Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

Leszakad? Kern szakad ? Van Egerben egy fahíd. A szakmunkásképző intézet új. modern épülete mellett íveli át az Eger-jpatakot. Ez a keskeny fahíd megle­hetősen megöregedett, eresz­tékei meglazultak, padozat- deszkái pedig úgy recsegnek, mintha már szakadna is. Az arra járók napok óta azon tanakodnak, hogy lesza­kad, vagy nem szakad le ? Lehet, hogy még bírja egy darabig, de az is előfordulhat, hogy éppen az alatt szakad le, aki a kijavíttatásában lenne az illetékes (szilvás) Ha hallod a harangokat Jugoszláv film l Ma már nyilvánvaló, hogy a háborús nemzedéknek egy életre szóló élményt és val­lomástételi lehetőséget ho­zott és adott mindaz, ami a háború első hónapjaiban tör­tént. A jugoszláv hegyek kö­zött az évszázados ellentétek polarizálódtak, ki-ki a másik életére, tulajdonára tört, mert az orthodox gyűlölte mindig a törököt, úgyszintén a katolikusokat is, akik vi­jean Anouilh: PACSIRTA Kedd, 20.20. A francia dráma nyugat­német tv-filmfeldolgozása. Anouilh a Szent Johanna- legenda köré építette modern drámáját, melyben egy sze­rény rangú színjátszó cso­port próbálja a Jeanne d'Arc-ot, s közben a színé­szek azon vitatkoznak, hogy a dráma szereplőinek sza­zat nyomozásáról szól, ösz- szekapcsolva ezt egy nem­zetközi kábítószercsempász banda felgöngyölítésével. A film erénye, hogy hűségesen követi a klasszikus krimi­szerkezetet, amennyiben a filmbeli nyomozók egyetlen adattal sem tudnak többet, mint a nézők. Hamu és gyémánt| Szombat, 22.05. Lengyel film az Éjszakai Anonnilh Jeanne d’Arc-ról szóló színművének tévé­változata, a Pacsirta kerül képernyőre kedden este a Magyar Televízióban, vait ma, hogyan kell helye­sen értelmezni. A cselek­mény tehát két síkon folyik: a színészek „belebeszélnek” a drámába, vitatkoznak a drámai vitában részt vevők­kel. Az örökös | Csütörtök, 20.30. Magyar film. Bános Tibor írását Palásthy György vit­te filmre. A szatirikus film­vígjáték — a műfajhoz mérten — képtelen alap­helyzetből indul: egy bizo­nyos egyszerű munkás. Drapp Tamás (Sinkovits Im­re alakítja) mesebeli össze­get örököl, számára ismeret­len amerikai nagybácsikájá- tól: 100 millió dollárt — sza­lámigyár formájában. Ö mint az egy vígjáték öntu­datos dolgozójához illik, nem kíván tőkés lenni, ám a beruházási bank lelkes al­kalmazottja minden áron rá akarja venni erre, mondván, hogy az államnak igen hasz­nos valutaforrás lenne a gyárból származó dollár- profit. s így kissé gyorsab­ban épülhetne a szocializ­mus. Halál a ffiggönv mögött Szombat, 16.25. Magyarul beszélő cseh­szlovák film. A forgató- könyvet Pavel Heicmann novellájából készítette Vla­gyimir Bor és Antonyin Kahlik. A filmet Antonyin Kahlik rendezte. Műfaja: krimi, s egy színházban be­következett gyilkossá'’ "oro­előadás című tv-sorozat legújabb darabjaként. And- rzej Wajda 1958-ban, har­madik filmjeként forgatta a Hamu és gyémántot, ame­lyet a hasonló című regény­ből, az íróval, J. Andrze- jewskivel közösen írt film­re. Az 1959-es velencei film- fesztiválon a film nagydí- jat nyert. Hazánkban is többször játszották. A fősze­replő Maciek alakját Zbyg- niew Cybulsky formálta meg, és ezzel az alakításá­val egy csapásra a világhí­rű színészek sorába emel­kedett. Az antihős filmre- vitelével Wajda azt igazolta, hogy akik elvétik a társa­dalmi haladás irányát, vagy akik letérnek erről az útról — szükségszerűen pusztu­lásra vannak ítélve. Mint Maciek is, aki pedig — mint ellenálló — a fasiszták elle­ni harcban oly igaz ügyet szolgált. Töltsön egy estét Hitchock-kal — Isten veled George” szont őket gyűlölték. Hogy miért, azt nem tudták vol­na megmondani. A három falu — három templom és megannyi gúnynév. Fegyver­rel és átkozódásokkal kese­rítették mindennap egymás életét és lelőtték azt, aki akaratuknak útjában állt. Lopták egymás gyümölcsét, terményét és a hősködés odáig ment, hogy egy kéve kukoricáért otthagyta a hős­ködő legény a fogát. S hogy micsoda érzelmi kavargás, mennyi emberi jó és rossz tulajdonság keveredett mind­ebben, azt éppen Kubura, a .népi hős élete és sorsa min­tázza. Amikor sikeresen be­fejeznek egy igen merész és eredményes vállalkozást az usztasák és németek ellen, őt halálra sebzik. Nem az fáj neki a legjobban, hogy meg kell halnia— ez a sor­sa az embernek úgyis —, ha­nem az, hogy a túloldalról szitkozódónak nem tud oda­kiabálni egy még nagyobb, egy még cifrább sértést, amitől az esetleg egy perc­nyi időre elhallgatna. A film forgatókönyvét Iván Schibl művéből a rendező, Antun Vrdoljak írta. Szeren­csés kézzel ültette át filmre azt, ami ebből a történetből sajátos; azt a felfordult, for­rongásba, majd forradalom­ba menő hegyi parasztságot eleveníti meg, amely annyi áldozatot hozott a jövőért. Egy sor érdekes figurát for­mál meg, hitelesen, nem szé­pítve őket, minden pátosz vagy dicsfény nélkül. A nagy testű Gara már megjelenésé­vel tekintélyt parancsol. Ku­bura pedig az a másodhege­dűs ebben az együttesben, aki mindent végrehajt. Jó­kedvvel, hűséggel. A pa­rancsnok, aki Zágrábból jött, némileg idealizált alak, kirí a falusi emberek közül. Érti is ezeket a vadabb hajtású férfiakat, de azt is akarja, hogy hasznosabban áldozzák életüket a nagy ügyért. Ma­ga is érti, mennyire nem könnyű ezeket a helyi cívó- dásokat félre nem tevő em­bereket magasabb emberi és erkölcsi normák alá rendel­ni, elhitetni velük, hogy a falu határán túl is van világ és hogy a kettő összefügg. Ga­ra és a parancsnok párharca és ösSzebékülése oldja fel a drámai feszültséget. Meg az az emberség, az emberi élet­nek az a szeretete, amelyre a nekivadult falusiakat a városi, a zágrábi mozgalmi ember ráébreszti. A vastag népi kiszólások, átkozódások közepette leját­szódó események csak növe­lik a tragikum hatását, amely állandóan ott lóg a rongyos, ápolatlan, mindig riadt, mert védekező embe­rek feje felett. A rendező kitűnő atmoszférateremtő erővel emlékeztet azokra a háborús napokra, amelyeket, a jugoszláv filmesek már nem egy sikerült filmben megörökítettek. De ilyen jó­kedvűen ritkán. Boris Buzancic mellett Pavle Vujisic és a Kuburát alakító Boris Dvornik kitűnő jellemábrázolást nyújtanak. (farkas) «September 12., szombat Vasárnap, 20.30. Magyarul beszélő ameri­kai bűnügyi film. Ezúttal azzal indul a történet, hogy az Oscar-díját átvevő , szí­nész elhatározza: házasságot köt — részben a közvéle­mény kívánságára is — sze­relmével. Ám ekkor megje­lenik a halottnak hitt bűnö­ző férj, aki annak idején együtt követte el disznósá- gait az azóta sztárrá dicsőült Oscar-dijassal. Zsarolni kez­di mindkettőjüket, aminek az a vége, hogy fejbe ütik. s most aztán valóban meg­hal. A mátkapár pedig ott áll az ünneplő közönség kö­rében, lábuk mellett egy bő­rönddel, s a bőröndben egy hullával .^4 Album a kört \f vekről • . « A füzesabonyi fodrász­üzletben a szokásos napi újságok között egy kis al­bumot fedeztem fel:.,Köny­veink 1970. — Füzesabonyi Járási Könyvtár” felirattal a fedőlapján. Érdeklődéssel lapoztam bele; kíváncsi voltam, hogy mit is rejt magában ez a kis album ... Az oldalain kisebb-na- gyobb színes, képes könyv­borítók, mellettük pedig a könyveket, az írókat rövi­den, tömören bemutató fül­szövegek vannak elhelyez­ve. Érdekes, változatos összeállítást találtam: a fantasztikus regényektől, versesköteteken keresztül egészen Lenin életéig, mintegy bemutatva kicsi­ben a könyvtárban talál­ható könyveket, a szolgál­tatásokat. Nem nagy dolog, elhi­szem. De annál jobb megoldás a könyvtárat nem használó emberek érdeklődésének felkeltésére; az újabban ér­kezett irodalom bemutatá­sára a régebbi olvasók szá­mára. S éppen a legjobb­kor, azokban a percekben, amikor az embernek vár­nia kell, van ideje a néze­lődésre, a böngészésre. Remek ötlet, s szerintem bárhol megvalósítható ... (szilvás) Hol van „Amerika” ? Tyúkot és hízott kacsát vágtak. A néhány nappal előbb vásárolt zsír szalonnából lepkényi töpörtyűk kerül­tek a nagy kék lábasba. — Tudjátok, kedveseim! Jön a fiam látogatóba Ka­nadából ... Így mondta ezt Angéla néni a fiatal házaspárnak, akik albérletben lakták nála a hosszú ház egyik végé­ben. Elérkezett a nagy nap. Angéla néni reggeltől a kaput leste, mikor gördül már be rajta a hosszú amerikai kocsi. Bizony estefelé volt már, amikor megállt a ház előtt egy bérelt taxi és kiszállt belőle a Béla gyerek. Az idős néni boldogsága leírhatatlan volt azokban a napokban. Hát még, amikor Bélus előszedte az aján­dékokat, a leheletpuha gyapjúkendőt, azután a papucsot, meleg cipőket. — Aranyos gyermekem. Milyen hosszú évekig nem láttalak... Bélus az eltelt másfél évtized alatt megemberese- dett. Bajuszt növesztett, kitűnő angol szövetből készült ruhát viselt, amely minden bizonnyal a legjobb szabó keze alól került ki. — Édesanyám egészsége hogy szolgál? Azután Andris bátyámék? Angéla néni óraszámra csak mesélt, mesélt. Min­denkit sorra szedett, akiről csak gondolta, hogy érdekli Bélust. A nagyobbik fia családját, a rokonokat, az isme­rősöket, Bélus egykori pajtásait is. Elmondta Andrisról, hogy brigádvezető a tsz-ben, a felesége meg a palánta­házban dolgozik. Azt is, hogy Bélus keresztfia már har­madikos a gépészeti szakiskolában és hogy Jolika, a lá­nyuk, az idén ment férjhez egy mérnökhöz. Később a „vendég” tartott beszámolót. Elmesélte édesanyjának, hogy viszonylag jól keres, egy textilgyár­ban szakmunkás. Felesége van és két aranyos csöpp gyermekük, akik felesége minden idejét lekötik. Röpültek a napok. Béla reggel nyakába vette a fa­lut, az ismerősöket, és sorra vendégeskedett mindegyik­nél. Egyik délután szétnézett Andrissal a tsz-ben is. Meg­csodálta az új házat, amelyet bátyjáék építettek, körül­járta az új iskolát, a mozit, a kultúrházat, amelyek már azóta épültek, amióta elment. — Édesanyám! Nagyon kedvesek hozzám az embe­rek. Úgyszólván az egész falu, — dicsekedett egyik este. Néhány nap múlva bekopogott a tanácshoz is. Az el­nöki asztalnál Pistát, egykori padtársát találta. — Megismersz, pajtás? Nem tagadod meg a „tékozló í fiút”? > Pista megcsókolta és azt mondta: < — A jó barát a mi falunkban csak baráti szándékkal ? jöhet. > Aztán széjjelnéztek. A könyvtárban, az orvosnál, még \ a futballpályára is kimentek, ahol valamikor együtt rúg- i ták a bőrt. z Este szalonnát csurditottak a tóparton, jó rizlingbof"\ mellett folyt a beszélgetés. < — Hát te hogy élsz, pajtás? Hogy megy sorod a vt- ? lág másik oldalán? > Bélus hanyatt dűlt a takarón. Elmesélt úgyszólván > minden lényegest, ami vele az eltelt esztendőkben tör- z tént. Azt, hogy jól nősült és. a feleségének volt egy kis s spórolt pénze, amikor összekerültek. ? — Akinek munkája van és dolgozni bír, az Kanadá- > bán is megél... Csak két dolog a fontos. Legyen munka, > és az egészség el ne hagyja embert... < — Aztán nálunk széjjelnéztél-e? > Bélus nagyot kortyolt a pohárból. Felült a takarón S és maga elé nézett. . < — Tudom, nincs szükséged bókokra, Pista. De én \ most legszívesebben azt mondanám. Nemsokára úgy néz | ki, hogy itt, tinálatok lesz az igazi „Amerika”. | Szalay István < Bulgáriai jegyzetek Bulgária a napokban ünneoelte felszabadulásának 26. év­fordulóját. Az ünnep előestéjén Csala László, a miskolci Déli Hírlap főszerkesztője a Központi Sajtószolgálat megbí­zásából ellátogatott e baráti országba. Tapasztalatairól szá­mol be az itt közreadott útirajz-sorozatban. I. Gradínában hallottam egy népmesét. Amikor az úr az emberek között szétosztotta a földet, az egyik fa afatt szom.orkodó férfit vett észre. „Neked mi bajod?” — kérdezte. „Uram — mondta ez — ne­kem nem jutott föld . .Az úr megcsóválta fe­jét, majd kiszakított a mennyből egy darabot és azt mondta: legyen a tiéd. Ez Bulgária. Szófia Az emberek azt mondják, hogy Szófia fekvésénél fog­va tulajdonképpen a Balkán szive. Majdnem egyforma távolságra van Bukaresttől, Belgrédtól, Tiranától, Athén­től és Isztambultól. Hosszú ideig úgy is nevezték: Szre- dec (Közép). Ma a száraz­földi, vasúti és légi Utak csomópontja — Nyugat- és Közép-Európa átkelőhelye a Közel-Kelet felé és fordítva. Készben ezzel magyarázható nagy idegenforgalma is. A főváros számára azon­ban nem mindig jelentett előnyt a középponti fekvés. A történelem sokszor végig­söpört rajta. Szófia régóta lakott hely. A település leg­régibb nyomait a Szeptem­ber 9. téren tárták fel, ahol egykoron a trak Szerdika állt. (A leletre a tér alatti aluljárók építése során buk­kantak, és nagyon érdekes megoldással, úgy építették meg az aluljárót, hogy a ré­giséget meghagyták). Szerdi- kát, balkáni hadjárhtuik idején a hunok rombolták le. Justinianus császár épít­tette újjá. Ebben az idooen (532—537) emelték a Szent Szófia templomot is — innen a város mai neve. A száza­dok során megostromolták a bizánciak, a besenyők, a szer­bek, a magyarok és a ke­resztesek. A várost 1382-ben a törökök foglalták el és majdnem öt évszázadig bir­tokolták, s a bolgárok 1879- ben fővárosi rangra emelték. Szófia azóta nagy változáson ment át. Érzékelteti ezt töb­bek között három számadat: . 1880-ban 2050 lakója volt, 1929-bea Isi ezer, ara pedig kevés híján egymillió. Legtöbbet az utóbbi 26 év adta Szófiának. Ma itt él az ország ipari munkásságának mintegy 24 százaléka. Gyor­san fejlődik gép-, élelmiszer- és textilipara. Mindez rugó­jául szolgált a kulturális élet fellendülésének is. Hogyan lehet érzékletesen bemutatni a Balkán e gyöngy­szemét? Tekintsünk le a vá­rosra, a Vitosa legmagasabb csúcsáról, erről a hatalmas gránitkupolának a tetejéről. S mit látunk? Egy, a várost ezüst patakként körbefutó panorámautat, belső szegé­lyén modern házsorral, a gyűrű közepén sűrű erdő, amelyből kiaranylik a Nevsz- ki katedrális fényes kupolája. A városban sétálva persze más a kép. A fentről zártnak tűnő zöld egység megbom­lik. Eléggé széles utak, s ap­rócska utcák szeletelik szél- tében-hosszában Szófiát. És vonzza a tekintetet mindaz, ami régi és mindaz, ami új. Az ember lenyűgözve áll pél­dául a Büjük dzsámi, a tö­rök hódoltság legnagyobb építészeti műemléke előtt. Alaprajzát kilenc egyenlő négyzet alkotja, s minden egyes négyzet fölött ólom­mal fedett kupola van. Nem messze innen — a vásár­csarnok megölt — a Bánja bási dzsámi, az arab archi­tektúra szép emléke egy év­századdal később, 1576-ban épült. Érdekes látványt nyújt az idegennek a Római utca és a római várfal, amelynek kerek tornya része az egyko­ri Szerdikát körülvevő vá­rosfalnak. Viszonylag új emlékműnek számít a Nevszkl katedrális. Ez a legnagyobb bulgáriai építészeti műemlék 70 méter hosszú és 55 méter széles. Ti­zenkét harangja van, a leg­nagyobb átmérője három mé­ter. Az esténként fényárban úszó Nevszki felejthetetlen élményt nyújt... Otpercnyire innen, a September 9. téren, a Városi Park szélén levő mauzóleumban, a bolgár nép, a nemzetközi munkásmozga­lom nagy fia, Georgi Dimit­rov nyugszik. A Szabadság Park déli részén pedig az El­lenállók 41 méter magas em­lékműve emelkedik a fákfö- lé. ... A szófiai élet nagyváro­si jellegű. Aki figyeli az ut­cai beszélgetéseket, sokféle idegen szót hall. A szófiaiak az idegennel szemben udva­riasak, szívesen ellátják ta­náccsal. Egyébként a szófiai ember komoly, nyugodt. És ha az idegen közelebbről akarja megismerni Szófiát, mindenekelőtt lakóit kell ta­nulmányoznia. Csala László (Következik: A park itt és* 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom