Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-21 / 247. szám
I Egy vietnami rovarkutató — Málraíii reden SZERELMESFILM Színes magyar játékfilm „Erdővédelmi kutatócsoportot szeretnék létrehozni Hanoiban” Máirafüreden, a műút mellett, rövid emelkedő vezet a fekete fenyők között meghúzódó emeletes épülethez. A kerítés mentén, a bejárat fölött táblára vésett aranybetűk hirdetik: „Erdészeti Tudományos Intézet Észak-középhegységi Kísérleti Állomása”. Benn, az épület szobáiban tudományos kutatók dolgoznak. Laboratóriumokban kísérleteznek, s naplókba vezetik a vizsgálatok adatait, eredményeit. Az erdők titkait kutatják... Az egyik földszinti szobában, az íróasztalra helyezett halomnyi szakkönyv között válogat egy kerek arcú, fekete szemű, rövid hajú fiatalember. Sorba szedi a könyveket, közben belelapoz egyikbe-máslkba, aztán ceruzával papírra jelöl valamit. A papírlapon címek olvashatók: „Erdővédelemtan“, „Erdészeti nbvénykórtan”, „Erdészeti állattan9: és még sok mái... A fiatalember Vietnamból érkezett Mátraiüredre. Erdőmérnök. korábban Hanoiban dolgozott, az ottani erdészeti tudományos intézetben. Most aspiráns, a Magyar Tudamu- nyos Akadémia ösztöndíjasaként tanul, kutat Mátra- füreden. — Doan Chuonff vagyok — mondja mosolyogva, abbahagyja a jegyzetelést, a kezét nyújtja a bemutatkozáshoz. — Tökéletes magyarsággal beszél, az embert szinte bámulatba ejti precíz monda tszerkesztése. — Hogyan sajátította ét ilyen tökéletesen a magyar nyelvet? — Nehéz volt — válaszolja, — 1987 végén érkeztem Magyarországra és egy évig a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanultam — magyarul. Bizony kezdetben sok nehézségem volt a szavak kiejtésévéi és a mondatszerkesztéssel, de aztán hosszú gyakorlás után 8. Talán nem is kapzsiság volt ez Schellenberg részéről, hiszen a pénz úgysem az övé. csupán kisstílűség ... Mert amilyen nagystílű volt az SD, ha emberek élete árán kellett valamilyen titkos anyaghoz hozzájutnia, olyan kisstílű és garasoskodó lett, amikor pénzt kellett kiadni. Egyelőre azonban Cicero még szállította az anyagokat, s ezek kivétel nélkül mind az angol külügyminisztérium politikai értékeléseit tartat0 ü megszoktam, s 1908 őszén sikeres nyelvvizsgát tettem. — Milyen céllal jött ide, Mátrai üredre'! — Nálunk, Vietnamban, sok az erdő, viszont kevés az erdészeti szakember. Az erdővédelem és az arra irányuló kutatások szinte ismeretlenek. Hazám azzal a céllal küldött Magyarországra, hogy megismerjem az erdővédelmi kutatások módszereit és Vietnamba visszatérve, hasznosítsam az itt szerzett tapasztalatokat. — Mivel foglalkozik, mi a kutatási területe? — Aspiráns vagyok, kandidátusi disszertáción dolgozom. A munkámhoz szükséges vizsgálatokat dr. Szon- tágh Pál kandidátus, az intézet tóinunkatársa segíti, irányítja. Közben egy sűrűn gépelt papirt mutat, erre van felírva a téma pontos címe: „Módszertani vizsgálatok a nyárfákban élő xilofág rovarok biológiájára és az ellenük való védekezésre” — olvasom a soroltat. — Közelebbről mit jelent ez a téma? — A választott téma az intézet éves kutatási programjába tartozik. Javaslat alapján a Magyar Tudományos Akadémia is elfogadta. Nyárfákon vizsgálom az egyes károsító, fát pusztító rovarok életmódját és azt, hogy a különféle vegyszerek hogyan hatnak rájuk, milyen módszerekkel lehet a kártételüket csökkenteni, illetve megelőzni, és melyek azok a szenek, amelyek hatására elpusztulnak. — Hol végzi a kísérleteket? — Szabadtéren, nagyüzemi mázták fis az értékelések konkrét anyagokat is tartalmaztak. 