Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

Merre tovább faluról?

Évek óta egy nyolcadik osztály végez a Domoszlói általános Iskolában, általában harminc-harminckét gyerek. Kilencvenkilenc százalékuk munkás—paraszt

fiatal. Merre mennek, hová jutnak faluról? — Izgalmas, érdekes kérdés ezt feszegetni. A statisztika szerint 30—33 százalék jelentkezik évente gimnáziumba, szakközépiskolába; az idén 31-böl 10-en. Váró- si mutatókkal egybevetve ez alacsony arányszám; különösképp akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ez csak a jelentkezők száma, közülük — s ezt is évek tapasztalatai igazolják — soknak . nem sikerült a felvételi, a bejutás.

Azt kutattam, azt vizsgáltam. hogy mi a falusi fiatalok passzivitásának oka...

Egy eminens tervei

Safranka János mindig kitűnő tanuló volt. Értelmes tekintetű, visszahúzódó természetű gyerek, határozottságát félszegsége rejti.

— Gyöngyösre, a Vali Bottyán Gimnázium és Szak- középiskolába jelentkeztem, finommechanikai műszerész szeretnék lenni.

— Miért éppen ezt a pályát választottad?

— Szeretem az elektromosságot, s mindent, ami vele kapcsolatos. Egy éve már annak, hogy elkezdtem a rádiót nézegetni, aztán szakkönyveket vettem ki a könyvtárból, majd hozzá- kezdtem a szerelgetéshez. /

— Ha nem vesznek fel?

— Akkor síma gimnáziumba megyek.

— Miért nem mindjárt Oda?

— Nem ad szakképesítést, csak annak érdemes ott tanulnia, aki egyetemre pályázik.

— Neked nincsenek ilyen terveid?

— Minél hamarabb pénzt szeretnék keresni. Ám, ha mégis . gimnáziumba1 kell mennem, akkor, ha leérettségizem, feltétlenül jelentkezem elektromérnöki szakra. Eredeti tervemről semmiképp nem akarok lemondani, ha kerülő úton sikerül ‘is. mégiscsak azt akarom csinálni életemben, amit elterveztem, amit szeretek.

— Szüleid mit szóltak pályaválasztásodhoz ?

Édesanyja válaszol:

— Oda menjen, ahová szeretne, csak az a munka gyümölcsöző, amit az ember kedvvel végez.

János határozottan döntött; útbaigazítást sem az iskolától, sem vidéken, munkásként dolggzó apjától, .sem a termelőszövetkezetben tevékenykedő édesanyjától nem kért. Döntött kedve, hajlama, adottságai szerint.

Valaki mondott valamit

•

Nem mindenkinek ilyen* könnyű a döntés. Batinszki Sándor lényegében még most is bizonytalan, még akkor Is, há erre azonnal nem is derül fény. Hozzájuk menet informál tanára, — Csépai János — aki egyben az iskola pályaválasztási felelőse is:

— Értelmes fiú, tavaly elérte a 4,4-et is; szorgalmából még többre futná. Most azonban sokkal rosszabbul áll, valahogy nincs kedve a tanuláshoz.

Kis növésű, jó humorérzékű, beszédes, nyílt tekintetű gyerek. Mindjárt, kertelés nélkül felvilágosít:

— Varrógépműszerész aka- ■ rok lenni.

— Miért nem tanulsz tovább?

— Gimnáziumba, vagy szakközépiskolába menjek? Aztán érettségi után mindjárt katonának? Nem éri meg; -egyszer, mert nincs nagy kedvem a tanuláshoz. Másodszor —, s. ezt tartom az előbbi szempontnál is lényegesebbnek — így még katonaidő előtt egy évig kereshetek. s ráadásul, ahogy hallottam, nem is keveset.

— Ennyire .fontosnak tartod a pénzt ?

— Egyetlen testvérem, a bátyám, huszonegy éves korában nősült, s már házat épít itt, a szomszédunkban.

— Miért épp a varrógép« szerelés tetszett meg?

— Az egyik idősebb barátom, aki Gyöngyösön dolgozik, vett rá. Persze, szívesen lennék én üveggyár! szakmunkás is —, még a nyáron Parádsasváron dolgoztam, ott tetszett meg —, meg felszolgáló a vendéglátóiparban.

— Legjobb lenné, ha lakatos szakmát választana — szól közbe édesanyja. — Akkor legalább itthon maradna tanuló korában is.

