Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-05 / 285. szám

I

Tétovázás és gazdasági kényszer

Vállaljam, ne vállaljam?

A napokban történt az ap- ci Béke , Termelőszövetkezetben. A közös gazdaság udvarán- sárgarépát rakodtak. Közben azon folyt a meditáció, hogy érdemes-e a konzervgyárnak átadni a répa kilóját hetven fillérért, vagy érdemesebb lenne-e Budapestre vinni, ahol kilónként közel öt forintért tudnák értékesíteni. De mi lesz, ha mégsem tudjuk eladni? — merült fel az aggály. S a piaci helyzet nem kellő ismeretében olyan álláspontra jutottak, hogy inkább átadják a konzervgyárnak hetven fillérért.

A szövetkezetiek lehet, hogy elszalasztottak egy jó üzletet, iáiért nem merték vállalni a kockázatot. Tévedés ne essék, már most leszögezzük, hogy nem bíráljuk őket, elhatározásuk a sajátos körülményekből fakadt.

Melyek ezek a sajátos körülmények? Elsőként talán azt említhetjük, hogy a termelőszövetkezetek többsége nem rendelkezik a kellő mennyiségű és minőségű információkkal. Az állandó és rendszeres információáramlásnak nincsenek még meg a feltételei, nincs egy olyan rendszer, amely képes az ár, vagy egyéb adatok gyors, pontos, továbbítására. Ennek következteben aztán rendkívül nehéz dönteni. Különösen mondjuk a zöldségféléknél, ahol naponként és helyenként is változnak az árak, az elhelyezési lehetőségek.

Az is nyilvánvaló persze, hogy teljesen lehetetlen a

szükséges információk minden részletét begyűjteni, erre nem egy termelőszövetkezetnek, hanem a világ legnagyobb monopóliumának sincs lehetősége. Éppen ezért a kockázatvállalás, mint a nevében is benne van, mindig feltételez egy sor bizonytalansági tényezőt, melyeknek hatását az adott pillanatban még nem lehet kiszámítani.

Nálunk viszont — s ez eléggé általános álláspont — a kockázatvállalást valahogy úgy fogjuk fel, hogy csak olyan esetben szabad kockázatot vállalni, amely mindig sikerrel jár. A gazdasági vezetők érzik ezt az ellentT mondásosságoí s ezért riadnak vissza sok esetben, hogy valamilyen vállalkozásba kezdjenek. Természetesen senki nein gondol arra, hogy egy termelőszövetkezeti elnök hazárdírozzon a közösség vagyonával, de a jelenleginél sokkal nagyobb teret kellene ahhoz biztosítani, hogy az észszerű kockázatvállalás lehetőségein belül valaki veszíthessen is, s ezért ne követeljék egyből a fejét.

Azért is indokolt ez, mert ha valaki veszít is egy üz- ' létén, a következő esetben már olyan vállalkozásba, kezdhet, amely bőségesen behozza az előző veszteséget.

Napjainkban egyre többet esik szó a kockázatvállalásról. Nem véletlen ez, hiszen a gazdasági fellendülés, a piac telítődése, az élénkülő konkurrencia már most is, de különösen a jövőben szinte naponként megköveteli majd a gazdasági vezetőktől, hogy gyorsan, határozottan cselekedjenek, koe kázatot vállaljanak. S ezek miatt az okok miatt minden üzemmel előfordul majd, hogy nem mindig a legelőnyösebb üzletet kötik meg.

Egyre többet hallunk ma már a vezetők üzleti bátorságáról is. Ez a bátorság azonban kényszerhelyzetből is fakad, éppen amiatt, hogy a vezető rákényszerül a gyors döntésre.

Hiba lenne tehát, ha egyrészről biztatnánk a vezetőket; hogy bátrabban cselekedjenek, éppen a gazdaság érdekében, másrészt pedig elmarasztalnánk őket, mert nem mindig a legjobb megoldást választották.

Még egyszer hangsúlyozni szükséges azonban, hogy nem a kockázat, a kockázatért elve mellett széliünk síkra, hanem az észszerű kockázatvállalás szükségességét bizonyítjuk a dinamikusabb gazdálkodás érdekében. Kétségtelen, hogy ennek viszont lehet néha átmenetileg negatív kihatása is.

Az elmúlt évszázadban a Rotschild-bankház az üzleti sikerek sorozatát érte el. Egyik sikerüket például annak köszönhették, hogy a londoni fiók a párizsi fióknak előbb továbbította a napóleoni hajóhad trafalgári vereségét, mint azt a hivatalos körök megtudták.

Ez is bizonyítja talán, hogy a körültekintő, gyors információnak milyen jelentősége van, s mennyire csökkenti a kockázatvállalás veszélyeit.

(kaposi)

A szakma veteránja

Asztalos főművezető

f, Äz élet iskoláját végigjárnia. Harminc évvel ezelőtt, amikor Herbály Lajos egri kisiparos asztalosnál felszabadult Simon Gyula, a Heves megyei Bútoripari Vállalat főművezetője, nem gondolhatta, hogy mégis a választott szakmában marad. Villanyszerelő, vagy asztalos? E két szakma tetszett, s mivel Herbály nyolc elemit végzett tanulót keresett, eldőlt a választás, így kenemcsak megtanítani, de megszerettetni is kell a választott szakmát.

— Oktatni, tanítani a fiatalokat nem könnyű. Hogy mit, miért csinálnak, megszerettetni velük a kezük munkája által formált darabokat — talán ez a legnehezebb. Ugyanis nálunk faszobrászok is dolgoznak. Ez talán több is egy kicsit, mint egyszerűen asztalosnak lenni. A szakmán b“lül műígy van jól, mert nem érdem nélkül kapta meg négyszer a Kiváló dolgozó-, egyszer pedig a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. Megérdemelte!

(kisbé)

Finnország nemzeti ünnepe

J7 ennállásának 53. évfordulóját ünnepli M ma a Finn Köztársaság. Északi rokonpépünk száz éves cári elnyomó uralom után az Októberi Forradalom győzelme, a népek önrendelkezési jogáról szóló lenini qívek érvényesülése következtében léphetett a nemzeti önállóság és állami függetlenség útjára.

Fejlődésének első évtizedeiben a fiatal köztársaság nehéz politikai küzdelmek színhelye volt. A hazafias, realista gondolkodású vezetők kezdettől fogva felmérték, hogy az ország függetlensége csak akkor lehet szilárd, ha békés kapcsolatokat épít ki valamennyi európai állammal, mindenekelőtt a szomszédos Szovjetunióval. 'Ezt a politikai irányzatot elsőnek Paasikivi, a nagy finn államférfi fogalmazta meg, s olyan kiváló vezetők támogatták, illetve folytatták, mint Kekkonen, az ország jelenlegi elnöke. A nemzetközi és a hazai reakció azonban a finn államiság első pillanatától más célokat követett, szovjetellenes politikát szorgalmazott és veszélyes bonyodalmakba sodorta az országot.

A második világháború után véglegesen győzött a Paasikivi—Kekkonen-vonal. Belpolitikában ez a reakció visszaszorítását, a közélet .demokratizálódását, a baloldali és más népi erők ösízefogását jelentette. Külpolitikában Finnország semlegessége az' dl.ap. 1948- ban létrejött a szovjet—finn barátsági szerződés. A finn nép immár több mint két évtizedes gyakorlatból tapasztalja a Szovjetunióval kiépített szoros politikai és gazdasági kapcsolatok előnyeit. A Szovjetunió hosszú lejáratú kölcsönökkel, nagy összegű rendelésekkel támogatja a finn gazdaságot, a egyet iparágak, például a hajógyártás szinte teljes- egészében szovjet rendelésekből tartja fenn magát.

Finnország következetes békepolitikájával jelentős nemzetközi elismerést és megbecsülést szerzett magának. Helsinki az európai biztonsági konferencia házigazdájaként jelentkezett. s a finn diplomácia óriási aktivitást fejt ki a konferencia sikeres előkészítésére. A finn békepolitika külföldi elismerését •dokumentálja, hogy jelentős nemzetközi konferenciák, találkozók, tárgyalások színhelyéül választják Helsinkit. Így például már két ízben is a finn fővárosban hívták össze a stratégiai fegyverek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai konferenciát, rendeztek már Helsinkiben Világifjúsági Találkozót, nemzetközi nőkongresszust.

Északi rokonaink nemzeti ünnepén, örömmel és elégedettséggel állapítjuk meg, hogy biztatóan fejlődnek a magyar—finn politilcai, gazdasági és kulturális kapcsolatok, A két ország vezetőinek rendszeres és magas szintű találkozói, államközi egyezményeink, kulturális és tudományos életünk reprezentánsainak alkotó együttműködése és a közös munka sok más formája a biztosíték arra, hogy népeink hagyományosan jó kapcsolatai a jövőben még gyümölcsözőbbek lesznek.

Az üúnep alkalmával sok szeretettél köszönt jük a testvéri finn népet. Szívből kívánjuk, hogy még eredményesebben munkálkodjék hazája felvirágoztatásán Finnország és egész Európa békéjének, biztonságának megszilárdítása érdekében. (KS)

Vízügyi tervező bázis Egerben

Készül az új vízügyi székház terve

A kiskörei vízlépcső és a hozzátartozó öntözőrendszer , kiépítése új, nagy távlatokat nyit meg a komplex víz- gazdálkodás fejlesztésében. Az olyasók többsége előtt már ismertek a számadatok: a százhúsz négyzetkilométer kiterjedésű mintegy négy- százmillió köbméter vizet magába foglaló hatalmas víztározó kialakítása, az aranyat érő víz hasznosítása az eddiginél szélesebb skálájú, sokrétűbb feladatokat- ró a vízügyi szervekre.

A vízlépcső kivitelezése a hozzátartozó intézőrendszer tervezése, kialakítása már megkezdődött. A nagyobb „bevetés” azonban 1971-től, a negyedik ötéves terv első évétől kezdődik. Lényegében ekkor vesz nagyobb ■ lendületet az Alföld, így Heves megye déli részének arculatát gyökeresen megváltoztató

nagy, átfogó program megvalósítása.

A hatalmas méretű átalakító munka folyamatait nagy apparátust igénylő, szakavatott intézménynek kell végeznie.

Ezért 1971.. január 1-től, szolnoki székhellyel két új vízügyi intézmény kezdi meg munkáját a Tiszamenti Vízgazdálkodási Vállalat és a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat.

Mivel a két vállalat tevékenységi köre lényegében Heves megyét is érinti, ezért tájékoztatást kértünk munkájúkról.

A Tiszamenti Vízgazdálkodási Vállaiat feladata lesz az intézés és a vízügyi építkezés. Itt a megye területén kezdik meg a munkát, majd később tevékenységüli kiterjed to- vább'bi két megyére is. A

rült e szakmába. Iskolapadokat, egyházi bútorokat gyártottak. Aztán jött a háború, s már mint segéd került ki a frontra. 1944-től 46-ig

Salzburg mellett volt fogságban, ott is mint asztalos dolgozott.

1916: újra itthon. A fel- szabadulás után a sztár a fasaru volt. Ezt kellett gyártani, mert ezt vették cipő híján. Később aztán megalakult a Fűrész- és Faipari Vállalat 20—30 dolgozóval, melyből aztán kifejlődött a jelenlegi Bútoripari Vállalat, amely rangos helyet foglal el. különösen a stílbútorok készítésénél. Itt főművezető most Simon Gyula. Hozzátartozik. az> egyedi műhely is, ahol rototípusokat készítik, s .íoi ő is dolgozhat, mert a gyalupadtól nem tud elszakadni. Oktatja a fiatalokat, az utánpótlást, akikkel

vészét. A stílbútor készítése megkívánja, s ezt a szakma szeretete nélkül nem lehet csinálni. Természetesen készülnek itt mai modern bútorok, mint a Tamara garnitúra, a Csini és a Tímea heverő. Sokat tervezgetünk, főleg az egyedi műhelyben, hogy a .versenyben ne maradjunk le. Gyártmányainkat el kell adni, s hogy versenyképesek legyünk, állandóan korszerűsíteni kell. A kárpitosokkal nagyon jó a kapcsolat, rajtuk is múlik, hogy egy-egy gyártmányunk milyen helyet foglal el a kereskedelemben.

Mikor elbúcsúztam, még

hozzátette:

— Nem tartom magam jó vezetőnek, talán túl sokat vagyok az üzemben, a gya lupádnál. ■ és keveset, az iro du ban.

A világ városai

Ä városok megjelenése egyidős a kézművesség, az iparés a kereskedelem kialakulásával. Az ipari forradalom, majd korunk tudományos és technikai forradalma, az ipari termelés nagyarányú növekedése, valamint koncentrálódása következtében a városi lakosság gyors szaporodásit idézte elő. Jelenleg Földünk lakosságának több mint fele városi jellegű településekben él, a nagyvárosi (100 ezernél nagyobb lélekszámú település) népesség aránya pedig napjainkban már meghaladja az összlakosság egynegyedét. A szak- ■ emberek előrejelzése1 szerint az elkövetkező évtized végére ez az arány eléri az egyharmadot.

A nagyvárosi lakosság döntő többsége — körülbelül 95 százaléka — Euriisiaoan és*

Észák-Amerikában él. Ezen belül Nyugat-Európában, Távol-Keleten és az Egyesült Államok északkeleti partvidékén alakultak ki nagyvárosi körzetek. A prognózisok szerint évezredünk végére például Boston, New York, Washington térsége egybefüggő. 40 milliós óriás várossá alakul. Jelenleg a világ legnagyobb városai — Tokió és New York — 10 milliós nagyságrendűek. A világvárosok száma az elmúlt évtizedben meghaladta a szazat.

A városiasodás foka területenként eltérő értéket mutat: az össznépességből legnagyobb a városi lakíjsság aránya a ritkán lakott Ausztráliában (négyötöd ré?z), va-i lamint az Egyesült Államok és Kanada területén (kétharmad rész). Nyugat Európában 50, Kelet-Európában é's Latin-Amerikában 40 azáaalék körüli ez az arány. A mezőgazdaság és ipar - alacsony fejlettségi foka. okozza azt, hogy Ázsiában ez az érték a kevés nagyvárossal rendelkező Afrikával azonos szinten van (20 százalék).

Hazánkban 1949 és 1970 között a városi lakosság aránya ' 38-ról 45 százalékra emelkedett, Budapest és a vele agglomerációt alkotó települések lélekszámú pedig meghaladja a kétmillióit.

Világszerte gondot okoz, hogy a városi lakosság gyorá szaporodásával rienezerr tart lépést a lakásépítés és a városi közlekedés. Űj problémát jelent a környezet védelme, aminek szükségessé gére a ’világvárosok . ■ egyre gyakrabban, smog (füstköd'

■ szennyeződése c ■••i.a- .

lom figyelmeztt . 1

népgazdaság programja előtérbe helyezte a városok és falvak vízellátásának fokozatos fejlesztését, javítását Az intézésen és a vízügyi építkezésen kívül a kommunális vízellátás zöme is a vállalat hatáskörébe tartozik. Jövőre kevés híján, százmillió forint értékű kivitelezési program szerepel a tervben, de később az évi beruházás eléri a három- százmillió forintot. A tekintélyes összegnek ötvenöt százaléka az, öntözővíz felhasználását szolgálja, 45 százaléka pedig az építőipari tevékenység.

Az új vállalat nagyságát az is mutatja, hogy különböző munkaterületein, együttesen kétezer embert foglalkoztat. A vállalat kialakítása már folyamatban van, — Vasadi János személyében kinevezték az intézmény igazgatóját, — és működését 122 millió forintos vagyonnal kezdi meg. Ebből kilencven- millió forint a gép. A közeljövőben . újabb 40 millió forint ■ értékű vízügyi berendezéseket, építőipari gépeket vásárolnak.

A második új vállalat, a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat feladata lesz a vízügyi létesítmények tervezése. Széles körű tevékenységéről Szalóki József igazgató nyilatkozott.

Többek között elmondotta, hogy gyakorlatilag behálózzák majd az Alföld nagy részét. Miskolcon, Debrecenben és Egerben létesítenek kirendeltségeket. Ismeretes, hogy Egerben tevékenykedik az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tervezői kirendeltsége, amely harminc-harmincöt mérnököt, technikust foglalkoztat. Ezt a kirendeltséget átveszi az újonnan induló Keletmagyarországi Tervező Vállalat.

Az egri kirendeltség kialakítása, illetve fejlesztése szükségessé teszi, hogy megfelelő elhelyezésükről gondoskodjanak. Tervbe vették, hogy a város belterületén, a tanács által kijelölt helyen vízügyi széiíházat építenek. A korszerű létesítmény tervezése már folyamatban van. Ügy számítják, hogy 1973/74-re elkészülő épület kényelmes otthont ad majd a tervező szakembereknek A vállalat egésze — az egri kirendeltséggel együtt — jövőre húszmillió forint értékű tervezői munkát végez, a következő években pedig fokozatosan a tervezői gárda létszámának növekedésével együtt megduplázza kapacitását.

Endrész Sándor

1970. december 5., szombat