Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-26 / 21. szám
A főtitkár üzenete Beszélgetés Szabó Ferenccel, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárával Ä főtitkár szobájában remek kép: vörös nyakkendős úttörők sakkoznak. Elmé- lyültség sugárzik a festményről, az átélés, az őszinteség és a nyugalom. — Szeretem ezt a képet. Pedig „örököltem”. De semmi pénzért nem cserélném ki. Ha elfáradok, rátekintek: nyugtatóként hat. A rövid bevezetésre a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárának szobájában került sor. Szabó Ferenc előadásról érkezett: három órán keresztül beszélt az ifjúság feladatairól. Elhagyta a papírt, érezte: anélkül jobban megy. A téma most is hasonló: az úttörőmozgalomról beszélgetünk, a szervezet jubileumáról. Az első kérdés: — A főtitkár hogyan ítéli meg a Magyar Üttörők Szövetségének helyzetét? — Az úttörőszövetség ma már egyértelműen nevelési tényező. Ezzel számolt, ennek munkáját értékelte az V. nevelésügyi kongresszus is. Ott állapították meg: szocialista nevelés a mi társadalmi viszonyaink között elképzelhetetlen az ifjúsági mozgalom nélkül. S az ifjúsági mozgalom fogalma természetesen együtt jelenti a KISZ-t és az úttörőszervezetet. — Ez fogalmazta meg a gárt if júságpolitikai határozata is. — Éppen erről akartam beszélni. Szó szerint így hangzik: az úttörőmozgalomban sokkal több van, mint amennyit. jelenleg kihasználunk. — Es a feltételek? — Sok minden hiányzik. A feltételek három csoportját vesszük figyelembe. Az egyik a szemléletbeli. Azaz, hogy a közvélemény és szűkebben a pedagógus-közvélemény mennyire ismeri el, épít és veszi számításba azt, hogy a gyermekek szervezete nevelési erőként létezik. A közvéleményben igen erős javulás tapasztalható. Bár elég sok helyen leszűkítik az úttörőmozgalom funkcióját valamiféle dekorációra, iskolai egyesületre, vagy éppen a MÉH fiókvállalataként kezelik. Ennél sokkal több a mozgalom, de ehhez tettekben többet kell adni. Azt hiszem, nagyon kevés ma már az olyan pedagógus, aki nem ismeri el az úttörőmozgalom erejét, és kevés az, aki vitatja létének szükségességét. — Formai okokat ért ezen? — Nekünk nem mindegy az, hogy a gyermek csak formai szempontból viseli a nyakkendőt, vagy valóban úttörőnek' érzi magát. Nem mindegy, hogy egy osztályon belül a raj csak névleg létezik, semmi különösebbet nem jelent az úttörőknek, vagy valóban egy alkotó, demokratikus közössége a gyermeki életnek. Mi arra szeretnénk törekedni, hogy minden, ami hamis, eltűnjön a mozgalomból. — Milyen sajátosságok jellemzik legjobban a gyermekszervezet munkáját? / — A sajátosság nagyon érdekes szó. Inkább az úttörő- mozgalom néhány nagyon fontos feladatát emelném ki. De talán ez sem pontos akkor, amikor sajátosságról esik szó. Mindenekelőtt azt. hogy a Magyar Üttörők Szövetsége az MSZMP gyermek- szervezete. Politikai, kommunista gyermekszervezet. Azt akarjuk elérni, hogy a mi nagy politikai célunkat, a szocializmus teljes felépítését a gyermekek saját céljuknak tekintsék, ennek véghezvitelében ők is részt vegyenek. — Tehát a közügyről van szó... — Igen. Arról a közegről kell beszélni, amelyben a gyermek él. A gyermek részvétele ott kezdődik,' hogy Nmeri-e az őrs öveit, is- reri-e szomszédjának gond- ját-baját, tud-e együtt érezni padszomszédjával és kénes-e tenni érte, javítani; ha kell, közbeavatkozni, ahogy az úttörőélet törvénye megfogalmazza. — Például? == Semmit sem ér nekünk az olyan jelenség, ha a vietnami szolidaritást szépen kialakítjuk a gyerekben és azt mondhatjuk: igen, érti és együtt érez szenvedő vietnami testvéreivel, ha ugyanakkor a futballpályán szadista módon rúgja ellenfelét és nem törődik fájdalmával. Az ilyen szolidaritás a levegőben van és a legkisebb vihar is elfújja. * — Mit jelent a közelgő negyedszázados jubileum a gyermekmozgalomnak? — Próbára tehetjük önmagunkat ebben az évben. Elkészíthetjük a mérleget: meddig jutottunk, mire vagyunk képesek, hogyan menjünk tovább. Ahogy viccesen fogalmazzák: akkor szoktunk tévedni, ha senki sem meri megkérdezni, helyes úton járunk-e? Mi sem teszünk mást. Azt fogalmaztuk a jelszóban, hogy Tettekkel köszöntjük az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulóját. Mert mi mással lehetne bemutatni, hogy ezek a fiúk lányok — akikre oly gyakran azt mondják, hogy ejnye, ti haszontalanok — a maguk módján, fejlettségi szintjén igenis hasznosak már ma is, és még hasznosabbá akarnak válni a jövőben. Az embert tettein, cselekedetein keresztül lehet a legjobban mérni. Ez vonatkozik a gyermekközösségekre is. — A jubileumi év a próbatétel éve? — Próbázzon le önmaga és a társadalom előtt minden úttörő, kisdobos, minden közösségünk, vezető szervünk. El kell készítenünk a negyedszázad értékelését, fel kell mérnünk használható hagyományaink tárházát és meg kell kezdenünk az újabb negyedszázad úttörőmozgalmának alapozását. Tovább kell lépnünk a korszerűsítés útján. Az évfordulóban mi nem az ünneplést tartjuk fontosnak. Ha ünnepségről, ünneplésről beszélünk, mi abban nem látunk mást, mint perspektívát, állomást, eszközt, amely húzóerő lehet munkánkban, hogy az évforduló nevelési lehetőségeit még jobban kihasználhassuk. — Az úttörőmozgalom negyedszázados születése a jubileumok sorába tartozik? — Nem szeretnénk, ha bárhol is összehasonlítást tennénk akár a felszabadulási évforduló nagyságával. Ez egy sajátos évforduló. Az úttörőmozgalom 1946. június első vasárnapjához kapcsolódik. Azonban köztudott, hogy már ezt megelőzően, az ország legkülönbözőbb vidékein kommunista üzemek mellett megalakították az úttörőcsapatokat. Ma sem lehet még kideríteni, talán sohasem, kik kezdték, miért és hogyan csinálták. 1946. júniusának első vasárnapján az úttörők mint szervezett, nagy erő, először jelentek meg Budapest utcáin. Az is köztudott, hogy 1919-ben Magyarországon úttörőcsapatok működtek. Kommunista gyermekszervezetek voltak ezek, sok-sok ezer taggal és mintegy ötven csapattal. Programjuk teljes egészében kapcsolódott azokhoz a célokhoz, amelyet a proletár- diktatúra tűzött ki maga elé. Az évfordulót mi úgy tartjuk számon, hogy ösztönző rendszerként, perspektívaként álljon a gyermekek előtt. Lehetőséget adjon a társadalomnak arra, hogy ebből az alkalomból is kinyilvánítsa a gyerekek iránti vonzalmát, áldozatkészségét, és megmutassa a gyermekek számára azt, ami a szocialista társadalom nagyon fontos gondolata: a jövő és a gyermek összefüggő fogalom. Minden nép jövője annyit ér, amennyit a ma felnövekvő nemzedékére fordít • — S végezetül, a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára mit üzen a gyermekeknek? — Ilyenkor jó lenne szemtől szembe állni és közvetlenül elmondani, hogy tekintsétek és tegyétek valóban a saját szervezetetekké az úttörőmozgalmat Ez a szervezet azért, van hogy a ti számotokra lehetőséget adjon saját elképzeléseitek, terveitek, kívánságaitok teljesítésére. Mi az őrsöt tekintjük az úttörőmozgalom sejtjének. Ha a sejt nem él, akkor elhal a szerv és a szervezet is. Tegyétek minél életképesebbé, vidámabbá az őrsi életet. Az úttörőmozgalom olyan, amilyenné ti magatok formáljátok, teszitek Amilyen a ti igényetek és lehetőségetek, s ebben a ti Szerepetek felülmúlhatatlan. A vezetők elsősorban segíteni akarnak nektek, hogy jobbak és szebbek legyenek a gyermekévek. S ehhez kívánok nektek én is sok sikert az úttörőmozgalom születésének negyedszázados évfordulóján. Molnár Zsolt Amíg egy ház felépül.. Az ügyészek 2009 iratot néztek át Fontos közérdekű kérdésre keresett választ a megyei főügyészség, amikor napirendre tűzte az építésügyi hatóságok eljárásainak törvényességi vizsgálatát. A járási, városi és a községi tanácsoknál nem kevesebb, mint 2000 ügyiratot ellenőriztek, néztek át, ennek tapasztalatairól számolunk be alább. Az ügyintézés nehézkes, késedelmes! Az építkezés sok-sok gond, huzavona, utánajárás, mert az építésügyi hatóságok eléggé nagy hibaszázalékkal dől- ' goznak. Az ügyintézés nehézkes, késedelmes. Kezdjük ott, hogy az építési engedély iránti kérelmeket nem iktatják, erről igen sok helyen egyszerűen elfeledkeznek. Igen változó a kérelmek fel- terjesztésének gyakorlata. Egyes községi tanácsok legfeljebb ráírják a kérelmekre, hogy „javasoljuk”, vagy „nem javasoljuk”, de indokolt véleményezésre már a legritkább esetekben sem vállalkoznak. Igaz, itt kell megjegyezni, hogy a járási tanácsok építésügyi hatóságai nem is tulajdonítanak ennek különösebb jelentőséget, nem kíváncsiak a községi tanácsok véleményére, megelégednek annyival, hogy a kérelmen rajta legyen az aláírás és a tanácsi pecsét. Néhány helyen — különösen vonatkozik ez a járási tanácsokra — furcsa „divatot” honosítottak meg az ügyintézésben: az építési hatóságok nem határozatban, hanem egyszerű levélben közük válaszukat. S mint az ügyészi vizsgálat is megállapította, rendszerint a jogsértő elutasítást közük ilyenformán. Természetesen ezek a levelek jogszabályi rendelkezést nem tartalmaznak, ,s a fellebbezés lehetőségét sem biztosítják. Igen gyakori a telekszomszédok jogainak megcsorbítása, de arra is szép számmal akad példa, hogy túlzottan a szomszédi jogokat érvényesítik — az építkezni akarók hátrányára. Huszonhat esetben tapasztalta az ügyészi vizsgálat az előírt intézkedési határidők súlyos túllépését. A legekla- tánsabb példát a mátraszent- imrei tanács produkálta: egy építési engedély iránti kérelem kerek 70 nap alatt tette meg az utat a Gyöngyösi Járási Tanácsig. Eny- nyi idő bizonyára még arra se kellett volna, hogy a szél fújja idáig. Fura jogesetek Említettük, hogy igen gyakran nem veszik figyelembe a szomszédok jogait, máskor pedig túlzott mértékben biztosítják ezt a jogot, még akkor is, ha arra a szomszéd semmi igényt nem tart. Ez utóbbi bizonyítására álljon itt az alábbi példa: N. N. elhatározta, hogy lebontja régi, kicsi lakóházát és helyette újat, korszerűbbet, nagyobbat épít. Annak rendje és módja szerint benyújtotta építési kérelmét, s kis híján majdnem hoppon maradt. A megyei építési hatóság ugyanis megtagadta az építési engedélyt, sőt N. N. telkéből 10 méter szélességű részt a szomszédnak „ajándékozott”, jóllehet a szomszéd ezt nem kérte, ő építkezni nem akart. N. N. gyakorlatilag telek nélkül maradt, mert a megkurtított területen építkezni nem lehetett. Az ügyészi közbelépésre végül mégiscsak felépülhetett N. N. új családi háza. Különös manipuláció történt egy egri belvárosi lakóház körül. A városi építési hatóság az egyik lakóépület felújítását, korszerűsítését rendelte el, s a földszinten lakó két családot kötelezte, hogy átmeneti lakásba költözzenek. A tervezett korszerűsítés során a földszinti lakások közül az egyiket megszüntették volna, hogy a másik lakáshoz csatolják, s ezáltal azt komfortossá tegyék. De egészen más dolgok történtek. A korszerűsítés elmaradt, ugyanis, a megszüntetni kívánt lakást az igazgatási osztály igénybe vette. A megyei tanács igazgatási osztálya a városi döntést hatálytalanította, mivel az ottani régebbi és kiköltöztetett családnak végleges cserelakást nem biztosítottak. Nem akarjuk részleteiben ismertetni az esetet, legyen elegendő A X. KONGRESSZUS irányelveinek vitájánál — párttagoktól és pártonkívüliek- től egyaránt; — nagyon sokszor elhangzott: egyetértünk a párt eddig folytatott politikájával, és azt kérjük a kongresszustól, erősítse meg ezt a politikát, ne változtasson ezen a politikáján. Érthető és jogos párttagságunknak és népünknek ez az igénye. Az MSZMP politikája majd 15 éve népünk, barátaink és ellenségeink előtt egyaránt igazolta: az az út, amelyen járunk, ha nem is mentes bukkanöktól, ha akadnak is emelkedők, amelyeknek leküzdése neheaeb- btn megy, ha a tempó nem mindig egyenletes is, de ez az út járható, jó út, amely hazánk, népünk gyarapodásához, boldogulásához, a szocializmus teljes felépüléséhez vezet. Ezért jogos ennek a politikának az óvása, a féltése, és az igény: ne változtasson a párt a politikáján. A X. kongresszus egyértelműen megnyugtató választ ad erre, amikor határozatában kimondja: „A lenini eszméket követve haladunk tovább ezen az úton, hogy az élet által igazolt politikai irány- ■ vonalat követve pártunk történelmi küldetését teljesítve, a szocialista építést magasabb szinten folytatva, népünkkel együtt megoldjuk az Változás a változatlanban előttünk álló további feladatokat.” Ez a megállapítás azonban, hogy a „politilcai irányvonalat követve” többet mond annál, mintsem csak annyit, változik, vagy nem változik politikánk. A párt alapvető irányvonala, politikája, amelyet a szociaüz- mus építéséért folytat, természetesen nem változik. Ez azonban nem jelent valamiféle politikai megmerevedést, megcsontosodást. A párt feladata, hogy felismerje a társadalom gazdasági és társadalmi törvényszerűségeit, és ahhoz alakítsa politikáját. Igyekezzen felismerni a törvényszerűségeket és politikájával alkalmazkodni ezekhez, befolyásolni ezeket a törvényeket. HA PARTUNK 1956 óta követett politikáját figyelemmel kísérjük, szép számmal találunk erre példát. A 60-as éveket megelőzően a kis- árutermelő paraszti gazdaság fékjévé vált fejlődésünknek. Az előrehaladást azt követelte, hogy meg kell teremtenünk a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságot. A párt kidolgozta az átszervezést szolgáló politikáját, s ma már nem keü bizonygatnunk, hogy az helyes volt, a haladást szolgálta. Vagy: az elmúlt évek egyik legnagyobb, bátran mondhatjuk, össztársadalmi jelentőségű tette volt a' gazdasági irányítás reformja, egy hatékonyabb gazdaságpolitika megteremtése. De ide sorolhatnánk még a kultúrpolitikánkban, az oktatási rendszerünkben és az élet más területén végbement változásokat is. Mindebből következik, hogy ahol indokolt — legyen ez a társadalmi élet bármely területe — ott változtatni kell a politikán, azon, ami a társadalmi fejlődés során elavult, túlélte magát, mert ahelyett más, hatékonyabb, újbab kell. HA NAPJAINKAT nézzük, akkor is láthatjuk, hogy egynémely helyen „szorít a cipő”, változtatni kell, politikai eszközökkel is elő kell segíteni néhány ellentmondás feloldását. Itt van például: egyfelől munkaerőhiány vám, másrészt viszont munikaerőfelesleg; a mező-. gazdaságban a növénytermesztés növekszik,* de az állattenyésztés csökkent, elmaradt; a differenciáltság a bérezésben és a jövedelmi arányok közelebb hozása egymáshoz; a fogyasztási szemlélet túlságos előretörése és a termelési szemlélet lemaradása; az indokolt és az indokolatlan áremelések egyes cikkféleség-eknél — és sorolhatnánk. Nyilvánvaló, hogy ezeket az ellentmondásokat miután már felismerte a párt, csak politikájának rugalmasságával, bizonyos módosításával oldhatja fel. Ahol egypárt- rendszer van, mint nálunk is, ez a párt saját maga „ellenzéke”, saját maga köteles észrevenni — elsősorban — feltárni és politikai eszközökkel megoldani az ellentmondásokat, elhárítani az akadályokat, a fejlődés útjá- ból. Ebbem a tevékenységében a párt most is és mindenkor támaszkodott és támaszkodik a tömegekre, kikéri véleményét politikájáról, állandóan ellenőrzi politikája megvalósulását, a gyakorlatban. HA SZÜKSÉGES, változtat azért, hogy ez a változás hatékonyabb politikát teremtsen a nagy politikai és társadalmi cél, a szocializnv"? teljes felépítése érdekében. Papp János annyi, hogy a városi tanács . igazgatási osztálya a cserelakást is megadta — az épületben lévő bolthelyiségből akarták kialakítani. A család ebbe nem egyezett bele, erre végleges cserelakásként az átmeneti lakást jelölték ki számukra. A családot természetesen ez sem elégítette ki, törvény előtt kérték sérelmük orvoslását. A törvénysértést csak többszöri ügyészi közbeavatkozással sikerült elkerülni. Modern Laokoon-szobor ?! Az építésügyi hatóságok eljárásainak törvényességét vizsgálva az összeférhetetlenség kérdésével is foglalkoztak az ügyészek. A tapasztalt kép olyan, mint egy valóságos Laokoon-csoport: emberek és kígyók birkózása, szörnyű halmaz, amelyben az ember- és kígyótest szinte fel sem ismerhető. Minden építési hatóságnál vannak olyan dolgozók, akik bejegyzésük folytán magán- tervezésre jogosultak, és tervező tevékenységet folytatnak. Az általuk készített terveket azután saját építésügyi hatóságukhoz nyújtják be, és ezt a kérelmet ugyanennek a szakhatóságnak egy másik dolgozója — aki ugyancsak rendelkezik magántervezői jogosultsággal — elbírálja. Az ügyészi viszgálat igen elgondolkoztató példákat említ: Az egri városi építési hatóságnál a gyakorlat az, hogy a tervezésre jogosult előadók egymás terveit bírálják felül. A vizsgált ügyek egyikében sem fordult elő, hogy ilyen építési engedély kiadását megtagadták volna. Az egri járási építési hatóságnál a csoportvezető által készített intézkedési terveket saját beosztottja bírálja felül, s az építési engedélyeket tartalmazó határozatokat ilyen esetben a beosztott írja alá. Rendelet rögzíti, hogy a tanács építésügyi szakigazgatási szervével alkalmazásban álló személy csak abban az esetben végezhet magántervezést, amennyiben ez vele szemben az építési engedélyezési eljárásban kizárási okot nem eredményez. Rendelet szabja meg azt is, hogy az eljárásban nem vehet részt az a személy, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nem várható. Hatósági áüásfoglalás mondja ki, hogy nem jelnt akadályt, ha a kijelölt ügyintéző annál a szervnél dolgozik, ahol a vezetőt az ügyintézésből kizárták. Kérdés azonban, hogy hogyan bírálhatja felül minden elfogultság nélkül a beosztott az osztályvezetőjének terveit, ügyintézők egymás terveit? ★ Hosszan lehetne sorolni az ügyészi megállapítási példatárából. A súlyos, kirívó esetek száma nem sok, s miftd kevesebb a törvénysértő gyakorlat is. Mindent összefoglalva elmondhatjuk: építési hatóságaink betartják a rendeletben foglalt szabályokat, s e területen is egyre jobban érezhető a törvényesség szilárdulása. Nagyon megnyugtató, hogy ügyészségünk nem elégszik meg a törvénysértések megállapításával, felderítésével, de vizsgálják az okokat is, s javaslatokat tesznek azok megszüntetésére. Minden törekvésüket azonos szándék hatja át, megelőzni a törvény- sértéseket — ez tevékenységük legfontosabb alkotóeleme. Pataky Dezső 1971. január 26., keM jj
