Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
„Uj hullám kezdődött a szovjet lírában .. Beszélgetés V. P. Kuznyecovval A szovjet kultúra napjai »lkai mából hazánkban tartózkodó szovjet kulturális delegáció tagja, Vagyim Pet- tovics Kuznyecov az elmúlt héten Egerbe érkezett, hogy rés''* vegyen az Aurára 70 országos szavalóverseny zsűrijének munkájában. Ebből az alkalombóli kértük beszélgetésre az „Ifjú Gárda" Könyvkiadó szerkesztőjét, az ismert költőt. — Milyen az arány a szovjet ifjúsági könyvkiadásban a regények es a verseskötetek között? — Az „Ifjú Gárda’’ a Kom- szomol legnágyobb könyvkiadója. Nálunk évente 8—900 'könyv jelenik meg, többnyire fiatal alkotók művei. A prózai alkotások megjelentetése van többségben a szovjet könyvkiadásban is, s ez érthetően megjelöli a kettő közötti arányt. Mi azonban az átlagosnál is nagyobb gondot fordítunk a mai szovjet líra népszerűsítésére. Hatalmas példányszámban jelennek meg a tehetséges költők versei; Jevtusenko kötetei közül például egy sem hagyta el a nyomdát 100 ezren alul. — Hogyan támogatják « Szovjetunióban a kezdő, fiatal költőket? — Az Írószövetség, a Kom- szomol és a kiadó évente többször is tart közös ^tehetség kutató ifjúsági összejöveteleket, ahol a fiatalok véleményt kérhetnek az ismert költőktől. Moszkván kívül Csitában, Kamerovóban, Ka- zanyban és Arhangelszkben rendeztünk már 'hasonló találkozókat. Az itt jelentkező legtehetségesebb fiataloknak megadjuk a lehetőséget a megjelenésre, a bizonyításra. Az egy-két éve megismert ifjú költők nyomán máris egy új hullám kezdődött a szovjet lírában... — Mi 02 új hullám lényege?. ■ — A szovjet lírának ez az új hulláma hét évvél fiatalabb, mint amit Jevtusenko és költőtársai indítottak el. ők a pódiumköltészet hívei voltak, amely — bár a mai élet problémáit mutatja be —, nem nevezhető mély költészetnek. Ennek a Szovjetunióban már nincs nagyobb sikere. Az a hullám, amit Szokolov, Peredrejev, Koszt- tov ' és az ugyancsak fiatal Sklerev$zkij indított el, az élet mélyebb feltárását jelölte meg céljaként. Ezek a versek gondolatokat ébresztenek, s nem lehet őket pódiumon olvasni... Talán Puskin, vagy Lermontov költészetének folytatásaként lehet elkönyvelni az irányzatot. Korai lenne még a hatását, . eredményét méltatni, de az én tapasztalatom alapján ítélve, nagy jövője lesz! — Kik azok a most kezdő fiatalok, akiket a modern szovjet líra ígéreteiként tartanak számon napjainkban? — Többet is fel lehetne sorolni közülük, de csak néhányat említek most: Lari- sza Tarankanova 19 éves főiskolai hallgatót, Iván Ma- lahatkin sz/aratovi taxisofőrt és Gennagyij Szerebrjakov moszkvai munkásfiatalt, akik nem egy, valóban mély gondolatokat tartalmazó verseskötettel lepték már meg a hazai olvasóikat. Remélem, hamarosan á magyar versbarátok is megismerhetik köteteiket'. Annál is inkább őrülnénk ennek, mert az ő újító, s néha meglepően modern költészetük is egy részét képezi a mai szovjet lírának. — A szerkesztői munkája mellett milyen irodalmi tervek foglalkoztatják? , — Az írószövetségben, a kiadóban végzett munkám, valamint a külföldi utazások miatt sajnos kevés időm jut az írásra. Terveim azért vannak: az új verseimből állítok össze egy kisebb kötetet. Remélem, hogy a következő évben már meg is jelennek ezek a főleg, útiélmények nyomán született költemények — mondja befejezésül V. P. Kuznyecov. (szilvás) A szovjet filmek egri históriája Most, amikor a 'szovjet kultúra napjai keretében olyan filmek kerültek az egri közönség elé, mint Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének legújabb filmváltozata, vagy a magyar —szovjet koprodukcióban készült Szerelmi álmok, — melyek bizonyára sorozatos előadásokban fogják megtölteni filmszínházainkat. — joggal merülhet fel a kérdés: miként is alakult a szovjet filmek egri „históriája”? Eger városában az első szovjet film vetítése 1944. december 15-e körül történt. Miután november 30-án végre felszabadult a város a fasiszta csapatok uralma alól, a szovjet városparancsnok — a Városi Színház épületében, ahol 1944 nyarától a Palota Filmszínház működött. — tábori színházat rendezett be. Mivel még villanyáram nem volt a városban, áramfejlesztő gépeket hozatott s azok segítségével a Vörös Hadsereg harcosai részére átmeneti jelleggel mozielöadásokat Könyvespolc Ének Leninről A Heves megyei Könyvtár gondozásában jelent meg az Ének Leninről című százoldalas kiadvány: a Lenin-da- lok. zeneművek bibliográfiája, Tiszay Andor gyűjtése, amely érdekes és színvonalas kísérlet arra, hogy ismertesse a magyar nyelvű Le- riin-dalokat, azok származását, formálódását. Nyilván a centenárium indította útnak a gondolatot, hogy ez a gyűjtemény is rávilágítson Lenin történelmi jelentőségére és nagyságára. Az érdeklődőnek külön érdekesség nyomon követni azt, ahogyan az egyszerű emberek Magyarországon dalba foglalják a nagy forradalmár történelemformáló nevét és személyét. 1918—1919-ben kelt az első magyar nyelvű dal a Dnyeper partjáról. Szövegírója ismeretlen, a dallam is a háborús nótából kölcsönzött., amellyel a magyar bakák kimentek a doberdói harctérre, de a tartalom már új, második két sora így hangzik: „Csillagos ég, merre vagy, magyar haza, Felszabadít Lenin elvtársnak hada”. A szövegen érződik a dallamra idomítás nyersesége, de az új szándék, az óhaj már benne lüktet. A két világháború között sem szűnnél: meg születni dallamok és szövegek, amelyek Leninre és a forradalomra emlékeznek. Viszonylag jelentős anyaggal vesz részt a kötetben Szatmári- Bzatyi Sándor, aki 1925-ben még Moldáviából keltezi dallamait és szövegeit. Mi sem természetesebb, hogy a felszabadulás után egyre gazdagabbá válik a Leninről magyarul felhangzó dallamok világa. A szovjet szerzők mellett akad itt francia termés is, németből fordítás, de értesülünk a kötetből arról is, hogy a világhírű magyar származású, francia zeneszerző, Joseph Kosma Gereblyés László Lenin című versét megzenésítette. A kötetet ismételten végig- lapova az a meggyőződésünk erősödik meg, hogy Lenin egyénisége visszhangra talált a népek lelkében, a legegy-, szerübb embereknél éppúgy, mint a nagy hatású művészeknél, akik szóban és zenében egyaránt kifejezésre juttatták hódolatukat a géniusz előtt. Az ízléses kötetet Stettner Béla grafikusművész mun-, kaja díszíti. (f■ a.) tartottak. ' Az ekkor vetített filmek voltak városunkban az első szovjet alkotások, amelyeket természetesen a közönség nem láthatott, de mozitörténeti érdekessége el- v itathatatlan. Bár az áramszolgáltatás megindulásával, 1945. májusában a Magyar Kommunista Párt kezére jutott volt Uránia (a mai Vörös Csillag), szeptember 8-án pedig a Városi Színházban a még magánkézben levő Palota Filmszínház megkezdte előadásait, de még meglehetősen hosszú ideig nem juthatott szovjet film a műsorra, hiszen még nem indult meg a szovjet filmimport. Egyébként súlyos músorproblé- rnákkal küzdöttek ezekben a hónapokban a magyar mozik. mivel részben a bemutatható filmek java részit elpusztította a háború dúlása, részbe^ pedig a megmaradtak közül sem volt mind alkalmas a bemutatásra. Szovjet filmek rendszerességgel csak 1947-től kerültek az egri mozik műsorára, de jelentősebb mértékben csak 1948-ban ismerkedhetett meg velük az egri publikum. A Magyar—Szovjet Művelődési Társaság egri csoportja tűzte programjára ezeknek a filmalkotásoknak a .népszerűsítését. Ennek az akciónak a kapcsán 1947 nyarán mérsékelt hélyárakkal mutatott be szovjet filmeket a Széchenyi utcai Népmozgóban. 1947. júliusában került az egri közönség eié *a, szovjet filmművészet egyik remeke: Nagy Péter. Ez volt az a híres-neves szovjet filmalkotás, amelyet elsőnek mutattak be 1940. december 22-én Magyarországon: A szovjet követség zártkörű előadás keretében Budapesten a Rákóczi úti Uránia filmszínházban mutatta be meghívott vendégek előtt. Az archív jeilegű film 1947 nyarán Egerben is fergeteges sikert aratott. Rendkívül érdekesen alakult a két egri mozi műsorára tűzött filmek nemzetiségi összetételében a szovjet alkotások aránya. A magánkézben levő Palota Filmszínház 1947. évi műsorán már 7,5 százalék volt / a szovjet filmek részesedés«. 1948-ban pedig mind a kisgazdapárti Uránia, mind a „maszek” Palota Filmszínház egyformán 20—20 százaléknyi szovjet iiimet vitt publikuma elé. S hogy ez ab i.m az időben milyen jo a. <ny volt, mi sem bn - a mában. mint hogy az állam >sí- tott egri mozik műsorára 1957 és 1968 közölt, köze .értékben 80 százalék volt a szovjet és szocialista oi: :á- gok .filmjeinek részesedés j a műsorban. Kétségtelenül a mavar közönség részére új, merőben más volt a- szov jet film, mint amilyeneket eddig látott akár a hazai, akár pedig „ nyuf ati gyárak alkot ".sjiao.iI. ppen ezert 1948. őszén az Egri Nemzeti Bizottság is foglalkozott ezzel az aktuális kultúrpolitikai kérdéssel. Úgy határoztak, hogy a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság bekapcsolásával az érdekeltek — elsősorban ír. a pedagógusok — dolgozzak ki a szovjet filmek népszerűn- tésének tervét. Az iskolák államosít ísa után ugyanis merőben új helyzet teremtődött. De különleges akcióra már nem kellett sor kerüljön, mivel 1948. október elejére mindkét egri mozi állami kézbe került. A már korábban állami- kezelésbe került Széchenyi utcai Uránia ismét programjára tűzte 1947. augusztusában a Nagy Péter című szovjet alkotást. A szovjet film ünnepét először 1948. novemberében rendezték meg Eger városa- > ban. A korabeli sajtótudósítás szerint „zsúfólásig megtöltötte a közönség’’ mindkét mozit, s találóan írta az Igazság című lap, hogy „az esemény messze túlnőtt a szokásos film-díszbemutatók keretén-.” Az- 1950-es évek elején ugyan e filmek részesedése az egri mozik műsorán aránytalanul és nem kívánatosán 45 százalék felé is emelkedett, de azóta ez a túlzás megnyugodott és napjainkban a szovjet filmalkotások legjobbjai szolgálják a szocialista kultúrpolitika legnemesebb céljait. Sugár István* Megyei klubtanács alakult Egerben Ebben az évben, új országos klubpályázat rrieghirdetéAttxódy János: VIII. Mindenben igazoljál: viszont az Interpol munkatársainak véleményét, akik szemrehányást tesznek a bankoknak, hogy elhanyagolják korszerűbb riasztó- berendezések felszerelését, hogy nem védik kellő mértékben magukat sem a nappali támadásoktól, sem a betörésektől, továbbá. hogy nem használnak1 megfelelő készülékeket a bankszállítmányok védelmezésére sem. Az FBI adatai rendkívül so- katmondóak: a megvizsgált százharminchat bank közül ötvenkilencnek volt — részben elavult — riasztóberendezése, két bankot .szereltek fel olyan készülékkel, amely betörés esetén (nappal és éjjel egyaránt) fényképeket készít, kilenc bankot őriznek SPTví, november 11., szerda éjszakánként magánőrségek, míg hatvanhat bankban nem létezik semmiféle riasztóberendezés. ( A széfek elleni támadás megelőzésének igazi módszere például egy olyan riasztási' rendszer, amely akkor lép működésbe, amikor a betörő a páncélszekrény közelébe ért, vagy pedig már rátette kezét a páncélszekrényre. A vészjelek hallatára a gonosztevő futásra kényszerül. A megelőzés eszközei ily módon eleget tettek feladatuknak; ugyanakkor nem lehet többé szó „ismeretlen tettesekről'’ sem. hiszen az infravörös' fényképezéssel ők maguk „készítették el” portréjukat. A megvizsgált száz- harminchat amerikai nagybank közül mindössze kettő rendelkezett ilyen készülékekkel. m*g hatvanhat bankban — vagyis az elemzett pénzintézetek több mint 40 százalékában — még riasztó- berendezést sem szereltek fel. Bizonyos bankinlézmé- nyeknefc a védelmi rendszer korszerűsítésével kapcsolatos nemtörődömségét még tetézi az, hogy mellőznek minden elővigyázatossági intézkedést a pénzszállítmányoknál is. Vegyük ezúttal példaképpen Franciaországot. Itt háromszázhetvenöt bank működik, s ezek közül nem egy havonta ezernél is több pénz- szállítmányt indít útnak. Az egyik párizsi napilap, a Le Figaro becslése szerint naponta több százmillió frank kerül elszállításra az egyes bankok közötti, vagy pedig a bankok és az ügyfelek közötti fogalomban. Éppen a szállítás jelenti tehát a legsebezhetőbb és a banditákat leginkább csábító pontot. Az Interpol szakértői, azon a véleményen vannak, hogy a bankintézmények nemtörődömsége némelykor a biztosító társaságok fizette kár-: térítésekkel magyarázható. Ezek a társaságok biztosítási szerződést kínálnak szinte valamennyi kockázat esetére. Más szóval: manapság mindenki b ebiztosfthafcja magét bármilyen károsodás ellen. Egyes vélemények szerint ez a tendencia a felelősség fogalmának, sót a birtoklás tudatának felhígulásához vezet. Mindössze ölven perc 10 óra 10 perc, 1962. május 1. délelőttjén. A Rotschild Bankház páncélos autófurgonja begördül az Angol Bank udvarára. Amikor rövid idő múltán kifut a kapun, „gyomrában” száznyolcvannyolc aranyrúd és zacskóba rakott ezüstérmék rejtőznek. A Rotschild bankház saját fegyveres kísérőin kívül senki nincs jelen. Rendőr legalábbis egy sem. 11 óra 30 perc. A furgon lefékez a Johnson, Mattey Ltd. épülete előtt. A cég tisztviselői átvesznek negyvennyolc aranyrudat, 11 óra 45 perc. A furgon lestoppol a Bowling Green Lane Streeten levő egyik iroda