Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
Dallam száll Kálban Egy léríikórus hétköznapjai „lOöS. novemberében húsz xHlkídvclö férfi elhatározta. hogy megalakítja a. község énekkarát. Az alakuló ülést 22-én tartották. Az énekkar névadójának Bartók Bélát, a huszadik századi zeneszerzés egyik legnagyobbjai választották.” így tudósít a férfikórus házi krónikája. A díszes album sikerekben' gí^dag tizenkét év emlékezetes pillanatait örökíti meg. Először bronz-, majd ezüst-, végül aranykoszorús ■minősítést szereztek. Bárhol léptek fel. mindenütt sikert arattak. Fotok emlékeztetnek#.. Fellépések a rádióban. értékelő, biztató kritikák ... Emlékplakettek, díjak garmadája... De milyenek a hétköznapok? Hogyan lehet ma az otlhonközpontú világban asz- szetartani közel félszáz dal- kedvelő falusi embert? Aki kezdte Galambos László iskola- igazgató. Az ének, a dal megszállottja. Ecséden szervezett először énekkart. Folytatta * Mezőszemerén. Együttesét már akkor is országszerte ismerték. Mihelyt — ennek épp tizenkét éve — Kaiba került, énekkart teremtett. Nem pénz vonzotta. ■ hanem szenvedélye sarkallta. Szervezett, agitált. Férfikórus volt az álma. Nem zavarta, hogy passzivitással riasztották, konokul hitt a dal varázsában. Igaza lett. Húszán kezdték, ötvenre gyarapodtak. Hogy sikerült? Keresetlenül válaszol: „Akartuk”. Nemhiába. Tizenkét éve hetente egyszer összegyűl az övén ember és száll a dal Kálban... — Nem tudnék a kórus nélkül meglenni. Évek során összeforrtunk. Nem elsősorban a siker — bár ez is jóleső érzés —. hanem a közös munka öröme tart össze bennünket. Furcsa paradoxon, de le kell írni: az igazgató karnagy testnevelés szakos tanár... Húsztól — hetvenig Otthonülővé válunk. Tévé, rádió, család hazavonz. Ám ez az ötven ember kivétel. Egy-két órával próba előtt már gyülekeznek a művelődési házban. Fiatalok? Nem egészen. Akad köztük húszéves, ám olyan is, akit csak egy-két év választ el a hetedik X-től — Mi a vonzóerő? A húszéves Tóth Kálmán meglepődik: — Szeretünk énekelni. Ma is meg lehet nyerni az embereket, csak valakinek el keN, kezdenie. — Hogyan lett kórustag? — Megkérdezték: van-e kedvem. Eleinte nem bíztam a hangomban, mégis eljöttem, mert sokat hallottarii -a kórusról. És az alapítók? Novak János hetven éves. Egy a kezdő húsz közül. A karnagy szép tenorját dicséri. ö is természetesnek imája. hogy hetente három vagy négy órát együtt tölt kollegáival. — Negyven éve éneklek. A dal elsöpri a napi gond: ^ nyomán támadt keserűséget Az ember szinte újjászületik — Mit jelentett a siker? — Különösen emlékezetesek rádiófellépéseink. Jó. hogy néhányszor szétnézhettünk olyan- helyen, ahol az egész országot bezenésítik. Kozma Lajos szintén az alapítók egyike. Gyöngyösön dolgozik göngyölegraktárosként. ötgyei ekes családapa. Gondja akad elég, mégsem hiányzik egyetlen próbáról sem. — A legkisebb gyerek, a hatéves figyelmeztet mindig: Apa, dalárdapróba lesz ma. Persze, csak úgy mókásan, mert tudja ő. hogy sosem tudnék elfeledkezni a hétfő estékről. Baráti légkör A káli ctvenet nemcsak a dal. pz éneklés szeretető köti össze. Próbára látogattam hozzájuk. Megkapott a baráti légkör. Kezdés előtt egy kis diskurzus az aszalóknál. A kártya kedvelői családias légkörben keverték az ördög bibliáját. A sakkbarátok el- mélyülten hódoltak szenvedélyüknek. — Mindig így van ez. Egykét órával hamarabb érkezünk. Jólesik elbeszélgetni, kicserélni gondolatainkat ~ érvel Tóth Kálmán. Aztán hozzáfűzi: — Nemzedékek találkoznak itt. A nótakedv elsöpri a korhatárokat. Büszként emlegetik díjaik sorát. Örömmel beszélnek a ktsz és az ÁFÉSZ anyagi támogatásáról. Igaz, sokaf jelent az évi tizenhétezres segítség, gondtalanabbá teszi a munkát. Ám a - legtöbb, a semmivel sem pótolható: a lelkesedés, a nem mindennapi összetartás. A káli öt ven bizonyított. . Diákok, termelőszövetkezet1 tagok, pedagógusok igazoltak: él még az énékkedv. Dallamok szállnak a káli estében ... Pécsi István Hajmeresztő bravúr Túlhaladott ma már az a felfogás, miszerint lélegzetelállító .lelenc irt csak artista- piogramon iáíbat rz ember. A gyakorlat igazolja, hegy dermes/tően haló produkcióból nincs hiány az utcán sem. Főleg ott, aJ,iól gépjárművek közlekednek. De íme a megtörtént eset: Hétköznapi kora este sétálgatok az egri lírödy mozi előtt, élvezem az őszbe „csavarodott1* természet szépségeit. Egyszerre csak fejfájdíí A:t éles fék csikorgásra kapom fel fejem. A Szépasszorty- völgy felöl s z á g u 1 d v a érkező szürke Warsaw át pillantottam meg, amelynek kerekei Hz-tize nőt métert csúszva — sülnie barázdát szántva — siklatlak a betonon. Az autó végül Is a Kacsa italbolt bejárata közelében levő járdaszélnél áll meg. De rövid időre, mert a merészkedő kedvében tetszelgő vezető hirtelen gondol egyet ée háromszázhatvan fokos irányt változtatva tovarobog. — Ez aztán bravúr volt. . . —• véleményez a mellettem álló kalapos űr. — Mégpedig hajmeresztő! — toldja meg egy szemüveges férfi. Az idegborzoló látvány szemtanúi — gyalogosok és gépkocsivezetők — azonnal intenzív eszmecserébe kezdenek. Jómagámnak csupán az a dolgom, hogy regisztráljam az egybehangzó álláspontokat. Sólyom—Szabó: 12. S ekkor működésbe lépett ismét az ÖNI gépezete. Előkerültek a japán konzulátus tagjainak a fényképei, s az egyiken felismerték Yama- motót, aki a konzulátus adminisztrációs személyzetéhez tartozott, s Kochiba néven szerepelt az amerikai nyilvántartásokban. Stanleynek és feletteseinek nem volt nehéz most már arra következtetniük. hogy a konzulátus embereihez, pontosabban Kochibához futnak össze azoknak az ügynököknek a jelentésed, akik az USA tengeri flottája után kémkednek. Vajon mit tudhatnak? Ki kell deríteni. S bár Stanleyék tudták, hogy a külügyminisztériumban hónapok óta folyik a japán—amerikai diplomáciai alkudozás bizonyos távol-keleti érdekeket illetően, mégis úgy döntöttek, hogy egyik éjszaka meglátogatják a japán konzulátus épületét. Az ONI vezérkara úgy vélte, hogy feltétlenül meg kell ismerkednie azzal az anyaggal. ms Oktober L. crtWrlofc amely a japánok birtokában van; az amerikai csatahajók tengeri mozgásához, hadi feladataihoz; ismerniük kell, vajon mit tudnak minderről a japánok. Egyszerű volt’ a feltételezés: ha a japánok ennyire kíváncsiak a flotta iránt, s különösen Pearl Harbour kikémlelését tűzték ki feladatukul, akkor valami már eljuthatott hozzájuk: az amerikai haditengerészet úgy tervezte, hogy amennyiben háborúba keveredne Japánnal, a támadás kiindulópontja, legfontosabb bázisa Pearl Harbour lenne. Lehetséges persze, hogy a japánok csupán abból indulnak ki: ha az USA háborúba keveredik velük, tengeri . támaszpontul mindenképpen a Hawaii-szigeteket kell felhasználnia. Késő este volt, amikor a három fiatalember elsétált a jaftón konzulátus épülete előtt. A figyelmes szemlélő felismerhette a három fiatalember egyikében Stanley hadnagyot... Mindent a legnagyobb gdnddal készítettek elő. A kis csoport egyik tagja a leg- furfangosabb zárak specialistája volt, így szerepelt az ONI tisztjeinek a névsorában, s rá várt a feladat, hogy néhány mozdulattal megnyissa az utat Stanley hadnagy előtt. Azt már *orábban kikémlelték, hogy ebben az épületben is, csakúgy mint minden japán konzulátusi épülebben, vagy követségen. egy különleges sifre- gép működik, s ez naponta változó jelkulcsai továbbította az anyagokat Tokióba, Stanleyék persze nem a gépet akarták megszerezni, hanem arra számítottak, hogy a jelkulcsrendszer, pontosabban a szerkezet működésének megállapításával felfoghatják majd az éterben a rádióadásokat, megfejthetik a szöveget. A kihalt utcában már csak néhány lépés volt hátra a konzulátus ajtajáig. Az épület utcai frontján helyezkedtek el az irodák, s itt volt az a szoba is, ahol a sifre- gép állt. A hátsó részben lakták a konzulátus alkalmazottai ... Stanley körülnézett. de nem látott semmit, csupán néhány száz méterrel arrébb, az úttest mellett- parkoló fekete kocsit. Ez azonban nem zavarta. Hirtelen az ajtóhoz léptek, a zárak specialistája pedig akcióba kezdett, s nem egészen egy perc múlva feltárult előttük a konzulátus ajtaja. Tudták, hogy ez a területenkívüliség megsértése, de oly nagy volt a tét, hogy xa’ GHI vezérkara még erre Felhőnyi csapatokban Eszerint a megyeszékhely egyik igen labilis közlekedési pontja a Kacsa italbolt előtti terület, amelyre a Tiinitárins, a Velekes&y; a Sóház, zz Arany János és a Szápasz- sjscny-völgy utcából is be lehet hajtani. Elsőbbségi joi.;a — tapasztalatunk szerint kevesen tartják ezt liszt eleiben! — a Szópasszony-völgy utcából érkezőnek van. De arra nincs felhatalmazása, hogy a személyi és anyagi biztonságot erősen veszélyeztető sebességgel vezesse kocsiját. Hiszen egyebek között tekintettel keli lenn; néhány tényre, így például arra, hogy az adott pillanatban n.ágy irányból is érkezhet jármű, nem Is szólva a gyalogosokról, akik — zebra hiányában — kercsztül-lcasul bandukolhatnak az úttesten. A helyzetet csak nehezíti, hogy a közelben iskola is van, melynek tanulói ugyancsak birtokolják időnként az utat. összegzett következtetés: illetékeseknek mielőbb intézkedniük kell — megfelelő forgalmi jelzőtáblák felállítására és a gyalogátkelőhelyek kijelölésére gondolunk —, hogy az egri Kacsa italbolt környéki közlekedés biztonságos legyen. Igaz, az említett eset ezúttal karambol nélkül végződött, de nem valószínű, hogy minden bravúroskodó gépkocsivezetőnek iljTen szerencséje lesz... —velkei— .is vállalkozott, megkerülve a külügyminisztériumot, és az egyéb fegyvernemek hú-szer- ző és elhárító szolgálatait. A hadnagy és társai egy sötét folyosóra értek, de mind a hárman úgy mozogtak, mintha napjában többször is bejárták volna az épületet. Halk csörrenéssel újabb zár nyílt ki, s beléptek abba a szobába, ahol a sarokban csendesen, magányosan állta különleges masina. Zseblámpa csóvája kereste a szerkezet beállítógombjait, majd a • kis csoport harmadik tagja,, a különleges műszerész végigtapogatta a gépet. Miközben ő dolgozott, a hadnagy körülnézett a szobában, de semmi érdemlegeset nem látott, nem 'talált. Már jó öt perce tartózkodtak a számukra tilos területen s Stanley nem kis izgalommal hajolt a fal mellett álló gép fölé, amikor hirtelen felpattant a falban egy kis ajtócska. Az egész nem volt nagyobb, mint egy kisebb kép. A kattanásra mindannyian felkapták a fejüket,- s a zseblámpa fénye mellett láthatták, hogy egy rejtett, falba épített kis páncélszekrény ajtaja nyílt ki. Csapdának sej tették, mert különben hogyan nyílt válna Ili magától? Mindhárman megmarkolták a pisztolyukat. Vártak néhány másodpercig, de csend volt. Honnan is tudhatták volna, hogy a zárak specialistája véletlenül nekitámasz- kodott a falburkolat ama részének, ahol a rejtett páncélszekrény nyitó gombját helyezték el? Stanley gyorsan feltalálta magát, bevilágított a kis pán célszekrénybe, majd kirántotta az ott levő dossziét. Japán szövegű iratok... ElgyiA Duna-Ti- sza közi szikes tavakon többezres csapatokban gyülekeznek a szárcsák és vadkacsák. A hideg idő közeledésével Skandináviából és a Balti-tenger térségéből költöznek a Balkán félsziget déli részére és a görög szigetekre. Felhőnyi csapatokba gyűlnek a seregélyek is. Egy-egy raj több tízezer madárból áll. Éberen őrködnek a szőlőkben, mivel egy ilyen csapat fél óra alatt 3—4 hold szőlőt „szüretel”. (MTI foto — Karáth Imre felvétele) Helyreigazították a mohácsi vész krónikását A mohácsi síkon, a gyászos emlékezetű 152ö-os magyar—törők ütközet színhelyén, az utóbbi é\ek legérdekesebb és minden bizonynyal legkiterjedtebb ásatása folyik ezekben a napokban, hetekben. Dr. Papp László régésznek, a pécsi Janus Pannonius Múzeum nyugalmazott igazgatójának vezetésével honvédek kutatják a harcmezőt, a tömegsírok feltételezett helyét. Magyarorkük sem tudott japánul, így nem is fejthették meg annak titkát. De gyorsan előkerült a különleges fényképezőgép, s a gyér fény mellett egymás után rögzítette a dosszié tartalmát. Amikor készen voltak, visszahelyezték az anyagot a kazettába, majd megpróbálták az ajtaját bezárni, de sikertelenül. Hiába babrált vele jó néhány percig a „lakatos”, kísérletei eredménytelenek maradtak. A műszerész közben sok mindent megállapított a gépről. Megtudta, hogy aznap milyen jelkulcsot használtak, s hogy a gép 27 jelkulcsrendszerre állítható, amelynek variációi az írógép billentyűihez hasonló ábécé keveréséből adódnak. Feljegyezte a variációs lehetőségeket, aztán mivel már több mintegy órát töltöttek a konzulátus épületében, szépen kisompolyogtak. Bezárták a sifregép szobájának az ajtaját, majd a konzulátus kapuját is, s már éppen futásnak eredtek volna, hogy minél távolabb legyenek a tiltott területtől, amikor négy markos alak ugrott ki az úttest szélén parkírozó gépkocsiból, s rájuk vetette magát. Stanley a pisztolyához kapott. Kiütötték a kezéből. Mindhármukat megkötözték és betuszkolták a nagy Chevrolét-kocsiba. Az ONI-tiszteknek fogalmuk sem volt róla, kiknek a kezébe kerültek: Robogott velük a kocsi, végig a városon. Stanley arra gondolt, hogy talán a japánokkal együttműködő németek biztosították a konzulátust, felfedezték a titkos jövevénye- liet, s most olyan helyre viszik őket, ahol megpróbálják szóra bírni... (Folytatjuk) szágon ilyen nagyméretű csatatéri ásatás még nem volt; hozzávetőlegesen ötmillió négyzetméternyi területet kell „végigtapogatni” — ilyen kiterjedésben zajlott ugyanis a harc. Dr. Papp László, aki több mint négy évtizede foglalkozik már a mohácsi vész körülményeinek tisztázásával, érdekes kutatási rendszert dolgozott ki. A Majs és Sátorhely közötti óriási terület kritikus részeit sakktábla- szérűén ássák fel és így aránylag kis erőfeszítéssel nagy területet tudnak „szondázni”. A kutatás közvetlen célja Sátorhely méllett az a hely, ahol a/csata kezdetén a magyar sereg szétverte a török lovasságot és Majs határában az a dombhajlat, ahol az ütközet végkifejletében a török tüzérség megsemmisítette II. Lajos király, hadát. Ez utóbbi hellyel kapcsolatban drs Papp László fontos felfedezést tett, helyreigazítva a krónikás — Bro- darics István szerémi püspök — azon állítását, amely eddig minden történészt és régészt megzavart. A csatában részt vett történetíró krónikájában azt írja, hogy a török tüzérség, Földvár falunál helyezkedett el és itt történt a döntő összecsapás. A hajdani falucska maradványait meg is* lelték és azonosították, ám semmit sem találtak ott, ami megerősítette volna Brodarics állítását. Nem is találhatták, mert a krónikás tévedett. Dr. Papp László ugyanis kiderítette, hogy az a fahl, ahol a török állások voltak, nem Földvár, hanem Merse. Ez a település teljesen elpusztult az lütközet során, maradványait' azonban sikerült megtalálni és feltárni. Évekkel ezelőtt huszonkilenc janicsár puskagolyó került felszínre ezen a helyen. A vasgolyókat a Lenin Kohászati Műveli laboratóriumában megvizsgálták és megállapították, hogy valóban a mohácsi vész idejéből származnak. Eszerint itt volt a csata középpontja és — feltehetően — itt nyugszanak a magyar hősök is, tehát ide koncentrálják az l
