Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-24 / 275. szám
A X. kongresszusról jelentjük (Folytatás a 7. oldalról) Külön kell szólni azokról, akik úgy viselkednek, mintha szívességet tennének már azzal is, hogy bejárnak a munkahelyükre, ott elidőznek, és felveszik a fizetést. Emberi szóval, figyelmeztetéssel, s ha ez nem segít, fegyelmezéssel kell rendet teremteni. Népgazdaságunkban azösz- szes termelési eszköz és termelőerő jobb hasznosítására kell törekednünk. Az ország háztartásában változatlanul nagy és állandó figyelmet kíván a beruházási piac egyensúlyának megteremtése, a költségvetés egyensúlyának biztosítása és a nemzetközi fizetési mérleg javítása. A népgazdasági tervek teljesítésének menetében első, alapvető, minden területre érvényes követelmény a fejlődés Intenzív útjára való áttérés, a hatékonyság növelése. Az ipari termelés hatékonyságának emelése érdekében folytatódjék a korszerű termelési és gyártmánystruktúra kialakítása. Sürgető feladat, és mindinkább az lesz, a tudomány, a technika vívmányainak széles körű alkalmazása a termelésben; a munka termelékenységének növelése, a dolgozók szaktudásának emelése, a munka- fegyelem megszilárdítása. A párt gazdaságpolitikája alapjaibán helyes, az élet próbáját kiállotta. Állami, gazdasági vezetőink nagy többsége, a milliók becsületesen, lelkesen dolgoznak. Az ország, a szocializmus szemmel láthatóan, eredményesen épül, a dolgozók élete, életkörülményei időszakról időszakra javulnak. Reális, jó, szocialista céljainknak megfelelő népgazdasági terveink vannak. Gazdasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, amikor reális célként tűzhetjük magunk elé, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedjünk. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy terveink sorra-rendre megvalósuljanak. A gazdasági munka területén is megvannak a feltételek ahhoz, hogy a szocializmus építését a legközelebbi években eredményesen és magasabb szinten folytassuk. Partunk továbbra is mindent meg fog tenni a marxizmus—leninizmus pozícióinak, hegemóniájának erősítéséért Kedves elvtársak! A beszámolási időszakban erősödött hazánkban a marxizmus—leninizmus befolyása, társadalmunk világnézeti, eszmei egysége. A munkásosztály tudományos világnézete mindinkább meghatározó szerepet játszik a tömegszervezeti és állami oktatásban és nevelésben; további teret hódít a tudományokban, művészetekben, a mindennapi életben, a tömegek tudatában. A társadalamtudományok színvonala emelkedett, művelői mind nagyobb segítséget nyújtanak a szocialista társadalom fejlődése által napirendre tűzött feladatok megoldásában. Bővült és változatosabb lett a marxizmus—leninizmus propagandája, növekedett oktatóinak száma- és felkészültsége. i Hazánkban az 1969—70-es tanévben, a pártoktatás- ban 790 ezer, a szakszervezeti oktatásban 630 ezer, a KISZ-oktatásban 550 ezer, az állami oktatás keretében 80 ezer, összesen több mint kétmillió ember vett részt rendszeres marxista—leninista képzésben. i A Marx és Engels által megalapozott, Lenin által továbbfejlesztett ideológiánk fejlődésének állandó forrása az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása. A gyakorlat az elméiét próbája és gaz- dagítója. A marxista—leninista elméletet a kommunis- • ta és munkáspártok gyakorlata és tapasztalatai formálják, fejlesztik. A gyakorlati tapasztalatok összegezése, az elmélet továbbfejlesztése minden párt kötelessége. Ebben élenjár a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb harci tapasztalatokkal rendelkező osztaga, a Szovjetunió Kommunista Pártja. Nagy segítséget jelentett az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára az SZKP XX. kongresszusa, amely fellépett a szubjektivizmus, a dogmatizmus , ellen, a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásáért. Pártunk a marxizmus—leninizmus megdönthetetlen igazságaira támaszkodva védelmezi ideológiánkat, világnézetünket a reakciós, burzsoá nézetekkel szemben, s elutasít mindenféle jobb- és baloldali torzítást. Egyaránt elutasítja a revízión izmust, amely végső soron a munkásosztály elárulásához vezet, és az álforradalmi „baloldali’’ kalandorságot. Ugyanígy elutasítja a szubjektivizmust, valamint a dogmatizmust, a merev sablonokban való gondolkodást. amely jnegöli a marximus lelkét. A jobboldali, burzsoá és revizionista nézetek képviselői felmagasztalják a fejlett „ S8M. navombcr ZL, tudd kapitalista országok életformáit, lebecsülik szocialista társadalmunk, építőmunkánk eredményeit, mérhetetlenül felnagyítják társadalmi életünk egyes negatív kísérőjelenségeit. Az ilyesfajta nézetek nálunk nem nagy mértékben, és többnyire áttételes formában, de jelentkeznek még egyes tudományágakban is, és hatnak közvéleményünkre is. Nem képviselnek jelentős erőt, de kétségtelen, hogy vannak nálunk szektás, dogmatikus, és más, különböző álforradalmi nézetek, irányzatok is. Ezek tagadják pártunk irányvonalának, szocialista építőmunkánk forradalmi tartalmát és céljait. A Magyar Népköztársaságot, és más nékik nem tetsző szocialista országokat — a burzsoá propagandistákkal egy nótát fújva — éTbürokratizá- lódott, technokrata, manipulált társadalomnak nevezik. Az életszínvonal emelésére irányuló erőfeszítéseket, s ezek látható eredményeit polgáriasodásnak, a szocializmus útjáról való letérésnek mondják. A marxizmus—lenini zmust értelméből kiforgató és eltorzító álradikális irányzaj; és a belőle következő politikai kalandorság a szocialista világrendszer egy-két országában is hivatalos képviseletet nyert; a kapitalista világban pedig — a munkás- osztály vezető szerepét tagadva, igen gyakran a kommunista pártok ellen harcolva és ezért a hatalom türelmét élvezve — a magukat „igazi” vagy .„új balpdal”- mak, „maoisták”-nak, vagy nyíltan trockistáknak nevező csoportok fellépésében jelentkezik. Pártunk az eszmék harcában elutasítja a semlegességet, a politikában az elvtelen kompromisz- szumra, megalkuvásra való törekvést, mert azt tartjuk, hogy a marxizmus—leninizmus elkötelezettséget jelent. Nem lehet úgy helyeselni elveket, hogy közben elutasítjuk a gyakorlatukat; nem lehet egységet hangoztatni, és széthúzást szítani; nem lehet egyidejűleg helyeselni egy meghatározott álláspontot, s ugyanakkor igazat adni annak, aki az ellenkezőjét képviseli; nem lehet közös nevezőre hozni a nemzetközi munkásosztály, a felszabadulásukért harcoló népek és a nemzetközi imperializmus érdekeit. Pártunk továbbra is mindent meg fog tenni a marxizmus—leninizmus pozícióinak, hegemóniájának erősítéséért. A Központi Bizottság úgy véli, hogy elsősorban saját magának kell megjavítania. fejlesztenie elméleti, ideológiai tevékenységét. Pártunk, a testvérpártok nemzetközi tapasztalatait, a hazai tapasztalatokat hasznosítva, az eűnuiit másfél Mfe zedben nem kevés olyan gyakorlati feladatot oldott meg, amelyeknek elméleti jelentőségük is van. Ilyen volt többek között a lenini szövetkezeti elv alkalmazása a mi viszonyainkra, a parasztság különböző rétegeihez váló viszony rendezése, a foldjáradék alkalmazása, a tulajdonviszonyok szocialista értelmezése, meghatározása; a gazdaságirányítás reformjának kidolgozása; az államélet, a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének kérdései. Pártunk munkájában az elmélet gyakorlati alkalmazásával nem tart lépést a tapasztalatok megfelelő elvi általánosítása, az ideológiai kutatómunka. Az elkövetkező években az ideológiai munkában számos elvi jellegű kérdés vár elemzésre és kidolgozásra: társadalmunk rétegeződásé- nek é? tudati állapotának alakulása napjainkban, a szocialista demokrácia elvi kérdései; a közigazgatás fejlesztésének tudományos megalapozása; a tudományos- technikai forradalom társadalmi-emberi összefüggései a szocializmusban; az életmód változásának gazdasági, szociológiai és kulturális vonatkozásai a konvergencia burzsoá elméletének tudományos bírálata és más kérdések. Az ideológiai munkát mindazoknak a tényezőknek fiprelembevételével kell továbbfejlesztenünk, amelyek hatnak rá. A szocialista társadalom dinamikus mozgásban van, és sok eleme átmeneti jellegű. A helyzetből következnek világnézetünk terjesztésének feladatai, figyelembe véve a tudat, a közgondolkodás adott állapotát. Elméletünknek és propagandánknak választ kell adnia az időszerű, új, vagy akár régi, de még nyitott kérdésekre. Az adott helyzetből következően a marxizmus—leninizmus, világnézetünk oktatása és hirdetése, terjesztése a különböző ellenséges és téves nézetekkel folytatott harcban megy végbe. Pártunk munkájának, az ország fejlődésének előtérben álló fontos kérdése a tudományos élei fejlesztése. Korunkban rendkívül megnövekedett a tudományok, mind a társadalomtudományok, mind a természettudományok jelentősége, szerepe, s meggyorsul a tudományos eredmények gyakorlati fel- használása, a tudomány közvetlen szerepe a termelésben. Az automatizálás, a kemizálás, az ember szolgálatába állítható ^ hatalmas energiaforrások ‘feltárása jelzik ezt a fejlődést. A szocializmus és a tudomány egymásra utaltak és szövetségesek. A kapitalizmussá! szemben a mi rendszerünk lényegénél fogva összehasonlíthatatlanul alkalmasabb arra, bogy elősegítse a tudományos és a technikai haladást, valamint eredményeiknek az egész társadalom érdekében történő hasznosítását. Programunk, a szocialista társadalom teljes felépítése, az ország általános fejlesztése, a nép élet- színvonalának további emelése, megköveteli a tudományok fejlesztését, a tudományok eredményeinek mind jobb .és mind gyorsabb gyakorlati hasznosítását. Ebből indult ki a Központi Bizottság, amikor kidolgozta pártunk tudománypolitikai irányelveit. A bennük tisztázott és azóta fokozatosan realizálódó elvek serkentően hatnak valamennyi tudományág fejlődésére. Ilyenek a politika és tudomány helyes Viszonyáról, a kutatások irányítási - rendszeréről, a szocializmus iránti felelősségen alapuló kutatási szabadságról, a tudományos monopóliumok elleni fellépésről, a nemzetközi tudományos együttműködésről és más fontos kérdésről kidolgozott elvi állásfoglalások. A Központi Bizottság figyelmet fordít rá, hogy az új, a IV. ötéves terv időszakában a hazai tudomány és technika az eddiginél nagyobb mértékben fejlődjön és eredményei gyorsabban kerüljenek át a gyakorlatba. Pártunknak az az álláspontja, hogy fokozottabban be ken kapcsolódnunk a tudományos és technikai forradalom nemzetközileg kibontakozó áramlatába. Ebben nagy segítségünkre van a Szovjetunió és a KGST-országokkal e téren is kialakult és fejlődő tudományos együttműködés, ugyanakkor saját erőinket is mozgósítanunk kell. Ebből a célból a legközelebbi öt évben a nemzeti jövedelemnek mintegy 2,8 százalékát fordítjuk tudományos kutatásokra és fejlesztésre, ■ ami nemzetközi összehasonlításban is elfogadható arány. Az ország előtt álló feladatok, valamint a tudomány és a technika rohamos fejlődése az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretekben. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szüksége^, hogy pártunk a közeljövőben napirendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét. Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és a társadalmi szükséglet összefüggésének kérdéseit, az oktatók és a tanulók túlterhelésének problémáit s a kormánnyal közösen tegye meg a szükséges intézkedéseket az oktatási rendszer továbbfejlesztésére. Oktatási rendszerünktől azt várjuk, hogy kötelességtudó, jól képzett, művelt, világnézetileg szilárd, szocialista erkölcsű szakembereket képezzen az ország számára. Nálunk a művelődés intézményei, mindenféle megkülönböztetés nélkül, nyitva állnak valamennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és tehetséges. Ezen belül a párt elvi- politikai kérdésnek tartja továbbra is, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden fokán megfelelő külön támogatást kapjanak. Az elmúlt években további teret hódítottak hazánk kulturális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a művészi élet, növekedett népünk műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejlődését, s ezáltal nagy társadalmi céljaink megvalósult sát. A fejlődés útkereséssé jár, s nemegyszer ellentmondások és viták közepette megy végbe. Ugyanakkor a fejlődés nyilvánvaló. Az utóbbi években zenekultúránk méltán vált ki elismerést határainkon túl is; fejlődött film- és színházművészetünk. számos szocialista mondanivalójú drámai alkotás született; termékeny költészetünk; számos új képzőművészeti alkotással gazdagodtunk. Híven eddigi politikánkhoz, a művészeti munkába, stíluskeresésbe nem kívánunk adminisztratív eszközökkel beavatkozni ezután sem. Az ízlést az alkotó egyéni ügyének tekintjük mindaddig, amíg nem sérti a szocializmus érdekeit, eszméit, a közerkölcsöt. Biztosítjuk az alkotó munkához nélkülözhetetlen légkört. Ugyanakkor a kulturális területen sem engedjük kétségbe vonni a párt, a szocialista állam illetékességét senkitől. Minden humanista értéknek továbbrta is helyt adva, elutasítjuk mind a dogmatikus művészetszemléletet, mind a társadalmi kérdésektől elforduló, vagy a hibákat hamisan általánosító negatív tendenciákat. Azt tartjuk, mindenkinek jogában áll, hogy a saját ízlése és világnézete alapján alkosson. A munkásállamnak viszont joga, hogy a művek között társadalmi és művészi értékük szerint válogasson. Minden alkotás megítélésében abból indulunk ki, hogy az milyen eszmei és művészi erővel szolgálja a szocializmus, a haladás ügyét. A közösség pénzén csak a szocialista társadalom érdekeit szolgáló alkotásnak lehet mecénása az állam. Alkotóinktól azt várjuk, hogy a szocializmus adta lehetőségeket népünk javára kamatoztassák, segítsék megérteni és cselekvőén formálni gazdagabb, egyszersmind bonyolultabb világunkat. Továbbra is a népünk és az emberiség alapvető létkérdéseiben pártosan állást foglaló, szocialista, realista, közéleti elkötelezettségű művészetet támogatjuk. Kulturális, művészeti életünkben tovább kell erősíteni a politikai és ideológiai egység irányába ható tendenciákat. Növelni kell a kommunista, szocialista köz- életiség erőit Érvényt; kell szerezni a szocializmust féltő párttagság és pártonkívüli közvélemény követelésének, amely megengedhetetlennek tartja a szocializmus eszméitől, életfelfogásunktól idegen művek, nézetek terjesztését államunk eszközeinek fel- használásával. A kispolgári nézetek, izlésnormák időnként felélénkülnek, a megengedhetőnél nagyobb teret nyernek. Kulturális intézményeinknek, a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak lehetőségeik jobb kihasználásával erőteljesebben kell népszerűsíteniük a szocialista kultúra értékeit. jobban kell törekedniük a tartalmas igények felkeltésére, a szocializmusra káros művek, s a kulturális selejt kiszorítására. A közművelődés az egyéniség kibontakoztatásának, a szocialista demokrácia erősítésének, a termelési kultúra emelésének nélkülözhetetlen tényezője. Jelentőségét különösen fokozza a szabad idő növekedése. Mind állami, mind vállalati forrásokból többet kell juttatni a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátására, az ifíúság művelődési igényeinek helyes irányú fejlesztésére, jobb kielégítésére. Szocialista éoítörm’-k ári'" “■érsadalmi éledünk fonto* dolkodás, közfelfogás erkölcsi normák érvényesülése. A műveltségi színvonal emelkedésével, közoktatásunk, nevelési rendszerünk fejlődésével erősödött a szocialista erkölcs, az egyén, és a közösség kapcsolata, növekedett a társadalmi felelősségérzet, a társadalom iránti elkötelezettség. Ez mutatkozik meg a pártagság ■ példamutató helytállásában a szocializmus építésének minden területén, a szocialista mun- kaverseny-mozgalmakban részt vevő dolgozók kiváló munkájában, a párt, a tanácsok, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak sokszáz- ezemyi aktivistájának a köz javára végzett társadalmi munkájában. Az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szocialista demokrácia, az egyéni és a közösségi érdeket jobban kifejéző szocialista gazdaságirányítási reform a korábbinál jobban tudatosította a végzett munka és az össztársadalmi érdek közötti kapcsolatot; fejlesztette a tömegek igazságérzetét, jobban meggyökereztette, hogy a szocializmusban a boldogulás alapja a munka és az igazi boldogulás csak a közösség érdekével összhangban kereshető. Ugyanakkor társadalmunk átmeneti talaján tovább élnek részben újratermelődnek, illetve átmenetileg felélénkülnek még a polgári erkölcs maradványai. Az utóbbi időben fejlődésünk alárendelt kísérő jelenségeként, de felerősödött az individualizmus, az egoizmus, az anyagiasság Társadalmunk közerköl- csénck meghatározói azok a milliók, akik az eszmét és a célt elfogadva, öntudatosan dolgoznak a szocialista építés, a munka frontján, akiknek létalapja becsületes munkával szerzett keresetük; nem pedig azok a kevesek akik a dolgozó milliók mellett, mindenki szeme láttára, az átlagosnál sokkal jobban élnek, úgy, hogy valódi teljesítmény nélkül húznak magas jövedelmet. Az ilyen esetek, az ilyenfajta személyek most jobban szembetűnnek, mert a gazdasi”. élet általános , fejlődésével számuk is szaporodott, hangjuk is megnőtt. A szocializmus az emberért van; célunk, hogy az emberek jobban, kulturáltabban éljenek, javuljon életük. Elutasítunk mindenfajta álszerénységet, aszkéti must. De a szocializmus eszméivel, s társadalmunk er- kölosi felfogásával ütköző anyagiasság szellemének elburjánzásával és a vissz.: jelenségekkel nem békülüi meg. Pártunk álláspontja, ho az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveiiiek megbecsülését a szocialista módon végzett munka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett magatartás tekintélyét. A munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit képviselő, az önfeláldozóan dolgozó, felelősséget és áldozatot vállaló állampolgárok az élet egyetlen területén se szorulhassanak háttérbe azok mögött, akik csak haszonélvezői a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus h-'vei n hangadók, amely nem tűri el a ‘ársadatomel- lenes 4 magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a közösség megkárosítását (Folytatás a 9. oldatom)
