Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

Kongresszus után — új feladatok előtt „Célunk: a minőségi szakemberképzés’ Beszélgetés a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettesével A Felsőfokú Mezőgazdasá­gi Technikum Kertészeti Szaka nyolc éve nyitotta ka­puit Gyöngyösön. Akkor vi­szonylag szerény körülmé­nyek között mindössze ötven továbbtanulni vágyó fiatalt fogadott. Ma már 150 hallga­tó, leendő technikus ismer­kedik a kertészet tudomá­nyának mesterfogásaival. .Ta­roltak az adottságok is. Am a jövő a jelennél is sokkal­ta többet ígér: legkésőbb SS71 szeptemberére elkészül «— 68 milliós beruházásból — ti közel háromszáz hallgató oktatására alkalmas új épü­letkomplexum. Ugyancsak govő szeptembertől új szak ÍS indul: a növénytermesztő ■ gépüzemelő. A lehetőségei tehát adottak. Hogyan tud­nak élni velük, hogyan tud­ják kamatoztatni őket a kö- rzeknúltfoan lezajlott X. párt­kongresszus irányéi veinek és határozatainak szellemében, üizt kérdeztük GüUner Vil- fnostól, az intézmény igaz­gatóhelyettesétől, az Czem- teni — számviteft tanszék vezetőjétől. # — Célunk a minőség? sraSb- mmberképzés a jövő mező- gazdasága számára. Ennek érdekében —- s ez helyi kez­deményezés, oktatói-nevelői gárdánk javaslataiból ötvö­ződött terv — szeretnénk ra- donátísabbá formálni az ok­tatást. Ezzel a kérdéssel a november 30-4 tanácsülésen foglalkoztunk. Megállapítot­tuk, hogy oktatási rendsze- oxinkben sok az átfedés, az­az azonos kérdésekkel több tantárgy keretében ismer­kednek meg a hallgatók. Ez növeli az óraszámokat, csök­kenti a tanulásra szánt sza­badidőt. Ezért szeretnénk — k azt hiszem, ha társintéz­ményeinkkel is hellóképp megvitatjuk ezt a tervezetet, «t Művelődésügyi Miniszté­rium is jóváhagyja javasla­tainkat — heti 36—35-ről maximum 32—33-ra csök­kenteni az óraszámot., A ter­vezet mér kész, a napokban küldjük el testvérintézménye- Sirknek egyeztetésre, vélemé­nyezésre. Ügy vélem eHtép- aeléseinbet megértik, s nem iesz akadálya a realizálás­nak. — Milyen más «Módsze­rekkel szándékoznak haté­konyabbá formálni az ok­tatást, nívósabbá tenni a szakemberképzést? — A megértésre, az ösz- szefüggések sejtésére, kom- binatív készség kialakítására, gyakorlatközpontúságra tö­rekszünk, felesleges, bármi­kor önállóan is elsajátítható ismerethalmaz nyújtása he­lyett. A termelést közvetlen irányító szaktechnikusokat képzünk, akiknek éleslátás­ra, határozottságra, tartal­mas gyakorlati ismeretekre van szükségük ahhoz, hogy valóban helyt tudjanak állni. Tantervűnk kellő időt bizto­sít a gyakorlatokra, ám e téren mégis reformokra van szükség: célszerűbben, a nö­vények biológiai fejlődéséhez rugalmasabban alkalmazkod­va kell megoldanunk a gya­korlatok beosztását. Ugyanez vonatkozik a tantárgyi gya­korlatokra is. A tanterv mó­dosításával úgy tervezzük aa elosztást, hogy elsősorban a mezőgazdaságilag valóban jelentős ősz — tavaszi idő­szakra koncentráljuk ezeket. Kémiai ismeretekkel téleleji, téli időszakban is lehet fog­lalkozni. Külső szemlélőnek talán kevésbé lényegesnek! tűnik ez a reformtervezet, ám akik részesei az oktatás­nak, a képzésnek érzik n»á* kívüli jelentőségét. — A kongresszusi hatá­rozat utal oktatási rend­szerűnk még meglévő hi­báira. Hadd kérdezzek konkrétan: a mezőgazda­sági szakközépiskoláknak — Gyöngyösön az Önök igazgatása alatt működik egy — kissé zsákutca jel­lege van. Miként vélekedik erről, ha egyetért, akkor miben látja- a kiutal? — Kétségtelen, hogy nem markáns a szakközépiskolák, különösképp a mezőgazdasá­giak