Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

művészet HZRNÁDI MIKLÓS; Autósvilág Magyarországon gyirázaa a maga« illetékét!, a külföldön élő magyarok rendülétlenül küldik, a ki­küldetésben járt magyarok pedig rendületlenül hozzák a gépkoe«ikat. A kereslet mégis váltoaatlanul nő. TÉNAGY SÁNDOR: Legszebb magasság A j6*6 Egy pillantás a rendszám­táblára. Egy a kilométerórá­ra. Rövid fejszámolás: va-v jón mennyit „tekert vissza” az órán a tulajdonos. Meg­tapogatom a lakkfestéket: második, harmadik lefes- tés? Majd szenvtelen ül, unottan, amúgy séta közben, más látnivalók sokszoros vonzásában megkérdem: „Hogy adja”? Eladó többféle akad. Van kedélyes: „Hatvannyolc, de csak magának”. Fölényes, aki jfohogyás akar eladni, éppencsak erre utazott, s ha mar eme járt, benézett. Van eladó, aki palira teszi magát: „A futómű sajnos nem a legjobb”. Aztán per­sze hozzáteszi: „De motori­kusán, uram, ötvenezer ki­lométerig bele se kell néz­ni". Az úriember: „Négy csil­lagot kapott ez a típus a Stem rovatában. Érdekli ? Itt a névjegyem”. A tömeg egyre sodródik. A piac sarkában kolbász- árus. Legalább harmincán állnak sort harapmivalóért. Tökmagárusok cirkálnak. Teljes hangzavar. A ko­molyabb érdeklődők előtt felnyílnak a motorházak, fel­bőgnek a motorok. Valaki dallamdudát árul. ötpercen­ként felharsan az olasz fil­mekből ismert tülökszó, tí- zen-huszan sereglenek köré. Van, aki családostul hoz­ta el a kocsit. Rábízza az asszonyra az autó anyaköny­vi adatait, maga pedig kör­bejárja a hasonló típusú ko­csikat, vevőnek teszi magát, informálódik. Dúl a szabadpiac. Birkó­zik, egymásba simul keres­let és kínálat. Van, aki kiragasztja a szélvédő üvegre a kocsi arát, adatait, s maga oda­benn — mélyen alszik. Messziről jött, hajnalban in­dult, talán Békéscsabáról. Itt jobb árat remél. Sok vevő saját kocsijában érkezik. Üj kocsit szeretne, de a régit csak akkor adja el, ha az új ára már -meg­van, Megváltás. Tizévasforma gyerekek róják a piacot. Ennyi tisztá­ra mosott, fényezett kocsit a Royal előtt se látni. És a felnyitott motorházak. Az alkudozás. A tömeg. Soha jobb vasárnap délelőtti szó­rakozást. Itt mindenkit meguramóz­nak, végtére vagy kocsija van, vagy zsebeben a vétel­ár. Szerv Az autópiac felügyeleti ízerve a Fővárosi Tanács V. B. Piac- és Gsarnokfel- űgyelősége. A felügyelők a Teleki téri élelmiszerpiac felügyelői. Váltakozva, har­madik vasárnaponként tar­tanak ügyeletet. Sz. T.-t reg­gelije közben érem a piac­sarki bódéban, teszek egy kört a kocsik között, úgy megyék vissza hozzá. Rá­kezdi : — Kérem, én itt még Pénzt olvasni nem láttam. Pedig a legtöbb kocsi elkel. Ritka az olyan eladó, aki ötször-hatszor kijönne szom­bat-vasárnaponként, Beül­tetik a vevőt a kocsiba, pró­bára mennek, s ha meg* egyeztek, elhajtanak együtt. — Ilyenkor, ősszel, négy­öt száz kocsi jön ki vásáros* popként, a helypénz hú.-,z forint. Negyedik éve műkö­dünk, azelőtt a Teleki té­ren, a használtcikk-piacon árulhattak a utót-motort ae emberek. Tavasszal van úgy, hogy hétszáz kocsi is kijön egy nap. Akikor az árak is magasabbak, kapó- sabb a kocsi. — Mi itt csak rendészeti szempontból őrködünk. Van néhány civilruhás embe­rünk is, azok folyton a pi­acot járjak. Itt kérem lopás, baleset, mái- komolyabb bal­eset nem fordult elő. Ide mindenki higgadtan jön ki, vigyáz, rosszul ne járjon. Van piac a vidék* városok­ban is, igaz, csak havonta egyszer. Sok pesti vidéken adja el a kocsiját, sok vidé­ki meg feljön, itt vásárol, — Legkelendőbb a Wart­burg