Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

Márta tanárnő Eesz MOSOMCÓ M ' Képesítés nélkül tanít szep­tembertől, alsótagozatban, harmadik osztályt. Stílusos szituációban talál­koztunk: vaskos kötetek a konyhaasztalon, matematikai feladványokkal teleírt papí­rok mindenütt. — A tanítás egy órakor kezdődik, addig is kihaszná­lom az időt, készülök a fel­vételi vizsgám. Matematika —fizika szakra akarok jelent­kezni. Az ecsódd Malisa Mártá- Twäk nem könnyű tizenkilenc évet osztott a, sors. Először úgy alakult az élete, mint a vele egyidős lányóké, gimná­ziumba jelentkezett. Hatvan­ba. Aztán közbeszóltak a családi körülmények, két év után búcsút kellett monda­nia az iskolának. A tsz-iro- dába jelentkezett, adminiszt­rátornak; köziben esti tago­sai«« edvégezte a gimnáziu­mot, kitűnő érettségi bizo­nyítványt szerzett A nyáron döntött, otthagy­ta a havi 1300—1400 forintot fizető munkahelyet, s jelent­kezett képesítés nélküli ne­velőnek. — Megérte otthagyni a tsz- írodát, lemondani havi 500 forint pluszról? — Tanár szeretnék lenni. Ha nem szóltak volna közbe a családi körülmények, ak­kor kitérők nélkül jártam volna ezt az utat. Most meg így, mert, aki valamit ter­vez, valamit álmodik, azért áldozni is tud. Beosztással, anyám segítségével elég a havi 900 forintos fizetés. Igaz, ehhez még hozzájön túlóraként havonta 65 forint, ám ez tényleg nem nagy ösz- szeg. — Fél év eltelt, nem csa­lódott? — Elégedett vagyok. Ez a véleménye főnökeinek iS ... — Könnyen ment a beil­leszkedés? í Az első napok gondjairól őszintén vall, volt is bőven, hiszen úgyszólván az iskola­padból Ikerölt katedrára. Ám a kollégák segítettek, taní­tották óravázlat-készítésre, maplóvezetésre, ötleteket, ta­nácsokat adtak. Márta sosem sértődött meg, mert tudta: van mit tanulnia, maga és a g-yerekek érdekében. Látszatra elégedettnek tű­nik. Egy kérdés mégis felka­varja a tükörsima felszínt, a fiatalos mosoly lehervad a majdhogy gyermekarcról: — Igen egyedül vagyok, s nemcsak itthon. A kollégák jó része Hatvanból, Gyön­gyösiről jár ki naponta, ők tanítás után mennek a kö­vetkező busszal. Hasonkomi fiatalok kevesen vannak és nehezen értünk szót. Leg­többjüket csak az érdekli, hogy havonta kétszer legyen bál, s ezzel vége is kulturá­lis érdeklődésüknek. Persze, én is szeretek táncolni, szíve­sen. elmegyek bálba, mégis többet várok: olyan partne­rokat, akikkel vitatkozni, be­szélgetni lehet könyvekről, irodalomról, művészetről vagy bármiről. Ök hiányoz­nak Ecsédről. Férjet pedig csak közülük tudnék válasz­tani. — Városban könnyebben menne, csak le kellene mon­dani a pedagóguspályáról. — Ezt nem tudom meg­tenni, semmi áron. — Elképzelhető, hogy nem sikerül a felvételi... — Nézze, én életemben megtanultam, mit jelent ka­paszkodni, küzdeni, akarni. Ha első nekifutásra nem megy, akkor ismét próbálko­zom. Mindenképp tanár le­szek. A többi gond majd csak megoldódik, valamit én is tehetek ezért, mint peda­gógus. ★ Tizenkilenc éves, a® élet gondjaival, örömeivel még előtte. Konok akarása, kitar­tása megnyerő. Csak kívánni lehet: legyen valóság dédel­getett álmából, légyen tanár Mártából.», (pécsi) FILOZÓFIA Giotti di Bondone firenzei festő egyszer Páduában dol­gozott. Váratlanul neves vendéget kapott: Dante ke­reste fel, akinek feltűnt, hogy a gyönyörű képeket festő mesternek milyen csú­nya gyermekei vannak. Meg­figyelését azonnal ki is fe­jezte, mire Giotti mosolyog­va válaszolta: — Ez nem csoda. A képe­ket nappal csinálom, a gyer­mekeket pedig éjszaka... MESTER ÉS TANÍTVÁNY Andrea del Verrocchio olasz festő kora egyik leg­jelentősebb művészegyénisé­ge volt. Tanítványai sorá­ban találjuk Leonardo da Vincit is. A mester ekkor festette a: Uffici-képtárban lévő Krisztus Iceresztelése című kompozícióját. A kritikusok később úgy találták, hogy a festmény Kabinetrendsserü ok bon 1970-ben vezették be a kabinetrendszerű oktatást. Különösen érdekes a géptan-elő­adóterem, amelyet Csapó Károly tanár és tanulói rendezték be. A nagy mennyiségű szem­léltető eszköz tárolására falba épített szekrényeket készítettek. A tanári asztal gépasztal- . tó alakult, írásvetítővel és magnetofonnal. t r (MTI-foto — Benkő Imre felvétele) X. Ó itt is úgy próbál él­ni, mint korábban. Külön kunyhót épít magának, szel­lőzteti, nem eszik faggyút, nem fogadja el a vendégsze­retetből felkínált feleségeket, naponta mosdik, borotválko­zik, el is patkói hamarosan. A másik viszont átvészel minden bajt, folytatja az utat, a bűnöst füLöncsípi, fé­nyes medáliát tűznek a mel­lére. Vajon miért éppen ez az elbeszélés jutott az eszem­be? Hiszen ez Dánia és nem Alaszka, meleg nyár van, sehol egy eszkimó, és ha jól meggondolom, én sem va­gyok kanadai lovas rendőr. Ha eltekintünk azonban ezektől az apróságoktól, ak­kor nagyon is használható útmutatás birtokába jutunk. Mi a történet tanulsága? Az, hogy külföldön viselkedj úgy, mint a helybeliek! Fogadj , pm. január ZU csütörtök szót nekik, hallgass taná­csaikra, még ha pillanatnyi­lag nem is érted, hogy mit miért kell tenned. Akkor hosszú életű leszel és a ju­talom sem marad el. Vegyük az én jelenlegi helyzetemet. Fogalmám sincs, hogy Renate miért egy ámokfutó gyerekkel, cetlin üzent? Miért nem jött sze­mélyesen, vagy ha tegnap éjszaka ő leselkedett a szál­loda előtt az esőben, ha tud­ta, hogy hol lakom, miért nem hívott fel telefonon?... Hopp, ez érdekes! Abban az összkomfortos szállodai szo­bácskábán nem volt telefon­készülék. A sarokban tele­vízió állt, mellette az asztal­kán világvevő*rádió, de te­lefon, Jav. nem volt... Es ha visszagondolok mai sétámra, a városban sem láttam sehol telefonfülkét. De ne kanya­rodjunk el a témától. Ha már ilyen rejtelmesen hívott ran­devúra, ha valamilyen okból titokban akarja tartani, mi­ért fényes nappal történik a találkozónk? Szóval, akad itt néhány furcsa, érthetet­len dolog, és talán még kü­lönösebbekkel ia szembeke­rülök a közeljövőbe«. Lesz, ami lesz, úgy fogok visel­kedni, mint az okosabbik lovas rendőr. Már alkalom is nyílik iá, hogy gyakoroljam magiam. Szeplősképű kölyök fékezi le a rollerjét a túloldalon, és int, hogy menjek utána. Mi ez itt!? Timur és csapata! Renate ilyen srácokkal irá­nyít engem?! Gyerünk, majd méltatjuk, mi sül ki belőle. Nem megyünk messze, jobbra-balra pár száz métert kanyargunk mindössze, a szeplős egy alacsony kerítés előtt megáll, körülnéz, mép- telen a táj, áthajítja a rol­lert, átmászik, aztán kézzel- lábbal mutatja, hogy tegyem , én is ugyanazt. Dobom a táskám, ugróm én is, iszkolás a srác után. Megkerülök egy lugast, a keit végében levő garázshoz szaladunk. Résnyire nyitva a kétszárnyas műanyag kapu. Besurranunk. A félhomályban nem sokat Iátok, de azt érzem, hogy két vékony, kellemesen hű­vös karocska fonódik a nya­kam köré, lehúzza a fejemet, és vagy száz apró csókot ka­pok hamarjában. Renate! — Te menj vissza a kerí­téshez, Erik! — Utasítja Lina kisasszony a vezetőmet. — Őrködj! Hát ez pompás! Kettesben Renatéval a sötét garázsban! Erre aa aarlesd kirándulásra semmiképpen nem fizethetek rá. Renate megfogja a keze­met, és beljebb húz. Két gépkocsi között préselődöm át, aztán falba verem az or­rom, megtorpanok. Renate kinyit egy keskeny ajtót, fény csap a szemembe. Be- íépürtk. Körülpillantok. «Lőttek az édes-kettesnek! Egy zsúfolt kis bárban találom magam. Igen, egy bárban. Garázs- bárban. Bal oldalt italos pult, egymásra rakott gumi­abroncsokból az asztalok, ki­szerelt gépkocsiülésekből a székék, jobbra egy heverő­féle, gépkocsialvázbóL Fél­tucat vendég. Férfiak, nők — vegyesen. Többnyire a fiata­labb korosztályból. Kíván­csian nézegetnek. — Ö az! — mutat rám Re­nate, oly büszkén, mintha valami filmsztárt, Holdat járt űrhajóst, vagy világhí­rű táncdalénekest prezentál­na a nagyérdemű közönség­nek. Mosolygok, -meleg kézfogá­sok, elmormolom féltucatszor a nevemet, hallok féltucat dán nevet, csak azt tudom megjegyezni, hogy csaknem mindegyik „sen”-re végző­dik. Feltűnik egy férfi arca, néhány számmal nagyobb méretben ugyanaz, mint a szeplős gyereké. — Ugye, le sem tagadhat­ná a fiát? — nevet Renate. — öt is Eriknek hívják, ő a Nagy Erik. ö meg Ilse — int egy csontos, szemüveges fiatal nő felé —, Erik fele­sége, a legjobb barátnőm. Ők a házigazdáink, övék a ház és a garázs. Erik elektroni­kus mérnök az Omnisapban, Ilse fizika-kémia tanár. Majd később a többieket is megismered közelebbről, jó? Rólad nem kell semmit mon­danom nekik, rengeteget me­séltem már budapesti ka­landjainkról. Ülj le ide. Mit úszol? (Folytatjuk) legszebb része a két térdep­lő angyalka — amelyet nem is Verrocchio, hanem ifjú tanítványa,Leonardo da Vin­ci festett. Erre Verrocchio megesküdött, hogy soha töb­bé nem vesz ecsetet a kezé­be. így lett belőle a rene­szánsz szobrászat egyik leg­nagyobb mestere... A NEPTUN Cosimo Medici herceg di­lettáns művész volt: nagy kedvteléssel űzte a festésze­tet és szobrászatot egyaránt. Egyszer egy Neptunt alko­tott és azt Firenze piacán egy forrás fölé helyezte, hogy mindenki gyönyörköd­hessen benne. Találkozott a herceg egy­szer Michelangeloval, s meg­kérdezte tőle, mint véleke­dik a Neptun-szoborról. Michelangelo mélyen meg­hajtotta magát Medici her­ceg előtt s udvariasan vála­szolta: — Ö! Buzgón imádkozom istenemhez, bocsátana meg nagyságodnak, hogy ilyen szép márványt tett semmi­vé... TÁJKÉP MUSTÁRRAL William Turner angol táj­képfestő volt az első mű­vész, aki vonatot festett — sőt éppen az első vasutat szerepeltette képén! Lord Over stone egyik ebédjén Turner így szólt szeretetreméltó házigazdájá­hoz, amikor az odanyújtotta neki a salátástálat: — Nézze csak, milyen fi­nom a fejes saláta zöldje, s milyen szép mellette a cék­la kárminja és a majonéz le­heletszerű sárga tónusa... Nos, tegyen hozzá még egy kevés mustárt és mindjárt kész egy eredeti Turner- kép...! OLCSÓ VÁSÁR Camille Corot, a mult század egyiji legvonzóbb francia mesterének tájké­peit napjainkban óriási pénzért vásárolják, ám a művész életében nemigen jutott csengő elismeréshez. Egy alkalommal mégis sike­rült neki egyik képét na­gyobb összegért eladnia. A dolog azonban kissé különös módon történt. Egy napon a későbbi köz- társasági elnöknek, Casimir- Périer-nek atyja látogatta meg Barbisonban a művészt. Corot éppen akkor fejezte be gyönyörű müvét, a Bibi- lés-t amelyen az est utolsó fénysugarában nimfák tán­colnak a berekben. Casimir- Périer-nek annyira megtet­szett a kép, hogy minden­áron meg akarta szerezni azt. Megkérdezte tehát a fes­tőt, hogy mi az ára? — Átengedem önnek <* vásznat — felelte Corot —» ha kifizeti Millet barátom számláját a mészárosnál és a péknél. — Helyes! — kiáltotta örömmel Casímir-Périer, aki ugyan elcsodálkozott a kü­lönös feltételen, de azt hit­te, hogy jó vásárt csinál. Hamarosan elhozatta Chailly-be a két számlát és ekkor nem kis meglepetés érte, Az egyik huszonkét ezer, a másik huszonnégyezer frankról szólt. Kiderült, hogy az „Angelus” szoronga­tott helyzetben élő mestere már 12 év óta nem fizetett a két hűséges és türelmes szállítójának. Casimir-Pé- tier azért természetesen kifi­zette a két számlát. A kép így 46 ezer frankba került, ami akkoriban hatalmas ősz- szeg volt érte. MA MÁR A SOKSZOROSÁÉRT SEM KAPHATÓ SOUVENIR Pablo Picasso a maga és barátai legnagyobb megle­petésére Párizs német meg­szállása alatt semmiféle zak­latásnak nem volt kitéve. A birodalmi propagandaminiss- téviuma valószínűleg ebből a tényből akart külföldön erkölcsi tőkét kovácsolni. Sőt: később a Wehrmacht tisztjei és Icatonái gyakran meglátogatták Picasso mű­termét. A festő némán fo­gadta a hívatlan vendégeket, némán vezette körül őket, • búcsúzáskor valamennyin­ket megajándékozta annak a híres festményének egy- egy reprodukciójával, amely a náci repülők által szét­bombázott Guemica-t ábrá­zolta. S ekkor megszólalt Picasso, de mindig csak egy szót mondott, s mindig ugyanazt: — Souvenir. Egyszer aztán megjelent a mesternél a Ges'syo egyik tisztviselője, elővett egy ilyen reprodukciót, és azt kérdezte: — Ezt ön csinálta? Mire a művész fejét rázva felelte: — Nem ezt önök csinál­ták... Révész Tibor Hatvankéiezer fiatal „startolhat ' az idén a középiskolák első év folyamaiban Az általános iskolákban végző fiatalok közül csaknem 62 ezren folytathatják tanul­mányaikat, gimnáziumban és szakközépiskolában. A peda­gógusok pályaválasztás idő­szakában megkülönböztetett gonddal foglalkoznak a fizi­kai dolgozók gyermekeivel, hogy azok képességeiknek,- érdeklődési körüknek meg­felelően, kellő számarányban jussanak be a gimnáziumok­ba, szakközépiskolákba és szakmunkásképző iskolákba. Célszerű, hogy a lányok a korábbinál nagyobb számban jelentkezzenek a szakmai képzést nyújtó tanintézetek­be. A gimnáziumok elsősorban a körzetükhöz tartozó fiatalo­kat kötelesek felvenni, a sza­kosított tantervű osztályokba azonban a körzethatárra te­kintet nélkül jelentkezhetnek a tanulók. Azokban a gim­náziumokban, ahol kétszeres, vagy annál nagyobb a túlje­lentkezés, tájékozódó jelle­gű beszélgetéseket folytatnék valamennyi tanulóval. Ez azonban nem azonos a felvé­teli vizsgával, a beszélgetés részvevőitől nem követelik meg vizsgajellegű feladatok megoldását A jelentkezési lapon egye­bek közt a hetedikben, va­lamint a nyolcadik osztály első félévében elért átlag- eredmény szerepel. Ez is bi­zonyítja, hogy az átlag csu­pán egy része a tanulmányi eredményre jellemző adatok­nak. Ezzel szemben nagy súllyal esik latba az osz­tályfőnök által készített ala­pos, gondos jellemzés, mert tulajdonképpen ebből derül ki a tanuló speciális érdek­lődése, képességének, fejlő­désének iránya, rátermettsé­ge. Ugyancsak a jellemzés­ben tükröződnek azok a se­gítő és akadályozó tényezők, amelyek a teljesítmény szint­jét végső soron meghatároz­zák. Az iskolák, a szülők, a diá­kok tájékoztatásának meg­könnyítésére a - Művelődés- ügyi Minisztérium összeállí­totta a középiskolák és a szakmunkásképző iskolák or­szágos címjegyzékét tartal­mazó kiadványt, amelyben megtalálhatók az iskolázta­tási és pályaválasztási fel­adatokról szóló miniszteri utasítás legfontosabb fejeze­tei is. Tájékoztató készült a szakközépiskolákról is. (MTIJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom