Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
yHAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXi. évfolyam, 302. szám ARA 1 FORINT 1970 december 25.. péntek Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknál As ünnepe hétköznapok váltfák f * smét fordult egyet az év, megint karácsony van. Az ember félreteszi a munkát, ünneplőbe öltözik, barátokat látogat, vendégeket vár. Jól jött ez az ünnep, kissé fáradt is már, jólesik egy pohár bor mellett beszélgetni a családdal, a jó barátokkal, vagy betakarózni a csönddel, átengedni magát az ünnep önfeledtető derűjének. így volt ez egy évvel ezelőtt is, meg azelőtt is, de hát végiére is az egyik karácsony olyan, mint a másik. Vagy talán mégsem? Az ember az ünnepi hangulatnak átengedve magát, csendes nyugalommal, félig lehunyt szemmel, vagy gondolatait megosztva tűnődik, és végül is ráeszmél, hogy ennek a karácsonynak, 1970 karácsonyának sajátos hangulata öleli körül. Nézi a karácsonyfa körül az ajándékod bontogató, vagy már próbálgató gyerekeket és bár nem akarja, elótolakszik az emlékek közül a 25 év előtti karácsony, U első, de nagyon szegény szabad karácsony. Akkor bizony nem sokan gondoltak arra, hogy olyan új Messiás született, amely nem a királyok megváltója, hanem a szegény nép boldogítója lesz. Most meg ez a megbolydult nyüzsgés, m étoiongó sokadalom, az ajándékokkal fel- málházott sokadalom az üzletekben, az ut- ,rákon. Előtte vonulnak a vidám cipekedók, látja a vásárlási izgalomba feledkezett tömeget, a különös lázban fénylő arcokat és utcákat. Hogy győzték ezt a gyárak, a boltok, az eladók, a raktárak? Honnét vettük az erőt, hogy megvalósíthassuk: ma már mindenkinek jó karácsonya van. Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy. az örömben készülődök között látni lehangoltan bandu- kolót is, akiket nem a paris kirakatüveg, az üres zseb választ el vágyuktól, nem felejtette őket ki senki a karácsonyfa alól, csak a kereskedelem angyalkája nem váltotta be Ígéretét, így nem az elképzelt ajándék nyújtózhat a csillogó fa alatt, frJ s persze nem mindenkinek egyformán gazdag még a ^ézuskája". Bizony akad olyan ember, olyan család is. ahol az ünnepi készülődés örömébe gond is vegyül. De a fégi és a mai gond között milyen óriásán nagy a különbség. S ha a szűkös családi körből kiszakad a gondolat, anélkül, hogy az ünnepi meghittséget bántanánk is, megállapíthatjuk: népünknek, hazánknak vannak még nem lebecsülendő gondjai. Nem valósult, nem valósulhatott meg még minden, amit szerettünk volna. Vannak m'g gondjaink, meg nem oldott feladataink, met nem valósult vágyaink. Nem mondhatjuk még, hogy mindig ünnep van a mi utcánkban, de minden formaság nélkül, jogosultsága van a jókívánságnak: kellemes karácsonyt boldog ünnepeket. S a jókívánságot fogadó arcok egészséges jó közérzettel viszonozzák a jókívánságokat. Milyen is az ember’ Hogy várta az ünnep, kei. a pihenést, a kikapcsolódást. Mej- szó a dúlni a műhlyi. irodai hétköznapoktól a munkahelytől és az: lám iá? is utána jött. Itt van mellette, a fa a att gov.dolat- b n munkatársa, elvtársa, akivel a munkanapok nagy részét együtt tölti, al ivei élete egyazon mederben folyik, útjaik, törekvéseik és életérzéseik egybeformálóalak, múlt juk és jövőjük közös. Mini egy felgyorsított film peregnek előtte a jubileumi verseny és ünnepségek epizódjai, a lenini emlékezés iinnepé'yes pillanatai, a kongresszusi készülöd '•* láza, napjai, arcok, események pdltjdfr eeymist. becsületes, dolgos emberek lázas tevékenys'gét látja, akik szén-edélye sen keresik a szüntelen előrehaladás lehetőségeit a kommunista ember kimeríthetetlen hitével fáradoznak mindannyiunk áol gán: a szocializmus építésén. Sok szó esett dMynitikról, és ha nem is mindig egyfor- IM értettek és fogalmaztak meg celkttézéseket, vágyakat, valójában mindig a saját, a dolgozó ember szerepét, tennivalóját igyekeztek meghatározni mai világunkban. S milyen jóleső, megnyugtató érzés, hogy véleményüket, terveiket — sikereinkről, és gondjainkról egyaránt — visszahallhatták a X. kongresszus beszámolójában, vitájában és zárszavában. Jó érzés az, jó arról ismételten meggyőződni, hogy a párt és a dolgozó emberek egy fejjel mérlegelnek és gondolkodnak, hogy a megtett utat egyforma mértékkel mérjük és egy „súlycsoportú” az igény, a jövő tennivalóinak mércéjében, tennivalóiban is. S mert az így van, azért érezheti mindenki, hogy a kongresszusi határozatok megvalósítása nem egy tőle távol álló feladat, nem a más, vagy a mások dolga, hanem az 6 feladata, kötelessége és mert a kongresszus határozatainak minden pontja az 6 személyét is érinti, az 6 érdekét is szolgálja — érette is van. P nVTn/m/Cf i ni ILamttl fi, -»» ■"nnf.n — •*-" wPdFWA'ÄSivOöiBflBjfc ft kongresszus határozatainak megvalósításán, és már most, a harmadik ötéves terv befejezése előtti napokban is ezért ken előre néznünk is tennünk a negyedik ötéves terv sikeréért Minden ember egyöntetű akaratával találkozott az a kongresszusi döntés, hogy magasabb szinten gyorsítsuk haladásunkat Feltételeink adottak, s kongresszus szabta épitőprogram megvalósítható. Most már rajtunk a sor, az embereken, • hét- köznapi tetteken. Milyen meleg, puha és kicsi ez a lakás. Mégis a család, a vendégek meghittsége mellé, a világ olyan dolgai is betolakodnak ünneprontóként, amelyektől a hétköznapokon is borzongva szabadulnánk. Vagy a gondolat nyugtalan, az nem nyugszik, az lép ki az ünnepi melegségből, egy rideg, kegyetlen világba? Mert nincs mindenhol meleg és békesség, nyugalom és derű. Vietnamban tengerészgyalogosok gázolnak át lárgban álló, nádból és háncsból épített kis falvakon. S ami utánuk marad, magasba törő füsttenger, arcra borult holtak, riadt szemű gyerekek és már sírni sem tudó öregek. Izraelben bombákat raknak repülőgépek hasába Angolában állig felfegyverzett portugál katonák rabkötélre fűzött mezítlúbosokat vonszolnak a vesztőhelyre. Spanyolországban hazafiak húsát tépi a fasiszta ragadozó, az imperializmus, a tőke szedi áldozatait Dél-Amerikában. És milyen arcátlan képmutatás: ott is karácsonyról, a béke és a szeretet ünnepéről beszélnek, államférfiak szónokolnak békességről, szerétéiről jóságról, megváltásról és nem akarják hallani, hogy a karácsonyi muzsika dallamát elnyomja a halálgépek zúgása, a kínzókamrák áldozatainak halálhörgése. Ezekre gondolva a karácsonyi andalitó derűt, a békés nyugalmat dühös indulat váltja fel azok ellen, akik kivetkőztek az emberi természetből, meggyalázzák az emberi méltóságot. Ugyanakkor megnyugtatja az a határtalan szívósság, amellyel pártunk, kormányunk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal együtt fáradozik Európa és a világ biztonságán békéjén. Népünk nagyra értékeli ezt a tevékenységet, mert történelme és jelene példáján győződött meg Pírról, hogy a világnak az élet a perspektívája. előbbre az emberi küzdés és a mvnlca vihet csak. S tisztában van azzal is, hogy a pusztító fegyverekkel szemben a mi munkánk az épülő, « szebb és « jobb világ egy-egy atomja. Hosszúnak tűnik ez a háromnapos ünnep. És ha elmúlik ez a karácsony is, ott, ahol ghkoh-qyluk csak pihentebben az ünnep derűjével, de a hétköznapok szorgalmával folytatjuk utunkat célunk felé. M ■ i * & ért az ünnepeket mindig a hétköz napok váltják fel. Papp János j
