Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
Miért nem kapható megyénkben oiajkályha ? Megyénk egyetlen üzletében sem kapható olajkályha. Mién hiánycikk ez az áru? A válaszért illetékesekhez ■fordultunk. Á kiskereskedelem: — A nap minden órájában csöng nálunk a telefon olaj- kályhaügyben — mondja Gál ~Béla, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetője. — Van olyan vásárló, aki fenyeget bennünket, mások pénzt is ígérnek, ha szerzünk részükre olajkályhát. Aztán személyes látogatásával is megtisztelt korábban néhány vevő. Sajnos mi sem tudunk mást mondani, mint az üzletvezetők: nem kapunk elegendő mennyiségű olaj kályhát! — Időben megrendelték önök a kályhákat? — Ez év július 1-én ötezer darabra szóló megrendelést küldtünk a nagykereskedelemnek. Húsz nap múlva megérkezett a visszaigazolásuk, amelyben csak kétezer olajkályha leszállítását vállalták. — Eddig mennyit kaptak? — Elég keveset. Legutóbb 741 darab ólajkályhát osztottunk szét az egri, gyöngyösi, hatvani, bélapátfalvai, petőfibányai és recski üzleteinknek. De a háromszorosa is rövid idő alatt gazdára talált volna. Ismeretes, hogy május 1vel az olajkályha is az OTP- hitellevélre kapható árucikkek listájára került. A megyei iparcikk kiskereskedelmi vállalat ezt követően azonnal kiszállította üzleteibe a felnémeti raktárában tárolt hétszáz darabos készletet, amely nem egészen két hét alatt elfogyott. A második félévi igényt ennek a keresletnek alapján mérték fel a boltvezetők. A többit pedig tudjuk... — Más „forrásoknál“ nem próbálkoztak? — Felvettük már a kapcsolatot a pécsi, szegedi, debreceni, szolnoki, salgótarjáni és budapesti vas- és műszaki nagykereskedelmi vállalatokkal is, de csupán hatvan olajkályhát sikerült szereznünk ily módon. Többel nem is biztattak — közli az áruforgalmi osztályvezető. A szövetkezeti kereskedelem: — Hihetetlenül növekvő igényekkel állunk szemben — informál Gáspár György, a MÉSZÖV munkatársa. — Ennek igazolására említem a következőket: 1967-ben 765, 1968-ban 2250, 1969-ben már 5000 darab olajkályhát értékesítettek ÁFÉSZ-boltjaink. Az idén pedig tízezer darabot is meghaladja a megyében levő háromszáz üzletünk megrendelése. — Milyen a szállítás? — Nem egészen ötezer olajkályha érkezett meg eddig. Mondanom sem kell, hogy megannyi levelezés és telefonos sürgetés eredményeként Hogy a hiányzó áru megérkezik-e az év hátralévő részében, nem tudni. — Szorult helyzetünkben a gyártókkal vesszük fel a kapcsolatot. Perspektivikus lehet e lépés, de már nem számít egyedülálló kezdeményezésnek. Tudunk ugyanis olyan szövetkezetről, amely bizonyos összeggel segíti a gyár termelését és ezért az előállított termékek egy részét a hitelt adó szövetkezet kapja. Érdemes lenne alaposan utánanézni, hogy a hasonló üzletkötés mennyiben javítaná megyénk olajkályha-ellá- tását? A nagykereskedelem: — Mi vagyunk talán a legnehezebb helyzetben e téren — fogad Korózs László, a Borsod—Heves megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat egri telepének áruforgalmi előadója. — Megkell hallgatnunk a megyei megrendelőket, akik néha szép szóval, néha indulatosan sürgetik az olajkályhák leszállítását, meg kell viszont értenünk a gyártók gondjait, érveit is. — Mely üzemekkel van szerződésük? — A Budapesti Mechanikai Művekkel — itt készülnek a különböző típusig Me- kalór és Minikalór olajkályhák- — és a Szekszárdi Vasipari Vállalattal, amely a H 68-as, úgynevezett hőcsöves olajtüzelésű berendezést állítja elő. Mindkét üzem az ország valamenyi nagykereskedelmi vállalatának szállít termékeket. Sajnos a kapacitásuk ez idő szerint nem tudja kielégíteni a keresletet. Érthető, hogy nekünk is megszabtak egy tételt, amit ez évben, de legkésőbb 1971. január közepéig leszállítanak. — Hány darab olajkályháról van szó? — Kilencezerről. Ebből közel hét és fél ezer darab került eddig leszállításra. Levélen és telefonon keresztül állandó kapcsolatban vagyunk a két vállalattal, személyesen is gyakorta felkeressük