Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
A fából faragott királyfi. Jelenet a balettből. (Keleti Éva felvéteted BOÖR ANDRÁS: •• Önzetlenül Mindened leszek ha úgy kívánod Holdvilág-fényed elalvó napod Szolgalélekkel hajlongó királyod Magadba látó szem-ablakod Qög mosoly árnyék a szádon Haragtói pattant ránc-fonal Bolondos porzó szerelem-virágon Harmat lángszínű vállaidra Bánat-viharban tiszta tó Megfagyott ász a téli házban Sóhaj-szavakra-olvadó Az leszek ha úgy kívánod Akard szeress és az leszek Hálád elől majd partra szállók Hogy meglopjanak az érdemek FWQenfflta ertber Kutas Pisla bátyám, de kiváló böl- lér. A disznóöléshez pedig ügyes böllér kell, aki egyből beletalál a késsel, hegy az asszonyok meg se hallják az ártatlan jószág visításét Apám előkészítette a szalmát, átalhozta Bozóéktól a rézüstöt és a katlant, anyám beszerezte a szükséges fűszert meg rizst meg a húsdarálót Varga henteséktöL — Rendben is volnánk! Ijedten néztem körüL — Hát a füllentés Pista bátyám? — Nézd csak! - hőkölt meg apám — Nem azt ígérte, hogy hétre itt lesz? Anyám akkorát nevetett hogy az üst is kifényesedett tőle. — Te még hiszel neki? S ezen még a szenteskedő Bozsik Mari néni is kacagott, akit bélmosásra hívtunk. ★ Ügy állított be nyolc, óra tájt, mint aki egy félórával korábban érkezett. Kicsomagolta a rongyba csavart késeket, sorba rakta őket az asztalon, szép rendben mind az ötöt. Utolsónak a fekete fenőkövet tette ki. A kétes tisztaságú rongyot zsebre- vágta, csak rojtos vége lógott ki. — Hogy álltok? - kérte számon azután a családot — Csak téged vártunk! •— Intett apám szemmel az udvar felé Anyám pálinkát töltött az embereknek Pista bátyám két ujja közé fogta a poharat hirtelen az orráig emelte, lebillentette, mint a gé- meskút vedrét rémület fogott el, hogy elnyeli poharastul. De az utolsó pillanatban visszarántotta a kupicát s máris odatartotta anyám elé újításra. — Halljátok, mi jutott az eszembe! — mondta figyelmet követelve, arca azonban meg se rezdült kurta kis, zsíros bajusza úgy hetykél- kedett tömije orra alatt, akárha acélból volna. Feléje figyeltünk mindannyian. — Ilyen pálinkát a Piávé- nái ittam utoljára — s mint aki meg akar győződni a mondottak igazáról, az előbbi bűvészmozdulattal tüntette el a Ácsét« Italt, • márts odatartotta poharát anyása orra alá. — Akkor Is Ilyen lélekve^ szejtő fagyok jártak — folytatta — Megfagyott a köpés, amig leért a földre. Toporogtunk a lövészárokban, mint a tojósgalamb. Azt mondja a főhadnagy: ' „Pálinka kéne fiúk! Jó kisüsti pálinka!” Összefutott a nyál a szánkban. „Honnan lehetne keríteni ?” Egyszeresek észrevesz engemet: „No, Pista” — aszongya — „most mutasd meg, hogy mit tudsz!” Itt ismét kiürítette a poharat és könnyedén, természetesen odatolta anyámnak, hogy töltsön. — No. ha csak az kell, én megmutatom! Régen kilestem, hogy által, a vonal közelében éjjel-nappal füstölög a szeszfőzde kéménye. Fogtam magam, ki az árokból, egyenesen a szeszfőzde felé Bátran mentem, tudtam, hogy a digók ujja is ráfagyott a kakasra, nincs kedvük a lövéshez. Negyed óra sem telt el, már vissza is értem. Tekertem magam mögött a híradósok rolniját. Azt a gumicsövet, amibe a drótot szokták behúzni. „Hát te megbolondultál, Pista?” — kérdezte a főhadnagy. „Meg a fenét!” — mondtam és egy nyisszantással elvágtam a gumicsövet, s odatoltam a főhadnagy szájához: „Ezt szíjjá meg, ha tudni akarja mi a jó!” Ügy megszítta, hogy alig akarta abbahagyni. Mert jófajta törköly folyt abból, éppen ilyen garattisztogató, bicskanyitogató, lélekmelegítő, mint ez itt Addig csak a szám tátottám, de most már nekem is szólnom kellett t — Honnan került a csőbe az a pálinka, Pista bátyám? — Hogy honnan? — és barackot nyomott a fejemre —. A másik végit belógattam egy százakós szeszgyári hordóba Pista bátyám még háromszor ürített a rendkívüli törkölyből, minthogy éppen annyi a magyar igazság, azzal megragadta a nagykést és elindult az udvaron át az ól felé, ahol a nagy, fekete berksiri várta erőtlen röffepislogott a füzetekre, szeretett volna időzni egy kicsit, de látta, nem lehet maradása. — Bocsánat — mondta! — Ez nem tud interpolálni —- mondta csodálkozva Végh és megnézte a borítón a nevet DégkomidídomáJt szobák, télikert, a fürdőszobák csempéjének egy része hideg, más fürdőszobáké meleg tónusú, az előbbiekben a kék, az utóbbiakban ana- rincsszín a domináló, ötszázötven főnyi személyzet búboskemence. Duna Hotel Intercontinental Némely lapok mértani haladványnak megfelelő gyakorisággal közölnek tudósításokat róla. Zsuzsa leeresztette az újságot, a levegőbe nézett — Ne aludj el — mondta a férje. — Jó. Félretette az újságot, átnyúlt a komódra a csörgő- óráért — Holnap vagyunk húszhónaposak ... — Tessék? — Húszhónapos házasok. Kicsit gondolkozott: —Tényleg! — S megint kérte a feleségét: — Ne aludj már el... Nem akart elaludni, de olvasni se volt kedve, erővel tartogatta nyitva a szemét, néha kis időre behunyta pihentetni. De akkor is a nagy, háromajtós szekrényt a vak toalett-tükröt meg a fali Olajfák hegyét látta, háttérben Jeruzsálemmel. — A lottó jobb, mint a totó. S hogy nem kapott választ hozzátette; — Ott van tárgynyeremény is. Bár az utolsó füzetet javította, s minél előbb készen akart lenni, a vitatkozást pedig mindenáron kerülni szerette volna —■ válaszolt, s egy kicsit idegesen is. — Nem érted édes, nem érted meg, hogy az teljesen a vakszerencsétől függ? Persze itt is kell a szerencse, nem azt mondom, hogy nem, de némi szerepet a kombinációs készség és az intuíció is kap. Egy keveset. Kész! — nagy felsóhajtással becsukta az utolsó füzeteit ~ Csak nem alszol? •— Nem. Eloltotta a nagyviDanyt, a szék karfájára rakta a ruháit, a cipőjét a szék alá szépen egymás mellé. Egyik ajtóról a másik ajtóra nézett, megállt az öl- tözésben, gondolkodott valamin, aztán gyorsan folytatta. — Volt már kinn Szánkóné? — ezt akarta megkérdezni húszhónapos nejétől, de majdnem biztos volt a tagadó válaszban, így jobbnak látta nem érdeklődni. A belső szobából valami motozás hallatszott. — Szia, édes. — Szia — mondta az as2- szony és beljebb húzódott. — Elférek. Elpattintotta a kislámpát, nagy sötét lett, de mégse, mert a belső ajtó szélénél vékony világos vonal húzódott még, tehát az előbbi feltevés helyes volt Zsuzsa felhúzta a térdét, a paplanon hegy emelkedett. Megszólalt: — Volt már vécén Szánkáté? ........ V égh nem válaszolt — Hallod? — Azt hiszem, nem. — Akkor hagyjál! A falhoz húzódott — Talán volt.,: — Hagyjál. Kérlek lí! Egymástól öt centiméterre, egyikük az oldalán, a másikuk hanyatt, nézték a fekete falat és a mennyezet feketeségét. A fiatal asszony az elmúlt hónapokra gondolt, hirtelen váltással pedig az első találkozásaik egyikére, mikor még diákok voltak, a sétákra a repülőtér felé, a fehér, könnyű vitorlázókra. Mikor Jön mát az öreg- lány? Dehát e! lehetett gondolni, hogy a Juventus otthonában kikap? Helyi rangadó volt, igaz. Meg az Eger. Nem szabad szentimentálisnak lenni... Hatvan percig kihúzza gól nélkül hősiesen, s akkor kap kettőt. Kár. —- Az isten! — Imádkozol? — kérdezte Zsuzsa és visszafordult. Nevettek magukon. Zsuzsa odadörzsölte az arcát, és kicsi kis csókokat adogattak. — Te szőrös, — Te sima..: — Te hajas. — Te vagy a hajas. Csönd. — Miért törődünk vele? — kérdezte Végh, kicsit mérgesen, kicsit rábeszélőn. — No miért? — Ö Zsuzsanna,!; Ismét: — 0 Zsuzsanna. — Várjunk — és kibontakozott. Percek múltak ed csak, vagy hosszabb idő? Ötszázharminchárom, ötszázhar- mincnégy, ötszázharmincöt, ötszázharminchat, ötszázharminchét, ötszázharmincnyolc, ötszázharminckilenc, ötszáznegyven, ötszáznegyvenegy, ötszáznegyvenkettő, ötszáznegyvenhárom, ötszáznegy- vennégy, őtszáznegyvenöt, ötszáznegyvenhat, ötszáznegyvenhét, ötszáznegyvennyolc, ötszáznegyvenkilenc. Kettyent a belső szoba kilincse, végre előjött Szánkóné. Hosszú hálőingben, lassan ment át a szobán. Az ajtót nyitva hagyta, hogy visz- szataláljon, a széles fénynyalábban a tárgyak, a bútorok jól kivehetők voltak. Végh becsukta a szemét, a lélegzetét is visszafojtotta Kintről hallatszott már a csoszogás, az ajtócsukódás. — Alszol? Még öt perc.' Hány óra lehet? Tizenegy? Vagy több? Felhangzott a vécéöblítő sikoltozása, csukódott az ajtó. Szánkómé még egyszer vé- gigimbolygott a szobán, s becsukódzkodott. Végre 1 Nagyokat, mélyeket lélegzett, hogy múijon- az idegessége. — Zsuzsa, Zsuzsa — Ismételgette némán. — Zsuzsa. Vasárnap este van. Zsuzsa Az asszony mozdulatlanul, befelé, a fal felé fordulva ' feküdt. i — Zsuzsa — súgta a férfi. Amikor közelebb húzódott hozzá, az asszony álmában rúgott egyet. rések közt az ítéletet. Volt vagy kétmázsás és fekete volt, mint az ördög. Mindamellett még korántsem volt érett, Inkább csak amolyan félhízásban lévő. — Ezzel nem bírunk meg ketten — jelentette ki a füllentés Pista bátyám. — Hidd át a Kamuka sógort, azzal a málészájú fiával együttl Alig tudták négyen is lefogni, de Pista bányám gyakorlott keze és éles kése gyorsan végzett vele. Anyám tálba szedte a vért és egyre csak azon lamentált, hogy valami gyéren folyik, abból nem lesz véreshurka. — A kolbász a fő! — csitt tgatta Pista bátyám, míg a kést törölgette az alvadó vértől. Odafordult akkor apám füllentő« Pista bátyámhoz. — Hallod-e, István, én abból egy szót se hiszek, amit az imént meséltél, mert éppen tegnap dicsekedtél, hogy aoise voltál frontkatona! — Én-e?l — Te bizony? Apám kiemelte a kertajtót a sarkából, odakészítette, hogy legyen min a disznót felszabdalni, de Pista bátyám még mindig nem találta meg a kedvező választ. A szalmát villázta a mozdulatlan állat hátára, pörzsöléshez. Közben minden pillantása azt példázta, hogy rajta nagyfokú méltánytalanság esett A gyufa kétszer is eltört, míg végre a harmadik tüzet fogott. Körmire égett, úgy hajította el. De mintha a láng a fejében is világot gyújtott volna, mert így szólott apámhoz, nagy hangon: — Ha az nem igaz, amit meséltem, akkor az sem igaz, hogy leszúrtam a disznót s nem él! Azzal lángra sercintett egy újabb gyufát és odakuporodva, másfelől is meggyújtotta a szalmát. Magasba csapott a láng, találkozott a két láng, égett a száraz szalma, mint a pokol tüze. Amint ahhoz is köze kellett, legyen, az ördögnek, ami ezután történt. Pista bátyám még fel se kászálódott, amikor egy rettenetes, morgó, röfögő, visító szörnyeteg ugrott ki a tflzből. S lángot hányva, füstöt okádva egyenesen az utcára rontott a nyitott kiskapun át. — Sárkány! — tört ld b lőlem a nagy Izgalom. — A nagyapád füllt! szólt apám bosszúsan. Megfutott a disznónk. Utá mind, aki a lábát bírja! Pista bátyám megtáltoS1 dott, s mint egy ámokfyt kezében az imént megtiszt gatott, félméteres ölőkésst száguldott a menekülő, füstö gő hízó nyomában. Mellet mindjárt apám. Ki biztatta, ld nevet őket, de még olyan Is akad aki odakiáltotta apámnak: — Miért füstöl élve? lp tán jobbízű lesz a kolb; sza?.,. Jobb ám, ha rendesen 1* szúrják, megpörkölik, fe bontják, de nem így, 1 megcsúfolja a beste jószág józan disznóvágási hagy mányokat. Még elfogni se: lehet, olyan föle1 met es, horVj~ mindenki a házba menekül előle. Szerencsére ICamuka sótn éppen hazafelé tartott, ami kor mi az utcát riasztottu a nagy üldözéssel. Nem tétovázott. Széles nagy terpeszbe megvetette a lábát az ut< j közepén, szemben a ha\ hányó bősz állatta!, s vár a pillanatot, hogy elkaphas: a fülét. Az meg csak ronto neki, mintha szét akarra szaggatni. De Kamuka sógor nem ijedős ember. Kivárta az alkalmas pillanatot és odakapott a fekete fülekhez Csakhogy megkésett a fogs a látványos ügyeskedés kertelen maradt. Ellenben - disznó úgy a hátára kap Kamuka sógort, mint e; , műlovast. Peckesen és r mülten ült rajta, mégped a visszájára, míg csak nem bukfencezett a hóba. A disznó meg csak szalac még integetett is a farkávs „Oda a disznótor, belőlen nem esztek!” Tán még ma sem érit be, ha önmagától meg ne állapodik a Konkus-kocsn előtt. Ott megállóit szegéi pára, s úgy_elíeküdt a gy< hóban, ahogyan az ajtódes kára illesztették volna ap. mák. Pista bátyám homloka k verejtékesedett. s míg má kor gondolkodás nélkül tx keveredett volna a kocsmí ba, most megbűvölten áll o egy árva szó se libbent . száján. Apám sajnálkozva néz*' rá, s csak annyit kérdezett: — No, István! Történtilyen véled a Piávénál? 1971. január 1* péntek
