelések irá­nyítására, selypi kirendeltségünkre Továbbá központifűtés-, vízvezeték-, csőszerelő szakmunkásokat és segédmunkásokat, Nógrád és Heves megye területén folyó szerelési munkák­ra. Jelentkezés levélben vagy személyesen: Csőszerelőipari Vállalat 5. sz. szerelőipari üze­me, Bp., VII., Garay n. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom