Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-16 / 39. szám

„Mindig tanítani szerettem Tolna' Január vége felé már egy­se szürkébb a< világ. A déí- előttöt fölszippamtja a reg­gel. ami megmarad, act át­bukkan az ebédidőbe, az ájt- ság- és levélolvasásba. A dél- . után és az este azonban vég­telen. mozdulatlan és egy­hangú Az egyetemistáknak, ilyen­kor egy dolga aísadl: a tajniat- las. Vizsgaidőszak van. Már több mint egy hónapja. Buk­ta Mária IV. éves kemia-íi - zika szakos hallgató a debre­ceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem természettudo­mányi karán. A csendes zug, amelyet a kényszerű állápé idejére birtokba vett az Egyetem téri kollégium má­sodik emeleti eüetoiszertá- rolója. A szekrények ürestó. mintegy .jelképeként at egyetemisták nem gazdag zsebének. De a szellemi táp­lálék nem sok helyet, hagy a testinek, s a vizsgák előtti idegesség sem kedvez az anyagcserének. A vizsga nem lehet messze, de azért néhány mondat erejéig jól­esik a kikapcsolódás. — Melyik iskolából jöttél? — Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumból, 1967-ben. — Miért éppen ezt a sza­kot választottad? — Mindig tanítani szeret­tem volna. Gyermekkorom óta a természettudományok érdékelnek. A nővérem né­hány éve ugyanitt, ugyan­csak kémia-fizika tanári sza­kon végzett, tehát nem jöt­tem teljesen ismeretlen hely­re. — Mit mondanál erről a szakpárosításról? — Azt beszélik róia, hogy a legnehezebb. Tényleg nem könnyű. Mert a kémia és a fizika mellett nagyon sok matematika es persze peda­gógia van. De ezt a három tárgyat a negyedikkel, a pe­dagógia segítségével megta­nítani a gyerekeknek — e$. nagyon szép feladat. — Nem gondoltál arra. mogg könnyebb szakot vá­lasztasz? — Hívtak már, hogy men­jek át fizikusnak, de a ta­nári pálya jobban vonz. — Milyen kapcsolatod volt eddig a tanítással? — Középiskolában K.1SZ- vezető voltam. Rengetegét foglalkoztam gyerekekkel, emberekkel. Legjobban a 14 —18 éves korosztály érde­kel. Szaktárgyaim közűi még egyet sem tanítottam, nem volt rá alkalom. De tavaly a Gárdonyiban az egyik negye­dikes osztályban, tartottam egy tájékoztatót egy osztály­főnöki órán. Az egyetemről, meg közelebbről a természet­tudományi kar különböző szakjairól beszélgettem ve­lük. Vannak is itt abból az osztályból a Kossuth Egye­temen, például egy most el­ső éves kémia-fizika szakos kislány. Hogy vo-lt-e ebben szerepe az. én tájékoztatóm­nak, nem tudom. — Szerinted mi az oka, hogy kevesen jelentkeznek a természettudományi kar szak­jaira? Most már korántsem olyan nehéz bejutni, mint néhány éve. — Sokan a gyorsabb anya­gi érvényesülést keresik, ezért mennek más pályára. A HAZUGSÁG JÁTÉKAI — játék a hazugsággal. Jó játék. Mindkét értelemben: jó, mint film és néha való­ban jó a játék egy kis ha­zugsággal is. Hogy egyszer, néha teljesen véletlenül, né­ha nagyon is tudatos kere­sés nyomán, néha derűsen, néha bizony tragikusan döb­benjünk rá: a hazugságnak, lehetnek játékai is, de ját­szani a hazugsággal felette veszélyes dolog is lehet. Alun Owen kellemes, szelle­mes és könnyed, moralizálni nem akaró, de egy kicsit el­gondolkodtatni szándékozó forgatókönyvét az angol rendezőpáros — Charles J ár­tott és Anthony Page —, precíz eleganciával vitte a képernyőre. S voltak ebben olyan társai, mint a rövid, s néha semmitmondó narrá­tort szöveget is „sokatmon- dóan” jálsszó Laurence Oli­vier, a kitűnő Anna Calder- Marshall, a nagy testben kis lélek Sean Connery és a le­nyűgözően nagy vonalú és já­tékosan fáradó Casanova — Paul Scofield. A szinkronhangok közül nekem legjobban Földi Teri és Somogyvári Rudolf tet­szett. A DELTA huszonöt perc összesen, egy héten egyszer. „Szürke” kis programja a televíziónak és precíz is: rö­vid, villanásnyi képek, egy- egy adás, egy-egy téma csu­pán. Evek óta egyik legnép­szerűbb műfaj, s ebben nagy része van a triónak: Várhe­lyi Tamásnak, Soós Árpád­nak és Kudlik Júliának. Kí­váncsi lennék, vajon milyen eredményt sikerülne a tele­vízió közvélemény-kutatói­nak kihozniuk: hogyan ha­tottak műsorai a tudomá­nyos világnézet formálásá­ban és hogyan egyes techni­kai, tudományos eredmény hazai elterjesztésében? Bár közvélemény-kutató nem vagyok, legalábbis nem e megfogalmazás értelmé­ben, de meg vggyok győződ­ve arról, hogy a Delta hal­latlan nagy szerepet vállalt, s nagyon sok sikert ért el ezen a téren is. (gy.. .6) WS*SSSSSSSSSSSfS/J!**SSJ’**SSf,'*'*'SSSS,’SSJ'SSSSSSSSSSSSSSjfSSSSSrSSSS/SfSSSrMfSSSSSfSSSSJjt Holott alig több szellemi rá­fordítással magasabb, érté­kesebb diplomát, végzettsé­get kapnának. S talán mert a természettudományok el­sajátításához diffenedáltabb tanulás szükséges ? • — Tudsz-e arról, hogy az egyetem kapcsolatot tart ferm a volt gimnáziumoddal, vagy más gimnáziumokkal? — Hogyne. Legalábbis a Gárdonyi Gimnáziummal biztosan. {Szarvas Pál pro­fesszor úc. a szervetlen ké­mia taxisaik vezetője, Szabó Vmce dooens pedig, az al­kalmazott kémia tanszék ve­zetője járt már a gimnázi­umban és’ tartott előadást. Ezenkívül ötödéves hallga­tók járnak ki vidéki tanítási gyakorlatra. De a gimnáziu­mokból az egyetemet felke­resők is minden tájékoztatót megkapnak, megrendezik a nyitott - kapu napját, amikor csoportosan érkeznek az egyetem iránt érdeklődőkegy kis látogatásra, ismerkedés­re. — Tudományos munka? — A tudományos diákkör­ben az alkalmazott kémiai tanszéken izoflavonok reak- ciókineökáját vizsgálom. En­nek a folytatása lesz a szak­dolgozati témám. — Mozgalmi munka? — Ez nálam már a gim­náziumból rajtam maradt hagyomány. Az egyetemen alapszervezeti titkárként kezdtem, majd a vegyész szakcsoport tanulmányi fele­lőse voltam. Második éve a vegyész szakcsoport titkára vagyok. Ezenkívül a kémikus tanszékcsoportban, a diáko­kat képviselem: éppen a na­pokban jellemeztük azokat a gyakornokokat, akik esetleg bennmaradnak az egyete­men, mint oktatók. Ezért ki­csit le is maradtam a tanu­lásban. Tavasszal tárgyalják a pártba való belépési kérel­memet.-* Milyen vizsgára készülsz most? — Elméleti fizika, azaz ter­modinamika és statisztikus mechanika. — Hol szeretnél elhelyez­kedni, ha megkaptad a dip­lomádat? — Egerben, s ha lehet, a Gárdonyiban. Rács Péter Földreform-emlékmű Merseburgbar. február lő., kttSA DANIÉI LANG t US»4MB magaslaton II. Eleinte lakonikusan beszelt, de természetes hallgatagsága lassan felolvadt, és megesett — különösen egy-egy szünet után —, hogy valóságos szó­áradat tört ki belőle, és úgy látszott, mintha csak erővel tudna megálljt parancsolni magának. Mindenekelőtt azt mondta el, hogy Mao meggyilkolásá­nak jogi vonatkozásairól nem akar beszélni. Pedig megtehette volna; magam is elolvastam az általa kezde­S egyed százada annak, hogy az NDK-ban megszületett a földreformról szóló rendelet Merseburgban. Ennek emlékére emelték ezt a monumentális emlékművet. A két hatal­mas ekevas csak egrjik része az alkotásnak. Az alapzat külső falait ugyanis mozgalmas reliefek díszítik, ezek megörökítik a német parasztság évszázados harcát a földért, be­szélnek a vereségekről, a junkerek embertelenségéről, de vallanak a hatalomra került osztály győzelmeiről is. A monumentális ekevas szimbolikus értelmű, a fejlődést, az alkotó, teremtő erőt jelképezi. (Foto: „Freiheit”, Halle) Bugát Pál emlékszoba Gyöngyösön Igen sok érdeklődőt von­zott a gyöngyösi Mátra Mú­zeum tavaly novemberben megnyílt, látnivalóban gaz­dag természettudományi ki­állítása. Ez a hozzáértéssel, gonddal gyűjtött és váloga­tott anyag minden bizonnyal felkelti majd a Vadászati Vi­lágkiállítás külföldi és hazai résztvevőinek, látogatóinak figyelmét is. Az augusztus 27 -én kezdődő, több mint egy hónapos rendezvénysoro­zat vidéki programjában elő­kelő helyet kapott a gyön­gyösi múzeum természettu­dományos kiállítása. A múzeum munkatársai az elmúlt éviméi is tartalma­sabb, eredményesebb gyűjtő és feldolgozó munkát tervez­nek mind természettudomá­nyi, mind helytörténeti, mind régészeti és néprajzi vonat­kozásban. A munka haté­konyságát szeretné a mú­zeum vezetősége fokozni az­zal is, hogy bővíti a mú­zeumbarátok lelkes, de kis körét, a tagságot olyan em­berekkel bővíti, akik va­lóban magukénak érzik a múzeumot. Üj kiadványok is jelennek meg ebben az év­ben: az egyik dolgozat a Mátra lepkefaunáját ismer­teti; a másik a város törté­netét dolgozza fel a felsza­badulástól napjainkig. A Mátra csigafaunájáról is megjelenik egy értekezés a múzeumi füzetek sorozatá­ban. Ezenkívül még két pub­likáció lát napvilágot. Érde­kesnek ígérkezik a gyöngyös­patai népmesék feldolgozása, s A gyöngyösi járás képek­ben című, gazdag fotóanyag­gal illusztrált kiadvány is. A múzeum a közelmúltban vette meg Bugát Pál egyik leszármazottjától a neves orvos és természettudós ha­gyatékát, természettudomá­nyi gyűjteményét. Ezt em­lékszobában tervezik elhe­lyezni. Tovább fejlődnék az év fo­lyamán az intézmény nem­zetközi tudományos kapcso­latai is. Bővül a kiadvány­csere a Kaliforniai Egyetem könyvtárával. A múzeum munkatársai Románia, Auszt­ria és Nyugat-Németország lepkegyűjtőivel tartják a kapcsolatot. A Csehszlovákiába, illetve Romániába tervezett gyűjtő- utak is minden bizonnyal gazdagítják a múzeum ter­mészettudományos anyagát S még egy érdekesség az 1971. évi tervekről. Ameny- nyiben sikerül a múzeum­nak megszereznie a mátra­házi buszmegálló felszámo­lásra kerülő épületét, akkor itt — a SZOT, az erdőgazda­ság és a Gyöngyösi Városi Tanács közös segítségével — kiállítóhelyiséget- rendeznek be, ahol állandó kiállítások várják az érdeklődőket. (i) ményeaett bírósági tárgyalá­sok jegyzőkönyvét, hét vas­kos kötetet az Egyesült Álla­mok hadi törvényszékének: irattárában, a virginiai Fells Churchben, benne Eriksson vallomását az őrjárat tagjai ellen, az ítéletek és fellebbe­zések szövegét, a bírák és a védőügyvédek véget nemérő levelezését s a vádlottak jel­lemére vonatkozó tanúvallo­másokat. Eriksson négy tár­gyaláson tanúskodott Viet­namban, bőven kijutott neki is az igazságszolgáltatás fo­lyamatából, megismerhette az ügyvédek konok vallatás! módszereit, a bírák ismétlő­dő dörgedelmeit, amelyek ama szólították fel, hogy többnyire homályos kérdé­sekre precíz válaszokat ad­jon. Az ő véleménye az, mondta, hogy az egész ügy­menet valami nyúlós okos- Kodás volt, persze az is igaz, hogy alighanem túlzott vára­kozással lépett a h ad bírósági terembe, ahol a négy tárgya­lás lezajlott. Azt remélte, hogy a tárgyalások majd megkönnyítik, hogy tisztázza maga előtt a Mao sorsán tá­madt indulatait. Talán nai- vuL, mégis azt várta, hogy négy társával egyetemben majd hangos gondolkodásba fognak a tárgyalóteremben, valami közös kutatóakcióba, hogy kiderítsék: hogyan tör­ténhetett meg, hogy egy fia­tal lánynak így kellett meg­halnia. Azt képzelte, meg­kérdezheti: hogyan történhe­tett meg, hogy az osztagból egyedül ő cselekedett úgy, ahogyan cselekedett. El­mondta volna, hogyan hatott rá az ügy, és mi hajtotta, hogy feljelentse a többieket — négy fiatal, magafajta amerikait, akikkel az ellen­séges terület mélyén csakis úgy maradhattak életben, ha egymásra bízták életüket. El akarta űzni kétségeit, vajon minden tőle telhetőt meg- tett-e a szenvedő Maóért — s ezek a kétségek, mégis, a mai napig rágják őt. Abban bízik, mondta, hogy velem mindent megbeszélhet. De arra már korán rájött, hogy az efféle problémák a tör­vény előtt nem sok vizet za­varnak. Mikor rákezdett, hogy szi­gorúan nem jogi alapon be­számoljon az ügyről, el­mondta, hogy visszatekintve már világosan látja: Mao halála várható, volt. Számta- la» Vas«*lő eset előzte meg. így vagy úgy, mondta, szinte napirenden voltak az efféle ügyek, csak éppen ő lassan, tétován fogta fel, hogy ugyanúgy a háborúhoz tartoznak, mint az aknák és a célpontok. Ma már úgy látja, hogy meg kellett volna éreznie: az egyik ilyen ügy elöbb-utóbb különleges, be­tetőző erővel hat majd rá. Alighogy megérkezett Viet­namba, 1966 októberében, máris felfigyelt bizonyos je­lenetekre, amelyek látnivaló- an ösztönszerűek voltak, és nem illeszkedtek a katonai stratégiába. Eriksson el­mondta, hogy gyakori volt az ütlegelés, látta, amint a köz­katonák találomra rugdalták és pofozták a vietnamiakat Olykor hivatalos parancsok­ra hivatkozva szentesültek az indokolatlan, erőszakos cselekedetek. Szolgálati ide­jének elején, emlékezett Eriksson, egységének katoná­it például felhatalmazták, hogy lőjenek az este hétkor kezdődő kijárási tilalom viet­nami megszegőire. A gyakor­latban az illető katonára volt bízva tűzet nyisson-e egy- egy vietnamira, aki néhány perces késéssel vályogból és bambuszból összetákolt vis­kójába igyekezett. Ugyanígy szabad volt rálőni minden olyan vietnamira, aki futott, de — Eriksson szavaival — „néha igen-igen vékony volt a határvonal futás és lépés között”. Egy nappal azután, hogy osztagát rajtaütés érte, és megsebesült a legénység fele, néhány foglyot ejtettek, és viszonzásképpen rövid úton kivégeztek kettőt közü­lük „példa gyanánt”. Az egyik tizedes, akit még min­dig dühített az előző napi rajtaütés, kis híján megfoj­totta az egyik foglyot; hu- rokszerűen a nyakára cso­mózott egy esőgallért, és már szorította is, ataste®*1 «gy ir­galmas hadnagy ráparan­csolt, hogy hagyja abba. Megtörve első, töprengő hallgatását, Eriksson így folytatta: „Az ember, egyik napról a másikra hirtelen csak azt látta, hogy megvál­toznak a társai — rendes fic­kók, eszükbe se jutna otthon, hogy „sárgának” vagy „ku­tyafejűnek” gúnyolják a ke­leti embert. De most a világ túlsó végén voltak, idegen­ben, ahol azt se tudták, ki a barátjuk, és ki nem. „Nap nap utón megesett, hogy egy keskeny földútra kevered­tünk, amolyan nyomorúsá­gos, falusi főutcára, és elő­bújtak a falu vénei, hogy üdvözöljenek, a gyerekek mosolyogva rohantak oda hozzánk, várták, hogy kiosz- szuk az édességeiket. A föld­út másik végén, alighogy ki­értünk a faluból, ott meg puskatűz fogadott, mi meg elkeseredtünk azon, hogy a falu lakói nem figyelmeztet­tek bennünket A legtöbben csakis azt gondolhattuk, hogy marhák vagyunk, amiért ide­jöttünk meghalni. És aa ilyen gondolatok, hiába, megváltoztatták sok embe­rünket. Már nem hittek ab­ban, hogy az élet, bárki éle­te, akár a saját életük, bár­mit is érne. Nem mondom azt, hogy mindenki, aki civiLt ütlegelt, büszke volt magára —, de nem is ismerte volna el, hogy szégyellt De azért elárulta magát. A legvárat­lanabb pillanatokban, anél­kül, hogy kérdőre vonták volna, mentegetni kezdte, amit esetleg néhány órával ezelőtt elkövetett. Persze, én addig végig a gyalogosoknál voltam. Elülső zónában, ahol a legrondább a háború. Nap­pal felderítő-tisztogató ak­ciók, éjszaka rajtaütések. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom