Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

Eredményes húsz esztendő Vámosgyörk ma és holnap Országra szóló ünnep volt az az októberi vasárnap. A községekben, városokban ze­neszóra ébredtek az embe­rek, virágdíszben fogadták .a szavazókat a választóhelyisé­gek, s este a községek apra- ja-nagyja összegyűlt a főté­ren, hogy tanúja legyen an­nak a nagy pillanatnak, ami­kor a községháza kapujára felkerül az új tábla: községi tanács. Holnap lesz húsz esztende­je ennek az ünnepi vasár­napnak. Az emberek ha­mar megtanulták az új fo­galmakat: végrehajtó bizott­ság, elnök, titkár, s minde­nekelőtt: tanács. A dolgozó nép jobb életéért vívott harcban kipróbált harcosok és a közélet ügyeivel éppen csak ismerkedő, egyszerű emberek együtt kezdték ki­alakítani a néphatalmat fa­lun és városon. Több száz­ezer tanácstagot választot­tak azon a húsz év előtti vasárnapon a városok és fal­vak szavazó polgárai, meg­annyi új hordozóját a népi hatalomnak. Húsz esztendő minden eredményét, örömét és gond­ját, munkás hétköznapját és lelkes ünnepét aligha lehet­ne egyetlen újságcikkben fel­sorolni. A tanácsok úgy kezdték meg a munkát, hogy egyetlen nagy cél lebegett előttük: előbbre vinni a község, a járás, a megye, a szocialista Magyarország ügyét. Szép számmal voltak ak­kor újonnan választott ta­nácsi vezetők, akik szinte hivatalba lépésük percétől úgy végezték feladataikat, olyan bizonyságot szolgáltat­tak rátermettségükről, mintha mindig ilyen munka- területen dolgoztak volna. Lendületük magával ragad­ta a többieket, tanácstagokat és az apparátus dolgozóit, s a közös munkának megszü­lettek a várt eredményei. Történelmi mértékkel mér­ve is igen nagyok azok az eredmények, amelyeket a ta­nácsok az elmúlt húsz esz­tendő alatt elértek. Sok munka, fáradtság, gond, a közösség ügye iránti odaadás és nemegyszer az értetlenek- kel, a visszahúzókkal foly­tatott vita és küzdelem volt az ára annak, hogy a falu olyan nagyot lépett elő­re. A tanácsok megalakulásá­nál, első lépéseinél is ott volt, s azóta is mindig és mindenben segít és vezet a párt. Elvi-elméleti segítsé­get adott a tanácsok meg­szervezéséhez. A huszadik évfordulón ünnepeljük azo­kat a fáradhatatlan párt­munkásokat is, akiknek- nagy szerepük volt a tanácsok el­indításánál és megerősödé­sénél. Húsz esztendő — száma­dásra kötelez. Különösen ak­kor, amikor egészséges, fej­lődésre képes szervezetről van szó, olyanról, amely már — hiszen húszeszten­dős — kinőtt a gyermekcipő­ből. A számadás — sokszo­ros, sok ezerszeres pozitívu­mot mutat. Nincs róla pon­tos statisztika, de bizonyos, hogy húsz év alatt már jó­val millión felül jár azoknak száma, akik élvezték és vál­lalták a választók bizalmát, tanácstagként dolgoztak. Nagy többségük sokat tett a maga helyén a közösségért. De éppen az ünneplő taná­csokkal szembeni igazságta­lanság volna elhallgatni, hogy volt idő —, s éppen a tanácsok „gyermekkorában”, az első esztendőkben —, amikor a túl centralizált ve­zetés mindent maga akart tudni, eldönteni, s a helyi tanácsoknak szinte semmi­lyen hatáskört nem hagyott meg, a központi rendelkezé­sek végrehajtásán kívüL Köztudott, s az ünnepi al­kalommal különösen hangsú­lyozni kell: az utóbbi évti­zedben megnőtt a tanácsok önállósága, s ez a munka minden területén érezhető. A tanácstagok bátran szóvá teszik választókerületük problémáit, a tanácsülések élénk viták és okos határo­zathozatalok színhelyei. A tanácsi és szakigazgatási munka egyaránt bebizonyí­totta, hogy szűkek már a húsz év előtti keretek, a szo­cialista demokrácia kitelje­sedése jegyében még na­gyobb hatáskörre, még több önállóságra van szükség. Éppen most, a huszadik évforduló napjaiban, hónap­jaiban készül az új tanács- törvény, amely továbbfej­leszti a helyi igazgatás rend­szerét. Éppen ennek a húsz esztendőnek tapasztalatait veszik alapul azok a szakem­berek, akik most dolgoznak a törvénytervezeten, s majd az országgyűlési képviselők, a legmagasabb választott szerv tagjai is, akik törvény­erőre emelik azt. A gyakor­lat tapasztalatai az alapjai azoknak a rendelkezéseknek is, amelyek már eddig nap­világot láttak, éppen a ta­nácsi munka javítása, fej­lődése érdekében. Tapaszta­lati alapon jött létre a nagy­község intézménye — abból kiindulva, hogy másképpen kell vezetni egy csaknem városnyi községet, s megint másképp a néhány száz la­kosból álló falut. Tapaszta­latok alapján rendezték számos járás határait. Az új tanácstörvény — amely még a jövőre esedékes választá­sok előtt megszületik — to­vábbi korszerűsítéseket hoz. Húsz év alatt bebizonyí­tották a tanácsok, hogy éret­tek a hármas funkció betöl­tésére: államigazgatási, népképviseleti és önkor­mányzati szervek egyszer­re. A köz önzetlen szolgálatá­ban eddig is példát mutattak a tanácsok. Tisztelet és meg­becsülés illeti a tanácsok tagjait, választott vezetőit és tisztségeinek viselőit Azokat is, akik immár két évtizede állnak posztjukon, ott vol­tak az indulásnál, s ott áll­nak most is, az ünnepen visszapillantva, de már elő­re is nézve. Az új tanácsta­goknak, tanácsi dolgozóknak is kijár az előlegezett tisz­telet és bizalom, hiszen nagyszerű hagyományok folytatására vállalkoznak. Várkonyi Endre Vasutasközség, ezt mond­ják Vámosgyörkre is, mint ahogy a miskolci vasútvonal mellett települt többi község­re. Ennek a megállapításnak nagyon fontos következmé­nyei is vannak. Hogy a kere­sőképes férfilakosságnak döntő része a vasútnál van alkalmazásban, az meglátszik a falu gazdaságán, kulturális életén, de még települési vi­szonyain is. Ebből az alaphelyzetből indultunk ki, amikor Bíró Miklóssal, a községi tanács vb-elnökével arról beszélget­tünk, hogyan élnek a vámos- györkiek, milyen terveket alakítgatnak a jövőjükre. Legfőbb , jellemvonásuk, hogy igyekeznek minél töb­bet termi a lakosság életének könnyítésére. Az idén nyi­tották meg a felújított mű­velődési házat, amely most már köti a fiatalokat is, mert klubfoglalkozásra von­ja be őket, színjátszóknak ad otthont, de az eszperantó nyelv iránt is olyan az ér­deklődés, mint sehol máshol a megyében. És rendszeresen táncolhatnak is a fiatalok, ha kedvűk tartja. Az ÁFÉSZ büfét üzemeltet itt a rendez­vények idején, tehát csak­ugyan minden kényelmet és lehetőséget megtalálnak a fiatalok a szép művelődési házban, aminek avatott ve­zetője Váczi Béla, Az esz- perentistákat dr. Bodó Jenő tartja össze. Büszkék a könyvtárukra is. Az idén már ezerkétszáz új kötetet adtak a könyvál­lomány fejlesztésére, de még további háromszáz kötetet vásárolnak. El fogják érni, hogy a község minden lakú jára, még a csecsemőre is. két könyv jusson. Szívesen beszélnek arról, hogy a me gyében másodiknak ők hoz­ták létre az iskolában az ön álló ifjúsági könyvtárat. Az épületet egyébként négy tanteremmel bővítették. Kpr szerűsítették a mozit, és amióta szélesvásznú filmeket is vetíthetnek, a látogatóinak a száma is megnőtt. Érdekes vonása a község nek, hogy férfilakóinak nyolcvan százaléka a vasút alkalmazottja A tsz-ben ezért csak az asszonyok ma­radtak. Illetve: a környező jászközségekből járnak át az emberek a termelőszövetke­zetben dolgozni. A tsz-tagság törzsgárdatagjainak többsége — például — jászárokszállá­si. A pártalapszervezet is hat községben lakó tagságot tart együtt. A KISZ-esek közül csak hatan dolgoznak a köz­ségben. De a nők jó része is eljár máshová, főként Gyön­gyösre a gyárakba. A közügyek iránt tehát csalt azok érdeklődnek iga­zán, akik Vámosgyörkön is élnek. Mihelyt helyi kérdé­sek kerülnék elő, a tsz-ben, a pártszervezetben, a KISZ- ben, de más fórumokon is: lanyhul az érdeklődés. Hi­szen a testületek tagjainál: egy része más illetőségű. Furcsa helyzet ez, amivel mindenképpen számolni kell. Van azonban jó oldala is. Á művelődési ház építkezé­séhez például eljöttek a gyöngyösi kitérőgyárialt. Több mint ezer társadalmi órát töltöttek itt, a vámos- györkieken segítve. \ is/ í .izdHit’ . . * :/c /tC ./ tLiOi i i1,' ' ct •;égeit. A? átlagtsrme« Kent, mert a tahv • * a ' víz visszavetette a kalászoso­kat és a takarmánynövmi két mennyiségileg és minő­ségileg is A tervezett öve delem azonban fgv is ■ lesz. mert az fi'lettenvészt.-• kihúzza a gondból k •- gazdaságot. A község fejlesztésére évente kürülbelü százezer fo­rintot tudnak felhasználni De a felsőbb szervektől je­lentős támogatást kapnak Az utóbbi három évben pé! dául nyolcmilliót tudtak for­dítani fejlesztésre, s ebből a saját részük 050 ezer forint volt. Jó a kapcsolat a különböző szervekkel. Hogy az ÁFÉSZ megépíttethesse az irodahá­zat, amelyben helyet kapott a posta és két orvosi rende­lő is, a telket a tanács in­gyen adta hozzá. Ugyanígy a szolgáltató házhoz, aminek az építését most kezdik meg. és amit tavasszal már meg is akarnak nyitni. Erre az építkezésre több mint félmil­lió forint kell. Még valamit említ Bíró Miklós: eddig csak egy po­litikai tanfolyamot szervez­tek Vámosgyörkön, az idén már hármat kezdenek meg mert annyi a jelentkező. Ez is azt bizonyítja, hogy a györkiek gondot fordítana!, önművelésükre. A községi tanács jó szer­vező és irányító munkáját bizonyítja az a fejlődés, ami lépten-nyomon szembeszökik Vámosgyörkön. Ez a sokarcú község tudatosan munkálja jelenét és építi a jövőjét G. Molnár Ferenc Túl három éven és hatssáx forinton I A „rendhagyó” óvodá­ban — mely ugyan az egri Beloiannisz utcában találha­tó, mégis az a neve, hogy Györgyényi úti óvoda — ép­pen ebédidő volt, amikor beléptünk. Nagy adag zöld- babfőzelék és a megfelelő mennyiségű fasírozott ellen folyt a csendes, de lelkes ro­ham, s minden jel arra val­lott, hogy e nagyszerű küz­delemből az apróságok ke­rülnek ki győztesen. Térdig érő alanyunkat ke­ressük, Feledy Pistit, aki há­rom esztendővel ezelőtt sze­repelt egy riportunkban. Ak­koriban még a Pisti meg­szólítás is túlméretezettnek tűnt apró viselőjéhez képest, de az, eltelt három eszten­dő tanúságaként név és vi­selő immáron egymáshoz komolyodtak. Hamvasbőrű, fekete hajú, csillogó fekete szemű kis vasgyúró lett be­lőle, a megye első hatszáz­forintos gyerekéből, aki je­lenleg egy farönkön ül a mesébe illő óvodai kerben, és tartózkodással tűri, hogy lefényképezzük. A kérdé­sekre is úgy válaszol, hogy a riporter megtisztelve érzi magát. A témakör a játé­kokra, az ebédre és ezek va­riációira korlátozólik. Igaz is: még kevésbé tudna vála­szolni például erre a kér­désre: — Megérte a hatszáz fo­rint? ö még nem tudja, hogy egy forradalmi korszak ala­nya, csak azt tudja, hogy ezért az ebédért már megér­te ez a három esztendő... És az édesanya? Feledy Ferencné hasonló­képpen „régi” alany a té­mában, Annak idején, em­lékszem, egyetlen szobában, nagy, szinte túlméretezett szobában éltek egy csepp mellékhelyiséggel megtold­va. Olyan nagy volt a szo­ba, hogy valóban nem tudott mit kezdeni vele az ember. De ennek a szobánák köz­pontja volt! Sőt: központjai, hiszen Ferkó ott hancúrozott a zongora körül, Pisti pedig csak szeretett volna, de egy néhány hónapos bébinél in­kább a kívánságok szerepel­nek a perceik „napirend­jén”... És így csak ült, állt, kívánkozott a rácsban, a rácsból, ő, Pisti, az első „hatszáz forintos” gyerek, az anyasági segély egyik első megyei letéteményese. Ez a lakás is sokat válto­zott három év alatt. Emelet- ráépítés, korszerűsítés érte — javára. A nagy szobából és a csepp mellékhelyiségből két szoba összkomfort lett, gázfűtéssel, a mennyei illa­tok konyhájával, tehát majdnem kacsalábon forog. S ebben a kacsalábon forog­ni induló nagyszerű várban hangzottak él az első szavaló, koppantak az első lépések, és huppantak az első fenék­re esések. — Ma? — kérdi az édes­anya. — Itt van ez az álló tükör. Nagy kalandunk volt vele, mert Pisti az egyik szétnyitható szárny csavar­jait kiszerelte, s csak arra lettünk figyelmesek, hogy zuhan a tükör... Pisti szé- per félrehúzódott, végignézte az üveg „osztódását”, mi pe­dig csak azt láttuk, hogy nem esett semmi baja. És ő? A feltámadt riadalomban megszólalt: •— Ugye, megijedtetek? Sok a sztori: egy gyerek borzasztóan sok sztorival szolgál. De a legfontosabb, hogy tényleg szolgál ezekkel, mert azt is jelenti, hogy van, hogy éteren, hogy y*.­• •• lóban gyerek.;. S e soro­kat olvasva az reklamáljon elsősorban, aki nem örül, ha valamiről mesélhet, amely egy induló élet akár első, akár sokadik megnyilvánu­lását illusztrálja. — 'Megérte a hatszáz fo­rint? — kérdezem az édes­anyát, aki a legilletéfcesébb a válaszadásra. — Ami az összeget illeti, természetesen nem a leg- csillagászatibb, s néha gon­dolkoztunk, hogy ,kitelik-e a Pisti” ebből a hatszáz fo­rintból. .. de így -visszapil­lantva: nagyon sokat jelen­tett ez a lehetőség. Együtt nevelhettem mindkét fiamat. Előttem nyílt ki, és lett egy­re nagyobb Pisti, láthattam, miként okosodik és fejlő­dik, láthattam, miként talál egymásra a két testvér. Ami az utóbbit illeti — neveti el magát Feledyné — nagyon is sikerült... Ugyanis Fer­kó a felbúj tó, Pisti a vég­rehajtó. Sajnos, sok mindent végrehajt. Ha összehasonlításra van szüksége, arra is tudok pél­dával szolgálni: a három esztendő alatt csupán egy- szer-kétszer volt enyhe to­rokgyulladása, más problé­ma nem volt. Hogy mond­jam ... velem voltak, együtt voltak, s tudom, hogy mit jelent a legkritikusabb ko­rok egyikének „tanúja” len­ni. S ezt úgy mondom, hogy hivatásomnál fogva: bölcső­dei gondozónő vagyok. — Tehát megérte... — Igen. S hadd tegyem hozzá, hogy bár a hatszáz forint így, egy összegben nem mond sokat, de ezzel, s a férjem keresetével elér­tük, hogy az egyik évben Jugoszláviában, a másikban pedig a Balatonnál nyaral­tunk. S természetesen — Pisti is vélünk volt! Kátai Gábor Az üvegcsiszoló Az anyag, amit megmun- kál, valamikor értékesebb volt az aranynál. Nélkülöz­hetetlen a háztartásban, sze­met gyönyörködtető dísze a lakásnak. Megmunkálása a növekvő technika ellenére — kicsit művészet is. A mestert a műhelyben találtuk csillogó üveglapok, vázák tükrök között. Foglal­kozásának teljes neve: tábla- és öblösüvegcsiszoló, vala­mint tükörkészítö. Az ország­ban négy ilyen szakember van, ő az egyik, akinek mun­kájából most ellesünk né­hány pillanatot. Kevesi Ká­roly, az Egri Lakásépítő Ktsz részlegvezetője. Nyolcadma- gával dolgozik itt, termé­keiket sok ország vásárolja. Hogyan és mivel dolgozik? Az eljárást, a fogásokat, amelyekkel a rideg-kemény anyagot engedelmességre kényszerítve kedve szerint formálja, kevesen ismerik. Dolgoznak itt segédmunká­sok, betanítottak, akik több­kevesebb hibával bár, de el­végzik feladatukat, azonban van egy szint, ahonnan kezd­ve a munkát már így neve­zik: alkotás. Az első lépés: különféle csiszolókövek több sebesség­gel forgó tengelyre rúerősít- ve — a csiszolás alapvető feltétele. Nem mindegy az sem, hogy a kövek milyen alakúak, hogyan vannak éle­sítve. A rajzolt fonnák sze­rint lehetnek levél-, vonal-, virágszirom-csiszolók. A ma­lomkő nagyságúnkkal az üveglapok éleinek tompítá­sát végzik. Természetesen munka közben állandóan cso­rog a víz a lapra, hiszen ha a köszörült üveg megmeleg­szik. igen könnyen elreped. A megformált, csiszoli üveg most egy légelszívóval ellátott, nyitott szekrénybe kerül, ahol festékszóróval ezüstnitrút és cukoroldat ke­verékét fúvatják rá. A cu­kornak itt redukáló szerepe van: annak hatására válik ki az ezüstnitrátból a szín­ezüst. Ahogy a kitisztuló ezüstó: figyelem nagy érdeklődéssel, a fojtó gőzök köhögésre in­gerelnek. Magyarázatképpen hozzáfűzi, hogy ebben a szakmában nem egy munka- folyaniat káros az egészségre Ü már megszokta a lakkok rögzítő folyadékok, lemosok nehéz, köhögtetö gőzeit, de kétségtelenül érzi, hogy hu­szonöt évet töltött már el ezek között. A vízből, gőzből kikerült üveglap ezután tűzbe kerül Borszeszláng fölött eg rá a rögzítővel bekent ezüst, ami­re saját kísérletezései alap­ján. kikevert védolakkréteg kerül. Utolsó simítások; le­mosás és utána ragyogó-fé­nyesen vehetjük kezünkbe — o világ tükröződik vissza benne. A díszítéseket, amelyek a csiszolt üvegtárgyak értékei adják, ö tervezi. Munkái íz­lésesek, hangulatosak, kiállí­tásokon szerzett érmek, kü­lönféle oklevelek fejezik ki az elismerést. De a leghálásubo — ahogy ö mondja — maga a csillo­gó üveg. — hekel. 1810, október 31<. fc/erda

Next

/
Oldalképek
Tartalom