meg a Trabant, főleg a Trabant, hiába viccelnek róla annyit. Nincs probléma az alkatrésszel, olcsó a jára­tása, nincs benne, ami elro­moljon. Meg aztán erre a kettőre kell legtovább várni, há befizet «z ember. öt évig, hat évig. Nem is cso­da, ha sókan ráfizetik azt az öt-tíz ezer forintot. tás a családi ünnepekre —• mind könnyebben lebonyo­lítható, ha már megvan a kocsi. Közrejátszik egy új keletű tendencia is: a külföldi uta* zások és a hét végi kiruc­canások terjedő népszerű­sége. Ez is, az is sokszorta élvezetesebb, pihentetőbb négy keréken. Ilyenkor a la­kószoba mozgó, kihelyezett változatában gördül a csa­lád. Szól a kocsiban a tás­karádió, horgol az anya, s a hátsó Ülés mögött autós­kutya, játéktigris bólogat. Rabság október 11 „ vasarnap Ot-tíz ezer forint Nem is olyan régen egy felnőtt ke­reső félévi bére Magyaror­szágon. Felhalmozódtak a megjavult bérekből félre­tett százasok. Tíz iskolás közül legalább nyolc elsőül — autót szerel­ne, betéve fújja az autó­márkák neveit, és — nem tudja megkülönböztetni a juhartól a kőrist. Talán a felnőttek között is hasonló az arány. Mi hozta ezt a megszállott raj ongást ? A helyváltoztatás ősi aka­rása, a megérkezés öröme. A vágy, hogy a magam kéz­mozdulatától függjön, mi­lyen sebesen, de minden­képp sebesebben érkezzem meg valahová. Hogy ne fe­cséreljek el órakat, másfél órákat az életemből váróte­remben, villamosmegálló­ban, autóbuszon. Hogy két- tesben, családostul utazhas­sam, ne zavarjon a többiek közelsége, amikor oly érté­kesek az intimitás szűkre szabott percei. Szabadságot jelent az au­tó, térijén és időben, meg akkor is, ha éppenséggel csak a ház előtt áll. Sza­badságot jelent maga a tu­dat, hogy elvisz, sebesen visz el, ahová netán men­nem kell, vagy mennem akaród zik. Objektív okok is vannak. A társadalmi mobilitás pél­dául. Egyre többen dolgoz­nak távol lakóhelyüktől, olykor több száz kilométer­nyi távolságban. Az egyik észak-magyarországi bá­nyászvidéken, olvashattuk, összeállt öt bányász, közö­sen vettek kocsit. Sok család szilánkokra szakadt a jobb kereseti esé­lyek okozta szétköltözésben, a fiatalok a külső lakótele­peiken vernek fészket. Köl- tóaés, ­Magyarországon a magán- tulajdonú személygépkocsik száma szembetűnően ivei fölfelé. Kétszázezer fut be­lőlük máris, és kielégítetlen több mint hetvenezer befi­zetett igénylés. A korszerűtlen utak „gyil* kolják” az autó futóművét, karosszériáját, a korszerűek nyögnek a hét végi csúcsfor­galomtól. Nincs elég javító- állomás. Az egyes gépkocsi­típusok garanciális szervizál­lomásainak még környékét is ellepik az autók. Hetekig, hónapokig kell várni — alkatrészhiány mi­att — egy-egy javításra. Űj arisztokrácia ugrott ki: a maszek gépkocsiszerelők hivatásos és amatőr kasztja. Az állami szolgáltatóipar nem tud megbirkózni a sok­szorosára nőtt kereslettel — kevés az olyan maszek autó­szerelő, akinek ne lenne sa­ját gépkocsija, olykor kettő is. Az „úrvezetők” réme: a „kiegyenesített kanyar”, a karambol, a defekt. Sok au­tós legutolsó pénztartalékait is bevetette az áhított ügy­be, s egy váratlan, újabb ki­adás hetekre felborítja anya­gi egyensúlyát — a csillogó gépkocsiból kiszállva sza­lonnát ebédel. Szegényebb, amióta kocsit vett. Garázs alig van. Az au­tók túlnyomó részé csillag- garázsban’, a szabad ég alatt éjszakázik, telel. A gyalogosok érzelmi el­lentmondásosak- Az ismerős autótulajdonost rajongva aj- nérozzák, de elátkozzák az ismeretlent, olykor meg is rongálják kocsiját. A tet­szetősebb gépkocsik