Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

„Elvittek” egy gyöngyösi közép.Sáioiat öregdiákok hozták a hírt a szerkesztőségbe, ahogy érte­sültek róla, akkor, amikor — szavaik szerint — már város­szerte felháborodva beszéltek a nem mindennapi, s egyszers­mind fölöttébb különös témá­ról: elvették, elvitték a gyön­gyösi Vak Bottyán Gimnázium és Szakközépiskola régi nevét, s vele együtt a névvel sok év óta összeforrt emlékeket, ha­gyományokat. A legendás Uu- rucgenerális plakettjét, képét, a kegyelet márvanytábláit. El­vették, elvitték —, hogy ve­lük a város új, ipari szakkö­zépiskoláját ékesítsék ... A hír — Igaz. S megrendí­tett, felbosszantott sok jobbér- zesü pedagógust is. Most egy­kori diákjaikkal együtt kese­regnek az általuk is bizonyos fokig önkényeskedesuek tar­tott intézkedés miatt. Nemes tradíciók szétzúzásáról beszól­nék, példátlan cselekedetet emlegetnék! Nem nehéz osztozni a véle­ményükön, hiszen a gyöngyö­si történethez hasonlóról bi­zony magunk sem hallottunk még. Aligha kell különöseb­ben bizonygatni, hogy a né­vétől megfosztani egy intéze­tet sem lehet alapos indokok nélkül, s ha ilyen vagy olyan okok alapján mégis sor kerül effélére, mindenképpen bün­tetésnek kell azt tekinteni. A nagy múltú, patinás, jóhírű gyöngyösi gimnázium viszont a tudomásunk szerint éppen­séggel nem szolgált rá ekkora büntetésre! Rendkívül furcsa és elgon­dolkodtató az ezrekben meg­ütközést keltett gyöngyösi tör­ténet. Érthetetlen, hogy egy­szerűen bekövetkezehetett! Kétséges, hogy teljesen el­fogadhatóan magyarázni le­het! Hihetetlen, hogy Rákóczi fejedelem tábornoka az új ipari szakközépiskola névadójaként már elfogadhatóbb, mint ed­dig a régi gimnáziumnál! S ennél az esetnél még az sem lehet mérvadó, hogy ez az új intézet jóval közelebb van Vak Bottyán gyöngyösi sírhe­lyéhez, mint az anyaiskola. Érvként — ha szólhatna — bi­zonyára az öreg generális ggm fogadná el! Jó lenne lecsillapítani mi­előbb Gyöngyösön a — néme­lyek által talán helytelenül kis üggyel felzaklatott kedé­lyeket. Az új ipari szakközép- iskolának ne egy régi név, ha­nem az eredményesebb oktató munka, s a sikeres tanulás alapozza meg inkább a jövő­jét, s adjon igazi rangot! Névadónak pedig válasszanak a szakközépiskola tanárai, diák­jai, az intézet profiljához job­ban simuló személyt, hiszen annyi van, hogy nem nehéz valamelyik mellett dönteni. Nem is szólva arról, hogy egy valóban eredeti névadás — még inkább növelheti az is­kola jó hírét! (gyónj) Az MSZMP X. kongresszusáról jelentjük (Hétfőtől — szombatig a televízió naponta sugá­roz hírösszefoglalót a kongresszus aznapi ese­ményeiről, mindennap 19.50-es kezdettel). Első szerelem (Kedd. 20.30) Turgenyev elbeszélésének magyarul beszélő, szovjet tv- fi lm változató. A klasszikus mű filmváltozata megőrzi a turgenyev! kőltőlséget, amely- lyel a fiatal diák első szerel­mét állítja elénk, e szerelem reményét, fájdalmát és vé­gül tragikumát. A főszerepet Vagyim Vlaszov (Fodor Ta­más), a lányt Irina Pecs- nyikova (Papp Éva), a ve- télytárs apát a világhírű Szmoktunovszki j (Benkő Gyu­la), az anyät Nagyezsda Fe- doszova (Simor Erzsi) alakít­ják. Titkos jelszó: Csupaga ________| ( Szerda,- 20.30) Háromrészes, magyarul be­szélő, NDK-film első részé­nek vetítése. (A második részt csütörtökön 20,30-kor, a harmadikat pénteken £0,.'Ki­kor láthatjuk). Rudolf Böhm írta a háború utolsó részé­ben játszódó filmet: 1944 szeptemberében indul a tör­ténet, amikor a Vörös Had­sereg már elérte a Visztulát. A Szovjetunióban működő szabad németek bizottsága számára az antifasiszta harc egy ú j szakasza kezdődik ez­zel. Éjszaka egy repülőgép indul útnak a Beszkidek fe­lé, s Abbak északi részén ugrik ki ejtőernyővel két utas, hogy találkozzék szov­jet felderítő társával. S ez­után. kezdődik mindért ed­Emlékezés §zalfai illiháljra jVfl agáénak vallja ötNóg- rád megye, mert Zagyvarónán született, — ott őrzi emlékét a márványtáb­la, — magáénak érzi Zala, mert sok éven át a határőr­ség parancsnoka volt, ismer­ték, megszerették Zala­egerszeg, Zalaszentgrót lakói; neves fiai közt tartja szá­mon Kefcskemét — mell- szobbra all az állomás előtti téren, mert nehéz időkben ott szolgálta a hazát. Példa­adó életű, hű fial közt tart­ja számon a magyar nép, de tisztelettel és megbecsüléssel emlékeznek rá a szovjet, a jugoszláv, a spanyol hazafi­ak is, akiknek fegyverrel a kezében, bátor társuk volt a népek szabadságáért vívott küzdelmekben. Munkások fiaként szüle­tett, maga is kőműves lett, már tizenhét éves korában belépett azok közé, akik a nagyobb kenyérért, a jobb megélhetésért, elég bátrak voltak fellépni munkaadóik­kal szemben. Ebből az isko­lából került Szalvai Mihály 1919-ben a Vörös Hadsereg­be. Húszéves korában az el­lenforradalom bírósága ti­zenöt évi börtönre ítélte, de megszökött, s élete ettől kezdve szüntelen viaskodás volt az ellenséggel. Cseh­szlovákiába ment. onnan Bécsbe, majd Berlinbe, aztán Brüsszelbe, később Párizsba. Társuknak ismerték a kom­munisták, Csehszlovákiá­ban, Ausztriában, Német­országban, Belgiumban. Franciaországban Minde­nütt az első sorokban volt november 21.. szombat található, kitűnt áldozatkész­ségével, merészségével. 1936-ban az elsők között érkezett Spanyolországba, hogy önként jelentkezzék a Nemzetközi Brigádba. Az európai országokból összese- reglett, „ezer nyelvű és egy- szívű brigád” soraiban meg­számlálhatatlan ismerősre talált, érthető, hogy a biza­lom megtisztelő rangra emelte: kinevezték a magyar zászlóalj parancsnokává, öpfeláldozóan küzdött Mad­ridnál, az estramadurai fron­ton, Aragonnál és az Ebro folyó körüli csatákban. A spanyol szabadságharc elbukása után újra Francia- országba került, ott folytatta a harcot.' Többször letartóz­tatták. 1943-ban kijutott a Szovjetunióba. Ott sem pi­hent. Jugoszláviába ment, a partizánok soraiban harcolt, majd a felszabadító szovjet hadsereg oldalán küzdött. Egyike lett a felszabadult hazában a demokratikus ma­gyar honvédség első kommu­nista törzstisztjeinek. Alez­redes lett, majd ezredes, tá­bornok; altábornagy. Min­den beosztásában a szó igazi értelmében szerény forra­dalmár vezetőnek bizonyult, akinek elkötelezettségét, ha­tározottságát sose tudta meg­ingatni sem a csalódás egyes emberekben, sem más­féle megrázkódtatás. Az iga­zi proletár internacionaliz­mus szelleme élt benne, a párt hű fia volt, az egész népet szolgálta, s végső so­ron az emberiséget, a béke, a haladás ügyét. Mindenki, aki ismerte, csak tisztelni és szeretni tudta, ezért őrzik emlékét megbecsüléssel az emberek. Vadász Ferenc diginél izgalmasabb kaland­sorozatuk. Az 1968-ban ké­szült filmet Richard Gro- schop rendezte: magyar han­gok: Lőte Attila, Zen the Fe­renc, Voith Ági . Kék tiszta szerelem______ ( Szombat, 20.30) Tv-iilm. Az Író, Fejes Endre maga írt forgatóköny­vet novellájából, amely az eddigi Fejes-tv-bemutatók- hoz hasonlóan, szintén at­szerelmét meséli el. Spontán és fájdalmasan fejlődik ki szerelme egy férjes asszony, anya iránt (Törőcsik Mgri alaikltja: férjét Kállai Fe­renc). Noha megtehetnék, hogy titkolják kapcsolatukat, ők legalizálni szeretnék — vállalni kívánják egymást. Mindenki ellenük fordul, az előítéletek a rosszindulat hálóját szövik köréjük. S mikor végre sikerülne har­cukban győzni — közbeszól a gyerek, s ezt a felelősséget már egyikük sem vállalhat­ja. Egy érzelemniel gazda­Jelenet a Titkos jelszó: Csupaga című NDK. tv-filmsorozat I. részéből. moszférafilmnek nevezhető, gabban, de egy vereséggel a A munkások életét, világát szívükben búcsúznak el egy- emeli költészetté abban az mástól. A torokszorító, fáj- egyszerű történetben, amely dalmas hangú film, igazi egy magányos gyári munkás mély emberi érzéseket mu- (Latinovits Zoltán alakítja) tat meg. A panasz panasza — Tetszik tudni, az úgy volt, hogy a kert miatt össze- J kaptunk a szomszéddal. Azelőtt nagyon jó barátságban üoM tunk, de egy napon hirtelen minden megváltozott. Bsjötil hozzánk a szomszéd, és kijelentette, hogy a kerítés nem jól helyen van. Szó szót követeit, in haragra lobbantam, es b-> zavartam a házamból... Tulajdonképpen azt hittem, ezzel a mindennapi )cÍ3j üggyel vége is a történetnek. Gondoltam, megnyugtatom a) panaszost és ajánlom: méressék fel hivatalos emberrel a ker-\ tét. J A dolog azonban nem volt ennyire egyszerű. A paua-) szos kiürítette zsebeit és máris egy halom papír gyűlt ősz-) sze az asztalon. Hallgatott egy ideig, miközben egyenkénti dátumszerűen szétválogatta az iratokat, majd katonás rend-' be rakta azokat előttem. Mikor mindennel elkészült, újra 1 elhelyezkedett a széken, és beszélni kezdett. — Tudom én azt, kérem, hogy nem nagy eset az én? történetem. Ilyenről már fülemüle-verset is tanultunk ez) elemi iskolában. Ezzel én nem is untatnék senkit, legfeljebb csak azt, akire az ügy közvetlenül tartozik. Hanem itt van-\ nak ugye ezek a papírok. Tessék csak megvizsgálni ókét.) A legelső és a legutolsó keltezés között két és fél esztendői telt el. Nem nehéz elképzelni, hogy mennyi türelmetlen rá-) rakozás, izgalom, bosszúság gyülemlett fel ez alatt az idői alatt. Az egyik hatóság a másikhoz utalt, a másik az egyik-l hez és így«jutott a panasz a ... A panaszos arcán kirajzolódott az elkeseredés, majd> mire befejezte az akták bemutatását, kicsit magafeledteni összekeverte azokat, összekeverte az iratokat,- mint egy? pakli kártyát és játszani kezdett velük. — Mentem én kérem a községhez, a járáshoz, tanácsotI kértem itt is, ott is. És közben teltek a harminc napok. Ar-l ra ugyanis egyszer sem volt példa, hogy a válasz — mond-] juk egy hét múlva — megjött volna. A leghamarább huszon-l öt napra érkezett meg az egyik határozat, amelyet viszont) megfellebbeztem. , ? Az iratok végül is bekerültek egy kék borítékba, del akadt egy-kettö, amelyiknek csak a belső zsebekben jutott\ hely. — A két és fél esztendő alatt mi nem szóltunk a szom-( száddal. A vitás mezsgyerészásallan maradt, és mint afféle sen­ki földjét benőtte, felverte a dudva. Vártuk a döntést, a ha­tározatot, amely igazságot szolgáltat, közben beszereztünk( jó egynéhány kelléket, amelyeket csatolni kellett, amelyek> ' miatt megint csak késedelmet szenvedett a döntés, húzódott( j az ügy. I Már-már éppen mondani készültem valamit, amikor a v panaszos mentegetőzve azt mondta: — Nincs most már semmi tennivaló itt, kérem. Nem is J azért jöttem, hogy orvoslást reméljek. Csak pusztán példa í zatként mondtam el mindezt. Mert tessék elhinni, gyakran j elhúzódnak az ügyek. Kétszer is megnő az új káposzta, l a míg rendeződik egy-egy bejelentés, egy-egy panasz sorsa. s Nem tudom azért-e, hogy kevesen foglalkoznak velük, de az I is lehet, hogy túl sokan talán... — Mégis, tessék mondani! — kérdeztem. — Hogyan rendeződött végül is az ügy? A panaszos mosolyra derült. Felállt, begombolta a ka­bátját. — Kibékültem a szomszéddal, kérem. Átmentem hozzá, bocsánatot kértem, amiért kiutasítottam. Aztán fogtam egy kapát, meghúztam az új barázdát ott, ahol ő kívánta, majd egy fél méterrel odébb ástam le a kerítésoszlopot. — Pedig ma is állítom, nekem van igazam. De a lé! kertért nem adnám, hogy befejeztem egy ügyet, amelyre igazságos döntést két és fél esztendő alatt sem tudtak hozni az illetékesek... Szalay István ■SSSS/SSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSS/ /////////«•• //// Aszódj- János: WMm XVIII. Több évtized után első ízben fordult elő, hogy az USA bűnügyi szer­vei. majd az FBI, valamint az igazságügyminisztérium keretében a kábítószerek kérdésével foglalkozó szövet­ségi iroda, a szervezett bű­nözés kérdéseivel foglalkozó osztály és az úgynevezett „racketeering”, s közvetíté­sükkel az Interpol olyan adatok birtokába jutottak, amelyek fényt vetettek egy hatalmas bűnözoapparátus titkaira. íme, mi törtéht: 1962. június 22-én egy Joe Valaehi nevű fegyenc, akit kábítószer-csempészésért 15 évi fegyházbüntetésre ítéltek, az atalantai börtönben egy csodarabbal megölte cellatar- sát. Az alacsony, izmos 60 éves férfi előbb nem akarta elárulni, miért gyilkolta meg Dl Paiermót. Végül mégis el­mondta, hogy hetek óta ször­nyű rettegésben élt. A kan­sasi „Leavenworth” börtön udvarán egy alkalommal a szokásos séta közben találko­zott valakivel, aki homlokon csókolta... De mi köze en­nek a csóknak Di Palermo meggyilkolásához ? Valaehi megígérte, hogy beszélni fog, de előbb vigyek biztonságo­sabb helyre! Az idős gengsz­tert autóba ültették és kato­nai táborba vitték. Itt, ezen a biztonságot jelentő helyen történt meg első ízben, hogy egy veterán gengszter beszél­ni kezdett. A „csókos” ember, Vito Genovese, a Maffia egyik „boss”-a pontosabban a Co­sa nostra szervezet egyik ve­zetője volt. A Maffia szicíliai ielbeszédében a csók halálos ítéletet jelentett. Valaehi te­hát, amikor az atalantai börtönben olasz cellatárssal került össze, biztosira vette, hogy Di Palermónak kell őt „kinyírnia”. Jobbnak vélte hát megelőzni Di Paiermót. Aztán beszélt. Napokon át beszélt Elmondta, hogy a Murder Incorporated, a Szi­cíliai Szövetség s a Maffia mind azonos a Cosa nostrá- val, amely már A1 Capone idejében is létezett, ö, Va- lachi. 1930 óta tagja a bűn- szövetkézetnek. Azt is el­mondta, hogy a szervezet családnak nevezett csopor­tokra oszlik, s minden cso­port a vezetőség által ki­jelölt övezetben működik. Az Egyesült Államokban ti­zenkét ily® övezet yan: .✓. S/SS//SS/SSS/SSSSSSSSSSSJlfS/SSSS/SS/SSSSSSSSS/SSSS/JVS//SS/SSSSSSSSSSSSSSSS/'SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/s volt. Amikor az 1934—1935- ös években a rendőrség a nyomába szegődött, Geno­vese elmenekült Olaszorság- ba. Gyakran megtörtént, hogy a szicíliai Maffia el­rejtette a sarokba szorított amerikai—olasz / „boss”- okat. És megfordítva. Ge­novese helyét Frank Costello vette át. 1945-ben az ameri­kai katonai rendőrség felku­tatta Genovesét Olaszország­ban, és visszaszállította az USA-ha. Ámde a vizsgálat dossziéiból boszorkányos mó­don eltűntek a vádiratok. Az FBI tizennégy évig várt. 1958. Őszén végre ke­rült egy tanú, aki hajlandó volt Vito Genovese ellen vallani. A New York-1 rend­őrség letartóztatta Elmer Bürkét, aki Lucky Luciano és Albert Anastasia személyi testőrei közé tartozott, most pedig közeli munkatársa volt Genovesének. Burke letartóz­tatását a legnagyobb titok­ban tartották, a börtön nyil­vántartásában álnéven sze­repelt, s mindössze néhány FBI-ügynök tudta, milyen szerep vár Bürkére. A gengszterizmus és ennek rej­télyei ellen küzdő amerikai törvények megengedték, hogy azok a bűnözők, akik haj­landók „beszélni”, ne vád­lottként, hanem koronata­núkként jelenjenek meg a peren. Genovese, amikor le­tartóztatták, nevetve mond­ta: „Nem számít, boys, ha­marosan visszatérek!” Boston. Buffalo, Chicago, Cleveland, Detroit, Kansas City, Los Angeles, Newark, New York, Philadelphia, Pittsburgh és San Francisco. A család élén egy boss áll, akit számos helyettes segít. Ezek mindegyikének egysze­rű tagokból alakított csapat áll rendelkezésére. Az egy­szerű tagok egy-egy bizonyos business-szel foglalkoznak: játékbarlangot vagy nyilvá­nosházat vezetnek, kábító­szerekkel üzérkednek stb. Országos viszonylatban a Cosa nostrát a „nagy Ta­nács” vezeti, amely tizenkét személyből áll, s ezek közül öten New Yprk-i .,boss”-ok. A szervezet tagjainak több mint egyharmada ugyanis New Yorkban működött, s így ebben a városban öt csa­lád volt. Lehetetlen részletesen el­mondani mindazt, ami Va- lachi „gyónása” során kide­rült. Helyszűke miatt még a „nagy tanács” tagjainak vagy a „családvezetők”-nek a nevét sem tudjuk felsorol­ni, kommentálni. Vegyük például Vito Genovesének a „szicíliai csók”-os embernek az esetét. A lehető legjel­lemzőbb eset Genovese egy New York-i család „boss”-a (Folytaljuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom