Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

Felfrissültén, nagyobb lendülettel

A szeptemberi vezetőség- választó taggyűléseken megyénk 567 alapszervezetében több mint ezer olyan párttagot tisztelt meg bizalmával, választott az alapszervezet titkárává, vagy a pártvezetőség tagjává a párttagság, akik eddig még nem töltöttek be ilyen tisztséget.

Űj titkárok, új vezetőségi tagok! Olyan emberek, olyan kommunisták, akik a párttagság véleménye szerbit megfelelnek e megtisztelő bizalom követelményeinek, akik értik, érvényesíteni tudják a párt politikáját, akik emberi tulajdonságaikkal is tekintélyt vívtak ki mind a párttagok, mind a pártonkí- vüliek előtt.

Lassan egy hónap telt el az ünnepélyes vezetőségválasztó taggyűlés óta, s máris itt vannak a „szürke hétköznapok”. Az új titkár, bár korábban is tagja volt a pártvezetőségnek, most mégis új szemszögből vizsgálja feladatát. Az augusztusi és szeptemberi taggyűlések tapasztalatait, észrevételeit rendezgetve látja: több olyan

feladat van, amelynek megoldásán másként kell dolgoznia a vezetőségnek, mint eddig. Jóval több törődést kívánnak például a szocialista brigádok. Erősíteni kell a pártépítő tevékenységet, észrevenni azokat a fiatalokat és női dolgozókat, akik kommunista módon vélekednek, élnek és dolgoznak. Ezeknek egyengetni kell útjukat a párthoz. Most ébredt rá igazán, hogy a párttagság nem mindegyik tagja végzi egyforma lelkesedéssel és szorgalommal párbmegbízatását, hogy nem kevés az olyan párttag, akinek nincs pártmunkája. Céltudatosabban kell munkálkodnia a vezetőségnek, a párttagság egy- beforrottságának erősítésén, az elvtársi, a közösségi szellem fejlesztésén is. Nagyobb figyelmet kell szentelni a társadalmi tulajdon védelmének, sürgetni kell az alkatrészhiány megoldását, szólni kell & hathatósabb intézkedést kell kicsikarni a fizikai dolgozók beiskolázására, a munkafegyelemmel is van gond, az illetékes vezetőket is figyelmeztetni kell, hogy rossz a munkaszervezés, emiatt sok a termeléskiesés.

Egy másik alapszervezetben a vezetőség új tagjának volt néhány jó ötlete, el is mondta azokat a vezetőségi ülésen. A többieknek is tetszettek a javaslatok, a gondolatok, s úgy döntöttek, meg is valósítják azokat. Most már „csak” a titkár van soron, hogy „beindítsa a gépezetet”.

Felfrissültén, nagyobb munkalendülettel és kedvvel mérik most fel feladataikat, tennivalóikat az újjáválasztott vezetőségek. S nem utolsósorban azért, mert új emberek is kerültek soraikba, olyanok, akik új ötleteket, elképzeléseket, gondolatokat hoztak magukkal. Ez természetes is, hiszen azért tisztelte meg bizalmával őket a tagság, mert mozgékony, kezdeményezésre kész, vezetésre termett embereknek mutatkoztak eddig is. A vezetés összetételének felfrissítése tehát új színeket, elképzeléseket hoz a pártmunkába.

De nemcsak az új vezetőségi tagok, titkárok néznek most szét „más szemmel”. Akiket megújítottak tisztségükben, azok zöme is azzal a szándékkal folytatja munkáját, hogy az eddiginél is nagyobb szorgalommal, eredményesebben, jobban és okosabban tevékenykedjék. Es ez nagyon-nagyon fontos, hiszen a régi vezetőség nagy többségét újjáválasztották, a zöm tehát már korábban is helytállt posztján. A tisztújítás nemcsak erkölcsi megerősödés és megnyugtató érzés nekik —, hogy alapjában

elégedettek velük, továbbra is bíznak bennük—, Iranern serkentés, ösztönzés is. A taggyűlést megelőző beszélgetések, a taggyűlésen elhangzott bírálatok fényt derítettek munkájuk gyenge oldalaira, segítséget kaptak ezek megoldásához, kijavításához. A sok okos, jó szándékú tanácsot megfogadva most korszerűbb, nyugalmasabb munkamódszereket keresve és alkalmazva, az eddigieknél is többet kívánnak foglalkozni a munkahely, az egyes emberek gondjaival, problémáival, jövőjével.

