Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-06 / 234. szám
1 Könyvek és emberek Mil olvaslak a visonlai bányászok? Több mint tíz év telt el azóta, hogy Visonta határában az első „kapavágással” megkezdődött a hatalmas méretű munka. Azóta rengeteg ember dolgozott már itt, s jelenleg is egy nagy létszámú munkáskollektívája van a Thorez Kül- fcjtéses Bányaüzemnek. Köztudott dolog, ho^y ez a munkahely eléggé távol van a környező településektől. Ezért kerestük itt a választ arra a kérdésre, hogy vajon megoldott-e az itt dolgozó emberek szak- és szépirodalmi könyvekkel való ellátottsága? A beszélgetés során elmondották. hogy valóban volt olyan időszak, amikor ez a lényeges kérdés meg megoldásba várt. Aztán az üzem vezetőcége a petőfibányai könyvtárral együttműködve az üzem több részén, valamint a munkásszállásokon letétbe adott könyvekkel megindította a rendszeres könyvtári kölcsönzést. A bányaüzem központi épületében egy irodában kapott helyet az egyik kölcsönzőhely. melynek vezetője Borbáncli Kálmán, aki a saját munkája mellett végzi az átvett. rruVt- egy 400 kötet könyv kölcsönzését. Elmondása szerint bányászok szocialista brigádjai eleget tesznek a kulturális vállalásuk egy részének azzal, hogy rendszeresen olvassák a különböző könyveket. A kis kölcsönfüzet adatai bizonyították is ezt. A személyi adatok mellett minden esetben több kikölcsönzött könyv címe látható. A fizikai munkát végző olvasók közül sokan keresik az érdekes. fordulatos cselek mé- nyü, kalandos könyveket. Van azonban olyan is. aki ’ verseket, vagy komolyabb elbeszéléseket tartalmazó válogatást olvas. Kedvelt írók között szerepel itt is Zola, Berkesi, Németh László és Karinthy Frigyes. Egy ember, aki három évszázadban élt Általában nem ritkaság, hogy egy emberi élet átnyúlik egyik évszázadból a másikba. Akik egy század második felében születtek, a következő században fejezik be pályájukat, Ezek két évszázadban élnek. De három évszázadban? Ki ez a furcsa és hihetetlen ember? Breznay Imre. Az 6 élete a valóság szerint a múlt században kezdődött, US70. szeptember 24- én és lí)44-ig tartott, most töltené be századik életévét. De szelleme egész felkészültségével, akaratának eltökélségével végigülte Eger tizennyolcadik századát, azt az évszázadot, amely alatt az elpusztult, házaiban megromlott, lakosságban sokféle elemből összeverp- dött-keyeredett Egerből a műemlék magyar városa lett. Szinte különlegesen köznek élő egyéniség volt... Az. hogy valaki tanár a tanítóképzőben, sőt helyettes igazgató, már magában is egész életet betöltő elfoglaltság és hivatás. De ezen- 3' ívül hol árvák,ázi, hol kollégiumi igazgató, az árvaházak és kollégiumok minden apai gondjával, tűzrendészet i előadó a községi köz- igazgatási tanfolyamon, megyei tűzrendészeit felügyelő — önkéntes alapon.’ Amit még ezeken feilll végzett, az a halhatatlanságé, amelyet nemésak könyvek, hanem elmék és szívek Élő Klára A televíziós játék alcíme, műfaji meghatározása: ballada. Fejes Endre megcsalatott, tiszta és önzetlen szerelmet sóvárgó kis cigány lánya a szerelem és a „biztos otthon” prostitúciója közül az előbbit, s ezzel az elbukást választja. Tömör, világos és egyértelmű Fejes Endre alkotása, bátran merít a népi balladák tragikumából, feszes és fegyelmezett, mint aki jól és szépen tanult Arany Jánostól. Horváth Adám rendezése mai, emberi, igaz, mentes mindenfajta balladai miszticizmustól, nem is „műfordítás”, önálló alkotás ez a2 írott mű mellett. Nagy József képei kifejezőek, kirekesztenek minden lényegtelen momentumot, rendkívül lényegre törőek. Pécsi Sándor ,öregje, Piros Ildikó címszerepe, e drámai ballada két nagyszerűen megkomponált ellenpontja. Halványabb alakítás Fülöp Zsig- mond Fiúja: nem tudott az az olajozott tengely lenni, amely körül, -s amely miatt forog a sors kereke. Csak ketten látszhatják Ha feliratozott lett volna a film, a szöveg számos fordulata kétségkívül elsikkadt volna —, de ami még lényegesebb : valahogy elsikkadt volna a film hitele is. Pedig „jviteles” angol nyelven hallottuk volpa. Lám, ezt' is jelenti a szinkron. A jó szinkron. S úgy vélem, a mu- gyar színészek manapság már nemcsak „hakninak” tekintik e sajátos művészeti ágat, hanem önálló, alkotói lehető- .ségnek. E vélekedésemet.szá* mos nagysikerű szinkronizált film támasztja alá, amelynek silieret a szinkront értő, tisztelő és.szerető művészek biztosították. A Foxi Maxin keresztül, a Shakespeaye-előadásokon ál, akár a Filstone családig! * (oyurkó) is* őriznek. Levéltári anyagok forgatása közben beleszeretett a kétszáz év előtti Eger városába, s három kötet könyvet írt róla. Sajátos módszerrel dolgozott. Amit írt, nem történetirás, azt a történeti rókra hagyta, az építészeti anyagot esztétákra. Az évszázad.életét gyűjtötte össze, szokásaiban, intézményeiben ; külön-külön monografikus képet rajzolt a közigazgatás formáiról, s céhekről, a bíráskodásról, nevelésügyről, különböző társadalmi alakulásokról síb., s az egészből egy érd-kés, sőt izgalmas szociográfiai és szellemtörténeti tömb lett, , nélkülözhetetlen forrásmunka és kútfő. Az ő könyvekből kinyújtott kezét fogják azok a kutatói;, akik a tizennyolcadik század homályában tapogatózva indulnak el, s néhány lépés után azzal a biztonsággal tájékozódnak, amelyhez ö szerezte meg a szilárd talajt, s a felderítő világosságot a régész figyelmével és fegyelmével. Hajnalonként meg lehetett lepni őt, amint kemény léptekkel lépegette az utcák hosszát, az utcákban a telkekét, hogy megtudja, meddig tartott egy-sgy ház határa, egybevetette* a városi jegyzőkönyvekkel, kié volt ez a telek. Nem volt költő és rajongó, de fölhevített költőket, s útjukra- indított rajongókat, mert beléjük oltotta ennek a szenvedélynek forró es tartós indulatát. A város azzal rótta le hálóját iránta, hogy utcát nevezett el róla az egyik új városrészben. De nem vol- i na-e méltó űrök pihenőhelyéimegjelölni a atam-.uy maradandó »*• em' .m.'Uel? IjWz, szobra Is van Eger ben. Akik személyesen ismerték, 1 tudják, hogy Stróbl Alajos Dobó-szobrának bal oldali melléke lak ja, a fokost markoló Mokehev pontos masa Breznay Imrének. Életrajzából csak ennyit: édesapja. Breznay Károly szabómester volt, abban a házban, amely áz egykori Tót-sor, ma Szederkényi u*- , ca város felőli sarkán állt, a Hatvani temetővel szemben. így mondta el egyszer e sorok írójának, /születésének századik évfordulója alkalmából kizarándokolnak ' családjának n pes leszármazó!,, hálás tanítványai, akiket ő tanított meg a hazai táj szeretetére. A siront egyszerű, már alig olvasható felírás. És ami a nagyoknak jár. Magyar babér. Borostyán. Dr. Kapor Elemér II Meddig lesznek mostohagyerekek" ? „Továbbtanuló fiataljaink egy része nehezen, más része pedig egyáltalán nem tudja helyét megállni középiskoláinkban, A fizikai dolgozók gyermekeinél külön nehézségekkel is találkoztunk. Az 1968—69-es tanévben 4,3 százalékuk még a tanév első felében lemorzsolódott, s mintegy 10 százalékuk bukással fejezte be az első évet.” Érdemes mottóként idézni a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya által kiadott módszertani levélből, megéri, mert a hivatalos ízű mondatok mögött megnyerő indulat rejlik. Valamiféle siirge- tési sarkaHós a többre, a tényleges törődésre. Erre bizony szükség van, még akkor is, ha évek óta minden fórumon beszélünk a munkás' és paraszt fiatalok támogatásáról, méz; akkor is, ha valóban születtek e téren eredményeit. A céltól még túl .messze vagyunk. ÍÍPS7rtlP8 staii ztika F/zt igazolják a felmérések mutatói is. A kereső lakosság 71,5 százaléka • munkásparaszt. Gyermekeik továbbtanulási aránya országos szinten — mi :s csak 54,7 százaiéi;. Meglepő az is, hogy míg a1 szellemi d*. Igazók fiainak, ‘ Iá. -.r.k 13* , százaléka tar.ui . cúub középiskolákban, at : a kézi munkátok gyárrá nek csn/í negyven százaléka. Némileg megnyitható, In y a szakközépiskolákban i-; vannak többségben. Annál 1 kisebb aranyban \ ..... .* c viszont glmná. ken-,:., i. Akik mégis idp ! : — ^többségükben — a . *. git tekintik műveltségi pia- - fonnak. Országos felmérések igazolják, hogy a szellemi dolgozok éreftségizett gyermekei közül minden harmadik-negyedik, a fizikai dolgozóknál azonban csak minden nyolcadik-tizedik folytat felsőfokú tanulmányokat. Képességi hátrányról lenne szó? Korántsem! Csupán környezetsugallta szemléletiről. A kétkezi munkát végző szülők többsége nem inspirálja fiait, lányait többre, továbbtanulásra, hanem fo- ■ rintokban hamar kamatozó szakmát javasol, A fiatalok hallgatnak a szülői szóra. Képességek kallódnak el. Mennyi tehetség szunnyad így észrevétlen! A sok is kevés Nem tettünk volna eleget? A megyei adatok1 másról bi . A m-. yn tanács művelődési osztálya, a. pedagógus szakszervezet megyei bizottsága az elmúlt évben nagyszabású felmérést végzett, melynek keretében a különböző iskolatípusokba való átmenet problémáit elemezték. Felhívták a pedagógusok figyelmét arra, hogy fokozott törődéssel segítsek nz újjal nehezen birkózó fiatalokat. Megállapításaik eljutottak minden iskolához. A pedagógusok igyekeztek korszerűsíteni — a lehetőségekhez. martért — oktatásinevelési módszereiket, tartalmasabbá formálták a szakköri munkát, a korrepetálásokat, a tanulószobai tevékenységet. Ezzel is próbállak segíteni a kétkezi munkások gyermekeinek ta- nulá-.i gondjain. Az iskolák felvételt előkcs/jtő kurzusokat szerveztek, .differenciáltan foglalkoztak a továbbtanulni szándékozó tehetséges munkás-paraszt t • tatokkal. A pedagógus sz . - szervezet megyei bízott; < az elmúlt tanévben 42 szu . • kört működtetett számú. E tanévben már 62 se., i felvételi felkészülésüket, megyei művelődési os: az elmúlt nyáron már I madízben szervezett elé szító tanfolyamot, mely keretében a tagozatos £ náziumi osztályokba fe! munkás-paraszt fiatalé ,i készítették . fel — ti - mentesen — a gimnázb •), tanulmányokra. A nyaru' sál egybekötött tanfoly . i minden költségét a meg' ei tanács művelődésügyi ősz á- lya fedezte. Kétkezi munkások gyermekeit vették fel elsősorban kollégiumokba, azért, hogy környezetszabta műveltségi hátrányaikat minél hamarabb felszámolják. Mindez nem kevés. Am mégis azt kell mondani: nem elég mert e téren még a sok is kevés. Az elért eredmények nem lehetnek megnyugtatók, hanem többre kell sarkallniuk. Hátránypótló iskolát A munkás-paraszt fiatalok még mindig az oktatásnevelés „mostohagyerekei”, jó részük még most is reménytelenül birkózik a mű-' veltséghiárjyokkal. Mit kellene tenni? Az iskolának jut a feladatok oroszlánrésze: pótolni azt, mit az otthon nem adhatott. Hogyan? Észre kell venni, meg kell látni a nehézségekkel gyűr- kőző fiatalokat, s az eddiginél is differenciáltabban foglalkozni velük, önállóvá nevelni őket, kibontakoztatni öntevékenységüket, felfedezni, fejleszteni értékes képességeiket, biztosítani kulturáltabb szórakozási lehetőségeiket, segíteni á család nevelő tevékenységét, figyelemmel kísérni pályaválasztási gondjaikat. Különös probléma ez falun, ahol az iskolások több mint kilencven százaléka kétkezi munkás gyermekek, s itt # korántsem annyira biztosítottak a korszerű oktatás-nevelés tárgyi és személyi feltételei, mint városon. Ezen sajnos egyelőre változtatni nem lehet, a meglévő erőkkel kell az eddiginél sokkal többet elérni. Mindennapi törődés kell, hogy idővel egyre kevesebb legyen az elkallódott tehetség. A mostohagyerek ... Pécsi István Sólyom—Szabó: Ez a címe a néhány éve a mozikban már bemutatott, s akkor is sikert aratott angol filmnek. Fanyar, néhol talán feleslegesen a burleszkbe hajló vígjáték ez az angol kisemberek életéről, a felső tízezer erkölcsi világáról. Ám úgy vélem, hogy Peter Sellers kétségkívül könnyed-fanyar és magabiztos játéka mellett a siker egyik fő tényezője — a szinkron. Ebben az esetben Márkus László szikron hangja. Olyan kifejező és azonosuló volt, hogy hangjának „gesztusai” is teljesen egybeestek a filmen látható rzínész valóságos gesztusaival. Peter Sellers magyarul beszélt. Nem szinkron hangja volt —, hanem megtanult a mi kedvünkért a legtökéletesebben magyarul! 1976. október 6., kedd 16. A I , , ibb amerikai csatahajók ... Ez — teljesen érthetően — félelmetessé tette ^számára a jövőt, hiszen ő is oda készült. Hátha kihasználják a japánok ezt az alkalmat? A legszívesebben máris rohant volna vissza a hajójára, hogy továbbítsa'az ONI tisztjének mindazt, amit itt most megtudott. De nem hagyhatta egyedül Huss őrnagyot, s a defenzív tisztek még mindig nem jöttek... — Hol hallotta ezt? — bökött mutatóujjával Anderson ' a blokkfüzeti é irt mondatra, s villámló Szemmel nézett Shawanra. A pincér hallgatott, egyetlen szót sem szólt. Nem kérdezett, most mái’ nem is próbált támadni, magába ros- kadtan ült a széken... S mennyivej nagyobb lett volna Anderson izgalma, ha tudja, hogy Shawan valódi neve Tsuguomi Kadomatsu, a apán hadsereg ezredese, akit hat évvel ezelőtt vezényeltek ide, Singapore-bu, erre a fontos angol katonai és tengerészeti támaszpontra, hogy rendszeresen tájékoztassa a japán hírszerzés tokiói főhadiszállását az itt" szerzett értesülésekről. De ha lehet, a meglepetés, a félelem még inkább úrrá lett volna a kapitányon akkor, ha azt is tudja, hogy Shawan már délelőtt továbbította értesülését Tokióba, s a konspirációs szabályok ellen vétett, ami1 kor a blokkfüzet szövegét nőm semmisítette meg ... Közben megérkeztek az angol elhárító tisztek, s elvitték Shawant. Anderson rohant vissza a hajójára. Első dolga volt, hogy megkeresse az ONI tisztjét, s amikor nagy nehezen rátalált az egyik csatahajó tiszti kantin- jában, egy szuszra elmondott mindent, amit az angol tiszti klubban látott és hallott. Az elhárító tiszt kissé bori; gőzös állapotban hallgatta végig a kapitány szavait, de amikor Andersou odáig ért, hogy Shawan már a Pearl Harbour-i összevonás időpontját is tudja* nyomban kiszállt fejéből az ital gőze. Az események gyorsan peregtek. az ONI tisztje rendkívüli úton továbbította értesülését az Egyesült Államokba, majd az ONI parancsnoksága tájékoztatta a haditengerészet vezetőit, azok pedig a vezérkari főnökök egyesített bizottságát. Ezek után nemcsak a katonai megfontolások, hanem a józan ész is azt diktálta volna, hogy a november 25. és 30. között tervezett Pearl Harbour-i összevonást —, ahová a valóságban majdnem 400 csatahajót, 300 repülőgépet vezényeltek — mihdenképpen el keil halasztani, illetve a tervet meg kell változtatni. Am ekkor valaki, vagy valakik közbeszóltak: „Szó sem lehet róla! Ez az értesülés mjntjösz- s^e hírszerzői regisztrálása egv készülődő akciónknak, de már egészen jól haladnak tárgyalásaink a japánokkal, s ezt semmiképpen sem befolyásolhatjuk azzal, hogy tervünket megváltoztatjuk. Még azt gondolhatnák, hogy ellenük készítünk elő valamit!" Körülbelül ez volt a lényege anijak a bizonyos „közbeszólásnak", amely minden jel szerint a külügymi- nis-tóriumból eredt, s egyetértésre talált a vezérkari főnökök egyesített bizottságában is, mégpedig abból a meggondolásból, hogy a japánokat a Szovjetunió elleni háború felé kell tolni. „Különben sem mutatja semmi jel, hogy az USA ellen készülődnének. Hogy annyira mozgolódnak a japán hírszerzők? "Háborús világot élünk!...” S ugyanez maradt, az álláspont akkor is, amikor két • hétt 1 a IVa.'l Harbour-i támadás előtt a szovjet kormány diplomáciai csatornákon keresztül értésére adta az Egyesült Államoknak, hogy a japánok nagyszabású támadást, készítenek elő Pearl Harbour ellen. A forrást persze nem jelölték meg — ez már csak a második világ- tfáború befejezését követően került n.vilvánősságra: a hírszerző doktor Sorge volt, a tokiói német nagykövetség mellett működő sajtótudósító, a Szovjetunió egyik leg- • kitűnőbb hírszerzője, a má* , sodik világháborúban. A Pearl Harbour-i felvonulás november 25-én megkezdődött. Egymás után érkeztek az amerikai csatahajók, repülőgép-anyahajak a Csendes-óceán nagy tengerészeti bázisára... 1041. december 7-e, vasárnap reggel, hét óra ötvenöt perc. Egy kis ház padlásszobájából, amely Pearl Harbourra nézett, Ruth Kühn messzelátóját a kikötőben békésen és gyanútlanul hov- gonyzó amerikai csatahajókra szegezte, majd felnézett az égboltra és így szolt apjához: — Jönnek!... ' Dr. Bernard Julius Ottó Kühn izgatottságában akaratlanul is kissé megremegett: — Csak be tudjanak jönni a tengeralattjáróval a védelmi zár mögé — felelte. — Mert ha nem ... — Egészen biztosan sikerülni fog — mondta a lány, erősen és határozottan. — Nézz az égre! Itt vannak! S valóban, északkelet felől három repülőkötelék tűnt fel az égbolton. Először csak apró pontocskák a felhőtlen, napsugaras csendes-óceáni égen, majd perc»ől percre nőttek .. Már a motorzúgásukat is jól lehetett hallani. (Folytatjuk)
