Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

Amikor az ember összedőlöd a két kezét es nem huhog bele, akkor megelégedett, örül valaminek, ősi, atavisztikus dolog ez, még az első jelrendszer „idejéből” való, mirrt annyi más emberi mi voltunkban megőrzött „állati” gesztus. De úgy látszik, abért ember az ember, hogy képes legyen egy ősi, egy állati ..emberi” gesztust saját ellentétével is megtölteni: az öröm megelégedett­sége mellett a kárörvendés meg­elégedettségét is hűen kifejezi a két összedörzsölt tenyér. Igaz, a kár­öröm is öröm, s az is igaz. kár —, hogy az is öröm. Nem szeletem eze­ket a kézdörzsölgetöket. Valahogy mindig az az érzésem, hogy nemcsak ebben álltak meg az ősi ösztönnél, hogy a kézdörzsölő kárörvendezés az állatvilágban megbocsátható len­ne, az emberi társadalomban azon­ban orrfacsaró, mert már hamis ön- és fajfenntartási/ ösztön torzója. Beteg lelkű ember lehet az, aki­nek csak a káröröm az öröm, de az sem lehet egészséges teljesen, aki­nek a káröröm is okozhat örömet Sajnos, nőm ritka eset manap­ság, hogy brigantik és gazemberek, notórius bűnözők, gerinctelen puhá- nyok „lebukása” mellett — ami szá­momra megint csak abban nyű jt örö­met, hogy lebuktak, s nem abban, hogy egy ember bűnözővé vált — a társadalom jogos törvényei, íté­Dobra ütött házak I i : ti# L HINDU MADONNA (Ghosh Sukhamagö) Oofzaszló butának lenni A rendelet lehetővé teszi, hogy az eddig állami tulaj­donban levő házakat él le­hessen adni lakásonként. En­nek a rendeletnek megfelelő­en a gyöngyösi városi ható­ság illetékesei és az Ingat­lankezelő Vállalat hozzáfo­gott a munkákhoz. Az ered­mény: két házat rövidesen dobra ütnek — a Bugát Pál tér 4. és a Török Ignác u. 2. sz. alatti épületeket. Összesen nyolc lakás kerül magántulajdonba. Várhatóan még ebben a hónapban. A valóság nehezebb Foglalkoztunk már a té­mával korábban is, és akkor azt mondtuk, hogy a gyön­gyösiek közül ez év tavaszán már többen válhatnak addigi föbérletük ^ tulajdonosává. Megkockáztattuk ezt az állí­tást a különböző fórumok vezetőinek nyilatkozata után. Az ember tervez, a telek­könyv végez. Ebben az eset­ben legalábbis. Történt, hogy a kijelölt házakról egy sor furcsaság derült ki. A telekkönyvben valóságos nyomozást kellett folytatni némelyik után. Mert megváltozott közben az utca neve, de azt nem vezet­ték át. Más helyrajzi számo­kon tartották nyilván, mint ahogy arról az ingatlankeze­lőnek tudomása volt. És így tovább. Már március másodikén elment a levél a földhivatal­hoz, amelyben kérték, hogy a munkát végezze el, de az elég sokat késett a bonyodal­mak miatt. Most végre ott tartunk, hogy az OTP bizott­ságának meg kell állapítania az egyes lakások forgalmi értékét. Az ehhez vezető út viszont eléggé rögös. Papírtigrisek Az adásvételhez szükséges időt fölöslegesen zabálják meg a papírtigrisek, amik ok nélkül özönlik el a hivatalos eljárást. Ennek egy része na­gyon egyszerűnek tűnik. Mondjuk az épület társas- házzá" nyilvánítása. A mű­szaki értékelése már elég pe­pecselő munka. Itt aztán minden apróságot nyilván­tartásba kell venni, mert még