Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
Könyvtáraink sorsa 'M. hazai könyvtárügy fcel- I §es problematikája még sohasem tárult föl olyan sokrétűen, mint a könyvtárosok III. országos konferenciáján, mely 15 év eredményeit és a jelen gondjait fölmérve azt is bebizonyította, hogy korunkban a könyvtár egészen más, új és sokkal fontosabb intézmény lett, mint amilyen vahaha is volt. Jelenleg a felnőtt lakosság 20—25 százaléka, a gyermekek 40—50 százaléka tagja valamelyik könyvtárnak; a könyv ma „termelőeszköz”, a könyvtár pedig a társadalom élettevékenységének nélkülözhetetlen része, mely nélkül sem a termelőmunka, sem az oktatás nem járhat eredménnyel. „Dinamikus intézmény- rendszer” és .művelődési alapintézmény”; mit jelent ez a két, a konferencián gyakran hallott kifejezés? Az első a könyvtárak egységét és összetartozását hirdeti, mivel ma már nem válhat mereven szét a tudományos és közművelődési könyvtárak útja; mindkettőnek jut mindkét szerepkörből. A könyvtárközi kölcsön- aés, a jól szervezett hálózati munka és az összehangolt tájékoztató tevékenység teszi mozgékonnyá az egész intézményrendszert és segíti ahhoz, hogy betöltse a „művelődési alapintézmény” szerepét. Ez utóbbivá azért lett a könyvtár, mert az ismeretek mai bőségben az iskola nem boldogul már a hagyományos módszerekkel: kénytelen ránevelni a diákot az önálló búvárkodásra, amely későbbi fejlődésének is alapja lesz. Ezenkívül az iskola nem adhat többé lezárt .tudást. A „holtig való tanulás” ma minden pályán kötelező, a könyvtár szolgáltatásai nélkül pedig a legbuzgóbb könyvgyűjtő sem képezheti magát alaposan. A könyvtárak azonban csak megfelelő fejlesztés esetén tölthetik be megnövekedett társadalmi szerepüket. Az elmúlt 15 év valóban nagy fejlődést hozott. Hazánkban ma 11.000 könyvtár működik, állományuk meghaladja az 50 milliót, a forgalom pedig évi átlagban a 60 milliót, az olvasókat 4.028 főfoglalkozású és csaknem 20 ezer tiszteletdíjas könyvtáros látja el. Számos vidéki városban épült korszerű új könyvtárépület, s vált hivatásának megfelelően kultúr- centrummá. Am a kezdeti lendület az utóbbi években megtorpant. Stagnálás, sőt visszafejlődés kezdődött, s éppen akkor, amikor a társadalmi igény már erősen megnyilvánul. Vajon miért? Az élet furcsa kölcsönhatásainak játéka folytán azonos tőről fakad a szükséglet is, a sorvadás is. Az űj gazdasági mechanizmusban a nagyobb tudás több hasznot hoz — ám a fönntartó szervek nehezebben áldoznak a jövedelmet közvetlenül nem növelő in- tényményre. A tanácsi könyvtáraknál 1964 óta 25 százalékkal csökkent a vásárlási keidet, pedig időközben kb. 12 százalékkal emelkedett a könyvek ára! Ilyen körülmények között sokkal kevesebb új könyv kerülhetett a könyvtári polcokra, s ez a tény máris érezteti Ötvenmillió <s fűszerpaprika nemesítésére Ötvenmillió forintot kap a fűszerpaprika nemesítésére, termesztésére, feldolgozására, korszerűsítésére és komplex kutatására a Konzerv- és Paprikakutató intézet. Az intézet a fent említett összeget hatéves program keretében használja fel. Képünkön: Százhalmi Kamilla laboráns a zsákos és füzéres tárolású paprikát minősíti. (MTI-foto — Fehérváry Ferenc felvétele) hatását az olvasók fogyatkozásában. Az országos statisztikák mögött persze erősen eltérő helyi különbségek húzódnak meg. A könyvtárügy sok esetben szubjektív alapokra helyeztetett, amikor is a fenntartók személyes belátásán, műveltségén és könyv- szeretetén múlik, hogy a könyvtár miként részesül az anyagi javakban. Utóbbiak hiánya hozza nehéz helyzetbe a könyvtárosokat is. Jövedelmük köztudomásúan alacsony. Következésképpen nagy a fluktuáció, és rendszerint a legképzettebbek távoznak, mert ők találnak könnyen jobban fizetett munkát. A könyvtáros pályát női hivatásként ismeri a közvélemény, s a könyvtárlátogatók serege, azt azonban alig hinnék, hogy a nők fizetése azonos beosztású férfiaké mögött itt is kb. 20 százalékkal lemarad! Sok részletkérdést vitatott meg még a konferencia. De a gondok fővonulata itt húzódik, ebben az ellentétben: a társadalom számára a könyvtár fontos, mint az éltető levegő, ugyanakkor a gondoskodás fogyatkozik. Ideje volt hát mindezt őszintén feltárni és tudatosítani, a megfelelő döntések érdekében! Bozóky Éva Hogyan dönt a szakszervezet a pénzfelhasználásról? A sza&sasarvezetefc jogafoéű. fakad, hogy — egyebek mellett — önállóan dönthetnek szervei a vállalati szociális, kulturális, sport-, valamint az üdültetési és segélyezési célokra meghatározott összegek felhasználásáról. Az SZMT elnöksége a napokban testületi ülésen tájékozódott a fontos munka gyakorlati tapasztalatairól, illetve arról, hogy a szakszervezeti bizottságok akarata mennyiben érvényesült a IV. ötéves terv helyi célkitűzéseinek kidolgozásában. A korábbi felmérések során 16 vállalattól érkezett írásos jelentés, s hat másiknál személyes vizsgálatot tartottak a témakörben. Szomorú tapasztalat, hogy néhány szb még mindig nem tud, vagy éppenséggel nem mer érvényt szerezni önálló döntési jogkörének, például a KPVDSZ területén átengedi ezt a hatáskörhöz makacsul ragaszkodó szőr vetkezeti igazgatósági elnököknek. Hiba az is, hogy a szakszervezeti vezető testületek egy része a tervek készítése előtt nem kéri a tagság véleményét, kész tények elé állítja választóit, mivel inkább csak a végleges elhatározást ismerteti. Kevésbé örvendetes, hogy néhol az alapok felosztásánál és felhasználásánál meglehetősen kis körültekintéssel járnak el: rosszul súlyoznak, a kulturális célokra szánt összegekből például túlzottan sokat költenek nőnapi, gyermeknapi kiadásokra, névadó ünnepségekre, télapóestre, s jóval kevesebbet az egyébként rendkívül sokat jelenthető klubok, könyvtárak fejlesztésére. Nemkülönben furcsálható az is, hogy a segélyösszegeket tekintve gyakori még az egy főre eső 20Ó forint körüli tétel, ám ugyanekkor az éves segélykereteket nem mindig használják fel teljesen. A Qualitál Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalatnál a szakszervezet egyszerűen nem ismerte a keretszámokat, s ennélfogva nem is intézkedhetett az összegek rendeltetéséről. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat március 31-ig haladékot kapott a terv- készítésre, s így még nem tűzhették napirendre a szóban forgó pénz felosztását. A Mátravidéki Szénbányáknál pedig az árrendezésektől teszik függővé az alapok meghatározását. A többi helyekről szerzett információi szerint a tervezett szociális, kulturális és sportalapok mérsékelt arányú fejlődést mutatnak. Általában hétszázalékos a növekedés. A legerőteljesebb ütemben a kulturális célokra szánt összegek emelkednek, utána a sportra és a szociális feladatokra fordított pénz mennyisége következik. Legszembetűnőbb a fejlesztés a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál, az Egyesült Izzónál kevésbé változik a helyzet a Mátravidéki Fémműveknél, illetve a Finomszerelvény gyárban. Örvendetesen növekednek a munkavédelmi intézkedési tervek végrehajtására fordítandó összegek. Dicséretes a MEDOSZ, Heves megyei Bizottságának gyakorlata, miszerint a munkavédelmi tervek elkészítése után megbeszélésre hívta össze az állami gazdaságok- képviselőit, s a tanácsitozáson ■ ccno: ható észrevételekkel, javaslatokkal o v.r-ídéwes programot, jelentős segítséget adott a feladatok sikeres •végzéséhez. Meglehetősen változóak a benyomások Ügy tűnik, hqgy a munkán sok még a javítanivaló. Szakszervezeti szerveinknek az eddiginél sokkal jobban kellene élniük jogaikkal, s tökéletesebben érvényesíteniük akaratukat, a korábbinál még inkább a tagság hasznára, a tagság kedvére, általános megelégedésére kívánatos végezni feladataikat. (—ni) Tervszerű szervezetlenség Hová vezetett űz „ügyeskedés” a különböző üzemekben? Tavaly a legnagyobb tizenegy gyöngyösi üzemben majdnem hatszáz munkás hiányzott a létszámból. Közel háromszáz segédmunkás. A két szám néhány kérdés megfogalmazására ösztönöz. Olyan nagyfokú a gyártás tipikus műveletekre való felbontása, hogy azok elvégzését rá lehet bízni a segédmunkásokra? Vagy; olyan alacsony szintű a gyöngyösi üzemekben előállított termék, amit szakmai hozzáértés nélkül is bárki legyárthat? Esetleg: nincs is már szakképesítés nélküli munkás Gyöngyösön és környékén? A kérdések túlságosan naivak. Bizonyára valami más dologról van szó. Közismert, hogy a bérezésnél eddig meghatározott színvonal szabályozta üzemenként a fizetések mértékét. Az átlag fizetési összeg volt a döntő. Ebből következett, hogy egyeseknek az átlagnál jóval magasabb összeg, másoknak pedig jóval alacsonyabb jutott. Könnyen rá lehetett jönni a megoldásra: ahhoz, hogy a szakmunkásoknak a bérét növelni lehessen, elengedhetetlenül szükség volt a segédmunkások hadára is. Ezeknek a segédmunkásoknak csupán egyetlen feladatot kellett teljesíteniük: létezniük kellett a gyár, a vállalat létszámában. Gogol írt a holt lelkekkel kapcsolatban valami hasonlót. Persze, ma már ennyire fiktív személyek nem szerepelhetnek a rubrikákban. Testi valóságuk nélkülözhetetlennek bizonyult. Hová vezetett mindez? Többek között a munkások vándorlásához. Az Izzóban az összes dolgozóknak közel tizennégy százaléka lépett ki tavaly hat hónap alatt a gyárból. Ugyanilyen arány mutatkozott a kitérőgyártó üzemben, ettől valamivel magasabb a százalék az építőiparban, még magasabb a Vas- és Fémipari Vállalatnál, de mindegyiket felülmúlja a 4-es AKÖV példája, ahonnan majdnem minden harmadik dolgozó kilépett. Mindez csak hat hónap mérlege. Ne legyünk szemellenzősek. Lássuk be, sokat számított az elhatározásban a vállalati légkör barométerállása, sokat az a körülmény, hogy hol adtak lakást is a belépő dolgozónak a munkahely biztosítása mellé, többeket vonzott a környező falvak megerősödő termelő- szövetkezeteinek gazdasági eredménye, de a családi események is befolyásolták néhány munkás elhatározását. Mégis, az alapvető ok nem a felsoroltak között található. A kiskaput nem nehéz megtalálni, ha valaki nem a főkapun akar bejutni valahová. Emelni akarnak bért az egyik vállalatnál? Lehetséges ez, de az átlagbér miatt előbb néhány alacsonyabb bérű dolgozót kell alkalmazni. Amit nála meg lehet spórolni forintban, azt oda lehet adni másnak. Kell takarítónő, nem kell — hadd jöjjön! Fontos az átlagbér. Kell segédmunkás, nem kell — hadd jöjjön, mert csak így lehet az átlagbért felhasználni a szent cél érdekében. Ha egyszer a legkönnyebben járható út? Indulatosan meg lehet kérdezni: vajon azok a személyek, akik ezekhez a manipulációkhoz a nevüket adták, nem tudták, hogy nem egészen tisztességes dologra vállalkoztak ? Megint költőinek tűnik a kérdés. A vállalatok igyekeznek fogni a munkásokat. Meg;- tartani. Mert meghonosodott a rálicitálás. Ha az eddigi munkahelyén tizenegy forint órabért kapott a melós, tizenkettővel hívták másfelé. Akinek szerencséje volt, egy év leforgása alatt csinált egy kis kerülőt, végigjárt néhány gyárat, aztán visszament oda, ahonnan elindult. De már legalább két forinttal magasabb órabérért. Ha nem mozdul, soha nem kapott, volna ilyen emelést ennyi idő alatt A közismert nevén KAEV-nak hívott üzemben már bevezették a „hűségpénzt”. Az Izzó meghatározott százalékkal jutalmazta a régi munkásokat a nyereségrészesedésből. A Vas- és Fémipari Vállalat a részesedés húsz százalékát tartotta fenn a törzsgárda tagjai részére. Általában azonban az járt, jobban az órabér megállapításakor, aki jött valahonnan. Nem tetszett ez a munkásoknak. Érthetően. Mielőtt az ember belemélyedne az örökösödési ügyek tanulmányozásába, először is tisztázni kell, hogy van örökhagyó és örökös, és amit valaki jussolt, azt illetőségnek, az öröklés tárgyának kell nevezni. Meg szolgalom. Micsoda szó! A hozzá nem értőnek idegenül hangzik. A közjegyző, akitől érdeklődöm, rám néz a szemüvege fölött, csodálkozik — mi érdekes van abban, hogy az emberek örökölnek? — Mit? Ezt-azt. Tizenkét éve csinálja. A nagykendős öregasszonyok, pacskeros öregemberek közjegyző úrnak hívják. „Közjegyző úr kérem ...” „Aranyos, nyugodjon meg, minden rendben lesz”. — Mégis, mit örökölnek? Földet, házat, pénzt, szobrot, bélyeggyűjteményt, aranyat? — Mindent, ami személyi tulajdonban van: ingatlant, ingóságot, jogot, követelést, — Jogot, követelést? — Kölcsönkövetelést, elővételi jogot szolgalmi jogot A szolgalmi jog azt jelenti, hogy valaki a más földién levő kútból merhet átjárhat az ott vezető úton. Az öröklés kötődhet személyhez, vagy ingatlanhoz. Nem öröklődhet a biztosítás, a bemutatóra szóló takarékbetét- tkon yv. „Az a vélelem, hogy kössek a artokákeas \assas dl A betétkönyv, azé. Lerontható, de csak perben.” Csavaros dolog ez a jogtudomány. — Hát akkor mégis, ml örökölhető? — Beltelek, házas ingatlan. zártkertek, végleges háztájiként meghagyott ingatlan, tsz-illetőség — A legnagyobb örökség? ■— Egymillió forint körüli vagyont örököltek az oldalági rokonok egy orvostól. — Mit? — Négyszázezer forint takarékbetétet, házat, értékes berendezést, szobrokat, védett képeket. Végrendelete volt, pereskedésre nem került sor. Miből? Hogy miből telik némelyiknek?! Kocsira, házra, telekre. Miből? Legtöbbször az örökségből. A házat áruba bocsátják, a bútorokat, ingóságokat széthordják, fa rossz szekrény a padlásra kerül, s. kacaí a szemétdombra). Városon hirdetésre mennek. „Hagyatékot, ágytollat, limlomot veszek”. Falun meg mindent ,Jd tudja, mire lesz még jó*. Az örökölt összegeket per1'» befektetik: házba, telekbe, kocsiba. így éri Wieg, azt mondják. — A legkisebb örökség''' — Pár száz forint Ócskaságok, limlomok, értéktelen dolgok. Az ilyesmi nem kerül hivatalos fórum élé. Végrendeletek. A végrendelet kétféle lehet: közvégrendelet, amit a közjegyző csinál, és magánvégrendalet. Ezt két tanú jelenlétében záradékolni szokták, ők .,mint -felkért végrendeleti tanúk bizonyítják, hogy az általuk ismert végrendelkező az okiratról kijelentette, hogy az ő végrendelete, és együttes jelenlétükben aláírta”. Szóban csak az végrendelkezhet, akinek az élete veszélyben forog. Imi—olvasná nem tudó egyének csak közvégrendeletet tehetnék, ugyanúgy a süketek és némák is. A végrendeletnek ez a formája 1960. május elsején lépett életbe — azóta van érvényben a PTK —, azelőtt rendszerint kölcsönös és közös végrendelet volt. A végrendelet efly&n sae>- morá dolog. Miiker a szói hallom, besmesn mindig egy haldokló, égő szemű, beesett arcú, borostás öregember képe jelenik meg, aid csontos keiét felemén, és ítéletet hoz. A házam... & íe&&a«as... a jószágom... Szerződéseik. Öröklési szerződést keveset, eltartási saaraődést már íötojbei festőitek. Ezt azonban főleg magánokiratban rögzítik — ügyvédek előtt. — Menjen az Illetékkiszabási Hivatalba. „Félfogadás 8-tól 12-ig” — mondja a telefonba a hivatalnoknő. Elmegyek, megtudom, hány ezer évente az örökhagyó, az örökösök számát indexszámok jelölik, ezeknek al- számaik vannak, — nehéz kikeresni. Megtudom azt is, hányán fizetnék ötszáz forinton aluli illetéket, és hányán tízezer forint felett Periratok. Perértók harmincötezer forint tárgyalások száma négy. „Édesapám, néhai Sz. F. 1968. decemberében meghalt Halála idején házassági kötelékben volt Házastánsa Cs. Anna alperes. Néhai Sz. F. 1953-ban végrendeletet készített, mélyben általános örökösévé házastársát tette meg. Engem kötelesrész címén az ingatlannak fele értéke Illet, melyet egyelőre harmincötezer forintba» jelölök meg*. ítélet: a járásbíróság a felperes keresetének helyt adott Hagyaték értéke: hatvan- ötezer-nyol eszás forint Tárgyalások száma: hét Néhai K. í.-nék egyetlen gyermek* vagyok. Végrendeletében házas ingatlannak a tulajdonát képező fél illetőségét valamint az összes ingóságát anyámra, az alperesre hagyta. Kötekerésa state ist&sx a fele illet. Az alperes hetvenegy éves, öregségi járadéka van, tizenötezer forint készpénzzel rendelkezik. Kötelesrész címén fizessen nekem hétezerhéfcszáz forint tőkét valamint a felmerülő perköltségeket”. ítélet: a bíróság a felperes kérésének helyt adott Tárgyalások száma: öt, pertárgy értéke: tizen négy- ezer-hatszázhatvan forint, „özv. F. G.-né örökhagyónak csak az ingatlanjai kerültek leltározásra, mi felperes örökösök a leltárt kifogásoltuk. hogy nem tartalmazza az örökhagyó ingóságait, Az ingóságok az örö- köstársunknál vannak. Takarékbetétkönyv, 6 párna huzattal, 1 kaszli, 4 szék, 1 asztal, 1 váj dling (értéke 80 forint)”. A keresetlevél hátlapján háromszázötvennégy forint illetékbélyeg van. Tárgyalások száma: hárem, „Fiam, V. István B.-i lake«, alperes hagyatéki tárgyaláson végrendeletet csatolt az iratokhoz, mely végrendelet szerint édesapám vagyonának fele részét alperesre hagyta...* Ás anya követe® & ffiüi®. Felperes: ax anya. Alperes: a lány«. Felperes: a fid, Örökhagyók, Srökösök jusst Müsste Nem kellett a spanyol- viaszt felfedezni ahhoz, hogy a tervszerű szervezetlenség ellentmondását a különböző szintű irányító központok felfedezzék. Különös tehetség sem kellett a megoldás megtalálásához: olyan bérezést adni, amely nem a létszám indokolatlan növelését serkenti, hanem a meglévő létszám jó felhasználását, a termelékenység fokozását. Persze, minden jó szándékot vakvágányra lehet juttatni Akárhogy nézzük is: a morálnak sok köze van ahhoz, miként váltják aprópénzre a központi intézkedéseket G. Molnár Ferene Síül Jenáé Mo oarfe