bejáratánál, ahol le kell adnia egv zacskó ezüstöt. Már éppen sor kerül az átadás-átvétel műveletére, amikor a közelben parkírozó egyik gépkocsiból kiszáll néhány ember — a Rotschild Bankház szállitmánykísérő személyzetének egyenruhájában. Megközelítik a furgont; a sofőrt a klasszikűs tarkóütéssel ártalmatlanná teszik. Megkötözik és belökik az ülés alá. Ezután a banditák egyike bizonyos módon kopogtat a furgon hátsó ajtaján. Ez az egyezményes jel, mert a benti őr kinyitja az ajtót. Ártaímimacas te^rn; őt is és a tisztviselőt is, aki leadta az ezüstöt. A támadás mindössze pár pillanatig tartott. A banditái: beültejr a furgonba, amelynek rövidesen nyoma is veszett a London központjának utcáin közlekedő gépkocsik tömegében. 12 óra 35 perc. A Twisten Roadon, néhány kilométernyire a támadás helyétől, a járókelők kiáltásokat hallottak a járdaszegélynél parkírozó furgonból. A kulcslyukon keresztül a kocsi belsejében három összekötözött férfit pillantottak meg. Értesítették a rendőrséget. Nemsokára kiszálltak a helyszínre a Scotland Yard detektív- jei és a Rotschild Bankház tisztviselői. De mindösz- sze annyit tehettek, hogy konstatálták a tényállást: a furgonból eltűnt száznegyven aranyrúd, amelynek értéke meghaladja a 2 000 000 dollárt. Szerette a magányt 1963 aűgusztusában, a Glasgow—London vasútvonalon egy gengszterbanda megtámadta a postaszerelvényt és aztán meglépett a zsákmány* nyal: 2631 784 font sterlinggel. A támadást a „tizenhét ^vasúti kalóz” hajtotta végre meglepően rövid idő alatt, annak a tervnek az alapján, amelyet Reynolds dolgozott ki, aki — amiht a sajtó a banda vezérkari főnökét jellemezte — „gazdag tapasztalattal rendelkezik a titkos- szolgálat dolgaiban”. (Folytatjuk} j sere kerül sor, melynek előreláthatólag 1972 tavaszán, a forradalmi ifjúsági napol: során lesz az értekelése. A megyénkben már oly hagyományos klubmozgalom további sikeres folytatása érdekében a Megyei Művelődési Központban kedden értekezletet tartottak a mozgalom vezetői, melynek keretében megalákították az ifjúsági klubok tanácsát. Tagjaivá, irányítóivá KISZ-ve- zetőket, gyakorló népművelőket és klubvezetőket választottak. A megyei klubtanács feladatául a jól működő ifjúsági klubok irányítását, szakmai és módszertani segítését, illetve a klubpályázat' keretében végzett munkájuk ellenőrzését jelölte meg. Az első, tanácskozás során máris több fontos feladatot beszéltek meg a klubtanács tagjai. Versenyfelhívást szö- vegeztek, melyben ismertetik a klubok tagjaival a megyén belül szervezendő pályázat célját és követelményeit. Azok a közösségek juthatnak csak el az országos értékelésig^ amelyek ezen a versenyen is megállják a helyüket: jó összeállítású programokkal, szín vonalas klubélettel, s a felhívásban megjelölt feladatok teljesítésével kell bizonyítaniuk. A klubtanács tagjainak javaslata alapján újra megszerkesztik és kiadják az ifjúsági klubok, folyóiratát, melyben havonta közölnek hasznos ötleteket a programok összeállításához; helyt ’ kapnak a legjobb foglalkozások forgatókönyvei; javaslatokat adnak a klubhelyiségek bérén dezésére is. A most megalakult megyei klubíanács — tagjai gyakorlati tevékenységére alapozva —, bizonyára sok ■ . get' nyújt majd a megyénk városaiban, községeiben működő Ifjúsági lóbaboknak