Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

Az ország költségvetése P Ä kialakult gyakorlat sze­rint várható, hogy az ország- gyűlés pénteken kezdődő ülésszakán vitatja meg a kö­vetkező évi állami költség­vetést. A költségvetés összeállítá­sa több hónapos előkészítő munkát igényel. Idén ez a tevékenység a korábbinál is alaposabb volt, mert össze­kapcsolódott a IV. ötéves terv kidolgozásának munkái­val. Ez azt jelenti, hogy már az 1971. évi feladatokat is ötéves távlatra előretekintve határozták meg. A költség- vetés előirányzatai részben a középtávú tervidőszak gazdaságpolitikai céljainak megalapozását is elősegítik. Középtávra kellett előrete­kinteni azért is, mert az idén tárgyalásra kerülő törvény- javaslat tartalmazza a taná­csok 1971—75. évi pénzügyi tervét. A középtávú pénzügyi terv, — amelynek készítésé­ben aktívan közreműködtek a különböző szintű tanácsok — figyelembe veszi, hogy az 1971-től érvényes közgazda- sági szabályozóknak megfe­lelően bővül a tanácsok sa­ját bevételeinek köre és az előirányzat az egyes terüle­tek fejlettségében mutatko­zó eltérések fokozatos csök­kentésére is megfelelő fede­zetet biztosít. A költségvetés összeállítá­sa elsősorban, — de nem csak — a Pénzügyminiszté­rium feladata. Ebben a mun­kában részt vettek a külön­böző testületi szervek, a mi­nisztériumok, a népgazdaság ágazatainak képviselői, a ta­nácsok, és kifejezésre jut­tatták elképzeléseiket, ész­revételeiket. (A Pénz­ügyminisztérium jelentős feladata volt az igények összehangolása a terv céljai­val és a reális pénzügyi le­hetőségekkel.) Már az előké­szítő munka egyes fázisaiba bekapcsolódtak • és útmuta­tást adtak az előirányzatok kialakításához az országgyű­lés bizottságai, a megyék képviselőcsoportjai is. A szakbizottságok megtárgyal­ták az állami költségvetés ál­talános kérdéseit, fő ará­nyait, valamint a miniszté­riumok és a területek elkép­zeléseit tartalmazó tájékoz­tatókat, majd az előkészítés befejező részében a konkrét előirányzatokat is. Az állami költségvetés be­vételeinek több mint 80 szá­zaléka az állami vállalatok befizetéseiből származik. A költségvetés vállalatoktól származó bevételeinek terve­zése a gazdasági fejlődés sokrétű elemzése és értékelé­se alapján-történhet, mivel a felsőszintű pénzügyi terve­zést végző szervek rendel­keznek azokkal az informá­ciókkal (év közi beszámolók, adóbevallások, pénzforgalmi jelentések stb), amelyekkel megalapozhatók a reális elő­irányzatok. Ehhez kellő biz­tonságot nyújt a közgazda- sági szabályzók rendszere, amelynek alapvető elemei több évre érvényesek. Ilyen körülmények között már nincs szükség arra, hogy a vállalati tervek összegezésé­vel kerüljenek kialakításra a központi költségvetési elő­irányzatok. . A szövetkezeti szektorban létrehozott tiszta jövedelem és az állampolgárok jöve­delmének egy részéből szár­mazó adóbevételek tervezé­sénél számos sajátosság ér­vényesül. így például a szö­vetkezetek befizetésének mértékénél és részben az el­vonás formáinál is kifeje­ződnek a csoporttulajdonból adódó különbségek, míg az állampolgárok befizetéseinél figyelemmel kell lenni az állami adópolitika érvénye­lsülésére. Minden forrás ter­vezésének közös • vonása azonban az, hogy az állami pénzbevételek számításba- vételének alapja a népgaz­dasági terv. Az állami költségvetés készítésénél a várható bevé­telek mellett megtervezik a várható kiadásokat is. Ennek kapcsán elsőrendű feladat az államra háruló kötelezettsé­gek reális felmérése és az el­ismert szükségletek rangso­rolása. Ennek keretében kell figyelembe venni, hogy még mindig az állam finanszíroz­za a termelés bővítésének jelentős részét, a társadalmi közös fogyasztásnak csaknem egészét, jelentős összegeket juttat a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek és a vál­lalatok támogatására, továb­bá jelentős részt kell magá­ra vállalnia a bel- és külföl­di árszínvonal különbségei­nek kiegyenlítésében is. A költségvetési kiadások legnagyobb összege a társa­dalmi közös fogyasztásra — egészségvédelemre, nyugdíj­ellátásra, közoktatásra, kul­turális kiadásokra, igazgatás és honvédelem céljaira, stb. — nyújt fedezetet. Éppen ezért az ellátási színvonal elemzésére, a különböző igények Indokoltságának vizsgálatára különös figyel­met kell fordítani. I Szolgálatban a mátrai utakon — A hómarógarázsból jelentem... — Csatos László ügyeletes „vonalban” az URH-készülék mellett. Mátraháza és Galyatető között a hegyoldalban, az erdőnek egy darabkáját vet­ték el a természettől telep­helyük számára az útőrök, hogy a természetben gyö­nyörködök, kirándulók és üdülők közlekedhessenek té­len is, mert innen könnyebb a figyelés, gyorsabban jut el a segítség. A „hómaró­garázsban” elrendelték a téli ügyeletet, amelyet csak a fagyok múltával, a tavasz elején oldanak fel. Tavaly az országban itt kezdtek el­sőnek és itt fejezték be leg­utoljára. — A mátrai utak a leg­veszélyesebbek — mondja Csatos László ügyeletes, aki­vé} az olajkályha kellemes melegénél beszélgetünk, míg az épületet hűvös szél ostro­molja —, elég egy köd, ci­garettapapír vékonyságú csa­padék és máris jégpályává változnak az útak. Ilyenkor kezdődik a munkánk és amit a természet néhány perc, vagy óra alatt művelt, mi legalább tízórás megfe­szített küzdelemmel tudjuk helyrehozni. Addig állnak az autóbuszok, nem közleked­nek az élelmiszert szállító járművek, a jég, a hó fog­ságban tartja a kiránduló­kat: „megszűnik az élet” a mátrai utakon. Gályáról reg­gel hatkor indul az első au­tóbusz, előtte minden aka­dályt el kell hárítanunk, így legtöbbször éjszaka dolgo­zunk. A pihenőszobában csend van, egyenletes szuszogás jelzi, többen alszanak. — Az elmúlt éjjel senki sem pihenhetett. Este mí­nusz 1 Celsius fokot mér­tünk és máris indítottuk a sószóró gépeket. — Milyen nagy a „ható­sugár”? — Mátrafüredtől miénk a 24-es számú út Parádsasvá- rig. Ez maga 28 kilométer, az elágazótól Mátrakereszte- sig újabb harminc kilométer jön' hozzá. Mi tartunk fel­ügyeletet a Mátraháza—Ké­kes, á mátraházi út és Pász­tó közötti utakon, a mátra- szentistváni, mátraszentlász- lói és mátraszentimrei be­kötő utakon is. Mindig a fontosabb utakkal kezdjük a sort és ahogy erőnkből futja, kezdünk a bekötő utak felszabadításához. vevő készülékünk van. így mindig vonalban vagyunk és bármikor kérhetünk, a nap minden szakaszában hívhatnak bennünket. Most kétszer adok jelentést na­ponta az útak és a munkák állapjáról, — Hogy élnek itt, távol minden lakott helytől? — ’ Főzünk magunknak paprikás krumplit, lebbencsle­vest ... Általában gyorsan elkészíthető ételeket. Most is hoztam magammal az ötna­pos szolgálatra lebbencset, krumplit, hagymát, Mátra­házáról reggelenként hoza­tunk tejet. ■— És a „lélekmelegítő”? ' Az idei gazdasági év ne« f, hézségeiről panaszkodott a minap Ágó Illés, a lőrinci Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Az időjárás okozta problémákat csak tetézte a közös gazdaság gépparkjá­nak elöregedése, meg aztán kevés a munkáskéz is. A szövetkezet 313 tagja közül csak 142 aktív dolgozó. Ezek művelik a 2300 holdas gaz­daságot. A többi már nyug­díjas. A munkaerőgond szinte már állandó a terme­lőszövetkezetben. A környező ipari létesítmények ugyanis magukhoz vonzák az embe­reket. Sokan elmentek a kö­zös gazdaságból, de vissza is tértek egynéhányon. Mindezek ellenére év ele­jén a lelkesedés sem hiány­zott a tagság részéről. Nagy lendülettel fogtak hozzá a kora tavaszi talaj előkészítés­hez. Holdanként 15—20 ki­lóval több műtrágyát szór­tak ki a földekre, mint az előző évben. Volt elég vető­mag is, fémzárolt elit mag­vak kerültek á talajba, kü­lönböző növényfajtákból. A rendkívül kései kitavaszodás azonban nagyrészt mindent meghiúsított. Ezután szeszé­lyes, csapadékos nvár követ­kezett. s a korábban terve­zett átlagtermósekneik csak 70—75 százalékát sikerült betakarítani a határból. A tairly Lőrinciben szinte re­kordnak számító 18 mázsás búzatermés az idén 11 má­zsára csökkent. A cukorrépa is csak 170 mázsát adott / holdanként. Két növény, a kukorica és a zöldborsó érte el és valamivel túl is halad­ta. a tervezett termésátlagot. A szövetkezet elnöke kü­lönösen a ző’dbor'éterrnesz- tési kísérletek eredményeit dicsérte. A hatvan holdon elvetett hüvelyesből csak­nem 15 mázsás átlagot taka­rítottak be a közéo’-ötött ta­lajon. A borsót csépi 'S; után zöld állapotban a hatvani konzervgyárnak értékesítet­ték előnyös szerződéssel. A sikeres eredmények alapján jö"~'re már a dnnlá.jára nö­velik a borsó vetésterületét, és az ára értékesítésére a közeilövőben kötik meg a Szerződési Nehezén haladtak az őszi munkákkal A sáros talaj bizony sokszor okozott gép­törést és a gyakori alkatrész- hiány miatt napikog álltak egyes gépek. Mintegy kéthe­tes késéssel november végé­re mégis több mint félezer holdon vetettek kenyérnek valót és száz holdon takar­mánykeveréket. Már csak az őszi mélyszántások vannak hátra, melyet nyújtott mű­szakokkal, december 20-ig befejeznek. Ezek a napok már a zárszámadásra való felkészülés, a leltározás és a jövő évi szerződésikötések je­gyében telnek el. Az előze­tes számítások szerint a ne­hézségek ellenére a terve­zett jövedelmet osztják maid a tagságnak. Ágó Illéstől arról is érte­sültünk, hogy a munkaerő­gondokon úgy próbálnak se­gíteni, hogy a jövő évtől -át­alakítják a gazdálkodás szerkezetét. Kizárólag olyan növényeket termesztenek majd, amelyek gazdaságo­sak és kevés kézi munka­erőt igényelnek. Jobban elő­térbe helyezik a hatékonyabb gépesítést és a kémiai anya­gok — műtrágyák, gyomirtó szerek — alkalmazását. Mert biztonságos gazdálko­dást már csak ilyen feltéte­lek mellett lehet folytatni a jövőben. Cukorrépa-vető­gépet vásárolnak, amivel az egyébként rendkívül költsé­ges egyelést ‘ is elvégzik m-id. A cukorrépa betaka­rítását ugyancsak gépesíteni kívánták répakiémeitő gép­sorra V. Mert á vetésterület csak ezek üzembe helyezésé­vel tudiák csökkentés nélkül meghagyni. A kertészeti nö­vények termesztésit szintén gépesítik. Szabad fö’di oalán- tázógérekkel gyorsít iák meg a kiültetést. A növényvédel­mi munkáikat úgyszintén gé­pekéi teszik hatékonyabbá. Mintegy másfélmillió forin­tot fordítanak már a jövő évbgávek vásárlására. Lőrinciben tehát bizakodás­sal tekintenek az úi gazdál­kodási szerkezet elé. A gé­pesítési program megvalósí­tásával várhatóan csökken­nek maid a szövetkezet munkaerőgondjai is. (mentusz) Húszmillió (írni a hlilcn eses timii deli gyar.úsénak nsve és.re A hazai timföldgyárak kö­zül egyedül az almásfüzitői- ben foglalkoznak az aktív, vagy más néven a különle­ges timföldek gyártásával. Ez az anyag egészen más fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a" kohósí- tásra kerülő közönséges tim­föld. Az aktív timföldek egyik fajtája például perme­tező lébe keverve elpusztítja a peronoszporát. Egy másik fajta a szénhidrogén-, a mű­anyag- és a kőolajfeldolgozó ipar nélkülözhetetlen segéd-* anyaga. Gyártanak olyan timföldet is, amely kitűnő csiszolóanyag, s alkalmas a germanium, az optikai len­csék és a félvezető szilícium csiszolására is. A különleges timföldcsalád egy-egy tagja mind nagyobb szerepet kap a gyógyszer- és a kozmetikai iparban is. Az egyik például leköti a felesleges gyomor­savat, biztosítja a gyomor biológiai egyensúlyát. A negyedik ötéves tervben a különleges timföldek mi­nőségét olyan színvonalra akarják emelni az almásfü- zitőiek, hogy valamennyi ver­senyképes legyen a hasonló célokra szolgáló külföldi ter­mékkel. Ezért az öt év alatt mintegy 20 millió forintot fordítanak a különleges tim­földek kutatásával és előál­lításával foglalkozó részlegek fejlesztésére. — Volt már „meleg” nap­juk? — November 26-án 18 órá­tól rendelték el a folyama­tos szolgálatot és azóta volt hóesés, fagy többször. A rak­' tárból legalább három va­gon sót már kiszórtunk az utakra, hogy a síkosságot megszüntessük. A hatás 24 óra múltán megszűnik, így újra kell kezdeni minden esetben a szórást. Egyszeri szórással 140 mázsa ipari sóval terítjük el a ránk bí­zott utakat. Ha valamelyik gépünk elromlik, mindjárt melegünk lesz. #Segítséget Gyöngyösről kapunk és ha ott is baj van, a Volán ko­csijait vesszük igénybe. Er­re még nem volt szükség. — Hogyan tartják a kap­csolatot a központtal? — Közvetlen telefonvona­lunk mellett egy URH adó­— Nagyon nagy veszély. Ittas ember nem ülhet a gépre, mert , józan fejjel Is megeshet a * baj.. Sosem tudjuk, mi vár ránk, a szol­gálatot nagyon komolyai! kell vennünk. — Ki van most szolgálat­ban? — Agócs Ferenc traktoros Dutrával ment a gályái út­ra. Egy másik vontatós, Ver­bal Benedek a kísérője. A másik Dutrának Molnár László a vezetője és S. Nagy István jár vele. — Milyen télre számíta­nak? — Tavaly nem volt hideg, de hó volt, bőven. Most még nehéz jósolni. Bármilyen is lesz az időjárás, nekünk mindén körülmények között helyt kell állni, biztosítani a biztonságos közlekedést. (pilisy) Lenin és as éra „VOLTAM AZ IDÉN a VIII. kerületben látogatóban. A pártbizottság üiósteirmé- ben, ahol beszélgettünk, volt a falon egy Lenin-portré. Az idő tei-múlt, és én utána mondtam az elv-társaknak: még valami kell arra a fal­ra: egy óra.” , Kádár János mondta el ezt a kis történetet kongresszu­si zárszavában. Teljesebbé tette vele a falra nem füg­geszthető, csak bennünk élő Lenin-képet. mert a Szók­ratész koponyái ú és min­dent látó szemű, tömzsi, iz­mos Lenin” talán egyetlen személyes tulajdonával sem bánt olyan szűkmarkúan, mint az idejével. Gorkijnak semmi esetre sem lehetett igaza abban, hogy hajlam lett volna benne az aszkázás- re, Krupszkaja égjük vissza­emlékezésében így ír: „Anyámmal együtt egy vám­őrnél kibéreltünk két kis szobát. Hamarosan Iljics is megérkezett.; Sokat fürdött a tengerben, rengeteget kerék­pározott — nagyon szerette a tengert és a tengeri szelet —, Kosztyicinékkal vidáman csevegett mindenféle semmi­ségről, élvezettel ette a ráko­kat, amiket a házigazda fo­gott nekünk.’' Ez azonban nem jelentette azt. hogy a legkisebb elnézést is tanúsí­totta volna önmagával szem­ben. há úgy érezte, valami zavarja a munkájában. N. A. Alekszejev jegyezte fel a Londonba érkező Le- nínről. hogy nem akart ‘ a többi iszkrás között a kom­munában élni, mert „tudta, hogy az Oroszországból és külföldről érkező elvtársak, jó orosz szokás szerint, örök­ké rajta csüngenének mit sem törődve az idejével, ezért ar­ra kért, hogy lehetőleg kí­méljük meg a túlságosan gyakori látogatásoktól.” A munka áz más volt. A munka nem üres fecsegés. A mun­kára Lenin semmi időt nem sajnált. „Hetekig vesződtem azzal, hogy valósággal „ki­vallattam” egy hozzám ellá­togató munkást arról az óriá­si gyárról — írja — amely­ben dolgozott. Igaz, a leírás­sal (egyetlen gyár .leírásá­val:), ha igen nehezen is, úgy ahogy mégiscsak elkészültem, de megtörtént, hogy a mun­kás a megbeszélések után homlokát törülgetve, moso­lyogva mondta- „Könnyebb túlórában dolgozni, mint megfelelni a maga kérdé­seire!” NEM SAJNÁLTA Lenin az időt arra. hogy Diderot és d’Alambert dialógusát a ma­terializmus természetéről személyesen lefordítsa; ju­tott arra is energiája, hogy a francia mellett megtanul­jon németül, angolul, ola­szul; egyszer egészen várat­lanul derült ki róla. hogy tud csehül és egyebek között felkeltette az érdeklődését valami a bolgár nyelv iránt is. mert nagyon sürgetett egv szótárt, amihez Valamilyen oknál fogva úgy látszik csak nehezen juthatott hoz­zá. S ha már a szótárnál tar­tunk! Szovjet-Oroezország egyik legnehezebb periódu­sában, 1921-ben írta a követ­kezőket: „Látkensz ’ elvtárs! Találkozásunkkor elfelejtet­tem megkérni arra, hogy el­lenőrizze, hogy áll a mai orosz nyelv (Puskintól Gor­kijig) (rövid) szótárának összeállításával foglalkozó tudósbizottság ügye.” Ismeretes Leninről, hogy egy ízben kifejezetten azért utazott Géniből Londonba, hogy beülhessen kedvenc könyvtárba, a British Múzeumba. Rendkívül fon­tosnak tartotta, hogy sza­vait lehetőleg senki se értse , félre. A Komintern III. kongresszusának egyik bi­zottságához írta: „Közölték velem, hogy a bizottságban a magyar — helyesebben, egyes magyar — kommu­nisták ellen irányuló szavaim elégedetlenséget keltettek. Ezért sietek írásban közölni Önökkel: " amikor emigráns voltam (több, mint 15 éven át), jómagam is többször „túlságosan baloldali” állás­pontot foglaltam el (mint most látom). 1917 augusztu­sában szintén emigráns vol­tam és pártunk Központi Bi­zottságához túlságosan ..bal­oldali” javaslatot nyújtottam be, amelyet szerencsére tel­jes egészében elutasítottak. Természetes, hogy az emig­ránsok gyakran „túlságosan baloldali” álláspontra he- , lyezkednek,” Csak most, ennek a nagv Lenin-kereső. centenárium’ évnek az idején tárulkozik tel lesapróbb részleteiben ip hogy mi mindenre is jutott az idejéből annak, akinek a portréja mellett Kádár János most hiányolta az órát a VIIL kerületi pártbizottságon. Le­nin nem azért tudott szűk­markúan bánni az idejével, mert mindent a forradalom­nak rendelt alá. Pontosab­ban: amikor a forradalomról I volt szó, akkor őróla magá­ról is §zó volt. Azt hiszem, Lenin nem tartozott a le­mondok típusához, azokhoz; akik áldozatot hoznak. Le­nin szenvedélyes kielégülést talált mindabban, amit csi­nált, s éppen azért, há vala­mit nem szeretett, azt nem is Dróbá'ta titkolni. FORRADALOM és tengeri fürdőzés; figyelmeztetés né­hány magyar elvtárshoz és egy hatalmas ország szocialis­ta építőmunkájának irányítá­sa; törődés az Iszkra gond­jaival, s nem törődés azzal, mit szólnak majd a londoni iszkrások, hogy nem akar velük lakni; utazás a tenger­ért és utazás a könyvekért. Ez így, mind együtt nagyon elhihetően, egyedül elhihető- en hangzik Leninről. Azt azonban már senki sem hin­né el róla, hogy akárcsak egyetlen elvesztegetett per­cet is megbocsátott volna, amit feleslegesen akartak rá­kényszeríteni értekezlet ürü­gyén. Nemcsak azért, mert ra­cionális elme volt, hanem mert szerette amit csinált. Fodor Gábor 1970. dseezafear 12^ csütÖfSSk Előtérben: a gépesítés és a kemixálás Álalakftják a gazdálkodás szerkezeté! Lőrinciben

Next

/
Oldalképek
Tartalom