a beépített villanyveze­ték minősége is befolyásolja az árat. A példa csak a precizitás érzékeltetését szol­gálja. A forgalmi érték nem fel­tétlenül esik egybe a mű­szaki értékkel. Sőt! Így ala­kul ki végül á lakás eladási ára. Elsőbbségi joga van a lakás megvételében a jelen­legi íőbérlőnek. De ha ő nem tart rá igényt, akár a ház más bérlője, akár kívül álló egyéb személy is meg­vásárolhatja. A papir olykor csakugyan értctlenné teszi azokat, akik sürgetnék a lebonyblításL Például kiküldött as OTP az ingatlankezelőnek egy olyan kimutatást, aminek sűrű rubrikáit lakónként hat pél­dányban kívánja kitöltetni egy 1959. évi, hatálytalanná vált rendelet álapján. De mert ragaszkodik ehhez a nyomtatványhoz, a vita pe­dig további heteket vehetne el, vesszen a fejsze jelszóval: engedett az ügyfél. Mégsem kényszer örüljenek azok a „szeren­csések”, akiket az állam az akaratuk ellenére is lakástu­lajdonosokká tesz. Mert biz­tosan megveszik a mostani főbérletüket, hacsak nem akarnak bizonyos szekatúrák elé nézni a háztulajdonos és bérlő közismert kutya-macs­ka barátsága szerint. Csakugyan olcsón juthat­nak a lakáshoz. Ha azt ve­szem alapul, hogy manapság az OTP-től egy kétszobás, komfortos lakást megvehe­tek 250 ezerért, a szóban for­gó, eladásra kerülő lakáso­kért sem lehet többet kérni. Ebben az esetben a főbérlő az ár harminc százalékáért a magáénak tudhatja a la­kást Tehát az előbbi összeg szerint: hetvenötezerért. De ebből csak tíz százalékot kell készpénzben kifizetnie, tehát hétezer-ötszáz forintot. A többit huszonöt év alatt tör­leszthet!, vagyis havonta leg­feljebb kétszázötven forin­tonként. Ebben már a három százalékos kamat is benne található. Potom összeg, mondhatjuk nyugodtan. Aki nem akat-ja, nem kell, hogy megvegye. Az érdeklő­dés azonban nagyon nagy. A Bugát Pál téri és a Török Ignác utcai házak bérlői va­lamennyien vásárlók most. A közös terhek Ha főbérlő vagyok és vala­mi baj van a lakásban vagy az épületen, egyszerűen szó­lok az ingatlankezelőnek. IIa nem csinálják meg rövid idő alatt, vagy nem a kedvem szerint végzik el a javítást, nyugodtan, tiszta szívvel szidhatom őket. De ha la­kástulajdonos vagyok egy társasházban, hiába várok az ingatlankezelőre. Eltört a te­tőn néhány cserép? Körösen csináltatjuk meg. Baj van a szennyvíz-csatornával? A ia- kóközösség gondja ennek a rendbe tétele is. i Szóval: az állam jóvoltából lakástulajdonos lehetek, de ezzel együtt megnő a gon­dom is. Furcsa: ha az épületben levő lakásokat központi fű­téssel melegítik, akkor ennek tényleges költségeit ezentúl a lakástulajdonosok viselik. Ha viszont egy kazán legalább három házat fűt, akkor már távfűtésnek számít és a fenn­tartását, kezelését állami do­tációval továbbra is az in­gatlankezelő látja el. Az igazság csak részben Igazság. Mint ahogy azok is hátrányos helyzetbe kerül­hetnek, akik emeletráépítés­sel jutottak lakáshoz. Egy ilyen lakásért közel kilenc- venezret adtak ki. önnek csak egy ötödét lakhatják le. Körülbelül hetvenezret elve­szítettek. És most esetleg ve­gyék meg ismét ugyanennyi­ért ezt a lakást az államtól? De hát hasonló helyzetbe kerülnek azok is, akik az új lakásrendelet szerint a jö/ő év második felében kapnak állami lakást kiutalásra, mert nekik azért már fizet­niük kell egy bizonyos ösz- szeget. Amit korábban nem kellett senkinek. Ilyen viszonylagos „Igaz­ságtalanságok” előfordulnak. Összesen ötven épület Gyöngyösön a mostani fel­mérés szerint a kővetkező öt évben összesen közel ötven épületet ‘ fognak eladni, ame­lyekben több mint kétszázöt­ven lakás van. Ezeknek jó része szinte kifogástalan mű­szaki állapotban van. A ve­vők tehát nem járnak rosz- szul azokkal. Az eladás lényegében ezzel a mennyiséggel be is fejező­dik. Utána már évenként legfeljebb egy-két épület ke­rülhet szóba. A szanálások miatt nagyon óvatosnak kel­lett lenni a házak kijelölésé­ben, hiszen nem lehet meg­tenni azt, hogy az eladott épületet két-három év múlva ki kelljen sajátítani. Arról sincs szó, hogy az új lakótelepek épületeit eladják. A következő lépcső lesz a Forrás u. 2—4. sz., az Egri út 8—10. sz., és a Bugát Pál tér 3. sz. összesen huszon­nyolc lakással, ) Jó vételt! G. Molnár Ferenc Bizony az. S a legborzasz­tóbb, hogy a buta ember én vagyok. Ott ülök, állok, élek több milliárd okos em­ber között, akik mindazt tudják, értik, amit én nem tudok és nem értek, de hi­szen éppen ez a lényeg: ők attól okosak sokmilliárdan, hogy mindazt értik és tud­ják, amit én nem, s attól va­gyok én buta, hogy számom­ra mindaz érthetetlen, ami számukra természetes. Azt mondja a televízió kom­mentátora és a szó meg is jelenik mögötte egy táblán is, hogy SALT. S e jelszó alatt folyik egy tanácskozás Bécsben. En tudom, hogy hol van Becs, mert tanultam, hogy volt Bécsnek büszke vára, azt is tudom, hogy bi­zonyos leszerelési tárgyalá­sok folynak Ott szovjet és amerikai közreműködéssel. Eddig tehát nem vagyok bu­ta. Butaság tragédiája ak­kor vág belém kegyetlenül, mint az isten nyila, mikor azon kezdek tűnődni, mi az, hogy SALT? Mi sem egysze­rűbb, megkérdem valakitől: mit jelent? A társaság, amellyel együtt nézzük a kommentátort a képernyőn, szemrebbenés nélkül nézi és hallgatja, hogy SALT. Ha csak egyetlen, zavartan pislogó, tétova nézésű em­bert is látok magam körül, megkönnyebbedik az én lel­kem, szóra mozdul a nyel­vem és megkérdem: mi az, hogy SALT? De mindenki nézi, szemrebbenés nélkül nézi, minden tanácstalanság nélkül, sőt, fölényesen nézi és hallgatja: SALT. Ennyi ember között tehát egyedül én nem tudom, mi az, hogy SALT. Ettől még lehetne bennem sugárzó értelem, istenem, egy valamit nem tudok a milliárdnyi tudnivalójából a világnak, nem káptalan és főleg nem, kompjuter az en fejem, mondom magamnak nyugtatóan, amint éppen azt olvasom, hogy.., „regény parabola”. HQgy micsoda? Kapom fel a fejem és körül­nézek, hogy olvasó környe­zetemben hányán kapják fel a fejüket: mi az, hogy re­gény parabola? Te jó ég, ta­lán van regény hiperbola is? Regény négyszög és regény kör, amit lehet négyszögesí- teni? De nem, senki nem csodálkozik, mindenki szem­rebbenés nélkül Olvassa el, hogy regény ^parabola és ugyanolyan szemrebbenés nélkül olvas tovább, csak én nem... En szégyenszemre buta ember vagyok, tátott szájjal nem értem a regény parabolában a regényt és a regényben a parabolát, s mi­után nyilvánvaló, hogy min­denki érti ezt az izét, csak én nem, már határozottan kezdek gyanakodni, hogy bu­ta vagyok Két közismert és mindenki által értett és tu­dott dologról nem tudni, hogy m.i az... egyszóval le­galábbis gyanús... „Mélylélektani töltés”... MEO A címül adott betűszó, mo­zaikszó, s alakváltozatai igen gyakran kapnak nyelvi sze­repet írásban és szóban egy­aránt. Különösen sokszor ta­lálkozhatunk szavunkkal az üzemi újságok hasábjain. Most azért írunk róla, mert igen változatos írásformák­ban jelentkeznek alakválto­zatai. Egyik üzemi lapunk­ból idézzük a következő mondatot: „A meo (!) már a munkapadhoz küldi embe­rét, s a meu-s (!) segít is...” (Heves megyei Gépjavítók Lapja, 1970. 4. sz.).. Az ebben a mondatban ol­vasható frásformát nem tart­juk megfelelőnek. Általában nagy a következetlenség a meó mozaikszó írásmódjá­ban. A leggyakrabban a kö­vetkező írásformákkal talál­kozhatunk: meo, meó, meo-s meós, meó-ban, meóban stb. Az árukra erősített árcédu­lán gyakran olvasható a MEO változat is. Mivel sza­vunknak újabban egyre bő­vül a szócsaiádja, s mive! nemcsak a szaknyel;Vben, ha­nem a tömegek nyelvhaszná­latában is mind gyakrabban jelentkezik, érdemes röviden a mozaikszó eredetét is be­mutatni. A meó szóval nevezzük meg azt az üzemi, vállalati osztályt, amely a minőséget ellenőrzi. Eleinte e testesebb nyelvi formával emlegették ezt az osztályt: minőségi el­lenőrző osztály. A megneve­zésben levő kezdőbetűkből alakult a meó betűszó, -ille- - tőleg mozaikszó. Bár az osz­tály hangsor elején rövid o-t ejtünk és írunk, az önálló szóként viselkedő meó írásá­ban mégsem a rövid o írá­sát tartjuk helyesnek. Nyel­vünkben a szó végén az o hangok megnyúlnak, s a ma­gyar hangtan e követelmé­nyei érvényesek az idegen szavak ejtésére és írására is. A metró, reakció, autó, di­namó, totó hosszú ó-ja a köznévi betűszók és szóösz- szevonások végén is jelent­kezik. Ezért tehát a helyes írásmód: meó! A Szóalakok­ban is hosszú' ó-í 'kell ír­nunk: meóval, meóban, meós, meózik, meózás, előmeózás, végmeózás stb. A meós szóalak, mirít fog­lalkozásnév jól illeszkedik bele a normás, rádiós, trak­toros elnevezések sorába. Semmi sem indokolja tehát, hogy a mai nyelvérzék szá­mára lassan elhomályosuló -s képzőt leszakítsuk az alapszóról, s ilyen helytelen szólalakokat írjunk le: meo-s, meó-s, MEO-s stb. Különben a meó mozaik­szó és a meós, meózik, meózás származékai szépirodalmi jel­legű írásokban is szerepet kapnak, kiiktatásuk tehát néni indokolt. Egyesek nem szeretik ezt a betűszót, s nem tartják „szépnek”, „ki­fejezőnek” sem. Nem ez dön­ti el é szó életsorsát sem. Szükségünk van rá, s élnünk kell vele mindaddig, míg a kifejezendő jelentéstartalom megnevezésére nem találunk „természetesebb”, „kifeje­zőbb” magyar szót. Dr. Bakos József Ahá! Ez az! Most megvagy! — nézek körül diadalmasan, hogy vajon hány meghök­kent és értelmetlen arcot lá­tok most már végre magam körül, aztán csüggedten eme­lem fel még egyszer re­ménytelen tekintetemet... Nem, senki sem vág ostoba arcot, senkinek nem okoz gondot ez a mélylélektani töltés, csak nekem. Ismét, immáron harmadszor ma­radtam egymagám a mil­liók között, akik értették a dolgok lényegét, ök millióan, én egymagám. Nincs kétség, a buta én vagyok. Most már körül s?tn nézek, amint ezt olvasom, hogy „status quo” ... s dehogy is merem meg­kérdezni, amint rádiót hall­gatok, — eszik-e, vagy- isz- szák, hol van egyáltalán a... „mint ismeretes, Buthán...” Csak nézek bután! (egri) 1970. november 13« vasarna* A kézdörzsölgetők letrendszere miatt törvény élé kerül olyan is, aki soha nem volt sem bri- ganti, sem gerinctelen puhány —, hanem egy sajnálatosan kegyetlen pillanatban meggondolatlan. Autóbaleset. A felelősséget, s a pillanatnyi gondatlanság konzekven­ciáit a következmények arányában viselnie kell annak, aki vétkes. Mert az! A társadalom ítélete, a legfőbb ítélőszék szerint az. De nem bűnö­ző. A társadalom ítélete szerint nem az. Meg vagyok győződve róla, hogy rendőr és bíró egyaránt fájó szívvel teljesíti kötelességét, mert teljesíte­nie kell, miközben kaján kézdörzsöl­getők sugárzó tekintetének 'kíséreté­ben vonul börtönbe az egyébként becsületes, alkotó ember. Ismétlem: jogosan, mert tetteknek, jóknak és rosszaknak egyaránt következménye van. i/evaitanak egy embert, felelős be­osztásút Le kellett váltani a tár­sadalom jogos értékítélete szerint. Vagy azért, mert valóban — és ez külön tragédia — megrohadt, mint a férgekkel szembeszállni képtelen gyümölcs, vagy egyszerűen emberi­leg képtelen tovább helytállni ott ahol neki helytállni rendeltetett Fáj­dalmas dolog ez. Egy ember, aki gazdaságilag milliókat ért, akibe a társadalom forintban szinte kiíejez- hetetlen mennyiségű energiát fek­tetett, hogy tanuljon, hogy tudjon, akinek döntési jogot adott, hogy döntsön — s aki ember. Fogcsikor­gató düh fogja el ilyenkor a másik embert aki kutatja, keresi az oko­kat ha igazán ember, hogy miért?, mitől?, keresi a kérdéseket, amire választ kaphat és keresi a válaszo­kat amelyek' az igazságot takarják. s Még önvádja is van. Maga is fele­lősséget érez és úgy véli, hogy ta- ^ Ián ő maga is tehetett volna valaha, ^ valamikor, valamit — azért, akiért $ most már semmit sem tehet $ És e töprengés közben felnéz és í két összedörzsölűdött, nyáladzó te- > nyeret lát, egy kajánul boldog arcot > és egy suttogó szájat: ' $ — ...nem megjósoltam! $ . és szeretne ököllel vágni e ré- 5 vetegen boldog arcba. Mert ennek az i emberi arcnak a tulajdonosa örül. 5 örül, hogy valaki „lebukott”, hogy $ egy emberi sors talán végleg derék- í bátort: örül, hogy e rendszer egy $ harcosa áruló lett, vagy gyáva, $ avagy csak dadogó szónoka egy 'ál- 5 tala elvetélt igazságnak; örül. hogy § egy emberben a társadalom által be- 5 ruházott anyagi és szellemi javak ; ím kárba vesznek és visszájára for- $ dúlnak: örül... örül... örül és meg- 5 elégedetten dörzsöli a kezét. ; Homo sapiens!? ; Gyűlölöm az ostoba és kártékony ; kézdörzsölgetöket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom