Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

Kallódó képességek I Az évad légükéi! színházi eseményei Január 22-én mutatja be a Katona József Színház TLaffai Sarolta Utolsó tét című ári* máját. Rendező: Babarczy László. Képünkön: Mészáros Ági, Raffai Sarolta, Kálmán György. (MTI-foto — Keleti Éva felvétele) Emlegetjük őket egyre másra. Igyekezetüket, törek­vésüket méltatjuk. Olykor mm Is fukarkodva a szavak­kal. Adódik ellenkező vég­let is, modorukat, stílusukat csipkedjük, megfeledkezve arról, hogy elsősorban kül­sőséget abszolutizálunk. In­telmekkel traktáljuk őket, mm sajnálva az ölletözönt. Kilengéseiken — többnyire egyedi esetek — moralizá­lunk. Sürgetjük őket: formá­lódjanak minél hamarább hozzánk hasonlóvá. Aztán csodálkozunk, hogy nem hozsanmázndk. Arra rit­kán gondolunk, hogy mást várnak. Fed sem ötlik ben­nünk, hogy sajátos igényeik jogosait is lehetnek. Egyoldalú törődés A hiba a közeledésben van. Kétségtelen: törődünk a fia­talokkal. Gsak ez a törődés egyoldalú. Követel az iskola, a szülő, a társadalom. Kirak­ják a tilos jelzések sorát. A meggyőző magyarázat sajnos legtöbbször elmarad. Nem­régiben középiskolás fiata- lotókai beszélgettem. Szelle­mesen magyarázták: „Ne­künk azt szabad tudni, hogy mit nem lehet”. A lakonikus összegezést meg is toldották: „Azt aligha kérdik, hogy mi mH szeretnénk”. Hasonló­képp füstölögtek pályakezdő értelmiségiek: fiatal mérnö­kök, orvosok, pedagógusok. S ugyanígy a szakmunkások. legtöbbjük kedveli, hivatás­nak érzi szakmáját, szeretne alkotni, produkálni, mert inspirálja a fiatalság terem­tő indulata. A nagy neki­buzdulás után mégis tanács­talan állnak, ötleteiket, ja­vaslataikat. nem méltányol­ják kellőképpen — jó, ha egyáltalán figyelembe veszik — precíz rutinmunkát köve­telnek tőlük, azzal biztatva őket, hogy várjanak csak so­rukra, majd évéit múltán bizonyíthatnak. Nem csoda, ha nekikeserednek, indulat által motorizált szavaik nyersebben pattognak valódi érzéseiknél. Érthető: kezdő­ként — ház, kocsi, jó fizetés nélkül — komfortos világba csöppentek. Egzisztenciát kell teremteniük. Természetes, hogy akarják. Különösen szimpatikus az, hogy meg­alkuvás nélkül. «•» Ötlet, energia — parlagon Ezt a fiatalságból fakadó nemes gesztust bizony kevés­szer fogadja örömmel a fel­nőttvilág. Az életképes ötle­Néhany napja zárult az 1070-—7l-es oktatási év első fele. Az elmúlt időszak főbb tapasztalatait, jellemzőit ősz- szegezve a Művelődésügyi Minisztérium illetékesei el­mondták: — Értékelésünk szerint a tanév első felét mind az al­só. mind a középfokú tanin­tézetekben kiegyensúlyozott, eredményes munka, a haté­konyabb pedagógiai módsze­rek, utak keresése, alkal­mazása jellemezte. Sokolda­lú érdeklődés és támogatás kísérte már a tanév kezde­tétől a nehéz körülmények között működő tanyai, pusz­tai, kisközségi, úgynevezett összevont osztályú tanulócso­portok tevékenységét is.. Az ő segítségüket, általános műveltségük gyarapítását, jól szolgálja a rádió újon­nan rendszeresített, heten­ként kétszer sugárzott mű­sora a „Nyitnikék”. — Ami a középiskolákat Hlpmlitnt! sUassSssM) tek, az ésszerű javaslatok, a közéleti alapállás mögött po­zícióféltésből karrierizmust, törtetést sejtenek nem keve­sen. Nem is marad el a re­torzió, a kínos agyonhallga- tás. S ez még a legjobb eset Mi történik akkor, ha a fia­tal nem alkuszik ? Az egyik vállalat fiatal szb-titkárával beszélgettem. Megbízatását szívesen vállalta, kedvvel kezdte a munkát. Nyíltan említett valódi problémákat, határozottan követelte meg­oldásukat. A dolgozók érde­kében. Kardoskodott, bírta is egy ideig. Aztán jött az intrika, a sorozatos áskáló- dások. Idegei felmondták a szolgálatot, betegállományba került Megfáradtán, kese­rűen beszél, az is lehet, hogy búcsút mond a vállalatnak. S ez, sajnos, nem egyedi eset Hány pedagógus, orvos, mérnök jobbító ötletei jutot­tak a makacs ellenállás zá­tonyára. Mennyi energia megy veszendőbe! Képessé­gek fulladnak közönybe, komfortos nemtörődömségbe. Az eredmény? A sebzett fia­tal visszahúzódik, külön vi­lágot teremt magának, saját komfortját alapozza hangya­szorgalommal. Forintban ki sem fejezhető energia vész így el társadalmi szinten. Helyet a világban A fiatalokat már középis­kolás kortól arra neveljük, hogy tevékeny tagjai legye­nek társadalmunknak. Biz­tatjuk őket: ötleteiket, véle­ményüket — kritikus kér­désekben is — mondják eL Önkormányzatra tanítjuk a világra eszmélőket, érdekkép­viseleti tevékenységüket for­máljuk mind hatékonyabbá. Ök eleinte vonakodva, ké­sőbb egyre nagyobb ambí­cióval élnek is ezekkel a le­hetőségekkel. Aztán érettségi után kike­rülnek az életbe. Próbálnak úgy élni, ahogy nevelték őket. Am egyre másra jön­nek a buktatók. Erőpróbák, csalódások, Elfeledkezünk ar­ról, hogy mi oltottuk vérük­be a közéletiséget, a bátor szókimondást Hány és hány munkahelyen minősítik a tegnapi erényt mai bűnnek. Gondolunk-e sűrűn arra, hogy választott szerveink tagjainak sorában milyen kevés fiatal arcot látunk. illeti: nagyra értékeljük, hogy az oktatás-nevelés módszereinek korszerűsítése mind nagyobb teret kap pe­dagógusaink munkájában. Nem kevésbé jelentős, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei eredményes egye­temi továbbtanulásának megalapozása érdekében or­szágszerte előkészítő tanfo­lyamok indultak. — Az első félév pozitívu­mai közé tartozik, hogy a pedagóguskolléktivák a ko­rábbinál nagyobb gondot fordítanak a szülők és az is­kolák közötti kapcsolatok erősítésére, szélesítésére. — így ma már — elté­rően a korábbiaktól — nem az osztályzat, a tanulmányi átlag áll a beszélgetések, ta­nácskozások középpontjában, hanem a tanulók egész sze­mélyisége, annak fejlődése. A szocialista tanár—diák vi­szony alakulásában fél év viszonylag rövid idő, mégis elmondhatjuk: ezen a téren is előbbre léptünk. Érzékelhető, hogy fokoza­tosan kifejlődik az a fajta kapcsolat a tanárok és a diákok között, amikor a pedagógus szinte munkatár­sának tekinti a tanulót. Miért ne lehetnének a fia­talok soraiból delegált ta­nácstagok, vb-tagok? Ha így lenne, akkor képviselni tud­nák rétegüket, hasznosítható ötletek sorával járulhatnának hozzá a szocialista demokrá­cia tartalmasabbá tételéhez. Állásfoglalásaikban nem gá­tolják őket komiormizmus - ból fakadt megfontolások, bennünk még kristálytisztán élnek a nevelés által plán­tált eszmék. Nem vonakod­nának szóvá tenni valós problémákat, nem húzódoz­nának a kényes kérdések felvetésétől. Mondliatnánk úgy is: nincs, nem lenne vesztenivalójuk. Nyerne vi­szont a közérdek, s ezáltal mindannyian. Igaz, ez a „vérfrissítés” nem máról holnapra gyü­mölcsözik. Idő kell áhhoz, míg a zsibbadtság feloldódik, míg pró és kontra élmúlik a pillanatnyi bizonytalanság, ellenérzés. Mégis érdemes helyet szorítani fiataljaink­nak. Aki hallgatta és hall­gatja a rádió Különleges tu­dakozójának ifjúsági jellegű műsorait, az aligha vitatja ezt Vidéki és pesti fiatalok vetnek fel bátran kényes kérdéseket közéletünk vezető képviselői előtt És ötletek­ben sem szegények. Igaz, nem mindegyik reális, nem mindegyik megvalósítható. Ám ennék csak a tapaszta­latlanság és az ajtónkívüli- ség az oka. Ha ismernék a lehetőségeket valósabbákká lennének javaslataik. Megéri ifjúságunknak őt megillető helyet adni társa­dalmunkban. Kallódó képes­ségeikre, póztalan nyíltsá­gukra szükség van. Ok a stafétaváltók. Nem mindegy, milyen am­bíciókkal hová jutnak. Pécsi István V. — Szóval még csecsemő­város. így persze nyilvánva­lóan nem lehetnek tradíciói, romvárai, műemlékei. Azt azért nehezen hiszem, hogy semmi specialitása ne vol­na. Ez ugyanis pusztán el­határozás kérdése. Minálunk, például, a helyi vezetők gondosan ügyinek arra. hogy a falujuk, városkájuk rendelkezzék valami sajátos­sággal, valamiben kitűnjék a többi közül. Népszokásokat elevenítenek fel. a határban addig fúrnak, ásnak, amíg gyógyforrást találnak, vagy őskori települést, falakat, korsókat, régi pénzeket, rozsdás kardokat. A legrosz- szabb esetben néhány etruszk lábszárcsont, kelta koponya biztosan előkerül. Akkor nagy lármát csapnak körü­lötte, idegenforgalomból, ál­lami támogatásból, műem­lékvédelmi alapból mind­járt csurran-cseppen némi több’etbevétel. Felfigyel rá­juk. az ország, könnyebben öt hónappal a színházi szezon kezdete után, az új év kezdetén a Művelődésügyi Minisztérium színházi fő­osztályán összegezték, mit tartanak az idei évad első fele legjelentősebb esemé­nyének, s mit ígér az idény további része? Elmondották, hogy a legjelentősebb mű- soreseményt 1970 őszén, a szovjet kultúra napjain be­lül a szovjet drámák hete jelentette. Ebben az időszak­ban színházaink Budapes­ten és vidéken egyaránt ér­tékes és rangos produkciók­kal vállaltak részt a szovjet dráma hetének sikeréből. —■ Ez év első felének, te­hát a színi évad második részének számunkra legszebb feladata a magyar dráma hetének megrendezésé a Szovjetunióban. EdíBgi érte­süléseink szerint a Szovjet­unió 48 színháza mutat be 19 magyar drámai művet. A bemutatók sorát moszkvai színházi premierek nyitják meg április elején. A A moszkvai Kis Színház Darvas József Szakadék cí­mű darabját tűzi műsorára, Kazán István rendezésében. jutnak bekötő úthoz, törpe vízi erőműhöz és így tovább. Önöknél nem így van? — Nem. Nálunk nincs így. Csőd. Bedobom a törülkö­zőt, feladom a játszmát. Ez­zel nem lehet beszélgetni. Ki bámulok az ablakon. Lám, megérkezünk nemso­ká, bent járunk már a vá­rosban ... Ez a főutca lehet. Szépen ki van világítva. Há­rom-négyemeletes, modern, de nem egy kaptafára ké­szült házak mellett suha­nunk el. Az épületek nem ta­padnak egymáshoz, kertek, játszóterek, sétányok húzód­nak köztük. Nagyon helyes, így egészséges, így kellemes. Egyébként a táj néptelen, ilyen késő éjjel, ekkora eső­ben ezen nem is csodálko­zom. A vezető kettesre kapcsol vissza, kanyar, finom, puha fékezés. Kiszáll, megkerüli a kocsit, kinyitja az én olda­lamon lévő ajtót, felkapja a táskámat és az üvegportá- Föl ke fing Szálló kiuaró A moszkvai Mosszovjet Szín­házban játsszák Molnár Fe­renc Liliomát. A szovjet fő­városban működő Ifjúsági Színház a „Hogy állunk fiatalembert?” című novellá­ból készült színpadi adap­tációval lép fiatal közönsége elé. A Tóték cimű örkény- mű bemutatójára a Szovre- menyik Színházban kerül sor. A szovjet szakemberek­kel közösen tervezzük azt is, hogy színházi találkozón megbeszéljük közös dolgain­kat. A fesztivál eseményei áp­rilis első hetére koncentrá­lódnak — a bemutatott mű­veket zsűri bírálja el, s a legjobb drámát, a legjobb előadást, férfi és női alakí­tást, rendezést megfelelő, közösen kiválasztott díjak­kal — teljes együttesek, il­letve egyes művészek meghí­vásával — kívánjuk elis­merni s jutalmazni. — A második félév ki­emelkedő hazai színházi ese­ménye lesz több újabb ma­gyar színpadi mű premierje. Ide sorolhatjuk sorrendben a Nemzeti Színházban Raf- fay Saroltának Az utolsó tét eresze alá viszi. Sietek utána. — Mennyivel tartozom? — Négy korona, húsz őre. Pontosan, ahogy a lila kö­rös mókus mondta. Kiguberélom á pénzt, az­tán valami főúri hevületből kifolyólag előhalászok a tás­kámból egy kis üveg barack- pálinkát, átnyújtom. — Igya meg az - egészsé­gemre. A viszontlátásra. Felderül az arca, íme, van kulcs a mégoly zárkózott lelkekhez is. Ha a barackkal kezdem, tudnék minden he­lyi pletykát De most már késő. Ballagok befelé. — Egy pillanatra, uram! Megállók, hozzám lép. Odahajol a fülemhez: — Az imént nem voltam egészen őszinte — dörmö- gi. — Az az igazság, hogy Aarlesnek is van egy specia­litása. Éppen az a bizonyos lila kör. Az ön kifejezésével élve, a távdajka. Minthogy ön csak egy napig tartózko­dik nálunk, szívből remélem, hogy továbbra is csak elő­nyös oldalairól ismeri meg a mi távdajkánkat. Megszorítja a kezemet sza­lad a kocsijához, meglepő fürgén beugrik és elhajt Fordulnék, indulnék már u szállodába, amikor az utca másik oldalán széllökés bil­lenti meg a közvilágítási lámpát, fénykéve csapódik egy homályos kapualjra. És ... és mintha valami kis bújkáló alak leskelődne ot­tan! ... Fekete esőköpenyben. fejére húzott kapucnival. Szőke hajat villant fel a su­gárkéve. Renate?! Nem mozdulok, nem kiál­tok, leblokkolt az agyam. című darabját Csurka Ist­vánnak A döglött aknák cí­mű művét és Darvas József­nek A kegyelmes úr hozo­mánya című vígjátékét. A Madách Színházban műsorra tűzik Darvas József A térké­pen nem található című mű­vét amelynek ősbemutatója Miskolcon volt A Madách Kamarában játsszák majd Görgey Gábor Cápák a kertben című új darabját. A József Attila Színházban lesz a premierje Károlyi Mihály Ravelszkijenek. Itt játsszák először Tabi Lász­ló Karikacsapás című vigjá- tékát is. — A vidéki színházak is több magyar darab ősbemu­tatójára készülnek. A mis­kolci Nemzeti Színház pél­dául vígjátékpályázatot hir­detett s a beküldött dara­bok közül műsorra tűzik a már említett Darvas József- komédiát, továbbá Kállai István Segítség, nyertünk című művét A szolnoki Szigligeti Színházban Ör­kény István Macskaiáték ci- mü bemutatójára készülnek. (MTI) Újabb széllökés, egy pilla­natra ismét odahullik a fény, a kapualj üres... Veszek három mély léleg­zetet Ne ijedj meg, öreg fiú — nyugtatom magam —, nincs semmi baj, ideges képzelő­dés, közönséges érzékszervi csalódás, az utóbbi hetekben annyit gondoltál Lins kis­asszonyra, hogy vágyad szei- lemalakot öltött Felzakla­tott lelkiállapot, üres gyo­mor, ilyen körülmények kö­zött mással is megesik effé­le. Indíts be, evés, hajcsizás, erre van most szükséged. II. FEJEZET Másnap Szállodai sarokszobám bale­kon járói gyönyörködöm a kilátásban. Éjszakai első be­nyomásom nem csalt meg; sőt most, reggeli napsütésben még inkább tetszik nekem ea a városka. Érthető. Először isj azért, mert egy vizsgálat ered­ménye némiképp mindig függvénye a vizsgálatot végző személy hangulatának. Már­pedig nekem most, kialudva és kipihenten, tíz ponttal jobb a közérzetem, mint teg­nap 'volt. Túl a szubjektív tényezőn, tegnap csak a csi­nos házakat vehettem szem­ügyre úgy-ahogy, míg a taxi elment közöttük, most vi­szont teljes a panoráma, hát­térben a tengerszorossal. Szép látvány. Aarlesnek, il­letve főútjának olyan alakja van. mint egy antiquáböl szedett kérdőjelnek. A Föl- teking éppen a két félkör- ív kiterebélyesedő találko­zásánál áll, a központban. (Folytatjuk Kiegyensúlyozott munka jettemeste as iskolákban as első „félidőt99

Next

/
Oldalképek
Tartalom