1943 végén Mojzisch azt jelentette, hogy kétségek merültek fel Cicero őszinteségével kapcsolatban. A náci tiszt ugyanis jelen volt az egyik filmtekercs előhívásánál, s az Ankarába küldött titkos fotospecialista felhívta Mojzisch figyelmét, hogy az egyik okmány felvételén a szövegnek egy részét eltakarja egy ujj. Mojzisch nyomban felfigyelt erre, s ő is átvilágította a filmet. Jól erdőtelepítéseken. Például Kiskunhalason, Kiszomboron, Kecskeméten, ahová havonta utazom és elkísér dr. Szon- tágh Pál is. A helyszínen vizsgálom a rovarok által okozott károkat. Lefényképezem a fákon ejtett ,.sebeket", a rovarokat pedig ösz- szegyujtöm és itt, Mátrafüreden meghatározom. — Mátrafüreden kívül merre Járt már Magyarországon? — Budapesten és a Mátra mellett szinte már bejártam az egész országot az intézet autójával. Szeged, Sopron es Budapest tetszik a legjobban. Sok vietnami barátom tanul az egyetemeken, főiskolákon, akiket meg szoktam látogatni. — Visszatérve a tudományos munkára, mikor védi meg a kandidátusi értekezését? — A jövő év szeptemberében a Magyar Tudományos Akadémián. Az eddigi vizsgálataim eredményei alapján, rövidesen hozzáfogok a disszertáció írásához. Dolgozatomnak az lesz az érdekessége, hogy olyan általános vizsgálati módszereket tárgyal, amelyek nemcsak a nyárfákat pusztító rovarok elleni védekezésre,. hanem más fák károsítói ellen is alkalmazhatók lesznek. A vizsga után hazamegyek Hanoiba, ahol az erdészeti tudományos intézetben, egy erdővédelmi kutatócsoportot szeretnék létrehozni, hogy mások is megtanulják, elsajátítsák azokat a tudományos módszerelc/et, amelyekre engem itt, Mátrafüreden megtanítottak a magyar kutatók. Mentusz Károly megnézte a kópiát, és valóban, azokon két ujj volt látható. — Eszerint Cicero nem egyedül végzi az okmányok fényképezését... — mondta a fotósnak, aki ugyanolyan hírszerző tiszt volt, mint ő. Agyában villámgyorsan kergették egymást a gondolatok: Cicero korábban azt mondta, hogy az okmányok fényképezését teljesen egyedül kész1' mégpedig akkor, amikor nagykövet lefekszik aludni. Mojzisch kérdésére részletesen, el is mondta, hogyan Szabó István Az álmodozások kora és az Apa után Szerelmesfilm címmel készítette el a harmadik játékfilmjét, amelyet azóta sikerrel vetítettek a velencei fesztiválon. A fiatal rendező filmje egy csodálatosan szép szerelem bemutatása mellett felidézi a mai harmincévesek élményeit is. Két fiatal 1956-ban elszakad egymástól. A lány Franciaországba kerül, a fiú itthon marad. Egy évtized múltán találkoznak egy francia kisvárosban. A visszapergő emlékek társaságában tiz napot töltenek együtt. S amikor a pályaudvaron elbúcsúznak, mindketten tudják, hogy az első szerelemből mér csak az emlékek maradtak közösek. Kettőjük életútja örökre elvált... A színes felvételeket Lőrinc József készítette, a két főszerepet Halász Judit és Bálint András játssza. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház tűzi műsorára október 22—28. között. Apácz.ai Csere János. Sep- szi Csombor Márton. Misz- tótfalusi Kis Miklós. E húrom név, mint elválaszthatatlan triumvirátus, mint valami „egy ember három személyben” jár emlékezetemben. Nem hiszem, hogy csali egykori tanulmányaim miatt, amelynek tényei, adatai amúgy is elsüllyedtek már a feledtető évek egyáltalán nem történelmi múltjában. Inkább sorsuk közössége, megkapó drámaisóga az, amely elmémben összeköti őket, mintha lettek volna édestestvérek egyazon időben, egyazon városban, egyazon tettet közösen végrehajtva. Minthogy voltaképpen éltele is ők egyazon időben és éltek Erdélyorazágban és hajtja végre az akciót. A nagykövet, aki rendszeresen altatót szed, s ezért gyorsan elalszik, már korábban azt az utasítást adta Inasának, hogy ebben az időben tisztítsa és vasalja ki a ruháit... Ruhatisztítás alatt Cicero kiveszi a zsebből a kulcsokat, kinyitja a páncélszekrényt, kiszedi az okmányokat, és erős megvilágítás mellett egy Leica fényképezőgéppel elkészíti a reprodukciót Mojzisch mindezt gyanúsnak találta. Faggatta a fototechni- kust, s megpróbálta rekonstruálta tni vele Cicero fotózási módszereit. — Ha én az okmányt fogom, lehetséges, hogy saját magam fényképezem is? — kérdezte. — Próbáljuk ki. 11 Mojzisch megfogott egy papírlapot, aztán a kezébe adott Leica fényképezőgéppel megpróbálta azt lefényképezni. De csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült úgy véghezvinnie, hogy mutató- és középső ujja abban az .állásban helyezkedjék el a papíron, ahogyan azt a Cicero által átadott fotókon látta. Egyébként is. ahányszor fél kézzel akarta a gépet elkattintani, mindannyiszor elmozdult. Az viszont teljesen valószínűtlen, hogy Cicero állványos módszerrel fényképezzen ... Nemcsak azért, mert ez komplikáltabb, és azt jelentené, hogy neki kellene beállnia a rög- :ített lencse elé és találomra fényképeznie a kópiát, hanem azért is, mert ez nagy mozgással jár ... Ha rögzívállaltúk mindhárman népük sorsának jobbítását, a külhoni országokban szerzett tu- dúsnyi kincsek gazdag kamatoztatását, elbukott az egyik, végzett betegség a másikkal, ám a betegség csírái sem a jó élet talajáról gyarapodtak el Apáczay Cserében. S lám, meg kellett követnie az eklézsiát, mint Galileinek a szent inkvizíciót, úgy kellett megkövetnie Misztótfalu- si Kis Miklósnak, az első és igazi és egyetlen korabeli magyar nyelvű tipográfusnak, az immáron homályosodó fényű arany Erdélyor- szágban. Hát mindig és maradandóan a butaság és a rosszindulat győzedelmeskedik? Hát a visszahúzásnak, a böfögő konzervativizmusnak, a félarcú, a csak hátratekintő já- nuszságnak mindig van szötett géppel dolgozik, akkor sem lehetett rajta a két ujja... Mojzisch végül arra a következtetésre jutott, hogy Cicero nem egyedül készíti a fényképfelvételeket. A két ujj mindenképpen két ember jelenlétére utal... Eszerint tehát Cicero hazudott... Mojzisch máris a követség távirászszobájába rohant, és diktálta a Berlinbe küldendő szöveget: „Megállapítottam, hogy Cicero nem egyedül fényképezi az okmányokat. Az egyik kópián két ujj, a mutató- és középső ujj látható. Korábban azt mondta, hogy mindent egyedül csinál Utasítást kérek.” Rövidesen megérkezett a válasz: „Számon kérni Cicerótól, hogy miért hazudott. Az okmányok valódiaknak látszanak, a führer mindegyiket külön-külön is látni akarja.” Mojzisch azt már nem tudhatta, hogy Hitler ezeknek az okmányoknak olvasásában gyönyörűségét lelte, mert bizonyos alapkoncepcióit látta igazoltnak... S bár kétségtelenné vált, hogy Cicero becsapta az összekötőjét, az továbbra is sürgette nála az újabb és újabb anyagokat. Sőt, odáig ment a dolog, hogy Mojzisch utasította az angol nagykövet masát, viasz segítségével kó- zítsen lenyomatat a nagykövet széfkulcsairól, másolat készül róla. (Folytatjuk) Az Eklézsiamegkövetésről vetségese, a jónak, a tisztának, a nevesnek a bukás csak az osztályrésze, s ki korát szolgálni jól kívánja az a megaláztatásnak és az elbukásnak lészen osztályosa? Ki tudja az egykori inkvi- zltőr nevét? Senki ma már! De Galileiét, Igen! Ki tartja, ki tartotta esz- ben az erdélyi tiszteletes uraimékat, akik megkövetelték, hogy megkövessék az eklézsiát, azazhogy őket és bennük a buta rosszindulatúságot? De! e népi dal magyarossá- gú és dallamú név máig is fennmaradt: Misztótfalusi Kis Miklós! ...és róla írta 1946-ban regényét Németh László; és Siklós Olga avatott keze nyomán (felkutatta például a drámához az egykori eklézsia-megkövetés hiteles szövegét) zengó szép magyar nyelven, nem pergetve le róla 300 esztendő hfmporát, Hajdufy Miklós tiszta, szép rendezésében mutatta be a Magyar Televízió. Dicséretes tett volt: az örök emberség mély humánuma csendült ki a drámából. Ez a korabeli művelt Nyugatról visszatért, felvilágosult könyvnyomdász, ez a Kis Miklós küzd, és mert tettei, könyvei fennma*- radnak, végül is nem bukik el a feudális, papi reakcióval szemben vívott küzdelemben. Az „eklézsia megkövetése" átmeneti vereség volt egy harcban, amelyben a tudás, a korszerű gondolkodás, a mainál holnap többet akaró ember vívja harcát a nyá- ladzó tunyasággal szemben. S hogy ebben a győzelem csakis a holnapot akaróé lehet, hagy a tisztaságot, a szellemet, a jót, az emberit akarót érheti átmeneti kudarc. de dolgát nem érheti Végleges busás, erről vallott hittel Németh László az Eklézsia-megkövetésben. Horváth Sándor, a veszprémi színház művésze keltette életre Misztótfalusit. Szó szerint! Egyénisége és szerepe oly szerencsésen találkozott, hogy most már bennem mindig az ő arcával, gesztusával és igazságával rémlik majd fel e XVII. századbéli tipográfus. Igen tetszett Császár Angela, Bessenyei Ferenc és a tlszteletesek közül külön is Módi Szabó Gf* bor. Uyurkő Géza SZABÓ LÁSZLÓ-SÓLYOM JÓZSEF:
