Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
FARKAS ANDRÁS: Februári ballada Böjti szelek fapofával Fújnak a messzi hegyekből, Nagy hajuk int le a mélybe. Látom, amint fura szájuk Nyílik a távoli tájra, Könnyfacsaró lihegésük Búvik a görbe bokorból, Tűlevelűkkel a gallyak Körbeveszik koponyáik Gyermetegen koszorúval, Gyanta csöpög a szemükből, Néznek a fák gyökerére, Homlokukon fura ábra Jelzi a mérget, az átkot, Rossz szövegükkel idézik Régi banyák vihogását, Látom, az arcukon árnyak Ráncosodó lobogását, Szürke ragacs csak a bőrük, Mintha a lelkűket adnák, Jéghidegen fuvoláznak, Legszívesebben a téli Pillanatok kitalálnák, Hogy fagyosan belehaljunk ■— Kékre-lilára kifestik Orrtöveinket, az arcunk Mennyi vidéke pirul ki, Mert a szelek fapofával Fújnak, idézve a régi, Elfeledett, konok évek Kínjait éppen azért csak, Hogy ne feledjük a múltat —Könnyezem én is. A szélnek Van tudománya, hatalma, Hogyha a könny kibetüzi Arcomon azt, amit érzek, Már nem is élt ez a fúvás Hasztalanul az időben — Es ha a számat, az orrom Fogja be annyira, hogy csak Annyi a szippanatom már, Annyi — amennyi — Megállók! Hátamat éri a fúvás. Hallom a szél röhögését, Száraz a hangja, fogatlan, Nincs puhasága, csak annyi, Hogy fülemet ne szakítsa ~ S míg a szelek a fülemmel Játszanak és a szememből Préselik egyre a sírást, Lassan előlopakodnak Bennem az álomi képek! Mind a szelek kiborulnak, Mind a szelek elapadnak Mind a szelek zsugorodnak, Mind a szelek kimerülnek, S akkor, a hajnali fénnyel Újra csak, újra tavasz jön, Néma hegyek buja szájjal Almaikat kiszuszogják, Es ez az álomi pára Felmagasodva az égre Szép vonalakban, a forma Ránkboruló derűjével Szét-kiteríti a felhők Áradatát gulyamódra: Szép barikák legelésznek, Gyapjas a hátuk, a fényben Néha magasra emelve Kis fejüket, mutogatják, Mennyire fontos a kék ég Tág mezején legelészni — f» az a sok kicsi bárány Ott, a magasban azért lesz, Hogy magyarázza az élet Furcsa szokásait annak, Kit nem a szél heve szédít, Kit nem a percnyi haragban Biztat a lelke előbbre, Ám a magasban a bárány Fellegek égi gulyája Visszaidézi a gyermek Egykori képzeletét is: Menni, vonulni a renden, Szőtalanul, ahol annyi Látszat igézi az embert, Egyszeri, bamba csalással — S mégis, az ünnepi látvány Es az a cifra szabadság, Hogy szabadulva a téltől, Téli szelek kalodáját Messzehajitva, az ég Is Ránknevet így, bankákkal, Sri, megéri a vár ást. KEREKES 'MRE: mmn «* Alszol? — kérdezte az asszony. — Nem alszom — mondta a férfi. — Máskor hamar elalszol. — Igen — mondta a férfi — ma nem tudtam elaludni. — Valami történt? — kérdezte a nő, — Nem tudok róla... — Mégis ... máskor már régen alszol. — Ma nem tudok — mond» ta a férfi. — El kell menned orvoshoz állapította meg az asszony. — Végül úgy jársz, mint én — Te hogy jártál? — kérdezte a férfi, — Jó, ha két-három őröt alszom... — Nincs semmi bajom — mondta a férfi. — Dehogynem... — mondta az asszony —. már három évvel ezelőtt is azok az idegdolgok jól megliesztettek. Akkor valahogy jól rendbe jöttél. s azóta felé sem nézel az orvosnak, — Nem vagyok ideges —, mondta a férfi. — Akkor se voltál... csak nem találtad az egyensúlyod. Azt mondtad, úgy érzed magad ez.en a földön, mintha egy kötélen állnál két ház között. — Ja .. — mondta a férfi —. ez igaz. De hát most fekszem... Az asszony rágyújtott egy cigarettára. Az asztalon al- mahéj volt. a tv-tál maradéka, vacsorára vette. — Jó volt az a tál? — kérdezte az asszony. — Nrt'om ízlett. — Már tW értam, nem volt romlott a hús? jött ki szegény pára száján, és feje erőtlenül ráesett az alomra. Az asszony nyugtalankodott a konyhában. Nem szokott az ura ilyen hosszú ideig itatni. Indult is az istállóba, mert sokszor a szelídnek látszó állat is kárt tesz az emberben, ha megbokrosodik. Károly bácsi a ló mellett feküdt. Éppen olyan mozdulatlanul, mint a szürke. Az asszony nézte az öreget és a lovat. Nem szólt egy szót sem, csak állt. Károly bácsi tudta, hogy mögötte van az asszony, de meg se mozdult. Talán könnyeit szégyellte felesége előtt, mert őt még soha senki nem látta könnyezni. Szemét a kihűlő ló nyakához szorította, és úgy törölgette könnyeit a szürke szőrében. Sokáig tartott ez a szótlanság. Aztán fürgén felkelt az öreg, de még mindig nem nézett az asszonyra, csak a bajusza alatt nyögte: — Ez volt a sorsa... — Ez — keseregte az asszony, és szipogva folytatta: — Aztán most... most... — kitartott, mert nem tudta, jól beszél-e — most mit csináljunk? Károly bácsi feleségére emelte tekintetét. Mint megriadt, nagy fekete hernyók, ügy mozdultak félelmetes szemöldökei. Ilyen kérdésre mindig káromkodva szokott válaszolni. Most azonban, mikorra kinyitotta száját, sikerült magába fojtani a dühöt, és csak ennyit mondott: — Mit csináljunk? — meredt maga elé, mintha nagyon gondolkodna a válaszon. Aztán széttárta kezeit, és nyomban le is ejtette őket. — Hát mit csináljunk? A felesége nem faggatta. Van abban valami igazság, hogy a parasztasszonyok a legjobb pszichológusok, mert minden szóból és minden mozdulatból értenek. Hát ezért nem firtatta tovább. Látta az urában végbemenő elkeseredett harcot, melyet most önmagával kell megvívnia. Egész éjszaka nem aludt Károly bácsi. Az jutott eszébe, hogy legszívesebben elköltözne a faluból. De hiába, ehhez már öreg, meg aztán mihez kezdjen? Reggel mint az élő halott, úgy tántorgott be a szövetkezet irodájába, és megállt az elnök előtt. Az elnök nem tudta, mit akar Károly bácsi, hiszen kielégítették. Meg amikor kilépett a csoportból, olyan nagy hanggal ment el, hogy azóta nem is köszönt. Az öreg megbökte a kalapját, az elnök Is biccentett, de nem szóltak. Sokáig néztek egymással farkasszemet „Bár csak ne iöttem volna ide” — gondolta végig Károly bácsi az egész históriát. S a paraszti gőg elhatalmasodott rajta úgy, mint amikor a vásárba ment. De ez csak egy pillanatig tartott, mert a valóság kijózanította. — Tudom, hogy haragusztok — kezdte. Aztán lesütötte a szemét, nem tudta folytatni. Ilyen erőtlennek még sohasem érezte magát. — Csak te haragszol — válaszolt az elnök. — Min- denkinak joga van a maga útján járni... Nem bánt ezért senki sem. Károly bácsi mély lélegzetet vett. v. — igaz, tj nem bántottatok... Csak a sofü, — Mi bajod a sorssal? — szólt az elnök. — Ver — és felszakadt belőle a keserves tehetetlenség. — Ver engem... Az utamba áU. Kínoz. Érted? A keserves istenit az életnek! — Beszélj egyenesen! — szólt közbe az elnök. — Beállítasz ide, szidod az életet, de nem mondod meg, miért. — Azért, mert gyenge vagyok. — A magad akarata szerint lettél az. De ha már ide jöttél, akkor öntsd ki magadból, mit akarsz, és ne kertelj! Károly bácsi mintha fia halálát panaszolta volna el, csak ennyit mondott: — Megdöglött a ló. ★ Akkor láttam ismét Károly bácsit, amikor a tsz vontatójának pótkocsijáról leemelték a kivénhedt lovat, és a dögkútba hempergették. Az öreg torkát még egyszer megszorította a keserűség, amikor a tetem tompa huppanással a kút fenekére ért. Aztán mintha egyszeriben megszűnt volna a fájdalma, önmagával is megértette, hogy öreg volt már az a ló. Aztán leöntötte a tetemet, frissen oltott, bugyor fehér mésszeh __ ..