Természetesen nem arról van szó, hogy az új titkár, az új vezetőség fenekestől fel akarja most forgatni a világot, hogy ezután mindent másként lát, másként csinál. “Alapjában és lényegében eddig sem volt baj egyetlen alapszervezetben sem a szemlélettel, vagy a gyakorlattal. Egyes dolgokat, módszereket azonban —, mert á társadalom fejlődése az emiber élete és gondolkodása folytonosan változik — hasznos újból és újból vizsgálni.

Ezt teszik most a legtöbb pártalapszervezetben. A járási pártértekezlet, és később a megyei pártértekezlet, majd a X. kongresszus határozatai, útmutatásai nyomán szétnéznek portáikon, újból felmérik teendőiket, még elmélyültebbé, ugyanakkor még konkrétabbá, hatékonyabbá teszik az alapsaerveaet munkáját

Papp János

Kevés a szén?

Alapító szövetkezeti tagok köszöntése Lőrinciben

Bensőséges ,ünnepség keretében köszöntötték a napokban Lőrinciben azt a 40 idős szövetkezeti tagot, akik 2S, évvel ezelőtt Lőrinciben, Nagykökényesen és Heréden megalakították a földművesszövetkezetet. A megalakulásról és az eltelt negyed században elért eredményekről Nagy Gyula, a szövetkezet igazgatóságának elnöke

tájékoztatta a jelenlevőket, majd az alapítóknak ezután emlékplakettet és jubileumi emléklapot dott át. Az ünnepségen Lu- dányi Mihály, Gregus János, Tóth István és Kiss Sándor alapító tagok elevenítették fel a kedzeti lépéseket, amelyekből ma már több milliós áruforgalmú és vagyonú szövetkezet alakult ld.

Sokan sokfeleképpen vélekednek nálunk az utóbbi években a szénszükségletről. Hall az ember okos, szépen fogalmazott érveket arról, hogy szénbányáink mennyire nem gazdaságosan termelnek, s hogy korszerűtlen energiahordozó ma már a szén. Az érvek logikusak, s mi tagadás: aligha van olyan család, ahol nem szívesebben fűtenének gázzal, vagy olajjal — már csak azért is, mert tisztább kényelmesebb, mint a széntüzelés.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű, amit minden logikus kinyilatkoztatásnál meggyőzőbben bizonyít a TÜZÉP-telepeken szénért sorban állók tömege. Konkrét példáért nem kell mesz- sze menni, hiszen a közelmúltban lapunkban is szó volt a szénhiányról, s amint a TÜZÉP vezetőinek válaszából kiderült — s ezt tények bizonyítják — korántsem az a hiba, hogy a TÜZÉP vezetői számították el magukat, amikor éves rendelésüket eljuttatták a szénbányákhoz. Sőt — amint az Űzd vidéki Szénbányák kereskedelmi osztályának vezetőjétől megtudtuk — az Eger —salgótarjáni TÜZÉP vezetői tavaly az azelőtti évektől eltérően nem 200, hanem 300 ezer tonna szenet igényeltek erre áz évre. A szénbánya vállalat azonban — termelésének változatlan mennyisége miatt — 1970-re is csak a szokásos 200 ezer tonna szenet kötötte le megyénk lakosságának szénéllátására.

Az első és a második negyedévben meg is kapta a TÜZÉP a leszerződött meny- nyiség félét, sőt néhány ezer tonnával még többet is. A harmadik negyedévi „porció” viszont — amikor a tél közeledte miatt ugrásszerűen felszöknek az igények — 500 vagonnal kevesebb volt, mint a tervezett. Ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy a hirtelen erős lehűlés október elején még csak tovább fokozta az őszi időszak egyébként is lökésszerű forgalmát, világos, hogy „rövidzárlat” keletkezett az igények és lehetőségek között.

Vajon miért maradt le a harmadik negyedévben az Ózdvidéki Szénbányák több

mint 500 vagonnal? — Szó sincs lemaradásról. Valamennyien tudjuk, hogy az ország keleti részében, Szabolcsban, áz árvízhelyzet miatt májustól késő őszig szinte kizárólag árvízvédelmi, majd építőanyagot szállítottak sínen, országútop egyaránt. Ezekben a hetek- berr — tehát éppen október elejétől — „szenes irányvonalok” viszik a téli tüzelőt Szabolcsba, ahol a nyáron az említett ok miatt, nem tudtak a TÜZÉP-ek a szén. forgalmazásával foglalkozni, hiszen készleteik sem voltak.

A szénhelyzet normalizálódásáról adtak tájékoztatást a napkoban a TÜZÉP egri vezetői: elég nagy mennyiségű egeresein szenet kapott az egri TÜZÉP, s praktikus, igazságos módon megszervezték az árusítást is.

Levelezőlapokon gyűjtik a megrendeléseket, s ezen a héten mái- — a jelentkezés sorrendjében postázzák a levelezőlapokat — megkezdik a szén házhoz szállítását. Így elkerülik a tolongást: egy-egy napra csak annyi megrendelőt értesítenek, ahányat zavartalanul ki tudnak szolgálni.

Az átmeneti „zűrzavar” tehát helyreáll rövidesen megyénk szénellátásában. Ám a szénhiánynak kétségtelenül van egy mélyebben fekvő oka, amivel a jövőben — mint realitással — jobban kell számolni a széntermelést és behozatalt irányító i • gazdasági szerveinknek.

Ugyanis — amint az Özd- vidéki Szénbányák kereskedelmi osztályának vezetője is elmondta — piackutatási tapasztalatok bizonyítják, hogy az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan növekszik a lakosság szénszükséglete is. Csak egyetlen példa: lassan falvainkban is szinte minden családnak lesz — már ma is soknak van! — televíziókészüléke. A páratartalom miatt a tv-t nem lehet a konyhában üzemeltetni, azt csakis a szobában nézik, s bizony nem hidegben...!, (Pontos statisztikai adatok szerint például az ország ' viszonylag legszegényebb részén, Szabolcsban is több mint 3000 cserépkályhát rakattak az idén. Ezekbe pedig szón kell). Ilyen

Ügy tűnik, a címben feltett kérdésre — kinek, mennyit s miért fizessen, s juttasson a társadalom — egyszerű a felelet. Ügy tűnik, de valójában a legbonyolultabb kérdések egyike ez. Nemcsak a gyakorlati életben, hanem az elmélet síkján is. .Mert hisz’ már maga a „ki” nehéz dió. Technikus Kovács és technikus Szabó. Ám Kovács sok fantáziát, nagy szakmai tudást követelő tervezőmunkát végez a szerkesztési osztályon, Szabó pedig tizenöt ember munkáját irányit ja az egyik műhelyrészben,' szinte behunyt szemmel, azaz rutinból. Legyen egyforma a fizetésük, mert mindketten technikusok? Ha nem, rnelyi- kőjük keressen többet? Tegyük fel, hogy Kovács és azt is, hogy ezzel mindenki egyetért. Ám megtörténhet, hogy a nagyobb kereset ellenére sem él jobban Szabónál, mert míg az állami lakásban, ő szövetkezetiben* talált otthonra, fizetheti tehát a törlesztést...

A jelszó fordítottja

A nagyon leegyszerűsített példa — mert az életben ennél sokkalta bonyolultabb Kovács és Szabó viszonya — elegendő annak igazolására, hogy nincsenek sémák, s hogy a jelszónak a fordítottja is igaz. Azaz: egyenlő

munkáért egyenlő bért, de különböző munkáért különböző bért! Elvben. Mert a gyakorlatban...? Nehéz ma még megérteni, hogy a különböző munkáért fizetett nagyjából egyenlő bér —■ igazságtalan! Ahogy ezt is: az egyenlősdinek nem a jól, hanem a rosszul dolgozó a haszonélvezője. Igaz, beszéljek róla, de «máj go(tóSás

Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika (L)

Kinek, mennyit, miért?

alig jutottak. -Ezért sem könnyű az életszínvonal társadalmi-gazdasági kategóriáját egyénekre, családokra alkalmazni. Ezért sem, sok másért sem.

Egyenlősdi. Kezdjük nagyon az elején, 1938-ban az egyéni jövedelmek összességének 37 százalékát a népességnek mindössze 9 százaléka élvezte, míg a népesség 43 százalékát alkotó proletá- riátus a jövedelmeknek csupán 24 százalékát mondhatta magáénak. A felszabadulás utáni nivellációs politika — tehát a jövedelmek közelítése —■ szükségszerű, helyes lépés volt. Csak egy kicsitt úl jól sikerült... Ezért történhetett meg például, hogy büntetésnek számított művezetőnek lenni, bizonyos időszakban, s előfordult, hogy a kutatómérnöknél többet keresett á gyári szállításban közreműködő rakodó- munkás ... _ N

Fogalmak, kategóriák

Társadalmi érdek, hogy a nagyobb szakképzettséget igénylő, bonyolult munkát jobban megfizessék, mint a szakképzettség nélkül is elvégezhető, egyszerűbbet Ahogy a reálbérek differenciáltsága is... Álljunk csak meg. Hiszen annyiféle forgalom néz farkasszemet velünk. Reálbér, reáljövedelem, pénzbeni társadalmi juttatás... Mik ezek? A reálbér m bérösszegért — az

ún. nominálbérért— vásárolható anyagi javak és szolgáltatások mennyisége. A reál- jövedelem pedig a reálbér és

— ha némi leegyszerűsítéssel is — a társadalmi juttatások összege.

Korábbi példánknál maradva: Kovács és Szabó jövedelme három fő forrásból táplálkozik. A munkán alapuló jövedelemből, azaz a bérből és a bérjellegű kifizetésekből. (Prémium, jutalom, nyereségrészesedés stb.) A pénzbeni társadalmi juttatásokból — táppénz, családi pótlék, majd a nyugdíj, stb.

— s a meghatározott rendeltetésű társadalmi juttatásokból, mint amilyen az ingyenes egészségügyi ellátás, oktatás, az üdülési szolgáltatások és még sok minden más. A három forrásból származó jövedelem összértékében közrejátszik Kovács és Szabó munkája, s az hogy családjuk hány tagot számlál, mit fogyasztanak, milyen életkörülmények között élnek, azaz mit és miként vesznek -= vehetnek =■= igénybe a társadalmi juttatásokból Elegendő-e tehát, ha a társadalom csupán azzal törődik: mennyi Kovács és mennyi Szabó bére? Vagy ha csak azzal hogy többet kapjanak a növekvő társadalmi juttatásokból?

Hí növekedjék?

Hazánkban hosszú éveken át alacsony ársaint és bér-.

szint mellett a társadalmi juttatások nagyan gyors mértékben emelkedtek, s az összfogyaszbás növekedésének döntő részeseivé léptek elő. Rengeteg pozitívum van ebben, de a hátrányul! sem elhanyagolhatók. Volt időszak — az ötvenes évek elején, — amikor a népgazdasági egyensúly zavarait a fogyasztás erőszakos visszaszorításával tehát az életszínvonal rovására próbálták megoldani. Nem ment. Ama fordítottja sem tartható fenn hosszú ideig. Az, hogy az élet- színvonal — társadalmi ösa- szeségében — csak laza szálakkal kapcsolódjék a munka hatékonyságához. Az élet- szinvonal emelését tehát jobban össze kell kapcsolni a munka termelékenységének növekedésével. Elsősorban ennek kell növekednie, hogy jövedelmünk, fogyasztásunk, életszínvonalunk is emelkedhessek. A gazdaságpolitika — a párt gazdaságpolitikája tehát nem lehet a jótékony cselekedetek halmaza. A realitásokból, a megtermelt és felosztható javak összességéből, tehát a nefti- zeti jövedelemből keli kiindulnia.

Lehetne jobban éíoszfcaiá azt, ami a nemzeti jövedelemből fogyasztásra kerül? Igen. Ehhez az kell, hogy a reáljövedelemben nagyobb szerephez jussanak a munkához, a teljesítményekhez kapcsolódó bér és bérjellegű bevételek, s kisebb ütemben

bővüljenek — de bővüljenek! — az egyéni teljesítményekkel csak áttételesen összefüggő ingyenes társadalmi juttatások és dotációk. A munka szerinti jövedelmek differenciáltsága nagy hatással van a munka produktivitására. Azaz: ha jól osztunk, jól öszötönzünk, tehát holnap meg holnapután még többet oszthatunk fel, mert az ösztönzés hatására még többet teremtünk. Egyszerű, nem? Leírva igen.

Határidő: folyamatos

A dinamikus bérpolitika megvalósítása, az állami intézkedések tökéletesítése, a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatások arányainak egészségesebbé tétele nem megy egyik napról a másikra. A teendők határideje folyamatos. Mert nemcsak az anyagiak szabnak határt a haladás gyorsaságának. hanem a hagyományok, az előítéletek, a beidegződések is. Hiszen a harmadik ötéves terv esztendeiben évente átlagosan kétszázalékos bérnövelést valósíthattak meg a munkahelyeken. Megvalósították. Differenciálás nélkül. Mindenki kapott egy picit. Ezért mindenki úgy érezte, hogy lényegében nem kapott semmit sem. A labdarúgásban azt mondják; szét 1x31 húzni a mezőnyt, csak úgy lehet gólt rúgni. Szét kell húzná a bérlistákon szereplő összegek mezőnyét is, hogy a gól — a produktívabb munka —• megszülethessek. Ehhez nem elég szurkolni. „Focizni” is IielL Mégpedig j"óbban az eddigieknél

Mészáros Ottó

(Következik;

A «*£4

okok es összefüggések magyarázzak, hogy családunként 1

10—15 mázsával növekszik átlagosan az évi szénszükséglet.

Miért a szén? — vetődhet tel a kérdés. Nyilván ó szén. Ugyanis egyelőre a gáz és olaj tüzelésének a technikai feltételei sem teremtődhettek meg olyan mértékbe i. hogy azt bárki, bárhol köny- nyen igénybe vehesse. (Vezetékhálózat, tűzhelyek, cs felszerelések. Egyszerűen nincs elégendő olajkályha, máskor hozzá való kályhacső st-b.).

Arról nem is beszélve, hogy a hagyományos tüzelésre úgyahogy , minden család be van rendezkedve, s bizony komoly spórolás után szánhatja rá magát, hogy például beköttesse a gázt, ha erre egyébként meg is van a vezetékhálózat adta lehetőség.

Röivden szólva az az igazság: néhány évvel hosszabb lesz az az átmeneti időszak, amíg a széntüzelésről tömegesen átáll a lakosseig is az olaj-, illetve a gáztüzelésre, mint illetékes gazdasági szerveink azt tervezték.

Érdemes lenne ezeket U terheket újra felülvizsgál- ni...

Faludi Aandor

Valami mást

A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottsilg a közelmúltban vizsgálatot folytatott, hogy a termelőszövetkezetek és háztáji gazdaságok között miként alakult a kapcsolat, milyen az együttműködés. A háztáji gazdaságok helyzetét elemezve a jelentés megáUapította, hogy bár javulás tapasztalható, a központi intézkedések feloldották a termelőszövetkezet és a háztáji közötti feszültséget, mégsem a kívánt mérvű a fej - lödés. A fiatalok — mondja a jelentés — a megváltozott élet- és munkakörülmények ko zött elfordulnak a háztáji gazdaságtól.

Az utóbbi esztendőkben bizony alaposan megváltozott a fiatalok életszemlélete és életmódja a termelőszövetkezetekben. A közös gazdaságokban ma már nemcsak szólam a gépesítés, hanem gyakorlati valósággá változott, s ma mát: nem annyira földművelő műn kát folytatnak a termelőszövetkezeti tagok, mint egyre inkább nagyüzemi árut ormi

lést. Ei a folyamat a fiatalabb generáció gondolkodásában napról napra nagyobb teret hódít. A termelőszövetkezeti fiatal ma már természetesnek tartja a szarvasmarha-istállók gépi berendezéseit, az iparszc rű baromfitartást, a gépi szán - tástj vetést, műtrágyaszórást. Miért csodálkozunk, ha nem hajlandó évtizedeket hátrálni, amíg termelőszövetkezeti munkahelyéről hazaér a háztájiba. Mert háztáji gazdaságaink mit sem változtak, ki tudja menynyi idő óta. Hány kisgépet, hány korszerűen felszereli szarvasmarha-istáUót, baromfinevelőt találunk a háztáj gazdaságokban? Legyünk óvatosak'és mondjuk azt, hogy keveset. Pedig kell, szükséges, mert már a ma igényel feszegetik ezt a szegényes keretet. És ml lesz holnap? A kisgépeknek el kell foglalniuk a helyüket a termelőszövetkezeti tagok otthonában, bog; rövidebb idő alatt, kevesebb munkával többet és jobbat termeljenek, mert növekszik az igény, a külső ős a belső igény egyaránt. Mert munka után a termelőszövetkezeti tag is pihenni szeretne, mert a kulturáltabb életformát m többtermelés meUett, időben kevesebb munkával kell megoldani.

Sürgetően szükségesek a gépek. De nem elegendők csak a gépek. Strukturális átalaku lásra, szemléletben! változásra van szükség. Tervezni kell a háztájit! Gazdasági számításokat kell végezni, hogy milyen megoldások lennének kifizetődők, hatékonyak, nem túlságosan költségesek. A termelőszövetkezetek területi szövetségek agrármérnökeire vár a feladat, hogy megtervezzék és segítsenek megvalósítani * holnap háztáji gazdaságát, mert ha ez nem sikerül, egy megkövesedett, évszázados tér. melésl mód a házak táján „--/.■roppan a dinamikusan növekvő gépektől hangos gazdaságok között.

Sz. A.

eááéfe® äse«