őket. Azt mondhatjuk csak. hogy amennyiben legyártották a megfelelő mennyiségű olajkályhát, azonnal szállítunk tőlük. — Az olajkályha-ellátás javítása érdekében más lehetősége nincs a nagykereskedelemnek? — Mi egyebet nem tehetünk. A termelést segítő beruházásokra nincs módunk, amit és amennyit kapunk az üzemektől, azt visszük ki az üzletekbe. Nemrégen értesültünk arról, hogy Jugoszláviából olajkályha érkezik az országba. örülnénk, ha a Borsod—Heves megyei Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat is hozzájuthatna ezekhez... ★ A válaszok őszinték, reálisak, de melegítésre nem alkalmasak. A fűtéshez tüzelő- berendezés, nevezetesen olajkályha szükséges. Az pedig nincs, hiánycikk az üzletekben. Az illetékesek ezt jól tudják, sőt már intézkedtek is, szeptember 1-től kivonták az olajkályhát a kedvezményes vásárlási akcióból. Vajon mi következhet ezután? Veiket Árpád Szüret as úri Magyarosságon 1931-ben A Síkhegy, a Galagonyás, a Kis-Eged, a Hajdúhegy szüretelök zajától hangos. Megérlelték a lankák a duzzadó fürtöket a szüretelés fárasztó, de örömteli munkája után nyugodt megelégedéssel néznek tsz-paraszt- jaink a holnap elé... Ma, amikor a fiatalok már nem ismerik a 35—10 esztendővel ezelőtti állapotokat, s egyik-másik öreg is ■már elfeledte azt, hasznos lesz felidézni eredeti dokumentumok tükrében a visz- szavonhatatlanul letűnt kapitalista úri Magyarország agrárpolitikáját ★ A szőlőtermelés jelentőségét mi sem bizonyította jobban, mintsem egy 1931. évi országos mezőgazdasági jelentés: „Ezen művelési ágban 1000 millió pengőt meghaladó nemzeti álló vagyon van érdekelve és 600 000 szőlőbirtokos és munkás kenyere és egzisztenciájának megteremtése forog kockán.” 1930. utolján még így kesereg az Eger c. lap: „A borárak teljesen leromlottak és a termelő, dacára a nagy termésnek, még a munkál- tatási költségeket sem tudja kihozni. Majd az 1931. év mutatja meg, hogy mekkora hibát követtek el... Az 1931-es esztendő azután meg is mutatta. A január elején kiadott borpiaci helyzetkép így vázolja a tragikus helyzetet: „Eger város szőlőművelő gazdái boraikat nem képesek értékesíteni, ha értékesítik is, úgy 15—16 filléres áron, amely borértéket 19 fillér borfogyasztási adó terhel... Radikális orvoslás fc, M?«. október 2S» sasára*jp és segítség helyett külföldi borház szépségtapaszával, tüneti kezeléssel kísérleteznek ...” Amikor márciusban megindultak már a szőlőmunkák, még mindig azt adja hírül az Eger, hogy *... a gazdák kétségbeesve konstatálják, hogy terményeiket nem tudják elhelyezni... Gyöngyösön és környékén az 1930-as termésből bepincé- zett bornak 90 százaléka (!) még a termelőknél várja a vevőt.. Az 1931-es gazdag termésű szüretben nem volt öröme az egri gazdáknak. >rA szedők nem dalolnak, s a gazda sem örül a bő termésnek — olvassuk az Eger c. lapban. — Ma is még hordóban van a tavalyi bor, s a környéken vannak bortermelő falvak, hol boldogboldogtalan ihatja a szőlő levét. Ingyen. Es ha nem akad elég potya vendég, akkor az elkeseredett gazdák fordítanak egyet a csapon, és megitatják az édes anyaföldet. Igyál, vén föld — kiált a gazda, — igyál, keserű magyar föld, hadd foly- lyon a bor, ha nincs már emberfia, aki megvásárolja...” A híres egri Szépasszony- völgyben is kintjárt riporter elődünk és szóba elegyedett egy szőlősgazdával, aki ekként fakadt ki kétségbeejtő helyzetében: „Egy liter óborért 12 fülért adnak, a hordó literje 10 fülér. Kétszer annyi mrstoot te eladom az Óbort, éppen annyi hordót vehetek az árán, 2 fillérből meg fizessem az adót, munkáltatást, éljek a családommal, ruház- kodjam. Ha tudok... Ki kéne folyatni a boromat az utcára- Árokba kéne ereszteni, hadd igyák meg a kutyák. Hová lesz az ember verejtéke, uram? Hát eny- nyit ér a munka...?” Helyesen mutatott rá az 1931. novemberi borosgazda- gyűlés egyik felszólalója: „Ma, amikor az új bor ára 6 fillér, azt kell mondanunk, hogy a szőlősgazdák és szőlőmunkások tendenciózus tönkretételéről van szó, mert ez az irányzat már 3—1 éve tart. Ez a vidék nem tud adót fizetni, akkor mikor a filléres bor árát 16—18 fillér fogyasztási adó terheli. Ilyent még nem látott a világ, hogy háromszoros legyen az adó!” 1931. szüreti napjaiban ilyen szívet dermesztő kép fogadta a helyi lap riporterét a Hajdúhegyen: „Az aljban éppen ebédelnek. Asszonyok a szedők... hagymát esznek. Egy darab barna kenyér, nem túlságosan nagy, meg egy fő vereshagyma: ez az ebéd. Mondják, hogy hetek óta nem esznek főtt ételt. Hagyma járja, meg szőlő néha. Az asszonyok sápadtak, sápadt képűek...” S mi volt az egri parasztok nyomorára a gyógyír? Hedry Lőrinc de genere Aba, Heves vármegye mindenható, s minden kormányt Beszédet felismerő gép Világszerte a kutatások élvonalába tartozik ma már a folyamatos beszédet közvetlenül rögzítő automata írógép. Hazánkban is végeznek ilyen jellegű kísérleteket és jelentős eredményt értek el dr. Tarnóczy Tamásnak, a Magyar Tudományos Akadémia akusztikai kutatócsoportja professzorának irányításával. Az intézetben elkészült a 9 magyar magánhangzót felismerő „gép”, amely nemcsak azt jelzi, hogy .melyik magánhangzót „hallotta”, hanem megkülönbözteti a férfihangot a nőitől. A készülék alapja lehet egy olyan írógépnek, amely a hallott beszédet egyből leírja. (MTI-foto — Bajkor József felvétele) 9 Uj műhelyek, üzemek, telepek korszerűbb munkafolyamatok Hatvanmillió forintos fejlesztés megyénk ktsz-eiben Heves megye kisipari szövetkezeteinek feladatai is évről évre növekszenek. A ktsz-ek több-kevesebb sikerrel igyekszenek is teljesíteni a fokozódó igényeket, ám sokszor a legjobb akaratuk mellett sem tudnak lépést tartani a követelményekkel. Ugyanis — mondhatni — többségük ma is eredeti telephelyén, elavult épületekben, szűkös körülmények között végzi a munkáját, s nincs módja a számottevőbb fejlődésre, korszerűsítésre. A régi gátak akadályozzák a termelést, a teljesebb kibontakozást, s olykor már-már valósággal lehetetlenné teszik az emberi biztonságra, egészségre vonatkozó szociális normák betartását Egyik-másik szövetkezet —■ lehetőségeihez képest — időközben már megpróbált lendíteni magán. Csupán a frissebb erőfeszítések közül említhető itt a gyöngyösi Autó- és Motorkerékpár-javító Ktsz hűségesen kiszolgáló főispánja, a szeptemberi megyegyűlésen így szónokolt: „ösz- szeszorított ajakkal, szenvedve, de kemény elhatározással tűrjünk, áldozzunk mindent, ha kell.. Az ún. hősök ünnepén egy másik tekintélyes potentát így adott „biztatás”-t a sajgó sebekre: „Nem a hatalom kovácsolja a nemzetek boldogságát, hanem a szenvedés!” Azt azonban elhallgatta a farizeus „nemesszí- vű” szónok, hogy a szenvedést az úri Magyarország pralkodó osztálya csakis a dolgozóknak, a kisembereknek, a proletároknak, a parasztoknak szánta. Hiszen egy megyegyűlésen az egyik felszólaló őszinteségi rohamában minden köntörfalazás nélkül így leplezte a meztelen valóságot: „Nem egyformán nyögjük a gazdasági bajokat! Vannak, akik 100 000 pengős jövedelmeket húznak...!” Az Eger vezércikkírója rá is hibázott, amikor megérezte, hogy vulkán felett táncolnak: „Nem szabad elhallgatni a falusi népnek azt a szomorú szavát, amellyel felveti a kérdést: Hát így kormányoznak bennünket az urak? Ebben az egyetlen mondatban annyi a vád, hogy félő a jövő ...” Végre azután a magyar nép is felvetette a kérdést, de attól nem félő, hanem erővel, akarással, eredménynyel átitatott lett a jelen. Jó hát így emlékezni és emlékeztetni a fiatalokat, s egyben némely netalán könnyen feledő öreget a múltra. A hírlapok, a levéltárak mélyén megőrzött okmányok a maguk rideg tárgyilagosságukkal mondják ki a megfelebbezhetetlen verdiktet a letűnt félfeudális úri Magyarország felett. Sugár István költözködési szándéka. A város új ipari körzetében — a kenyérgyár közelében — már épül koncentrált, modern telepe, ahol jelentős szervizüzem készül, nagyobb beruházással. Már az idén meg is nyílt volna, ha a kivitelező Heves megyei Állami Építőipari Vállalat jobban halad a munkájával. A telep szomszédságágában a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz alakítja építőmesteri munkáit kiszolgáló műhelyeit, raktárait 14 millió forintból, s az elképzelések előreláthatóan a következő év első felében megvalósulnak. A Hatvani Építőipari Ktsz már fel is cserélte régebbi telephelyét egy újabbal, a telken áll a régebbinél összehasonlíthatatlanul tekintélyesebb, emeletes épület — itt kapták a helyet az összes szakipari és szerelő- műhelyek — csupán a külső vakolása és az udvar burkolata hiányzik. Valószínű, hogy még az idén elkezdik az egri piactéren létesülő kooperációs iroda-, szolgáltató- és üzletház építését, s jövőre be is fejezik. Ez már inkább a jövő. S ha szóba kerül, feltétlenül ide kívánkozik az is, hogy a megyei KISZÖV-höz tartozó kisipari szövetkezetek rekonstrukciós fejlesztésére a IV. ötéves tervidőszakban közel 60 millió forintot szánHa Tenk nevét említik, mindig elmondják erről a faluról, hogy fejlődik. Ellentétben a környékbeli falvakkal, Tenk lakosainak száma tíz év alatt nem csökkent. Ma százöt lakossal számolnak többet, mint 1960-ban. Nagy az építési kedv is a faluban, a tanács évenként általában hat-hét házhelyet ad el az új otthonra vágyóknak. Az éremnek azonban úgy látszik, Teriken is két oldala van. Akad olyan gond, probléma is, amelyet sürgősen meg kellene oldani a faluban. Ezeket a gondokat talán éppen az okozta, hogy a falu lélékszárna emelkedett, sokasodtak az új házak, megváltoztak az igények, ám ehhez a növekvő igényhez nem zárkózott fel a falu minden fronton. Tenken 164 általános iskolás tanuló van, s egy két tantermes iskola. Van ugyan egy régi urasági épület, amelyet szükségmegoldásként tanteremnek használnak, de arról jobb nem beszélni. A gyerekeknek így is felváltva kell délelőtt és délután iskolába járniuk, mert kevés a heljr. Arról, nak. Az összegből nem egészen 56 millió jut az iparnak, négy pedig az építőiparnak. Az iparban legtöbbet a gyöngyösi Agromechanika Szövetkezet kap, hogy a jelenlegi öt profilba tartozó tevékenységét normálisabb körülmények között folytathassa. Azt szeretnék, ha így a ktsz-nek módja nyílna már időközben elismerést szerzett gyártmányainak továbbfejlesztésére, a most még kísérleti stádiumban levő — keresletre számot tartó — termékeinek sorozatgyártására. A bőr-, szőrme- és cipőiparban egyrészt az önköltség csökkentésére törekszenek a beruházásokkal, másrészt pedig főleg az exportot akarják növelni. Mellette természetesen törekszenek a belföldi igények jobb kielégítésére is. Az említett 60 milliós beruházással egyidejűleg további, mintegy 50 millió forintot szánnak a szövetkezetek meglévő eszközeik pótlására, a gépesítés — különösen az építőipar gépesítésének — meggyorsítására. Figyelmet érdemel, hogy csupán az említett ipari fejlesztéssel a következő öt év alatt a mostani 140-ről 230 millió forintra növelik a szövetkezetek termelési értéküket, egyebek mellett, hozzávetőlegesen 2300—2500 lakás felépítésére vállalkoznak. (Gy. Gy.) hogy valami külön foglalkozást, vagy szakkört tartsanak, szó sem lehet. A tantermek túlzsúfoltak és állandóan foglaltak. A másik nagy gond Teaken az ivóvíz, illetve a jó ivóvíz hiánya. A több mint ezer lakosnak mindössze két közkút szolgál ivóvízzel, a házak udvarán pedig alig két-három méternyire áll a kútban a víz, de java részük szennyezett. Sürgetően szükség lenne a falu közművesítésére. A tanács társadalmi tervezésben el is készítette a kilenc kilométer hosszú vízhálózat tervét. Hogy ez a terv valósággá váljék, ahho-- elsősorban mélyfúrású kútra lenne szükség, amely biztosítaná a vízhálózatnak a megfelelő vízhozamot. A községi tanács saját költségvetéséből a falu sa.iát erejéből azonban nem tudja megoldani a gondjait. Ahhoz, hogy Tenk továbbra is a fejlődés útján maradion, segítségre van szüksége. Azért is, hogy a következő akadállyal — már megerősödve — egyedül is képes legyen megbirkózni. (SZ. S.J Megoldásra váró gondok TenNn