— — Az lehet... — mondta a férfi, ö is rágyújtott. A két parázs időnként, ahogy szívták a cigarettát, felváltva Jelzett pirosat, mint a villanyrendőr. — Nem éreztem — mondta az asszony —. bár előfordult már, hogy eladtak romlott árút. Ritkán —■ mondta a férfi. Az asszony sötétben megkereste a rádió gombját, de már nem volt műsor. — Iyen késő van — mondta az asszony. — Nem tudom, mennyi az idő. — Dehogynem tudod — mondta az asszony —, az előbb megnézted a? órát. — Már elfeleltettem. Az asszony felült, a sötétben átnézett a másik á-yra, ahol a férfi feküdt, az éppen mc—zfvta a cigarettát. felpa- rázs’ott az arca. — Nőm emlékszel mennyi az idő? — kérdezte az asz- szony. — Nem — mondta a férfi —, köteles vagyok én erre emlékezni? — Nem vagy köteles — mondta az asszony —, de ezt azért mégis furcsának tartom ... — Pedig ez nem furcsa... — Kérlek, ha valamf bajod van. légy szives mondd meg. Ezzel a halnnli dlskm-zooM nem megyünk semmire. Mondd me**, ha valami bánt, vagy tdán én... — Nem, nem... — mondta a férfi .— Szó s!nes róla. Te Igazán nem és senki más... és elváltaién senkt és semmi, csak nem tudok aludni. — Épnen te. aki csak leteted a feled ... Az asszony hanyatt vá^ta mn"át az ágvon, aztán a két tenverét a mellére f-kt-rte, é« úgy Is maradt. Gondolkozott. — MHven szörnyűség — mondta később — hogy az, emK"’**,B.v {gy kell bámulnia a sötő'ben — Csukd be a szemed — mondán a férfi. — Kösz.,, — mondta a nő, — Nagyon hálós lennék, ha memnondenád. hot siklott ki oz, a ma* naned Valami történt veled, az hlztos .,. — Semmi — mondta a férfi. — Az lehetetten .,. umds kitalálom azt hiszem, már nyomén vammk. — Ne fárad! — mondta a férfi — nem történt semmi. — Na és? — Semmi és Nem történt semmi, ennyi az egész, — Ennyi? — Hát nem elég ez? Nem elég baj? — mondta a férfi. — Ezt nem értem — mondta a nó. — Nincs semmi, cs ez a baj? — Igen kérlek, ez a baj. — Jó. ha ez a baj. valamit akkor is csak érzel. - -— Nem érzek semmit — mondta a férfi — így ahogy itt vagyok, semmi nem tör-: tént velem egész nap, és nem érzek semmit. — Szóval azt akarod mondani ez a semmi a baj. — Ugyan, kérlek... te ezt úgysem érted — mondta a férfi. — Már hogyne érteném •— mondta a nő. — Nem vagyok én hülve. hogy ne értsem. De ha egyszer nincs semmi, so Itt, se ott, se máshol, akkor mit '"“li é-tenem? — Nem megmondtam — válaszolt a férfi. — Most azt akarod. ho"y olyan dolgot masvarázzak, am'nek semmi értelme. Ezt vagy megérti valaki vagy nem. — Va”v nem — mondta a nö. — Engedeimeddel. ezt nem értem, s nem is akarom érteni. — Év tudtam — mondta a férfi. Elnvomta a o| -r-rttát, s lehunvta a szemét. Érezte,., bnrrv py p«?*TO*»V P x'ő* When h t*Hr>wÄfr VArf»«í El a'zc ''e-ülnl minden talál- ko»á«t. > — c-Avgi pz* mon danl, br>ey az a summ* »mit n-m é-jsel... az nem hagy al"dri. — ő’-lahogy ísy — mondta a fér»«. — mit akarsz ezzel mond-ni? — commit. . — mondta a fApfi fa!f ó<| ü’t ntt -zétlanul, s onnan figyelt — a1—el már? — kérdezte vé'd'i, — Unván, kérlek... — mn-id*a a — Feküd! le, mert megfázol, A nö szót fuzpdett hehú!t pz á**vho Amikor fp!m®1r"ze>- drtt rtd-’t fürdőit ős a kö- nyökózn támaszkodott. — C-nk nzt «éretném tudni m*órt Wt ff, r>»ked cgy- gpep,.« Uvpn őonto«? — Micsoda? — kérdezte a férfi. — fTót az p sommi,., — TO-dlom most neked e’ő’-öi, hogy az a legfontosabb . . Az asszony hallgatott, a kö- nvöklés kifárasztotta Nem is törődött már a válasszal. Almos lett. és leküzdhetetlenül aludni kívánt Hanvatt feküdt és utoljára az ablakra nézett. — Haina*odlk ... — mondta az asszony. — Tudsz valami lobbat? LELKES MIKLÓS: Farsangutó Tréfálkozunk s úgy véljük: az se használ A nagy hegyen bohócok árnya lebben. Bohócsapkák csengősora csilingel: Tiszta ragyogást nagy-nagy címerekben! A körbefogó várfalak sötétek. S ha fecskét küld a középkori cg, egymásranézünk, keserű a tréfa, mert jól tudjuk: nem az a fecske meg. Rá se ránts, pajtás, bölcsen fűszerezd meg! Mi tagadás, jöhet még oly idő, s a szó-álarcot hirtelen levesszük; komoly tréfa volt, sacp és vakmerő.
