Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

Ání.In SnltVitinfinm Az legkorszerűbb városrendezése

SIX epuid ^WlJJWltir/UÍI alapján épülő város régi elavult épületeit

frácozatosan és gyorsan bontják le, hogy a régi helyére a modern, újat építsék. A Lakótér- véső Vállalat építészkoüektívájának tervezésében épülő Salgótarján az ország legújabb

ás egyik legszebb városa lesz.

i .j*. (MTI foto — Balassa Ferenc)

Lassult a mozilátogatók csökkenésének üteme

A Filmművészeti Tanács értékelte a magyar filmgyártás elmúlt évi eredményeit és foglalkozott az idei tervekkel. Erről tájékoztatta dr. Űjhelyi Szilárd, a Művelődésügyi Minisztérium filmművészeti főosztályának vezetője az MTI munkatársát.

— Az elmúlt esztendőben 21 játékfilm született filmstúdiónkban — mondotta. — A filmek műfaji megoszlása lényegében helyes arányokat, kiegyensúlyozottságot mutat. Közülük tíz társadalmi dráma, egy klasszikus irodalmi feldolgozás, három zenés film, négy szatirikus vígjáték, egy bűnügyi témájú film és két történelmi dráma. Elmondhatjuk, hogy több értékes, a ma gondjaival szembenéző alkotás jött létre. Filmművészetünk eredményeként kell említeni az új gazdasági mechanizmust érzékletesen támogató, emberi konfliktusaiban ábrázoló „Kitörési című filmet, amelynek bemutatójára még ezután kerül sor. Hasonló problémakört dolgozott fel a szintén

premier előtt álló „Staféta”, kap játékfilmkészítési lohe valamint az „Erik a fény” tőséget: Huszárik Zoltán

című játékfilm is. Különbö- Kenyeres Gábor, Gazda

ző emberi magatartások po- • Gyula, Böszörményi Géza é litikai, etikai tartalmát fó- Somló Tamás. Tovább

A riKTEDIK KOCSI- (Manapság s.z is Öröm, ha muskáskörnyezetben és az alkotó munkáról látunk tévé-filmét. Ilyenkor elgyen- gül a kritizáló teái, sok olyat megbocsát, amiéit más esetben vastagabbra húzná a betűk vonalait, — egyszóval elfogulttá válik az ember. A hetedik kocsi is ilyen elfogulttá tett, bár tartozom annyival az igazságnak, hogy jó néhány érdekes, drámai pillanatában nem volt szüksége ennek a filmek semmiféle elfogult érzésre iránta. Békés József alkotása az egyén és a közösség, az egyéni és közösségi felelősség viszonyát és e felelősség szükséges mór-, tekét vizsgálja.

Igaz, e vizsgálat jobbára , csak felületi, sem művészi, sem pszichológiai mélységben nem jut el odáig, hogy a sorsok és dolgok összecsapásából minden parókájában hiteles és valóban emberi dráma bontakozzék ki, de odáig eljut, hogy legalább sejtetni engedi az esetleges dráma mélységeit. Gaál Albert rendezése kissé bizonytalan. kezdet után egyenletesebbé vált, de nem lépett túl a higgadt közép- szerűségen és Szabados Tárná* operatőri munkája sém tudott, mindig „emberközpontú’' képeket teremteni.

A párhuzamos, s _ végül önmagában egyesülő két történetszál a maga módján mégis érdekesnek, helyen- kint gondolat- és érzésébresztőnek is tűnt. Annak ellenére, hogy a szereplők közül talán csak Kovács Károly „öreg szaki”-ját lehetne fenntartás nélkül dicsérni. — Kálmán György igazgatója túlságosan merevre, magatartása, reakciói az író) megformálást, Is „túljátszva”, néha érthetetlenül merev és lassú volt,

NEM WURLITZER

A VERKLI

... és nem unalmas verk- llzés, megfáradt sablonjátók egy-egy művész showja. Hogy mennyire nem az, hogy mennyire lehet kedvesen. könnyedén, a műfajhoz illően ötletesen újat adni, — ezt a zenés beszélgetés példázza, amelyet Káló Flórián folytatott Tamássy Zdenkó- val. Mindenféle modorosság, patetiztous helyett, könnyed és kevés csevegő szó, sok és nem elnyújtott énekszám, mindez egy kis udvar „otthonos” környezetében. Félix László rendező jó munkát végzett

A DAKTARI

Ebben az ügyben már egyszer magamra zúdítottam • nézők egy részén»! »ragját. Mit tegyek, ha az is a szakmámhoz tartozik, hogy sokakkal szembekerüljek, hogy a népszerűtlenséget is vállalnom kell. Mint most is!

Nem az a baj, hogy ez a film „főszerepet” ad az állatoknak, sőt... Nem az a baj, hogy ebben a filmben ezek az állatok kitűnően el is játsszák szerepüket, — ez nagyon jó. A baj az, hogy ez a film, mint most vasárnap is, lényegében azt sugallja, hogy a majom értelmesebb, és okosabb mint az ember. Az állat jobb, mint az ember!

És ez embertelen dologi Csak ez és ennyi a kifogásom a film éltem. Ha ez a „csak”fi csak.,.

{ f Gynrkó Géza

////*///////////////W////////////////////«WKW

yfW(

Az emberiség tdBép a „bölcsőjéből?, de néhány ember még mindig fatuskó ostoba marad. Hallani vélem, amit az űrkorszakban bizalmasan suttogja Povázsai Csemcseginek:

— Nézd, öregem, azért az a nyugati naprendszer csak nyugati...

...hogy néhány űrévezred után ezt taZL jam:

— Öregem, nem azért mondom, mert az Bridán Alfája a Tejút nyugati részén van, de ami ott van, az igen. Hiába, a Nyugat oá Nyugat..’,

„. hogy még későbben, tótén néhány űrévszázad múltán a legteljesebb titoktartásra loérve suttogja Pooáasai az egyetértő Caem- csegineki

— ...ez nekik egy tejútrendszer. KTebetnem kell, öregem, nevetnem. Az Andromeda- köd, az igen. Annak nyugatra kanyarodnak a spiráljai és egy ilyen lapos lencse, mint

a Tejút, egyáltalán lehet jó rendszer? — és már indul is, hogy útlevelet és 100 fotont szerezzen, két fény heti szabadságát az Andror medán töltendőn.

galmazták meg a „Szerelem”, a „Szerelmesfilm" és a „Magasiskola" című alkotások.

Külföldi partnerekkel közös vállakózásban született a „Szerelmi álmok” és az „Ítélet” című alkotás. Fel- szabadulásunk negyedszázados évfordulójára filmgyártásunk a „Szemtől szembe” és az „Arc” című játékfilmekkel készült: mindkét vállalkozás gondolatgazdagon, a nemzeti önismeret kritikus szintjén idézte a témát. Az elmúlt év folyamán két elsőfilmes rendező — Tímár István és Kézdi Kovács Zsolt — is bemutatkozott. Kézdi Kovács Zsolt „Mérsékelt égöv”-ést az elsőfilmes rendezők locamói fesztiválján a zsűri elismeréssel fogadta.

— Az idei filmtervek előkészítése megnyugtató — hangsúlyozata dr. Újhelyi Szilárd. — Az eddig tervbe vett témák jelentős része a mai valóság több oldalú, művészi megközelítésére törekszik. Két klasszikus adaptáció — Huszárik Zoltán „Szindbád”-ja és Fábri Zoltán „Hangyaboly”-a — a mát érintő gondolati közeli téssel viszi filmre Krúdy, illetve Kaffka Margit világát. A gyermekfilmek műfajában Palásthy György „Hahó, Öcsi” című új műve sikeres folytatását ígéri a közönség által már Ismert korábbi Palásthy-filmnek, „A var ázsió”-nők, míg a szórakoztató alkotások kategóriájában Kényt Tamás „Reménykedők? című művét és Szász Péter kapaszkodj a fellegekbe** című koprodukcióé* munkáját fogadhatjuk biztató vállalkozásként Az Idén az eddig elfogadott témák alapján ismét öt elsőfilmes rendező

nyolc játékfilm forgatása nak sorsa most van klalaku

lóban.

— Filmjeink látogatottá ga — hasonlóan a többi or szágokéhoz — fokozatosai csökken. Az elmúlt év bi» tató jelensége, hogy a csole kenés üteme lelassult

Az utóbbi időben jelentői közérdeklődés kísérte többek között az olyan filmeket, mint a „Hideg napok? a Szegénylegények”, t „Húsz óra” és az „Így jöttem”. A filmnézőknek ez s rétege —, köztük egyne jobban a fiatalabb korosztályé is olyan művekre számít amelyek aktívan kapcsolódnak jelen gondjainkhoz, hatnak az emberi gondolkodás ra és közvetve segítik az új társadalom formálását Á magyar filmművészet aa utóbbi években ezt az utal járja és szükségesnek tartjuk, hogy filmművészetünk gerincét továbbra is ezek a politikailag te' progresszív alkotások képviseljék.

A továbblépés egyik lehetők sége: a jövőben nagyobb önállóságot kapnak a tervek megvalósításában a filmstúdiók. Az állami irányítás hatékonysága érdekében az önállósággal párhuzamosan növelni kívánják a stúdióvezetők felelősségét az alkotóműhelyek munkájának megerősítésében, a filmek és a rendezők kiválasztásában.

— Formálisnak tűnő, ó*

számottevő változás: az idén január 1-től az eddigi négy játékfilmstúdió helyett háromba tömörültek a rendezők. Ez a koncentráció lehetővé teszi az erők egyesi» tését és a tervszerűbb mű® vészi munkára való felkészülést — fejezte be nyilatkozatát dr. Újhelyi Szilárd.

„Lovagias ügy" — 1937-ből

A Magyar FHmtudományi Intézet értékes és érdekes filmtekercseiket kapott Londonból, az angol filmarchi- vumtól: Hunyadi Sándor 1937-ben filmre vitt színdarabjának, a „Lovagias ügy"melk egy hibátlan példányát

A filmtörténeti szempontból értékes szerzemény Kabos Gyula szinte egyetlen nem vígjátéki szerepét őrzi. Kabos partnerei: Perczel Zita és Ráday Imre.

's/sw/sírss///sssssssssssss/-/ss.rsjsssssssjsssssss, :w///y//,v»v/////y7/y

Jő három évtizeddel Eső- isten siratja Mexikót című könyvem megjelenése után meghívást kaptam a mexikói művelődési minisztériumtól, hogy töltsék ott egy hónapot, s tartsak két előadást A hír váratlanul ért, az éjszaka kellős közepén egy mexikói könyvkiadó barátom telefonon közölte velem. Az előkészület hosszú hetei után végre repülőgépre ülhettem, s tizenhat órás repülés után még annak a napnak éjszakáján megérkeztem a mexikói főváros repülőterére, amelynek kora délutánján Becsben gépre szálltam.

Megpróbálok beszámolni arról, milyen ez a mienknél mintegy húszszorta nagyobb, csaknem ötvenmilliós lélekszámú ország — szövetségi köztársaság — az én szememmel nézve, benyomásaim alapján. A válasz bizony nem könnyű, s talán legjobb, ha egy történelmi példára — vagy legendára — hivatkozom. Amikor — így szól a történet — V. Károly császár először fogadta az Üj Hispániának elnevezett

óriási gyarmafiljirodalom eSá foglalóját, Hernando Cortes^ hat évvel az ősi azték fővá* ros, Tenochtitlán, a mai Me* xiiko-City bevétele után, az uralkodó ezt kérdezte a conquistádortól: „Milyen Me* xiko?” Cortés azzal válaszolt; hogy az írnokok asztaláról leemelt egy hosszúkás, sima papírlapot, jól összegyűrt* tenyerében, majd kisimította, de úgy, hogy a gyűrődések, repedések megmaradja1; nak. „Ilyen, felség!"

Valóban, nagyobb eöentß»' teke* — egyetlen politikai egységein belül — aligha tehet találni, mint e Közép- Amerika Jelentős részét magában foglaló respublikánál. Vonatkozik ez az éghajlatra, a geográfiára, a társadalmi rétegződésre, a kultúrfokok* ra, a táj arculatára. Egy hónap alatt hogyan is tehetne alaposan megismerni fly óriási, ismeretlen világot? Mégis — jórészt gépkocsin — elég hatalmas területeket Jártam be. A legnagyobb élmény talán a Yukatán-fél- sziget volt, ahol megnézhettem azokat a csodálatos maya műemlékeket, melyeket képekről, mozivászonról, elég jól ismertem. A valóság mégsem fedte a bennem rejtőző képet; elsősorban azért, mert semmiféle illusztráció nem adhatja viasza a táj és a műalkotás viszonyát Másrészt meg az elmúlt évtizedek alatt Mexikóban óriási lépésekkel haladt előre nemcsak a feltárások technikája és művészete, hanem a műemlékvédelem, s a páratlan archeológiái objektumok megközelíthetőségeinek lehetősége is. Utamnak talán az volt a legromantiikusabto napja, amikor dzsippel behatoltunk az őserdőbe. Vörös homokbuckákon (a föld itt vosoxidos), vízmosásokon keresztül, kis termetű yukata- n-i szarvasokat riasztva, meglátogattunk négy, az ősbozótból kibontott maya romvárost Az őserdő képe semmiképpen sem egyeZik azzal, amit idehaza elém varázsolt a képzelet Az az ősbozót melynek mentén eldöcögött vagy inkább ugrált velünk a vasdoboz, (bizony erősen kellett fogódzkodni, hogy ki ne repüljön az amber!), nem volt ugyan embermagasságú, de annál sűrűbbre nőtt Az L n. 300 és 600 között épült városok, kultikus épületek, az előkelőségek lakásai, áldozati helyek, s a rituális jellegű ttapavlatodajátékra, a palotára szánt pályák voltak. Ezeket a centrumokat látogatta meg bizonyos időközönként a környékbeli indián pueblok maya népe, a maga ünnepi előírásai szerint A yukatani kirándulás alkalmat adott arra, hogy végigmehessek egy sor tiszta indián — maya — falun is, amikor a tartomány fővárosából — Méridából az egyik ilyen romvároshoz, Maya- panhoz mentünk. Igen kulturált építész-vezetőnk maga is maya volt. (Becslés szerint kb. 100 000 maya paraszt csakis „egynyelvű” — azaz

nem beszél spanyolul, s további, talán félmilliónyi paraszt, sőt városlakó használja egyformán mindkét nyelvet). Milyenek a mayák? úgy tűnt erősen mongoloidok, többnyire alacsonyak, gyakran kövérek. Ami a fő: rendkívül barátságosak és igen tiszták. Az asszonyok az ősi viseletben járnak Méri- dában, így szolgálnak fel a hotelekben, s az éttermekben te. Térdig érő, szépen hímzett inget (a hüipilit) hordanak, mely alól kinéz az ugyancsak hímzett, lábközépig érő alsószomynya. A férfiak (ez már inkább a városi lakosságra vonatkozik), az úgynevezett guayasbérát viselik: világos színű ingkabát melyet két oldalt kézimunkával sűrűn plisszíroz- nak, majd gyöngyházgombokkal díszítik. Napközben — a hivatalnokok is — nyitott nyakkal viselik; este begombolva, sötét nadrággal ünnepi öltözet Mérida különben majdnem negyedmillió* nagyváros, hatalmas piaccal, szép egyetemmel, érdekes múzeummal, s egész utcák őrzik a spanyol gyarmati korszak stílusát. Ez a Hispániából ide átkerült XVI—XVIII. századi építő- és díszítő stílus gótikus, mór, reneszánsz, barokk, sőt még rokokó elemeket is összeolvasztott!

Lám, Yukatanról beszéltem holott inkább első fővárosi élményeimmel, benyomásaimmal illenék foglalkozni Kitérőmnek nyüván az az oka, hogy Yukatan .zárt, áttekinthető világ, ahol az urbánus élet eltörpül a műemlékek (piramisok, csillag- vizsgáló, palotatermek, templomépületek) sokasága, érdekessége mögött, s ahol mintegy egybefoglalva lehet csodálni a valójában még kőkor szak ban élt indiánok hatalmas alkotó fantáziáját, kitűnő képességeit, arányérzékét. Pedig semmiféle építési segédeszközük nem volt, a háziállat fogalmát éppúgy nem Ismerték, mint például a kereket, vagy az emelőszerkezetet: minden munkafolyamat kizárólag az emberi erőre támaszkodott.

De hát térjünk rá első napomra a fővárosban. November elseje volt, s a rákövetkező halottak napja Mexikóban sok-sok ősi rítussal ösz- szekötött kettős ünnep. Első napján a déli asztalról nem hiányozhat a „halottak kenyere”, a sokféle ízt egybeolvasztó kalácsféle, másnap pedig a sűrű fekete mártás, a mólé, mélynek elkészítésén az asszonyok már napokkal előbb szorgoskodnak. Minthogy az engem vendéglátó ház szakácsnője, Teresa indián, minden megtörtént annak érdekében, hogy tiszteletben tartassák az ősi mexikói hagyomány. Házigazdáimról is illik szólnom; hiszen Fisch grund Jenő, as eperjesi születésű, s már «I éve Mexikóban élő könyvkfc» adó keltette fel as illetéked körök érdeklődését szemé»! lyem és könyvem iránt, ab«? ból az alkalomból, hogy se Esőisten eddig tíz nyelven látott napvilágot Házigazi» dám felesége, a kedves Alicia viszont anyai ágon ssapo» ték indián, s szép arca viseli ennek az örökségnek minden jegyét, A háziasszony egyébként érdekes közéleti tevékenységet folytat; számos asszonyszervezettel együtt most létesítik Mexikó első gyermekvárosát. Két leányuk van, az idősebbnek, aki kereskedelmi főiskolát végez, az arca elárulja az indián vonásokat, a kisebbik, akf' majd ebben az évben kér nz orvosegyetemre — sző s énség lé'ére svéd kisláng mii is bediene.

(Folytatjuk j