oldalán mindennapos a karcolás, esett tégla is sok gépkocsi­ra, de hallottam már mo­torházba csurgott kensavról A fejlett nyugati országok* b*n telítődik a pUe. A hasz­nált gépkocsi gyakran a fé* lét sem éri el az újnak, Csúcsforgalomban lépésben „tipródnak” a kocsik. Párizs­ban rendelet született, hogy a csúcsforgalom idején ma­gányos autós nem közleked­het, köteles legalább egy utast szállítani. A tömegközlekedési eszkö­zök (földalatti, autóbusz) re­neszánszukat élik. Űjra nép­szerűek a törpegépkócsik, parkolásuk könnyebb. Az autóellátás ipara min­dent maga alá gyűrve vlvág- zik. A kereszteződéseknek mind a négy oldalán benzin­állomás, javítóműhely. A Rolls-Royce-cég Angliában helikopteres szolgálatot tart a főbb utakon. Csillagászati összegeket fordítanak az új autópályák építésére. Nyári ünnepnapokon még­is sokszor negyvenkilométe­res .dugók’ keletkeznek a tenger felé vezető utakon. Az utazó sebesség rohamo­san csökken, az utazási idő kezd visszaesni az évtizedek­kel ezelőtt túlhaladott szín­vonalra. A pesti gyalogos áll a zeb­ra előtt, és vár. Az autófo­lyam nem akar megszakadni. Bátortalanul lelép, de újabb konvoj szegi útját. A főváros és a vidéki nagyvárosok levegő-szennye­zettsége veszedelmesen kö­zelíti a mérgezést jelző vö­rös rovátkát. A közlekedési baleset száma felszökött. (Egyesült Államokban éven­te 25 000 ember hal meg így.) Az autóvezetés a szív- betegségek szálláscsinálója. Az autópiacon folyik az al­kudozás. A „befizetett’ gép­kocsik egyenletes ütemben gördülnek ki a csepeli sza­badkikötőből. A kocsi érkezése legalább akkora öröm a magyar csa­ládban, mint egy újszülött világrajötte. Magyarországon az autósvilág a kisgyermek- kornál tart. De veszedelme­sen közeledik a dac-korszak, amikor a kisgyerek toporzé- kolni kezd, és nem engedel­meskedik többé szüleinek. vízszintes torony életem körüljárható végtelen iránnyal játszó mozdulat egyedül jobbra-balra csat ha rámnéztek ne fölfelé nézzétek magatok elé ha indultok vízszintesen lépkedtek fölfelé velem legszebb magassá?* földi hit irány embertől emberig innen zuhanni jaj nekeni tarts meg teremtő szere! RADNA1 ISTVÁN: Szélben ima voltál ■; elvehettem ;ókodat 'erek cipó izembe omlott ' elled gamhos vont' Duna mellett tikkelt a vágy mint szél a fodrokon LELKES MIKLÓS: Áz ősz a búcsúzásé ♦ a darázs-altatókból t mondd kell-e — kell-e még',’ megunt zsászlók lobognak míg elkábít a kék jóllakott kövér sátrak nyilt gyümölcs tenyerek kalmár-szavakra ébredsz lehajtod a fejed s nézel — még bódulatban egy túlnyüzsgő időt rajtad hozzák be káruk ravasz kereskedők s gránit betűket hord az oszlop sokaság: ó, kalmárrá kell lenni ha kaldlár a világ! debit ahonnan jöttél ott gyöngymadár lak s a tó fényesebb eszn. ígért, míg csillogott most jársz dagadó sátrak fényében — mint magam az ősz, a búcsúzásé s a búcsú hontalan • Egy közgazdász barátom mondja: Nálunk rosszul kal­kulálnak az emberek. Csak a járatás készpénz-költségeivel számolnak, holott számításba kell venni a kocsi elévülé­sét is (ez körülbelül tízezer- forint évente), 'meg azt a veszteséget, hogy a pénznem a bankban kamatozik, ha­nem autó formájában az uta­kon kopik, rongálódik. Ez közgazdaságtan. A va­lóság azonban — egyelőre — mást mutat. A Merkur egyre több gépkocsit importál, jö­vőre huszonnyolcezret (mi magunk nem gyártunk sze­mélyautót, s.az importja nem sorolható a népgazdaság pro­&L Penbbo QlwgMaöja: John Reed „Tfa nap, amely meetizts ^ yUás»*' iú kényvénMk A piac

Next

/
Oldalképek
Tartalom