profilja. Ez az oktatási forma évek során mindin­kább finomult, célszerűsö- dött. Mégsem mondanám, hogy ez ügyben nincs ten­nivaló, ám ezek konkrét, re­alizálásáról főhatóságunk il­letékesei döntenek, mi csak jelzéseket küldőnk. Szerin­tem elképzelhető a jelenleg meglévő ellentmondások — mezőgazdasági szakiskolai és szakközépiskolai képzés kö­zöttiek, hogy csak egyet em­lítsek — feloldása, ha nem is a közeljövőben. — Sikerült-e megvalósí­tani az MSZMP tudomány- politikai Irányelveinek szellemében a tudományos munka racionalizálását életízübbé tételét? — Ezzel a kérdéssel is november 30-i tanácsülésün­kön foglalkoztunk, felmértük az eddig megtett Utat, s megszabtuk az alapvető táv­lati feladatokat. A korábbi, szétszórt, elaprózott problé­makörök helyen néhány alapvető, gazdaságilag rend­kívül fontos és feltétlenül kamatozó kutatásterülettel törődtünk és törődünk is el­sősorban. Termőtájvizsgála- tunk az egyik lényeges terü­let: a mátraalji borvidéken, valamint a hevesi zöldség- termőtájon foglalkozunk ta­lajfajta és munkaszervezési kérdésekkel. Felhasználjuk — akár átvétel, akár koope­ráció révén — a tudományos és társintézetek már elért gyakorlati eredményeit. A Kecskeméti Zöldségtermesz­tés: Kutatóintézettel együtt­működve dolgoztunk ki és alkalmaztunk paradicsom és hagymatermeléfá eljárásokat. Emellett egészen gyakorlati jellegű tevékenységet is vé­geznek munkatársain!« ki­dolgozták a gyöngyösi ter­melőszövetkezet ötéves fej­lesztési tervét, talajtérképe­ket készítettek a gyöngyösi és visontai tsz-ekneb. Orszá­gosan keresik az általunk gyártott szemzésre és oltásra egyaránt használatos — PVC-szalagokat, Az is meg­nyugtató, hogy a tudomá­nyos munkából részt kémek a hallgatók is. Nemrég tar­tottunk tudományos üléssza­kot, ahol valóban kiváló és a gyakorlatban is hasznosít­ható eredményekről számol­tak be hallgatóink. Összefoglalva az* mond­hatnám: következetesen, ha­ladék nélkül, kitérőket mel­lőzve szeretnénk hatéko­nyabbá tenni intézetünk ok­tató-nevelő tevékenységét. fpéttü) Belorusszia * y üveg­es népi ■■ rr szovo­művészete Belorusszia modern ipar« művészetének legszebb al­kotásait, üvegfigurákat, készleteket, kanosokat és dísztárgyakat, valamint színgazdag népi szőttese­ket mutat be az a kiállí­tás, amely nemrég nyílt meg az Iparművészeti Mú­zeumban. Újabb leletek Székesfehérvárott Hátra hétre újabb leletek kerülnek elő Székesfehérvá­rott a középkori királyi Ba­zilika mélyebb rétegeinek feltárásánál. A régészek szinte centiméterenként ha­ladva próbálják feltárni a Bazilika eddig ismeretlen részeit. A legújabb leletek közül a legjelentősebb a templom középső részéről előkerült 6x5 méter nagysá­gú központi oltár. 1 'jnrdg&k. az tttaw s hunyor es kinyi It a hóvirág » Mecsekben... A botanikusok szerint a száraz, meleg ősz és a szokatlanul enyhe december eleji időjárás az oka, hogy ...» Kérem szépen, én sok minden nem voltam és nem vagyok. Nem vagyok hajóskapitány és asztro- navigátor, nem vagyok mélytengeri búvár és vad- galambteny észtő. Kimondottan nem vagyok zooló­gus, geológus^ .archeológus és grafológ-is. De amire esküdni mertem volttá milágéletembn, hogy az az- tám még céletlenilül sem vagyok: az a botanikus! ' • > X Sóskát csak úgp tudom megkülönböztetni a vadkörtefától, hogy egyik se lép odább. ha rájuk szólok. Bs most mégis rá kellett jönnöm a fenti újsághír kapcsán, hogy en igenis botanikus vagyok. Bag botanikust • TndnNTKk, amikor az tzé kinyílt a Mecsekben és fiára nőném kertjében is pimpózni kezdett a saláta, rögtön mondtam: a száraz, meleg őszfő[ és az any­áé decembertől van ez az egész. Ezt mondtam én, aki soha nem voltam — legalábbis azt hittem, hogy nem voltam — botanikus. Es mist itt a tír, — hogy mit mondanak a botanikusok. Azt, amit én. Tehát botanikus vagyok! Hála « hunyornak és a hírnek a Mecsekben. íi t-ó) wwo n neuvMMMMUU»» » iwv^'wiiyw«vj«tfi>«>wwww«MWwwwwwww'^,-.-- — A Gestapo büntetőexpedíciójánalc kudarca Holttestek a kunyhóban Márkin három embert ha­gyott hátra a kunyhóban, egy rádióleadóval. Az volt a feladatuk, hogy kivizsgálják a partot északi és déli irány-N ban, de legfeljebb egy nap járásnyi távolságra. A töb­bieknek vele együtt nyugati irányban kellett tovább in­dulniuk, hogy kivizsgálja­nak egy 50 kilométer hosszú oldalú négyzetet, mégpedig a legnagyobb titokban. Amikor már egészen kivi­lágosodott, a legények fel­rakták a felszerelést a két szamárra, és a dombokon , át megindultak nyugat felé. A december IS., péntek csoport egész nap dimbes- dombos terepen haladt, itt- ott, alaposan megizzadva, amikor -a dombok közötti hó- torlaszokon kellett átvergőd­nie. Jéghideg szél fújt, alig lehetett látni. Gyorsan be is sötétedett. Mindössze két egyórás pihenőt tartottak, s egészen éjfélig meneteltek, amikor végre eljutottak utuk végcéljáig. Az első ötven kilométert tehát megtették. Az őrnagy parancsot adott, hogy csoma­golják szét a hálózsákokat, és háromórás pihenőt adott embereinek. Az emberek száraz spirituszkockákat meggyújtva teát készítettek és miután egy kissé felme­legedtek, belebújtak a háló­zsákokba. (3) Hajnal előtt hóvihar tá­madt, és amikor lecsillapo­dott, a csoport útnak eredt. Most egyenesen délnek íac; lőtt Baj gór, az egyetlen pont felé, amit a térképen levő fehér folton megjelöltek. Utuk negyedik napján, es­te a rendkívüli bizottság — a szovjet kémelhárító szol­gálat — megbízottai ismét kiszálltak a Balhas-tó part­jára, Ucs-Aral sziget közelé­ben. Egy elhagyatott agyag­kunyhóban négy csonttá fa­gyott, meztelen holttestre bukkantak. A kazahsztáni halászokat nyilvánvalóan közvetlen közelről lőtték agyon. A ruhájuk eltűnt. Mellettük hevertek az agyonlőtt kutyák is. A kunyhó földjén katonai csizmák nyomai látszottak. De térjünk vissza Markin­hoz. Kilépett a kunyhóból és körülnézett. Most követ­kezik a fő dolog, gondolta. Igen, mert a szélnek nem sikerült eltüntetnie a súlyo­san megterhelt teve és a szamár nyomait, valamint tec tmoej lábnyomait, A nyomokból ítélve kazahsztá­niak lehettek. De hova tűn­tek a patkóit csizmák? Mi történt itt tulajdonképpen? Találka a parkban 1942. január 4-én, valahol Nyugat-Európában. Délután kettőkor Andrej a megbe­szélt helyen volt már, a szépművészeti iskolával szembeni téren. Bal kezén sötét kötés feketéllett, jobb kezében zöldségeskosarat és egy csonka nyelű fekete er­nyőt tartott. Ruhája: kopott, kék köpeny, szürke nadrág, fekete franciasapka. Egy ilyen öltözetű ember sem­miben sem különbözik a dolguk után siető járókelők­től. A toronyóra elütötte a ket­tőt. Andrej leült a közeli park főbejárata mellett álló második padra. Egy perc múlva egy sovány lány lé­pett a közelébe. Melléje ült, aztán kotorászni kezdett tás­kájában, és kivett belőle egy órát. Eléggé feltűnően tart­va a kezében, hozzá fordult: — Mondja, kérem, pontos a toronyórg? Attól tartok, hogy elkések a vonatról... — Nem, sajnos, a torony­óra hét percet késik, sietnie kell. És mennyit mutat a maga órája? —- Az enyém hét percet siet — sóhajtott fel meg­könnyebbülten a lány. A jel­szót tehát kicserélték. Andrej érdeklődéssel néz­te új ismerősét. Valószínűleg 19—20 éves lehet, pedig in^ kább bakfisnak mondaná az ember. — Hogy hívnak? — Hívjon Klárának. Ez az igazi' nevem, de apám min­* dig Franak szólított. — Jó, ha megengeded, ak­kor én is Franak hívlak. Kisétáltak a parkból és le­ereszkedtek a folyópartra, majd a hídon át megindul­tak a dombon álló öreg -vár felé. Alattuk nyüzsgött a város. A dombot vén fasor szegélyezte. Felértek a csúcs­ra és megálltak a várkapu előtt. — Mondd, Fra, mit üzent Rik elvtárs? A lány lassan kezdett be­szélni, arra törekedve, hogy a legapróbb részleteket se felejtse el. — Rik azt üzente, hogy mondjak magának valamit egy emberről. Én jól isme­rem, az elvtársak is ellen­őrizték. Itt, ebben a város­ban él Pandora nevű diák­társnőm családja. Idősebb bátyja, Alfred, őrnagy. Ha­zánk megszállása előtt a ka­tonai hírszerző szolgálatban dolgozott, most a szomszé­dos . nyaraló ’ igazgatóságában van állásban, Vereségünk utón oda helyeztek néhány kormányintézményt, mert a főváros tele van németek­kel. Alfred néha. átjön ide. hogy meglátogassa a csalá­dot, Nagy hazafi, nem sze­reti sem a megszállókat, 'sem a szolgáikat... — Miért nem szökött át a szövetségesekhez? (Fplytptjuk.f Magyar tudósok idegen nyékén Az Akadémia Kiadó a jö­vő év első negyedében több magyar tudományos munkát ad ki idegen nyelven. Angol nyelven lát napvilágot Friss István akadémikus „Gazda­sági törvények, tervezés és ellenőrzés” című munkája, Jánossy Lajos akadémikus-' nak ,,A fizikai realitásra ala­pozott relativitáselmélet” cí­mű könyve. Ugyancsak an­golul jelentetik meg Gere- vich László munkáját „Bu­da és Pest művészete a kö­zépkorban”, B. Kutzián Ida „A tiszapolgári rézkultúra a Kárpát-medencében” című könyvét, a természettudo­mányos és műszaki munkák ' közül a Lissük Kálmán aka­démikus szerkesztésében megjelenő „Agykutatási . ta­nulmányok” harmadik' köte­tét, valamint R ényi-Vámos • Ferenc professzor és Babies Antal akadémikus vesegyó­gyászati könyvét. Német nyelven megjelenik Salamon Ágnes és munka­társai könyve a kömyei nép- vándorlás kori temetőről és több más régészeti publikáció. Alberiin Béla debreceni sze­mészprofesszor a szem maró- dásos sérüléseinek műtéti kezeléséről szóló könyve mel­lett Luzsa György munkáját, az ember érrendszerének röntgenanatómiáját bizonyá­ra érdeklődéssel fogadják a német tudományos világban. Ezenkívül számos természet­tudományos és műszaki szak­könyv, valamint Csizmadia Andor monográfiája, „Az ál­lam és az egyházak jogi kap­csolatainak alakulása Ma­gyarországon 1944 előtt” je­lenik meg német nyelven áz év első hónapjaiban. A franci nyelvű tudomá­nyos irodalmat gazdagítja Köpeczi Béla akadémikus új könyve: Franciaország és Magyarország a XVIII. szá­zad elején. (Tanulmány a diplomáciai és a politikai eszmék történelméből.) A lengyel tudományos élet számára is publikál a kiadói a legnagyobb figyelmet vár­hatóan Mócsy János akadé­mikus második kiadásban jelentkező könyve, az „Állat­orvosi klinikai diagnosztifaafj felé fordul A posta kérése a csomag feladókhoz! A karácsonyi ünnepekrd küldeni tervezett csomago­kat, a megnövekedett forga­lomra való tekintettel minél előbb, a romló tartalmuakat pedig, legkésőbb december 20-ig adják postára, hogy azok idejében kézbesítésre kerülhessenek. A csomagokat gondosan burkolják, a cím­iratot tartósan erősítsék fel, a címirat másolatát a cso­magban minden esetben he­lyezzék el, a csomag tartal­mát a szállítólevélen és a burkolaton részletesen tün­tessék fel. Pcstaigazgatósip

Next

/
Oldalképek
Tartalom