Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
Megyénk az Irodalomban BIRO LAJOS r Bíró Lajos XX. századi Irodalmunk jeles publicistája. drámaírója és novellistája volt 1906-ban Kosztolányi Dezső már úgy emlegeti, mint „az Európa felé gravi- tóló, újonnan felszínre jutott Ízlésnek egyik legjelesebb reprezentánsát”, akit „erős vonású, karakterisztikus Írói fiziognómla jellemez, „melyet sohasem ... felejtünk eL” De vajon menynyien tudnak a megyében «Tót hogy est a Biró Latost n a hevesi táj küldte mx újakra készülő magyar Irodalom színpadára, mint néhány évtizeddel korábban Bródy Sándort? Igaz. Bíró nem Eger város szülötte, még csak nem Is a ■negyéé (1880. augusztus 22-én született Bécsben). ám Ifjúságát diákéveit itt töltötte, Így innen valók a fals világához kfitódó első Írói élményei is. Családja Heveaen élt Jeles falusi zsidó polgáriam! Ha voltak; Biró Lato* gyermekévei is ide kötődnek. Ambiciózus polgár- szülők lévén szülei, különös gonddal ügyeltek neveltetésiére. Középiskolai tanulmányait Itt kezdi Egerben, majd később Budapesten folytatja és fejezi be. Irodalmat szerető, sót felsős korában már tudatosan as Írói, újságírót pályára készülő diák volt Tizennyolc esztendős fővel, nyomban az érettségi után, be is lép s Függetlenség e. laphoz munkatársnak. Nem hosszú Időre, mert a Lap nemsokára megszűnik. Akkor Indul el .... világot látni a fiatal magyar Írók, művészek számára szinte kötelező Párizsba.” Jó télesztendős párizsi tartózkodás után haza kell térnie, megbetegedett Itthon várja a szűkebb haza, s a szülők meleg otthont jelentő háza Hevesen. A szülői házban, a gyermekkor színterén eltöltött néhány hónap nemcsak az óhajtott gyógyulást hozza meg számára, hanem új élmények«* h kínál a régiek, a gyermekkoriak mellé s „... a huszadik évéhez közeledő, világ- látott művelt és művelődni akaró, a társadalomtudományok iránt is erősen érdeklődő fiatalember... értően vette tudomásul a falusi emberek gondjait. Itt készült fel benne a nemsokára megszólaló harcos publicista.” Érré a „megszólalásra” már Pesten, majd Nagyváradon került sor. 1900 ban Pesti« az akkoriban induló MTI-hez szegődött munka' társnak, aztán — mert jobb ? lehetőségeket remélt — ha-í marosan a „Körös-parti Pá-£ rizs”, Nagyvárad felé vette} útját, ahol a Szabadság c. f. napilap munkatársa, majd ; nemsokára segédszerkesztője: lett. Remek környezetbe ke-« rült: Ady Endrének és ba- - rátáinak társaságába Itt és $ így született meg Bíró Lajos« és Ady Endre valóban sírig £ tartó barátsága... £ Várad nemcsak az újság- ? írói beérkezést hozta meg Bíró Lajosnak, hanem az íróit is: első novelláskötete itt jelent meg Bálványrom- \ botok címmel, s első drá-; máját is Itt mutatták be; 1902-ben. í Aztán irány újra Pestre, de most már Adyval együtt; „1905-től kezdve Bíró Lajos a Budapesti Napló rendszeres J vezércikkírója; vasárnapon-£ ként következetesen egymás £ után jelenik meg az Ady- £ vers és a Bíró-novella” Je- / s lat novellák voltak e btida- petti naplóbeli írások — s az első pesti kötet Harminc novellája Is —, bennük a századforduló • a századelő Magyarországa elevenedik meg olyan átütő erővel, hogy Kosztolányi méltán Írhatta a novellista Bíróról 1906-ban az alábbiakat: „Biró Lajos még fiatalember. Boldogan gondoljuk eL mit fog még alkotni ezután." Remek novellákat alkotott! A Huszonegy novella, a Szolgák országa, a Kunszállást embe- - rek c. kötetek anyaga as ékes bizonyíték Akár nagyváradi élményeit formálja drámai történetté, gkár hevesi gyermekkorának színterére téved, mindig mesteri elbeszélőnek bizonyul, aki tiszta és tömör stílusával, hangulatteremtő erejével bilincseli le sz olvasót S tán azt sem célszerűtlen itt kiemelni. hogy novellái közül épp a hevesi tájat s a gyermekkort megidéző Kuszállá- m emberek elbeszélései bizonyulnak máig is „a legszebb, leginkább szívhez szóló” írásoknak... A novellista Bíróval már nem egészen egyenértékű a drámairó, noha színpadi sikereknek ó sincsen híjával. 1010-ben irta meg és mutatták be Sárga liliom c. darabját mely a leg maradandóbbnak bizonyult aztán Irt még ezen kívül Is valami hét-nyolc drámát de közülük a legjobbak sem érik el 0 novellák művészi csúcsait A siker ellenére sem, sót épp abból adódóan. A színház ekkor „... nagyobb forgótőkével dolgozik, mint egy könyvkiadó, egy dráma előadására több pénzt kellett fektetni, mint egy könyv kiadásába. A kockázat nagyobb, a színházi vállalkozás óvatosan, eleve a sikerre apellál. S ezt a sikerigényt elégítette Itt Bíró Lajos is.” Ez határozza meg még a legrangosabbnak tartott Sárga kilóm felemásságát is, mely az „álllberális polgárt körök” erőteljes kritikája lehetett volna, ha az exponálásban felsejlő „harcos naturalista drámából” nem hígul ,41 romantika elavult pózaival átszőtt szerelmi társalgási drámává.. 1912-ben a Vü&g, a magyar polgári radikalizmus progresszív szellemű napilapjának munkatársa, vezércikkírója lett Itt dolgozott a háború idején is, háborús tudósításai, cikkei egész sorában adva hangot humanista háború ellenségének. „Nincs nemzet, amelyet a vezetői ilyen irtózatos következetességgel tennének tönkre..." — vonja le a tanulságot a háború utolsó napjaiban. Csak természetes, hogy a forradalmak Idején az elsők között vállal aktív szerepet: a Károlyi-kormány alatt a külügyminisztérium államtitkára lesz, a Tanács- köztársaság Idején pedig az írói Direktórium tagja s harcos publicisztikai Írások egész sorával szolgálja a forradalom ügyét. Érthető, hogy • bukás után neki is emigrálni kell. Emigrációjának állomáshelyei: Bécz, Róma, Párizs, Berlin, az Egyesült Államok, majd végül London. Itt és ekkor kezdődött Bíró Lajos Írói pályájának újabb, világhírrel párosuló piinnML Korda Sándorral társulva alapitő tagja le« ■ London Film Production- nak, $ haláláig aktív munkása a torgatókönyvir «dalomnak .. „...194*. szeptember 8-én — írja Hegedűs Géza — néhány nappal hatvannyolcadik születésnapja után, reggel, ahogy szokása szerint íróasztalához ült, hogy végezze mindennapi munkáját. egyszeriben lefordult a székről Egyetlen szívroham megölte...1! LSMs István «HANS MASEKBBL: A nagyváros. Linómetszet Püspöki Mihály: A LIBASÜ @ Mmmir i fWL január H-. vasárnap Rozoga Tőül János Ml nevezetességről volt ismeretes a falujában: az irgalmatlan soványságáról és a feneketlen étvágyáról. A rossz nyelvek szerint mikor evett, a jámbor szemlélődő csak azt látta, hogy két szétálló fül között egy kajla bajusszal díszített száj nyitódik-csukódik, miközben néhány fogból álló örlőberendezés majszolja, aprítja a tempósan beadagolt táplálékot, amit aztán a nyelv továbbad a garatnak gyomorba juttatás céljábóL A nagyehetőségéről legendák keringtek. Ámbár ezeket a legendákat őmaga táplálta legjobban. Kinn a majorban, ahol a malacok tstápolását végezte, a tagság és a vezetőség teljes megelégedésére, mindig a következőképpen sóhajtott fel a déli szalonná zások alkalmával: — Hajh, atyámfia!! — bogozta ki az elemózsiát a fehér asztalkendőből. — Olyan gyengés mostanában az étvágyam, hogy alig biok bepofázni fél kiló szalonnát, együltőhelyben. Az asztali áldást gátoló sóhajtás után, közt*» vette a csizmatalp méreteit is megcsúfoló szalonnáporciót, a kísérőnek szánt karéj kenyeret, az öklömnyi vöröshagymát, s nekilátott a táplálkozás művészetének. S amikor az utolsó falat is lecsúszott a torkán, akkor az alábbi fohásszal csukta be a csillagosnyedű, bos- nyák bicskát: Áldott légy, ó, tavalyi süldő-büldő malac, Hogy a szalonnádból jutott e finom falat. Mert, ha nincs-e jó ízű füstölt szalonna, lstenuccse, a gyomrommal jutok haragba. A szalonnaevésnek szerelmese volt, de egy árva malacot nem tűrt meg a portán. Ha valaki ezt szóvá tette, mint érthetetlen bolondériát, máris készen volt a válasszak — Mit gondolsz, miért végeztem én sertéstenyésztő tanfolyamot? — for- tyant föl indulatosan. — Ha nem tudnád, hát tudjad: száz kilogramm abraktakarmány feletetése révén húsz-husaaeöt kiló élősúlylya! gyarapodik • Jószág. Namármost: ha' tavasszal túladok a kukoricán — cirka négyszáz forintért mámáját — húsz forintjával pedig megveszen a hentesnél a zsírszalonnának kilóját, akkor miért postorgok én malacneveléssel, disznóhizlalással? Hiszen egy lyukas peták haszon nincs a po6forgáson 1 Ehelyett inkább azt cselekszem, hogy összerakosgatom a pénzt, megvárom az ősz végét, amikor már föiljavulóban vannak a hízók, s megveszem a zsírozó! Legfeljebb, ráhizlalok egy keveset Hogy a szalonna ízesebb, ikrásabb legyen. Ezen az őszön is hasonlóképpen történt az eset Már november végét jelezte a naptár, amikor Rozoga Tóth Jánosnak hírül vitték: özvegy Kancsurka Isfcvánnénál csinosra göm- bölyödött ártány van eladó. A rákövetkező vasárnap délutánján rá Is szánta magát a nevezetes ártány föltekintésére. Magára öltötte a vasárnapi fiMMgtft ■ hogy az asszony ne kérdezősködjön feleslegesen — sosem szerette előre beharangozni a dolgokat — a délutáni litánia orvén elbaktatott az Alvégbe. Hogy az üzletet ha megfelelő a portéka, nyélbe üsse. Özvegy Kancsurka Istvánná portáján meghökkentő tisztaság fogadta. Akárhová nézett, minden ragyogott a tisztaságtól, sehol egy elhullajtott szalmaszál, giz-gaz, ócska holmi. Szinte kínosan tiszta volt az egész porta. Jóleső érzés öntötte el Rozoga Tóth Jánost. Igaz, a fogadtatás nem őnékl szólt, mert néhány szavas tudakozás után megtudta a leánykérő kellős közepében látoatlankodik a malacvásárlás ügyében. De hát a vásár, az üzlet mindenekelőtt való. Aki a kedvező alkalmat elszalasztja — márpedig az eladás és a vétel mindig az, ha szerencse van hozzá — az bizony, megérdemli a sorsát Rozoga Tóth Jánosnak első pillanatban az volt a megállapítása, hogy az eladásra szánt ártány szerencsés keveréke a Cornwall és a fehér hússertés kereszteződésének. Az ilyen kereszteződésből származott fehértarka sertésnek a húsa szivacsos szerkezetű, s kitűnő kolbászt lehet belőle tölteni. A szalonnája meg, ha szakszerű pácolást és füstölést kap, valóságos csemege, Mindezeket a vélekedése-: két azonban nem szokás dobra ütni. A vevő, az eladó mindent elkövet a jó vásár érdekében. Az egyik ócsárol, a másik zsolozsmákat zengedez, attól függően, hogy ki hol helyezkedik el az alku tárgyát képező portékának az eladásában, illetve megvételében. Rövid idő alatt létrejött az egyezség. S mint az már történni szokott a vásárt egy kis eszem-iszom-féle áldomás követte, özvegy Kancsurka Istvánná bein- vítálta Rozoga Tóth Jánost a tisztaszobába. Veca, a ház eladólánya, tepsivel egyetemben helyezte a piros, ropogósra sült libát a hízó új tulajdonosa elé. Hogy egy kicsit belefaricskáljon a zsírjában fürdő kövér lúd oldalába. Kóstolóként özvegy Kancsurka Istvánná magára hagyta az ártány új gazdáját, s kiment a konyhába, hogy a fánk sütését befejezze. Ugyanis, erősen közelgett annak az ideje, hogy betoppannak a háztűznézőba érkező leánykérők. Vagy fél óra múltán falfehéren támolygott be Veca az anyjához. — Édesanya! — bugyborékolt ki a sírásba torkolld hang a lány torkán — az a kétszáihurkájú ember már a lúd csontjait farigcsálja. Megütközve hai-ta abba -1 pampuskasütést özvegy Kancsurka Istvánná \z első másodpercekben csal* szórakozottan kalamoliak aa
