Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-17 / 244. szám
KOSSUTH 8.20 Lányok, asszonyok 8.40 Könnyűzene 9.ií) A Hl. évezred felé 9.20 Lavoia Jánosról 10.05 Kutyák. Rádiójáték 10.50 Zenekari művek 12.20 Zenei anyanyelvűnk 12.30 Melódiákoktól 13.50 Jegyzet 14.00 Hidas—Gál: Kantáta 14.11 Népi zene 14.20 Kis magyar néprajz 15.20 Csak fiataloknak! 16.98 A világirodalom humora 16.38 Szombat délután 17.56 A Rádió lemezalbuma 19 25 A dzsessz mesterei 20.10 Orfeusz átváltozásai. Költemény rádióra 21.20 Nótacsokor 22.80 Táncoljunk! o.io Melócliakoktél PETŐFI 8.05 Népi zene 8.55 Üj lemezeinkből 9.45 Válaszolunk hallgatóinknak! 11.50 Könyvszemle 12.00 Operarészletek 13.93 Közérzet és társadalom 13.40 Orvosi tanácsok 14.üO Napraforgó 15.00 Berlioz-nyitányok 15.31 Falvakban, mezőkön 16.05 Egy hír a mikroszkóp alatt 16.20 A hét műsorából 17.30 Hirlapolvasó 17.45 Fúvószene 18.10 A szemlélődés kora Komédia 19.06 Virág énekek 19.25 Zongoraest 21.50 My Fair Lady. Részletek 22.12 Bartók és a mádéfalvi veszedelem 23.15 Operarészletek Az egri „Hatvan Hosszú története Utza' MAGYAR 9.30 Alida Valii bemutatja 10.25 Tovaris P. (Szovjet film) 14.43 Móra: A kincskereső kis- ködmön. 2. A kincskereső 15.10 Vörös és arany. Magyarul beszélő lengyel film) 16.56 Film és valóság 17.55 Hírek 18.05 Tudományos műsor tizenéveseknek 18.45 Dzsesszpődiuim tTO. 19.15 Cicavízió ... 19.30 Tv-híradó 20.00 Tabi László ötperce 20.05 Calderon: Két szék között a pad alatt. Vígjáték 21.50 Tv-híradó 22.90 Udvardy Tibor műsora POZSONYI 14.25 Jednota Trencin—TZA Trencin labdarúgó ligamérközés 17.05 Négy tankista, meg a kutya. 3. rész 19.00 és 23.25 Tv-híradó 20.25 Harman a bűnügyi rendőrségről. Sorozat. 5. rész 21.53 Kumerovi pogányok. NSZK filmvígjáték Egerben, ADÁSHIBA (Bérletszünet) este 7 órakor: A mai Eger városnak egyik különösen szép, gyorsan fejlődő része a Lenin út. A rendkívül forgalmas útvonal mentén nagy jelentőségű intézmények helyezkednek el, magasan kiemelkedő, modern lakóházak épülnek itt egymás után, mutatva a település megújult életét. Bizonyára megelégedéssel sétálunk így, az új létesítményeket látva, de azért felvetődhet bennünk a gondolat: mi volt erre régebben, milyen szerepe volt egykor ennek az útnak és környékének a város életében? ★ A középkor évszázadai alatt is tudott dolog volt már, hogy Buda, az ország fővárosa felől a legrövidebb út Eger várához, és az itteni „Civitas Agriensis” házaihoz Hatvanon keresztül, majd az Alföld északi peremén, onnan pedig a kerecsendi dombokon át halad. Es hogy az „útirány” a későbbi időkben sem változott meg, ezt bizonyítja a jelenlegi 25-ös főforgalmi út nyomvonala, amely most is a régi „Kőlyuk” pincéinél éri el a város beépített területét. Az első városrész, amelyen utunk során áthaladunk, a jelenleg kiváló fejlődés alatt álló, az 1930-as években építeni kezdett „Kanada”. A feltűnő itteni létesítmények valóban újak, de a városrész helyén már az Arpád-kor- ban is lehetett valamilyen kis falu, mert ott, a gépállomás területén nemrégiben érdekes sírokat tártait fel: bronzdrótból hajlított hajfo- natkarikákkal, gyűrűkkel, gyermekek csuklójára illő karperecpárral. Tovább haladva, bal oldalon, az 1888 körül pusztító íiloxéra után létesített „Vincellériskola”, a mai Szőlészeti Kutatóintézet található. Vele szemben, az út keleti, oldalán szomorú valami működött: itt volt a városi vesztőhely. Hogy pedig a kivégzések itt még a múlt század elején is folytak, ezt bizonyítja a híres színésznő, Déryné egy 1815-ben kelt naplóbejegyzése: .. Én nem nagyon szerettem Egerben. Mert midőn közel értünk a városhoz, ott pillantottam meg... a borzasztó végzetes négy oszlopot, melyen már két hét óta függött négy, a törvény által elítélt gonosztevő. E látvány bennem oly borzadást okozott, hogy rosz- szul lettem.. Észak felé, utunk nyugati oldalán terül el Eger legrégibb külvárosa, a „Hatvani hóstya”. Néhány évvel a török idők után a városfalakon kívül itt kezdődtek meg az első építkezések, és nagy erővel folyhattak, mert egy 1712-ből való hivatalos jegyzék is említi, hogy ekkorra már nagyrészt lakott volt a Hatvani „Hostancz” déli része. A Hatvani-hóstyával szemben, a városba vezető út keleti oldalán szinte végig — a mai Klapka György utcáig — püspöki gazdasági területek húzódtak. Az 1787-ben „Ingenieur Sartory” által készített térkép még mutatja, hogy a mai Sas út környékén, a mostani „Csákó” helyén is mindenütt rétek vol\Fitfy» I EGRI VÖRÖS CSILLAG-. (Telelőn: 22-33) Délután fél 4 és fél 8 órakor. A neretvai csata 1—11. Színes jugoszláv—olasz— NSZK film EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Délután fél 4 órakor Kisfilmek kedvelőinek: Barangolás a kék úton Délután fél 6 és fél 8 órakor. Ritus Svéd film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Szerelmesfilm GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Szivárványvölgy I—II. HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Ködös éjszaka HATVANI KOSSUTH: Boszorkány-per FÜZESABONY: Kaleidoszkóp rBTERVÁSÁRA: Hét aranyember: ÍJ GYEIIET Egerben: szombaton délután 2 órától, hétfő reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsllinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10). Gyermekorvosi ügyelet szombaton 16 órától 17.30 óráig, vasárnap délelőtt 9 órától 10.30 óráig. Délután 16 órától 17.30 óráig, az Alkotmány utcai rendelőben. (Telefon: 17-74.7 Rendelési időn kívül az általános orvosi ügyeletén (Bajcsy-Zsllinszky utca). Hétfőn 19 órától, kedd reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcában. Gyöngyösön: szombaton 14 órától hétfő reggel 7 óráig. Az orvosi ügyelet helye: Jókai utca 41. szám. Telefon: 17-27. Gyermekorvosi ügyelet: vasárnap délelőtt 10 órától 12 óráig, a Puskin utcában. (Telefon: 16-36, 16-44). Hatvanban: szombaton 12 órától. hétfő reggel 7 óráig, a rendelőintézetben. (Telefon: 10-04). Rendelés gyermekek részére is, tak, feljebb egy major állott, a Lenin út és a Klapka utca sarkán pedig „Heu und Holz Depositórium”, tehát széna- és farakodó terült el. Magának a bevezető útnak a fontosságát mutatja, hogy már 1720-ban kimondotta a városi tanács a „Hatvani Hosszú Utzán” volt kő- hidnak „reparáltatását”. (Ez a híd pedig a mai Gró- nay utca torkolatánál állott, Bukuli-hídnak nevezték, miután az ottani sarokház ekkor egy Bukuli Márton nevű gazdáé volt). De az út jó állapotáról is gondoskodtak, amidőn 1730-ban a tanács ugyancsak elrendelte: „...az Város Ucczáját... az Város Foldoztassa megh, és legh elsőben .... az első Fertályban és az Hatvani Hostaton ...” Így haladt az út észak felé, a jelenlegi színház előtti térig, amelynek a neve a XVIII. században még „Sóház tér” volt, a mostani Te- lekesy utca sarkán (az egykori Mészáros-féle ház helyén) állott „Salzamt” — azaz Sóhivatalról elnevezve. Utunk végét jelenti azután az útfordulóban, a volt plébánia, a mai SZTK-épület. előtt állott „Hatvani Kapu”. A nevezetes létesítményt — és ez is mutatja fontosságát! — 1758-ban még teljesen felújították. De leírja az ekkorra már bizonyára elhanyagolt kaput 1315-ben az előbb már idézett Déryné is: „... Egyszer csak előttünk termett a város az ő szűk, sötét kapujával... Beereszkedtünk a sötét kapu alá, nagy zörgést okozván a nehéz paraszt szekér, hogy csak rengett bele a kapu tetején levő sötét épület, mely fekete volt, mintha valami égés füstje maradozott volna rajta a régi elmúlt időkből...” A kaput azután 1837-ben, a mostani bazilika felszentelése előtt bontották le. ★ Igen, néhány emlék a „Hatvani Hosszú Utza” — a mostani fontos Lenin út múltjából, a rég elmúlt időkből. Ügy érezzük, az ilyen érdekességeket sem felesleges elmondani, mert hiszen csak. így válnak teljessé a város életének egészére vonatkozó ismereteink! Hevesy Sándor Vizsgázó motorosok Motorkerékpárok összezsúfolt tarka sokasága. A kismotorok. a százhuszonöt köbcentisek szinte félénken húzódnak meg hatalmas társaik mellett, amelyek már több mint 100 kilométeres sebességre is képesek — a mi útjainkon. Az egri Gárdonyi téren vizsgáztatásra várnak a jelöltek. A várakozó csoport feszülten figyeli az indításokat, egymás közt értékelnek. — Miért szükséges önnek a motorkerékpár? — Távol lakom a munkahelyemtől. Hat kilométerre járok dolgozni, buszra nem akarok költeni, inkább ösz- szespóroltam ezt a Jáwét. Ezzel aztán mehetek sokfelé. — Szórakozni. Kis berregő, jól lehet vele venni a kanyarokat. Otthon adták össze rá a pénzt. Jókat rohanunk majd a sugárúton ...(?!) Szalay Nándor vizsgabiztos indítja a jelölteket. A motorosok hátán nagy fekete szám, azt jegyzi fel, előtte papíron a vizsgafeltételek: indítás, jelzésadás, forgalmi szabályok betartása, sebességtartás, az úton való elhelyezkedés. Hibapont jár a hiányosságokért. Némelyik feltétel olyan fontos, hogy annak nem teljesítése bukásl i vonalú víztároló Szegeden £„Szfaedi orvostudományi f * Egyetem megrendelésére új vonalú víztároló épült az egyetemi épületek közelében. A két, egyenként ötszáz köbméteres tartályt magában foglaló tároló egyben kőközpont is. 92 fokos termálvízzel látja el a szegedi klinikát. (MTI foto — Tóth Béla) sál jár! A légforgalmi • b időben, kritikus pontéi, on engedik at úttestre a mól >- romokat. — Jó vezet' lesz be Me. Biztosan ül. határozott, ól jelzett, szabályosan kanyu > dott, nincs pontlevonás — mondja. — Látja, ez már nem >1 indult. Hű, de udvarias: \z átkelőhelyen türelmesen reii a gyalogost; most í- szont szabad az út, még.- n Indul. Akadályozza a for mat. A monológ köztien erö-*n figyel, amíg *1 nem “tinik szemünk elől a jelölt. — Nem jelzett az Indusnál, behajtott a kányáiban a többi jármű közé, idegesen, bizonytalanul vezet — már itt megbukott. Nagv mereszt kerül a papírra a sorszám mellé. —r Milyen szakaszon hajtanak végig? — A város legforgalma-. sabb útkereszteződésein át, a belvárosban kell másfél-két kilométeres utat megtenniük. Minden sarkon vizsgabiztosok figyelik, pontozzák őket. — Ezután már megkapják a jogosítványt? — Igen, ez az utolsó, a forgalmi vizsga. Az elmélet és az ügyességi próba után következik, itt már kevesen buknak meg — csupán lő— 20 százalék. Valóban: egészen kevesen, it A feljegyzésen egyre szaporodnak a hibapontok. — Ez a csoport a leggyengébb. Észre lehet venni, hogy az elején és a végen jelentkeznek a bizonytalanabbak, az egyik félénk, a másik „úgyis mindegy” jelszóval vág bele. A jobbak a középső csoportban vannak. Útjára indul az utolsó tizes száfn. Felbúg a 250-es Pannónia, aztán kissé kacsázva elhúz előttünk. Az indításért kap egy hibapontot, de aztán egészen jól belejön ... — Ha összegyűlik ötvenhatvan jelentkező, akkor vizsgáztatunk. Általában kéthetenként tartjuk, háromhetes felkészülési idő elteltével, az ügyességi próba után. A biztonságosabb közlekedésért. — hekeli — MARIO CANTU: Az utolsó rablótámadás Esett az eső, úgyszólván teljesen besötétedett. A két férfi a kiugró eresz alatt üldögélt. Miután az utolsó korty pálinkát is felhajtották az üvegből, rágyújtottak. Egy ideig csendben füstöltek, kerülték egymás tekintetét. Végül az egyik megszólalt: — Igazad van, jobb lesz, ha abbahagyjuk! — Persze, hogy igazam van — mondta a másik néhány perces hallgatás után. — Nem lehet a húrokat a végtelenségig feszíteni. Eddig, igaz, szerencsénk volt, de semmi sem tart örökké. — Elegem van már ebből az életből — mondta megint az első. — Egyébként is elég sok pénzt összeharácsoltunk. Itt az Ideje, hogy abbahagyjuk. Különben is, már csak mi ketten maradtunk. — Nem arról van szó, hogy milyen az életünk. Ha gyárban dolgoznál, még kellemetlenebb lenne. Az igazság az, hogy többé nem vagyunk biztonságban, egyik nap a rendőrök át fogják fésülni a környéket, s elcsípnek bennünket. Nekem viszont eszem ágában sincs börtönben fejezni be az életemet. Mondom neked, hogy az a két teherautó is az előbb, tele volt rendőrökkel. Túlságosan is lassan haladtak. Biztosan azt várták, hogy megállítjuk őket. Emlékszel? — Ravaszok ezek! — Na, jó, kipróbáltak bennünket, s el van intézve. De ki tudja, mi lesz egy hét múlva. Felállt, felvette a hátizsákot, s a hóna alá csapta a puskáját. — Gyerünk — mondta. — Jobb, ha azonnal indulunk, éjjel könnyebben utazhatunk. Genovában el fogunk válni, egyikünk jobbra, a másik balra, azt is letagadjuk, hogy valaha is láttuk egymást. Érted? __ A másik morgott valamit, ő is felvette a hátizsákot és a puskát. Hallgatagon lépdeltek az út szélén. Egyre söté- tebb lett, a távolban gyenge fények tűntek fel. Lefelé ballagtak, a völgybe. Néhány hete itt fenn tartózkodtak már, megállították és kirabolták a gépkocsikat, teherautóikat, autóbuszokat!. Rengeteg pénzt, értékes holmit gyűjtöttek össze. De érezték, hogy nem folytathatják tovább. — Jó, abbahagyjuk — mondta az egyik. — Ha azonban útközben még egy jó alkalom kínálkozik, kihasználjuk. Rendben? — Rendben. Miért ne, ha jó alkalom. ★ Egy újabb hajtűkanyar felé közeledtek, amikor a völgyből motorzúgást hallottak. Valaki közeledett. Gyorsan az út menti cserjésbe húzódtak, s egy szikla mögül letekintettek a völgybe. Mintegy ötven v’?(erre egy jármű fényszórói csillantak föl. Lassan haladt a ködben. — Öreg, Ford gyártmányú teherautó, megvan vagy harminc-negyven éves. Hallod, hogy köhög a motorja? Valóban egy öreg teherautó volt. Lassan kapaszkodott felfelé az emelkedőn. A két férfi nézte, aztán az első leemelte a válláról a puskát: — Na, ml a véleményed? Belekezdjünk az utolsó vállalkozásba ? — Hát... mit tudni, mit szállít! Szerintem cementet. ertííK 4~ Túlságosan lassan halad. — Nem a sebességtől függ az áru. Na és, ha cementet szállít is. A sofőröknél mindig van pénz. Egyébként is elhatároztuk, hogy még egyszer, utoljára szerencsét próbálunk. Utána irány Genova! — Rendben van, csak essünk át rajta gyorsan. Egy-kettő készen voltak a munkával: néhány nagyobb sziklát görgettek le az útra, aztán ismét elrejtőztek a sziklák mögött a bokorban. Az út enyhén emelkedett, s a teherautó kénytelen volt lassítani. Néhány pillanat múlva feltűnt a kanyarban, rázkódva, köhögve. A támadók az út két oldalán helyezkedtek el lövésre készen. A teherautó megállt a sziklák előtt. A sofőr, egy idősebb ember, olajos, foltos ruhában, kiszállt a fülkéből. Arca jól látszott a fényszórók sugarában. Valamit mondott, erre egy fiatalabb is leszállt. Ügy látszik, félt, mert egyre csak tekintgetett. — Kifelé! A támadók kiugrottak a bokorból, fegyverüket a sofőrökre szegezték. — Fel a kezekkel, lóduljatok előre! Gyorsan! Mi van az autóban? A sofőrök felemelték kezüket, s valamit dadogtak. A fegyverek csövei veszélyesen közel voltak a gyomrukhoz. — Lássuk, mi van a teherautóban. Gyorsabban, az angyalát! A két férfi lassan közeledett az autó hátsó részéhez. — Mit vártok, emeljétek fel a ponyvát. Az ördögbe is, nem értitek, hogy látni akarjuk: mit szállíttok! Az öregebb valamit mormogott, egy pillanatig habozott, aztán felemelte a ponyvát. Az egyik rabló zseblámpájával bevilágított. Aztán ijedten felkiáltott, s nem moccant többet. A társa sem mozdult. A teherautó ugyanis telistele volt rendőrökkel. Valamennyien álltak, s fegyverük csövét a két rablóra irányították. Valóban ez volt az utolsó fosztogatásuk. 1970. október it»
