Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
ÉLŐ IRODALOM Szlovén elbeszélők magyarul A SZLOVÉN IRODALOM, Jugoszlávia területileg • legnyugatibb népcsoportjának irodalma lassan már nem lesz az a bizonyos fehér folt a .magyar olvasó ember szá- öiára. Legalább is nem teljesen. A század nagy szlovén írója, Ivan Cankar már a felszabadulás előtt ismertté lett, sőt Jernej szolgalegény c regénye a háború után is megjelent; , különféle, a jugoszláviai irodalmakat bemutató antológiákban megismerhettük a szlovén líra és próza egy-egy klasszikus mesterét is. Ismereteink, tájékozottságunk szélesítését segítettek a kiadók akkor is, amikor egy-egy szerző jeles művét adták közre; pl. Misko Kranjec háború előtti parasztregényét Az élet tengelye címmel , Cirill Kos- mac Szép tavaszi nap című, lebilincselő olvasmányt jelentő könyvét vagy éppen a kelet-közép-európai parasztélet 1945 utáni egyik legjobb krónikájának minősíthető Ház a domboldalon című regényt, Ignác Koprivee művét. Most újabb kötetet mutathatunk be: Téli éj címen az Európa Kiadó adott közre egy kötetnyi szlovén elbeszélést a népszerű Modem Könyvtár sorozatban. Benne a mai szlovén novellaírás legjobb mesterei mutatkoznak be ama már csaknem nyolcvanéves Danilo Lo- kartól Benő Zupancicig. Összesen tizenegy szerző tizenegy novellával. VÁLTOZATOS, izgalmas olvasmány a Téli éj c. kötet, annak bizonysága: mennyire témagazdag es színekben, művészi megoldásokban változatos a mai szlovén próza. A kötet saiban a Népfelszabadito Háború élményének ve tu letet éppúgy megleljük, mint a szlovén paraszti világ problémáinak rajzát, vagy éppen sí felszabadult ország uj viszonyai között eligazodni próbáló tegnapi partizán dilemmáit. De jelen vannak a novellákban a háború előtti évek olasz megszállásának zord emlékei is, a szlovén ember megaláztatásának történetek Mi'ra Mihelic április c. novellája pl. egyszerre tud egy detektívtörténet feszültségét túlszárnyaló cselekményével és a hősnek, pontosabban a hősnőnek sokoldalú és árnyalt rajzával hatni az olvasóra — felvillantva csupán, de az olvasói emlékezet számára szinte kitörölhetetlen élménnyé szuggerálva a szlovén ember hazaszeretetének s hősies helytállásának nagyszerűségét. A kötet utolsó novellája viszont Benő Zupancic műve, a címe: A mulatság — a felszabadulás- utáni évek életritmusának egy apró szeletét villantja fel, ám úgy, hogy a letűnt tegnap árnyait s az új viszonyok között helyüket kereső, eligazodni próbáló emberek gondjait egyszerre vdírázsolja elénk. vitathatatlanul a modern szlovén elbeszélés remekeiként kell fogadnunk aztán az olyan írásokat is, melyek a szlovén irodalomban oly nagy múltra visszatekintő paraszti orientációhoz kapcsolódnak, mintegy a paraszti tematika kontinuitását biztosítva a szlovén irodalomban. Ezek közül első _ helyen Ferdo Godina bállá- j disztikus atmoszférát idéző • írását, a .Jarcek Krisztina bűnét említenénk, mely egy a falu konvencióiból fakadó emberi tragédiának és egy szlovén parasztcsalád küzdelmekkel teli sorsának drámai hatású foglalata. Benne van ebben a novellában szinte minden, amit egy isten- hátamögötti falu paraszti családja átélt mozgalmas századunkban: „Az öreg Jarcekné férje sok évvel ezelőtt halt meg Kanadában ... Jarcekné magára maradt a kis Justával. Erejét mások földjén vesztegette, amíg a lánya föl nem cseperedett De Justának is ugyanaz lett a sorsa, mint édesanyjának. Férje elesett az olasz fronton, és egymagának kellett eltartania édesanyját meg a kislányát Krisztinát” Aztán Krisztina is felnőtt férjhez ment. ö már nem vesztette el férjét, őt veszejtette el a férje: az ok pletykálkodásból fakadó féltékenység ... MÉG IZGALMASABB, már a modern lélekrajz lehetőségeit kamatoztató novella a nyolcvanadik éve felé járó Danilo Lokaré, aki évtizedeken át folytatott orvosi praxist s csak az utóbbi évtizedben robbant be a szlovén irodalomba „pszichoanaliti- tikai pontosságú”, sokszor „a realista és expresszionista kifejezésmódot” sajátosan ötvöző írásaival Az ő elbeszélése, a kötet címét is adó Téli éj is a szlovén falu szegényemberének sorsát idézi meg, Fortunáiét, a kövezőét, akinek tüdejét megemésztette az országút pora: „az országút kövezetén” ülve „látástól vakulásig törte kalapáccsal a követ. Mellette száguldoztak a gépkocsik, porfelhő emelkedett utánuk ... por, por, por. Ott szedte össze a nyavalyát”, a tüdőbajt, mely egy viharos téli éjszakán az életét követelte. A kötet anyagának újabb jellemzőjeként említhetnénk ama novellákat, melyek a szlovén lakta területek olasz megszállás alatti időszakát elevenítik meg páratlan művészi erőveL Közülük is elsősorban a „legszebben stilizáló” mai szlovén író, Cirill Kosmac A hernyó c. elbeszélését, melyben az író olaszországi börtönéveinek viszontagságait idézi fel — ember és természet örök kapcsolatát rajzolva meg a börtönlákó és egyetlen társa: az ablak előtti fán tanyázó hernyó történetében. Kosmac — akit két műve, a Szép tavaszi nap és a Tan- tadruj c. nemzetközi sikert aratott rádiójáték nyomán már ismerhet a magyar olvasó — most „a modern szlovén novella” egyik legjobb, európai viszonylatban is jól ismert mestereiként mutatkozik be... HOSSZAN LEHETNE még sorolni-méltatni a kötet novellaanyagának szépségeit, melyek egy számunkra eddig ismeretlen nép Irodalmának világára nyitnak ablakot; ám hadd ajánljuk most csak egyszerűen az olvasók figyelmébe a nem említetteket is azzal, hogy élményt jelentő olvasmány lesz bizonyosan valamennyi... Lőkös István _ ZELK ZOLTÁN; Igazatok van emberek, ha bor, ha tánc, ha kártya, a boldogság egy korty ital, egy harapás pogácsa, A boldogság lugasban ül, a vállán nyári este, bemond egy piros ultimét, emlékezik egy meccsre. A boldogság nem didereg, ha térdig hóban táncol: a dobokon zápor szalad, a kürtök torka lángol. A boldogság úgy változik, nem lelkét, tollát váltja, tegnap tangó, ma csacsacsa, mindig csattog a szárnya. BŐSZ JENŐ: A boldogság ... most már tudom, mit mindig tudtak mások, véreres szemű éjszakán így oltom el a lángot. Villanykörtémet dér lepi, de tudom a világot, az én labdám már sohasem zörgeti még a hálót... Kiki magának? miV'árd boldogság a közösség! be jól van elrendezve így, hogy ti vagytok a, többség! REGGEL Együtt vagyunk — és mégis milyen távol! Valaki gödröt ás az utcán, — nehézkes csákányütések feleselnek a földdel, mélyül az árok, — ricsajgó diákok széttárt karokkal udvözlik a reggelt! NyújtózkodoL — Az ablak kíváncsian bámul, haragszik a díván, pihenni készül a paplan is, de nem engeded. Tudom, tudom, nem te akartál jönni, én csaltalak el, mint öt is, ^it feledéssé mostak sűrűsödő éveim. — Talán most sétál ki a kertbe, arca ele mosott ruhákat tereget szégyenében — fiam ruháit —> s gondos kezétől, mint végtelen hegedűhúr, megszólal a szárítókötél... MK0 G. Molnár Ferenc: A mi városunk nagyon szép és nagyon rendes emberek lakják Az egyik nap végre valami érdekes történt. Egy cikk jelent meg az újságban a városról. Nem is a városról, hanem annak egyik lakójáról. Egy festőről. — Olvastad? — kérdezte Mancika a presszóban Micikétől. — Mit? — Gondoltad volna, hogy ez a Mondok olyan nagy művész? — Hát olyan nagy? — No, hallod, ha még az újság is ír róla! — De ki az a Mondok? O Kopogtattak. Letette az ecsetet, és ajtót nyitott. — Me&ieci A szomszéd asszony állt az ajtóban. A arcán lázas piros foltok.— Nem zavarom? Beengedte. Nem tudta mire vélni a dolgot. Már több mint tíz éve élnek egymás mellett, de még soha tíz szót nem váltottak egy-egy alkalommal egymással. — Olvastam — mondta az asszony halk suttogással. — Egészen beleborzongtam a gyönyörűségbe. Miért titkolta eddig? Mondja, nagyon szemtelennek tartana, ha azt kérném, fessen le engem is. Magára bízom: portrét csinál vagy mellképet. Esetleg egy egész alakot, valami könnyű selyem lepellel Az asszony megijedt,' mert mintha a mester töprengeni látszott volna. — Tudom, a művészet leköti, de én... megadom az árát Mennyit kér érte? Kétezret? Vagy ötöt?- O Perceken belül kiöntött magából mindent az asz- szony már az első alkalommal. A férjét nem szereti, soha sem szerette, dehát az anyagi biztonság. Egy főpincér a Barna Kosban mégis valaki. De a lelkiek! -Együtt élni valakivel napra nap úgy, hogy fázik, ha megérzi a kezét a bőrén. Valakivel, aki csak a százasokat számolgatja, de azt sem tudja, ki volt Bováryné. Meg minden. Egy hét sem telt bele, valósággal lerohanta a festőt. Két ölelés között elernyedten suttogta maga elé: — Tudtam, hogy rád találok. Az örömtől libabőrös lett a combja. O — Még csak harminchét éves vagyok, öregnek tartasz? Szeretnék égy gyereket. Ehhez jogom van. Egy kislányt. Tőled. Hogy mindig az eszembe juss, Ha már nem lehetek melletted. Amíg élek, emlékezni akarok rád. Te adtad vissza az életem értelmét. Egy gyereket akarok. — Ne hülyéskedj — mondta a festő és bement a fürdőszobába, hogy megmossa az arcát. O A művelődési ház megszervezte a képzőművészeti szakkört. Felkérte a Mestert, hogy vállalja el a szakkör irányítását. Havonta ezerkétszázat adnak érte, mert több pénzük nincs. De a művészet ápolása minden áldozatot megér. — Az adatait legyen szíves — kérte a kultúrház igazgatója. Űnottan diktálta, ötvenkét éves, nőtlen, a szikvíz- üzem raktárosa, vagyona nincs. Nagyon sokszor elmondta már ezeket az adatokat az utóbbi hetekben, amióta az újság írt róla. A tanácsnál, ahol felkérték a város különböző részleteinek megörökítésére, a tsz-nél, ahol szüretelési képet rendeltek tőle, a nőtanácsnál, amikor társadalmi munkában arra kérték, hogy a faliújságot dekorálja, a Lokomotív Sportkörben, ahol az elnök megbízta a futballcsapat tablójának elkészítéséveL És az utcán is, amikor a kamaszok és a bakfisok állították meg egy-egy autógrammért. O — Maradhatnék még. Mester? Tudom, vége a szakköri foglalkozásnak, de ha nem fárasztanám, segítsen nekem. Be jól van