Sándor nem tiltakozik, ő még nem döntött, s látszik tekintetében, hogy majdani választását, a véglegest se a megfontoltság fogja irányítani, megszabni, hanem inkább a lehetőségek.

— Honnan ismered a neked szimpatikus szakmákat?

— Csak hallottam róluk.

— Az iskolában?

— Nem, ismerősöktől, barátokról ...

S minderre mit válaszol az iskola képviselője, a pálya- választási felelős?

— Régen javasoltam, hogy látogassunk el gyárakba, ktsz-ekbe, hadd ismerjék meg a gyerekek a választási lehetőségeket, az egyes szakmákat. Erre idő, engedély és pénzügyi fedezet kellene. Szerintem megérné az áldozat.

Két arcot villantottam fel a harmincegy közül. A céltudatosan, a határozottan választó a kivételes típus. Annál inkább gyakori a másik, aki tájékozatlan. aki képtelen önállóan, kellő tájékozódás után dönteni. Miattuk érdemes aggódni, töprengve keresni a t felvilágosítás, a segítség- nyújtás hatásos módszereit. Az eddiginél is több segítséget kellene nyújtani a pályaválasztásban a falusi iskolák pedagógusainak, a szülőknek. Ez sürgető és fontos, mert mint Batinszki Sándor esete Is bizonyítja; képességek kallódnak el, s rossz, a téves választás hosszú évekre szóló keserűséget eredményez. Semmiképp nem lehet abba belenyugodni, hogy egyre kevesebb falusi fiatal Pályázik és kerül be szakközép- iskolába. gimnáziumba, a város monopóliumjogát elfogadni elvtelen álláspont.

Igaz. a pályaválasztás, a döntés egyéni privilégium, amivel jórészt tizennégy éves. bizonytalankodó fiatalokról van szó. a segítségnyújtás, a tájékoztatás elmulasztása vétek ..,

Pécsi István

Példamutató összefogó*

OO új lakás

boldog pedagóguscsalád

A segítséget a katedrán viszonozzák Folytatás: a jövő évben

Volt úgyan pezsgő, virágcsokor, ünnepi köszöntő is az- eseményen de a 22 lakás avatásából, átadásáról, s fő- ' leg ' megszületésének körülményeiről, részleteiről alig tud Valamit a város. Pedig bőven van, bőven érdemes miről beszélni...

Ezzel kezdte a beszélgetést dr. Perge Imre. az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola docense is, aki ezúttal azonban mint a társasház közösségének képviselője mondja el a történteket.

— Valóban kevesen tudják: egy példamutató összefogás, konkrétan a Pedagógusok Szakszervezetének megyebizottsága, a Heves megyei, az egri városi tanács művelődési osztályánál; erkölcsi, s jelentős anyagi segítségével a közelmúltban 22 egri pedagóguscsalád költözött új. kényelmes lakásba.

— Hol épültek a lakások?

— Az egri Grónai úti tömbben.

— Hány szobásak?

— Két szoba, plusz gyér mekszobá.

— Mennyibe került egy lakás?

— 200 ezer forintba.

— Társasépítkezésről var, szó: hány forint volt a kötelező induló összeg?

— Átlagosan -50 ezer forint.

— Az induláskor hányán jelentkeztek a 22 helyre?

— Több mint ötvenen.

— S mi alapján döntöttek?

— Mindenekelőtt a szoci- á':.; körülmények, s természetesen a munkában való helytállás alapján. Az új lakásokban óvónők, általános, középiskolai és főiskolai tanárok laknak.

— Az elmondottakon kívül gyakorlatilag riincs is több fontos statisztikai adata az említett építkezésnek. De ha lenne is, érdekesebb az az összefogás, segítség, amelynek eredményeként megépült a 22 lakás. *

— Így van. Ismerve a város lakásgondjait, magánerő nélkül rövid időn belül aligha

jutottunk volna lakáshoz. Igényünket, kérésünket először a Pedagógusok Szak- szervezetének megyei titkára karolta fel, s időt, fáradságot nem kímélve fáradozott, hogy mielőbb sor kerüljön az építkezésre. De kérésünket az első pillanatban támogatta a megyei és városi tanács is. Az ígéreteket pedig tettek követték: az

OTP maximális hitelt biztosított, a , tanácsok pedig jelentős anyagi segítséget adtak az építkezéshez. És ezt az öszeget soha sem kell visszafizetni. Van ugyan egy egyesség, hogy öt évig senki sem hagyja el a pedagógus- pályát, de valamennyien tudjuk, érezzük: a város, a megye segítségét a katedrán

kell majd valamennyiünk viszonozni. Felhasznál', "' ;

alkalmat, még egyszer * - szőrijük a támogatást. J.;- i összefogásra — legalábbis r pedagóguspályán és a vár ban — még országosai s alig van példa.

— A 22 helyre ötvenen ;j 1 - lyáztak és -egészen bi-'!'--, hogy még ennél is több v- dagóguscsalád szeretne kényelmes otthonhoz jutni.

— Az akció nem is éyt véget, úgy tudom, hogy a jövő évben 16 lakás épül.

22 új lakás. 22 boldog pedagógus család. Az ‘összefogás, a segítségadás valóban példamutató. Más üzemek, intézmények, vállalatok szá - mara is.- k. A magyar növénynemesítés nesztora

Húsz éve, 1950. novemberében halt meg dr. Fleischmann Rudolf, a világhírű magyar növénynemesítő

Ludvig Svoboda 75 éves

Ludvik Svobóda hadsereg- tábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke ma 75 éves. Ezen a napon ismerői és tisztelői nagy szeretettel köszörítik a kiváló embert, politikust és katonát, — Csehszlovákiában és az ország határain túl is. Életének eddigi háromnegyed évszázada olyan nagyszerű életmű, amely r >>k az ><n- 1 *6n nagy vezető személyiségek sajátja.

Paraszti környezetben nőtt fel, a monarchia katonájaként került-az első világháborúba, de nem volt, hajlandó a Habsburg-ház hatalmi érdekeiért harcolni. Átállt az orosz csapatokhoz és amikor lehetősége nyílt, 1920-ban, sietve visszatért az időközben függetlenné vált hazájába. Humán műveltségét és katonai tapasztalatait a két világháború között Csehszlovákia védelmi képességeinek fejlesztésére hasznosította, a_ tö&bi között a hadtudományi akadémia tanáraként.

Svoboda hivatásos katonatisztként is megőrizte dérnek ro ti ku s gondolkodásmód - ját. progresszív életszemléletét. Amikor a hitleri hordák lerohanták hazáját’, emigrációba ment és előbb Lengyelországban, majd a Szovjetunióban hozzáfogott a csehszlovák hazafiak katonai szervezéséhez. S miután a szovjet kormány lehetővé tette, megalakították az önkéntesekből álló I. zászlóalját. Ebből a magból nőtt ki az I. csehszlovák hadtest, amely Svoboda parancsnoksága alatt, a szovjet hadsereg hadrendjében 1913 után bekapcsolódott a harcokba, részt vett a többi között Ki- jev fel szabadi tásába n, majd Dokiénál szlovák földre lépett és a háború befejezéséig harcolt.

Svoboda tábornok heve összefonódott Csehszlovákia felszabadításával és az új, demokratikus népi hatalom megteremtésével. Honvédelmi miniszterként vett részt a csehszlovák védelmi erők újjászervezésében, s ebben a minőségében /személyes magatartása nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy 1948 februárjának kritikus napjaiban a burzsoá erők vereséget szenvedtek és megnyílt az út Csehszlovákia szocialista átalakulása felé.

Ebben az időben lett tagja a kommunista pártnak, es

a CSKP Központi Bizottságába is beválasztották.. Később, a személyi kultusz idején igaztalan vádakat emelték ellene, súlyosan megrágalmazták. s megfosztották tisztségeitől. Emberségét, politikai meggyőződését, kommunista becsületét gzonban a legnehezebb években sem lehetett beárnyékolni.

1955-től fokozatosan ismét visszatért a közéletbe. A katonai akadémia parancsnoka volt -egészen 1959-ig, nyugdíjba vonulásáig. Nem egészen tíz évvel később. I960 márciusában. azonban az öreg katona új „behívót” kaoolt: az ország elnökévé választották, s e tisztséget azóta is betölti.

Köztársasági elnöki tevékenysége méltán tetézi öe életművét': olyan politikusként áll Csehszlovákia élén, aki a legnehezebb helyzetben. a legbonyolultabb feltételek között is mindig megtalálta a realitásokat figyelembe vevő. helyes megoldásokat. Ludvik. Svoboda. a Cseh szlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió hőse. igazi hazafi és a proletár internacionalizmus ügyének tántoríthatatlan harcosa. Hetvenötödül születésnapján forró jókívánságainkat küldjük, jó egészséget, munkában és alkotásokban gazdag, hosszú életet kívánunk a testvéri szocialista Csehszlovákia nagyrabecsült elnökének. (K.S)

A Mátra déli nyúlványainak tövében, közvetlenül a Tárná mentén,, kis község húzódik. Kompolt a neve. Ez. a néhány száz főt számláló, régi települést még a századforduló után, a húszas, harmincas1 évekbfen egy kiváló növény nem esi tő, dr. Fleischmann Rudolf neve tette naggyá. Fleischmann örökségét azóta is őrzik a kom- poitiak.

A Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutató Intézet modern vonalú épületében most az intézet múltjára és annak egykori világhírű igazgatójára, Fleischmann Rudolfra emlékezünk. Lányával, a ma is Kompolton éiő Fleischmann Máriával idézzük fei a nagy növénynemesítő alakját. Fleischmann Mária apja közvetlen munkatársa volt, s halála után még évekig dolgozott az intézetben.

— Apám 1918-ban a szlovákiai Rumából került Ko-m- polti’a — meséli a rendkívül szívélyes, ősz hajú hölgy. — A néhai Székács Elemér, aki a magyar növénynemesités egyik vezéregyénisége volt, figyelt fel rumai munkásságára, s felkérte a kompolti Károlyi -uradalom vezetésére. Flelschmann Rudolf már Humán' foglalkozott kukori- canemesjtéssel. Az egyéb növények nemesítése mellett mindig ez volt számára a legkedvesebb. Munkássága, itt, Kompolton szélesedett \ ki. Amikor idekerült, a legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a kisparaszti gazdaságoknak olyan növényfajtákat állítson elő, amelyek szárazságtűrők, és a rossz talajviszonyok között Is Jó termésátlagokat adnák. Mert akkoriban nem volt gép. műtrágya és a zord' körülmények között csak nemesítéssel tudtak jó eredményeket elérni.

— Édesapám első volt Magyarországon, aki tudományos alapokra helyezte a nö- vénvnemesítést és összesen 12 államilag is elismert növényfajtát nemesített. Ezek a fajták túlélték őt. Szívesen dolgoztam vele, különösen attól a perctől kezdve, amikor megromlott a látása, és csak húszdioptriás szemüveggel tudta érzékelni környezetét. Ettől kezdve engem tartott a „szedne világának*'. Én olvastam fel neki, szak« könyvekből. folyóiratokból

és mindig nekem diktált tollba. Én kísértem el a tudományos ülésekre is. Akkoriban Kompolton egyetlen szobában. kezdetleges mikroszkóppal és egy kis . mérleggel végezte vizsgálatait.

Fleischmann Rudolfot 1938- ban a bécsi mezőgazdasági főiskola díszdoktorává választotta és később tagja lett a Csehszlovák Tudományos Akadémiának is. Széles körű külföldi kapcsolatokat épített ki Törökországtól Hollandiáig, Sokan személyesen is felkeresték a külföldi országokból, szakmai tanácsokért és nemesített fajtákért

— Vizsgálatok közben érté agyvérzés, majd a halál. A kompoltiák sokáig gyászolták. s vállukon vitték a koporsóját a temetőbe. Sírjánál Dénesi^ István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának mai főtitkára mondott emlékbeszédet. A nemesített fajták különösen a halálát követő években terjedtek el Magyarországon ás külföldön egyaránt.

Búcsúzáskor Fleischmann ■Mária egy szalaggal átkötött vaskos iratkötegből. fehér papírlapot emelt ki, amelyre gyöngybetükkcl a következő sorokat írta a nagv növény nemesitőre emlékezve: „Húsz éve már,

hogy meghalt édesapám, de

arra, ahogy mosolygott,

ahogy tréfált, humorizált, ahogy szerette az embereket és munkáját — most’ Is nagyon élénken emlékszem.

Igen, talán ez volt ő: a*z emberek. a természet és az élet mélységes, magától értetődő, szeretet« és minden ellentmondás nélkül való elfogadása. Emlékszem, amikor közölték vele, a sikertelen szemoperáció után. hogy megvakul, a hír környezetét, barátait sokkal' jobban megrendítette, mint öt magát. Nehéz talán elhinni, de akkor is csak mosolygott, a szájharmonikáját kérte és Schubert egy fohászát játszotta el. csendesen, látszólag megindul tság nélkül, ahogy máskor is szokta. Könny szökött minden jelenlevő szemébe. Ö azonban akkor is csak mosolygott és játszott... i

IVTe»iHi«7 Károly

1970. november 25., szerd*