Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 4. szám
vwyw'A $ K edd esti külpolitikai kommentárunk Kételyek és kérdőjelek KÉTELYEKET és kérdőjeleket hagyott maga után Nixon elnök legutóbbi (hétfő esti — magyar idő szerint * :dd hajnali) televíziós beszélgetése, mind az amerikai i ^politikát, mind az USA külpolitikáját illető problémákban. Azt természetesen az elnök is kénytelen volt elis- * 'mi —. hiszen a közvélemény Ismeri a riasztó számo- t —, hogy a) infláció van és b) „túlságosan magas” munkanélküliek száma. (Jelenleg 4 millió 600 ezer). Kételyeket csak az az nizmus támaszt, amelyet e súlyos bajok közeli meglát illetően tanúsított. Annyit ígért ugyanis csupán, 0 :.y olyan gazdasági programot terjeszt a kongresszus 1, amely biztosítja a „teljes foglalkoztatottságot 1972 végére”. Ravasz fogalmazás. 1972 vége — úgy értelmezheti ük — az év decemberét jelenti. De már előtte, novemberben érül sor az elnökválasztásra, Nixon tehát, ha burkoltan is, már most önnön újraválasztásáért agitál, hiszen a belül gazdasági bajok végső megoldását a választások utánra ígéri. ' KÉRDŐJELEKET és kételyeket támaszt az is. hogy ebből a kongresszus elé terjesztendő programból semmit nem árult el. Azt viszont tudjuk, hogy pénzügyminisz1 erét, David Kennedyt leváltotta s helyette Connaily, eddigi texasi kormányzót nevezte ki. Ám szinte minden amerikai sajtóvélemény azt hangoztatja: nem azért, mintha Conally nagyobb pénzügyi szakember lenne Kenned ynél (tehát jobban meg tudná oldani az inflációt s más gazdasági bajokat), hanem megint csak: választási taktikából. Míg ugyanis Nixon republikánus, addig Coni'ally demokata — és Nixon e „koalíciós” húzással is í már az elnökválasztásra készül, hátha így minél több t demokrata párti is rá szavaz majd. < Tv-beszélgefesének külpolitikai része is kérdőjeleiket l és kételyeket hagyott maga után. Miért olyan optimista < a vietnami háború közeli végét illetően —. mert azt $ mondta: „kifelé megyünk a háborúból” — amikor fenntartotta, hogy az USA továbbra is „kénytelen" kémre< n üléseket végezni a VDK felett — ami bizony „befelé” < rtenés a háborúba, szó szerint is, hiszen behatolás a VDK ; területére. NIXON ÉPPEN MOST „félidős" elnök. Január 20-án ; lesz két esztendeje, hogy hivatalba lépet és csaknem két éve van még hátra a mandátum lejártáig. Eléggé sajná- l >atos, hogy — különösen az utóbbi időben — minden jel < orra mutat: Nixon egyre kevésbé a nemzetközi és a ha- 1 zai problémák megoldására figyel. Ezzel szemben erejét mindinkább politikai manőverezésre, hatalmának megtartására, elnöki tisztjének további négy évre való meghosszabbítására koncentrálja^ Lengyel vezetők látogatása Moszkvában MOSZKVA: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kedden az SZKP Központi Bizottságában találkozott Edward Gierekkel, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával és Piotr Jarosze- wicz-csel, a Lengyel Minisztertanács elnökével. A találkozó során a szovjet és a lengyel vezetők kifejezték „azt a kölcsönös törekvésüket, hogy elmélyítik a politikai, gazdasági, tudományosműszaki és védelmi együttműködést, mind kétoldalú, mind sokoldalú alapon — a Varsói Szerződés és a KGST keretei között”. Mint a sajtó számára kiadott közleményben rámutatnak: „A felek mély megelégedéssel állapították meg, hogy sikeresen fejlődnek a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság testvéri pártjait és népeit egyesítő sokoldalú kapcsolatok”. A felek kiemelték „a szocialista országok cselekvési egységének elsőrendű jelentőségét az imperializmus ellen, a nemzetközi béke megszilárdításáért vívott harcban”. A találkozó résztvevőinek mélységes meggyőződése, hogy „a szocialista országok egybehangolt fellépése döntő mértékben hozzájárult az európai feszültség enyhüléséhez”. A felek leszögezték „a Szovjetunió és az NSZK, a Lengyel Népköztársaság és az NSZK között megkötött szerződések nagy, pozitív jelentőségét”. A találkozó résztvevői „ismét kifejezték a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság szolidaritását a testvéri Német Demokratikus Köztársasággal, amely fontos szerepet tölt be az európai biztonság megszilárdításáért vívott harcban.” A lengyel vezetők ismertették azokat a gazdasági és szociális intézkedéseket, amelyeket a LEMP Központi Bizottsága és a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertanácsa megvalósít a LEMP Központi Bizottsága VII. plénuma után, a munkásosztály, minden dolgozó, a szocializmusnak Lengyelországban való továbbfejlesztése érdekében. A szovjet vezetők tájékoztatták a lengyel vezetőket a kommunizmusnak Szovjetunióban való építése menetéről, a népgazdaság fejlesztéHamis illúziók ... A VDK Párizsban tárgyaló küldöttsége kedden rövid állásfoglalásban foglalkozott Nixon amerikai elnök éjszakai tv-interjújával az állás- foglalás hangsúlyozza, hogy az amerikai elnök az interjúban nem létező eredményekről beszélt és az aracsénelc távlatairól, az SZKP XXIV. kongresszusának előkészítéséről. „A szovjet és a lengyel vezetők találkozása megmutatta, hogy az SZKP és a LEMP, a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság teljesen azonos nézeteket vallanak minden megvitatott kérdésben. A szívélyes barátság és a testvéri kölcsönös megértés légkörében folyt le a találkozó” — hangzik a sajtó számára kiadott közlemény. Az SZKP Politikai Bizottsága és a szovjet kormány kedden a Kremlben ebédet adott Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz tiszteletére. Edward Gierek, és Piotr Jaroszewicz, kedden hazautazott Moszkvából. Leonyid Brezsnyev, Alek- szej Koszigm, és más hivatalos személyiségek búcsúztatták a lengyel vezetőket a vnukovói repülőtéren. rikai, valamint a vilúgköz- vélemóny félrevezetése érdekében a béke hamis illúzióját keltette. Mint a VDK küldöttsége rámutat, a sajtó- értekezleten elhangzottakkal ellentétben Nixon egész Indokínára kiterjeszti az ag- ressziós.. háborút. Nixon félrevezette a világkösvéleményt Bucher még mindig fogságban Jarring-jelenté» a Biztonsági Tanács elott íjból megkezdődtek a közvetett •< béketárgyalások lew Yorkban Jim Buch elvtárs nyolcvan eves Tim Buck, a Kanadai Kommunista Párt elnöke nyolcvanadik születésnapját ünnepli. Csöndben, nyugalomban, konfliktusoktól mentesen eltöltött nyolc évtized is hosszú életnek számít — mennyivel hosszabb (és mennyivel tartalmasabb) Tim Buck életútja, aki közel hét évtizede harcol a munkásosztály céljaiért. Élete már a kezdet kezdétén együtt alakult a századvég nyomorgó munkásgyermekeinek sorsával. Angliában született, 1891. január 6-án, apja napszámosként dolgozott, nyolcán voltak testvérek. Tizenkét éves, amikor már egy gépgyárban keresi a kenyerét. Az első politikai akció, amelyben részt vesz: kis ta- noncként tagja egy küldöttségnek. A delegációt Keit Hardie támogatására szer* vezték, aki harcot kezdett a szakszervezetek politikai fellépését tiltó bírói ítélet ellen, 1910-ben Kanadába emigrál. Hamarosan rájön azonban, hogy új hazájábató semmivel sem jobbak a politikai állapotok, mint amilyeneket Angliában tapasztalt. 1917-ben már ő nevezeti az első kanadai politikai sztrájkot. A Kanadai Kommunista Párt egyik alapítója, 1921-ben tevékenyen részt vesz a munkásszervezetek illegális pártalapitó kongresszusán. 1929-ben a párt központi bizottságának főtitkárává választják. Több mint három évtizeden át töltötte be ezt a posztot. A munkásmozgalom számára — és a világ számára — sorsdöntő nehéz évek -voltak ezek. Tim Buck megjárta u kingstoni fegyházat. Itt cellájában merényletet kíséreltek meg ellene. Harcolt az általa megszervezett Mackenzie—Papineau zászlóalj soraiban a spanyol polgárháború frontjain. A Komintern V. és VII. kongresszusán ő képviselte a kanadai kommunistákat. 1957-ben és 1960-ban részt vesz a testvérpártok moszkvai tanácskozásán. 1962-ben, 71 évesen, te párt elnökévé választják. Már jóval túljárt a hetvenen, mikor 1966-ban Vietnamba utazott, hogy saját szemével győződjék meg a valóságról és tolmácsolja a vietnami népnek az észak-amerikai kontinens haladó embereinek szolidaritását. Tevékeny életében több elméleti és történelmi mű megírására is jutott ideje. Legutóbbi „Lenin és Kanada” című munkája 1970-ben jelent meg. Nyolcvanadik születésnapján szeretettel és tisztelettel köszöntjük a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom veteránját, az amerikai földrész békéért, demokráciáért, szocializmusért küzdő erőinek nagy alakját. (KS) RIO DE JANEIRO: Folytatódik a kötélhúzás a brazil hatóságok és a svájci nagykövet, Giovanni Bucher elrablói között. A kormány újabb közleményt hozott nyilvánosságra, s ebben bejelentette, hogy nem hajlandó nyolcat szabadon bocsátani azok közül a politikai foglyok közül, akiknek szabad lábra helyezését a gerillák Bucherért cserébe kérik. A kormány azzal az indokolással utasította el a nyolc politikai fogoly szabad lábra helyezését, hogy egyikük már nincs börtönben, a többiek pedig állítólag „súlyos bűncselekményeket” követ- tele el. A brazil kormány nem először gördít hasonló akadályokat a politikai foglyok szabadon bocsátása és így közvetve Bucher nagykövet életének megmentése élé. Legutóbb például a gerillák a kormány kifogásaira válaszolva 24 pótlólagos nevet terjesztettek elő, de mint az újabb közlemény mutatja, a kormány ezt is elutasította. MOSZKVA: A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége kormánya megbízásából nyilatkozatban tiltakozott az Egyesült Államok külügyminisztériumánál amiatt, hogy az amerikai cionista szervezetek folytatják az ellenséges hadjáratot az Egyesült Államokban működő szovjet intézmények ellen. A nyilatkozat szerint a cionista szélsőséges elemek nemerak odáig merészkedtek, hogy megzavarják az Egyesült Államok területén levő szovjet intézmények normális tevékenységét, hanem a szovjet diplomatákat és más szovjet állampolgárokat 1971. jaaaáff fc» saerfe NEW YORK: Rogers amerikai külügyminiszter 40 perces eszmecserét folytatott U Thant ENSZ-főtitikárraL A megbeszélésen jelen volt Sisco, a külügyminisztérium közel- keleti ügyekben illetékes államtitkára, valamint Yost, amerikai ENSZ-fődelegátus, aki a négy nagyhatalomnak a Közel-Kelettel foglalkozó tárgyalásain képviseli országát. A találkozó után Rogers újságírók előtt kijelentette: vannak olyan kérdések, amelyeket illetően Izrael és az arab országok egyetértenek. Ezek az „érintkezési pontok” képezhetik Gunner Jarring küldetésének alapját. A külügyminiszter a megújítandó közvetett béketárgyalásokon „rugalmasságot” kért mindkét féltől. Arról az egyiptomi álláspontról, hogy a tűzszünet meghosszabbítására nem kerülhet sor hacsak lényeges előrehaladás nem történik a tárgyalásokon, Rogers ezt mondta: „renyíl tan a fiziikai leszámolással fenyegetik. Az amerikai hatóságok többrendbeli arra vonatkozó ígéretük ellenére, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek, lényegében továbbra is közömbösen szemlélik ezeket a bűnös akciókat. A szovjet kormány hangsúlyozza, miután az amerikai fél nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsa a normális feltételeket az Egyesült Államokban levő szovjet intézmények és oda érkező szovjet kollektívák tevékenységéhez, nem számíthat arra, hogy hasonló feltételeket biztosítsanak a Szovjetunióban is az amerikai intézmények számára. A nyilatkozat az események ilyen alakulása miatt teljességében az Egyesült Államok kormányára bántja a iötóossege;. méljük, hogy Jarring nagykövet haladást ér el... Időközben megérkezett New Yorkba Tekoah, Irael ENSZ- nagykövete és El-Zajjat egyiptomi fődelegátus is. El- Farra, Jordánia képviselője, aki szóvivője útján cáfolta a lemondási szándékairól szóló híreket, szintén New Yorkban van. Gunnar Jarringnak, az ENSZ főtitkár közel-keleti különmegbízottjának irányításával kedden New Yorkban újból megkezdődtek a közvetett béketárgyalások a Közel-Keleten egymással szembenálló felek között. Ismeretes, hogy a tárgyalások szeptemberben szakadtak meg Izrael hibájából. Jarring elsőként Joseph Tekoah izraeli ENSZ-fődele- gátussal folytatott félórás megbeszélést az ENSZ New York-i székházának 38. emeletén lévő irodájában. Bár a most következő; megbeszélés-sorozat „első fordulóján” előreláthatólag csaknem kizárólag ügyrendi kérdésekkel foglalkoznak, egy ENSZ-szóvivő . szerint Jarring úgy értékeli ezeket az eszmecseréket, mint a béketárgyalások újraf el vételét Az első találkozó után az izraeli ENSZ-küldött nem volt hajlandó egyértelmű Chile elismeri SANTIAGO—TOKIÓ: A chilei kormány és a Kínai Népköztársaság kormánya kedden jelentette, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatot létesít. „A chilei kormány elismeri a Kínai Népköztársaság kormányát, mint Kína egyedüli törvényes kormányát” — hangzik a közös közlemény, amelyet az Üj Kína hírügynökség közölt Clodomire Almeyda Medina Chilei külügyminiszter délután rrr 'tartott sajtókonferencián hivatalosan megerősítette a Kínai Népköztársaság elismerésének reggel közölt hírét Salvador Alkuval ászt adni arra a kérdésre, hogy szerinte ez a találkozó a béketárgyalások hivatalos felújítását jelentette-e. Ugyancsak kedden este került sor az első megbeszélésre Gunnar Jarring és az egyiptomi ENSZ-küldött, Mohamed El-Zajjat között U Thant ENSZ-főtitkár a tárgyalások felújításával szinte egyidőben a Biztonsági Tanács elé terjesztette Jarring összefoglaló jelentését közel-keleti küldetésének eddigi eredményeiről. A 16 oldalas, több függelékkel ellátott okmány — nyugati értékelések szerint is — azt bizonyítja, hogy valamennyi érdekelt ország szilárdan ragaszkodik korábbi álláspontjához. A Jarring-jelentés tartalmazza egyebek között azt a levelet is, amelyet Abba Ebam izraeli külügyminiszter intézett az ENSZ-megbízott- hoz december 30-án, s amelyben közli, hogy Izrael hajlandó visszatérni a közvetett béketárgyalásokhoz. A most első ízben nyilvánosságra hozott levélben Eban kifejti: Izrael „beleegyezik abba, hogy a kölcsönösség alapján megszüntessék az összes igényeket és a hadiállapotot minden egyes állammal, amellyel a béke a ncpi Kínát de elnök a nap folyamán megjelent kiáltványában fűz kommentárt az eseményhez. Chile az első dél-amerikai ország, amely elismerte a népi Kínát. Ami Tajvant illeti, Chile ugyanazt a formulát tette magáévá, mint Kanada: tudomásul veszi Pekingnek azt az álláspontját, hogy Tajvan Kína elidegeníthetetlen része. A esankajsekista rezsim megszakította diplomáciai kapcsolatát Chilével —, jelentette be kedden Li Ti- Cun, a tajvani kormányra: chilei nagykövete. Li Ti-Cun még a nap folyamán éluta zik Santiagóból. helyreállt”. Megfigyelők szerint ez annak a már említett izraeli követelésnek a megismétlése, hogy az arab államok először kössenek külön békeszerződéseket Izraellel, amely csak ezután lenne hajlandó fontolóra venni a Biztonsági Tanács novemberi határozatának teljesítését. Válaszlevelében Elbán megismételte a „biztonságos és elismert határ-okra” vonatko- aó izraeli követelést is. Ebam leveléből végérvényesen. kiderül, hogy Izrael egyáltalán nem szándékozik visszavonulni az 1967-es júniusi háború előtti határai mögé, mivel — mint a külügyminiszter írja — az Izrael által követelt határok megvonása után „megtörténik a haderők visszavonása a békeszerződ ésekben kijelölt határoknak megfelelően”. Egyiptom és Jordánia Jarringnaik küldött válaszlevelében kifejezte készségét a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására, s igényeinek, valamint a hadiállapotnak a megszüntetésére. Ez utóbbira természetesen, csak abban az esetben kerülhet sor, ha Izrael visszavonja csapatait az összes megszállt területekrőL Lord Roberts, a brit szénbányászati állami vállalat elnöke kedden lemondott évi 20 000 font sterlinget jövedelmező állásáról, mert nem ért egyet a Heathkormány rep- rivatizálási törekvéseivel. A hatalomra jutott íoryk hozzáláttak az államosított válla-- latok fokozatos felszámolásához: felszólították Robenst, adja el magánkézbe a szén- bányászati vállalat legjövedelmezőbb melléküzletágait, elsősorban az elnök büszkeségét: a nagyhírű komputerközpontot. A konzervatívok korábban elcsapták Lord Hallt, a posta ugyancsak munkáspárti vezérigazgatóját, mert ellenezte a Giro nevű országos postabank megszüntetését. (A néhány éve működő Girora régóta haragudott a magánkapitalista koiikurrencia: a hagyományos nagybankok gazdái és konzervatív politikai barátaik). Figyelemre méltó, hogy csupán a legjövedelmezőbb üzletágakat kívánják a to- ryk magánkézbe adni, a deficites tőkés vállalatokon, pé'dáül a Rolls Royce-on viszont az adófizetők pénzéből sok milliós „nemzeti ajándékokkal” segítenek. Szovjet tiltakozás Tory támadás
